Part

 1 9|          nagy tudományát bizonyos Joánesz nevű diáknak köszönhette,
 2 9|    kérdezte a rongyos ember. - Én Joánesz vagyok, akivel egyszer nagy
 3 9|           akkor tudnod kell, hogy Joánesz miféle ember.~- Hiszek neked,
 4 9|     miféle ember.~- Hiszek neked, Joánesz. Nem is esketlek meg, mert
 5 9|      egyedül ült fel szekerére. A Joánesz a kocsis mellé ugrott, kivette
 6 9|           uram házához másodízben Joánesz diák.~Joánesz sok földet
 7 9|          másodízben Joánesz diák.~Joánesz sok földet bejárt, volt
 8 9|           jótevőjének munkájában. Joánesz hűséges ebként ragaszkodott
 9 9|  Fabricius többször próbára tette Joánesz hűségét, a diák mindig megállotta
10 9|        Esküszöm - mondta komolyan Joánesz, és a két kezét a szívére
11 9|           ő kis leányát.~Az ajtón Joánesz furcsa figurája bukkant
12 9|        gúnyát?~- Majd lesz az is, Joánesz, ha a kisasszonyt kíséred.
13 9|              Bolondokat beszélsz, Joánesz. Hogyan lehetne barátnője
14 9|            No hát! - kiáltott fel Joánesz, és nagyon örvendezett,
15 9|        Fabricius uram - folytatta Joánesz -, ne sajnáljuk a tallérokat
16 9|          cipellőit.~- Eredj fiam, Joánesz - felelt a takács. - Magadnak
17 9| összegyűjtve. De azért - legalább Joánesz szerint - a legszebb valamennyi
18 9|           kacagott - jegyezte meg Joánesz -, ami nem állott jól neki.
19 9|        termetét. Amíg lába bírta.~Joánesz, aki a kastély öreg várnagyánál
20 9|       Anna. - Eleget tanított reá Joánesz, a diák.~A kastély kápolnájából
21 9|       lesütötte a szemét, és mint Joánesz mester erre megtanította,
22 9|         úgy visszhangzottak bele, Joánesz, aki az olasz kertésznek
23 9|         azt is megmondom - felelt Joánesz. - Mi odalenn a várnagynál
24 9|           a világ rendje - felelt Joánesz.~Anna erre elmondta a hűséges
25 9|           megszorította a hűséges Joánesz kezét. A diák elsietett
26 9|          Ezt nekem sohasem mondta Joánesz! - kottyant közbe Fabricius
27 9|           közbe Fabricius Anna.~- Joánesz sokat tud, amit mások nem
28 9|         mi vigyázunk csak, én meg Joánesz.~- Kiféle-miféle ez a Joánesz? -
29 9|     Joánesz.~- Kiféle-miféle ez a Joánesz? - kérdé a fejedelemasszony. -
30 9|           említeni ezt a nevet.~- Joánesz valami diákféle ember, aki
31 9|          ha beköszönt az éjszaka?~Joánesz rejtélyesen csóválta a fejét.~-
32 9|     fejedelemasszony éles hangja. Joánesz térdet hajtott, és hallgatása
33 9|            csak hódolói vannak.~- Joánesz nem fél senkitől, csak a
34 9|     lovagteremben várta a diákot. Joánesz csaknem sóbálvánnyá meredt,
35 9|     Hercegnő - mormogta elbámulva Joánesz -, csak nem akarja kockára
36 9|       Arra nem kerül sor - felelt Joánesz. - A hercegnő nyugodtan
37 9|           meséiből úgy tudom, meg Joánesz, az én második apám is azt
38 9|         De hátha nem halok meg?~- Joánesz meg fog siratni... De nem
39 9|     buzogányt vette két kézre, és Joánesz megmutatta, hogy számos
40 9|         hadainak megrökönyödését.~Joánesz egy pillanat alatt megértett
41 9|    bántódás - szólt most Anna, és Joánesz fejére tette a kezét.~-
42 9|           intett. Aztán megindult Joánesz társaságában a várból lefelé,
43 9|       odabenn.~A sátor nyílásában Joánesz ült, lecsüggesztett fejjel,
44 9|      úrnője mellől.~Mindazonáltal Joánesz éjjel-nappal azon törte
45 9|        derüljön ki - fohászkodott Joánesz. - Csak akkor derüljön ki,
46 9|      küldi el a váltságot értünk.~Joánesz lehajtotta a fejét, és homlokát
47 9|        Bizonyosan keresni fognak, Joánesz - felelt Anna. - Már csak
48 9|        Szóval azt akarod mondani, Joánesz - mormogta elgondolkozva
49 9|     birodalmam határához.~Anna és Joánesz kiléptek a sátorból. Egy
50 9|      szertartásosan a rablóvezér.~Joánesz megvakarta a fejét a sapkája
51 9|          a szamarat - ajánlkozott Joánesz. - Nyugodtan felülhetsz
52 9|    először teszi meg ezt az utat.~Joánesz hátra-hátrapislogott a folyóra,
53 9|        mint a jó Istenre - felelt Joánesz. - Ha ő nem adja nekünk
54 9|           Beszélj, öreg - nógatta Joánesz.~Az öreg azonban most sem
55 9|    Lubomirszki herceg? - mormogta Joánesz. - Ugyan mi közünk nekünk
56 9|     herceghez?~Anna a nyeregből a Joánesz füléhez hajolt.~- A Lubomirszki
57 9|        haladt legelöl, aztán jött Joánesz a szamarat vezetve, amelyen
58 9|           Annát a rablócsapattól.~Joánesz kézen fogta Annát, és a
59 9|       kezével, és sírva fakadt.~- Joánesz, felelj helyettem! - kiáltott
60 9|        lettem a véletlen folytán.~Joánesz erre minden ékesszólását
61 9|        egyenesen! - kiáltott fel. Joánesz előadása végén. - A király
62 9|     megérkezett Fabricius Anna és Joánesz diák. Annát mindenki halottnak
63 9|    elveszettnek hitt leányát.~Hát Joánesz?~Annak volt csak jó dolga.~
64 9|    lehúzták lováról a vén diákot.~Joánesz pedig nem tudta megérteni,
65 9|       szerencsét.~De bezzeg tudta Joánesz, és nevetett is magában
66 9|       sipogták a vénasszonyok.~De Joánesz, akit a herceg udvarmesterének
67 9|          hercegnéknek is - mondta Joánesz. - Én csak tudom, mert udvari