Part
1 1 | tudta valamely hibáját, és már előre káromkodott magában,
2 1 | felbosszantani a vendéglőben; sőt már előre tudott haragudni azért
3 1 | ezek a tolakodó fráterek már emberemlékezet óta, hogy
4 1 | válaszolt komoran a vendég. Most már volt ideje körülnézhetni
5 1 | zsíroktól fénylenek, de a szívet már némi nyugtalanság háborgatja
6 1 | és veres orrú pincér, aki már életében nyilván többször
7 1 | olyan kocsmákból, amelyek már régen megszűntek, de a maguk
8 1 | lelki indulatok okát.~De már megjelent a veres orrú,
9 1 | hallatott; figyelmét most már kizárólag az elébe helyezett
10 1 | felelte a pincér, és már hozta is a barnás folyadékkal
11 1 | megelégedéssel nyelt, szemét most már a legnagyobb bizalommal
12 1 | így szólt hozzá:~- Most már hozhatsz egy pohár sert,
13 1 | megszabadította a sörhabtól.~De már érkezett is a nevezetes
14 1 | olyan bizalommal, mintha már nagyon régen ismerné a velős
15 1 | megcsóválta a fejét.~De most már éppen itt volt az ideje
16 1 | vett a szájába, szemét most már állandóan a kopasz kis pincérre
17 1 | könyvet.~Várakozás közben most már nem a falakat nézte, hanem
18 1 | szomszédos asztalnál most már bőven elgondolkozhatott
19 1 | vadleány törte ki, mikor már másképpen nem szabadulhatott...
20 1 | napról-napra szaporodott; már kölcsönöket is tudtam adni
21 1 | régi lóversenytéren, és már tizenöt éves korában felügyelőnőjük
22 1 | amelynek dombja mellett már ott áll a kugliálligató
23 1 | fejebúbja, amely egyébként már kopaszodott.)~A kis pincér
24 1 | megszemlélje. Bizony ez a lovag már hajnalban is felkelt, ha
25 1 | Kaszinóban.~A vendég most már figyelni kezdett, mert elérkezett
26 1 | időponthoz, amikor a csontról már csak annak többszöri megforgatása
27 1 | ismételte a vendég, és most már csak a régi megszokásból
28 1 | érezte volna.~A pincér most már közvetlen az asztal elé
29 1 | éjszakák.~A kis pincér most már a szék keresztfájára helyezte
30 1 | ugrásra készülő vad, most már eleget látott és hallott,
31 2 | és a következő percben már az utcán látszott hajlott
32 2 | üzletet, mert ez a tétel már rég ott szerepelt a jegyzőkönyvecskéjében,
33 2 | nyugtalanságot okoznak, amitől már nem esik messzire más betegség
34 2 | amelyet minden esztendőben már nyár végén beszerzett a
35 2 | nem volt az arca, mintha már régen megállapodott volna
36 2 | arckifejezésén ebben az életben már nem fog változtatni. Nem
37 2 | bonyolódott le, mint az már emberemlékezet óta szokásos
38 2 | betegesen szundikált, pedig már elmúlt egy óra az imént
39 2 | üzlet megkötése. Nem, ezt már régen nem tette vele étvágya,
40 2 | belvárosi kereskedősegédre, aki már messziről üdvözölte, ha
41 2 | fogcsikorgatva legyintett:~- Már mondtam Önnek egyszer, Ibolya,
42 2 | az ember, hogy a gyomra már semmiféle ételt nem vett
43 2 | Kihűl a leves, Tiroli úr.~- Már megmondtam, hogy nem ebédelek.
44 2 | vasgyári ügynök feje alá. Már nem kínálta a levessel sem,
45 2 | próbált mozdulattal (amelyet már nem a saját akaratából idézett
46 3 | tányérját a kendővel.~- Már megmondtam neked - szólott
47 3 | vakbélgyulladást, amely betegségnek már annyi ember esett áldozatul.
48 3 | csak azért kérdeztem, mert már többször figyelmeztettelek,
49 3 | mindig a régi hangon, de már valami megmozdult benne,
50 3 | folytatta szavait, mint azt már minden délben megszokta,
51 3 | amikor az első forráson már túl van. Valamint az ember
52 3 | voltaképpen megkedvesedni, mikor már próbált valamit az életben,
53 3 | comb is? Még megérem, hogy már elfelejtett mártogatni is.~
54 3 | kenyérdarab az áztatástól már megbarnult, és késznek mutatkozott
55 3 | gőzök, gázok, felpüffedések már sok embernek komoly bajt
56 3 | vette volna észre, pedig már régebben fixírozta ezt a
57 3 | megfelelő ugorkasalátáról már előzőleg gondoskodjanak.
58 3 | barátnője látogatására, akit már régen nem látott.~ ~
59 4 | igazi urak közé juthat, most már csak a borbély festéke tud
60 4 | szombatonkint. És nem tetszett már neki a füle sem, amely mellett
61 4 | tologatni a törzsasztalt már a déli sörnél is. A vendégek
62 4 | felé járt a hordó.~- Hozzák már ki a hanzlit költő barátunknak! -
63 4 | múlva friss csapolás, azt már megvárom!" - mondta, a poharát
64 4 | készített lében, és Fridolin már a legkésőbben járó ebédvendégeket
65 4 | kifogástalan legyen. És mikor már minden asztalt elfoglaltak,
66 4 | keménymaggal." "Hát gulyást már nem főznek itt? Mi lett
67 4 | kortyot se tudok inni!" "Én már csak megmaradok a debreceni
68 4 | énekelt." "Ezen a vidéken már kiment a divatból a párizsi,
69 4 | is dühös gyanúba fogott már minden korcsmavendéget,
70 4 | velős csonttal, amelyet már egy órája megrendelt. Fridolin
71 4 | tésztákat. A második kanál már tésztákkal is megrakodva
72 4 | egyéves formáé. Fridolin most már szorosan állott az ismeretlen
73 4 | szemrehányólag hallatszottak, de már egy-két felöltő, amely a
74 4 | A vendég a disznólábat már a bal kezében tartotta,
75 4 | vöröskáposztával. Fridolin jött már a kacsával; nem tudták elragadni
76 4 | után. A vendég ekkorára már jobb kezében tartotta a
77 4 | gusztusom, amelynek fogásához már hozzászokott a kezem, amellyel
78 4 | szokott lenni, - de a vendég már gyanakodva nézegetett a
79 4 | csontokat, mikor a fogak már fáradtak az őrléstől, szakítástól,
80 4 | aprózástól. Persze hogy ilyenkor már nem tudnak úgy elbánni a
81 4 | idáig a zsírral, és most már bizonyos megbocsátással
82 4 | Az nagyon helyes, hogy már kimentek a divatból a hegyes
83 4 | várna. De Fridolin most már csak arra ügyelt, hogy a
84 4 | úrnak megmondom, ötvenen már felül vagyok. De a gazdám
85 4 | főpincérek erre az időre már gondoskodtak mindenféle
86 4 | szíve sem fáj úgy. Pedig én már sok szerelmest láttam életemben.
87 4 | magában, hogy a krumpli már órák óta áll odakint a konyhán,
88 4 | veszítheti az Órában, most már nem nagyon ügyelt az ételekre
89 4 | vendég felpillantott, mintha már régen elfelejtette volna
90 4 | barátom? - kérdé a vendég, és már az üres tányér körül babrált
91 4 | elhozta a kért italt, most már kedvetlen volt, mert azt
92 4 | kacsákért, mert képzeletében már látta magát, mint öreg,
93 4 | kívánt eledellel, de most már kezdett igen rosszakat gondolni
94 4 | Nevezte őt Nagybélűnek is. Sőt már az is eszébe jutott, hogy
95 4 | temetnek el a jövő héten. Most már értette Fridolin a vendég
96 4 | többi mind elszökdösött tőle már haldoklásában. Nem marad
97 4 | szólhatott volna, a vendég most már folyamatosan beszélt, mint
98 4 | jött volna vissza. Most már biztosan elveszíti kenyerét
99 5 | piszkálta a leveleket. Akkor már nagyon öreg volt, fehér
100 5 | az asszonnyal idejöttem, már akkor minden csendes volt...
101 5 | neveltük a sárga tököket.~Most már nincs semmi... semmi...~
102 5 | mindig halkabb lett.~- Most már nagyon öreg is vagyok... -
103 6 | Halálának negyedik napja volt már, de főúri hívei csak lassan
104 6 | királyt, hol egymást nézték. Már régen megszokták egymás
105 6 | szerelmes Erzsébet fürtjeit már havazni kezdte az idő, ám
106 6 | királyt? Felelj őszintén, hisz már mindegy úgyis! - így szólt
107 6 | lovagok a vár alatt ügettek már. A mátrai erdőkben a szél
108 6 | midőn látta, hogy a dereglye már a Duna közepén jár, megcsókolta
109 6 | Nagyboldogasszony templomában már állott a nyitott koporsó,
110 7 | hazahozták. A szegény grófnénak már csupán annyi ideje volt,
111 7 | Látszik, hogy Ajnácskői gróf már régen megvált a tényleges
112 7 | földkerekség túlsó oldaláról is.~- Már küldtem levelet - felelte
113 7 | az uradalom kormányzására már kirendelte a gróf úr megbízottját,
114 7 | rendes ember is elvesztette már az eszét, ami különben önnek
115 7 | különben önnek sohasem volt. De már azt kikérjük magunknak,
116 7 | No, azt a bocsánatot már kötve hiszem - morogta a
117 7 | ellenségek vagyunk.~- Menjen már, Boronkai! - szólt szinte
118 7 | voltak készülőben, a nap már a Vág kellős közepén ragyogott,
119 7 | végigperegtek arcán.~Most már a völgyből hangzott a sereg
120 8 | Hívták pedig Tekének.~Teke már fiatalkorában került az
121 8 | bírok semmit sem dolgozni!~Már éppen azon gondolkozott
122 8 | szolgáló segített nekik. Már éppen meg akarták húzni
123 8 | jaj! - ordította.~De akkor már futott, mint a nyúl.~- Így
124 8 | kapujánál csaknem elalélt már a fáradtságtól, de bizony
125 8 | kenyérsütő kemence szájához (már akkor belé is mászott Teke),
126 9 | az ezüsthordót, amelyben már fogytán volt a tokaji.~-
127 9 | ismeri az apai szeretetet.~Már estére hajlott az idő, és
128 9 | alig egy-két ember járkált már csupán az utcákon. Nemsokára
129 9 | házadba fogadtad, holott ő már bizonyos volt benne, hogy
130 9 | hangon megjegyezte:~- Most már emlékszem rád. Van legalább
131 9 | lustább kereskedők nem akartak már továbbutazni ezen a napon;
132 9 | megállotta a próbát. Utóbb már a vásárokra is elkísérte
133 9 | öregnek tartotta magát már erre -, de Anna a diák vezetése
134 9 | őkelme is öreg legény volt már.~- Tehát megesküszöl nekem,
135 9 | egy esztendőre. Hipp-hopp, már le is telt az esztendő,
136 9 | tehát más vidékre megy. Már verik a csipkét reggeltől
137 9 | odaütötték az okirat alá.~- Most már itt az ideje, hogy útra
138 9 | Magdolna Lőcséről? A lőcseiek már tán a kalendáriumokba is
139 9 | beleírták - ha ugyan volt már akkor kalendáriumuk -, hogy
140 9 | között.~Két hét óta laktak már a kastélyban a lányok, és
141 9 | húsz esztendeje hímzett már egy oltárterítőn. Az oltárterítőt
142 9 | Egy délután, midőn a nap már a hegyek fölött járkált,
143 9 | királyleány megérkezik - súgta.~- Már tudjuk.~- De azt nem tudod,
144 9 | hegyekre nézett.~A hegyek már magukra öltötték sötétlila
145 9 | leányok éneke, kiáltozása már messziről, a kastély közelségéből
146 9 | fészkeik felé.~A falak éji őrei már elfoglalták kijelölt helyüket.
147 9 | meglökte a másikat.~- Tehát már megérkezett volna! - súgták.~
148 9 | szólalt meg:~- Leányocskám, már nem akarsz emlékezni az
149 9 | nem tudott elaludni. Ha már a két vén katona is összetéveszti
150 9 | kastély öreg várnagya, aki már olyan öreg volt, hogy éppen
151 9 | kérdé a fejedelemasszony. - Már többször hallottam említeni
152 9 | vaspereceket.~- Voltam én már rab is Törökországban, a
153 9 | felelt:~- Sokszor feltettem már az életemet egy lyukas tallér
154 9 | hosszú diófa asztal közepén már ott állott a rostélyos,
155 9 | felelt a hercegnő -, a nap már nyugovóra szállott. Minden
156 9 | azt hiszem, lehet egyszer már nekem is akaratom - felelt
157 9 | kiáltott fel:~- Mondtam már, hogy Annát ne bántsa!~-
158 9 | rettentő alakokat, akik már a megjelenésükkel borzalmat
159 9 | rablókalandból.~A várnépség már későn, csak a diák útmutatása
160 9 | lányuk, ha Fabricius Anna már nem is lesz. De a lengyel
161 9 | De a lengyel királynak már nem lesz lánya, ha te nem
162 9 | egymást. Félsz-e még?~- Már nem félek - felelt a királykisasszony -,
163 9 | Nincs idő a sírdogálásra. Már itt jönnek a lépcsőkön.~
164 9 | tusakodók vad harci kiáltozása már az ajtón kívül hallatszott.~-
165 9 | a nap felkelt, a tutajok már messze jártak a Dunajecen
166 9 | akkor derüljön ki, amikor már árkon-bokron túl vagyunk.~-
167 9 | mindenféle kelepcében voltam már életemben, de mindig akadt
168 9 | Joánesz - felelt Anna. - Már csak azért is nyomunkba
169 9 | levegőűrben.~- Hiszen most már nem is lehet másra számítani,
170 9 | a hegyi utat megtenni.~- Már tegnap vártunk benneteket -
171 9 | Lubomirszki bátor ifjú. Már gyerekkorában megmutatta,
172 9 | segítségünkre jönni. Most már csak azért imádkozzunk,
173 9 | kíséreljétek. De most aztán már igazán nem beszélhetek többet,
174 9 | lovag fiatal kora dacára már megjárta a Szentföldet.~
175 9 | kiszabadított.~A herceg már közeledett is felé, levett
176 9 | mátkádnak, aki íme most már kiérdemelte, hogy kezedet
177 9 | Anna történetét, amelyet mi már ismerünk. Lubomirszki herceg
178 9 | azóta bizonyosan hallotta már a zandeci kastély megtámadtatásának
179 9 | herceg jóindulatát, s ekkor már kelőben volt a nap a hegyek
180 9 | mindenki halottnak hitte már Kézsmárkon, mert hősies
181 9 | úton a kastélyból, és most már valamennyien otthon vannak.
182 9 | mellett. A lengyel királynak már meg is érkezett minden szepesi
183 9 | fejcsóválva mondogatta:~- Most már hogyan szőjem én tovább
184 10| de pénz nem volt semerre. Már pedig éppen háború volt
185 10| megvakarta az üstökét.~- Már megint! Pedig éppen a múlt
186 10| csak száz. Azt is elvitte már az ördög! Szerezz pénzt,
187 10| ezüstnemű, ékszer volt a házban, már a múlt esztendőben elvittük
188 10| király idejében épültek, már olyan feketék, vének voltak
189 10| történetünk idejében - a városok már sok száz esztendeje zálogban
190 10| hanem a bolondos Kubiska már olyan fából volt faragva,
191 10| leheveredett a bundájára. Már éppen szunyókálni kezdett,
192 10| országban. No, de egyél már.~A rongyos kis idegent nem
193 10| hogyne lett volna, de azt már senki se tudja. Magam is
194 10| kételkedem a szavaidban.~- Már pedig ez szóról szóra igaz,
195 10| erdőket, ahonnan a vár tornyai már látszottak. Egyszer magamban
196 10| bejártunk. Az új koldusok már nem tudták, hogy lány vagyok,
197 10| közbe Kubiska Mihály. - Most már kezdem hinni, hogy nem hazudsz.
198 10| akkor is összetörött volna már ennyi rossz ember között.
199 10| kolostorában. Jankó elszokott már a szoknyaviselettől, eleinte
200 10| meg nagyon meg is szerette már Jankót. (Már csak meghagyta
201 10| is szerette már Jankót. (Már csak meghagyta neki a nevét.
202 10| fogjátok meg.~Hanem hol járt már akkorára Dávidkó! Rettenetes
203 10| könnyekre fakadt.~- No most már nincs többé Kubiska bácsi! -
204 10| tekintete mutatta, hogy már nem olyan gyerekember, mint
205 10| eledel a világon. Mikor már jóllaktak, így szólt a barát:~-
206 10| folytatták útjukat. Most már vidámabban ment az utazás,
207 10| megpillantotta Jávorkát, aki akkorára már levetette a rongyos barátcsuhát (
208 10| kiáltott fel. - Beszélj, diák, már régen várlak.~- Semmi jó,
209 10| például egyszer nem győzte már elfojtani türelmetlenségét.
210 10| után, mikor a fejedelem már elvonult szobáiba, és a
211 10| honnan veszünk hadakat?~Erre már Jávorka, a diák ugrott fel
212 10| főurak és kapitányok, erre már én felelek, mert legutoljára
213 10| kezét.~- A háborút most már a pokol sem akadályozhatja
214 10| Egy hónap leforgása alatt már itt lesz, aztán majd megtáncoltatja
215 10| Jankó nem ijedt meg, volt már kardja, azt markolta meg.~-
216 10| podolini piacon, amikor már csak egy paraszthajszál
217 10| akkor ott rám nem kiáltasz, már régen a hollók lakomája
218 10| felelt a haramiavezér. - Már régen azon töröm a fejem,
219 10| barátnak bevennének. Én már csak holtom napjáig a tüzes
220 10| annak lehet fogadni, aki már koronázott fejedelem.~Összegyűjtötte
221 10| ember tört utat magának. Már messziről kiáltozott:~-
222 11| aki agyafúrt tanácsaival már sokszor meglepte a királyt.~-
223 11| Beáta észre se vette magát, már mindenféle ruhanemű ki volt
224 11| tizenkét babájára.~- Hát most már mit csináljak veletek?~A
225 11| kérdezte ismét Beáta, de most már egy kicsit mérges is volt.~
226 12| hogy milyen hosszúra nőtt már a szakálluk.~Ha ezek a vén
227 12| tudnának! De sok mindent láttak már, mióta mozdulatlanul állnak
228 12| Enyiczky is érezni kezdte, hogy már lekívánkozik oldaláról a
229 12| ellenségeimmel. De, diák pajtás, már a sarkantyúmban is meg-megbotlom,
230 12| leánykámnak, se nektek, ha én már nem is leszek. Gondolkozz,
231 12| elmenekültek a várból, mert már senki sem kötött piros szalagocskát
232 12| királyt! Miért nem csinál már valami háborút? Megöl bennünket
233 12| Megcsavarta a bajuszát.~- Már látom, hogy előbb-utóbb
234 12| Az asszonyok megtanulták már régen, hogy ha a férfiak
235 12| Vág völgyében a vén hegyek már tavaszi ruhájukat öltötték
236 12| várakat.~Folyt a háború már második esztendeje. Nem
237 12| véres ütközetben. De mikor már mozdulni sem tudott, még
238 12| ezüstfehér vitéz, ki lesz most már a mi oltalmazónk, ha már
239 12| már a mi oltalmazónk, ha már édesapánk nincsen? - sírta
240 12| vezette őket.~A háborúnak már úgyis vége volt. Enyiczky
241 13| A TEMPLÁRIUS~BEVEZETÉS~Már jó ideje tudomásom volt
242 13| ismeretlen lakótárs -, most már annyi idő múlva bevallhatom,
243 13| vitézeknek adományozott. Ez ellen már hiába protestált a bírónak
244 13| kolostorhoz értem utazásomban, már utolért a templárius lovag,
245 13| Mire Zára városába értem, már jobban tudtam az eretnekség
246 13| Magyarországba szöktem tehát.~~- Itt már más világ volt. Gergely
247 13| meghalt, és a király hívei már valamennyien ott voltak
248 13| kuktai állás is be volt már töltve. Szidtam is eleget
249 13| hogy miért nem engedtek már előbb hazafelé. Igaz, hogy
250 13| okos ember ne ijedjen meg. Már útközben hallottam, hogy
251 13| azonban a keresztelkedés már nem sokat segített. Ellenségei
252 13| megjelölt ruháikban. Most már senkinek se jutott eszébe
253 13| bántalmazni őket. - És mikor már a király és környezete csak
254 13| nép közé dobta.~~- Most már nem maradt más választásom,
255 13| sokan jelentkeztek, hogy már alig győztük ennivalóval
256 13| tenger mellé érve, a tatárok már kifáradtak a harcokban,
257 13| eltévedt a Bakonyban, és már javában ereszkedett lefelé
258 13| tölgyfa kapukat, ajtókat már ugyancsak zárogatták a Kiválasztottak. "
259 13| akik Batu vezetése alatt már közelednek Magyarország
260 13| A bevezető harangszó már hallatszik. Jöjj a templomba,
261 13| dörgő hangon a Consulatus.~- Már késő! - felelt egy ijedt
262 13| hogy a templom falai most már a belső riadalomtól rengedeztek.~
263 13| rendelkezéseit, és reggelre már útra kelhettek az előállított
264 13| haladunk, holott nyugat felől már jó darabidő óta jönnek a
265 13| a támadást.~- A bolygók már valamennyien az égboltozaton
266 13| szerint ebben az időben már nem szabad némberekkel szóba
267 13| felelt a templárius, és most már nem nézett a remekbe faragott
268 13| legyintett.~Simon bán leánya most már megragadta a templárius
269 13| amint láthatod, pirosodnak már a falevelek. Most pedig
270 13| sohasem törhetik el. Ma már a harmadik kardot kellett
271 13| levágnom útközben. A szekerek már majdnem leroskadnak a zsákmány
272 13| faderéknak vetette hátát, és már nem is felelt az izzó asszony
273 13| köpönyegében, óriási lován, amely már jóformán egész Európát beutazta
274 13| lemerészkedtek az utcákra is, pedig már rohamosan közeledett az
275 13| élesszék. És amíg a magyarok már régen nem merészelték tollaikat
276 13| megfeleltem feladatomnak. Most már rajtad a sor. Viseld gondját
277 13| Margit! Ilona! Maristella! - már amint abban az időben a
278 13| megsebesedett vadállat, amelyben már csak annyi ösztön van, hogy
279 13| Ilona, Maristella!~De most már az asszonyok, elszánván
280 13| szolgája megürült rabláncával, már javában vándorolt vala Zemplén
281 13| megérdemelt jutalmát. Most már visszafordulhatsz, Batu,
282 13| győzelmes Batu kán most már egy percig sem habozott
283 13| elvonultak Esztergom alól, most már semmi akadálya sincs utad
284 13| Igaz, hogy öregasszony volt már szegény, amikor Fehérvárról
285 13| maradni. Mondtam neki, hogy: már vénecske vagy, kedves, ne
286 13| hosszúnak ígérkezett, amint ezt már előre megállapították a
287 13| megízlelnéd. Az én apám, aki már a századik esztendejét tapossa,
288 13| kardját.~- Mit ér az? Itt már megszokták az emberhúst,
289 13| foglyokat?)~- A királyt már a tatárok érkezése előtt
290 13| Kuthen és a király most már védelem nélkül maradt a
291 13| van róla, hogy a tatárok már Székesfehérvárnál vannak,
292 13| sóhajtott Egézia. - Most már nem csodálom, hogy a szegények
293 13| gazdagok. Mondd meg, szeretsz-e már legalább?~A templárius horgas
294 13| hogy kardját kivonhassa.~- Már megint azt az átkozott tatárszagot
295 13| lovag köpönyege alá.~- Én már ugyan régen kiváltam a hatalmas
296 13| kegyetlen képű magyar most már magától illesztette hüvelyk-
297 13| pogány képű magyar vezér most már arra kérte a templáriust,
298 13| rendünket a pápa kedvéért már amúgy is elhagyád, feloldozásomra
299 13| magyar vármegyéken, amelyek már régebben tatárokká lettek,
300 13| ki a gallyat! - kiáltotta már félig vadmadáréhoz hasonlatos
301 13| A templárius megszokta már a földön fetrengő embereket,
302 13| ember elé, mire az most már érthető nyelven szólalt
303 13| nyavalyások közé...~"Ha már az enyém nem lehet Roger,
304 13| megtébolyodott asszonyok már eltakarodtak onnan.~~A tatárok
305 13| meglátták, felkiáltottak:~- Most már tatárrá kell lennünk mindnyájunknak,
306 13| arculatú embereket, akik már annyira se tudják titkolni
307 13| kiáltás, amelyet utazásaiban már többször hallott a templárius
308 13| életünket veszítjük, amelyet már úgyis meguntunk! - kiáltozták
309 13| özvegyasszonyok is, akik már csak azért is összegyűjtöttek
310 13| fülüket, emlőiket, hogy többé már férfiember szerelmére nem
311 13| akikkel Magyarországon már valahol találkozott vala.
312 13| szolgák és az alantasok már rosszabbul jártak: körülbelül
313 13| Rómába hordozni, ugyanezért már érsekségre is kijelölték
314 13| felé ezt kiáltotta:~- Most már jöhetsz utánam a másvilágra,
315 13| Szeretni fogsz mindig, ha már nem leszek.~- Én nem szeretek
316 13| mellé, ahol a templáriusok már kellőképpen előkészítették
317 13| szakadár tanoknak. Innen már nincs messzire a bujdosó
318 13| koppintásai - de megszokták már a zord időt Magyarországon
319 13| lehetett ismerni. A lapos tetőn már ott járkált fel és alá a
320 13| Godofredet?~- Godofred, mint az már rendünk történetében előfordult,
321 13| Körülbelül tízezren vannak itt már a pateránok és egyéb szakadárok,
322 13| egyedül éjszakára, amikor már hat holdforgás alatt megengedted,
323 13| vihar.~~Egy napon, mikor már jó messzire eltávolodtak
324 13| lehetett csinálni. És a kövek már tudták a magukét, mert nyilvánvaló
325 13| Titkos tudománya, amely már sokszor megsegítette őt,
326 13| megérdemelte volna, mikor már a királyi törvényszéken
327 13| szakadár hajlékában. Talán már ezért is megbocsáthatna
328 13| vetették magukat.~Egézia, bár már megszokta a menekedést,
329 13| kétségbeesetten kiáltott fel:~- Hát már egy napig se lehet nyugtunk
330 13| sisakot nem kapott. Most már megint király, megint a
331 13| képzelhető, hogy Spalatóba már ne küldtek volna jó előre
332 13| annyi helyet sem találnak már a városban, ahová fejüket
333 13| Béla legidősebb leánya, aki már születésekor érthető, emberi
334 13| fejedelemasszonya természetesen már az első nap kedvence lett
335 13| falvakkal fizet, mert akkor már abbahagyták a magyar urak
336 13| társaságnak. A templárius már útközben megismerkedett
337 13| akkora, mint más emberé. Most már érthető volt, hogy miért
338 13| azt a választ adta, hogy már maga is gondolt arra, hogy
339 13| mutatkoztak, bár a hírnökök már kihirdették nekik a tornyokból,
340 13| király távozását, és most már csak eleséget kért lovai
341 13| életű Kunigunda, és most már állandóan Egézia karjába
342 13| is, holott a zárdahölgyet már leghívebb barátnőjének tekintette.~-
343 13| a hóhérok, a bakók, ha már asszonyokra kell bízni a
|