Part

 1 9 |              a Fabricius hangja, és a takács megsimogatta hosszú szőke
 2 9 |      ünnepélyes csendben Fabricius, a takács. - De nem baj az, polgárok!
 3 9 |               Drága volt a vászon.)~A takács szavaira a polgármester
 4 9 |             töltötte az éjt Fabricius takács, midőn egyetlen gyermekétől,
 5 9 |          Fabricius nevét kiáltotta. A takács kezébe vette ólmosbotját,
 6 9 |      alkalmatlankodj hiába - mondta a takács, és egy rézpoltúrát vett
 7 9 |              gazdag Wajn, Lőcséről.~A takács némán bólintott.~- Mikor
 8 9 |              jutott irgalmasságod, jó takács, és megesett a szívem rajtad,
 9 9 |            hulláitokat találja itt.~A takács fürkészve nézte az idegen
10 9 |               kelepcébe? - kérdezte a takács.~- Ha emlékszel reám, akkor
11 9 |              a szokásaikat.~Fabricius takács visszatért a szekértáborba.
12 9 |            azok nem hallgattak reá. A takács tehát egyedül ült fel szekerére.
13 9 |            nagyon örvendezett, hogy a takács ilyen hamar megértette őt.~-
14 9 |              fiam, Joánesz - felelt a takács. - Magadnak is hozhatsz
15 9 |      Fabricius Anna vagy, a kézsmárki takács lánya.~Elgondolkozva üldögélt
16 9 | királykisasszony és Anna, a kézsmárki takács leánya azalatt nagyon összebarátkozott.
17 9 |            vettem részt. Voltam diák, takács meg udvari ember. Igaz,
18 9 |             is királynő leszel talán, takács leánya, Anna? ~A királykisasszony
19 9 |            király leánya és Fabricius takács leánya.~- Én nagyon félek -
20 9 |               herceg, aki a kézsmárki takács leányát, Fabricius Annát
21 10|               Éhes vagy? - kérdezte a takács.~A gyermek némán bólintott.~
22 10|            gyermek némán bólintott.~A takács odatolta elébe a tarisznyáját.~-
23 10|      becsületes ember vagyok, Kubiska takács Podolinból.~- A bolondos
24 10|             hallgatás után a podolini takács.~- Jankónak hívnak.~- Miféle
25 10|               egy falevél.~A podolini takács csóválta a fejét.~- Ejnye,
26 10|          Jankó térdre vetette magát a takács előtt. Esdekelve emelte
27 10|     vihetnélek én téged? - kérdezte a takács.~- Akárhová, csak el innen.
28 10|             Jankó sírva csókolgatta a takács kezét.~- Áldjon meg az Isten,
29 10|               Isten, Kubiska bácsi.~A takács megállott.~- Még egyet.
30 10|           tüzes barátok kolostorát. A takács ismert minden utat a hegyek
31 10|            Kubiska Mihály, a podolini takács, és hozott magával haza
32 10|          kimosdatták, kiöltöztették a takács podolini házában, akkor
33 10|       vasárnapon, amikor az istenfélő takács a templomba indult, beszólott
34 10|              a templomba.~Így szólt a takács, és kézen fogta Jankó kisasszonyt.
35 10|       Találtam - felelt rejtélyesen a takács.~Dehogyis mondta volna el,
36 10|          vettem magamhoz - hazudott a takács.~A polgármester biccentett
37 10|            pedig így szólt Jankóhoz a takács:~- Én a jövő héten útra
38 10|         visszaadlak az édesapádnak.~A takács a következő héten elutazott.
39 10|          Mihály ablakán Podolinban. A takács kinyitotta az ablakot. Nem
40 10|            hozzád senki - kesergett a takács. - Ha sokáig itt maradsz,
41 10|               akármit tesz - felelt a takács. - Csak annyit mondok néked,
42 10|            Kubiska Mihály, a podolini takács tört magának utat. A vérpad