Part

 1 13|         vagyok, mint hajdanában Roger de Montagu Normandiában -
 2 13|     jelet sem adott a minorita, Roger a krisztusi szavakat elegendőnek
 3 13|        az apácák megmentésénél.~Roger, a templárius lovag, ezután
 4 13|        a menetben, amelyet maga Roger, a templárius consulatus
 5 13|      egy rohamra induló tigris.~Roger megvetéssel legyintett.~-
 6 13|       gondjaikba vett apácákat.~Roger estefelé maga is megelégelte
 7 13|      hogy veled megismerkedjem? Roger, reám hallgass! Én szeretlek
 8 13|         Mondd meg uradnak, hogy Roger, a templárius akar vele
 9 13|     látszik - mutatott a hegyre Roger.~- Az az én váram. Oda nem
10 13|      szüksége lesz rám - felelt Roger.~És búcsúzáskor törvényeik
11 13|     veszett minden szó, amelyet Roger az orléans-i lovagrendben
12 13|          jelentette Batu kánnak Roger, a templárius. - Mind elvette
13 13|     hiába mondanám neked, híres Roger lovag, hogy a király rejtekhelyét
14 13|         alatt tartják - dörmögé Roger, és tovább vizsgálta az
15 13|   csöndesebb hangon a pogány.~- Roger vagyok. A többit tudnod
16 13|       Ha már az enyém nem lehet Roger, ne legyen senkié sem" -
17 13|   esdekléseire.~Egézia ráborult Roger hatalmas lábaira, és arra
18 13|        kinevezett soproni bíró, Roger templárius lovag kíséretéül.
19 13|         megeshettek? - firtatta Roger.~- A mi tudomásunk szerint,
20 13|      volt.~- Várom kérdéseidet, Roger testvér - kezdte a házfőnök,
21 13|   Pontius testvért - mondá most Roger azon kor hallatlan komolyságával,
22 13|       tölti az éjszakát - szólt Roger, és fáklyát ragadott.~A
23 13|        megbocsáthatna a pápa...~Roger legyintett.~- A pápának
24 13| mindenkit, aki közeledbe kerül.~Roger megengedte a fejedelemasszonynak,
25 13|         hadi sikereiket - mondá Roger.~- De nem tudom, hogyan
26 13|     hogy nemsokára elveszítlek, Roger, amint elérkeztünk Béla
27 13|   tenger felé közeledtek volna.~Roger lovag legyintett.~- A tatár
28 13|       szavaimat.~Megértette ezt Roger, a templárius praeceptor