Part
1 1 | finom új cipő van a lábán. De Privát úrnak erről a cipő-dologról
2 1 | pedig egyszerűen toprongyos.~De mégis volna valami, ami
3 1 | világot szemmel tarthatná, de őt nem látná senki. Ha itt-ott
4 1 | meglehetősen kövér ember volt, de mégsem azok közül való,
5 1 | szemközt levő asztalnál, de nem a bosszúságtól, hanem
6 1 | ha a hajtás jól sikerült, de őzgerinc bizonyosan akad.
7 1 | vidéki zsíroktól fénylenek, de a szívet már némi nyugtalanság
8 1 | amelyek már régen megszűntek, de a maguk idejében nevezetességek
9 1 | a főzelékek szerepelnek, de érdeklődése percről percre
10 1 | eme lelki indulatok okát.~De már megjelent a veres orrú,
11 1 | mintha engedelmet kért volna.~De a vendégnek nem volt ez
12 1 | csepegtetett a levesbe.~De a vendég még mindig nem
13 1 | körtével, szilvával, szőlővel, de a kép maga olyan poros és
14 1 | hozhatsz egy pohár sert, de füles pohárban és hanzli
15 1 | frissen csapolt sörben, de a vendég mégis megcsóválta
16 1 | megszabadította a sörhabtól.~De már érkezett is a nevezetes
17 1 | esztendeje látogatja a kocsmákat, de még ilyen velős csonthoz
18 1 | és megcsóválta a fejét.~De most már éppen itt volt
19 1 | sótartóval, paprikatartóval, de bármilyen nagy darabokat
20 1 | mehettem ki a lóversenyre, de azért ismertem minden lovat.
21 1 | hogy kacsapecsenye van! De hát azt eleget eszem otthon...~-
22 1 | próbálta levakarni a foltot, de ez nem nagyon sikerült.~-
23 1 | a fácán megjelenését.~- De nem addig van az, Vendelin
24 1 | otthon maguk készítenek, de nem vetem meg a francia
25 1 | mustárokkal, Vendelin barátom, de ne legyen beszáradva az
26 1 | versenyló is Pesten. Igen ám, de a csonka lovag nem hagyott
27 1 | a különböző mustároktól, de még a kovászos uborkától
28 1 | Nem bánom, ha bordás is, de a gerincet jobban szeretem.
29 1 | gerincet jobban szeretem. De legnagyobb örömömre volna
30 1 | szívére készült telepedni. De elsietett a konyha felé,
31 1 | kugliálligató mezítlábas gyerek, de a kuglizók még maguk a verandán
32 1 | elővette az étlapot, nézte, de nem látta, amíg zavarából
33 1 | legyen egy úriasszony is. De Pasziánsz csak addig volt
34 1 | Én is búsulok utána, de bizony az étvágyam nem adom
35 1 | meglátna. Játszom most is, de sohase nyerek. Mindezt Patience
36 1 | összevesztem Patience miatt. De a sógorommal is, aki vendéglős
37 1 | leánykorában Patience-ot, de valamivel meg kellett keseríteni
38 2 | a maguk egzecírozását, de felesleges tennivalókat
39 2 | olvasmányokkal üdítgessék lelküket. De hát a köd, a füst, a víz
40 2 | időben egy kis térdfájás sem. De tán még a gyakran ismétlődő
41 2 | kötlevélből. Szórakozott volt. No, de ilyen régi céggel nem lesz
42 2 | étvágygerjesztő látvány, de ugyanakkor a kicsapó ajtón
43 2 | léghuzamos, vasúti kocsiban. De a korcsmaszag mutatta még
44 2 | paprikás ételeket enni, de hát ettől egyelőre eltiltotta
45 2 | sétáltatta meg étvágyát Tiroli. De a vadkereskedés nem mindenkinek
46 2 | elrakott székelykáposztát.~De az étvágy tovább is csak
47 2 | nemigen voltak látogatói, de a gazdasszony véleménye
48 2 | az étvágyat hozza utána. De csak a vizes télikabát himbálózott
49 2 | volt baja az emésztésével.)~De mostan csak állott a szoba
50 2 | másképpen fog beszélni.~De az ügynök makacskodva állott
51 2 | étvágyamat is elveszik tőlem...~- De hát ki vette el? - kérdezte
52 2 | vagy meggyógyul a beteg. De orvoshoz nem szabad fordulnia,
53 3 | magadhoz a pohárszékből. De ne a szilvóriumból, mert
54 3 | még mindig a régi hangon, de már valami megmozdult benne,
55 3 | csontok, koncok, húsok adják. De hát hol jár magának az esze,
56 3 | amikor Pestre jönnek -, de azért voltaképpen nem itt
57 3 | sajtszeretettel együtt. De odáig sohase vitte, hogy
58 3 | háznál, nem kell spórolni. De hol jár a maga esze, Kalkuttai,
59 3 | hús fogyasztása közben, de Zsanet mégis beszélt, mintha
60 3 | emésztéshez szükségesek. De maguknál, férfiaknál ez
61 3 | krumpli kiváló családi étel, de mégiscsak leginkább a téli
62 3 | bármely külföldi mustárral, de a kataszteri becslő ragaszkodott
63 3 | ugorkasalátához nem használt mustárt, de volt annyi esze, hogy olyankor,
64 3 | csalódottsággal, kevéske fájdalommal, de elhatározottsággal is.~-
65 4 | még Lajosnak hívták...~No, de a mi kisvendéglőnk órája
66 4 | óra felhúzása következik. De hogy miért igazította mindig
67 4 | hervadt színezetet adni.~De csak szombatonkint. És nem
68 4 | söröshordó odakint az ivóban.~De most új vendég, egy kávébarna
69 4 | volt ebből Fridolinnak? De mégiscsak jólesett neki,
70 4 | tányérokban kell megforgatni.~No, de az iparosokon kívül jöttek
71 4 | csak egy hordárt vártak, de várakozni igazán nem jelent
72 4 | lehet nagyobbacska is, de csontos okvetlenül." "Pájslit,
73 4 | karfiolcsutka is lesz mellette, de egy darab csontos marhahús
74 4 | szemrehányólag hallatszottak, de már egy-két felöltő, amely
75 4 | sétapálcák maguktól megindultak. De azért korántsem szűnt meg
76 4 | Fridolin fiatalember volt. De valahonnan még előkerült
77 4 | mondta most a vendég -, de én nem sokat adok a divatokra.
78 4 | mert nem fér el benne. De azért elég jó formája van
79 4 | megelőzni a szomszédjukat. De itt a vendég amúgy is olyan
80 4 | bornak szokott lenni, - de a vendég már gyanakodva
81 4 | megérdemlik.~"Nem orvos, de valami köze van az orvosokhoz" -
82 4 | csípte volna a pincért. De nem folytatta tovább a dolgot,
83 4 | rendeli. A divat: divat, de végeredményben mindnyájan
84 4 | valamely megjegyzést várna. De Fridolin most már csak arra
85 4 | asztalaitól felhangzottak, de a pincér sietett ama nyúlgerinc
86 4 | kénytelen elfogyasztani. De nem mulasztotta el megkóstolni
87 4 | ötvenen már felül vagyok. De a gazdám azt hiszi, hogy
88 4 | kellett volna következni, de ezek a tűzdelt kappanok
89 4 | bizonyos idő elmúltával, de nem így az okos ember, aki
90 4 | miután telerakta bendőjét. De Fridolin mégse mozdulhatott
91 4 | visszatért a kívánt eledellel, de most már kezdett igen rosszakat
92 4 | Kimenet"-et szokta mutatni, de csak azoknak a vendégeknek,
93 4 | mint valamely tanár.~- De itt maradnak az özvegyasszonyok,
94 4 | szemtelenségével és eszességével, de ez volt elméjének utolsó
95 4 | van, igaz, hogy tízéves. De mire kell a stempli? - kérdé
96 5 | fontoskodva hajolt előre. - De egyszer vége lett, mert
97 5 | Különös, hogy ön kérdez engem, de én mégis felelek. A háború
98 5 | sokszor gondoltam a halálra. De a halál elkerült. Egy puszta
99 5 | a dajkám volt valamikor, de ő nem ismert meg. Meg se
100 5 | festett, mint én mostan... (De mégis másképp.) Megszólítottam,
101 5 | próbáltam az apámmal beszélni. De mikor megmondtam neki, hogy
102 5 | hogy tán szólani fog. - De az öregúr hallgatott. Az
103 5 | hogy vacsorázni hívja urát, de hiába költögette.~~Kocsink
104 6 | negyedik napja volt már, de főúri hívei csak lassan
105 6 | selyemkárpitokat.~- Hűséges voltam, de hasztalan voltam hűséges,
106 7 | török főket nem vagdalt, de ahelyett feláldozta fiatal
107 7 | szegte volna a famíliának. De előállott Ajnácskői Verona,
108 7 | gazdagsága nagyon megkisebbedett, de az asszonyok mindig megállják
109 7 | dörmögte -, nem dajka.~De azért csak engedelmeskedett
110 7 | jelentőségteljesen. - Nem is egyet, de tizenkettőt. Megírtam a
111 7 | találják az Ajnácskőieket. De nem kímélték a pénzt akkor
112 7 | hangja az utolsó szavaknál. De erőt vett magán. Megsodorta
113 7 | különben önnek sohasem volt. De már azt kikérjük magunknak,
114 8 | fejedelem udvarán.~Felnőtt, de semmire sem lehetett használni;
115 8 | lóra ülni sem szeretett, de még a száját sem nyitotta
116 8 | éhség kergette ki onnan. De még éhezni is inkább éhezett,
117 8 | Bocsáss meg, nagyságos uram, de én nem bírok semmit sem
118 8 | volna délig a törökborssal; de nem úgy Teke. Mindjárt az
119 8 | is aludt.~Aludt, aludt...~De egyszer mégiscsak felébredt,
120 8 | elaludt útközben a fa alatt.~De még egyéb büntetés is érte
121 8 | Maros-Torda a világon van-e?~- De bizony ott van, mégpedig
122 8 | megsuhogtatta a levegőben. De még akkor sem tudta valami
123 8 | ostor a Teke háta mögött. De nemcsak pattant, hanem meg
124 8 | jaj, jaj! - ordította.~De akkor már futott, mint a
125 8 | elalélt már a fáradtságtól, de bizony azért még sem állt
126 8 | elkoptatott egy pár ezüstpatkót, de ha nem volt elvinni való
127 9 | tudott őkegyelme a legjobban. De annyit mégis felelt:~- Még
128 9 | csendben Fabricius, a takács. - De nem baj az, polgárok! A
129 9 | gyermekétől akarják megfosztani. De Fabricius férfi volt. Bólintott
130 9 | A kupák összecsendültek, de a takácsmester eltolta maga
131 9 | ütöttünk Fabricius uram szívén. De a város érdeke azt parancsolja,
132 9 | becsukják a kapukat is.~De mielőtt becsukták volna
133 9 | miféle jelentősége van.~De tudott írni és olvasni Anna,
134 9 | könyörületes szokott lenni, de mégsem emlékszem rád. Ha
135 9 | koldulni akarsz, szólj, de ne alkalmatlankodj hiába -
136 9 | kerültem, és nem eresztenek el, de meg sem ölnek, mert én tudok
137 9 | török ellen verekedtem. De most menjetek innét sietve.
138 9 | vonuljanak el e helyről. De azok nem hallgattak reá.
139 9 | amelyeket a vászonért kaptak. De a legfőbb tudománya mégis
140 9 | tartotta magát már erre -, de Anna a diák vezetése mellett
141 9 | idejében verekedtem ott. Haj, de régen is volt! - szólt és
142 9 | megnyugtatta ez Fabricius uramat, de hej, a bánat azért nem múlott
143 9 | megismerni kopott dolmányomban. De hát miért nem is varrat
144 9 | ha a kisasszonyt kíséred. De hát mondd el a híreket,
145 9 | kőfalak és bástyák védték, de a kőfalakon kívül és belül
146 9 | öreg királyi vadász őrizte, de a tizenhat leány számára
147 9 | voltak rabló hajdemákokkal. De az apácák sem voltak olyanok,
148 9 | voltak ott összegyűjtve. De azért - legalább Joánesz
149 9 | volt, nagyon szép volt, de bizony mégiscsak olyan volt
150 9 | Sok földet bejártunk, de az öreg Salamon leányának
151 9 | is tud, mint valami pap. De Anna ügyet sem vetett rájuk,
152 9 | levelet.~- Betűit ismerem, de tartalmát nem értem - felelt
153 9 | tanítottak az olvasásra, de bizony sohasem tudtam megtanulni.
154 9 | a nevemet tudom leírni. De rendkívüli vagy más egyébért
155 9 | súgta.~- Már tudjuk.~- De azt nem tudod, drága gyöngyöm,
156 9 | Budán, Zsigmond királynál, de azért tudom, mit és hogyan
157 9 | mit és hogyan kell. Ó, de kár, hogy a derék Fabricius
158 9 | Anna nem volt hiú leány, de nem titkolhatta még önmaga
159 9 | az efféle hasonlatosság?~De ekkor megszólalt benne egy
160 9 | kardjuk csörgött a kerti úton, de midőn észrevették Annát
161 9 | vagyok a királykisasszony.~De a két öreg továbbra is térdeplő
162 9 | ruházata nem árulta el kilétét, de Annának mégis megsúgta az
163 9 | királykisasszony előtt, de az szeretettel tárta ki
164 9 | amit mások nem tudnak, de azért még ő sem tud mindent.
165 9 | a hunszívnek a szagát.~- De hát miért kellett neked
166 9 | Lubomirszki herceg csecsemőfiával. De én sohasem láttam a herceget,
167 9 | kiválasztani a bilincs lakatjához, de a diák megelőzte. Könnyen
168 9 | tudsz, mint szabad volna. De most nincs időm arra, hogy
169 9 | egyszer járt nálunk Krakkóban, de a papok kifüstölték. A régi
170 9 | onnan hajigálózott kövekkel. De a papok addig füstölték
171 9 | apácafátyol volt még a fején, de a hosszú diófa asztal közepén
172 9 | egynek kell lenni valahol, de annak nyitját mindig csak
173 9 | volna csak békés időben, de íme, a háborús idő lovaggá
174 9 | hercegnő nyomban rájuk ismert, de zavarba jött, hogy melyikhez
175 9 | tehát a királyleány.)~- De mi részt akarunk venni a
176 9 | barátnője fülébe.~- Én is félek, de tudom bátorítani magam.
177 9 | Fabricius Anna már nem is lesz. De a lengyel királynak már
178 9 | utánam szegény édesapám... De hátha nem halok meg?~- Joánesz
179 9 | Joánesz meg fog siratni... De nem lehet-e az, hogy mikor
180 9 | Anna is sírdogálni kezdett. De még könnyein át is egyre
181 9 | kiáltotta az kétségbeesetten. De Fabricius Anna mozdulatlanul
182 9 | bizonyára elmenekült volna ő is. De a nagy ijedelemben ezt elfelejtették
183 9 | halálos ütéstől találva.~De a rablók még mindig nem
184 9 | durvábbak, mint kellene lenniök. De Viszta maga nemesember,
185 9 | felismeri az egykori foglyot. De meg különben sem hagyta
186 9 | elérhette volna a partot. De a rablók még bilincset sem
187 9 | mozdulhatunk - mondta susogva. - De egyszer majd csak kikötnek
188 9 | Kézsmárkot - mondta a diák.~- De egyszer mégiscsak kiderül
189 9 | kelepcében voltam már életemben, de mindig akadt valami jóravaló
190 9 | hegyormokon, szürke bástyáival. De a folyó kanyarodott, és
191 9 | ösvény nem jelezte az utat, de a négy öregember, aki a
192 9 | kiáltott fel a diák.~De az öregember nem felelt,
193 9 | fordult a diák az öreghez.~De az öreg megint csak nem
194 9 | néha-néha szólok hozzátok, de ti úgy tegyetek, mintha
195 9 | megtalálja a csapatot.~- De ide hogyan jöhetne utánunk
196 9 | esett, és ismét elcsüggedt.~De az öregember kis idő múlva
197 9 | menekülést meg se kíséreljétek. De most aztán már igazán nem
198 9 | benneteket királyi rokonomnak, de talán lészen még arra idő.
199 9 | a nagyszerű szerencsét.~De bezzeg tudta Joánesz, és
200 9 | homlokát:~- Hogyne, hogyne... De hát Annát is hallgassuk
201 9 | illik. Gyere csak elő, Anna!~De nem kellett nagyon keresgélni
202 9 | szavak jöttek volna nyelvére.~De hát úgyis tudták, hogy mit
203 9 | sipogták a vénasszonyok.~De Joánesz, akit a herceg udvarmesterének
204 9 | szövök én több vásznat.~De bizony azért csak szőtte
205 10| háborúhoz nemcsak vitéz kell, de kell fegyver, ennivaló meg
206 10| életét a király parancsára, de pénz nem volt semerre. Már
207 10| valaki, mint sok mindent. De most nem törődöm vele. Pénz
208 10| szerint igazgatták őket. De azért a szepességiek sohasem
209 10| aggastyán kezébe is botot adnak. De a szepességiek még se rombolták
210 10| múltak a százesztendők, de a régi házak még mindig
211 10| szerezte be a szükségletét, de még más országokban is ismerték
212 10| engem három országban. No, de egyél már.~A rongyos kis
213 10| Volt, hogyne lett volna, de azt már senki se tudja.
214 10| visszamentem volna oda. De én nagyon kicsiny voltam
215 10| Míg végre elszöktem tőlük. De ugyan hiába szöktem, felszedett
216 10| engem is lopni küldtek, de én nem mentem. Megvertek,
217 10| Öljél meg, Harimbasi, de én mégse megyek lopni! -
218 10| hagyták a barlangjukat, de még a zsákmányukat se. Folyt
219 10| a fejét.~- Ejnye, ejnye, de nagy veszedelemtől mentettél
220 10| utamat, a hegyeken keresztül. De hátha nem mondtál igazat,
221 10| minden utat a hegyek között, de Jankó még jobban.~- Csak
222 10| Kubiska Mihály teleakasztotta. De hát az ilyesmit hamarosan
223 10| magammal a templomba, Jankó, de azt se tudom, hogy meg vagy-e
224 10| megszokni a szoknyaviseletet, de még kevésbé a nyugodalmas
225 10| Könnyű volt azt mondani, de nehéz megcselekedni. A menekvését
226 10| kiáltott fel szomorúan. - De hogyan is lehettem olyan
227 10| barátcsuha fedte a tagjait, de a barátcsuha alatt vitézi
228 10| elmulathatunk kedvünk szerint.~De voltak ám a fejedelem körül
229 10| visszatérhetnek az anyaországhoz. De hát hogyan fogamzott meg
230 10| van odakünn a sötétségben, de a hangjáról megismerte.~-
231 10| tehetném jóvá hibáimat. De nincsen olyan kolostor,
232 10| felelt sötéten Dávidkó. - De megtértünk, és életünket
233 11| Derék ember vagy, Komoróczy. De hát azért a kis leányodról
234 11| vagyok a király - felelte. - De hát te kinek a gyereke vagy?~-
235 11| tucat levágott töröknél. De ne félj, kis Beáta. A király
236 11| se nagyon tudott aludni, de most kétszeresen oka volt
237 11| ő kis keresztleányának?~De nem jutott eszébe semmi.~
238 11| Nemcsak beszélni tudnak, de engedelmeskednek is parancsaidnak -
239 11| kérdezte ismét Beáta, de most már egy kicsit mérges
240 11| tizenkét eleven babájával. De semmi sem jutott eszébe.~
241 12| hegyek beszélni tudnának! De sok mindent láttak már,
242 12| mozdulatlanul állnak egy helyben! De még a százesztendős nagy
243 12| tornyokban most varjak laknak, de meglehet, hogy még nemrégen
244 12| mint engem szolgáltatok! De az a bökkenő, hogy nincs
245 12| bátor, mint egy férfi. De hát mit ér a bátorsága,
246 12| törődnék ellenségeimmel. De, diák pajtás, már a sarkantyúmban
247 12| ablakon.~- Bizony annak. De ha annak született, mért
248 12| kifáradtak a hajtásban. De még a vadászok is kimelegedtek.
249 12| ugrott, mint egy kecske. De még az öreg Enyiczky is
250 12| álomra szemét az öreg várúr. De él a fiatal.~S nyomban lovas
251 12| Megöl bennünket az unalom!~De ha a király nem is háborúzott,
252 12| össze a kardomat! - dohogta.~De az ő türelme is elfogyott.
253 12| valamennyinek a szemében. No de majd igazságot tesz a király!
254 12| kezébe nem való buzogány. De viszontag úgy kell azoknak
255 12| Mert nagy a király hatalma, de még ő sem csinálhat a leányból
256 12| csinálhat a leányból fiút.~- De azért mehetek a háborúba?~-
257 12| ütötték össze a bocskorukat, de még az öregek is felkiáltottak:~-
258 12| udvarra az Enyiczky zászlaját.~De összegyűlt az asszonyok
259 12| Nem fáradt bele senki. De legkevésbé a fiatal Enyiczky.
260 12| el egy véres ütközetben. De mikor már mozdulni sem tudott,
261 12| gyermekkel együtt utazott. De hol volt az ezüstfehér vitéz?
262 13| szánkózáskor használtak egykor, de a tulajdonost egyszer kiették
263 13| utazni egész Magyarországot, de a nagy utazók kora elmúlott. -
264 13| Béla király idejében élt, de valamely egyéni ravaszság
265 13| ott a Bivalok szigetén. De hát itt meglehetősen unalmas
266 13| üres a ládafia a királynál, de nagy komolyan kiszedte az
267 13| illette az öreg királyt, de hát akármilyen lealacsonyítását
268 13| valaha a vallásomat elhagyom, de hát a pápa kényszerített
269 13| régi hitsorsosaim közül, de valahogy nem éreztem egészen
270 13| kunok majd a tatárok ellen, de ha a tatárok nem jönnének,
271 13| kunok is elpártoltak tőle. De hát nem mehettem másfelé,
272 13| király lovagjává nevezett ki, de nekem többé nem volt kedvem
273 13| éjszakára kirendelt fegyveres, de a nehéz tölgyfa kapukat,
274 13| az elébe dobott kesztyűt, de nem tartja lelkiismereti
275 13| között lusta a hazudozáshoz, de ha viszont a mesemondásokra
276 13| veszprémi Mester - öreg, szikár, de csontos férfiú volt - vacsoránál
277 13| hónapi járóföldre, lóháton. De lovad addig kidőlhet alólad -
278 13| vagyok, mint hajdanában Roger de Montagu Normandiában - mondá
279 13| fogjuk emelni karjainkat. De az új-babiloniak elözönlötték
280 13| minden igazságtalanság ellen, de akár a kun királyt is, ha
281 13| akart belépni rendünkbe.~- De barátunk volt - felelt az
282 13| az utazó.~- Lehetséges, de a magyar király barátja
283 13| amelyben a pápa székel. De a tatár megszegte ígéretét,
284 13| meg is dicsérik szavaiért. De én zárda-fejedelemnő vagyok,
285 13| akik mögöttünk jönnek.~- De ismerjük a németet! - feleltek
286 13| kezdte a beszélgetést, de valamiképpen más hangon,
287 13| amikor szólott hozzája.~- De hát nem látod a verejtékező
288 13| beszéded sérti egész nememet, de kérlek, csak beszélj, mert
289 13| nem bocsát meg senkinek, de a büntetés idejét azok határozzák
290 13| leszek. Ölni nem tudok, de a máglyát meg tudom gyújtani
291 13| gondolta magában a templárius, de hangosan nem szólott aggodalma
292 13| kocsikon a zárdaszüzek, de meg egyébként is szótlan
293 13| kiszolgáltatni nekik legelsősorban.~- De ott fent a vár biztonságosnak
294 13| magyarországi hadjáratot vezeti. De majd rövidesen visszafordul,
295 13| eszüket vesztették volna, de csak a szomszéd házig jutottak,
296 13| kezénél fogva a grófot, de még ez a megaláztatás sem
297 13| betegségeket hazahozták. De tudtommal se Wsewolodovits
298 13| Margit, Ilona, Maristella!~De most már az asszonyok, elszánván
299 13| a grófné sikoltozásait, de magukban csak ennyit mondtak:~-
300 13| maradt esztergomi asszonyok, de ékszereik átadására: nem.
301 13| felelé a szépasszony, de a templáriusnak máshol járt
302 13| az Urál hegység ormairól.~De az ázsiai fejedelem nem
303 13| számíthatsz kíséretemre. De tovább nem, mert nekem előbb
304 13| tudományra megtanították, de azt még az orléans-i Consulamentum
305 13| nyulat és a szálló madarat, de én a te helyedben nem okoskodnék
306 13| akárki megehette volna. De valaki valamiképpen kileste
307 13| Régebben asszonyhússal élt, de most, mióta tatárrá lett,
308 13| járó állatok elkerülték. De egyébként is mindig tüzet
309 13| mutatkoztak a hóterhű felhőn, de Egézia éles szeme a messziségben
310 13| aztán eltűnt az alkonyatban, de Egézia jól megjegyezte magának
311 13| felkutatására akart indulni, de Egézia nem merészelt egyedül
312 13| mint a nyavalyatörősek. De mi egészséges férfiak vagyunk.
313 13| telve volt menekülőkkel, de a kolostor gazdái, a minoriták
314 13| között. Másodszor Pest alatt, de meg a tatár nyilak záporában
315 13| hogy fölfalják egymást, de mozdulásra képtelenek. Azt
316 13| az ország megmentésében, de ezért megveretett; a másik
317 13| Crucigerorum Sancti Stephani de Alba nevet viseli. Megvédhetik
318 13| lovag a vizes, tavaszias, de még kőkomor erdőségben,
319 13| tagbaszakadt, farkasnyakú, de pogány képű férfiú, akinek
320 13| kitaszítson az egyházból, de a vészkiáltásodat mégis
321 13| a titkos testvéri jelet, de a kegyetlen képű magyar
322 13| feloldozásomra nem lehet szükséged. De a mindnyájunkban lakó istenség
323 13| tudott volna onnan kijönni, de viszont őhozzá sem juthatott
324 13| elhagyta táborát és sátorát, de egy ütközet után mindent
325 13| csókolni a templáriusnak, de az elhárította magától.~-
326 13| akarják ezt az országot, de megtartani is akarják. A
327 13| lovag lábait összekötözé.~De a lovag amúgy is álmos volt,
328 13| barátságosan fogadta a királyt, de midőn az a hosszú utazás
329 13| érsekségre is kijelölték őt. De ott voltak még Benedek fehérvári
330 13| ha IV. Béla Mohin elesik, de miután életben maradt, jobbnak
331 13| veté föl a templárius.~- De igen, a trencséni Detrik,
332 13| vadmadár csőrének koppintásai - de megszokták már a zord időt
333 13| vihar döngette a kolostort, de a bolthajtásos teremben
334 13| és tudatlanok babonáira, de mióta sorsüldözött lettem,
335 13| küldtek a magyar királyoknak, de sohasem védelmezték meg
336 13| karsztbeli remeték vezére. - De elmegyek valami élelmiszer
337 13| sikereiket - mondá Roger.~- De nem tudom, hogyan mehetnek
338 13| várok erre a napra...~- De hiszen vendéged volt a király!~
339 13| kellett neki bocsátanom. De hallom, hogy azóta külön
340 13| falain kívül tanyáztak, de most elhagyták eddigi sátraikat
341 13| segítségkérő levelét vitte. De se pénzt nem hozott a királynak,
342 13| leggazdagabb egyházi férfiai.~De nem így a vitézi renden
343 13| ára volt az ilyen pénznek, de Ostfy Herbert gróf, aki
344 13| a drabantok közé lépett.~De a drabantok vezére nem mozdult,
345 13| veszedelembe dönt.~- Igen ám, de ki mondja ezt meg a királynak? -
346 13| életetek mentve legyen. De hogy én innen hová megyek,
347 13| templárius lépett IV. Béla elébe, de ő nem csókolt kezet, ellenben
348 13| megismétlődik életedben. De ha megint csalódnál férfiban,
349 13| multis retro cedentibus, de quibus spem firmam gerebamus. - (
350 13| csikorgatásával felelt. De mivel igen jól bírta az
351 13| eleséget kért lovai számára, de a fösvény spalatóiak ezt
352 13| karral védelmezte a foglyot. De most szembe találta magával
353 13| árulás történt a városban!~De az urak ott az árkádok alatt
|