Part

 501 9 |                    de régen is volt! - szólt és felsóhajtott, mert bizony
 502 9 |                     hogy vigyázol leányomra, és nem hagyod el addig, amíg
 503 9 |                     mondta komolyan Joánesz, és a két kezét a szívére tette.
 504 9 |                Korholta magát ígérete miatt, és szerette volna valami rossz
 505 9 |                      le is telt az esztendő, és én újra itthon leszek az
 506 9 |                     az én kedves jó apámnál. És aztán többé sohasem kell
 507 9 |                       felelt Fabricius uram, és átkarolta az ő kis leányát.~
 508 9 |                fejükön a királyné szüzeinek, és a templomban mindjárt a
 509 9 |                        kiáltott fel Joánesz, és nagyon örvendezett, hogy
 510 9 |                   városban verték a csipkét, és varrták a ruhát, a bélai
 511 9 |                     csipkét reggeltől estig, és a város valamennyi asszonya,
 512 9 |                     ódon tanácskozóteremben, és feltett süveggel hallgatták
 513 9 |                    tizenhatok közül - hűsége és hűbéressége biztosítékául
 514 9 |                   lengyel király számos vára és kastélya közül a zandeci
 515 9 |                     félig vár. Magas kőfalak és bástyák védték, de a kőfalakon
 516 9 |                 védték, de a kőfalakon kívül és belül mosolygó kertek és
 517 9 |                     és belül mosolygó kertek és erdők terültek el. Az erdők
 518 9 |               szerettek vadászgatni e tájon, és a régi kolostorban, amely
 519 9 |                király leánya fog beköltözni, és itt fog együtt élni az ő
 520 9 |                  üvegtükröt helyettesítette, és abban nézegette magát. Sohasem
 521 9 |                   már a kastélyban a lányok, és napjaikat úgy töltötték,
 522 9 |                      falakon szarvasagancsok és bölényfejek között fegyverek
 523 9 |                     a hegyek fölött járkált, és a leányok szokott esti sétájukhoz
 524 9 |                      délután csendességében, és a leányok összerezzentek,
 525 9 |                felemelkedett a karosszékből, és az erkély felé ment.~- Vendég
 526 9 |                felvonóhíd láncainak zörgése, és a nagy kapu csendesen ereszkedett
 527 9 |                 lovagterem ajtaja feltárult, és a két páncélos lovag hóna
 528 9 |              királyleány nevében! - mondták, és mélyen meghajoltak a fejedelemasszony
 529 9 |                 levelet vont elő sisakjából, és hódolatteljesen nyújtotta
 530 9 |                    szólt a fejedelemasszony, és Annának nyújtotta a tekercset,
 531 9 |                   pergament, amelyre aranyos és piros betűkkel néhány sor
 532 9 |               tiszteletteljesen előrelépett, és halkan köhintve így szólott:~-
 533 9 |                      kihátráltak a teremből, és nemsokára hallatszott paripáiknak
 534 9 |              hercegnő ekkor Annához fordult, és arcát megsimogatta:~- Gyermekem,
 535 9 |               felhoztak egy kapcsos bibliát, és midőn abból Anna folyékonyan
 536 9 |                szerényen lesütötte a szemét, és mint Joánesz mester erre
 537 9 |                    futkároztak, játszadoztak és énekeltek, hogy a hegyek
 538 9 |             királykisasszonyt elrabolhassák, és ilyenformán nagy váltságdíjat
 539 9 |                  büszkén. - Tudom én, hogyan és miképpen kell viselkedni.
 540 9 |               királynál, de azért tudom, mit és hogyan kell. Ó, de kár,
 541 9 |                elmondjuk neki - felelt Anna, és megszorította a hűséges
 542 9 |                  diák elsietett a fák alatt, és Anna egyedül maradt a kis
 543 9 |                      a szobákban, a pompában és fényűzésben látszik, hogy
 544 9 |                     az egész dicsőség, pompa és fény csupán egy rövid esztendeig
 545 9 |                  aztán újra haza kell menni, és egyszerű polgárleányka leszel
 546 9 |                    leszel ismét, aki kötényt és papucsot fog hordani, nem
 547 9 |                hosszú, fehér fátyolt a fején és drága öltözetet a testén.
 548 9 |               öltötték sötétlila köntösüket, és az alant kanyargó országút
 549 9 |                       hosszú szárú csizmában és a király koronájával mellükön.
 550 9 |                 padon, hirtelen megállottak, és az egyik könyökével meglökte
 551 9 |                      süvegüket ősz fejükről, és térdre ereszkedtek Anna
 552 9 |           királykisasszony - ismételte Anna, és sietve megindult a kastély
 553 9 |                  lehet a hasonlatosság közte és a királykisasszony között.
 554 9 |                  Erzsébettől az ezüsttükröt, és megnézi magát benne.~Nem,
 555 9 |                      tárta ki feléje karját, és megcsókolta.~- Hallottam,
 556 9 |                 piros orcával állott helyén, és egy szónak sem volt ura.~-
 557 9 |                      tovább verte a csipkét, és a napok egyhangúan folytak
 558 9 |                tovább.~Anna királykisasszony és Anna, a kézsmárki takács
 559 9 |                 tizenhat éves leányoknak! -, és ölelkezve sétálgattak a
 560 9 |                csillagokból jönnek a földre, és a csillagok mutatják meg
 561 9 |                      Ott áll tehát a torony, és benne a sok nagy szakállú
 562 9 |                      a sok nagy szakállú jós és tudós. És mikor az apám,
 563 9 |                  nagy szakállú jós és tudós. És mikor az apám, a király
 564 9 |                       akkor előhívatja őket, és megkérdezi, hogy mit mutatnak
 565 9 |             megbosszantotta hitetlenségével, és a rákövetkező esztendőben
 566 9 |                     füvet hunszívnek hívják, és a bölénycsorda hetekig vándorol,
 567 9 |                     kell nekem.~- Nos, nekem és az anyámnak egész nap oltárterítőket
 568 9 |         távolságnyira a kastélytól kikötnek, és ott tanyát ütnek.~A fejedelemasszony
 569 9 |            csodálkozva emelte fel a fejét.~- És a kolostorból semmi hír
 570 9 |          megsimogatta derékig érő szakállát, és hunyorított beesett szemével.~-
 571 9 |                   várnagy sietve elbicegett, és rövid idő múlásával csakhamar
 572 9 |                    nagy vasbilincsek voltak, és láthatólag nagyon meg volt
 573 9 |                     Dunajecen leereszkednek, és itt kikötnek?~A diák nyugodtan
 574 9 |                      vannak a vár közelében, és te ezt ilyen könnyedén mondod?~-
 575 9 |                    félnek a világosságtól.~- És éjjel?~- Az Úristen őrizzen
 576 9 |                      húgom, te maradj itt.~- És maradjon itt Anna is - esdekelt
 577 9 |                   Hirtelen észrevette magát, és apácafátyolát az arcára
 578 9 |                      arcára eresztette.~- No és te, diák, azt gondolod -
 579 9 |                 rendelkezésünkre vannak itt, és mind ért a kardforgatáshoz.~-
 580 9 |                      Joánesz térdet hajtott, és hallgatása jeléül a két
 581 9 |                várnagy kifordult a teremből, és elkocogott nagy csizmáiban.~
 582 9 |                      akarta vinni a pokolba, és csak nehezen szabadulhatott
 583 9 |                   toronyban húzta meg magát, és onnan hajigálózott kövekkel.
 584 9 |                  vissza, hogy készen vannak, és mindnyájan itt lesznek napszálltakor.~-
 585 9 |                    fehér köpönyeg borította, és a két kezével hosszú, egyenes
 586 9 |                      kezébe a rózsakoszorút, és imádkozzék értünk. Ennyi
 587 9 |                    vár kápolnájában lesznek, és egész éjjel imádkoznak.
 588 9 |                       dörmögte a diák.~- Nos és híreid, diák, amelyeket
 589 9 |              püspököt elragadták utazásában, és a hegyek közé vitték barlangjukba.
 590 9 |                hangocska a terem hátterében, és a félhomályból két páncélos,
 591 9 |                    kérdezte a hercegasszony, és végigmérte a két egyforma
 592 9 |               sisakrostélyt felpattantották, és két egyforma szende leányarc
 593 9 |                makacskodva az előbbi hang.~- És te, Fabricius Anna? - fordult
 594 9 |                   gyermek megölelte egymást, és megható szeretettel csókolóztak
 595 9 |                      a leányok szoktak, apró és szapora csókokat rakva egymás
 596 9 |                     helyén van-e a szívem?~- És te is királynő leszel talán,
 597 9 |                   ajtón.~- Az éj leszállott, és odalent a tutajosok tüzei
 598 9 |                   kaput? - kérdi a hercegnő, és fejébe nyomta a sisakot,
 599 9 |                nyomta a fülét, hallgatózott. És fejcsóválva mormogta:~-
 600 9 |                  kápolna tornyában a harang, és odalentről hallani lehetett
 601 9 |               végigjárta a terem négy falát, és csákányával kopogtatta a
 602 9 |                  pedig kivonta görbe kardját és megcsókolta. Ki tudja, talán
 603 9 |                    hangzott a leányok éneke, és a kis harang kongott az
 604 9 |              báránykák, bújtak egymás mellé. És egyik sem tudta, a saját
 605 9 |                      a lengyel király leánya és Fabricius takács leánya.~-
 606 9 |                  vásárokba kellett elutazni, és én egyedül voltam otthon,
 607 9 |                      mondani.~Anna elkezdte, és a királyleány halkan utána
 608 9 |                valamit, Anna, hallgass reám. És ne mondj ellent egy szóval
 609 9 |                         Hallgass reám, Anna, és nyomban látni fogod, hogy
 610 9 |                      Anna pedig fogja magát, és hipp-hopp, otthon terem
 611 9 |                     terem búsuló édesapjánál és a szomorkodó Joánesznél,
 612 9 |                    ölelte át az Anna nyakát, és olyan forrón csókolta szemét,
 613 9 |                    királykisasszony könnyei, és akkor Anna is sírdogálni
 614 9 |               Nemsokára újra együtt leszünk, és tovább fogjuk szeretni egymást.
 615 9 |             szeretlek téged - felelt Anna. - És ha te is szeretsz egy kicsinykét,
 616 9 |                     rablók, én elébük állok, és azt mondom: ne keressétek
 617 9 |                  sírdogálva mondta tovább:~- És akkor aztán titeket nem
 618 9 |                ismételte a fejedelemasszony, és karjánál fogva megragadta
 619 9 |                   ajtó recsegve pattant fel, és rajta az öreg várnagy esett
 620 9 |                   buzogányt vette két kézre, és Joánesz megmutatta, hogy
 621 9 |                  közepén hátrakapta a fejét, és megpillantotta ott Annát.
 622 9 |                      a betóduló rablók közé, és azok szinte megrendülve
 623 9 |                     alatt megértett mindent, és térdre vetve magát kis úrnője
 624 9 |            ereszkedett Fabricius Anna előtt, és a földre fektette meztelen
 625 9 |                Viszta a Szentföldön is járt, és tudja, hogy micsoda hódolattal
 626 9 |                      hogy micsoda hódolattal és tisztelettel tartozik a
 627 9 |                      kérdést Fabricius Anna, és minden ízében remegett.~-
 628 9 |                   akinek kardja mindig a nők és a becsület rendelkezésére
 629 9 |                    Nem volt csorba e pengén, és esküszöm, ezentúl sem kerül
 630 9 |                   elég az, hogy nemes lovag, és harcolt a hitetlenek ellen
 631 9 |                  bántódás - szólt most Anna, és Joánesz fejére tette a kezét.~-
 632 9 |                    Odakünn virradni kezdett, és a Dunajec, mint ezüst gyík
 633 9 |                   még mindig térden állva. - És nem engednéd meg, ó, királyi
 634 9 |                     sátrát, amely vadmacska- és hiúzbőrökből volt összeállítva,
 635 9 |              hiúzbőrökből volt összeállítva, és a sátoron kívül egy megbízható
 636 9 |                    Először is nem hinnék el. És ha elhinnék, akkor rettenetes
 637 9 |                  Joánesz lehajtotta a fejét, és homlokát összeráncolva mormogta:~-
 638 9 |                      De a folyó kanyarodott, és a vár csakhamar eltűnt.~-
 639 9 |                     vezet be a hegyek alatt. És a nyílása valahol Magyarországba
 640 9 |            királyleány a fejedelemasszonnyal és a szepesi lányokkal éppen
 641 9 |             kiküldetnek.~- Minden bizonnyal. És ezt nevezem én annak a véletlennek,
 642 9 |                   birodalmam határához.~Anna és Joánesz kiléptek a sátorból.
 643 9 |                     kezdődik az én országom, és folytatódik túl e nagy hegyen -
 644 9 |                lábánál kikötöttek a tutajok, és a rablók partra szállottak.~
 645 9 |                      négy öreg ember állott, és egy tarka szamarat tartottak
 646 9 |                    úrnőm.~Anna nyeregbe ült, és a csapat megindult felfelé
 647 9 |                fölfelé, meggörnyedt hátával. És mikor nem is várták, akkor
 648 9 |                     mondta később az öreg. - És midőn a folyóparton álltunk,
 649 9 |                  diák is gondolkozóba esett, és ismét elcsüggedt.~De az
 650 9 |                   feljött a hegyorom mögött, és sápadt fényével megvilágította
 651 9 |                   felfelé igyekező rablókat, és egy pillanat alatt elválasztották
 652 9 |                   Joánesz kézen fogta Annát, és a sziklafal mellé vezette.
 653 9 |                  legelöl futott, hadai élén, és esze ágába sem jutott szembeszállni
 654 9 |                     mindenki vissza övéihez, és tudja meg, hogy Lubomirszki
 655 9 |                    is felé, levett sisakkal, és középkori lovaghoz méltóan,
 656 9 |                    ereszkedett Anna előtt.~- És te, deli hölgy, királyi
 657 9 |                      az arcát a két kezével, és sírva fakadt.~- Joánesz,
 658 9 |                      megköszörülte a torkát, és nagyot köhintve előrelépett.
 659 9 |               pazaroltam volna fáradságomat. És királyi mátkám még mindig
 660 9 |            összeszedve, cifra körmondatokban és hosszadalmasan adta elő
 661 9 |                  Annára, arcán a csodálkozás és bámulat kifejezése tükröződött.~-
 662 9 |                      életének megmentését.~- És most engedd meg, nemes hölgy,
 663 9 |                   válláról saját köpönyegét, és Annára borította.~~Nagy
 664 9 |                   megérkezett Fabricius Anna és Joánesz diák. Annát mindenki
 665 9 |                     kapujáig kísérték Annát, és a kapun belül ott tolongott
 666 9 |                 főbírója ünnepi öltözetében, és a harangok megkondultak
 667 9 |              megkondultak a tornyokban. Ezer és ezer torok kiáltotta Anna
 668 9 |                     bevonulásukat a városba, és mindnyájan nagyon büszkék
 669 9 |                     történt a királyleánnyal és a többi szepesi leányokkal.~-
 670 9 |                    alatti úton a kastélyból, és most már valamennyien otthon
 671 9 |                   várost díszes kíséretével, és a kézsmárkiak nem tudták
 672 9 |                     De bezzeg tudta Joánesz, és nevetett is magában előre.
 673 9 |                      el nem önti a pirosság, és szavak jöttek volna nyelvére.~
 674 9 |                 udvarmesterének nevezett ki, és aranyos öltözetében büszkén
 675 9 |                    mert udvari ember vagyok.~És büszkén nézegette sárga
 676 9 |                     királyává koronáztatott. És királynővé koronázták a
 677 10|                     Zsigmond király. - Menj, és tedd zálogba a városokat.~
 678 10|                   városokat.~Korinszky ment. És így történt, hogy tizenhat
 679 10|               kapitányok parancsoltak nekik, és lengyel törvények szerint
 680 10|                  felé szállott a sóhajtásuk, és a régi városházakban ott
 681 10|            odavezették a régi házak falához, és az öregek megmagyarázták
 682 10|                   köré gyűjtötte gyermekeit, és így szólt hozzájuk:~- Gyermekeim,
 683 10|                 felpakolt egy nagy szekérre, és ment vásárokra. Addig haza
 684 10|                     ablakokon a szél járt ki és be. A tüzes barátok kolostorának
 685 10|                   húzódnak meg azok a rablók és haramiák, akik az országutakat
 686 10|                 vendégek - mormogta magában, és leheveredett a bundájára.
 687 10|                      felemelkedett fektéből, és körülnézett.~Hát, uramfia,
 688 10|                     kérdezte Kubiska Mihály, és megdörzsölte a szemét.~-
 689 10|                bajusza volt, aranyos kardja, és ő volt a vár ura. Mindig
 690 10|              tanított Nyalka, öreg szolgánk, és sarkantyús csizmácskát húztak
 691 10|                helyett nadrágba öltöztettek, és az apám attól a naptól fogva
 692 10|                    Elvitt medvékre vadászni, és megtanított arra, hogyan
 693 10|                      fűszál. Várban laktunk, és az apám neve napján ágyúk
 694 10|            cselédeink messzire elkódorogtak, és én eltévesztettem az utat.
 695 10|                  utat. Leszállt az alkonyat, és az erdőben egy kóborló kolduscsapattal
 696 10|                    Bejárnak minden országot, és ellopnak mindent.~- Elloptak
 697 10|                 engem is, lehúzták ruháimat, és rongyokat adtak rám. S aztán
 698 10|                      menni városról városra, és koldulni. Míg végre elszöktem
 699 10|                     lengyel városokat járja, és híres tolvajok. Ha valakit
 700 10|                  Vándoroltunk, vándoroltunk, és a koldusok mindenütt loptak.
 701 10|         engedetlenkedőket bíró elé állítják, és a bíró maga Harimbasi. Legtöbbször
 702 10|                  érted.~Így szólt Harimbasi, és továbbra is koldus maradhattam.
 703 10|                    könyörögni az emberekhez, és a vásárokon az én sapkámba
 704 10|                      rakott a barlang elébe, és kifüstölte onnan az egész
 705 10|                  tüzes barátok kolostorában, és vigyázok a házra, amíg Dávidkó
 706 10|                    országúton állnak lesben, és várják a krakkói vásárról
 707 10|                felültette maga mellé Jankót, és a csillagos, csendes éjszakában
 708 10|                   Mihály, a podolini takács, és hozott magával haza Podolinba
 709 10|                     haját varkocsba kötötte, és fülbevalót akasztott a fülébe.
 710 10|               templomba.~Így szólt a takács, és kézen fogta Jankó kisasszonyt.
 711 10|                felállították a vesztőhelyet, és eljött skarlátpiros köpönyegében
 712 10|            megismerte.~- Jankó! - kiáltotta, és az ablakra meredt.~Az emberek
 713 10|                   kordé lőcsét, letépte azt, és feje felett forgatva a súlyos
 714 10|                   kapuja irányába. A katonák és a tömeg utána.~- Elébe,
 715 10|                     felpattant a ház kapuja, és egy ifjú, karmazsinpiros
 716 10|                   csengő hang a főbíró felé, és a következő pillanatban
 717 10|                 magát a várostól, megállott, és keserves könnyekre fakadt.~-
 718 10|                bántja senki. Én diák vagyok, és a nevem Jávorka.~- Aztán
 719 10|                      főnemesek vették körül, és annyi szolgája volt, mint
 720 10|                   Jávorka.~- Jer a szobámba, és beszélj el mindent sorjában.
 721 10|               hónapig maradt Danckában Jankó és Jávorka. Ezen idő alatt
 722 10|             fejedelem már elvonult szobáiba, és a vitézek egyedül maradtak
 723 10|                      megfogdosson a császár, és börtönbe csukasson?~Bercsényinek
 724 10|                     Engedelmet kérek, főurak és kapitányok, erre már én
 725 10|                      egy szót kell mondania, és a földből nőnek ki a hadak.
 726 10|                   vesznek a kezükbe az aggok és gyermekek is. Az erdők,
 727 10|                 megrendülnek egyetlen szóra, és az égig lobog a háború tüze
 728 10|                  szavába kerül Rákóczinak.~- És mi az az egy szó? - kíváncsiskodtak
 729 10|                 szabadságért az embereimmel, és te leszel a kapitányunk,
 730 10|                    Dávidkó. - De megtértünk, és életünket a szent szabadságért
 731 10|                    hogy bezáratta a kapukat, és megszólatta a hadikürtöt.~-
 732 10|                  ezalatt szépen összefogtak, és fegyveres erővel támadtak
 733 10|                szepesi hadak Jankó kapitányt és Dávidkót. A sereg többi
 734 10|                   elszéledt.~Jankó kapitányt és Dávidkót nyomban halálra
 735 10|                   tanácskozásra gyűlt össze, és Jankó kapitányt halál helyett
 736 10|                      zászlaja alá szegődtek, és ekkor bocsátották ki Jankó
 737 10|                beállított Kubiska Mihályhoz, és ott megtanulta a takácsmesterséget.~
 738 11|                      vették körül a királyt, és a külföldi királyok követei
 739 11|                    mulatságok egymást érték, és megtörtént, hogy a budai
 740 11|                felsővidéki hadak parancsnoka és a fekete sereg kapitánya
 741 11|                 tanácsadója, meghitt barátja és kedves komája volt Komoróczy
 742 11|                    Leült öreg barátja mellé, és virradatig elbeszélgettek.~
 743 11|                      dolmányt, rámás csizmát és sastollas föveget kap minden
 744 11|               ajándékba.~Így szólt a király, és gondterhes arcát derűs mosolygás
 745 11|                     király? - kérdezte tőle, és elébe állott.~Mátyás meglepetten
 746 11|                      Mátyás elnevette magát, és jól megnézte az előtte álló
 747 11|                 összekulcsolt kézzel állott, és néha halkan kiáltozott:~-
 748 11|                   keresztapa - felelt Beáta, és ezzel sarkon fordulva elfutott
 749 11|                  szavát. Elküldöm a bábukat.~És a király ettől a naptól
 750 11|                 ország legostobább embereit, és elküldeni Komoróczy Beátának.~
 751 11|         szorultságában eszébe jutott a bölcs és ravasz cinkotai kántor,
 752 11|                         parancsolta egyszer.~És a cinkotai kántor eljött.
 753 11|                    fontos kérdésre - mondta, és elkocogott.~Harmadnapra,
 754 11|                    legyen, jó legyen, táncos és takaros,~királynak, leánynak
 755 11|               válogatták össze az országban, és a király külön palotaházat
 756 11|                      kocsikákat faragtatott, és apró fehér lovacskákat rendelt
 757 11|                  álltak a bábuk Beáta előtt, és a király embere, ki őket
 758 11|                  Mátyás király! - kiáltotta.~És a bábuk, mind a tizenketten
 759 11|                       Meghúzogatta a hajukat és szoknyájukat.~- Nemcsak
 760 11|                       szólt a király embere, és erre elment.~Beáta ott maradt
 761 11|                     kap uzsonnát.~Így szólt, és csendesen énekelni kezdte:~- "
 762 11|                      Mostak, mostak sebesen, és Beáta észre se vette magát,
 763 11|                    most uzsonnázunk - szólt, és jó tejecskét ittak a babák.~
 764 11|                  veletek?~A babák hallgattak és mosolyogtak, mert megparancsoltatott
 765 11|                      mit felelni. Csak ültek és mosolyogtak.~- Eh, unlak
 766 11|                Kituszkolta a tizenkét babát, és leheveredett a medvebőrre.
 767 11|            Öklöcskéjére támasztotta a fejét, és folyton azon gondolkozott,
 768 11|                   eszébe.~Igen szomorú lett, és titkon a konyhába szökött.
 769 11|                     szerelmesen megcsókolta, és így szólt hozzá:~- Csicsij,
 770 11|                Csicsij, baba, aludj, baba...~És halkan, csendesen énekelni
 771 11|          kukoricacsőnek. Lágyan csókolgatta, és karjába szorította.~- Aludj,
 772 11|                      Mátyás elnevette magát, és megsimogatta a kisleány
 773 11|                    Beáta.~Kilépett az ajtón, és még sokáig hallgatta, ahogyan
 774 11|                  aludj!~A király továbbment, és csendesen mosolygott magában.~"
 775 12|                     fut a nagy hegyek alatt, és hízelkedve locsolja körül
 776 12|                      Meghaltak valamennyien, és szépen levitték őket a mély
 777 12|                      egyszóval elnehezedett, és lóra se tudott ülni, elhívatta
 778 12|               Gondolkozz, diák!~A diák leült és gondolkozott. Furcsa kis
 779 12|                      nyakát előrefeszítette, és úgy szorította az öklét,
 780 12|                 Itthon vagyok, apám - szólt, és kezet csókolt az öregnek.~
 781 12|                    húzott a karosszék mellé, és nagyokat fújva odatelepedett.~-
 782 12|               kastélyban - így szólt Margit, és tüzes nagy szemeit apjára
 783 12|              fegyveres vitézek rohantak elő, és lecsaptak ránk. A Komoróczy
 784 12|                        Nos? - szólt az öreg, és előrehajolt.~- Hát aztán
 785 12|                      kis gazdámnak! - szólt, és kezet csókolt az ifjúnak.~
 786 12|                   pattantak gyors paripákra, és beszáguldották az egész
 787 12|               környéket. Megfújták a kürtöt, és mindenütt hirdették, hogy
 788 12|                     udvaron muzsika zengett, és a vitézek rakták a táncot.~
 789 12|               járt-kelt, virágokat öntözött, és varróasztalkánál ült.~A
 790 12|                   ruhát kaptak az asszonyok, és ott lovagoltak valamennyien
 791 12|             férfikézbe való - mondta a diák, és semmiképpen sem vált volna
 792 12|                     odakívül táborozó hadai, és azok is éljent kiáltottak.
 793 12|                   Enyiczky Márton.~Lóra ült, és visszatért hadaival Enyiczkóra
 794 12|         kristálytiszta vizében. Tavasz volt, és az enyiczkói várban a vészharangot
 795 12|                      van a várban - mondták, és siettek a legrövidebb úton
 796 12|                  hírnöke itt járt ma reggel, és meghívta Enyiczky Márton
 797 12|                    vár pincéit felnyitották, és a cselédek halomszámra hordták
 798 12|                   nyergeltek az istállókban, és Bikk Kelemen, a diák, lehozta
 799 12|           sziklavárakban húzták meg magukat, és a király hadainak egyenként
 800 12|                   Kézen fogta a gyermekeket, és vezette őket.~A háborúnak
 801 12|            édesanyjuk lett a két gyermeknek, és álmodozva mondta néha:~-
 802 13|                 arisztokraták; a föld felett és a föld alatt talált fagyökerek,
 803 13|                 nyitogatták, innen elillant, és valamely évek óta bezárva
 804 13|           meghúzódott ismeretlen lakótársam, és éjszakánként kikérdezte
 805 13|                    köpönyeget múlt idejéről, és elmeséltette magának a csizmával
 806 13|                  éjszakánként dörömbölt, ide és tova forgolódott, monológokat
 807 13|                szokták fogni. Egy megbízható és elszánt hölgy szerelmes
 808 13|                     ilyen koponyát tavaszkor és őszkor a margitszigeti kertészek
 809 13|         margitszigeti kertészek a föld alól, és egymás között arról vitatkoznak,
 810 13|                  koponya. Hatalmas, étvágyas és falánk fogazataikat megszemlélik;
 811 13|                     aztán fogják a koponyát, és beledobják oda, ahol legmélyebb
 812 13|                      Magyarországnak. András és két fia: Béla és Kálmán.
 813 13|                      András és két fia: Béla és Kálmán. András volt a két
 814 13|                  komolyan kiszedte az esküt, és megírta a pápának, hogy
 815 13|             megszöktem a Bivalok szigetéről, és Béla királyhoz mentem Budára,
 816 13|                hasztalan lépett föl a váradi és a győri püspök a vitézek
 817 13|                   áttért a zsidók vallására, és az állami javakat a hitsorsosai
 818 13|          Szlavóniában; hozzá tartozott Szala és Somogy.~- Mire ennek az
 819 13|            úgynevezett hitehagyottak voltak, és ott tanyáztak a bosnyák,
 820 13|                  tanyáztak a bosnyák, horvát és dalmát tartományokban. Volt
 821 13|                számuk meghaladta a tízezret, és voltak gazdag váraik. No,
 822 13|                      abban a gazdag püspökök és más jómódú egyházi elöljárók
 823 13|                összehívtam a piacra a népet, és kijelentettem, hogy én vagyok
 824 13|                  néhány papot el is csíptünk és habozás nélkül megégettünk.
 825 13|                  öreg András király meghalt, és a király hívei már valamennyien
 826 13|                feladatuk, hogy a kun királyt és a kun népet a római katolikus
 827 13|                 hoztam szép magyar leányokat és menyecskéket a király sátrába,
 828 13|                      kun király keresztapja, és vállalja a keresztapasággal
 829 13|                     aki hallgatott szavamra, és ugyanakkor fölvettem én
 830 13|                    Fridrikhez siettem tehát, és elmondtam neki azokat a
 831 13|           szegénységének - mire még a zsidók és izmaeliták is bátorkodtak
 832 13|                   eszébe bántalmazni őket. - És mikor már a király és környezete
 833 13|                        És mikor már a király és környezete csak úgy védekezhetett
 834 13|                    megjelent Fridrik herceg, és Kuthen levágott fejét a
 835 13|                 életpályámra nézve. Eszemnél és tanultságomnál fogva csakhamar
 836 13|                    volt valami erős oldalam, és így gyakran tévedtem a költség
 837 13|               magyaroknak is találtunk egyet és mást tarisznyájukban, akikkel
 838 13|            mondogatták a gondolkozó tatárok, és abbahagyva Spalato ostromát,
 839 13|            tatároktól, levetettem ruhájukat, és az első éjszakán beszöktem
 840 13|                      a király keblére ölelt, és rám bízta azt a feladatot,
 841 13|               útközben eltévedt a Bakonyban, és már javában ereszkedett
 842 13|             tudósítása tehát teljesen alapos és kétségtelen volt.~A templárius
 843 13|           köpenyegében leszállott a lováról, és kopogott az egyik ajtón.
 844 13|                    szakállas fő mutatkozott, és némán a templáriusra nézett.
 845 13|                      a tenyerébe hajlította, és kifeszített hüvelykujjával,
 846 13|         megmutatkozott egy kéz, amely mutató és középső ujjával a szakállas
 847 13|                 három ujját szeméhez emelte, és megdörzsölte szempilláját.
 848 13|                   ahol a hátgerinc végződik. És a vendéglátó így felelt:~-
 849 13|                házban némbernek tartózkodni. És különben is...~És a vendéglátó
 850 13|               tartózkodni. És különben is...~És a vendéglátó félbeszakítván
 851 13|                 sötét köpenyeges fegyveresed és szolgád van a fehér köpenyeges
 852 13|                   volt, mondá: "Nyugtalanság és félelem minden ember lelkének
 853 13|                      a dicsőség, a tisztelet és a béke mindenkinek jólesik,
 854 13|                   nem kevésbé a szerecsennek és a görögnek"? Miért engedtétek
 855 13|                     zubbonya rejtekzsebéből, és megmutatta a kutyabőrön
 856 13|                      templáriusok elei, Hugó és Omeri Godofred, olyan szegények
 857 13|               Normandiában - mondá az utazó, és ajkával megérintette a titokteljes
 858 13|                    elözönlötték az országot, és a megkeresztelkedésnek ellentmondó
 859 13|                  királyt állítólagos kincsei és feleségei miatt akarják
 860 13|                      a bajba jutott zsidókat és szerecseneket védelmezi
 861 13|                     megeskették, hogy örökké és megszeghetetlenül elhallgat
 862 13|                      mindent, amit itt látni és hallani fog.~- Úgy nézem,
 863 13|              testvérem - felelt a veszprémi, és elfoglalta helyét a templom
 864 13|                  első padsoraiba telepedtek, és komoly arckifejezéssel várták
 865 13|               Ázsiáig érő hatalmunknál fogva és ama húszezer válogatott
 866 13|             segítségünk révén megmenekülhet, és akkor nagyobb zavar támadhat
 867 13|                       jajszóval hátradőltek, és még csak a veszély esetén
 868 13|                     tagjai minden méltóságuk és felvilágosodottságuk mellett
 869 13|                   mellett kitárták szájukat, és hangosan ordítani kezdtek,
 870 13|               leborultak a templom padjaira, és sírtak, mintha az a nő halt
 871 13|                  előírják Mózesért, Jézusért és Baphometért. Csak azután
 872 13|                  templáriusok káptalanjának, és aki híres volt nagy erejűségéről
 873 13|                     padot, amelyen ült vala, és a vastag deszkadarabot feje
 874 13|                 kiválasztottságunk kegyelmét és Consolamentumunknak világosságát.
 875 13|                      mondá az öreg minorita, és a templárius válaszát várta.~-
 876 13|                      mi Istenünk a szeretet, és aki a szeretetben marad,
 877 13|           szeretetben marad, marad Istenben, és Isten őbenne. Segítségedre
 878 13|                kiadta a maga rendelkezéseit, és reggelre már útra kelhettek
 879 13|                     Krisztina, Ilona, Margit és Maristella. Tehetetlen asszonynépek,
 880 13|            asszonynépek, akik az imádkozáson és munkán kívül egyebet nem
 881 13|                   Bakonyon vitt át az útjuk, és mindenfelé találkoztak emberekkel,
 882 13|                   templárius a siránkozókat.~És mikor a templárius parancsát
 883 13|                   hallani, amelybe a férfiak és nők az első hallásra bele
 884 13|                   járhatatlan Bakony védelme és a templárius vezetése alatt
 885 13|              alkonyat, amikor a szekértábort és az őrséget fölállította
 886 13|                  nézdegélő templárius mellé, és így szólt hozzá:~- Lovag,
 887 13|               visított fel Simon bán leánya, és a tíz körmével rohant az
 888 13|                     Köpenyegébe burkolózott, és egy fának dőlve aludni kezdett.~
 889 13|                    barmokról csurgott a víz, és eltévedeztek a sűrűségben,
 890 13|                    ahonnan a hiúz zöld szeme és a farkas topázszeme világított.~
 891 13|                      feleltek a baromhajtók, és dorongjaikkal továbbösztökélték
 892 13|                   felelt a templárius.~Újabb és újabb csoportokkal találkoztak
 893 13|                   amelyek szemközt jöttenek, és kelet felé menekednek. A
 894 13|                      az öregek elmaradoztak, és felsóhajtottak:~- Mindnyájan
 895 13|                        feleltek a futamodók, és továbbfolytatták útjukat
 896 13|                     A templárius a fegyverei és kutyái segélyével délután
 897 13|                  csapata mellé csatlakoztak. És amikor feljöttek a csillagok,
 898 13|            megígértem - felelt a templárius, és most már nem nézett a remekbe
 899 13|                      a régi egykedvű hangon, és karjával legyintett.~Simon
 900 13|                   templárius elhárító kezét, és esdeklő hangon így szólott
 901 13|                Egéziát ismét elragadta heve, és két kézzel kapott a lovag
 902 13|                    pápa keresztes hadjáratot és mindenkinek bűnbocsánatot
 903 13|                kezében töltötte az éjszakát, és nyitott szemmel aludt.~~
 904 13|                roskadt futamodók elé állott, és egy süvegét is felejtett,
 905 13|               szegény feleségem szoknyája.~- És a feleséged?~Az emberroncs
 906 13|                azelőtt bizonyára nem tudott, és most tanulta meg menekedés
 907 13|                    vagyunk. Győrt kirabolták és elfoglalták a németek.~Aztán
 908 13|      kétségbeesetteket, összenyomorodottakat és haldoklókat. A hullákat
 909 13|                     vadállatok. A templárius és a fegyveresek kardja egész
 910 13|            szekértáboron kívül felkereste.~- És még mindig nem akarsz bosszút
 911 13|                      Leveted a köpenyegedet, és egyszerű háborús lovag leszel.~-
 912 13|                    consulatus a Rendemben?~- És én azért lettem fejedelemasszony,
 913 13|                    faderéknak vetette hátát, és már nem is felelt az izzó
 914 13|                     szobormozdulatlansággal, és a völgybe nézett. Olyan
 915 13|               tölcsért formált a tenyeréből, és háromszor elkiáltotta magát:~-
 916 13|              lezuhanó kövekkel, mint bölcsők és koporsók képmásai, ahol
 917 13|                  ahol az emberiség született és meghal. Az ázsiai isten
 918 13|                     szemeivel, lapos orrával és széles ajkával, amely egyszerre
 919 13|             kimagasló óriás szörnyeteg felé. És a hüvelyk- és kisujját tenyerébe
 920 13|               szörnyeteg felé. És a hüvelyk- és kisujját tenyerébe szorítva,
 921 13|                kecskebőrbe göngyölt karjait, és két szörnyű ujját, a mutatót
 922 13|                     szörnyű ujját, a mutatót és a középsőt hajához illesztette,
 923 13|                   egy kerített város tornyai és bástyái bámultak ki a hószürke
 924 13|                  kezdett:~- Lovag, a szentek és angyalok vezéreltek.~A templárius
 925 13|                  hívják. Spanyolok, franciák és latin keresztes lovagok
 926 13|                   testvérek: Simon, Bertrand és Mihály. Az ő védelmük alatt
 927 13|              felbőszítjük vele a pogányokat.~És a templárius tovább is csak
 928 13|                    fejét valamely toronyból, és a magasból fúvósmuzsika
 929 13|                 fertályóra múlva visszatért, és a toronyból lekiáltotta:~-
 930 13|           támaszkodott.~A templárius mutató- és kisujját úgy emelte fedetlen
 931 13|             megfogván homlokába hulló haját. És mindjárt elhangzott a parancs
 932 13|                    tolongtak, mert a francia és latin keresztes vitézek
 933 13|                    álltak a házak ablakaiban és erkélyein. Sokan közülük
 934 13|                     idegen vitézek pedig fel és alá nyargalásztak, páncéljaikat,
 935 13|                  közepén égő tüzet élesszék. És amíg a magyarok már régen
 936 13|             felismerhetők voltak - a francia és spanyol vitézek még azokat
 937 13|                 verték ki a szultánt Maiorca és Minorca szigetéről. Itt
 938 13|                  Minden rendű magyar nemesek és megfelelő katonaság.~A templárius
 939 13|                 várost, úgyis az asszonyokat és ékszereiket kell kiszolgáltatni
 940 13|                     lesz rám - felelt Roger.~És búcsúzáskor törvényeik értelmében
 941 13|               legidősebb fia legyen a kán.~- És ki az?~- Batu, aki a magyarországi
 942 13|           mutatkoztak. Kiugrottak az ágyból, és kiugrottak abból a szobácskából,
 943 13|                vitézek, akik tollbokrétáikat és kardjaikat rázogatták? A
 944 13|                 pedig a város falain voltak, és onnan halálra szánva várták
 945 13|                      az asszonyok, a falakra és tornyokra rontottak tehát,
 946 13|                      ezek a szerencsétlenek, és gerendákat cipeltek a hátukon,
 947 13|                   asszony. - Dienes! Dienes!~És fehér kendőjét lengette
 948 13|              öccsüket a toronyépítők között, és azok is kiáltoztak: - Orland!
 949 13|                      Miklós! Tamás! Herbert!~És sikoltottak minden olyan
 950 13|                 falain integető hitveseiket, és ugyancsak kiáltozni kezdték
 951 13|                férfiak feleségüket nevezték.~És a fatorony tovább emelkedett
 952 13|                Demeter, Móric, Miklós, Tamás és Herbert hordozták hátukon
 953 13|             megostromlása előtt kikémleljék, és Orlanddal, Demeterrel, Móriccal,
 954 13|                Móriccal, Miklóssal, Tamással és Herberttel közöljék Krisztina,
 955 13|                 hajtotta maga előtt a tatár. És ezektől a hírektől felborzolódott
 956 13|                    őket a tatár nyomorgatta. És mikor nevüket hallották
 957 13|                      város megostromlásához, és a bűnbánó, lelkiismerettől
 958 13|                    tatárok között megjelent, és onnan intézte Esztergom
 959 13|                Demeter, Móric, Miklós, Tamás és Herbert hitelt adtak a templárius
 960 13|                      védenék magukat a gyanú és a halál ellen.~Csak egyetlen
 961 13|                    templárius szavaira:~- Én és Budiács szolgám nagyon jól
 962 13|          megtérítését tette most feladatául, és arra akarta rábírni, hogy
 963 13|              amelyhez gazdája volt láncolva, és fél lábon elmenekült az
 964 13| kétszázkilencvenkilenc bosszús férj idekünn, és Batu egy napon jónak látta,
 965 13|                     fölött égni kezdtek. Fel és alá futkároztak az utcákon,
 966 13|                      tömérdek francia, angol és latin lovaggal, valamint
 967 13|                   tegnap még olyan finomkodó és udvarias lovagok szívét,
 968 13|                      a púposoknak, sántáknak és más bénáknak is, akiket
 969 13|                      földöntúli szerelemmel.~És éppen ő volt az, aki választ
 970 13|                  vala Zemplén felé. A kijevi és a gácsi hercegek a várból
 971 13|                 körmével vájt gödröt a korom és hamu között, hogy ott elássa
 972 13|                 megmámorosodott karpereceket és a nyakat ifjú lovagként
 973 13|                     mint annak a feleségét!)~És a következő éjszakán, mikor
 974 13|                   asszony kijött a városból, és alvó férjüket átlépkedve,
 975 13|                    volt a kerített városban, és férje egy járomszöggel várta,
 976 13|                    kell Szamarkandban Csucsi és Oktay fiainak. Az ázsiai
 977 13|                      volt a legnagyobb eskü.~És a győzelmes Batu kán most
 978 13|           jelentkezett az esztergomi várban, és felkereste Egéziát, aki
 979 13|             helyeiről, hátunkról, keblünkről és arcunkról.~- Miért mentettél
 980 13|                   legyek? - kérdezte Egézia, és a két szemével feleletet
 981 13|                   itt-ott pihenőt tartottak, és a tüzet élesztgette, hogy
 982 13|                    őzet, lenyilazod a nyulat és a szálló madarat, de én
 983 13|                későbben, amikor a fáradalmak és viszontagságok miatt leromlik,
 984 13|             feleségemen tanultam ki a sütést és a főzést - folytatta a jó
 985 13|                    dolgot az erdő sűrűjéből, és másnapra ellopták tőlem
 986 13|                     most hirtelen megállott, és a dermedt sírbolt hangjaira
 987 13|                bujdosó tudja, hogy az apácák és papok húsa a legízletesebb.
 988 13|                     torlaszolni a vadállatok és az emberek elől. Egézia
 989 13|                     még fésülködni is ráért, és egyéb női dolgoknak is tudott
 990 13|                      fák, új erdők jöttenek, és még mindig nem akart véget
 991 13|                      egy kopasz hegyre ment, és onnan körülnézett.~- A régi
 992 13|                     megállott a hegycsúcson, és kiterjesztett karjaival
 993 13|                    hallanak; sietni kellett, és ugyanezért a lovag hátára
 994 13|                  Magyarországon volt dolgom. És most ne beszélj, mert úgy
 995 13|                     kivonta hosszú pallosát, és az elszörnyedt bujdosóknak
 996 13|                Elmennél tőlünk a tatárokhoz, és őket kérdeznéd a király
 997 13|                    elterülő Balaton nádasain és a távoli hegyeken, amelyeken
 998 13|                     aztán meg is halt Kuthen és a király most már védelem
 999 13|                védelem nélkül maradt a tatár és magyar ellen. Ezért kellett
1000 13|            menekedett meg a király a tatárok és a magyarok elől?~- Az Árpád-királyokra