Part
1 1 | tányérjába mért.~- Hogyne volna, uram! - felelte a pincér, és
2 1 | felesége?~- Volt, nagyságos uram.~- Talán meghalt?~- Más
3 1 | velős koncot, nagyságos uram?~- Valóban - mondá a vendég,
4 1 | asszony?~- Elment, nagyságos uram - felelte a pincér olyan
5 1 | ismerte volna nagyságos uram - mondá a kis pincér a különböző
6 1 | lovászok. Képzelheti nagyságos uram, hogy tudott valamit ez
7 1 | csinál, kérem, nagyságos uram, egy ilyen szenvedélyes
8 3 | Ugyanezért mondjon le, uram, a főtt marhahúsról, bár
9 3 | ökörfeje van. Mit szól, uram, a vándormadarak rokonaihoz?
10 4 | Tudja azt valaki, nagyságos uram, hogyan fáj az öreg pincérnek
11 4 | kérdezte:~- Hát nagyságos uram, hogyan gondolná az öreg
12 4 | Igaz volna az, nagyságos uram, hogy a holt emberek után
13 4 | tenni temetéskor, nagyságos uram, éppen a temetkezési vállalkozó
14 5 | Olyan ismerős nekem, uram. Hol jár erre? Mit csinált
15 7 | aggodalomban.~- Boronkai uram úgy tesz, mintha legalább
16 7 | a kapitányra.~- Boronkai uram, miért mondja ezt nekem?
17 8 | Bocsáss meg, nagyságos uram, de én nem bírok semmit
18 9 | elmúlt háborút.~Kornidesz uram nem azok közé tartozott,
19 9 | Lengyelhonba.~Fabricius uram letette a kupát, amelyet
20 9 | tanácskozótermet.~Kornidesz uram fejcsóválva nézett utána.~-
21 9 | sebet ütöttünk Fabricius uram szívén. De a város érdeke
22 9 | Könnyen beszél, főbíró uram - dörmögte Gnézda, a Fabricius
23 9 | az embereket. A Fabricius uram háza a piactéren állott,
24 9 | takácsmester házához.~Fabricius uram valahol vásáron járt Lengyelországban,
25 9 | talpra állítani.~Fabricius uram visszatért Joáneszhez:~-
26 9 | diák szavai, hogy Fabricius uram visszament a táborba, és
27 9 | Így került Fabricius uram házához másodízben Joánesz
28 9 | volt Joánesznek. Fabricius uram nem tanult meg ugyan tőle
29 9 | többé oda - felelt Fabricius uram, és átkarolta az ő kis leányát.~
30 9 | kiáltott fel Fabricius uram. - Nem is kapna a lengyel
31 9 | pénzes zacskóval, Fabricius uram - folytatta Joánesz -, ne
32 9 | vagyok itt, gazdám, Fabricius uram parancsából.~- A várban
33 9 | hallottunk! - felelt Kornidesz uram, a vén főbíró. - Kimenekültek
34 9 | Lubomirszki herceg Fabricius uram, a takácsmester után tudakozódott.
35 9 | Leánykérőbe jöttem, kedves mester uram. Feleségül kérem a leányát,
36 9 | kebelében, mint a mester uram leányáéban.~Fabricius uram
37 9 | uram leányáéban.~Fabricius uram kapkodott a szavak után,
38 9 | a kis Anna...~Fabricius uram elámulva nézett rá.~- Vajon
39 10| izmaelitához. Nem találsz, uram király, az egész házban
40 10| is kelendősége a Kubiska uram vásznának. Még a lengyel
41 10| örökösen útban volt Kubiska uram.~Az úton járó emberek többnyire
42 10| szép gyermeket, Kubiska uram?~- A krakkói vásáron rám
43 10| vetette magát. Csak Raffaidesz uram, a főbíró maradt ott a kapu
44 10| beszéljen annyit, főbíró uram. Leteszi az esküt, vagy
45 11| ment a király, Komoróczy uram akkor is mellette volt.
46 11| hálószobájából a Komoróczy uram palotájába. Álmatlan éjszakákon
47 11| férjhez adjuk.~Komoróczy uram legyintett.~- Férjhez bizony...
48 11| keresztleánykámnak?~Komoróczy uram zavarodottan sodorta meg
49 11| Nemigen tudom, felséges uram. Annyit azonban tudok, hogy
50 11| az én keresztapám, király uram. Igaz volna ez?~Mátyás elnevette
51 12| Ne tegye azt, kegyelmes uram. Mit csinálunk mi itt, ha
52 12| csikorgása hallatszott. Enyiczky uram kidugta a fejét az ablakon.~
53 12| lecsaptak ránk. A Komoróczy uram katonái voltak.~- Nos? -
54 12| fel a derekára.~Enyiczky uram nevetve dörzsölte fonnyadt
55 12| az ő vitézeivel.~Korponai uram eleinte szépen kitért az
56 12| a fegyverzajt.~Korponai uram is véres fejjel menekült
57 12| Nemsokára Korponai Pál uram veresége után a többi szomszédokra
58 13| hangon így szólott hozzá:~- Uram, én, aki legerősebbnek gondoltam
59 13| toronyból lekiáltotta:~- Uram azt üzeni, hogy elég asszony
60 13| pecsenyének való húst.~- Nézd meg, uram - mondá egy vakmerőbb, amint
61 13| János-lovag hat fontot, uram, és mind a hat fontot együltében
|