Part

1001 9 |              csókolta szemét, száját, hogy az beszélni sem tudott. Egyszerre
1002 9 |                   még nem is ismertem. Még az anyámnál is jobb vagy.~-
1003 9 |                  király leányát, én vagyok az! Remélem, nem haragszol,
1004 9 |                    ölelgette a barátnőjét, az pedig sírdogálva mondta
1005 9 |                    vijjogva csaptak össze. Az elesettek hörgése, a tusakodók
1006 9 |                   vad harci kiáltozása már az ajtón kívül hallatszott.~-
1007 9 |                    édes Annám! - kiáltotta az kétségbeesetten. De Fabricius
1008 9 |                   tudta volna, hogy szabad az út a kápolna rejtekfolyosóján,
1009 9 |               nagyon messziről jött volna.~Az ajtó recsegve pattant fel,
1010 9 |             recsegve pattant fel, és rajta az öreg várnagy esett be, halálos
1011 9 |                    mindig nem jöttek, mert az ajtóküszöbön ott verekedett
1012 9 |                    kétségbeesetten -, hisz az én kis úrnőm nem menekült
1013 9 |              nektek a király nevében, hogy az én hűséges szolgámat, Joáneszt
1014 9 |            Joáneszt bántsátok! - folytatta az előbbeni hang, csakhogy
1015 9 |               körül.~- Vissza! - kiáltotta az óriás a rablókra. - A harcnak
1016 9 |                  kell hogy széltében tudja az egész világ - folytatta
1017 9 |                  nem kell semmi, neki elég az, hogy nemes lovag, és harcolt
1018 9 |               várból lefelé, a tutajokhoz. Az ezüstpáncél csörgött rajta
1019 9 |               olyan színben akart feltűnni az álkirályleány előtt, mint
1020 9 |                    híven átengedte Annának az ő sátrát, amely vadmacska-
1021 9 |                   valamelyik még felismeri az egykori foglyot. De meg
1022 9 |                    majd csak kikötnek ezek az ördögök.~Fabricius Anna,
1023 9 |                árkon-bokron túl vagyunk.~- Az igazi királyleány megmenekült,
1024 9 |                   eszembe semmi. A legjobb az, ha a véletlenre bízzuk
1025 9 |             nyomunkba jönnek, mert eleinte az a hír lesz elterjedve, hogy
1026 9 |                  hír lesz elterjedve, hogy az igazi királyleányt rabolták
1027 9 |                    elgondolkozva a diák -, az igazi királyleány sincs
1028 9 |                   még teljes biztonságban. Az a föld alatti folyosó, amelyen
1029 9 |                 hogy a rablók beszüntették az ostromot, amint te, kis
1030 9 |          elgondolkozva Anna -, hogy bennem az igazi királyleányt fogják
1031 9 |                    futását.~- Itt kezdődik az én országom, és folytatódik
1032 9 |                  tartottak kötőféken.~- Ez az én paripám, amelyet átengedek
1033 9 |                     szólt a rablókirály. - Az én országomban nem lehet
1034 9 |                    mert csupa meredek hegy az, ahol a sasok fészkelnek.~-
1035 9 |               Semmiféle ösvény nem jelezte az utat, de a négy öregember,
1036 9 |                  nem először teszi meg ezt az utat.~Joánesz hátra-hátrapislogott
1037 9 |                   csüggedten emelte szemét az ég felé, ahol a nagy magasságban
1038 9 |               segíthet - szólalt meg ekkor az egyik öregember, aki lehajtott
1039 9 |                  előtt.~- Ugyan ki lehetne az? - kiáltott fel a diák.~
1040 9 |                    kiáltott fel a diák.~De az öregember nem felelt, hanem
1041 9 |                    öreg - nógatta Joánesz.~Az öreg azonban most sem felelt.
1042 9 |              világon van? - fordult a diák az öreghez.~De az öreg megint
1043 9 |              fordult a diák az öreghez.~De az öreg megint csak nem felelt.
1044 9 |                 benneteket - mondta később az öreg. - És midőn a folyóparton
1045 9 |                    és ismét elcsüggedt.~De az öregember kis idő múlva
1046 9 |               hegyről.~Nem is szólt többet az egész úton.~A hold feljött
1047 9 |                  magában, hogy éjfélre jár az idő, amikor egy fennsíkra
1048 9 |               zandeci kastélyból raboltak.~Az öregember, aki a fennsíkra
1049 9 |                   sziklafal mellé vezette. Az öregnek igaza volt. Valóban
1050 9 |                  megannyi héják csaptak le az elszórt rablócsapatra. A
1051 9 |           öregember levett süveggel járult az ifjú levente elé. Leborultak
1052 9 |                    szegény öregek - felelt az ifjú. - Térjen mindenki
1053 9 |            megtudja, hogy nem menyasszonya az, akit a rablók kezéből kiszabadított.~
1054 9 |               végtelen zavarában eltakarta az arcát a két kezével, és
1055 9 |                    király nem mulasztja el az alkalmat, hogy személyesen
1056 9 |                 talán lészen még arra idő. Az én utam úgyis Magyarország
1057 9 |                borította.~~Nagy dolog volt az, amikor Kézsmárkra megérkezett
1058 9 |                torok kiáltotta Anna nevét, az öreg Fabricius könnyek között
1059 9 |                büszkék voltak Annára.~Csak az öreg Fabricius csóválta
1060 9 |                   oda a leányomat!~Annának az első szava az volt, hogy
1061 9 |           leányomat!~Annának az első szava az volt, hogy nem hallottak-e
1062 9 |              szepesi leányok pedig otthon, az anyjuk mellett. A lengyel
1063 9 |                    minden szepesi városhoz az írása, hogy ezentúl elengedi
1064 9 |               akart volna felelni Anna, ha az arcát el nem önti a pirosság,
1065 9 |                Nagy pompával tartották meg az esküvőt Kézsmárkon.~- Ilyent
1066 9 |                torkolta le őket:~- Mindegy az, nénikék! Ha tudtunk királyleányok
1067 9 |           királyleányok lenni akkor, midőn az életünk forgott kockán,
1068 9 |                    boldogságunk függ tőle.~Az öreg Fabricius fejcsóválva
1069 9 |                   bizony azért csak szőtte az öreg a leányának.~- Kell
1070 10|                magyar királynak lapos lett az erszénye. Hiába vájkált
1071 10|                    a ládafiában: üres volt az, egy tallér sem akadt benne.
1072 10|                 takarékoskodni imitt-amott az udvartartásban, felemésztett
1073 10|              felemésztett minden költséget az a sok török háború, amely
1074 10|               készülőben.~Hívatja a király az udvarmesterét, Korinszky
1075 10|            Korinszky Mátyást. Lengyel volt az udvarmester. Könnyelmű,
1076 10|                 láda.~A lengyel megvakarta az üstökét.~- Már megint! Pedig
1077 10|                   ezer tallért.~- Nem volt az ezer, Korinszky, csak száz.
1078 10|                kontót. Be sok húst esztek! Az én asztalomra hetenként
1079 10|                   a lábát, beállít Haduci, az uzsorás, akitől a minap
1080 10|                 tallért kértél a nevemben. Az a száz tallér azóta kamatjaival
1081 10|                    növekedett. Kifizettem. Az uzsora után jön a csizmadia,
1082 10|                 Summa summárum, nem maradt az ezer tallérból csak száz.
1083 10|                   száz. Azt is elvitte már az ördög! Szerezz pénzt, Korinszky.~
1084 10|                  Szerezz pénzt, Korinszky.~Az udvarmester keresztbe fonta
1085 10|                  Nem találsz, uram király, az egész házban egy ezüstbicsakot
1086 10|                    Alighogy kitavaszodott, az egész udvartartás téli gúnyáját
1087 10|              foglalkozni. Hej, nagy huncut az öreg. Régen fáj a foga a
1088 10|                 szepesi városokra, amelyek az ország határán vannak. Azok
1089 10|               adófizetők. Fizessék ezentúl az adót a lengyel királynak.
1090 10|           visszaválthatta volna a zálogot. Az utána következő királyoknak
1091 10|                olyan feketék, vének voltak az időtől, hogy gerendával
1092 10|                  megtámasztani, mint ahogy az aggastyán kezébe is botot
1093 10|              falába kőbe vésetten volt ott az esztendő száma, amely esztendőben
1094 10|               amely esztendőben számítódik az ő szomorú számkivetésük.
1095 10|                   a régi házak falához, és az öregek megmagyarázták a
1096 10|         fiatalabbaknak, hogy mit is jelent az az évszám. Múltak, múltak
1097 10|      fiatalabbaknak, hogy mit is jelent az az évszám. Múltak, múltak a
1098 10|                 tudott szőni, mint amilyen az ő műhelyéből került ki.
1099 10|                    országokban is ismerték az ő vásznának fehérségét,
1100 10|               Addig haza se vetődött, amíg az utolsó vég vásznán is szerencsésen
1101 10|                   útban volt Kubiska uram.~Az úton járó emberek többnyire
1102 10|                való hely volt. Nem is volt az kolostor, csak a neve volt
1103 10|                 kolostor, csak a neve volt az. A szent életű barátok régen
1104 10|                falak, tetők összeomlottak, az ajtókat eltüzelték, az üres
1105 10|                     az ajtókat eltüzelték, az üres ablakokon a szél járt
1106 10|                 tüzes barátok kolostorának az volt a híre, hogy itt húzódnak
1107 10|                   rablók és haramiák, akik az országutakat veszélyeztetik.
1108 10|                 más. Másodszor meg, amióta az eszemet tudom, mindig fiú
1109 10|           fia-lánya vagy? Hogy kerülsz ide az útonállók tanyájára. Én
1110 10|                      nevetett a gyermek.~- Az, lelkem. Ezen a néven ismernek
1111 10|                   levakarta a sonkacsontot az utolsó morzsáig, aztán a
1112 10|                   egy nagy várban laktunk. Az apámnak nagy bajusza volt,
1113 10|                   nadrágba öltöztettek, és az apám attól a naptól fogva
1114 10|                 szóra igaz, Kubiska bácsi. Az én apám nagy úr volt, annyi
1115 10|                 fűszál. Várban laktunk, és az apám neve napján ágyúk dörögtek
1116 10|            Álmodtad te ezt, Jankó. Hol van az a vár?~- Ha én azt tudnám -
1117 10|                   történt. Nem ismertem én az utat, se a tájat, legfeljebb
1118 10|               Egyszer magamban kalandoztam az erdőben, a cselédeink messzire
1119 10|         elkódorogtak, és én eltévesztettem az utat. Leszállt az alkonyat,
1120 10|           eltévesztettem az utat. Leszállt az alkonyat, és az erdőben
1121 10|                   Leszállt az alkonyat, és az erdőben egy kóborló kolduscsapattal
1122 10|            országot, tartományt bejártunk. Az új koldusok már nem tudták,
1123 10|           koldusbandának törvényei vannak. Az engedetlenkedőket bíró elé
1124 10|                   tudtam sírni, könyörögni az emberekhez, és a vásárokon
1125 10|                 emberekhez, és a vásárokon az én sapkámba hullott a legtöbb
1126 10|                    nem rohanja a barlangot az embereivel. Hej, milyen
1127 10|          embereivel. Hej, milyen harc volt az! A koldusok nem hagyták
1128 10|                 elébe, és kifüstölte onnan az egész társaságot. A koldusok
1129 10|                 házra, amíg Dávidkó odajár az embereivel. Most éppen a
1130 10|               éppen arrafelé akartam venni az utamat az éjjel.~- Ne menj
1131 10|                    akartam venni az utamat az éjjel.~- Ne menj arra, Kubiska
1132 10|                   meg. Majd másfelé veszem az utamat, a hegyeken keresztül.
1133 10|                   a lelkem undorodik ettől az élettől. Árva vagyok, nincs
1134 10|                 akarsz rajtam?~Kubiska nem az az ember volt, aki sokáig
1135 10|              akarsz rajtam?~Kubiska nem az az ember volt, aki sokáig szeretett
1136 10|                  volt a szíve, megszerette az elhagyott gyermeket.~- Elviszlek
1137 10|                 takács kezét.~- Áldjon meg az Isten, Kubiska bácsi.~A
1138 10|              Mihály teleakasztotta. De hát az ilyesmit hamarosan meg lehet
1139 10|            legközelebbi vasárnapon, amikor az istenfélő takács a templomba
1140 10|                    hiúságának is hízelgett az emberek bámulata, no meg
1141 10|             édesanyja. Régi jó pajtásomnak az árvája, azért vettem magamhoz -
1142 10|                    Akkor aztán visszaadlak az édesapádnak.~A takács a
1143 10|               gondjaira bízta a gyermeket. Az idő pedig telt-múlt. Egyik
1144 10|               fiatal leventék jártak abban az időben. Nyusztprémes kalpagot,
1145 10|                  Még kardja is volt.~Ebben az időben történt, hogy elfogtak
1146 10|                Jankó kisasszony ott állott az ablakban Zita nénivel. Mikor
1147 10|                     Jankó! - kiáltotta, és az ablakra meredt.~Az emberek
1148 10|           kiáltotta, és az ablakra meredt.~Az emberek ijedten néztek össze.
1149 10|                kétségbeesetten védekezett. Az embertömeg sikoltozva, kiabálva
1150 10|                betörni, amelynek ablakából az imént Jankó meglepetésében
1151 10|                  sokadalom, csőcselék járt az utcákon. A fegyveres katonák
1152 10|                 Jankó leány nyomban eltűnt az ablakból.~- Hagyjátok a
1153 10|                 Elébe, elébe! - kiáltották az üldözők.~Egy városi darabant
1154 10|           hajszától.~Amíg ez a vad üldözés az északi kapuig tartott, a
1155 10|                  toronyban delet kongatott az óra. A tömeg zsivaja mindegyre
1156 10|                   déli kapu felé iramodott az ifjú lovas.~A főbíró tátott
1157 10|            tenyerét.~- Nini, ébren vagyok? Az ördög játszik velem.~A deli
1158 10|           Podolinból.~IV. A DANCKAI NAGYÚR~Az az ifjú levente, aki a podolini
1159 10|                    IV. A DANCKAI NAGYÚR~Az az ifjú levente, aki a podolini
1160 10|                    cél nélkül, csupán abba az irányba, amelyre az út vezetett,
1161 10|                   abba az irányba, amelyre az út vezetett, egyszer csak
1162 10|                    bajuszú ifjú ember volt az illető, csak merész tekintete
1163 10|           odatelepedett a tűz mellé.~Be jó az a pirított szalonna! Nincs
1164 10|                 aztán elmesélte a barátnak az ő változatos életét. Csak
1165 10|                változatos életét. Csak azt az egyet hallgatta el, hogy
1166 10|                   Esetleg szükség lesz ott az ilyen ifjú leventékre. Ki
1167 10|                 tudja, mi lesz, hogy lesz? Az is meglehet, hogy nemsokára
1168 10|              háború lesz.~Jankónak kipirul az arca.~- Háború? Igazi háború?
1169 10|                      Háború? Igazi háború? Az kellene csak nekem.~- No,
1170 10|                   Most már vidámabban ment az utazás, ketten voltak hozzá.
1171 10|           barátcsuhát (vitézi öltözet volt az alatt), mintha felderült
1172 10|                     mintha felderült volna az arca egy pillanatra.~- Mi
1173 10|                  aztán még bánatosabb lett az arca attól, amit Jávorkától
1174 10|        udvartartásával, udvari embereivel. Az udvari emberek nem nagyon
1175 10|              Miklós a vita hevében öklével az asztalra csapott, hogy csak
1176 10|                  töltsük életünket, amikor az egész magyar nemzetnek egy
1177 10|              kincstartója, elnevette magát az asztalnál.~- Talán bizony
1178 10|                 Bercsényinek lángba borult az arca.~- Nincsen olyan császár,
1179 10|                 Jávorka, a diák ugrott fel az asztal végén. Tüzelt a szeme,
1180 10|                   Kardot vesznek a kezükbe az aggok és gyermekek is. Az
1181 10|                  az aggok és gyermekek is. Az erdők, völgyek, pusztaságok
1182 10|            megrendülnek egyetlen szóra, és az égig lobog a háború tüze
1183 10|                  kerül Rákóczinak.~- És mi az az egy szó? - kíváncsiskodtak
1184 10|               kerül Rákóczinak.~- És mi az az egy szó? - kíváncsiskodtak
1185 10|                    Ott állott a fejedelem. Az arca lángolt, az ajka remegett.~-
1186 10|                fejedelem. Az arca lángolt, az ajka remegett.~- Igaza van
1187 10|                  kiáltotta. - Kimondom azt az egy szót: a szabadságért!~
1188 10|                  egy szót: a szabadságért!~Az urak felugráltak az asztaltól.
1189 10|          szabadságért!~Az urak felugráltak az asztaltól. Vad örömmámorban
1190 10|                    Vad örömmámorban úsztak az arcok, az udvari zenekar
1191 10|              örömmámorban úsztak az arcok, az udvari zenekar tárogatósai
1192 10| Fegyvercsörgetéstől lett hangos a kastély, az istállókban a harci mének
1193 10|                 mének nyerítettek.~Jávorka az ámuló Jankó vállára tette
1194 10|                 Magyarországba, hírt vinni az otthoniaknak, hogy készüljenek.
1195 10|                  arccal.~V. JANKÓ KAPITÁNY~Az országhatáron elvált egymástól
1196 10|                   ott ismernek. Ott laknak az én cimboráim, atyámfiai.
1197 10|                valami gondolat villant meg az agyában:~- Én a Szepességbe
1198 10|                 minden követ, fát...~- Hát az embereket ismered-e?~- Vannak
1199 10|                   a szepesi városokat. Itt az idő, most visszatérhetnek
1200 10|                  idő, most visszatérhetnek az anyaországhoz. De hát hogyan
1201 10|            Podolinban. A takács kinyitotta az ablakot. Nem látta, hogy
1202 10|                   Kubiska bácsi.~- Te vagy az, Jankó? Jaj, fuss el innen,
1203 10|                  Én most Rákóczi Ferencnek az oltalma alatt állok. Nem
1204 10|                maradsz, mindjárt megfognak az éjjeli alabárdosok. Ki a
1205 10|               alabárdosok. Ki a te gazdád, az a Rákóczi Ferenc? Senki
1206 10|                    a Rákóczi Ferenc? Senki az, gyermekem. Hazátlan bujdosó,
1207 10|                    Kubiska Mihály becsapta az ablakot.~Reggel felé, amikor
1208 10|                 lehetne forgatni sarkaiból az egész Szepességet. Aztán
1209 10|              Harcolni fogok a szabadságért az embereimmel, és te leszel
1210 10|                    is lett volna tanácsos. Az egykori haramiák rendesen
1211 10|                 uramat, a főbírót hívatta. Az remegve jelent meg a fiatal
1212 10|             Ferenchez - felelt Jankó.~- Ki az a Rákóczi Ferenc? - kérdezte
1213 10|                    városháza nagytermében. Az asztalfőt Jankó kapitány
1214 10|               foglalta el. A falak mellett az ő állig felfegyverzett katonái.
1215 10|                  főbíró megismerte.~- Kend az, Dávidkó? - kiáltott. -
1216 10|                  főbíró.~Jankó a kardjával az asztalra csapott.~- Ne beszéljen
1217 10|               annyit, főbíró uram. Leteszi az esküt, vagy felgyújtjuk
1218 10|               főbírónak legelső dolga volt az, hogy bezáratta a kapukat,
1219 10|                 kapitány pedig ment tovább az ő erdőkből, rengetegekből
1220 10|                 Ehhez aztán értett Dávidkó az ő katonáival.~Így keletkezett
1221 10|                   is beszélnek a krónikák.~Az üldöztetéshez, bujkáláshoz
1222 10|                   nevére reszketni kezdtek az emberek.~Rákóczi Ferenc
1223 10|                hóhérmester! Felfüggesztjük az ítéletet - szólt a lőcsei
1224 11|              KIRÁLY KERESZTLEÁNYA~I.~Abban az időben, amikor Mátyás, az
1225 11|                  az időben, amikor Mátyás, az igazságos, volt Magyarország
1226 11|                   Régen nem láttam Beátát, az én kedves keresztlányomat.
1227 11|                    Aztán van-e elég bábuja az én keresztleánykámnak?~Komoróczy
1228 11|                 héten rendeltem új mundért az udvari szabónál. Nyestprémes
1229 11|             Komoróczy. Majd gondoskodom én az én kis keresztleányomról.
1230 11|                   vetett a leánykára, amíg az rá nem köszönt:~- Te vagy-e
1231 11|                    mondják, hogy te volnál az én keresztapám, király uram.
1232 11|           elnevette magát, és jól megnézte az előtte álló gyermeket. Amolyan
1233 11|                     Beáta felbiggyesztette az ajkát.~- No hiszen szép
1234 11|                  hogy eddig megfeledkezett az ő kedves keresztleányáról.
1235 11|                  volt egy kis vesződségem. Az apád a megmondhatója, hogy
1236 11|          mindenkire van gondja, csak éppen az ő kis keresztleányára nincs
1237 11|               elfutott a Duna-part mentén.~Az öreg néni sietve tipegett
1238 11|                 ahhoz, hogy megtudjam, hol az igazi boldogság. Hogy egy
1239 11|               ugyan miféle bábukat küldjön az ő kedves kis keresztleányának.
1240 11|        keresztleányának. Még Bükli uramat, az udvari bolondját is megkérdezte.~
1241 11|                legjobb volna összefogdosni az ország legostobább embereit,
1242 11|                 Mátyás a horvát bánt, majd az ország nádorát, akihez országos
1243 11|                küldjek Komoróczy Beátának, az én kis keresztleányomnak?~
1244 11|                    micsoda bábukat küldjön az ő kis keresztleányának?~
1245 11|                    amely a királynak abban az időben nagy gondja volt.
1246 11|                   Komoróczy Beáta megkapta az ő királyi keresztapjától
1247 11|                   ő királyi keresztapjától az óhajtva várt bábukat.~Olyan
1248 11|                leánykákat válogatták össze az országban, és a király külön
1249 11|            Magyarország királya, ajándékát az ő kis keresztleányának.~
1250 11|             nyomban leült valamennyi. Majd az jutott eszébe, hogy felállítja
1251 11|                    leült a szoba közepére, az aranyos ruhájú babák körébe
1252 11|         figyeljetek, babák. Aki eltéveszti az éneket, az nem kap uzsonnát.~
1253 11|                  Aki eltéveszti az éneket, az nem kap uzsonnát.~Így szólt,
1254 11|                 azt a kis teknőcskét, amit az édesapja hozott neki a Felsővidékről.
1255 11|               hozott neki a Felsővidékről. Az egyik baba leszaladt a Dunára
1256 11|               piros szemű kukoricacső volt az, akkora, mint egy bábu.
1257 11|                Igazad van, Beáta.~Kilépett az ajtón, és még sokáig hallgatta,
1258 11|               kukoricacsövet küldtem volna az én kis keresztleányomnak" -
1259 12|                                            AZ UTOLSÓ VÁRKISASSZONY~I~Enyiczkó
1260 12|                  Valamikor másféle volt ez az út is. Nem álltak rajta
1261 12|                    vitézek figyelték onnan az enyiczkói országutat. A
1262 12|                kastélyt. Ha nem verekedtek az ellenségeikkel, itt mulatoztak
1263 12|                  se tudott ülni, elhívatta az íródeákját, Bikk Kelement.~-
1264 12|                  volna, nem sokat törődnék az egész halállal. Azt mondanám:
1265 12|                mint engem szolgáltatok! De az a bökkenő, hogy nincs fiam.~-
1266 12|                   kegyelmes uramnak.~- Biz az fehér, öcsém. Hanem hát
1267 12|                fehér, öcsém. Hanem hát nem az a fontos itt, fiam, hanem
1268 12|                    fontos itt, fiam, hanem az, hogyan kellene segíteni
1269 12|                    kis ráncok szaladgáltak az arcán, a homlokán, mialatt
1270 12|         előrefeszítette, és úgy szorította az öklét, hogy csaknem ropogtak
1271 12|              Enyiczky uram kidugta a fejét az ablakon.~Tüzes paripán fiatal,
1272 12|                   a leány?~A diák kinézett az ablakon.~- Bizony annak.
1273 12|            forgasson fegyvert. Nem hal meg az utolsó Enyiczky. Margit
1274 12|                Enyiczky. Margit kisasszony az utolsó Enyiczky.~A lovagterem
1275 12|                    szólt, és kezet csókolt az öregnek.~Kis zsámolyt húzott
1276 12|          odatelepedett.~- Sok dolgot adott az a vaddisznó, amit ma leterítettem.
1277 12|              emelte.~- Jól tetted - felelt az öreg.~- Még valami más mondanivalóm
1278 12|             katonái voltak.~- Nos? - szólt az öreg, és előrehajolt.~-
1279 12|                    mint egy kecske. De még az öreg Enyiczky is felállott
1280 12|             neveznek Enyiczky Mártonnak. Ő az én édes fiam. Diák, tudasd
1281 12|                   Ezennel hűséget esküszöm az én kis gazdámnak! - szólt,
1282 12|                    szólt, és kezet csókolt az ifjúnak.~Majd megszólaltak
1283 12|               várudvaron. Hármat pukkantak az ágyúk a bástyafokon. A dörgést
1284 12|             visszahangozták a hegyóriások. Az öreg Enyiczky levezette
1285 12|                  levezette a fiatal vitézt az udvarra vitézei közé.~-
1286 12|               paripákra, és beszáguldották az egész környéket. Megfújták
1287 12|                 bevilágította a környéket. Az udvaron muzsika zengett,
1288 12|                Vége legyen a mulatozásnak. Az imént lehunyta örök álomra
1289 12|                lehunyta örök álomra szemét az öreg várúr. De él a fiatal.~
1290 12|                mától fogva Enyiczky Márton az úr Enyiczkó várában.~II.~
1291 12|                   úr Enyiczkó várában.~II.~Az enyiczkói várban lassan-lassan
1292 12|                   háborút? Megöl bennünket az unalom!~De ha a király nem
1293 12|                kardjuk meg ne rozsdásodjon az enyiczkói vár lakóinak.
1294 12|         megtalálhatták Korponai Pál uramat az ő vitézeivel.~Korponai uram
1295 12|                 uram eleinte szépen kitért az Enyiczky vitézei elől.~-
1296 12|                    kardomat! - dohogta.~De az ő türelme is elfogyott.
1297 12|                    azt a leányt! - mondta.~Az alkalom nem is nagyon késett.
1298 12|                    csak úgy visszhangozták az erdők a fegyverzajt.~Korponai
1299 12|                   is véres fejjel menekült az ütközetből. Öklével fenyegetett
1300 12|              mondta -, amíg férfiak voltak az urak Enyiczkón. Most majd
1301 12|               akiknek szörnyen megtetszett az Enyiczky Márton vitézsége.
1302 12|                    csupa asszony testőröm.~Az öreg Málik Ferencné volt
1303 12|                 Nem egykönnyen ijednek meg az árnyékuktól. Ellenség járt
1304 12|                  járt mindig ezen a tájon. Az asszonyok megtanulták már
1305 12|               szálig, nekik kell megvédeni az édes magyar hazát.~Csak
1306 12|                  soha.~Vitézi ruhát kaptak az asszonyok, és ott lovagoltak
1307 12|                   Kelemen, a diák, ő vitte az Enyiczkyek címeres zászlaját.
1308 12|                  Mihályt úgy beszorították az Enyiczky-hadak Zupolyra,
1309 12|             kimozdulni.~- Veszedelmesebbek az ördögnél ezek az asszony-katonák! -
1310 12|          Veszedelmesebbek az ördögnél ezek az asszony-katonák! - dörmögte. -
1311 12|               asszonynak verekedni?~Mentek az urak a király elébe. Éppen
1312 12|                   viselte akkor a koronát, az az igazságos Mátyás király,
1313 12|                viselte akkor a koronát, az az igazságos Mátyás király,
1314 12|                    kiáltott fel. - Hol van az az ördöngös leányzó?~- Enyiczkón,
1315 12|                 kiáltott fel. - Hol van az az ördöngös leányzó?~- Enyiczkón,
1316 12|               Enyiczkón, felség - feleltek az urak.~A király nyomban lovas
1317 12|                     A szemek kigyulladtak, az arcok kipirosodtak.~Enyiczky
1318 12|            aggastyánnak. A rigók fütyültek az erdőben, a pisztrángok nagyokat
1319 12|                   vizében. Tavasz volt, és az enyiczkói várban a vészharangot
1320 12|                közöttük.~- Elbúcsúztatok-e az otthonvalóktól? - kérdezte
1321 12|                össze a bocskorukat, de még az öregek is felkiáltottak:~-
1322 12|             fegyvert. Paripákat nyergeltek az istállókban, és Bikk Kelemen,
1323 12|                   Kelemen, a diák, lehozta az udvarra az Enyiczky zászlaját.~
1324 12|                   diák, lehozta az udvarra az Enyiczky zászlaját.~De összegyűlt
1325 12|                   zászlaját.~De összegyűlt az asszonyok hada is. Málikné
1326 12|              ezüstpáncélba öltözve jött le az ifjú Enyiczky. A tavaszi
1327 12|             mesebeli királyfi lépkedne ott az enyiczkói tótok között.~
1328 12|                éppen háborúja a királynak. Az idegen földről idevetődött
1329 12|                   akkor is erősen tartotta az Enyiczkyek lobogóját. Nem
1330 12|                  ahol több zab terem.~Csak az ezüstfehér vitéz maradt
1331 12|                     Futottak előle.~- Jaj, az ördög! - kiáltották.~Mások
1332 12|                 Mások meg azt mondták, nem az ördög az, hanem angyal.
1333 12|                  azt mondták, nem az ördög az, hanem angyal. Lángból van
1334 12|                sóhajtotta.~Most megszólalt az egyik leányka:~- Ezüstfehér
1335 12|                   vitéz, elvetted-e tőlünk az édesapánkat?~- Ki volt az
1336 12|                  az édesapánkat?~- Ki volt az édesapátok?~- Ennek a várnak
1337 12|               édesapátok?~- Ennek a várnak az ura.~Enyiczky szomorúan
1338 12|              szomorúan bólintott.~- Elment az égbe a vitéz lovag, a többi
1339 12|         oltalmazótok - mondta. - Én leszek az édesapátok.~Kézen fogta
1340 12|                együtt utazott. De hol volt az ezüstfehér vitéz? Hol volt
1341 12|                szeretettel karolta magához az árva gyermekeket.~Nem is
1342 12|                  föl többé Enyiczky Margit az ezüstpáncélt, csupán ennek
1343 13|         bábaasszony is megjósolhatja, hogy az ebben az időben született
1344 13|               megjósolhatja, hogy az ebben az időben született fiúgyermekek
1345 13|                  fáskamrában bújt el, mert az jelenti ilyenkor a siralomházat.
1346 13|                    energiára van szükségük az ilyen gyökereknek, hogy
1347 13|                     megtartsanak a helyén; az áradó Dunából kihalászott
1348 13|               ítéletük kimondatott, amikor az őszi szél sípolva bejelentette
1349 13|              farkasok a lábzsákból, miután az részegségében nem tudott
1350 13|               kopasz fatetőkre, hogy onnan az éhesek kajánságával nézegessék
1351 13|                 nők megbízhatatlanságáról, az özvegyasszonyok huncutságáról,
1352 13|                olyan dolgokról, amelyekről az ismeretlen lakótársak beszélgetni
1353 13|             elbeszélését éjszakai barátom, az ismeretlen lakótárs -, most
1354 13|                király apja, hát darabideig az öreg házában húzódtam meg
1355 13|                  meglehetősen unalmas volt az élet: minden holdfordulatkor
1356 13|                    pápa követe, vagy pedig az esztergomi érsek, akik mindenféle
1357 13|           legtöbbször arról volt szó, hogy az egyházi vagyonokat, amelyeket
1358 13|                 miből adja vissza a király az elcsatárzott pénzeket, amikor
1359 13|              magunknak se volt mit ennünk. Az esztergomi érsek tudta,
1360 13|                  de nagy komolyan kiszedte az esküt, és megírta a pápának,
1361 13|                   hogy minden rendben van, az öreg királlyal együtt egész
1362 13|                    a papok. Jön Jakab, jön az esztergomi érsek a fegyveresekkel.
1363 13|                helyére, aki többé nem hitt az öreg András királynak, akárhogy
1364 13|             királynak, akárhogy esküdözött az minden pereputtyával együtt.
1365 13|             boroshordókat. Legelsőnek maga az öreg András király perdült
1366 13|                   ezentúl nem fog táncolni az öreg, legföljebb kínjában,
1367 13|        fölszólította a fiatal Béla királyt az öreg király ellen való cselekedetre,
1368 13|         cselekedetre, miszerint hajtaná be az öregen az esküvéseket. Nevezetesen
1369 13|             miszerint hajtaná be az öregen az esküvéseket. Nevezetesen
1370 13|               ispotály-vitézektől, amelyet az esztergomi prépost javaiból
1371 13|                 életükkel is megvédelmezik az ajándékba kapott földbirtokot.
1372 13|             ajándékba kapott földbirtokot. Az esztergomi prépost végül
1373 13|                mosdatlan szavakkal illette az öreg királyt, de hát akármilyen
1374 13|              áttért a zsidók vallására, és az állami javakat a hitsorsosai
1375 13|                     egyházi átok alá veszi az országot.~No, mondtam magamban,
1376 13|              szalmaszálat sem megmozdítani az apjánál - hiszen nemrégiben
1377 13|                 fogadják a királyt, amikor az belép atyja udvarába. Kedvében
1378 13|                  udvarába. Kedvében járnak az öregnek. Itt hát nagyon
1379 13|                   Itt hát nagyon valószínű az egyházi átok kimondása -
1380 13|                  második fiának, Kálmánnak az országáról, amely ott volt
1381 13|                    és Somogy.~- Mire ennek az országnak a határához, a
1382 13|                     Ezenkívül szabad nekik az újszülötteket megkeresztelni.
1383 13|               katolikus vallásból, elvitte az ördög a lelki üdvösségünket,
1384 13|                   a tihanyi papoknak, hogy az egyházi átok alól egyelőre
1385 13|                    alól egyelőre csak maga az öreg király van mentesítve
1386 13|              fölmentheti egyházi átok alól az udvari káplán.~- Ez is csak
1387 13|            kényszerített rá. Le kell tenni az esküt a pateránok eklézsiájának,
1388 13|              sarkomban álló ördögnek, hogy az eskü nem tekinthető komoly
1389 13|                   értem, már jobban tudtam az eretnekség katekizmusát,
1390 13|               fölöslegesnek tartanak, mert az új vallás szerint az igazi
1391 13|                  mert az új vallás szerint az igazi vallásosság a szívben
1392 13|               urunk maga sem azért alapítá az anyaszentegyházat, hogy
1393 13|                 pedig végképp megszüntette az új vallás, ezzel aztán elvette
1394 13|                   aztán elvette a papoktól az utolsó kenyerüket is. Mikor
1395 13|              kijelentettem, hogy én vagyok az Antikrisztus. Az a megbízatásom,
1396 13|                    vagyok az Antikrisztus. Az a megbízatásom, hogy a papokat
1397 13|                   volt, velem tanácskoztak az egyházi elöljárók, amikor
1398 13|                 amikor továbbfejlesztették az egyházi forradalmat. Mondhatom,
1399 13|                    hitem elhagyása miatt - az embernek alkalmazkodni kell
1400 13|                   hogy majd elbánnak velem az erdőben.~Magyarországba
1401 13|                  volt. Gergely visszavonta az egyházi átkot, az öreg András
1402 13|              visszavonta az egyházi átkot, az öreg András király meghalt,
1403 13|              voltak András úr mellett. Még az utolsó kuktai állás is be
1404 13|                  voltam kétségbeesve, mert az elvem mindig az volt, hogy
1405 13|         kétségbeesve, mert az elvem mindig az volt, hogy okos ember ne
1406 13|                   király telepítette őket. Az első szavamra elhitték,
1407 13|                   szomszédságában, akiknek az volt a feladatuk, hogy a
1408 13|                ezért én titokban szítottam az ellenállást a királyban
1409 13|              napról napra növekedett, mert az okosabb magyar urak csakhamar
1410 13|                annyira Kuthen kedvéért van az országban, mint azért, hogy
1411 13|             legkönnyebben el lehetne tenni az útból. Nem utolsó volt ezen
1412 13|                nyugodtan végezhetünk vele. Az osztrák hercegnek megtetszett
1413 13|                    Tisza mellett. Valóban, az első napokban, amíg Fridrik
1414 13|            megérkezésével azonban itt volt az ideje az utcai csőcselék
1415 13|                  azonban itt volt az ideje az utcai csőcselék fellázításának,
1416 13|                     le a kunokkal, a kunok az okai az ország szegénységének -
1417 13|                  kunokkal, a kunok az okai az ország szegénységének -
1418 13|                   hogy nyilakat röpítettek az utcára, rendcsinálás céljából
1419 13|               maradt más választásom, mint az, hogy megint csak IV. Bélánál
1420 13|                    szegény bolond fejemmel az emlékezetes mohi csatába,
1421 13|                  akartak meghintáztatni -, az anyám tatár asszony volt,
1422 13|                Különben is úgy tudom, hogy az emberhústól különböző férgek
1423 13|                különböző férgek növekednek az ember beleiben, márpedig
1424 13|         figyelmeztettem Kaydánt, hogy ezek az áltatárok a legelső alkalommal
1425 13|                   aztán nyugodtan átveheti az uralmat Magyarország fölött
1426 13|                   levetettem ruhájukat, és az első éjszakán beszöktem
1427 13|              kisebb hadsereggel bevonulván az elhagyott hazába, valóban
1428 13|                 javában ereszkedett lefelé az őszi este, amikor fáradt
1429 13|               tetőjén ugyan még nem állott az éjszakára kirendelt fegyveres,
1430 13|              Kiválasztottak. "Úgy látszik, az éjszakára káptalani gyűlés
1431 13|          leszállott a lováról, és kopogott az egyik ajtón. Az ajtó fölött
1432 13|                   kopogott az egyik ajtón. Az ajtó fölött gömbölyű ablak
1433 13|               némán a templáriusra nézett. Az megadta a szokásos jelet,
1434 13|             homlokára bökött. Mire odafönt az ablakban ugyancsak megmutatkozott
1435 13|                 mutatóujjának alsó tagját. Az ablakbeli szakállas ember
1436 13|                    a vasalt ajtó kinyílott az utazó előtt.~A templárius
1437 13|                férfiak közül való, akikről az első szempillantás alatt
1438 13|               ennek ideje elkövetkezett... Az ilyen férfiak közül való
1439 13|                 való férfi bátran felkapja az elébe dobott kesztyűt, de
1440 13|            érvényesüljön ellenfele fölött. Az ilyen férfi többnyire igazat
1441 13|                  rangjánál fogva elfogadta az elébe siető templárius testvér
1442 13|                    félbeszakítván szavait, az arcára tette mindkét kezét.
1443 13|            káptalani gyűlés van összehíva. Az utazó ismét fűrészelt két
1444 13|                   dereng a mécsvilág, hogy az utazó darab időre ledobhassa
1445 13|                  Ázsia. Hol akarsz átkelni az ismert határokon? - kérdezte
1446 13|                 kérdezte a veszprémi főnök az utazót.~- Utasításom értelmében
1447 13|                 lelkének okoz bajt, legyen az keresztény, zsidó, görög,
1448 13|                   Szabályszerű pecsét volt az: két lovag ült egy lovon:
1449 13|                 lovag ült egy lovon: annak az emlékezetére, hogy a templáriusok
1450 13|               Montagu Normandiában - mondá az utazó, és ajkával megérintette
1451 13|                    hagytuk megöletni, mert az Új-Babilonból érkezett római
1452 13|                   római kiküldöttek szerte az országban azt hirdették,
1453 13|               fogjuk emelni karjainkat. De az új-babiloniak elözönlötték
1454 13|                 új-babiloniak elözönlötték az országot, és a megkeresztelkedésnek
1455 13|              istenség fájdalmasan zokogott az igaztalan cselekedet felett.~
1456 13|               templárius nagyot hörpintett az előtte álló kehelyből.~-
1457 13|                     akik bejárhatták volna az országot a kun király udvarával,
1458 13|                    feleségei miatt akarják az útból eltenni? Nem tudtátok
1459 13|                   kivilágított templomban, az utazó körülnézett társai
1460 13|                 Apostoli külsejük volt itt az éj késői órájában, amint
1461 13|                   felvételén. "Bevezetője" az oltár mögé állította, ott
1462 13|                    kissé nyavalyás - mondá az utazó, amikor a candidatust
1463 13|                    candidatust mezítelenül az oltár elé vezették tanúi.~
1464 13|                  vonva a veszprémi Mester.~Az utazó elgondolkozott.~-
1465 13|                     trónusszerű emelvényen az utazó ült le: mintegy uralkodója
1466 13|                 ült le: mintegy uralkodója az egész gyülekezetnek. A káptalan
1467 13|                   veszprémi Mester a szót, az utazó felé fordulva. - Mért
1468 13|         segítettünk a kun királyon, amikor az módunkban lett volna Ázsiáig
1469 13|               segítettünk a királyon, mert az nem akart belépni rendünkbe.~-
1470 13|                  De barátunk volt - felelt az ítélőszékből az utazó.~-
1471 13|                     felelt az ítélőszékből az utazó.~- Lehetséges, de
1472 13|            diadalmaival elég erőt merítsen az Antikrisztus Synagogiájának,
1473 13|                    leányát, a hercegnőt is az apácák gondjaira bízta.
1474 13|               akkor nagyobb zavar támadhat az országban, mintha nem látogatna
1475 13|                  futárunk nálatok - felelt az utazó a trónusról.~- Bizony,
1476 13|                  egy esztendő előtt kaptuk az utolsó utasítást Orléans-ból,
1477 13|                rohanni.~- Igaz - bólintott az utazó. - Mert Batu még akkor
1478 13|                  volt idejük elgondolkozni az utazó titokzatos szavain.~-
1479 13|               rendházának kiküldöttje volt az, aki megszólalt a sötétségben,
1480 13|               rengedeztek.~Hiába kiáltozta az "Abrak" szót a templárius
1481 13|                    hogy mi a világosságnak az eredete. Azok nem felelték
1482 13|                   a világosságnak eredete "az éj". Ugyancsak hasztalan
1483 13|                padjaira, és sírtak, mintha az a nő halt volna meg, akinek
1484 13|                  anyjuk, akár leányuk volt az illető... Sírtak, mintha
1485 13|                    mintha nem tudnák többé az előírt módon fölemelni jobb
1486 13|                ismét annyi ereje, hogy azt az utazó felé emelhesse, mintha
1487 13|                  halottaiból térne vissza.~Az utazó könyörtelen maradt.~-
1488 13|                  jót akartok, mondjátok el az imát, amint Rendünk törvényei
1489 13|            megvirradjon fölöttetek a Nova, az új nap kihirdetéséhez.~...
1490 13|                 találta, hogy szóba álljon az öreg pappal.~- Mi a kívánságod,
1491 13|                   kérésedet.~- Azt hiszem, az én kérésem mindenben egyezik
1492 13|                    zárdát ki kell üríteni, az apácákat menedékhelyre szállítani,
1493 13|              király üldözésében végigvonul az egész Dunántúlon - mondá
1494 13|                   egész Dunántúlon - mondá az öreg minorita, és a templárius
1495 13|               őbenne. Segítségedre leszünk az apácák megmentésénél.~Roger,
1496 13|                reggelre már útra kelhettek az előállított különböző szekereken,
1497 13|                  Egézia, Simon bán leánya; az apácák: Krisztina, Ilona,
1498 13|              Tehetetlen asszonynépek, akik az imádkozáson és munkán kívül
1499 13|                 földön.~A Bakonyon vitt át az útjuk, és mindenfelé találkoztak
1500 13|               utaztak, hogy a tatárok elől az országból kivándoroljanak,