Part
1 1 | gyömöszölte magába.~- Kérem, én a kaszinóban voltam pincér
2 1 | Uchritz voltak a vendégeim, és én mindig tudtam, hogy melyik
3 1 | ló fog holnap nyerni?" És én megmondtam a félszemű Hornernek
4 1 | napjára voltak kiállítva, és én persze sohase nyertem...~-
5 1 | Tudja, Vendelin fiam, amikor én Pestre jövök, rendszerint
6 1 | a budai lovászegyletben. Én ezt tudtam, és odajártam
7 1 | maradnak a különböző mustárok? Én például nagyon szeretem
8 1 | Wiener-Waldau lovag, akit ugyancsak én szolgáltam ki a Kaszinóban.
9 1 | Wiener-Waldau: "Vendelinkém, én magát szerencsés emberré
10 1 | alkalommal, amikor az futni fog". Én azt gondoltam magamban,
11 1 | neveznek. Tudja, ezt enném én paradicsommártással, fiatal
12 1 | kérdezte.~- Eh, mit bánom én a maguk étkezési rendjét!
13 1 | étkezési rendjét! Ki vagyok én, hogy maguk nekem előírják,
14 1 | lóversenyjátékos, mint amilyen én vagyok? Felcsaptam, és elvettem
15 1 | lassan elúszott. Nem kaptam én többé tippet senkitől, mióta
16 1 | Az a bolond falusi úr én voltam!~A kis pincér megint
17 1 | álmot hajtana el.~- Igen, én voltam Pasziánsz második
18 1 | vendég mentegetőzve felelt:~- Én úri dámát akartam belőle
19 1 | csillapította a vendég. - Én is búsulok utána, de bizony
20 1 | étvágyam nem adom érte.~- Én elzüllöttem miatta - felelte
21 1 | csillapítólag a vendég. - Én sem merek otthon töltött
22 1 | Isten áldja meg, ahol van.~- Én is minden héten Pestre jövök,
23 1 | felesége második urának:~- Én tudnék csak Patience-ről
24 2 | az orvosságaim miatt. Az én orvosságaim úgy tudják a
25 2 | tett.~- Nézze, Tiroler úr, én tudom, hogy maga a megrendelők
26 2 | Tiroler úrnak fogom ezentúl én is nevezni, csak most az
27 2 | Velem nem lehet bírni, mert én erős vagyok, mint a mustármag -
28 2 | városban. Mintha bizony én tehetnék arról, hogy az
29 2 | rendes. Majd megmutatom én, hogy énrajtam nem lehet
30 2 | kifogni. Majd megmutatom én, hogy nemhiába járom a várost
31 2 | meg a bajuszkeféjét? Talán én nem takarékoskodom eléggé,
32 2 | ott semmi szükség nincs. Én az étvágyamat eladtam -
33 2 | azokat gyógyítani, ha egyszer én is beléjük esnék. Vettem
34 2 | magamfajta embert. A gyárban, az én kis világomban mindenkinek
35 2 | szerelmes leveleket gyűjt. Hát én se vonhattam ki magamat
36 2 | mindenki. Az ember koplalt, én pedig mindenféle pecsenyékről
37 2 | most helyettem valahol. Én érzem most azokat a gyomorfájdalmakat,
38 2 | majd kiugrott örömömben, én érzek most alattomos nyilallást
39 2 | mintha késszúrás érte volna. Én hallgatom a beleim zavaros
40 3 | nem lehet félrevezetni az én emberismeretemmel.~Zsanet
41 3 | hazugságnak nem fog hitelt adni.~- Én még a férjemet sem kértem
42 3 | a szolgálójával.~- Mióta én asszony vagyok, a cselédnek
43 3 | asszony vagyok, a cselédnek az én szobámba csak mezítláb szabad
44 3 | visel, amilyen a természete. Én belátom, hogy igazuk van
45 3 | férfiak értenek. Bizony én magam sem tudom, hogy miért.~
46 3 | karcolja fel a beleket. Az én első férjem a főtt marhahús
47 3 | beleharapott volna.~- Így szeretem én is - felelt az asztal másik
48 3 | nyugodtan az asztal alatt. Az én férjem is ezt szokta csinálni,
49 3 | Zsanet panaszkodott:~- Én magamban azokat a férfiakat
50 3 | elhatározottsággal is.~- Én ezt az ugorkasalátát csak
51 4 | folyós, büdös sajtjuk, mert én anélkül egy kortyot se tudok
52 4 | kortyot se tudok inni!" "Én már csak megmaradok a debreceni
53 4 | tisztességes üzletben vásárolták." "Én leginkább fejes salátát
54 4 | nincs itt angol mustár?" "Én kenyeret kérek, persze a
55 4 | amelyet tegnap láttam?" "Én egy dupla húslevest kérek,
56 4 | mondta most a vendég -, de én nem sokat adok a divatokra.
57 4 | a kést szájba venni. Az én véleményem az, hogy minden
58 4 | mindnyájan egyformán halunk meg. Én még a halat is késsel eszem -
59 4 | lesznek az öreg pincérek?~- Ha én azt tudnám! - felelt némi
60 4 | szíve sem fáj úgy. Pedig én már sok szerelmest láttam
61 4 | vöröshagymás krumplit szeretik. Én nem. Mert vendéglőben az
62 4 | nagyságos úr. Hogyan lehetnék én gazda, amikor "námlich"
63 4 | sajtot az esti ételek közé. Én nem - mond a vendég.~Fridolin
64 4 | kedve a beszélgetéshez:~- Én olyan foglalkozású ember
65 4 | nagyvárosi pincér volt.~- Az én foglalkozásom olyan, hogy
66 4 | ezredik ember sem hinné el. Én temetkezési vállalkozó vagyok.~-
67 5 | szél, amúgy bolondjában. Én e tájon jártam, és egy történetet
68 5 | amikor ön megsebesült, és én ápoltam.~Mátyás úr homlokát
69 5 | hogy ön kérdez engem, de én mégis felelek. A háború
70 5 | varjúfészket lógat a nyárfán, amit én kisfiú koromban ültettem.~
71 5 | éppen úgy festett, mint én mostan... (De mégis másképp.)
72 5 | Aztán? Évek múltak, és én asszonnyal jöttem ide vissza,
73 5 | volt, igen szegény voltam én is - kézimunkával kerestük
74 5 | ez szép vagyon volt, az én hajam deresedett, nőm pedig
75 5 | haza!" - Ezt kiáltotta, és én voltam a legboldogabb ember.
76 6 | Azóta, Erzsébet, hogy én a felesége vagyok, láttad-e
77 6 | drága, te voltál, királyném. Én legfeljebb hulló csillag
78 6 | derekára kötve.~- Ez az én fiam, Kálmán! - kiáltotta
79 7 | sértődötten mozgatta a bajuszát.~- Én katona vagyok - dörmögte -,
80 7 | fordult Boronkaihoz -, ez az én hadseregem.~A kapitány dörmögött
81 7 | hadserege többet ér, mint az én hadseregem. Látszik, hogy
82 7 | Szekrett Diegó hadnagy volt az én időmben a gróf Kolowrath-dragonyosoknál,
83 7 | és a császárt szolgálja. Én Magyarországon vagyok, és
84 7 | Tehát azt gondolja, hogy az én apám...~A vén katona ijedten
85 7 | közbe:~- Kezét csókolom, én semmit sem gondolok, kontesz.
86 7 | semmit sem gondolok, kontesz. Én csak azt gondolom, hogy
87 7 | katonának, mint amilyen én is vagyok, ott van a helye,
88 7 | otthon bevárni. Ezért hagyom én el a fenyővári kastélyt,
89 8 | kérdezte mérgesen. - Az én házamnál mindenkinek megvan
90 8 | meg, nagyságos uram, de én nem bírok semmit sem dolgozni!~
91 8 | ebédelnek máma, mert az én lábam nem arra való, hogy
92 8 | lesz most velem? Hiszen én nem tudok futni! Még járni
93 8 | kiálts: "Félre az útból, én vagyok a fejedelem kengyelfutója!"
94 9 | hosszú szőke szakállát.~- Én azt feleltem, hogy van jó
95 9 | kérdezte a rongyos ember. - Én Joánesz vagyok, akivel egyszer
96 9 | mint amennyi neked van. Én tudom a hajdemákok kincsesbarlangjának
97 9 | de meg sem ölnek, mert én tudok írni és olvasni, amit
98 9 | részleteit megbeszélték, én folyton azon törtem a fejem,
99 9 | innét sietve. Ha akarod, én elvezetlek olyan helyre,
100 9 | semmi bántódása nem esik az én kis úrnőmnek, ha én mellette
101 9 | esik az én kis úrnőmnek, ha én mellette leszek. Ismerem
102 9 | mellette leszek. Ismerem én Lengyelországot úgy, mint
103 9 | is telt az esztendő, és én újra itthon leszek az én
104 9 | én újra itthon leszek az én kedves jó apámnál. És aztán
105 9 | korú leánykája, mint az én kis úrnőm. Az lesz a mi
106 9 | ha hírül venném, hogy az én gyönyörűséges leánykámmal
107 9 | Ne legyen a legutolsó az én leányom a tizenhat leány
108 9 | egyszerűen így szólt:~- Én nem tudok olvasni. Ért tán
109 9 | megszólalt Fabricius Anna:~- Én értek valamelyest a betűkhöz.~-
110 9 | olyan nyelven van írva, amit én nem értek - mondta rövid
111 9 | ugrott ki örömében.~- Az én nevelésem! - kiáltott fel
112 9 | kiáltott fel büszkén. - Tudom én, hogyan és miképpen kell
113 9 | kell viselkedni. Szolgáltam én királyi udvarban. Igaz,
114 9 | királykisasszony még nem érkezett meg. Én nem vagyok a királykisasszony.~
115 9 | A másik így folytatta:~- Én Kanáz vagyok, aki sólymot
116 9 | hozott neked az erdőből.~- Én nem vagyok a királykisasszony -
117 9 | Fabricius Anna. - Hiszen én csak egy takácsnak a leánya
118 9 | Annának.~- Tudod-e, hogy én menyasszony vagyok? Menyasszony
119 9 | herceg csecsemőfiával. De én sohasem láttam a herceget,
120 9 | majd ha találkozunk! Pedig én soha, soha nem akarok férjhez
121 9 | Dunajecre mi vigyázunk csak, én meg Joánesz.~- Kiféle-miféle
122 9 | Mégiscsak különös, hogy az én tudtom nélkül mindenféle
123 9 | a vaspereceket.~- Voltam én már rab is Törökországban,
124 9 | parancsából.~- A várban én parancsolok, nem a gazdád.~
125 9 | mozduljon ki onnan, amíg én nem parancsolom. Királykisasszony
126 9 | tallér ellen. Most pedig az én kis úrnőmet kell megvédelmezni.
127 9 | No ugye, jeles ember az én diákom. Tán még a te apádnak
128 9 | Joánesszel ezt a dolgot. Én még sohasem láttam ördögöt.~-
129 9 | sohasem láttam ördögöt.~- Én sem. Pedig egyszer járt
130 9 | lesznek napszálltakor.~- Én pedig - szólalt meg a diák -
131 9 | Annát, kedves néném. Annát én vettem rá, hogy, engem elkísérjen,
132 9 | Maholnap királynő leszek talán én is. Tudni akarom, hogy helyén
133 9 | rám őket, hercegnő, majd én vigyázok rájuk, hogy bántódás
134 9 | Fabricius takács leánya.~- Én nagyon félek - súgta a királyleány
135 9 | királyleány a barátnője fülébe.~- Én is félek, de tudom bátorítani
136 9 | vásárokba kellett elutazni, és én egyedül voltam otthon, öreg
137 9 | királyleány halkan utána mondta.~- Én még mindig félek - súgta
138 9 | hatalmukba kerítenek, előállok én, míg te elmenekülsz, én
139 9 | én, míg te elmenekülsz, én vagyok a keresett királyleány.
140 9 | úgy tudom, meg Joánesz, az én második apám is azt beszélte,
141 9 | életére nagyon vigyáznak. Az én életem a tiedhez képest
142 9 | akkor azt fogod tenni, amit én mondok.~- Hát mit tegyek?~-
143 9 | hagytok. Ha jönnek a rablók, én elébük állok, és azt mondom:
144 9 | lengyel király leányát, én vagyok az! Remélem, nem
145 9 | kétségbeesetten -, hisz az én kis úrnőm nem menekült el!~-
146 9 | úrnőm nem menekült el!~- Én vagyok Anna, a lengyel király
147 9 | király nevében, hogy az én hűséges szolgámat, Joáneszt
148 9 | kell megmondani, hogy nem én vagyok a lengyel királyleány.~-
149 9 | bizonnyal. És ezt nevezem én annak a véletlennek, amelynek
150 9 | futását.~- Itt kezdődik az én országom, és folytatódik
151 9 | tartottak kötőféken.~- Ez az én paripám, amelyet átengedek
152 9 | szólt a rablókirály. - Az én országomban nem lehet lóval
153 9 | sasok fészkelnek.~- Majd én vezetem a szamarat - ajánlkozott
154 9 | mert figyelnek bennünket. Én majd néha-néha szólok hozzátok,
155 9 | lészen még arra idő. Az én utam úgyis Magyarország
156 9 | hallgatózott a szomszéd szobában.~- Én nem lehetek a herceg felesége -
157 9 | Most már hogyan szőjem én tovább a vásznat, mikor
158 9 | hercegné lett? Nem szövök én több vásznat.~De bizony
159 9 | hercegnéknek is - mondta Joánesz. - Én csak tudom, mert udvari
160 10| Be sok húst esztek! Az én asztalomra hetenként csak
161 10| megdörzsölte a szemét.~- Nem vagyok én fiú - felelt a jövevény. -
162 10| jövevény. - Lány vagyok én, csak fiúruhában járok.~-
163 10| az útonállók tanyájára. Én tőlem ne félj. Én becsületes
164 10| tanyájára. Én tőlem ne félj. Én becsületes ember vagyok,
165 10| Jankónak. Csak egyszerűen én vagyok: a Jankó.~- Sohase
166 10| igaz, Kubiska bácsi. Az én apám nagy úr volt, annyi
167 10| Hol van az a vár?~- Ha én azt tudnám - sóhajtott a
168 10| visszamentem volna oda. De én nagyon kicsiny voltam még
169 10| mindez történt. Nem ismertem én az utat, se a tájat, legfeljebb
170 10| messzire elkódorogtak, és én eltévesztettem az utat.
171 10| engem is lopni küldtek, de én nem mentem. Megvertek, mégse
172 10| Öljél meg, Harimbasi, de én mégse megyek lopni! - mondtam.~
173 10| emberekhez, és a vásárokon az én sapkámba hullott a legtöbb
174 10| felszisszent.~- Kutya mája! Én éppen arrafelé akartam venni
175 10| Higgyél nekem, Kubiska bácsi. Én igazat mondok mindig.~-
176 10| elvigyél engem erről a helyről. Én kisleány vagyok, nem itt
177 10| életemben.~- Hova vihetnélek én téged? - kérdezte a takács.~-
178 10| szólt Jankóhoz a takács:~- Én a jövő héten útra kelek.
179 10| Majdnem eltaposta a főbírót.~- Én ártatlan vagyok! - kiáltott
180 10| ő kezdett el beszélni:~- Én pedig nem vagyok ám barát.
181 10| papot nem bántja senki. Én diák vagyok, és a nevem
182 10| és kapitányok, erre már én felelek, mert legutoljára
183 10| felelek, mert legutoljára én jártam Magyarországban.
184 10| a két fiatal levente.~- Én megyek a Dunántúlra - mondotta
185 10| ismernek. Ott laknak az én cimboráim, atyámfiai. Hát
186 10| villant meg az agyában:~- Én a Szepességbe megyek. Ott
187 10| hangjáról megismerte.~- Én vagyok itt, Kubiska bácsi.~-
188 10| cimboráskodtál.~- Nem bánom én, akármivel vádolnak - felelt
189 10| vádolnak - felelt Jankó.~- Én most Rákóczi Ferencnek az
190 10| alá szegődni.~- Nem bánom én, akármit tesz - felelt a
191 10| Jankó. Nem bántani akarlak én. Neked köszönhetem a megmenekülésemet
192 10| vezeklő barátnak bevennének. Én már csak holtom napjáig
193 10| teszed, Dávidkó. Tudnék én számodra valamit, amivel
194 11| Régen nem láttam Beátát, az én kedves keresztlányomat.
195 11| Aztán van-e elég bábuja az én keresztleánykámnak?~Komoróczy
196 11| Komoróczy. Majd gondoskodom én az én kis keresztleányomról.
197 11| Majd gondoskodom én az én kis keresztleányomról. Adok
198 11| meglepetten nézett a leánykára.~- Én vagyok a király - felelte. -
199 11| kinek a gyereke vagy?~- Én a Komoróczy Mihály leánya
200 11| mondják, hogy te volnál az én keresztapám, király uram.
201 11| arcát.~- Jól mondták néked. Én vagyok a keresztapád, lelkecském.~
202 11| lesz ezután! Majd küldök én neked nemsokára olyan bábukat,
203 11| összeráncolta a homlokát.~- Én azt vélem, hogy legjobb
204 11| küldjek Komoróczy Beátának, az én kis keresztleányomnak?~A
205 11| bozontos üstökét.~- Nem értek én ahhoz, felséges király.
206 11| kukoricacsövet küldtem volna az én kis keresztleányomnak" -
207 12| No, diák - mondta -, még én is meghalok.~A diák csaknem
208 12| rátörnek ellenségeim, amint én behunyom a szemem. Bezzeg
209 12| leánykámnak, se nektek, ha én már nem is leszek. Gondolkozz,
210 12| Enyiczky Mártonnak. Ő az én édes fiam. Diák, tudasd
211 12| Ezennel hűséget esküszöm az én kis gazdámnak! - szólt,
212 12| Büntessen meg, felséged... Én nem tehetek róla. A hadaim
213 12| gyermekek aranyos fejét.~- Én leszek a ti oltalmazótok -
214 12| oltalmazótok - mondta. - Én leszek az édesapátok.~Kézen
215 13| múlva bevallhatom, hogy én valamikor Antikrisztus voltam...~
216 13| minden pereputtyával együtt. Én siettem elmondani a pápai
217 13| bölcs kolostorfőnök, mire én nyomban útra keltem, hogy
218 13| és kijelentettem, hogy én vagyok az Antikrisztus.
219 13| főpateránt elevenen megnyúztak. Én ugyan idejében beállottam
220 13| volt, ugyanezért szívemben én is kunnak érzem magamat.
221 13| katolikus egyházba betereljék. Én nyomban észrevettem, hogy
222 13| vallással fölcserélje, ezért én titokban szítottam az ellenállást
223 13| és ugyanakkor fölvettem én is másodszor a keresztséget.~
224 13| derék ember vagyok, mire én valóban Pestre csaltam Kuthent
225 13| anyám tatár asszony volt, én is közébetök tartozom."~
226 13| tatárokká vedlett magyarokat.~Én beláttam elgondolkozásaim
227 13| folyamán tatárokká lettek. Én egy kisebb hadsereggel bevonulván
228 13| utazó könyörtelen maradt.~- Én reggel mindenesetre továbbutazom
229 13| kiáltotta:~- Mit bánom én, hogy mit mond a Sirach
230 13| kérésedet.~- Azt hiszem, az én kérésem mindenben egyezik
231 13| így szólt hozzá:~- Lovag, én azt hiszem, hogy eltévesztettük
232 13| is dicsérik szavaiért. De én zárda-fejedelemnő vagyok,
233 13| megmentselek benneteket, én ezt megígértem - felelt
234 13| így szólott hozzá:~- Uram, én, aki legerősebbnek gondoltam
235 13| tekinted azokat, akik az én hazámat dúlják? Az én bölcsőm
236 13| az én hazámat dúlják? Az én bölcsőm Győrben ringott,
237 13| consulatus a Rendemben?~- És én azért lettem fejedelemasszony,
238 13| megismerkedjem? Roger, reám hallgass! Én szeretlek az első perctől
239 13| álmaimban meglátogatott. Az én szerelmem erősebb, mint
240 13| erősebb, mint a ti Rendetek. Én nem parancsolni fogok neked,
241 13| parancsolni fogok neked, én boldog emberré teszlek.
242 13| gondját a menekedő nőknek. Én Turkesztánba megyek.~Simon
243 13| a hegyre Roger.~- Az az én váram. Oda nem léphet be
244 13| a templárius szavaira:~- Én és Budiács szolgám nagyon
245 13| tatárjárásnak megállania, hogy én biztonságban legyek? - kérdezte
246 13| halálossá dermedt erdőben -, én nagyon bámulom a te ügyességedet,
247 13| és a szálló madarat, de én a te helyedben nem okoskodnék
248 13| itt van a kész pecsenye. Én úgy megsütném az asszonyságot,
249 13| egyszer megízlelnéd. Az én apám, aki már a századik
250 13| legöregebb bakonyi fában. Én négy Árpád-királyt láttam
251 13| nő beteg szokott lenni, én sem vagyok kivétel. Milyen
252 13| a lovag köpönyege alá.~- Én már ugyan régen kiváltam
253 13| mégis meggyónok neked. Én Sámuel kamarai gróf vagyok,
254 13| hazaárulásba zuhant magyar; én csak annyit mondhatok neked,
255 13| mindig, ha már nem leszek.~- Én nem szeretek senkit, semmit,
256 13| az országára vigyáztak. Én egyházi átkot kaptam jutalmul,
257 13| lehetnél Dalmáciában.~- Én szolgálóleány akarok lenni
258 13| bölényhez hasonlatos fejét.~- Én majd a tatárokat fogom vezetni
259 13| szigetre menekülni. Ugyanezért én és Bertalan testvérem felajánlunk
260 13| otthonául Veglia szigetét, ahol én és harmincnyolc nemzetségem
261 13| meghatottság telepedett.~- Tudtam én, hogy nemhiába kiáltozom
262 13| életetek mentve legyen. De hogy én innen hová megyek, azt csak
263 13| Egézia. - Mert bevallom, hogy én magam is szeretném belei
|