Part
1 1 | előírják, hogy mit egyek? - kiáltott fel váratlan szilajsággal
2 2 | betegséget hoz a házhoz - kiáltott föl a gazdasszony.~Az ügynök
3 3 | vasárnaponkint cipőt kell húznia! - kiáltott fel.~Az asszony nagy gonddal
4 3 | kezén.~- Madár! Jómadár! - kiáltott fel Kalkuttai, pedig titokban
5 6 | Hazudsz, te asszony! - kiáltott fel egyszerre Erzsébet királynő -
6 8 | hamar törökborsot hozna? - kiáltott.~Éppen Tekébe botlott bele
7 8 | haladj, szaladj mindig! - kiáltott utána a hajdúk kapitánya.~
8 9 | részéről.~- Igaz biz az! - kiáltott fel Fabricius uram. - Nem
9 9 | Lengyelországban.~- No hát! - kiáltott fel Joánesz, és nagyon örvendezett,
10 9 | örömében.~- Az én nevelésem! - kiáltott fel büszkén. - Tudom én,
11 9 | királykisasszony szenvedélyesen kiáltott fel:~- Mondtam már, hogy
12 9 | Ugyan ki lehetne az? - kiáltott fel a diák.~De az öregember
13 9 | Joánesz, felelj helyettem! - kiáltott fel reszketve Fabricius
14 9 | Krakkóba megyünk egyenesen! - kiáltott fel. Joánesz előadása végén. -
15 10| Korinszky, no...~- Megvan! - kiáltott fel Korinszky, mintha abban
16 10| ember vagy, Korinszky! - kiáltott fel elragadtatva Zsigmond
17 10| Én ártatlan vagyok! - kiáltott egy csengő hang a főbíró
18 10| nincs többé Kubiska bácsi! - kiáltott fel szomorúan. - De hogyan
19 10| hordott.~- Hová, ifjú vitéz? - kiáltott rá Jankóra.~- Megyek a lovam
20 10| újság Magyarországon? - kiáltott fel. - Beszélj, diák, már
21 10| Ferenc.~- Veled tartok! - kiáltott fel Jankó lángba borult
22 10| vétkeztél.~- Mondd meg! - kiáltott a haramia. - Bármi legyen,
23 10| Rákóczinak.~- Itt a kezem! - kiáltott fel Dávidkó. - Mától fogva
24 10| megismerte.~- Kend az, Dávidkó? - kiáltott. - Hisz kend rablóvezér.
25 10| lépcsőjére lépett, onnan kiáltott harsány szóval:~- Ne bántsátok
26 11| babák beszélni is tudnak! - kiáltott fel.~Megtapogatta a kezüket,
27 12| cipelték.~- Nézd, diák! - kiáltott föl ragyogó szemmel a várúr. -
28 12| a nagyapám se hallott! - kiáltott fel. - Hol van az az ördöngös
29 13| nyelven.~A szellem olyant kiáltott, hogy az ezeréves bakonyi
30 13| elkotródott.~Csak jó távolból kiáltott vissza:~- A városokban a
31 13| szerencsétlen némber! - kiáltott fel magánkívül a lovag. -
32 13| menekedést, kétségbeesetten kiáltott fel:~- Hát már egy napig
33 13| üssenek zajt.~- Tatárok! - kiáltott fel Egézia, és eltakarta
|