Part

 1 12|                 A nagy szakállú, vitéz Enyiczky nemzetség lakta a kastélyt.
 2 12|          sírboltba. Amikor a legutolsó Enyiczky is érezni kezdte, hogy már
 3 12|       Gondolkozz tovább! - parancsolta Enyiczky. ~A diák megint nekifeküdt
 4 12|                csikorgása hallatszott. Enyiczky uram kidugta a fejét az
 5 12|        fegyvert. Nem hal meg az utolsó Enyiczky. Margit kisasszony az utolsó
 6 12|            Margit kisasszony az utolsó Enyiczky.~A lovagterem ajtaja felpattant.
 7 12|             egy kecske. De még az öreg Enyiczky is felállott karosszékéből.~-
 8 12|               csatolta fel a derekára.~Enyiczky uram nevetve dörzsölte fonnyadt
 9 12|          kezeit.~- Nagy dolog történt! Enyiczky Margit várkisasszony eltűnt.
10 12|            fiatal vitéz, akit neveznek Enyiczky Mártonnak. Ő az én édes
11 12| visszahangozták a hegyóriások. Az öreg Enyiczky levezette a fiatal vitézt
12 12|               a hírt, hogy mától fogva Enyiczky Márton az úr Enyiczkó várában.~
13 12|                férfias mulatozásoknak. Enyiczky Márton nem a békét szerette,
14 12|               eleinte szépen kitért az Enyiczky vitézei elől.~- Eh, asszonnyal
15 12|           Nemsokára ezután vadat űzött Enyiczky Márton a Vág túlsó oldalán.
16 12|           felhívásra:~- Kard, ki kard!~Enyiczky Márton összecsapott a Korponai
17 12|              bizony senki se parancsol Enyiczky Mártonnak. Nem is volt neki
18 12|                szörnyen megtetszett az Enyiczky Márton vitézsége. Jöttek
19 12|                be minket is katonának.~Enyiczky Márton nevetett.~- Helyes.
20 12|              királyhoz Budára.~Jött is Enyiczky Márton. Csupán a legkedvesebb
21 12|              szomszédaid panaszkodtak.~Enyiczky Márton nevetett.~- Megraktam
22 12|                van. Hanem azért neked, Enyiczky, nem szabad verekedni. Leány
23 12|                 Jövő évre háború lesz.~Enyiczky Márton a levegőbe dobta
24 12|                 az arcok kipirosodtak.~Enyiczky Márton fél térdre ereszkedett
25 12|                a fejét.~- Nem tehetem, Enyiczky. Mert nagy a király hatalma,
26 12|                Ott leszek! - kiáltotta Enyiczky Márton.~Lóra ült, és visszatért
27 12|               kongasd! - kiáltotta fel Enyiczky Márton a toronyőrhöz. -
28 12|            járt ma reggel, és meghívta Enyiczky Márton urunkat minden hadaival
29 12|            diák, lehozta az udvarra az Enyiczky zászlaját.~De összegyűlt
30 12|                öltözve jött le az ifjú Enyiczky. A tavaszi nap végigcsókolta
31 12|          sereget.~- Jól viseled magad, Enyiczky, hívem.~Ez a dicséret többet
32 12|               Ez a dicséret többet ért Enyiczky Mártonnak mindennél a világon.~
33 12|                 De legkevésbé a fiatal Enyiczky. Mindig ő volt legelöl katonáival
34 12|              rejtőzött-e oda ellenség. Enyiczky Márton a mély pincébe ereszkedett
35 12|          egymást átölelve tartották... Enyiczky meghatottan nézte a szepegő
36 12|                 Ennek a várnak az ura.~Enyiczky szomorúan bólintott.~- Elment
37 12|             sírta a nagyobbik leányka.~Enyiczky csodálatos meghatottságot
38 12|         háborúnak már úgyis vége volt. Enyiczky Márton mehetett haza Enyiczkóra.
39 12|                 Nem is vette föl többé Enyiczky Margit az ezüstpáncélt,