Part

1001 13|                   hűség az árpádi vér iránt, és lovukat átadták a kétségbeesett
1002 13|                  Először Rudacs két fia: Don és Barnabás, ama Fay nemzetségből,
1003 13|                     futott a király mellett, és utat vágtak neki a tatár
1004 13|    eltévelyedettségében, erkölcstelenségében és istentelenségében. Nézz
1005 13|                     a hegyek vad viharjaiban és a mocsarak lábolhatatlan
1006 13|                 körül még a vadállatokat is, és jajgatásukra irányt változtat
1007 13|               szerencsétlen Imre királyunkat és a sorstól valóban annyira
1008 13|                   parancsai helyett a zsidók és izmaeliták tanácsait követé
1009 13|              céltalan szentföldi hadjáratot, és ezért az egyházból kizáratott.
1010 13|                hatalmatok, hideg észjárástok és a bölcs önmegtartóztatástok
1011 13|                    megerősített falak közül, és leballagott ama nádasok
1012 13|             füstoszlopot látott fölszállani. És valóban: nem csalódott,
1013 13|                 menekültek rejtőzködtek itt, és most a leereszkedő alkonyati
1014 13|                  főzzenek a bográcsban. Urak és asszonyok voltak itt olyan
1015 13|               vörösen köhögtek, fuldokoltak, és arra kérték a szomszédjukat,
1016 13|                     férfi, elfordult az urak és cselédeik e halfalásától.
1017 13|                    titkon mellésompolyodott, és alattomosan kérdezte, hogy
1018 13|          szoknyadarabból kicsavarta. - Friss és jó szagú ez a hús, hogy
1019 13|                János-lovag hat fontot, uram, és mind a hat fontot együltében
1020 13|                    vala a Bakony bujdosóját, és könnyeikkel öntözték testét,
1021 13|                   megmenekedett a vadállatok és a vad emberek fogaitól.
1022 13|                 történt vala. Ezért szívesen és jóságosan megérintette kezével
1023 13|                    letérdepeltek, hogy lelki és testi betegségeikből meggyógyuljanak.~
1024 13|             meggyógyuljanak.~A templáriusról és annak bakonyi szerepléséről
1025 13|                      elég volt a pihenésből. És a fejedelemasszony nem engedve
1026 13|                 siránkozásának, jajgatásának és térdepelésének, gyorsan
1027 13|                  kolostor vízhordó szamarát, és annak a hátára ültette Egéziát.~-
1028 13|                    Székesfehérvárnál vannak, és Fehérvárt ostrom alatt tartják -
1029 13|                     tartják - dörmögé Roger, és tovább vizsgálta az eget
1030 13|                    körülvéve, amelyben lovas és gyalogos egyformán elsüllyed;
1031 13|                 makkal dobálta meg a lovagot és kísérőjét. Mezítelen asszony
1032 13|                  asszony haladt át az erdőn, és bujaságában a legcsúfondárosabb
1033 13|                    emberek feküdtek az útra, és arra kérték a templáriust,
1034 13|                  orrával szimatolni kezdett, és a fejedelemasszony kezét
1035 13|                rohanták meg a két menekedőt, és a templáriusnak nemcsak
1036 13|           meghallottam - így szólt a pogány, és a katonákat hátraintette.~
1037 13|                 magától illesztette hüvelyk- és kisujját homlokához, mire
1038 13|               hátgerincét, köldökét, száját, és a következő vallomást tette:~-
1039 13|                       Most, hogy a királynak és a pápának kedvében járjak,
1040 13|           megbüntessem azokat, akik apácákat és papokat megettek. Így remélem
1041 13|                 megettek. Így remélem a pápa és a király bocsánatát elnyerhetni,
1042 13|                      barátkoztam a zsidókkal és a hozzájuk hasonlókkal.~
1043 13|                 mindnyájunkban lakó istenség és a Rend hatalmánál fogva
1044 13|                         Sőt, meghívlak téged és hölgyedet étkezésünkhöz.~-
1045 13|                      zsidót fogtunk délután, és megaprítottuk gulyásnak.~
1046 13|                      elől, hogy útja sietős. És valóban meglehetős sietséggel
1047 13|                      barlangban rejtette el, és a barlang bejáratát a maga
1048 13|                veszedelem is érhetné a tatár és a magyar Dunántúl vidékén,
1049 13|                  vadorzók szokták az őzeknek és tudatlan szarvasoknak. A
1050 13|                      hatlábas, rőfnyi vállas és harang öbléhez hasonlatos
1051 13|               ellenségeik ellen, a bástyákat és fatornyokat is meg lehetett
1052 13|                    hiúzbőrbe öltözött ember, és nyögve elterült az avaron.~-
1053 13|                     esztendeje laktam a fán, és senki sem háborgatott.~A
1054 13|                emberi nyelvet elfelejtettek, és a vadak hangján beszéltek.
1055 13|                     falvadba vagy városodba. És vigyél magaddal minden bujdosót,
1056 13|           Segesdvárban. Megtanultam az írást és olvasást. Hadd látom, mi
1057 13|                     királyi pecsét felett! - És mohón olvasni kezdett az
1058 13|                      fogoly magyar papokkal, és a pecsétet a mohi pusztán
1059 13|               bujdosóknak, elmenekedetteknek és rejtőzködőknek, hogy a tatár
1060 13|                     hogy a tatár kutyák dühe és vadsága miatt ne féljenek,
1061 13|                   vadsága miatt ne féljenek, és házaikba, falvaikba, városaikba
1062 13|                      megművelését, a vetések és egyéb mezei munkák elvégzését
1063 13|              bizonyos okból elhagyta táborát és sátorát, de egy ütközet
1064 13|                      szegény magyar - mondá, és többé ügyet sem vetett rá,
1065 13|                  templárius sohasem hallott, és sohasem látott erdei emberek
1066 13|                     az alkony a völgybe ért, és alant olyanformán kezdtek
1067 13|                      kasza, az ásó. A csűrök és padlások ismét teljenek
1068 13|                    Így szólott a templárius, és a barlang bejáratát alaposan
1069 13|                    akik ott éjjeli menedéket és egyebet keresnek vala. Különösen
1070 13|                       Különösen az asszonyok és hajadonok kiáltozzák vala
1071 13|                  éjjeli órában is.~- Szebbek és fiatalabbak vagyunk, mint
1072 13|                      bár szent életű, tiszta és ártatlan nő volt, makacsul
1073 13|                 erdőrészben a leghatalmasabb és legmegbízhatóbb férfiú volt.
1074 13|                 legmegbízhatóbb férfiú volt. És bár fölöslegesen volt még
1075 13|                     sem" - gondolta magában, és hosszú hajszálakat tépett
1076 13|                 erőket gyűjtögetett magában, és nem figyelt az özvegyasszonyok
1077 13|                      Roger hatalmas lábaira, és arra gondolt, hogy milyen
1078 13|                      ének, siralom, epekedés és panasz közepette. Hajnalban
1079 13|                  barlang nyílásán. A holdtól és az éjtől, a magánytól és
1080 13|                     és az éjtől, a magánytól és az éhezéstől szinte megtébolyodott
1081 13|                 voltak, akik gémek, keselyűk és kékcsókák tollait viselték
1082 13|                  tatárok csak úri származású és úri hatalmú magyaroknak
1083 13|                     elégedniök a varjú, liba és más közönséges madarak tollaival
1084 13|                     hogy nem valódi tatárok, és még csak nem is magyarok.~
1085 13|                különösen vadmacskák, evetkék és mókusok bőrével volt bélelve
1086 13|               életébe, hogy lepihenjenek vad és harapós lovuk négy lába
1087 13|          posztószélhez is juthasson a morvák és tótok áruiból, vásznaiból,
1088 13|                    szorulva arra, hogy inget és ruhát vegyen elcsigázott
1089 13|                  minden vásáron megjelennek, és azzal mulatják magukat,
1090 13|                      találnak az erdőszélen, és örömükben üvölteni kezdenek.~-
1091 13|                    akarnak veletek a tatárok és a tatároknál még rosszabb,
1092 13|                   Menjetek vissza az erdőkbe és a barlangokba, mert keservesen
1093 13|                 elszerencsétlenedett magyar, és kését valóban előkeresé,
1094 13|        fejedelemasszony segítségére sietett, és mérőbotjával jól megütlegelte
1095 13|                       üvölté a magyar-tatár, és elsietett a városból a sáncokon
1096 13|              keletkezett horgas orra fölött, és megnyitotta a bírák gyülekezetét,
1097 13|                   vidékről a városba jöttek, és azon törték a fejüket, mivel
1098 13|                   Egézia bátor fellépésének, és ez különös erőt öntött az
1099 13|                leányoknak ezóta szégyenletes és kedvetlen volt az életük,
1100 13|                    kedvetlen volt az életük, és alig várták, hogy a tatárokkal
1101 13|              legközelebbről Egézia kocsiját, és mindenféle fegyvereket szereztek,
1102 13|             ajándékoztak vala engedelmeskedő és hátat fordító férjüknek.~-
1103 13|                  tovább élni becstelenségben és gyalázatban.~Kardokat és
1104 13|                     és gyalázatban.~Kardokat és kaszákat villogtattak a
1105 13|                     megháborodott asszonyok, és néhány részeg embert valóban
1106 13|                    estek áldozatul a tatárok és a magyar-tatárok kéjvágyának.
1107 13|                 messziről fölismerheté tatár és magyar, nem számíthatván
1108 13|                    hogy a panaszos asszonyok és a magyar-tatárok nagy nyomorúságukban
1109 13|                      lovagokat, akik tanulás és önképzés útján amúgy is
1110 13|                     az orléans-i Consulatus, és legmagasabb rangjánál fogva
1111 13|                     zsoltárt. -- A háztetőre és a kapu elé ki kell állítani
1112 13|              őrségeket, az ajtókat lezárjuk, és Mózes, Jézus és Baphomet
1113 13|                    lezárjuk, és Mózes, Jézus és Baphomet nevében megkezdjük
1114 13|                köpönyeges lovagok, a szolgák és az alantasok már rosszabbul
1115 13|                     köpönyegük jelentőségét, és egyformán koncolták őket
1116 13|                     fejében a király várakat és földeket engedett át az
1117 13|                  kísérte, mégpedig a zágrábi és a váci püspök, az utóbbit
1118 13|                    Benedek fehérvári prépost és kalocsai érsek, Bertalan
1119 13|                 érsek, Bertalan pécsi püspök és Ugrin császmai prépost,
1120 13|                       Achilles, Vince, Tamás és több más prépostok.~- Tehát
1121 13|                     továbbra is a római pápa és annak csatlósai, a püspökök,
1122 13|               főlovászmester, Demeter, Móric és más főurak egész családjukkal.
1123 13|                       Ábrahám, Miklós, Tamás és Bertalan atyafiak, Macov,
1124 13|                     királyfi nevelője, Radun és Tamás, Modács és Tóbiás
1125 13|                       Radun és Tamás, Modács és Tóbiás fiaival, Miklós,
1126 13|                    kivont karddal járt elöl, és a hegyek, erdők biztonságáról
1127 13|                     magyarok, hogy macskákat és kutyákat kell enniök, sőt
1128 13|            meggyőzték a zendülő asszonyokat, és a tatárok által szokásos
1129 13|             társaságban halhatnak meg. Fehér és piros vér maradt minden
1130 13|                      hangos zsolozsmaszóval, és rettegve hallgatták őrjöngő
1131 13|                    odavetették a tatároknak.~És az első asszonycsapat őrjöngő
1132 13|                    szóba sem állottak velük. És tombolva, szédülve, önmagát
1133 13|                      tatárok rájuk rontanak, és férjük, testvéreik elfutamodnak
1134 13|                 halál elébe, nem pedig testi és lelki nyomorúságuk miatt.~
1135 13|                   Egy tucat máglyát emeltek, és a tatárok a közeli bokrokból
1136 13|              Másvilági mosoly ült az arcára. És az éppen odaérkező templárius
1137 13|                  meglapult magyar-tatárokat, és megparancsolta Egéziának,
1138 13|                    hogy hagyja el a máglyát, és foglalja el helyét mögötte
1139 13|                      haragosan a templárius. És miután sehogy sem bírta
1140 13|                  harcosoknak.~Ezek előjöttek és a máglyákat széthányták,
1141 13|               Kadarkojuzok, Budorok, Braasok és Perzeiek bosszút forraltak.~
1142 13|                     templárius ősatyák: Hugó és Omeri Godofred ülnek vala
1143 13|                    emberi lelkeket a paterán és más szakadár tanoknak. Innen
1144 13|                       dörmögte a templárius, és egyik legközelebbi éjszakán,
1145 13|                      utolsó fertályához ért, és így esős, viharos idő keletkezett,
1146 13|                   Egéziát, otthagyta Sopront és bírói állását.~Egész éjszaka
1147 13|                 levelei, törpébbek a bokrok, és mindig több fenyőfa hintáztatta
1148 13|                      valamit a geográfiához.~És az áprilisi fennsíkokon,
1149 13|                    egy domboldalban marhákat és juhokat láttak, ami bizonyára
1150 13|                tetőzetéről, zömök bástyáiról és kereszt nélküli tornyáról
1151 13|                    tetőn már ott járkált fel és alá a fekete köpönyeges,
1152 13|                        Ketten voltatok, Hugó és Godofred - szólott a ház
1153 13|                kolostor belsejébe bevezette, és ott átadta a szokásos tiszteleti
1154 13|                    jeleket: szájon, köldökön és hátgerincen csókolván a
1155 13|          Magyarországba, akik a mi barátaink és a római pápa hű szolgájának,
1156 13|                    alatt itt helytartó volt. És dolgát elvégezte a római
1157 13|                      ellen a bosnyák, dalmát és horvát tartományokban. Körülbelül
1158 13|                   vannak itt már a pateránok és egyéb szakadárok, akik ellen
1159 13|                fontos kérdést fog feladni.~- És mi történt Pontius testvérünkkel?~-
1160 13|                  reménykedik, hogy a Pontius és testvérei útján elfoglalhatja
1161 13|                  magyar trónust.~- Elmegyek, és megkeresem a dalmát hegyek
1162 13|                     kis dolgok sikerülése.~- És most mondjuk el előírott
1163 13|                   imánkat Mózesért, Jézusért és Baphometért. Majd vegyük
1164 13|                 kettesével helyet foglaltak, és buzgón elmondták azokat
1165 13|                      éjszakát - szólt Roger, és fáklyát ragadott.~A sekrestyébe
1166 13|               lépcsőjén az éjszakát töltsed.~És úgy bevágta a templomajtót,
1167 13|                     az emberlakta helyektől, és az erdők itt-ott elmaradoztak,
1168 13|                kígyóban a keresztes viperát, és ebből azt is megtudta, hogy
1169 13|          Vándorbotjával agyonverte a kígyót, és Egézia kérésére a botjára
1170 13|                vallásomon kívül a hitetlenek és tudatlanok babonáira, de
1171 13|                 amely körülöttem leskelődik, és mindenféle jelekkel akarja
1172 13|                   forrás vígan bugyborékolt, és a templárius a víz partján
1173 13|                      megállapítani, hogy kik és mifélék azok, akik ide vizet
1174 13|                   elhagyta - rebegte Egézia, és egy barlangban talált is
1175 13|             egyikében, térdre vetette magát, és olyan hosszadalmasan imádkozott,
1176 13|                     kaput lehetett csinálni. És a kövek már tudták a magukét,
1177 13|                    mondta, hogy Szent András és karácsony havait töltötte
1178 13|                    idején... Istenfélelemben és Istenbe vetett hittel. (
1179 13|                      napig - mondta a lovag, és szokása szerint olyan mozdulatlanul
1180 13|             Homlokára illesztette a hüvelyk- és kisujját, szarv alakjában,
1181 13|                   kisujját, szarv alakjában, és íme, a rejtelmes jeladásnak
1182 13|                     Szentföldről visszajött, és megjutalmazta azokat, akik
1183 13|               léphettem át templom küszöbét, és nem részesülhettem az úrvacsorában.
1184 13|              elnökölni - így szólt a remete, és bár templárius lovag létére
1185 13|             eszélyesség, bölcsesség, a világ és a királyok megvetése, mégis
1186 13|                  cserbenhagyta a római pápa, és az kénytelen volt erre a
1187 13|                    ha keresztény szolgálókat és keresztény gyermekeket tartanak,
1188 13|                      a lábához telepedjen.~- És mégsem akarod elhagyni a
1189 13|          szolgálóleány akarok lenni a király és a királyné mellett - felelt
1190 13|                  vissza. Ledobta a válláról, és szokatlan hevességgel szólott,
1191 13|                    fölmegyünk a hegycsúcsra, és megmutatom még nektek napvilágnál -
1192 13|                napvilágnál - szólt a remete, és evésre-ivásra ösztökélte
1193 13|                    ördög tartománya... A fák és bokrok itt nem növekednek
1194 13|                   tagadásra emelt mutatóujj.~És az áprilisi napsütésben
1195 13|                szörnyű délibáb képei.~Fekete és fehér zászlócskák röpködtek
1196 13|                     forognak a szélben. Bőr- és vassisakok barnulnak széles,
1197 13|                      mint a tenger halainak, és lábszáruk rövid, mintha
1198 13|                    sarlókhoz hasonlítanak...~És rövid, erős lovaik oly könnyedén
1199 13|                 mennek lovaik, mint kutyáik. És az emberfölötti hegymászás
1200 13|                         kiáltott fel Egézia, és eltakarta az arcát.~A völgy
1201 13|                     nagy kosarakba terelték, és úgy eveztek át a vizen,
1202 13|               szerencsétlenül járt társukat, és sírját elrejtették a föld
1203 13|                     gazdátlan lovaik hátára, és egy kézmozdulattal a hegyre
1204 13|                 Kutyák! - sikoltotta Egézia.~És odalent a völgyben a legnagyobb
1205 13|                    vette a hegyek magasságát és a tatár tábor nagyságát. -
1206 13|             templárius karjába kapaszkodott, és sírós hangon mondá:~- Tudom,
1207 13|                  tatár vezérek olyan nyelven és olyan írással leveleznek,
1208 13|                     mindenféle nyelven írnak és beszélnek. Hírnökeik olyan
1209 13|                   azután remegve kérdezte:~- És azt hiszed, hogy a spalatóiakban
1210 13|                  hogy milyen erősek tornyaik és sáncaik. És függ attól,
1211 13|                  erősek tornyaik és sáncaik. És függ attól, hogy mennyi
1212 13|                király - felelt a templárius.~És midőn másnap fáradalmas
1213 13|                   elhagyták eddigi sátraikat és búvóhelyeiket, a városba
1214 13|                      be tizennyolcadik évét, és szépségéről nagyon sokat
1215 13|                      valamely kevés kenyeret és áldást osztott szét a templom
1216 13|                  stílusban épült háza körül, és elvegyült a napközben a
1217 13|                   ruhába öltözött püspököket és más egyházi méltóságokat
1218 13|                    kancellár helyébe lépett, és éppen most tanácskozott
1219 13|                   kancellár zsebében maradt. És itt tanácskoztak a többiek:
1220 13|                   folytathassák. A zálogosok és uzsorások nagymértékben
1221 13|                  ottani tartózkodása idején. És voltak jegyzők is, akik
1222 13|                 zálogosokkal, mert az ékszer és a fegyverzet Spalatóban
1223 13|                     volna a kockavetés sora, és az megint csak hatost dobott,
1224 13|                 tekintélyes számú dénároknak és dukátoknak jutott birtokába.~
1225 13|              megjelentek a városi drabantok, és a drabantok vezére ünnepélyesen
1226 13|                börtönben sínylődjem - szólt, és a drabantok közé lépett.~
1227 13|                   jószágaival, Berzéte, Kevi és Luka falvakkal fizet, mert
1228 13|                      is éppen olyan jogokkal és szabadalmakkal ruházza fel
1229 13|                      az orléans-i consulatus és a dalmát uraság. Akkoriban
1230 13|                  ellopta álmában fegyvereit, és aztán megzsarolta őt.~A
1231 13|                   minden papos köhécselés új és új várakozásokat és érzelmeket
1232 13|            köhécselés új és új várakozásokat és érzelmeket ébresztenének
1233 13|                     a királyban. Szakállában és remetehosszú hajzatában
1234 13|                  meghalt leánykáit, Margarit és Katalin hercegkisasszonyokat,
1235 13|                főtárnokmester pénztára üres, és ezért nem tud felséged biztosabb
1236 13|                     menekülni. Ugyanezért én és Bertalan testvérem felajánlunk
1237 13|                   Junk, Hudina, Posa, Márton és Dragos Márton horvát és
1238 13|                      és Dragos Márton horvát és dalmát nemesek ugyancsak
1239 13|                     Veglia szigetét, ahol én és harmincnyolc nemzetségem
1240 13|                 megváltó "Kyrie eleison!"-t, és nemhiába kérem, hogy nézzen
1241 13|                   csalódnál férfiban, szóban és tettben, jussanak eszedbe
1242 13|                   gróf, aki későbben Adorján és Csatár helységek ura lett,
1243 13|                  Vulnak hívták ezt a vezért, és csak könnyebben sebesült
1244 13|                      Most ott állott lovától és fegyvereitől megfosztva,
1245 13|                    között a spalatói piacon, és szótlanul nézett farkasszemet
1246 13|                      hozzányúlni e vadszagot és irtózatot terjesztő emberhez
1247 13|                      bántalmakat. Spalatóiak és magyarok kézről kézre adták
1248 13|                    kézre adták a vadállatot, és csak akkor hagytak fel az
1249 13|                    egyik ügyetlen ütő kezét, és megharapta. Erre valaki
1250 13|                  Kunigunda tartá őket szóval és vigasztalással. Vagy pedig
1251 13|         vigasztalással. Vagy pedig boltokban és csatornákban rejtőzködtek
1252 13|                  elhitte a király távozását, és most már csak eleséget kért
1253 13|                kerülnek, mikor is az emlőket és egyéb ízes részeket a tatár
1254 13|                   ama szent életű Kunigunda, és most már állandóan Egézia
1255 13|             csoportja követte a szent nőket, és bár a maguk bátorítására
1256 13|                   görcsöket, gyomorfájásokat és ájulásokat mutattak, amikor
1257 13|               csaknem a tatár közelébe ment, és egy marék keserű füvet tömött
1258 13|               asszonyok is, akik eddig testi és lelki szenvedéseiktől a
1259 13|          szenvedéseiktől a földre hullottak, és közeledni nem mertek.~~Előbbre
1260 13|                   akkor dülledtek ki véresen és soha többé nem emberi kifejezéssel,
1261 13|                  vetnének a szenvedéseiknek.~És a piacra tolongtak mindazok,
1262 13|                amikor a tatárok elől tizenöt és harminc napon tartott a
1263 13|                       Tégy csodát, hercegnő!~És Kunigunda hercegnő, amint
1264 13|           atlaszszoknyában, ezüstbuzogánnyal és a podeszta összes jelvényeivel
1265 13|                 spalatói podeszta. Ragyogott és fénylett a város legdíszesebb
1266 13|               ruháiba öltözött polgármester. És mellette lépkedett a fehér
1267 13|                    keze nehezedik a vállára, és többé megmozdulni nem tudott.
1268 13|               Herberten volt a dobás sora.~- És Kaydán esküjén kívül fogalmat
1269 13|                 templárius ekkor megfordult, és mellén összefonva karjait,
1270 13|                     elővezettette paripáját, és nyugodtan várta, amíg a
1271 13|               összeszedve fölemelte a kezét, és megérintette vele a lovag
1272 13|                     kifelé a közelgő estéből és a közelben táborozó tatárok