Part

 1 13|   állania. A templárius lovag a consulatus rangját viselte a maga rendjében,
 2 13|        vendéglátó megcsókolta a consulatus derekán azt a helyet, ahol
 3 13|       kezét. Amely jeladásból a consulatus megérthette, hogy a rendházba
 4 13| csókolnom, ha ő ezt óhajtaná?~A consulatus elővett egy darab kutyabőrt
 5 13|            mondá dörgő hangon a Consulatus.~- Már késő! - felelt egy
 6 13|        maga Roger, a templárius consulatus vezényelt "dél felé, amerre
 7 13|    leszel.~- Ezért lettem volna consulatus a Rendemben?~- És én azért
 8 13|    tartunk - mondá az orléans-i Consulatus, és legmagasabb rangjánál
 9 13|        eredete? - vetette fel a consulatus a szokásos templárius kérdést.~-
10 13|      valamely némber - felelt a Consulatus. - Ugyanezért a lovagok
11 13|  barátságot kötött az orléans-i consulatus és a dalmát uraság. Akkoriban