Part
1 1 | konfidens pincér ki ne gúnyolja őket a hátuk mögött; nem merik
2 1 | az orrukat, ha fixírozzák őket, akkor is megdühösödnek,
3 2 | illesztett, amikor levetette őket, mintha megmérni akarná
4 2 | Csak épp megenni nem tudta őket. Leginkább kihányta az ételt,
5 3 | értékével - korán sem nyálazta őket, mint a keresztények szokták,
6 4 | utcácskájukon átsietett, irigyelte őket, mint olyan embereket, akik
7 4 | leülni a vendégek, mert őket itt jobbról-balról és hátulról
8 4 | forró zsírral megöntözze őket: a kappanok ritkán kerülnek
9 4 | özvegyekkel, vigasztalni őket, karon fogni őket, sőt keresztapaságot
10 4 | vigasztalni őket, karon fogni őket, sőt keresztapaságot is
11 5 | lesznek, hogy meg se lehet őket mozdítani!" A sárga tökök
12 7 | amikor a haza szólította őket. Éppen úgy tudták szeretni
13 9 | akkor, mikor férjhez vitték őket. Addig otthon voltak a házban,
14 9 | kereskedőket, és legyilkolták őket.~- Talán te is hajdemák
15 9 | tud. Az éjjel kihallgattam őket, amint a legközelebbi rablótámadást
16 9 | utazók, bizony nem lehetett őket talpra állítani.~Fabricius
17 9 | hogy senki el ne árulhassa őket. Hallgass rám, Fabricius.
18 9 | azért, hogy baj ne érje őket, ép egészségben visszaadhassa
19 9 | rokonaik, ismerőseik ellátják őket. Szegény Magdolna leülni
20 9 | tőlük, akkor előhívatja őket, és megkérdezi, hogy mit
21 9 | hajdemákokat, mert ismerem őket. Voltam a fogságukban, bár
22 9 | a várba. Ő majd elvezeti őket.~- Nincsen a várnak más
23 9 | fizetnek neki, hogy ne bántsa őket. Hegyei közül ritkán ereszkedik
24 9 | háborús idő lovaggá avatta őket is.~- Kik vagytok? - kérdezte
25 9 | közbevetette magát.~- Bízza rám őket, hercegnő, majd én vigyázok
26 9 | rájuk, hogy bántódás ne érje őket.~Ebben a percben a várnagy
27 9 | jönnének, hallani kellene őket.~Odakünn a vaksötét éjszakát
28 9 | járt-kelt, azzal torkolta le őket:~- Mindegy az, nénikék!
29 10| törvények szerint igazgatták őket. De azért a szepességiek
30 10| hogy gerendával kellett őket megtámasztani, mint ahogy
31 10| esztendőben zálogba vették őket; amely esztendőben számítódik
32 10| városon se engedték volna be őket. A podolini kapukat este
33 11| és a király embere, ki őket idáig vezette, így szólt:~-
34 11| vette a babákat. Kikérdezte őket. Mi a nevük? Valamennyinek
35 12| valamennyien, és szépen levitték őket a mély sírboltba. Amikor
36 12| aztán jól helybenhagytuk őket.~A diák örömében akkorát
37 12| Márton nevetett.~- Megraktam őket.~- Azt panaszolták éppen.~-
38 12| gyermekeket, és vezette őket.~A háborúnak már úgyis vége
39 13| ahová a király telepítette őket. Az első szavamra elhitték,
40 13| jutott eszébe bántalmazni őket. - És mikor már a király
41 13| tatároknak. Méltóan megbüntettem őket. A visszatérő király lovagjává
42 13| védett városban, mialatt őket a tatár nyomorgatta. És
43 13| tőlünk a tatárokhoz, és őket kérdeznéd a király után.
44 13| tatár nyomban megölte volna őket. A várjobbágyok elszemtelenkedtek,
45 13| amelyről mindenki fölismerhette őket, hogy nem valódi tatárok,
46 13| azért, mert életben hagyták őket.~- Meg kell égetni a fejedelemasszonyt,
47 13| a legkeservesebbek, mert őket messziről fölismerheté tatár
48 13| és egyformán koncolták őket a többi népességgel.~- Milyen
49 13| módon fogságba ejtették őket: kilyukasztott emlőiken
50 13| emígy egymáshoz fűzvén őket, éppen arra a helyre akarták
51 13| szőrkötelékeikről, szabadon engedvén őket. Mire Egézia is elfoglalta
52 13| inkább barátainknak tartjuk őket, mert éppen azoknak a hívására
53 13| rendkívüliség előhívta volna őket rejtekhelyükből, amire a
54 13| sohasem védelmezték meg őket. Most, amikor a király bajba
55 13| főesperesnek eszébe nem jutott őket vendégségbe hívni. Ezért
56 13| dobásaival fosztogatni kezdte őket. A hamisjátékos-rajtaütésnél
57 13| király majd azzal jutalmazza őket, hogy Nyitra városát is
58 13| ahol Boldog Kunigunda tartá őket szóval és vigasztalással.
|