Part

1501 13|                   amelybe a férfiak és nők az első hallásra bele szoktak
1502 13|            Várpalotánál érte a menekülőket az alkonyat, amikor a szekértábort
1503 13|                   amikor a szekértábort és az őrséget fölállította a templárius,
1504 13|                 fölállította a templárius, az emberek, asszonyok, gyermekek,
1505 13|                hiszem, hogy eltévesztettük az utat.~A hatalmas férfi a
1506 13|                végigmérte a főnökasszonyt. Az se volt valami mindennapi
1507 13|                  példánya nemének. A szeme az alkonyati sötétségben is
1508 13|                  födele alatt is. Fridrik, az ausztriai herceg ugyanis
1509 13|               templáriusok? - lobogott fel az asszonyfejedelem, mint egy
1510 13|            jótékonysági intézmény. Mi csak az okos embereket támogatjuk,
1511 13|                    elérésében. Nekünk most az az érdekünk, hogy Magyarország
1512 13|                 elérésében. Nekünk most az az érdekünk, hogy Magyarország
1513 13|                    legnagyobb ellenségünk, az Új-Babilon, Róma felé...~-
1514 13|                   és a tíz körmével rohant az egykedvű lovagnak, a templárius
1515 13|                   bolygók már valamennyien az égboltozaton vannak. A mi
1516 13|                  törvényeink szerint ebben az időben már nem szabad némberekkel
1517 13|               hajtottak nagy sebbel-lobbal az erdei ösvényen. A barmokról
1518 13|                limlomot cipeltek kezükben, az öregek elmaradoztak, és
1519 13|            Mindnyájan eleget éltünk... Itt az ideje, hogy végezzenek velünk
1520 13|         haláltusájában a földön fetreng?~- Az egész élet nem egyéb, mint
1521 13|        legerősebbnek gondoltam magam eddig az asszonyok között, íme, bevallom
1522 13|              világnak, valamint a mi erőnk az, hogy a férfias barátságban
1523 13|               leljünk vigasztalódást végig az egész életen át. Mi olyan
1524 13|              mindenki máshoz feketék, mint az ellenség.~Az asszonyfejedelem
1525 13|                 feketék, mint az ellenség.~Az asszonyfejedelem az ég felé
1526 13|              ellenség.~Az asszonyfejedelem az ég felé emelte kezeit.~-
1527 13|                  hogy végre megsemmisítsék az Új-Bábel hatalmát a földön.
1528 13|                   senki se merte fölemelni az ujját a császár ellen. Július
1529 13|                   templárius most is, mint az előző éjszakán, faderéknak
1530 13|                   karddal kezében töltötte az éjszakát, és nyitott szemmel
1531 13|                embert vett vallatóra:~- Mi az a hónod alatt?~- A szegény
1532 13|               szoknyája.~- És a feleséged?~Az emberroncs valamely szörnyű,
1533 13|               tanulta.~Szörnyű nap volt... Az erdő ordított a kétségbeeséstől.
1534 13|                fényes délben vonszolták be az erdei csapásról a vadállatok.
1535 13|                    mondá Egéziának, amikor az estefelé a szekértáboron
1536 13|          barátaidnak tekinted azokat, akik az én hazámat dúlják? Az én
1537 13|                 akik az én hazámat dúlják? Az én bölcsőm Győrben ringott,
1538 13|                  szólt szenvedélyes hangon az asszonyfejedelem.~- A mi
1539 13|                reám hallgass! Én szeretlek az első perctől fogva, mióta
1540 13|                   álmaimban meglátogatott. Az én szerelmem erősebb, mint
1541 13|                hátát, és már nem is felelt az izzó asszony szavaira.~~
1542 13|                    koporsók képmásai, ahol az emberiség született és meghal.
1543 13|             emberiség született és meghal. Az ázsiai isten szinte a fákat
1544 13|                   ajkával, amely egyszerre az egész földet meg tudja csókolni,
1545 13|                     mondta a templárius.~- Az vagyok. Mit kívánsz? - kérdé
1546 13|               kérdé valamely olyan nyelven az ázsiai isten, amilyen nyelven
1547 13|                 sasok, a tengerek mélyében az óriás halak beszélnek. -
1548 13|              szellem olyant kiáltott, hogy az ezeréves bakonyi fák is
1549 13|             megpillantották a Dunát, amely az 1242-i esztendő telén forrásától
1550 13|              csapatokban szálltak versenyt az égboltozaton rohanó hófelhőkkel
1551 13|                szótlan ember volt a lovag.~Az első kétkerekű kocsin helyet
1552 13|                   magában dörmögött:~- Meg az orléans-i Consulatusok,
1553 13|                    hölgyei felé fordult.~- Az a város ott: a legjobban
1554 13|                védelmezik. A parancsolójuk az aragóniai Simon gróf, akinek
1555 13|                 Simon, Bertrand és Mihály. Az ő védelmük alatt jó helyen
1556 13|                téli levegőt is. Mintha itt az erdő közelében is legszívesebben
1557 13|                közelében is legszívesebben az állatok hulladékaival tüzelnének,
1558 13|                    mertek támadni.~Mielőtt az alkony leereszkedett volna,
1559 13|         fejedelemasszony hosszú köntösében az árokig futamodott.~- Jelentsd
1560 13|            futamodott.~- Jelentsd uradnak, az aragóniai Simon grófnak,
1561 13|                  templárius nyargalt előre az árokig.~- Mondd meg uradnak,
1562 13|                    sok idő telt el, amikor az utolsó napsütésben egy hórihorgas
1563 13|                    városba menekült volna. Az utcákon tolongtak, mert
1564 13|                 mulattatására megünneplik. Az asszonyok legszebb ruháikban
1565 13|               Sokan közülük lemerészkedtek az utcákra is, pedig már rohamosan
1566 13|                   már rohamosan közeledett az alkonyat. Különösen azok
1567 13|                   alkonyat. Különösen azok az asszonyok vidámodtak a piacon,
1568 13|               férjük tatár fogságba esett. Az idegen vitézek pedig fel
1569 13|                megtámadják a várost, úgyis az asszonyokat és ékszereiket
1570 13|                 mutatott a hegyre Roger.~- Az az én váram. Oda nem léphet
1571 13|              mutatott a hegyre Roger.~- Az az én váram. Oda nem léphet
1572 13|                 sem foghattak, pedig ebben az időben az emberek nagyon
1573 13|           foghattak, pedig ebben az időben az emberek nagyon gyakran elváltak
1574 13|                   Most Simon gróf adta meg az úgynevezett nagy consulatusi
1575 13|                    Rendünknek érdeke, hogy az elhunyónak legidősebb testvérétől
1576 13|                  fia legyen a kán.~- És ki az?~- Batu, aki a magyarországi
1577 13|                 házaikat nyomban elhagyták az emberek. Az erkélyeken a
1578 13|              nyomban elhagyták az emberek. Az erkélyeken a tegnapi mulatozástól
1579 13|                    mutatkoztak. Kiugrottak az ágyból, és kiugrottak abból
1580 13|                 alsószoknyáikat, amelyeket az előkelő úriasszonyságok
1581 13|              úriasszonyságok a hideg miatt az ágyban is viseltek. Sokan
1582 13|                    A várba nem mehettek be az asszonyok, a falakra és
1583 13|                    polgár nyilazni kezdett az építőkre. Míg egy észvesztő
1584 13|                  bástyán:~- Ne nyilazzanak az uramra! Hát nem látják az
1585 13|                  az uramra! Hát nem látják az uramat?! - sivított az asszony. -
1586 13|              látják az uramat?! - sivított az asszony. - Dienes! Dienes!~
1587 13|                  minden olyan nevet, amely az akkori egyházi könyvekben
1588 13|              Maristella! - már amint abban az időben a férfiak feleségüket
1589 13|                    fanyűvő medvék, amelyek az emberek fölötti bosszúságukban
1590 13|             emberek fölötti bosszúságukban az eleven fákat szokták megnyúzni
1591 13|                    fákat szokták megnyúzni az erdőkben. A tatároknak volt
1592 13|             olyanformán visított a fülükbe az asszonyok hangja, mint keringő
1593 13|            keselyűt megölje előbb, mielőtt az felfalná őt. Ezért hát szíjas
1594 13|                  Csak egyetlen férfi akadt az esztergomi asszonyok háromszáz
1595 13|         erkölcseiről. Miklósnak hívták ezt az egyetlen férfiembert, gróf
1596 13|                  hogy hagyja cserben urát. Az egyszerű szolgára hatottak
1597 13|                   tanításai, mert még azon az éjszakán egy szekercével
1598 13|                    és fél lábon elmenekült az erdőségbe. A magára hagyott
1599 13|           templárius híresztelt: ugyanazon az éjszakán Zemplénnek vette
1600 13|                  éjszakán Zemplénnek vette az útját. Ilyenformán kárba
1601 13|                  minden szó, amelyet Roger az orléans-i lovagrendben tanult
1602 13|              orléans-i lovagrendben tanult az asszonyok ellen.~~A tatárok
1603 13|                  jónak látta, hogy üzenjen az esztergomi háromszáz asszonynak,
1604 13|           megrakodva vonuljanak színe elé. Az asszonyok azzal feleltek,
1605 13|                     Fel és alá futkároztak az utcákon, némelyik még az
1606 13|                   az utcákon, némelyik még az öngyilkosságra is gondolt,
1607 13|                   latin lovaggal, valamint az egyetlen asszonnyal, Egéziával.
1608 13|          asszonnyal, Egéziával. Miután még az asszonyi hangnál is messzebb
1609 13|               udvarias lovagok szívét, sőt az addig helytálló férfipolgárok
1610 13|                    férjükkel szemben, akik az emelkedő toronyból éjjel-nappal
1611 13|                    Maristella!~De most már az asszonyok, elszánván magukat
1612 13|               szerelemmel.~És éppen ő volt az, aki választ sem kapott,
1613 13|                   választ sem kapott, mert az említett Miklós gróf, szolgája
1614 13|                   Szentföldön járt. Ezekbe az övekbe is sok mindent el
1615 13|                  Mindenét magára szedte ez az egyetlen asszony, mert végre
1616 13|                  hogy Budiács, a hű szolga az elvágott lábát áldozta fel
1617 13|                 életű férfiúnak. (Nagy baj az, amikor egy szolga jobban
1618 13|              éjszakán, mikor a falak alatt az ádáz magyar férjek belefáradtak
1619 13|              valamely boszorkánynyomástól: az asszonyok a tatárok szekértáboráig
1620 13|          szerelmesebb lett férjébe, miután az alvók között nem léphetett
1621 13|                férjed megváltásáért.~- Még az ártatlanságomtól is megválok
1622 13|                  templáriusnak máshol járt az esze: Egéziánál.~~A tatárok
1623 13|                 tatárok rövidesen végeztek az asszonyokkal.~Miután csak
1624 13|                  azt vették el tőlük. Csak az ékszeres Miklós grófnénak
1625 13|                   Csucsi és Oktay fiainak. Az ázsiai főkán immár halott.~
1626 13|                  saskeselyűnk hozta a hírt az Urál hegység ormairól.~De
1627 13|                  Urál hegység ormairól.~De az ázsiai fejedelem nem hitt
1628 13|                    templárius jelentkezett az esztergomi várban, és felkereste
1629 13|                 Megígértem, hogy megmentem az életedet. Íme, a tatárok
1630 13|                  után, Dalmáciába - felelt az elpusztított veszprémi zárda
1631 13|                    törvényei közé tartozik az is, hogy köszönetért nem
1632 13|                  Miért mentettél tehát meg az esztergomi asszonyok sorsától?
1633 13|                  egy napon a templáriushoz az a fejszés magyar, akit a
1634 13|                  megtanították, de azt még az orléans-i Consulamentum
1635 13|            magyarokkal nem akar találkozni az utazó.~A fejszés magyar -
1636 13|                ügyességedet, amikor leütöd az őzet, lenyilazod a nyulat
1637 13|                 pecsenye. Én úgy megsütném az asszonyságot, hogy a nyálad
1638 13|       féltékenységből, hogy elcsúfítsanak. Az asszony mindenáron velem
1639 13|           elkészíteni, hogy a vadhagymával az kellő ízletességet nyerjen.
1640 13|             nyerjen. Figyelmeztetett, hogy az epéjét meg ne egyem, vessem
1641 13|                    aztán úgy elszomorodott az erdei vezető, hogy darabideig
1642 13|           darabideig csak a fejét lóbálta. Az emlékei úgy meghatották,
1643 13|              megállapították a papok abból az üstökösből, amelyet három
1644 13|                    előtt láttunk, valamint az állandó napfogyatkozásból,
1645 13|              valamiképpen kileste a dolgot az erdő sűrűjéből, és másnapra
1646 13|                   feleségem húsát. Rosszak az emberek, itt a bujdosásban
1647 13|                    családi érzelmekre sem.~Az emberszörny most hirtelen
1648 13|           hangjaira figyelmezett. Azt csak az ő vadállati fülével hallhatta,
1649 13|                    hallhatta, hogy valahol az erdő mélyében emberek járnak,
1650 13|                 minden bujdosó tudja, hogy az apácák és papok húsa a legízletesebb.
1651 13|                papok húsa a legízletesebb. Az egyházi embereken, szent
1652 13|              fejedelemasszonyból! - mondta az emberszörny a messziség
1653 13|                    tartania a szemét, hogy az emberevővé süllyedt bakonyi
1654 13|                 megkötözte a vezetőt, hogy az el ne csábuljon az álomba
1655 13|                    hogy az el ne csábuljon az álomba merült fejedelemasszony
1656 13|                    ha egyszer megízlelnéd. Az én apám, aki már a századik
1657 13|                torlaszolni a vadállatok és az emberek elől. Egézia az
1658 13|                    az emberek elől. Egézia az ilyen éjszakákon még fésülködni
1659 13|              megpillantani a jövendőt, míg az emberevő a szabadban aludt.
1660 13|                    mint a farkasnak, azért az éjjel járó állatok elkerülték.
1661 13|                  ha egy darabot fölégetett az erdőből. Reggel úgyis tovább
1662 13|                mindig nem akart véget érni az erdő.~~...Egy alkonyattal
1663 13|                    szerint erre kell lenni az északi Sarkcsillagnak, emerre
1664 13|                észrevett valamit, amit még az orléans-i egyetemet végzett
1665 13|                 volt látható, aztán eltűnt az alkonyatban, de Egézia jól
1666 13|                    jól megjegyezte magának az irányt.~Erre bizony nagy
1667 13|                 nagy szükség is volt, mert az emberevő azon idő alatt,
1668 13|           Előbb-utóbb meggyilkolt volna ez az ember. Nem mert a szemem
1669 13|                    a lovag azt vélte, hogy az emberevő cimborák keresése
1670 13|                   emberek jönnek mögöttünk az erdőben.~A lovagot most
1671 13|                kivonta hosszú pallosát, és az elszörnyedt bujdosóknak
1672 13|                    végleg elvette kedvüket az emberevéstől.~Fáradtan tette
1673 13|                hüvelyébe kardját.~- Mit ér az? Itt már megszokták az emberhúst,
1674 13|                  ér az? Itt már megszokták az emberhúst, harminc év múlva
1675 13|                   kérdezte a lovag, amikor az öreg szerzetessel felkúszott
1676 13|                 hallottam ilyesmit - mondá az idegen lovag körülnézve
1677 13|                    idegen lovag körülnézve az alant elterülő Balaton nádasain
1678 13|               előtt széltében szidalmazták az országban. A kunok letelepítése
1679 13|                    kunok letelepítése volt az oka mindennek, pedig a király
1680 13|                    Kuthen, a kun király, ő az oka országunk pusztulásának!"
1681 13|                 Ezért kellett kimenekednie az országból.~- Van pénze a
1682 13|              tatárok és a magyarok elől?~- Az Árpád-királyokra az angyalok
1683 13|                elől?~- Az Árpád-királyokra az angyalok vigyáznak Szent
1684 13|              osztrák?~A minorita ájtatosan az ég felé vetette a szemét.~-
1685 13|                mégiscsak felébredt a hűség az árpádi vér iránt, és lovukat
1686 13|                   gyalogos királynak, hogy az elmenekülhessen. A Fay nemzetbeli
1687 13|                 ázsiai jellemű férfi ebben az elzüllött országban? - dörmögte
1688 13|             magyarok ezt nem érdemlik meg.~Az öreg szerzetes az aggság
1689 13|            érdemlik meg.~Az öreg szerzetes az aggság reszkető hangján
1690 13|                     a járatlan nádasokban, az erdők bozontjaiban, a hegyek
1691 13|                    ilyen királyoktól, akik az Új-Babilon, Szent Péter
1692 13|               szerint két ember volt ebben az országban, akik a mi szíveinknek
1693 13|               szíveinknek kedvesek voltak. Az egyik vala Dienes nádorispán,
1694 13|                izmaeliták tanácsait követé az ország megmentésében, de
1695 13|            szentföldi hadjáratot, és ezért az egyházból kizáratott. A
1696 13|                 római pápához segítségért. Az majd segíthet rajta, ha
1697 13|                  otthagyta a tornyot, mint az ördög szokott elmenekülni
1698 13|                    elszemtelenkedtek, mint az őszi legyek: azzal fenyegették
1699 13|                gyakorlott férfi, elfordult az urak és cselédeik e halfalásától.
1700 13|                suhanc. A tatárok nem érzik az emberhús ízét, azért miránk,
1701 13|                    szemét a húskereskedőn. Az erre elkotródott.~Csak jó
1702 13|                    aztán elgondolkozhatott az igazságnak ezen a beosztásán.~~
1703 13|                   hivők csapatában - abban az időben is jobban esett bízni
1704 13|                    Egéziának, hogy itt van az ideje az indulásnak, elég
1705 13|           Egéziának, hogy itt van az ideje az indulásnak, elég volt a
1706 13|                   gyorsan engedelmeskedett az ismeretlen lovag óhajtásának.~
1707 13|              főnökasszony, nem lehet tehát az időt mindenféle haszontalanságokkal
1708 13|                 Roger, és tovább vizsgálta az eget ama vörösségek miatt,
1709 13|                   Megvédhetik a várost, ha az olvadás is segít nekik -
1710 13|           erdőségben, amelyen áthaladtak.~~Az erdőben fagally-feketeségű
1711 13|                Mezítelen asszony haladt át az erdőn, és bujaságában a
1712 13|        elmenekedett hajadonok tudakozódták az utat vissza a tatárokhoz,
1713 13|                találkoztak, akik ugyancsak az utat tudakolták a fehér
1714 13|          megtalálni. Öreg emberek feküdtek az útra, és arra kérték a templáriust,
1715 13|               kivonhassa.~- Már megint azt az átkozott tatárszagot érzem!
1716 13|                   tüzelnek, holott itt van az erdő.~- Ha meg kell halni,
1717 13|                   vállat vonva a lovag.~...Az erdőszélen magyar katonákra
1718 13|                   Gergely pápa kitaszítson az egyházból, de a vészkiáltásodat
1719 13|                  kisujját homlokához, mire az orléans-i lovag sem tehetett
1720 13|             templáriust, hogy vonulna vele az erdőbe, ahol is elvégezhesse
1721 13|               magyar vezér itt megcsókolta az orléans-i lovag hátgerincét,
1722 13|                akit Gergely pápa eltiltott az úrvacsorától. Most, hogy
1723 13|               meglehetős sietséggel vonult az erdőn keresztül, amelyet
1724 13|            alkonyattal a templárius, midőn az erdőből kimenve, körutat
1725 13|               Dunántúl vidékén, csak éppen az emberevőkké vált erdei bujdosóktól
1726 13|             pártfogóját, mert hiszen ebben az időben éppen úgy elrejtették
1727 13|               vékony gallyakkal a gödröket az utasok, menekedők részére,
1728 13|                    mint a vadorzók szokták az őzeknek és tudatlan szarvasoknak.
1729 13|                 korban szívesen védekeztek az emberek ellenségeik ellen,
1730 13|                   nyugtatá meg pártfogóját az apáca. - Istenben való hitem
1731 13|                    barlangot kisöpörjem.~S az alkony vöröslő világosságánál
1732 13|                  ember, és nyögve elterült az avaron.~- A fészkem alól
1733 13|                    minden bujdosót, akivel az erdőkben, faderekakban,
1734 13|             odadobott egy kutyabőr darabot az embertelen formájú ember
1735 13|                    formájú ember elé, mire az most már érthető nyelven
1736 13|                  Segesdvárban. Megtanultam az írást és olvasást. Hadd
1737 13|                   És mohón olvasni kezdett az alkonyban.~A királyi pecséttel
1738 13|                   meg. Íratja vala a tatár az összes bujdosóknak, elmenekedetteknek
1739 13|               csókolni a templáriusnak, de az elhárította magától.~- Majd
1740 13|                  ügyet sem vetett rá, hogy az állatbőrbe öltözött bujdosó
1741 13|          gyülekezését a hegy lábánál, amíg az alkony a völgybe ért, és
1742 13|       készülődnének.~- Miért küldéd ezeket az embereket a tatárok közé? -
1743 13|                    meghódítani akarják ezt az országot, de megtartani
1744 13|              Folytassa megszokott munkáját az eke, a kasza, az ásó. A
1745 13|                  munkáját az eke, a kasza, az ásó. A csűrök és padlások
1746 13|                padlások ismét teljenek meg az emberek munkájával. Holnap
1747 13|                 alaposan eltorlaszolta. Ez az intézkedés nem volt fölösleges,
1748 13|                   a holdvilág elérte volna az erdők fehérlő koronáit,
1749 13|                   keresnek vala. Különösen az asszonyok és hajadonok kiáltozzák
1750 13|           kiáltozzák vala Egézia nevét még az éjjeli órában is.~- Szebbek
1751 13|                   Nem akará meghallani még az anyák kiáltásait sem, akik
1752 13|                  vala a templáriusnak, aki az erdőrészben a leghatalmasabb
1753 13|                nyavalyások közé...~"Ha már az enyém nem lehet Roger, ne
1754 13|                fejéről, amely hajszálakkal az alvó lovag lábait összekötözé.~
1755 13|                    magában, és nem figyelt az özvegyasszonyok esdekléseire.~
1756 13|                nagyot tudna rúgni ez a láb az alkalmatlankodó nőkbe. Így
1757 13|          alkalmatlankodó nőkbe. Így múlott az éjszaka a búcsús ének, siralom,
1758 13|             barlang nyílásán. A holdtól és az éjtől, a magánytól és az
1759 13|                   az éjtől, a magánytól és az éhezéstől szinte megtébolyodott
1760 13|                   A tatárok bejövetele óta az volt az első vásár, amelyet
1761 13|             tatárok bejövetele óta az volt az első vásár, amelyet Sopronban
1762 13|              amennyit Kaydán vezér rendelt az újonnan kinevezett soproni
1763 13|                   néppel, igazságot tettek az összeverekedett emberek
1764 13|                 akármint fogadkoztak, hogy az ő árulásuk révén veszett
1765 13|                    fehér köpenyegében, ezt az öltözetet ő még a királyi
1766 13|         legmarkosabb lovát küldé ajándékba az új bírónak, Egéziának pedig
1767 13|            bivalybőr volt a fedele. Amikor az összegyülekezett magyarok
1768 13|               gyűjté mindazon népet, amely az osztrákok által felállított
1769 13|            vehetnek. Összegyűjtötte azokat az arculatú embereket, akik
1770 13|                  akik embernyomra találnak az erdőszélen, és örömükben
1771 13|                  magyarok. Menjetek vissza az erdőkbe és a barlangokba,
1772 13|                  hamis levélnek. Látjátok, az osztrák vitézek nem hagyják
1773 13|             amelyen még mindig megérződött az alföldi tanyák zsíros, pirítós,
1774 13|                 térhet, mert zálogba tette az osztrák herceg úrnál a határvármegyéket.
1775 13|            mondhatok neked, hogy te leszel az elsők között, aki tatár
1776 13|                   lábaihoz borulsz, amikor az valaha visszatér országába.~-
1777 13|               éljen Batu! - üvöltötte most az elszerencsétlenedett magyar,
1778 13|                    alatt meghúzódtak, mert az osztrák kereskedőket nem
1779 13|                    Egéziának eszébe jutott az a kiáltás, amelyet utazásaiban
1780 13|                    ellen fordította - volt az egyhangú vélemény a bírák
1781 13|                  és ez különös erőt öntött az asszonyokba.~Egézia szekere
1782 13|                  összegyülekeztek mindazok az asszonyok, leányok, akiket
1783 13|                    tatárok, mert csak ezen az áron hagyták életben férfi
1784 13|                  hozzátartozóikat. Ezeknek az asszonyoknak, leányoknak
1785 13|             szégyenletes és kedvetlen volt az életük, és alig várták,
1786 13|              gyötrelmes szégyenüktől. Ezek az áldott állapotban levő nők
1787 13|                    férjüknek.~- Legföljebb az életünket veszítjük, amelyet
1788 13|                  valaha; ti magyarok, akik az ellenséggel nyíltan cimboráltok,
1789 13|                  nyíltan cimboráltok, hogy az koldus életeteket meghagyja;
1790 13|          fegyvereikkel.~Most előfutamodtak az özvegyasszonyok is, akik
1791 13|               testvéreiket bátran meghalni az ő védelmükben.~- Ti is férfiaknak
1792 13|                tatár nők amúgy is levágták az orrukat, fülüket, emlőiket,
1793 13|                könnyedén eldobják maguktól az életet, amint arra alkalom
1794 13|                   templárius, bár hallotta az asszonyi visongást, méltóságán
1795 13|                 avatkozni. "Számoljanak el az asszonyok maguk a férjükkel,
1796 13|                    győztes marad a piacon, az nyerte meg vala becsületbeli
1797 13|            káptalani ülést tartunk - mondá az orléans-i Consulatus, és
1798 13|                 rangjánál fogva elfoglalta az elnöklést, miután a jelenlevő
1799 13|             állítani a szokásos őrségeket, az ajtókat lezárjuk, és Mózes,
1800 13|           köpönyeges lovagok, a szolgák és az alantasok már rosszabbul
1801 13|                    királyról? - kérdé most az orleans-i megbízott.~- Biztos
1802 13|                vette menekülő útját, amint az első hírek jelentették,
1803 13|               indult, aki Ausztria szélén, az osztrák herceg vendégségében
1804 13|                 herceg vendégségében várta az események lefolyását. Fridrik
1805 13|                fogadta a királyt, de midőn az a hosszú utazás után lefeküdt,
1806 13|                 utazás után lefeküdt, amíg az ebédet számára készíték,
1807 13|                  megfosztotta fegyvereitől az alvó királyt. Ezután kezdett
1808 13|                    és földeket engedett át az osztrák hercegnek, így többek
1809 13|                  zágrábi és a váci püspök, az utóbbit Vancsaynak is szokás
1810 13|                 dárdával párviadalra hívta az állig fegyverzett herceget,
1811 13|                  herceg azonban csak abban az esetben volt hajlandó a
1812 13|                király konyháját is, amikor az az osztrák herceg vendégszeretete
1813 13|                    konyháját is, amikor az az osztrák herceg vendégszeretete
1814 13|                    enniök, sőt sáskákat is az elmúlt esztendőben.~- Mi
1815 13|                    A világosságnak eredete az éj - felelt a veszprémi
1816 13|               odavetették a tatároknak.~És az első asszonycsapat őrjöngő
1817 13|             lábszáraikat, amelyeken valaha az erek a borzadálytól megcsomósodtak,
1818 13|                 városon kívül építette föl az ilyesmire mindig kapható
1819 13|                 láng. Másvilági mosoly ült az arcára. És az éppen odaérkező
1820 13|                   mosoly ült az arcára. És az éppen odaérkező templárius
1821 13|              jobban szereti a halált, mint az életet, az meghalhat máglyatűz
1822 13|                    halált, mint az életet, az meghalhat máglyatűz nélkül
1823 13|                   a máglyákat széthányták, az asszonyokat levagdosták
1824 13|                 herceg zsoldosai, valamint az ez idő tájt Magyarországon
1825 13|                magyar-tatároknak azon járt az eszük, hogyan tehetnék el
1826 13|                lázítani a népet a tatárok, az ő véreik ellen. Simon bán
1827 13|                   magyarok gazdáit, amiért az elszerencsétlenedett honárulók,
1828 13|          férfiruhában kellett megszöktetni az osztrák lovagoknak, miután
1829 13|                    hasonlítani? - kérdezte az apáca.~- Azért kell férfiruhába
1830 13|                 kellőképpen előkészítették az emberi lelkeket a paterán
1831 13|                  amely láthatatlanná tette az eget, szélvészben, mely
1832 13|                 tanította meg a nagy fákat az erdőkben, vagdalkozó esőben,
1833 13|                  időt Magyarországon abban az esztendőben, amelyben a
1834 13|                    Azt hiszem, elérkeztünk az osztrák Fridrik tartományába -
1835 13|                 valamit a geográfiához.~És az áprilisi fennsíkokon, a
1836 13|                    szemügyre vette.~- Csak az aratást várják a tatárok,
1837 13|                Egéziát, amely mondás abban az időben valóban megnyugtatásul
1838 13|                   nem léphetsz be, Egézia, az éjszakát a templomban kell
1839 13|               Godofredet?~- Godofred, mint az már rendünk történetében
1840 13|               misszióra küldenek. A pecsét az egy nyeregben ülő két lovaggal:
1841 13|                  kezdte a házfőnök, amikor az előkelő lovagot a kolostor
1842 13|                nálatok a legutóbbi Nova?~- Az új nap a káptalani gyűlés
1843 13|               országban dúló tatárok, akár az Antikrisztus Synagógiájának
1844 13|        Antikrisztus Synagógiájának miatta?~Az osztrák rendfőnök bal kezét
1845 13|                   kezét a szívére tette.~- Az "Abrak"-ot nem mondtuk ki,
1846 13|                    IV. Bélának ellenségei. Az Antikrisztus Synagógiájának
1847 13|                  Abrak"-ot mondanunk, mert az Antikrisztus országától
1848 13|                   kezdte a házfőnök, amint az ujjain számlálgatni kezdte
1849 13|            bűnbocsánatokat. Megállapította az új Szentháromságot. Az Atya
1850 13|      Megállapította az új Szentháromságot. Az Atya a világ alkotója. A
1851 13|                    volt elbujdosni, miután az átok folytán élete forgott
1852 13|                   megérkezzék fejünk fölé. Az új nap nagy feladatokat
1853 13|                    nap nagy feladatokat ró az orléans-i rendház praeceptorára.~
1854 13|                    buzgón elmondták azokat az imákat, amelyeket a Rend
1855 13|                dühöngő tavaszi vihar?~Csak az orléans-i praeceptor éles
1856 13|                     aki a templomban tölti az éjszakát - szólt Roger,
1857 13|                 büntetsz a magánnyal? Mert az egyedüllétet nehezen viselő
1858 13|              oltárától, amelynek lépcsőjén az éjszakát töltsed.~És úgy
1859 13|                   jó messzire eltávolodtak az emberlakta helyektől, és
1860 13|                   emberlakta helyektől, és az erdők itt-ott elmaradoztak,
1861 13|                    templárius teljesítette az apáca kérését.~- Azt hittem,
1862 13|                volt a kardvasba edzve, ami az istenfélő magyaroknak a
1863 13|                    templárius. - Nagyobbak az ő bűneik.~Egézia a király
1864 13|          messziségről a barlangig cipelni; az előbbi menekülők egyetlen
1865 13|                  betűzött Egézia, mert ezt az írást az orléans-i Consulamentumban
1866 13|                  Egézia, mert ezt az írást az orléans-i Consulamentumban
1867 13|                tudták. Ősmagyar írás volt.~Az írás pedig azt mondta, hogy
1868 13|                    Istenbe vetett hittel. (Az ékírás szerzője pedig nem
1869 13|                  Nem a vadállatok, amelyek az elmúlt éjszakán ama pokolbeli
1870 13|           természetfölötti jelentősége van az állatok e riadalmának.~-
1871 13|                  sáskákkal népesítették be az országot, mielőtt elindultak
1872 13|                    barlang tulajdonosa, ha az se a vadállatok, se a kígyók
1873 13|      szálfa-karjával a barlang torlaszait. Az elvadult, emberiességéből
1874 13|                   múlva, hogy a templárius az ő szemfényvesztő tudományát
1875 13|                   használta-e? Talán abban az osztrák határszéli rendházban
1876 13|                 ebben a barlangban - mondá az öreg remete -, mióta András
1877 13|                  azokat, akik távollétében az országára vigyáztak. Én
1878 13|            küszöbét, és nem részesülhettem az úrvacsorában. Pedig nem
1879 13|             királyné meggyilkolásában, bár az ezt megérdemelte volna,
1880 13|           kitaszítottnak mondá magát abból az egyházból, amelytől különben
1881 13|             cserbenhagyta a római pápa, és az kénytelen volt erre a földre,
1882 13|              kénytelen volt erre a földre, az úgynevezett eretnektartományba
1883 13|                 remete apránként megszokta az emberi nyelvet, bár szavain
1884 13|                   egyházi átok alatt, mert az új valláshoz csatlakoztunk.
1885 13|               hogyan mehetnek át lovaikkal az égbe nyúló hegyeken?~- Majd
1886 13|                   tatárok elől menekednek. Az állatok is félnek az ázsiaiak
1887 13|           menekednek. Az állatok is félnek az ázsiaiak szagától - mondogatta
1888 13|             elátkozott vidéke, amely talán az újszövetségi jelenésekből
1889 13|    hatszázhatvanhat esztendejével egyidős. Az ördög szánt erre, mióta
1890 13|                    földön a hitehagyottság az emberek között, mert egyéb
1891 13|              földben rejtőző gonosz miatt. Az ördög tartománya... A fák
1892 13|              tagadásra emelt mutatóujj.~És az áprilisi napsütésben a völgyek
1893 13|                 messzire feküsznek, mintha az egyik szem hátranézne Ázsiába,
1894 13|                 Ázsiába, a másik Európába. Az idegeneknek olyan nagy mellük
1895 13|                    lábszáruk rövid, mintha az nem volna alkalmas a gyaloglásra.
1896 13|                   lovaik, mint kutyáik. És az emberfölötti hegymászás
1897 13|                   fel Egézia, és eltakarta az arcát.~A völgy másik oldalán
1898 13|                azzal volt elfoglalva, hogy az erdőben talált venyigevesszőkből
1899 13|             kézmozdulattal a hegyre küldik az emígy felszerszámozott lovat.
1900 13|            Egyetlen lónyerítés sem zavarta az áprilisi délután csendjét,
1901 13|          körülbelül ezer lovas indult neki az égbe járó utazásnak.~A templárius
1902 13|                  remete komolyan felelt:~- Az akkor volt... Akkor bajban
1903 13|                  tatárok, mielőtt mi róluk az igazat elmondanánk - szólt
1904 13|              Hírnökeik olyan gyorsak, mint az ázsiai madarak. Alig képzelhető,
1905 13|                 kerítése mellett, valamint az utcák kövein, sőt tisztátalan
1906 13|        fejedelemasszonya természetesen már az első nap kedvence lett Kunigundának.
1907 13|                kedvence lett Kunigundának. Az ő ölébe hajtotta a fejét,
1908 13|                    tölték itt dologtalanul az idejüket, legfeljebb a csontkockák
1909 13|                 amely játékot a velencések az egész világon elterjesztették.
1910 13|                 papok folyosóján", ahogyan az épület egyik boltját nevezték.
1911 13|                 jobbágyokra. Nagy ára volt az ilyen pénznek, de Ostfy
1912 13|                 gróf, aki nagy mester volt az uzsorásokkal való bánásmódban,
1913 13|             bánásmódban, ügyelt arra, hogy az uzsorások ne túlságosan
1914 13|                    vagy jelesebb sarkantyú az urak birtokában. Ostfy gróf,
1915 13|                  bánt a zálogosokkal, mert az ékszer és a fegyverzet Spalatóban
1916 13|         zavartalanul folyt tehát egész nap az árkádok alatt. Néha ugyan
1917 13|                volna a kockavetés sora, és az megint csak hatost dobott,
1918 13|                habozva néztek össze, végre az asztal végéről fölemelkedett
1919 13|                       Amúgy is elkockáztam az asszonyság utolsó gyűrűjét
1920 13|                  került a kockavetés sora. Az asztal körül mind előrehajoltak
1921 13|                 neki a magyar királyt...~- Az is a király baja! - dörmögte
1922 13|               vendégek voltak a palotában, az őrség habozás nélkül utat
1923 13|             Dsengis kán, miután a pogányok az egész világon összetartanak.
1924 13|                    hogy ismeri-e Pontiust, az eretnek helytartót Dalmáciában.
1925 13|                csakhamar barátságot kötött az orléans-i consulatus és
1926 13|                   dalmát uraság. Akkoriban az ilyen vallási alapokra épített
1927 13|          fegyverzetben fogadta a palotában az egyházatyák küldöttségét.
1928 13|                   hirtelen megítélni, hogy az Árpád-királyok harciassága
1929 13|                 bánatos szomorúsága volt-e az uralkodó vonás ezen az arcon.
1930 13|              volt-e az uralkodó vonás ezen az arcon. Borongott ez az arc,
1931 13|                ezen az arcon. Borongott ez az arc, mint a változékony
1932 13|              folytonos böjtöktől, valamint az álmatlanságtól.~Egyébként
1933 13|              életére.~Mire a király arcára az eddigi büszkeség helyett
1934 13|                    büszkeség helyett ismét az apostoli meghatottság telepedett.~-
1935 13|                  ezután kézcsókra járultak az összes püspökök, miután
1936 13|                 tudhatni, hogy meddig tart az új hűség, amely most ismét
1937 13|                  lovagjai, a templáriusok. Az ő kezük messzire ér. Ezért
1938 13|              hevült arckifejezéssel nézett az előtte térdet nem hajtó
1939 13|                    kétfelé néző szemeivel, az örökös hallgatástól szinte
1940 13|              megjutalmazni a foglyot, mire az csak fogai csikorgatásával
1941 13|                    De mivel igen jól bírta az ütlegeket cölöpforma alakjával,
1942 13|                  és csak akkor hagytak fel az ütlegekkel, amikor a tatár
1943 13|                   módjára elkapta fogaival az egyik ügyetlen ütő kezét,
1944 13|                 hogy a tatárt át kell adni az asszonyoknak, azok majd
1945 13|             kellett volna keresgélni benne az asszonyokat. Ott tanyáztak
1946 13|                    ezt vonakodtak megadni.~Az asszonyok tehát még mindig
1947 13|               lakomáira kerülnek, mikor is az emlőket és egyéb ízes részeket
1948 13|                 vezér hírére előbátorodtak az asszonyok mindazokról a
1949 13|                   erre nagyon büszke volt. Az asszonyok csoportja követte
1950 13|                 rájuk. Kunigunda eltakarta az arcát e sohasem látott mosoly
1951 13|                  összeszedték magukat azok az asszonyok is, akik eddig
1952 13|             testüknek rángatózását, amikor az első tatár a derekukra csapta
1953 13|                   is igen hallhatnak, mert az nem való a férfiak fülének.~-
1954 13|               élete végéig nem vetette le, az asszonyok felé fordulva,
1955 13|                   a pokol visítana: amikor az asszonyok a podeszta szavait
1956 13|                  városháza felől felvonult az alabárdos őrség.~- Árulás! -
1957 13|              árulás történt a városban!~De az urak ott az árkádok alatt
1958 13|                   városban!~De az urak ott az árkádok alatt jobbnak vélték
1959 13|                 miatt nem érdemes fölkelni az asztal mellől. Éppen Ostfy
1960 13|            tatárokat a város alól, ha neki az elfogott vezért kiadjuk -
1961 13|                    messze hallható hangon.~Az öles templárius ekkor megfordult,
1962 13|            összefonva karjait, végignézett az asszonyok hadán. Csak itt-ott