Part

 1 1 |       örvendeni tudtak egy méltatlan nő emlékének.~ ~
 2 2 |       kötlevélből. Szórakozott volt. No, de ilyen régi céggel nem
 3 2 |             ne kezdjen ez az étvágy!~No, Étvágy úr - szólott magában
 4 2 |            sem elfásult járókelők. - No, Étvágy úr - duruzsolt Tiroli,
 5 4 |    vendéglőst még Lajosnak hívták...~No, de a mi kisvendéglőnk órája
 6 4 |        tányérokban kell megforgatni.~No, de az iparosokon kívül
 7 4 |           asztalok felett. Az arca - no, az vigalmas vendéglői nyelven
 8 4 |          üzleti titkokat elárulni.~- No lássa! - felelt a vendég,
 9 4 | disznópecsenyévé változott? Nem baj, no, nagyobb csodát is láttam
10 5 |         nősültem. Egy szőke és német nő volt a választottam. Igen
11 5 |              el, hová repült a szőke nő: sohase próbáltam megtudni.
12 6 |       virágszál, amely az árokparton nő, és a lovag, mert éppen
13 7 |           egyszer megbánja tettét.~- No, azt a bocsánatot már kötve
14 8 |           lehet kezdeni az ebédet.~- No, akkor nem is ebédelnek
15 8 |              udvar Tekén nevetett.~- No, Teke, most kaptad meg a
16 9 |           míg felváltja egy másik.~- No, hiszen akkor nincs baj -
17 9 |           bánnak Lengyelországban.~- No hát! - kiáltott fel Joánesz,
18 9 |              az arcára eresztette.~- No és te, diák, azt gondolod -
19 9 |         kérdezte a királyleánytól:~- No ugye, jeles ember az én
20 10|          király szelíden biztatta:~- No, Korinszky, no...~- Megvan! -
21 10|           biztatta:~- No, Korinszky, no...~- Megvan! - kiáltott
22 10|      ismernek engem három országban. No, de egyél már.~A rongyos
23 10|            mindig a nyakamban van.~- No, hát akkor úgy látszik,
24 10|       hízelgett az emberek bámulata, no meg nagyon meg is szerette
25 10|         keserves könnyekre fakadt.~- No most már nincs többé Kubiska
26 10|      jóllaktak, így szólt a barát:~- No, hát kezdd el te, mondd
27 10|             Az kellene csak nekem.~- No, hát gyere velem.~Együtt
28 10|      szabadságért akarjuk áldozni.~- No hiszen sokat ér is a kendtek
29 11|               A király mosolygott.~- No, megállj, Komoróczy. Majd
30 11|         felbiggyesztette az ajkát.~- No hiszen szép keresztapa vagy,
31 12|         íródeákját, Bikk Kelement.~- No, diák - mondta -, még én
32 12|            valamennyinek a szemében. No de majd igazságot tesz a
33 13|               Bogáncs vagy szarkaláb nő ki belőlük.~- Hát tudod -
34 13|             kemény eskü letételével. No, hát ezentúl nem fog táncolni
35 13|          átok alá veszi az országot.~No, mondtam magamban, most
36 13|             és voltak gazdag váraik. No, mondom, ezt se hittem volna,
37 13|               és sírtak, mintha az a nő halt volna meg, akinek ajkát
38 13|            se volt valami mindennapi nő. Szép példánya nemének.
39 13|      férfival, testvér a testvérrel. Nő ajka nem érintheti még csak
40 13|             Bocsáss meg, hogy gyönge nő merészeltem lenni néhány
41 13|           lenni néhány napig. Minden nő beteg szokott lenni, én
42 13|        haljunk meg - rebegte a szent nő.~- Nekem Turkesztánba kell
43 13|            életű, tiszta és ártatlan nő volt, makacsul összezárult
44 13|            szolgált egy elkeseredett nő szívének.~~Útjukban szerencséjük
45 13|              sekrestyéjébe.~- Miután nő létedre a kolostor fedele
46 13|  szorongatott koronás úr mellett.)~- No, ha a király a Nyilas meg
47 13|              Egézia, a lelkes magyar nő a templáriushoz, midőn utazásukban