Part

 501 4 |               ideig nyitva maradt a szája. Az ismeretlen vendég ezalatt
 502 4 |                    időt vett magának, hogy az ebéd elfogyasztásában továbbhaladjon,
 503 4 |            mindenféle étel kínálkozott még az étlapon, mint valamely ismeretlen
 504 4 |                mert eltekintve attól, hogy az ilyen csontdarab kellemetlenséget
 505 4 |                kedveli. Képzeletében látja az őszi mezők boldogtalan ásításait,
 506 4 |                 vadász is segíteni látszik az időjárásnak tétlen ácsorgásával:
 507 4 |                     amíg a letarolt réten, az özvegységét emlegető kukoricásból
 508 4 |                  ki. - Nincs mit emlegetni az olyan szerelmeket, amelyek
 509 4 |                mással kicserélni, mondjuk, az unokatestvérével? Minden
 510 4 |         lehetőségre nem gondolt még eddig. Az Uhr az a hely, ahol megöregedni
 511 4 |                  gondolt még eddig. Az Uhr az a hely, ahol megöregedni
 512 4 |               szándékozott, a biliárddákó, az ébenfa óra és a megszokott
 513 4 |                  vendégek környezetében... Az idegen kitalálni látszott
 514 4 |             egyenként leszopogatta. Tudják az asszonyok, akik egész nap
 515 4 |                 kedveskedjen a vendégének.~Az étlap szerint tűzdelt kappannak
 516 4 |              vendéglő jó hírnevét emeljék. Az ilyen kappanok, még ha a
 517 4 |              süttetett meg a konyhán, hogy az érdekes vendéget valamivel
 518 4 |             vendéget valamivel kárpótolják az elröpült madárért, amely
 519 4 |                      Hm - mond a vendég -, az ördög bújt a kappanba, hogy
 520 4 |                ördög bújt a kappanba, hogy az hirtelen disznópecsenyévé
 521 4 |               melléklet a lacipecsenyéhez. Az ember megtakarítja vele
 522 4 |                   Én nem. Mert vendéglőben az ember azt gondolja magában,
 523 4 |                    is elmegy a kedve ettől az élettől.~Ám Fridolin felizgulva
 524 4 |                    hogy állását veszítheti az Órában, most már nem nagyon
 525 4 |                 most már nem nagyon ügyelt az ételekre mondott megjegyzésekre.
 526 4 |            nagyságos uram, hogyan gondolná az öreg pincér életét? Egy
 527 4 |                   régen elfelejtette volna az előbbi beszélgetést. A saját
 528 4 |                  saját bicskáját használta az ágbogas lacipecsenye lefaragásához,
 529 4 |                   valóban frissensült volt az.~- Maga bizonyosan ismeri
 530 4 |               megnézni, hogy mit csináljon az ember a maga életével. Családot
 531 4 |                 idő elmúltával, de nem így az okos ember, aki például
 532 4 |               gazda lehet akármilyen öreg. Az öregsége csak tiszteletre
 533 4 |                     kérdé a vendég, és már az üres tányér körül babrált
 534 4 |                  üres tányér körül babrált az ott eldobált fogpiszkálókkal,
 535 4 |                  volt, mert azt gyanította az ismeretlen vendégről, hogy
 536 4 |                 ismeretlen vendégről, hogy az valamely tréfát akar űzni
 537 4 |                  valamely tréfát akar űzni az ő mihasznaságából. Kár a
 538 4 |             Fridolin mégse mozdulhatott el az asztaltól ama kísérteties
 539 4 |        kortyolgatva, mintha takarékoskodna az élvezettel. És e lassúság
 540 4 |                    majd bánatában megissza az összes maradék söröket,
 541 4 |                  magának a hazamenetelhez. Az ördög kormányozta ide ezt
 542 4 |                  ördög kormányozta ide ezt az étlapevő vendéget, aki ilyen
 543 4 |                gondolatokat tud ébreszteni az emberben, holott mégiscsak
 544 4 |                 emberben, holott mégiscsak az a legjobb, ha az ember nem
 545 4 |                 mégiscsak az a legjobb, ha az ember nem gondol semmire,
 546 4 |                 Sajtot mégiscsak kell enni az embernek ebéd után, habár
 547 4 |                    miért sorozzák a sajtot az esti ételek közé. Én nem -
 548 4 |                    Nagybélűnek is. Sőt már az is eszébe jutott, hogy ez
 549 4 |                mond a vendég, és Fridolin, az egykori kávéházi pincér
 550 4 |                  nagyvárosi pincér volt.~- Az én foglalkozásom olyan,
 551 4 |                    ritkán volt dolga, ezek az emberek komoly foglalkozásuknál
 552 4 |                  és a temetkezési üzletnek az anyagi része érdekelte:~-
 553 4 |                    érdekelte:~- Igaz volna az, nagyságos uram, hogy a
 554 4 |                   a holt mellett más, mint az a szerencsétlen vállalkozó,
 555 4 |                   akinek együtt kell sírni az árvákkal, özvegyekkel, vigasztalni
 556 4 |                amikor éppen nincs dolgunk. Az egyedüli még, ami megsegít
 557 4 |         fogpiszkálóval tolt át fogsáncain. Az ebéd utáni teendőkhöz is
 558 4 |                  magukkal a vendégek, hogy az Óra kosztjáról ott is beszélgessenek.
 559 4 |                 abban a faládában, amelyet az asztalosok nem akarnak bővebbre
 560 4 |                ember szaladgál a városban. Az asztalos a konok mesteremberek
 561 4 |                   nézve. Ezért kell nekünk az orvosi mesterséghez is érteni,
 562 4 |                  is érteni, hogy javítsunk az asztalosok kontár munkáján.
 563 4 |                   tanár.~- De itt maradnak az özvegyasszonyok, ezek a
 564 4 |                egyik sarkában, megbeszélik az elmúlt temetést töviről
 565 4 |                szavakat, mint akkor, midőn az illető éppen kiterítve volt.~-
 566 4 |                    volt.~- Hallottam, hogy az ékszereket is zálogba szokás
 567 4 |                 nagy sánszok várakoznak rá az életben, ha megismerkedik
 568 4 |                       Tudja, barátom, ezek az özvegyasszonyok nem hisznek
 569 4 |                biztosan elveszíti kenyerét az Órában.~Fridolin, mikor
 570 4 |                   nyomban észrevette, hogy az óra áll a feje felett.~-
 571 4 |                feje felett.~- Mindennek ez az átkozott óra az oka, mert
 572 4 |               Mindennek ez az átkozott óra az oka, mert elfelejtettem
 573 4 |              elfelejtettem felhúzni - mond az öregedő emberek önmarcangoló
 574 5 |                   UNGI BERKEK~Zúgnak-e még az ungi berkek? - ha zúgnak
 575 5 |              alusznak, és minden elmúlott. Az ungi berkekben az árulkodó
 576 5 |                elmúlott. Az ungi berkekben az árulkodó szél a takaró gallyakat
 577 5 |                  kocsin mentünk arra, ahol az útszélen egy roskadt és
 578 5 |           álldogált. Éppen olyan vén, mint az országút, vagy talán még
 579 5 |                   volt, a Mátyás idejében. Az udvarház tetején a szélkakas
 580 5 |            folydogált, mint egy öreg élet. Az udvarházba hintók nem tértek
 581 5 |               élesen csikorgott. Mátyás úr az avart járta, és görbe botjával
 582 5 |                    tellett. A gaz felverte az udvart, eső befolyt a szobába,
 583 5 |                  eső befolyt a szobába, és az utolsó macska egy vasárnapi
 584 5 |                  vendég érkezett a házhoz. Az öreg Mátyás az ámbituson
 585 5 |                   a házhoz. Az öreg Mátyás az ámbituson üldögélt, és ernyős
 586 5 |     szenvedélyessége és ifjúsága lobogott.~Az ámbitus lépcsőjén lassan
 587 5 |                 Emlékszik még rám? - kérdé az öregúr. - Fiatal korunkban
 588 5 |                 csinált azóta... Üljön le.~Az öregúr szelíden nézett Mátyás
 589 5 |                     aki zavartan tekintett az udvarra.~- Ugyan hol mászkál
 590 5 |             elmentünk honvédnek. Ön is?...~Az öregúr bólintott.~- Hogyne?
 591 5 |           vörössapkásoknál szolgáltunk, és az isaszegi erdőben kötöttünk
 592 5 |              szemét kutatólag függesztette az esti vendégre.~- Akkor nagyon
 593 5 |                   sem múlt volna el azóta.~Az öregúr mozdulatlanul ült
 594 5 |                      Halkan mondta ezt, és az ernyős lámpát az asztal
 595 5 |                   ezt, és az ernyős lámpát az asztal közepére tette, hogy
 596 5 |                 volt minden. A gaz benőtte az udvart, az eső befolyt tán
 597 5 |                   A gaz benőtte az udvart, az eső befolyt tán a házba,
 598 5 |                   kóbor kutyák bitangoltak az udvaron. A szél egy varjúfészket
 599 5 |                koromban ültettem.~Beléptem az udvarra, sehol sem találtam
 600 5 |                    rám ismer. Továbbmentem az elvadult kertbe. A domboldalon
 601 5 |               óriási sárga tökök ragyogtak az alkonyi napban: ez volt
 602 5 |             rongyos bekecsű öregember ült: az apám. Talán éppen úgy festett,
 603 5 |                   volna: "Mi, mi vettük el az apád eszét! A tiedet is
 604 5 |                     ha itt maradsz!" Abban az időben sokan voltak olyanok,
 605 5 |                  egyebet nem csinálhattak. Az anyám után nem is mertem
 606 5 |                   szülei háztól, próbáltam az apámmal beszélni. De mikor
 607 5 |                kereket oldott. Elrejtőzött az erdőben, és nem lehetett
 608 5 |                  kicsalogatni. A vén dajka az apám ruháit varrogatta a
 609 5 |                 Elmentem... Erre - felfelé az országúton, és a hegyről
 610 5 |                   és ijedten nézett körül. Az ősz vendég még mindig mozdulatlanul
 611 5 |                  És aztán, tovább? - kérdé az öregúr.~Mátyás e keserű
 612 5 |                  mindig varrogatott. Mikor az asszonnyal idejöttem, már
 613 5 |                  Mert ez szép vagyon volt, az én hajam deresedett, nőm
 614 5 |                   cimborák itt nyüzsögtek. Az udvaron akkor rózsák nyíltak,
 615 5 |               visszhangzott. Víg élet volt az! Szőke asszonyom a víg cimborák
 616 5 |                 udvarházat.~És tán ez volt az oka, tán a víg cimborák,
 617 5 |             megtudni. Kapumat bezártam, és az udvar rózsáit leszaggattam.
 618 5 |                domboldalba. Sárga tököt... Az élet így ment simán, események
 619 5 |               nincs semmi... semmi...~Amíg az öregúr beszélt, fejét mellére
 620 5 |                    Senkim és semmim sincs. Az életem elmúlt. Utánam nem
 621 5 |               fejét, és nagyot hallgatott. Az ismeretlen egy pillanatig
 622 5 |                 hogy tán szólani fog. - De az öregúr hallgatott. Az ismeretlen
 623 5 |                   De az öregúr hallgatott. Az ismeretlen csendesen felemelkedett,
 624 5 |                csendesen felemelkedett, és az egyhangúan ketyegő kakukkos
 625 5 |          Megállította a mutatóját, mielőtt az óra nyolcat ütött volna.
 626 5 |               ütött volna. Aztán eloltotta az asztalon álló lámpát, és
 627 5 |                    lassú lépésekkel lement az ámbitus lépcsőjén, majd
 628 5 |                 egy félóra múlva megjelent az ámbituson, hogy vacsorázni
 629 5 |                haladt a lejtős országúton, az ungi berkek zúgtak a hegyoldalokban,
 630 5 |                    el, és hozzátette, hogy az esti látogató bizonyosan
 631 6 |                    békésnek hitt víz felől az éjjel csendjében; mint sólyom
 632 6 |                   szilajságában felborítja az ingó csónakokat, és letépi
 633 6 |                 annak, hogy Károly király, az Anjouk nemzetségéből, Szent
 634 6 |                  régi szabadságot imádták, az ősz szakállú táltosokat
 635 6 |                   rögtön fegyverre kaptak, az Anjou-párti szomszédok jószágaira
 636 6 |                   és ökröket agyonütötték. Az öreg király testét pedig
 637 6 |                   öreg király testét pedig az udvari emberek skarlátposztóba
 638 6 |                   nem volt, mint Erzsébet, az özvegy magyar királyné és
 639 6 |              Gurkének vala a leánya. Gurke az Anjouk struccáért Havasalföldön
 640 6 |              zászlótartó egyetlen leányát, az őszibarack arcú, nagy szőke
 641 6 |                fürtjeit már havazni kezdte az idő, ám a királyné, bár
 642 6 |                hangjuk fátyolos lett, mint az éjszaka. A nap lefelé csúszott
 643 6 |          hunyorított nagy fekete szemével.~Az öreges Erzsébetnek egyszerre
 644 6 |                    engem, míg fel nem jött az ő szívének aranynapja, amely
 645 6 |                   útszéli virágszál, amely az árokparton nő, és a lovag,
 646 6 |               udvarában traktálja regéivel az asszonyokat és urakat.~-
 647 6 |               torony ablakából kitekintett az országútra, amely a vár
 648 6 |                    vagy a viperánál, amely az erdőben leskelődik a vándorlóra.
 649 6 |             valamint szolgálóját, Miklóst, az öreget. A király akarta
 650 6 |                    holttestével Buda felé.~Az evezősök csöndesen dolgoztak.
 651 6 |                  volt derekára kötve.~- Ez az én fiam, Kálmán! - kiáltotta
 652 6 |                   közepén jár, megcsókolta az anyját, a királynő előtt
 653 6 |                    a királyné -, kár érte.~Az elhagyott fakó nyerített
 654 7 |                            A HŰSÉGES TÓTOK~Az Ajnácskői grófi család nevezetes
 655 7 |           nevezetes volt arról, hogy benne az asszonyok vitézség és rátermettség
 656 7 |              minden időben vitézkedés volt az Ajnácskőiek kenyere. Nem
 657 7 |                    békességes idők voltak, az Ajnácskőiek elmentek idegen
 658 7 |                    király ellen. A fődolog az volt, hogy mindig hadakozzanak,
 659 7 |               Ebben a vitézkedő famíliában az asszonyok éppen úgy háborúztak,
 660 7 |                volt.~A Felvidéken - amerre az ezüstszínű Vág fut zöld
 661 7 |                  úgy kell értelmezni, hogy az Ajnácskői család asszonytagjai
 662 7 |                  falain váltakozva függtek az ősök és az ősasszonyok képei.
 663 7 |              váltakozva függtek az ősök és az ősasszonyok képei. Mindegyik
 664 7 |                 ott volt a felesége is, és az asszony éppen olyan páncélinget
 665 7 |                  arcú hölgynek a képe volt az, a hölgy kezében kis virágbokrétát
 666 7 |                asszonyokon. A kép sarkában az Ajnácskői címer: aranykoronás
 667 7 |                 életét a család érdekében. Az Ajnácskőiek ugyanis valamely
 668 7 |                   emlékekkel. Minden emlék az Ajnácskőiek vitézségét és
 669 7 |                elpusztultak, romba dőltek, az Ajnácskőiek nagy hatalma,
 670 7 |                  nagyon megkisebbedett, de az asszonyok mindig megállják
 671 7 |               helyüket a famíliában.~Abban az időben asszonytalan volt
 672 7 |                  volt a fenyővári kastély. Az olajfestmények asszonyain
 673 7 |              tamariszkbokrok alatt aludtak az Ajnácskőiek, várván a feltámadásra -
 674 7 |                katonásdit játszott odalenn az udvaron a cselédekkel és
 675 7 |             kastélyban Sinkovics Jánosnál, az öreg kulcsárnál, aki piros
 676 7 |                    ki közöttük. Sorakoztak az udvaron, és mindenféle katonai
 677 7 |               lobogtak. A hegyoldalt, ahol az Ajnácskőiek aludták örök
 678 7 |                   bolyongásából.~- A felét az édesanyádnak küldöm - írta
 679 7 |                  erre azt cselekedte, hogy az egész kosár ibolyát az édesanyja
 680 7 |                hogy az egész kosár ibolyát az édesanyja sírjára szórta,
 681 7 |            szánkókon hozatta a gyerekeket. Az udvaron ezalatt óriási karácsonyfát
 682 7 |                   volt rakva minden jóval. Az aranyos külsejű cukrocskák
 683 7 |                    örvendezteti meg igazán az ő kedvenceit.~Flóra kisasszony
 684 7 |                   s ugyanakkorra elfogyott az utolsó darab cukor is. A
 685 7 |                  fordult Boronkaihoz -, ez az én hadseregem.~A kapitány
 686 7 |                  hadserege többet ér, mint az én hadseregem. Látszik,
 687 7 |           szolgálatból.~Karolin asszonynak az a véleménye volt a kapitányról,
 688 7 |             grófkisasszony osztozott ebben az aggodalomban.~- Boronkai
 689 7 |                  is a szomszédban tanyázna az ellenség - jegyezte meg. -
 690 7 |                 meg a kulcsár szájában, és az összegyülekező tótok aggodalmasan
 691 7 |                 verekedni a császár ellen. Az öregebbek még emlékeztek
 692 7 |          beszélgetéseket. Nem sokat értett az egész dologból. A kastélyba
 693 7 |             olvasott volna Ajnácskői Flóra az újságokból? Ott voltak a
 694 7 |                     a haza veszélyben van. Az országban kiütött a forradalom,
 695 7 |                  lassan sötét pír lepte be az arcát. Fekete szemében fény
 696 7 |                fény villant meg.~- Hol van az apám? - kérdezte türelmetlenül.~
 697 7 |                küld, azonnal hozzáfoghatok az ezred felállításához. Egy
 698 7 |                 Odakünn függnek a folyosón az ősök arcképei, közöttük
 699 7 |            harcokban. Később felállították az Ajnácskőiek ezt az ezredet,
 700 7 |           felállították az Ajnácskőiek ezt az ezredet, valahányszor szükség
 701 7 |               saját ezredeik élén találják az Ajnácskőieket. De nem kímélték
 702 7 |                    ruhája. Sötétbarna volt az a rátapadó vértől, amelyet
 703 7 |             amelyet ütközetekben folyattak az Ajnácskői katonái. A napóleoni
 704 7 |                háborúk sem találták lustán az Ajnácskőieket. Két teljes
 705 7 |                    otthon, majd felállítja az ezredet, ha annak ideje
 706 7 |            kapitánynak reszketett a hangja az utolsó szavaknál. De erőt
 707 7 |                  folytatta -, a kastély és az uradalom kormányzására már
 708 7 |             személyében.~- Ugyan ki legyen az? - kérdezte Flóra.~- Véletlenül
 709 7 |                    bár sohasem dicsekedtem az ismeretségével. Szekrett
 710 7 |                Szekrett Diegó hadnagy volt az én időmben a gróf Kolowrath-dragonyosoknál,
 711 7 |                  között. Ezt a kitüntetést az ezred Mária Terézia királynőtől
 712 7 |                hadtörténelmi előadását, ha az udvarról felhangzó lónyerítés
 713 7 |                megindultan nyújtotta kezét az öreg katonának. Az lehajolt
 714 7 |                   kezét az öreg katonának. Az lehajolt és megcsókolta.~-
 715 7 |                   odakünn a folyosón, ahol az ősök és ősasszonyok arcképei
 716 7 |             leányokat, gyönge menyecskéket az Ajnácskői ősök között, akik
 717 7 |               között, akik kardot kötöttek az oldalukra, amikor a haza
 718 7 |              nemzetségnek a vére, amelyben az asszonyok éppen úgy vitézkedtek,
 719 7 |                   férfiak...~Karolina néni az utolsó szavaknál a szalonba
 720 7 |                   ember is elvesztette már az eszét, ami különben önnek
 721 7 |                néni, mert észrevette, hogy az utóbbi percek alatt Flóra
 722 7 |                    arcát. Elfehéredett még az ajka is, és a keze görcsösen
 723 7 |                   Tehát azt gondolja, hogy az én apám...~A vén katona
 724 7 |                    csak azt gondolom, hogy az olyan vén katonának, mint
 725 7 |                egyszerre megtöltötte volna az egész házat. Fegyver csörgött
 726 7 |                   a völgyben, mint máskor. Az ablakpárkányon fehér violák
 727 7 |               szórakozottan vette a kezébe az istenke bogarát. Az nagyon
 728 7 |                 kezébe az istenke bogarát. Az nagyon jól érezhette magát
 729 7 |                 katicabogár régen elröpült az Ajnácskői Flóra tenyeréről,
 730 7 |                   fiatal legény kibontotta az eddig összecsavart lobogót.
 731 7 |                 egy ember, énekelni kezdte az akkor divatos dalt:~Kossuth
 732 8 |                   volt se posta, se vasút, az emberek éppenséggel úgy
 733 8 |                     Ennek a dolognak pedig az a veleje, hogy élt egyszer
 734 8 |                   már fiatalkorában került az erdélyi fejedelem udvarába.
 735 8 |               háborúból, vagy úgy találták az országúton, elég az hozzá,
 736 8 |               találták az országúton, elég az hozzá, hogy Teke ott nőtt
 737 8 |          kenyérsütő kemencében, éppen csak az éhség kergette ki onnan.
 738 8 |                 csóválta a fejét, ha Tekét az udvaron látta őgyelegni.~-
 739 8 |                       kérdezte mérgesen. - Az én házamnál mindenkinek
 740 8 |            fejedelem, hogy Tekét elkergeti az udvarból, midőn egyszer
 741 8 |                    éppen meg akarták húzni az ebédre hívó harangot, mikor
 742 8 |                   szaladt ki a főszakácsnő az udvarra.~- Hol van egy gyors
 743 8 |                  Éppen Tekébe botlott bele az udvaron, amint az ott a
 744 8 |             botlott bele az udvaron, amint az ott a derekát nyújtóztatta.~-
 745 8 |                 hamar Kolozsvárra, és hozz az örménytől törökborsot! Délig
 746 8 |                    addig nem lehet kezdeni az ebédet.~- No, akkor nem
 747 8 |                    is ebédelnek máma, mert az én lábam nem arra való,
 748 8 |                  de nem úgy Teke. Mindjárt az út elején leült nagy sóhajtozva
 749 8 |                   akkor eszébe jutott neki az, hogy mi járatban is van
 750 8 |                tehát Kolozsvárra. Megvette az örménynél a törökborsot,
 751 8 |                   lett volna. Pedig bizony az nem volt több egy fontnál,
 752 8 |                 volt több egy fontnál, még az örmény mértéke szerint se.~
 753 8 |                   Teke, mikor magához tért az ijedtségtől, sírva jajgatva
 754 8 |                  ezenkívül Tekét. Mégpedig az a büntetés, hogy a fejedelem
 755 8 |                   fejedelem parancsolatára az elhalt kengyelfutó helyét
 756 8 |            fejedelem kengyelfutója.~Persze az egész udvar Tekén nevetett.~-
 757 8 |                  hogy a te apád nyúl volt, az anyád pedig őz? - kérdezték
 758 8 |                kérdezték mások.~Teke pedig az ijedtségtől még szólni se
 759 8 |                 csak annyit kiálts: "Félre az útból, én vagyok a fejedelem
 760 8 |               szóra minden szekér félreáll az utadból, hogy te szabadon
 761 8 |                     rohanva kanyarodott ki az országútra. Vissza se mert
 762 8 |          országútra. Vissza se mert nézni. Az ezüstpatkó csak úgy pattogott
 763 8 |              suhogott kezében. Szekér jött az úton, arra rákiáltott:~-
 764 8 |              süvegét, és gyorsan félreállt az útból szekerével.~... Három
 765 8 |                  nap múlva pedig ugyanazon az országúton lihegve, porosan,
 766 8 |                  azért még sem állt meg... Az ezüstpatkó mind levásott
 767 8 |               meztelen lába csupa seb volt az ütésektől. Még a pálca is
 768 8 |           fejedelem is csodálkozva jött le az udvarra.~- Ejnye, ejnye -
 769 8 |                    nap alatt járta meg ezt az utat. Ez meg három nap alatt
 770 8 |                    Tekéből, a hétlustából, az ország leggyorsabb kengyelfutója.
 771 9 |                király? - kérdezték. - Hisz az előbbinek még alig van vége.
 772 9 |                  van vége. Most is érezzük az adóban az elmúlt háborút.~
 773 9 |                  Most is érezzük az adóban az elmúlt háborút.~Kornidesz
 774 9 |                    mondta, ahány ránc volt az arcán, mind rejtélyes kérdőjellé
 775 9 |                    kétszer is rájuk küldte az adószedőit egy esztendőben.
 776 9 |                     nagyon találékony volt az új adók kitalálásában. Azt
 777 9 |                készül megint, jönnek ismét az izmaeliták a nyakunkra -
 778 9 |                    nyakunkra - találgatták az idősebb polgárok.~- Isten
 779 9 |                 szorgalmas emberek voltak. Az ő szövőszékeiknek a kattogására
 780 9 |       szövőszékeiknek a kattogására gurult az arany- meg az ezüstpénz
 781 9 |           kattogására gurult az arany- meg az ezüstpénz Kézsmárkra a világ
 782 9 |                    A szenátorok körülülték az asztalt, Kornidesz György
 783 9 |            buzogányt, és megérintette vele az asztal közepén álló ezüsthordót.
 784 9 |                     Hallgassátok! - kezdte az ünnepélyes csendben a polgármester. -
 785 9 |                 kiáltották.~A polgármester az ezüsthordóra ütött.~- Magától
 786 9 |           parancsolna nekik, ha más szedné az adót?~- És te mit feleltél? -
 787 9 |                   véreztünk? - szólalt meg az ünnepélyes csendben Fabricius,
 788 9 |                     a takács. - De nem baj az, polgárok! A korona nem
 789 9 |           csüggedten hajtották le fejüket. Az öregebbek elborulva mondogatták:~-
 790 9 |                   a nagyurak.~(Inget abban az időben többnyire csak az
 791 9 |                   az időben többnyire csak az úri népek viseltek. Drága
 792 9 |             buzogányt, és megkongatta vele az ezüsthordót, amelyben már
 793 9 |                   szájához emelt. Elsápadt az arca arra a gondolatra,
 794 9 |            valamennyinek a szíve, hogy nem az ő gyermekére esik majd a
 795 9 |                 nincs gyermeke, nem ismeri az apai szeretetet.~Már estére
 796 9 |             szeretetet.~Már estére hajlott az idő, és az ócska, magas
 797 9 |                  estére hajlott az idő, és az ócska, magas fedelű házak
 798 9 |                   ember járkált már csupán az utcákon. Nemsokára becsukják
 799 9 |                 király emberei.~Ugyanakkor az északi kapun is két lovag
 800 9 |                   süvegjüket befehérítette az út pora. Lecsüngő, deres
 801 9 |              vitézei mi vagyunk - felelték az északiak.~A lovak feje fölött
 802 9 |                    a házon. Nem barátságos az éj, ha sarkantyús lovagok
 803 9 |                  Hogyan és miként töltötte az éjt Fabricius takács, midőn
 804 9 |                 alatt. Hiszen mindene volt az a gyermek.~Anna alig töltötte
 805 9 |                    tizenötödik életévét, s az apja az utcára sem eresztette
 806 9 |            tizenötödik életévét, s az apja az utcára sem eresztette egyedül,
 807 9 |                    ismerhették a várost és az embereket. A Fabricius uram
 808 9 |                Anna tehát eleget láthatott az ablakból. Itt folytak le
 809 9 |                  Itt folytak le a vásárok, az adószedés, hadak gyülekezése.
 810 9 |                 szepesi városok kapitánya. Az emeleti ablak vaskosarai
 811 9 |                voltak kíváncsiak reá, mert az a hír volt felőle, hogy
 812 9 |            vászonszárnyaival úgy eltakarta az arcát, hogy abból nem látszott
 813 9 |                   éjjel-nappal Anna körül. Az tanította meg varrni, csipkét
 814 9 |                   verni, olvasót pörgetni. Az tanította meg arra, hogy
 815 9 |                   tanította meg arra, hogy az álmoknak miféle jelentősége
 816 9 |                    ami nagy szó volt abban az időben. Még a férfiak között
 817 9 |                    általában nem is értett az íráshoz, olvasáshoz. Még
 818 9 |               rablók támadására, ami abban az időben mindennapos dolog
 819 9 |              szekértáboron kívül megállott az ember, és Fabricius nevét
 820 9 |                  és gyanakodva nézte végig az idegen talpig rongyos ruházatát.~-
 821 9 |                     azon hiedelemben, hogy az bélpoklos.~- A szívem könyörületes
 822 9 |             csapatokba verődve megtámadták az utazó kereskedőket, és legyilkolták
 823 9 |             olvasni, amit egyikük sem tud. Az éjjel kihallgattam őket,
 824 9 |              kereskedők vannak most együtt az útban... Itt van Glogovszky,
 825 9 |               útban... Itt van Glogovszky, az iglói szűcsmester...~- Valóban
 826 9 |             bizonyos volt benne, hogy azon az éjszakán a farkasok tápláléka
 827 9 |                   A takács fürkészve nézte az idegen arcát, amíg az beszélt,
 828 9 |                nézte az idegen arcát, amíg az beszélt, aztán csendes hangon
 829 9 |                    ember vagy, akkor hiába az eskü. Szólok kereskedőtársaimnak,
 830 9 |                    ha azok ide merik dugni az orrukat. Jól ettek-ittak
 831 9 |                   orrukat. Jól ettek-ittak az utazók, bizony nem lehetett
 832 9 |                    a határozat.~- Akkor ez az éjszaka a halál éjszakája
 833 9 |                    amely megvilágítja majd az éjszakát, midőn a hajdemákok
 834 9 |                 Fabricius folytatta útját, az út mentén megszenesedett
 835 9 |             elkísérte Fabricius uramat, és az ő derekára csavart kendőben
 836 9 |              kendőben voltak elrejtve azok az aranyak, amelyeket a vászonért
 837 9 |                    legfőbb tudománya mégis az írás és olvasás volt Joánesznek.
 838 9 |                    diáknak előadta tervét, az bólintott fejével:~- Legalább
 839 9 |                   semmi bántódása nem esik az én kis úrnőmnek, ha én mellette
 840 9 |                    úgy, mint a tenyeremet. Az öreg Kázmér király idejében
 841 9 |                  bánat azért nem múlott el az ő szívéről. Korholta magát
 842 9 |                    rossz álomnak tekinteni az egész dolgot. A kis Anna,
 843 9 |                Tizenhatan lesztek - felelt az apja. - Minden szepesi város
 844 9 |                  Hipp-hopp, már le is telt az esztendő, és én újra itthon
 845 9 |                   és én újra itthon leszek az én kedves jó apámnál. És
 846 9 |                többé, drága gyöngyvirágom. Az egész Szepességért nem adnálak
 847 9 |               Fabricius uram, és átkarolta az ő kis leányát.~Az ajtón
 848 9 |                átkarolta az ő kis leányát.~Az ajtón Joánesz furcsa figurája
 849 9 |                   a diák. - Megismerkedtem az imént a lengyel követekkel.
 850 9 |                imént a lengyel követekkel. Az egyik a Miciszláv, régi
 851 9 |          zsoldjában. Azóta bezzeg felvitte az Isten a pajtásom dolgát.
 852 9 |                   jobb gúnyát?~- Majd lesz az is, Joánesz, ha a kisasszonyt
 853 9 |                 olyan korú leánykája, mint az én kis úrnőm. Az lesz a
 854 9 |           leánykája, mint az én kis úrnőm. Az lesz a mi barátnőnk, a királykisasszony.~-
 855 9 |                bánásmódot a király tanúsít az ő leányaikkal. A királynak
 856 9 |             leányaikkal. A királynak tehát az a gondja, hogy a túszok
 857 9 |              udvarában magukat, mert akkor az adó is biztos a városok
 858 9 |               városok részéről.~- Igaz biz az! - kiáltott fel Fabricius
 859 9 |         Kézsmárktól, ha hírül venném, hogy az én gyönyörűséges leánykámmal
 860 9 |                     fiam. Holnapután pedig az asszonyok, lányok nekiállnak
 861 9 |       ruhavarrásnak. Ne legyen a legutolsó az én leányom a tizenhat leány
 862 9 |                   Szepességben, mert abban az időben tizenhat városban
 863 9 |                valamennyi asszonya, leánya az Annuska ruháit varrja, mintha
 864 9 |              esküvőre készülne. Nem esküvő az, csak eljegyzés. A lengyel
 865 9 |                 hosszú sarkantyús lábaikat az ódon tanácskozóteremben,
 866 9 |          leánykáját. A pecsétet odaütötték az okirat alá.~- Most már itt
 867 9 |                 okirat alá.~- Most már itt az ideje, hogy útra keljünk -
 868 9 |          városoknak, amilyen pontosan azok az idő alatt adójukat megfizették.~
 869 9 |               kertek és erdők terültek el. Az erdők tele vaddal, lenn
 870 9 |                  szüzeivel. Tulajdonképpen az apácák vigyáztak a leányok
 871 9 |                    biztonságára, ami abban az időben nem volt csekélység,
 872 9 |                    rabló hajdemákokkal. De az apácák sem voltak olyanok,
 873 9 |                együtt lakott a leányokkal. Az apácáknak különben nem volt
 874 9 |                 volt egyéb hivatásuk, mint az, hogy naponként párosával
 875 9 |        mutatkoznak-e valahol a hajdemákok. Az ember azt hihette volna,
 876 9 |                     és itt fog együtt élni az ő kis udvarhölgyeivel.~Egyelőre
 877 9 |          Podolinban van a legszebb leány."~Az a legszebb leány Glogovszky
 878 9 |                    volt Anna mellett, mint az Orion csillag mellett a
 879 9 |                   Sok földet bejártunk, de az öreg Salamon leányának párjára
 880 9 |             állandóan a kezében, ami abban az időben az üvegtükröt helyettesítette,
 881 9 |               kezében, ami abban az időben az üvegtükröt helyettesítette,
 882 9 |                   hogy milyen csúnya dolog az, amikor egy kisleány olyan
 883 9 |                 tudni.~A szepesi lányok is az idejük javát csipkeveréssel
 884 9 |              hímzett már egy oltárterítőn. Az oltárterítőt annak a templomnak
 885 9 |            oltárterítőt annak a templomnak az oltárára szánta, ahol egykor
 886 9 |               egykor megkeresztelték. Erre az oltárterítőre azonban csipke
 887 9 |                nagy diófa asztal fölé, míg az asztalfőn rendesen a fejedelemasszony
 888 9 |           felemelkedett a karosszékből, és az erkély felé ment.~- Vendég
 889 9 |          leugráltak paripáikról, amelyeket az elősiető csatlósok vettek
 890 9 |                    fejedelemasszony előtt.~Az egyik lovag összecsavart
 891 9 |                   Ért tán közületek valaki az olvasáshoz?~Néma csend fogadta
 892 9 |              holott mi nem tudunk latinul.~Az egyik lovag ekkor tiszteletteljesen
 893 9 |                 hozott levélnek a tartalma az, hogy Anna királykisasszony
 894 9 |                  azoknak Noczky úr, akiket az illet.~A fejedelemasszony
 895 9 |                annak részleteit értem, bár az is latinul van - szólt Anna. -
 896 9 |                  vagy. Engem is tanítottak az olvasásra, de bizony sohasem
 897 9 |              egyébért is, gyermekem. Midőn az első percben megláttalak,
 898 9 |         visszhangzottak bele, Joánesz, aki az olasz kertésznek segédkezett,
 899 9 |                  rablók éjjel-nappal lesik az utakat, hogy a királykisasszonyt
 900 9 |              bőréből ugrott ki örömében.~- Az én nevelésem! - kiáltott
 901 9 |                   kinek ne hízelgett volna az efféle hasonlatosság?~De
 902 9 |                Annus, ne felejtsd el, hogy az egész dicsőség, pompa és
 903 9 |                    s észre sem vette, hogy az est hamarosan közeledik.
 904 9 |                   sötétlila köntösüket, és az alant kanyargó országút
 905 9 |                   hirtelen megállottak, és az egyik könyökével meglökte
 906 9 |            térdeplő helyzetben maradt, sőt az egyik, felemelve szemeit,
 907 9 |                   már nem akarsz emlékezni az öreg Lubomirra, aki tavaly
 908 9 |                   aki sólymot hozott neked az erdőből.~- Én nem vagyok
 909 9 |             mindaddig, amíg láthatta.~Ezen az estén, midőn szobájába tért
 910 9 |                között. Eddig még nem látta az arcát másképpen, mint folyóvíz
 911 9 |                 elkéri Salamon Erzsébettől az ezüsttükröt, és megnézi
 912 9 |                  nézek tükörbe, mert abban az ördög lakik!~S eszébe jutott
 913 9 |                    sohasem nézett tükörbe. Az igaz, nem is igen volt mit
 914 9 |                  napi foglalatoskodásukat, az a szék, amely a fejedelemasszonytól
 915 9 |             mosollyal nézett Annára, amint az közeledett. A többiéhez
 916 9 |                  de Annának mégis megsúgta az ösztöne, hogy ez a tizenhetedik
 917 9 |                 királykisasszony előtt, de az szeretettel tárta ki feléje
 918 9 |                    Hallottam, hogy te vagy az, aki hasonlítasz hozzám.
 919 9 |             királyi kastélyban továbbra is az az élet folyt, mint eddig,
 920 9 |                  kastélyban továbbra is az az élet folyt, mint eddig,
 921 9 |                   fejedelemasszony hímezte az örök oltárterítőt, amellyel
 922 9 |                   nagyon összebarátkozott. Az a barátság fejlődött ki
 923 9 |               kastély körül. Egyszer aztán az is kiderült, hogy egy napon
 924 9 |               Otthon sokat hallottam, hogy az emberek a csillagokból jönnek
 925 9 |                  Nálunk otthon, Krakkóban, az apám egész tornyot épített
 926 9 |            szakállú jós és tudós. És mikor az apám, a király valamit tudni
 927 9 |                hozatott. Olyan tudós ember az, hogy még azt is meg tudja
 928 9 |                  idő. Fél is tőle mindenki az egész palotában, mert varázsló
 929 9 |                    ereje van. Tavaly éppen az ukrajnai vajdát tréfálta
 930 9 |              csillagzat alatt született. S az a valaki te vagy, édesem.~-
 931 9 |                csecsemő voltam, eljegyzett az apám a Lubomirszki herceg
 932 9 |                kell nekem.~- Nos, nekem és az anyámnak egész nap oltárterítőket
 933 9 |            temploma van a királynak szerte az országban, mind azt akarja,
 934 9 |                    tutajosokra vonatkozna?~Az öreg várnagy megsimogatta
 935 9 |               hangsúlyozva a szót - csupán az erdőkre ügyelnek. A Dunajecre
 936 9 |                    Mégiscsak különös, hogy az én tudtom nélkül mindenféle
 937 9 |                   Várnagy, vezesse elő azt az embert!~Az öreg várnagy
 938 9 |                 vezesse elő azt az embert!~Az öreg várnagy sietve elbicegett,
 939 9 |                   semmit, mégis vasba vert az imént a várnagy úr.~A fejedelemasszony
 940 9 |              fejbőrét úgy mozgatta, mintha az nem lett volna odanőve fejéhez.~-
 941 9 |               világosságtól.~- És éjjel?~- Az Úristen őrizzen meg tőlük
 942 9 |                   fátyolát is elfelejtette az arcára húzni, pedig férfi
 943 9 |                    magát, és apácafátyolát az arcára eresztette.~- No
 944 9 |       veszedelmesek lehetnek, ha beköszönt az éjszaka?~Joánesz rejtélyesen
 945 9 |            rejtélyesen csóválta a fejét.~- Az a kérdés, hogy a kedves
 946 9 |                      Sokszor feltettem már az életemet egy lyukas tallér
 947 9 |                   tallér ellen. Most pedig az én kis úrnőmet kell megvédelmezni.
 948 9 |                       No ugye, jeles ember az én diákom. Tán még a te
 949 9 |                elpárolgott. Adott is nekik az apám egy egész gulyát ajándékba.~
 950 9 |                 kolostorhoz küldtem, azzal az üzenettel tért vissza, hogy
 951 9 |                   aggodalmas kifejezés ült az arcán, az egyik bajusza
 952 9 |                    kifejezés ült az arcán, az egyik bajusza úgy lelógott,
 953 9 |               amikor a hercegnőt meglátta.~Az előbbi fonnyadt, beteges
 954 9 |                 lovagok jártak hadba. Csak az apácafátyol volt még a fején,
 955 9 |                   nem akarja kockára tenni az életét? Majd elintézzük
 956 9 |                   imádkozzék értünk. Ennyi az egész, amit megtehet. Habár
 957 9 |                  hasított orrú ördögök még az imádságtól sem félnek.~-
 958 9 |                  csak a király tudja, mert az egyedül az ő használatára
 959 9 |              király tudja, mert az egyedül az ő használatára van fenntartva.~-
 960 9 |             fürkésszék a király útját ezek az ördögök - dörmögte a diák.~-
 961 9 |                  látni tutajok körül.~- Ki az a Viszta?~- Csudálom, hogy
 962 9 |             megkoronázták a haramiák, mint az igazi királyokat szokták.
 963 9 |                  igaz, amit mondtam. Abban az időben a fogságukban voltam.
 964 9 |               időben a fogságukban voltam. Az öreg püspököt elragadták
 965 9 |                   közönséges rabló, csupán az adókat szedi be, amit a
 966 9 |                  nem lehet egyéb oka, mint az, hogy megsejtette a királykisasszony
 967 9 |                    rendeltelek benneteket.~Az egyik most toppantott karcsú,
 968 9 |                    kezébe kerülni - mondta az előbbi leányhang.~- Gyermekeim -
 969 9 |                    percben elkövetkezhetik az, amitől tartunk. Vonuljatok
 970 9 |              akaratom - felelt makacskodva az előbbi hang.~- És te, Fabricius
 971 9 |              nyitott be nagy sebbel-lobbal az ajtón.~- Az éj leszállott,
 972 9 |                  sebbel-lobbal az ajtón.~- Az éj leszállott, és odalent
 973 9 |              nyomta a sisakot, amely eddig az asztalon feküdt.~- A kapuról
 974 9 |                 Akkor nincs mitől tartani!~Az öreg várnagy megcsóválta
 975 9 |                    a lovagteremben. A diák az egyik falra nyomta a fülét,
 976 9 |              mindenki, itt. Várnagy, őrizd az ajtót!~A diák kirohant az
 977 9 |                  az ajtót!~A diák kirohant az ajtón. Az öreg várnagy pedig
 978 9 |                    diák kirohant az ajtón. Az öreg várnagy pedig kivonta
 979 9 |             csókolja meg? Feszesen megállt az ajtónál. Ebbe a terembe
 980 9 |               ajtónál. Ebbe a terembe csak az ő holttestén át lehet jutni.
 981 9 |                    és a kis harang kongott az éjszakában.~A diáknak sejtése
 982 9 |                    várbeliek sem ismertek.~Az udvar egyik sarkában csak
 983 9 |                Tudhatták előre, hogy midőn az éjjeli támadásra vállalkoztak
 984 9 |            megannyi oroszlán, rohanták meg az éji vendégeket.~Hagyjuk
 985 9 |              öltözött leánnyal maradt, míg az ajtót az öreg várnagy őrizte.~
 986 9 |              leánnyal maradt, míg az ajtót az öreg várnagy őrizte.~VI.
 987 9 |                   öreg várnagy őrizte.~VI. AZ ÖNFELÁLDOZÓ BARÁTNŐ~A riadalom
 988 9 |                      Taníts meg engem arra az imádságra - szólt a királyleány.~-
 989 9 |                   még mindig félek - súgta az imádság befejezésével a
 990 9 |                  szót se többet, Anna. Ezt az önfeláldozást nem fogadhatom
 991 9 |                 barátnőjéhez, mint ahogyan az anya gyermekével szokott
 992 9 |               fogod, hogy nem önfeláldozás az tőlem, amit cselekedni akarok.
 993 9 |                 vár reád. Neked nem szabad az életedet kockára tenni,
 994 9 |                    úgy tudom, meg Joánesz, az én második apám is azt beszélte,
 995 9 |                  életére nagyon vigyáznak. Az én életem a tiedhez képest
 996 9 |                  siratni... De nem lehet-e az, hogy mikor a rablók megtudják
 997 9 |                  elbocsátják a tenyerükből az istenke bogarát.~- A kis
 998 9 |               derék akadt, aki megmentette az ő kisleányát. Örömében,
 999 9 |              kisleányát. Örömében, tán még az adót is elengedi egy esztendőre.~
1000 9 |                 mind szorosabban ölelte át az Anna nyakát, és olyan forrón