Part
1 1 | ti boldog Vendelinek - mondá Privát úr, amikor otthonában
2 1 | után azt szeretnék enni - mondá most eddigi méltóságához
3 1 | túlságosan kedvelem a répát - mondá.~- Hozhatom a velős koncot,
4 1 | nagyságos uram?~- Valóban - mondá a vendég, miután bajuszát
5 1 | ismerte volna nagyságos uram - mondá a kis pincér a különböző
6 1 | Úgy látom bécsi hús! - mondá a vendég, mikor késével
7 1 | valami nagyon sikerült - mondá a vendég, mikor néhány falatot
8 3 | szépen tudjál fütyülni - mondá ama tagbaszakadt asszonyság,
9 3 | fűzőset vagy a gombosat - mondá az asszony, és a daragaluskából
10 3 | máskor is kultiválni fogom - mondá Kalkuttai még mindig a régi
11 3 | úgy háziasan, kisanyám! - mondá engesztelő hangon, mielőtt
12 3 | ízlik Kalkuttai úrnak - mondá mérsékelt hangon. - A kataszteri
13 4 | közöm van az orvosokhoz is - mondá most a vendég elutasítólag
14 9 | számításaimban nem csalódom - mondá elgondolkozva a diák -,
15 9 | találnak meg bennünket - mondá elkeseredve.~- Bízzál a
16 13| majd malmukra a vizet - mondá csendes szóval a bölcs kolostorfőnök,
17 13| nincsen a háztető alatt - mondá, miután rangjánál fogva
18 13| rendünknek főnöke volt, mondá: "Nyugtalanság és félelem
19 13| de Montagu Normandiában - mondá az utazó, és ajkával megérintette
20 13| káptalani gyűlésen feleljek - mondá alázatosan a veszprémi Mester. -
21 13| herceg kissé nyavalyás - mondá az utazó, amikor a candidatust
22 13| miután Róma elhagyta őt! - mondá dörgő hangon a Consulatus.~-
23 13| Elveszett Magyarország - mondá a veszprémi Mester, amikor
24 13| végigvonul az egész Dunántúlon - mondá az öreg minorita, és a templárius
25 13| némberekkel szóba állanunk - mondá ásítva. Köpenyegébe burkolózott,
26 13| kardot kellett elővennem - mondá Egéziának, amikor az estefelé
27 13| lovagrend iskolájában! - mondá a templárius, amikor a Duna
28 13| védelmezni a kevély falakat - mondá elégedetlenül a templárius.~
29 13| magyartalanságáról. A templárius el is mondá Miklós grófnak a leckét,
30 13| megáhított szerelméért! - mondá Miklós gróf felesége, aki
31 13| meg a Déli csillagnak - mondá, amint szabályszerűen megállott
32 13| hová sújt a fejszéjével - mondá a fejedelemasszony.~A templárius
33 13| szerencsétlen magyarok - mondá a templárius jövőbe látóan.~~
34 13| Igen, hallottam ilyesmit - mondá az idegen lovag körülnézve
35 13| meghallják.~- Emberevő vadak! - mondá megvetéssel a templárius. -
36 13| a te tudományod, lovag - mondá engesztelőleg a minorita -,
37 13| emberhúst, abban nincs szálka! - mondá a kelletlen szomszéd.~A
38 13| húst.~- Nézd meg, uram - mondá egy vakmerőbb, amint dugdosott
39 13| olvadás is segít nekik - mondá a lovag a vizes, tavaszias,
40 13| vagyonukat, házukat megmentsék - mondá egy alkonyattal a templárius,
41 13| kezet, te szegény magyar - mondá, és többé ügyet sem vetett
42 13| elintézzem a dolgodat - mondá a magyar-tatár amaz, öblös
43 13| káptalani ülést tartunk - mondá az orléans-i Consulatus,
44 13| káptalani gyűlésünket tartjuk - mondá a veszprémi Nagymester.~-
45 13| osztrák Fridrik tartományába - mondá Egézia, aki értett valamit
46 13| egy magas rangú templárius mondá, a kis határszéli kolostor
47 13| között Pontius testvért - mondá most Roger azon kor hallatlan
48 13| barlangot keresnünk éjszakára - mondá a lovag, amikor a nyomok
49 13| lakom ebben a barlangban - mondá az öreg remete -, mióta
50 13| hangjában, amikor kitaszítottnak mondá magát abból az egyházból,
51 13| remeteségünkben sincs - mondá a karsztbeli remeték vezére. -
52 13| Hatalmas férfi vagy, lovag! - mondá Egézia. - Ilyen férfit még
53 13| köszönhetik hadi sikereiket - mondá Roger.~- De nem tudom, hogyan
54 13| Spalatóban a királynál - mondá, midőn jól szemügyre vette
55 13| kapaszkodott, és sírós hangon mondá:~- Tudom, hogy nemsokára
56 13| reményünket helyeztük - mondá latin nyelven, nem minden
|