| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 85 1 88 1 9 1 a 3234 abba 1 abbahagyta 1 abban 12 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 3234 a 1047 az 406 és 379 hogy | Gyula Krúdy Magyar tájak IntraText - Concordances a |
Part
1 Szulof| NYÍRSÉG~Geszteréd, Balkány és a többi falvak, amelyek a 2 Szulof| a többi falvak, amelyek a nyírségi orkán után, mint 3 Szulof| merednek puszta falaikkal a homokdombok között: tudják-e 4 Szulof| honfoglaláskori magyar faluk?~A nyírségi orkán, amely e 5 Szulof| lerombolta az elmúlt napokban, a valóságos magyarság eleven 6 Szulof| férfiembert (mind elmentek a király mellé), vajon felépítik-e 7 Szulof| magyarul tudtak, felhőjük a Tisza vizéből keletkezett, 8 Szulof| vizéből keletkezett, szelük a határszéli szorosok felől 9 Szulof| nyomán olykor kifordult a domboldalból egy napkeleti 10 Szulof| megbolondulni ennyire, romba döntöd a falut, amely a régi időkben 11 Szulof| romba döntöd a falut, amely a régi időkben legfeljebb 12 Szulof| követválasztáskor volt szokásban?~ ~A Nyírség Magyarország legszebb 13 Szulof| jelenen és múlton eltűnődik.~A magyar regényes-időknek 14 Szulof| lengett Zabolch zászlaja: a vármegyék idejében az első 15 Szulof| az első hegedűt játszotta a nemzeti hangversenyben; 16 Szulof| sújtásos és kortes években a Nyírség diktálja a divatot; 17 Szulof| években a Nyírség diktálja a divatot; politikai és hazafias 18 Szulof| időhullámok itt lendülnek a felhőkig, hogy magukkal 19 Szulof| életre-halálra az idevaló embereket a meggyőződések, politikai 20 Szulof| politika miatt visszaküldik a más meggyőződéses szülőiházhoz 21 Szulof| meggyőződéses szülőiházhoz a szeretett ifjú feleségeket, 22 Szulof| azon, hogy ki nem hiszi a vármegyében, hogy Görgei 23 Szulof| Görgei Artúr áruló volt, a csizmadia-színben megbuktatják 24 Szulof| megbuktatják Fabinyi Teofilt, a minisztert, fokos, tölgyfabot, 25 Szulof| valójában nem is lakott a vármegyében másféle érzelmű 26 Szulof| darab nemzeti történelem a Nyírség. Itt pusztult el 27 Szulof| Nyírség. Itt pusztult el a legtöbb régi uraság, itt 28 Szulof| uraság, itt váltotta fel a régi helyét a legjobb, legmagyarabb, 29 Szulof| váltotta fel a régi helyét a legjobb, legmagyarabb, legderekabb 30 Szulof| osztály, itt nem vágatta ki a kőrisfát az új gazda, mert 31 Szulof| kőrisfát az új gazda, mert a régi szeretett alatta üldögélni, 32 Szulof| szeretett alatta üldögélni, a komondorok szinte érthető 33 Szulof| érthető magyar nyelven ugatják a holdat, és a keréknyomban 34 Szulof| nyelven ugatják a holdat, és a keréknyomban ugyanaz a magyar 35 Szulof| és a keréknyomban ugyanaz a magyar nap ragyog, mint 36 Szulof| magyar nap ragyog, mint a Tisza vizében. Mintha a 37 Szulof| a Tisza vizében. Mintha a levegőnek, a homoknak, a 38 Szulof| vizében. Mintha a levegőnek, a homoknak, a szélnek, a víznek, 39 Szulof| a levegőnek, a homoknak, a szélnek, a víznek, a legelőnek 40 Szulof| a homoknak, a szélnek, a víznek, a legelőnek volna 41 Szulof| homoknak, a szélnek, a víznek, a legelőnek volna itt olyan 42 Szulof| szlávok vére keveredett a honfoglalók vérével. Muzsikus 43 Szulof| játszanak az ablak alatt, míg a csecsemő a világra jön. 44 Szulof| ablak alatt, míg a csecsemő a világra jön. Fűben, fában, 45 Szulof| szép, régi magyar világ; a kenyérnek illata, a víznek 46 Szulof| világ; a kenyérnek illata, a víznek folyása, a hosszú 47 Szulof| illata, a víznek folyása, a hosszú őszi esőnek kopogása, 48 Szulof| hosszú őszi esőnek kopogása, a télnek jószaga, a falusi 49 Szulof| kopogása, a télnek jószaga, a falusi harangok hangja: 50 Szulof| hangulatot vélek érezni, midőn a Nyírségre gondolok, mert 51 Szulof| emberek éppen úgy élnék a nyarat és az őszt, mint 52 Szulof| nyarat és az őszt, mint a természet: belsejükben virítanak 53 Szulof| köd telepedik az elmékre, a szívekben visszhangzik a 54 Szulof| a szívekben visszhangzik a szél, amely a régi temetők 55 Szulof| visszhangzik a szél, amely a régi temetők harasztját 56 Szulof| szomorúságunk tükröződött a holt vizekben és az emberi 57 Szulof| lovukról némely esztendőben, a szüreteken csak a szőlőpásztor 58 Szulof| esztendőben, a szüreteken csak a szőlőpásztor lövöldöz bolondjában, 59 Szulof| szőlőpásztor lövöldöz bolondjában, a sóstói erdőben céltalanul 60 Szulof| erdőben céltalanul hull a makk, és a házőrző ebek 61 Szulof| céltalanul hull a makk, és a házőrző ebek az első lábuk 62 Szulof| tudni ennek az okát, mint a fellegnek a célját, amely 63 Szulof| az okát, mint a fellegnek a célját, amely a lemenő napot 64 Szulof| fellegnek a célját, amely a lemenő napot eltakarja. 65 Szulof| tudni, hogy miért énekel a cinke egyik esztendőben 66 Szulof| egyik esztendőben halkabban a deres eperfákon, és miért 67 Szulof| muzsikálnak máskor éjjel-nappal a cigányok? Miért bánatosabb 68 Szulof| cigányok? Miért bánatosabb a nők szeme, miért olvassák 69 Szulof| miért olvassák el újra a gyerekkorukban olvasott 70 Szulof| hosszasabban az első tűzbe, amely a pattogó hasábokon piros 71 Szulof| Miért hosszabb az ősz, mint a nyár, miért láthatók olykor 72 Szulof| láthatók olykor különös betűk a holdvilágban, és a síkság 73 Szulof| betűk a holdvilágban, és a síkság felett rengő csillagtábor 74 Szulof| csillagtábor miért nem vidít a másvilági életre? A keleti 75 Szulof| vidít a másvilági életre? A keleti népek érthetetlen 76 Szulof| melankóliája hosszan ásít a tájon, ázsiai álmosság ragaszt 77 Szulof| ázsiai álmosság ragasztja le a csősz és a falusi földesuraság 78 Szulof| ragasztja le a csősz és a falusi földesuraság szemét, 79 Szulof| falusi földesuraság szemét, a kocsikerék bánatos kelepeléssel 80 Szulof| bánatos kelepeléssel vonult át a hangtalan országúton és 81 Szulof| hangtalan országúton és a kacsázó vadászok fegyvere 82 Szulof| fegyvere csak néha dörren a kemecsei tavak fölött.~ ~~~ ~~~ 83 Szulof| fölött.~ ~~~ ~~~ A gyerekkoromban elmúladozó 84 Szulof| való elszomorodása volt a bánat, amely e kutyabőrös, 85 Szulof| Itt sokáig éltek abból a lakosok, hogy régi királyok 86 Szulof| királyok pecséteit őrizték a ládafiában, a múlt vissza-visszatéregetett 87 Szulof| pecséteit őrizték a ládafiában, a múlt vissza-visszatéregetett 88 Szulof| idők nehezen nyomakodnak be a rozsdás kapu-kilincsű házakba. 89 Szulof| rozsdás kapu-kilincsű házakba. A történelem (amelyet itt 90 Szulof| kedve szerint értelmezett), a hagyomány (amely természetesen 91 Szulof| mint az apák simogatása), a szokás-jog (amelyet e falvakban 92 Szulof| új emberek előtt levenni a föveget, és már kezdett 93 Szulof| kezdett nem jelentősége lenni a csendbiztos komaságának.~ 94 Szulof| volt olyan szomorú olykor a Nyírség, mintha már nem 95 Szulof| sírdombját, és tunyán üldögélt a falusi nemes az udvarházában. 96 Szulof| falusi nemes az udvarházában. A szél dudált, a Tisza kiöntött, 97 Szulof| udvarházában. A szél dudált, a Tisza kiöntött, a dob pergett: 98 Szulof| dudált, a Tisza kiöntött, a dob pergett: ebből vette 99 Szulof| ebből vette észre, hogy a kalendárium valóban igazat 100 Szulof| valóban igazat mondott, midőn a napok elmúlását jósolta.~~ 101 Szulof| napok elmúlását jósolta.~~A magyarságnak, a nemzeti 102 Szulof| jósolta.~~A magyarságnak, a nemzeti gondolatnak, őseink 103 Szulof| tiszteletének tájképe, ezüstös Nyír: a szomorúságom veled, hogy 104 Szulof| falvaid száma megfogyatkozott. A háborúban a gránicon vért 105 Szulof| megfogyatkozott. A háborúban a gránicon vért ontani, itthon 106 Szulof| Most lehet csak bánatos a táj, amelynek melankóliája 107 Szulof| NYÍRI VIRTUS~~Odalentről, a Régi Zellmanovics felől 108 Szulof| amely folyton azt dirigálta a Lepke füstösképű népének, 109 Szulof| azért se bánom...” De hát a Régi Zellmanovics már hozzá 110 Szulof| éjjel-nappal muzsikáltak.~Nem is a Régi Zellmanovics csodálkozott 111 Szulof| Zellmanovics csodálkozott a bámulatos hangon és szilárd 112 Szulof| aki nem messzire lakott a Régi Zellmanovicstól a faluvégi 113 Szulof| lakott a Régi Zellmanovicstól a faluvégi oszlopos kúriában, 114 Szulof| oszlopos kúriában, ahol a rozsdaszínű vadszőlőlevelek 115 Szulof| ragaszkodással tapadnak a kőoszlopokhoz, mintha ott 116 Szulof| sohase is forrt volna ki ez a céda újbor, amely úgy megbolondítja 117 Szulof| amely úgy megbolondítja a férfiakat, mint valami rossz 118 Szulof| új borral élő férfiúnak - a rossz asszonyszemélyeket. 119 Szulof| kavarodást az agyban és a szívben, hogy némely férfi 120 Szulof| Zellmanovicsné után, aki pedig már a forradalomban is markotányosné 121 Szulof| volt.~Hanem mulatni tud az a vén asszony. Juliska már 122 Szulof| egy kőhajításnyira esik a csárdától, hogyan mulattatja 123 Szulof| első nap nemigen értette a dolgot. Már éppen azon volt, 124 Szulof| menyecske volt s nem ismerte a férfiak szokásait - elmegy 125 Szulof| drága, jó uram! Otthon tele a pince egri bikák vérével, 126 Szulof| pirosságával, amilyen hajnalok a hegyaljai szüretekre szoktak 127 Szulof| üveg sámpányi is maradt a pincében a templomszentelésről. 128 Szulof| sámpányi is maradt a pincében a templomszentelésről. Gyere 129 Szulof| Már éppen indulóban volt a tudatlan menyecske, amikor 130 Szulof| muzsikáján át meghallotta a Zellmanovicsné céda, kellemkedő, 131 Szulof| bánom, nem bánom...”~Ez a hang, amely úgy simult az 132 Szulof| az ura hangja mellé, mint a hárászkendő a nyakra: átfonta, 133 Szulof| mellé, mint a hárászkendő a nyakra: átfonta, melegítette, 134 Szulof| egyszerre megokosította a menyecskét, aki addig tapasz 135 Szulof| fáradt. Fanatikusán várta a mulatságnak a végét. Hogy „ 136 Szulof| Fanatikusán várta a mulatságnak a végét. Hogy „meddig tart 137 Szulof| Hogy „meddig tart annak a vén boszorkánynak az ereje”.~ 138 Szulof| boszorkányságokra, amelyekkel a hűtlen férfiakat vissza 139 Szulof| tudta, hogy mire tanítja meg a szívéhez nőtt gyermeket. 140 Szulof| Juliska nem vette igénybe a boszorkánykodást. Se szóval, 141 Szulof| és megtanulta mindazokat a nótákat, amelyeket Zellmanovicsné 142 Szulof| frissen, vígan hangzott a muzsika, mintha éppen akkor 143 Szulof| akkor kezdték volna. Csak a Zellmanovicsné hangja volt 144 Szulof| rekedt hang jobban tetszik a férfiaknak minden más hangnál. 145 Szulof| kibomlott nyakkendővel a fogadó tornácán megállani 146 Szulof| tekinteni arrafelé, amerre a házuk volt. Mintha csak 147 Szulof| pedig tudta, hogy csak a kisujját kellett volna kinyújtani.~ ~ 148 Szulof| Amikor bealkonyodott és a muzsika onnan még mindig 149 Szulof| erszénykéjét az ingei alól a szekrényből. Az erszénykében 150 Szulof| fényesek voltak, amilyeneket a nagyszakállú nagybácsik, 151 Szulof| adogatni. Kendőt kötött a fejére és a falu felső vége 152 Szulof| Kendőt kötött a fejére és a falu felső vége felé indult. 153 Szulof| felső vége felé indult. A felső végen is csárda volt, 154 Szulof| csárda volt, címezték pedig „A vén borivó”-hoz, csakhogy 155 Szulof| borivó”-hoz, csakhogy ez a csárda már kiment a divatból. 156 Szulof| csakhogy ez a csárda már kiment a divatból. Mert hiába, a 157 Szulof| a divatból. Mert hiába, a vén, mogorva korcsmáros 158 Szulof| magát kelletni, amihez ez a cudar Zellmanovicsné mind 159 Szulof| értett.~Belépett Juliska „A vén borivó”-hoz és az extraszobában 160 Szulof| extraszobában letelepedett. A hordószag, amely talán még 161 Szulof| akadálytól megriadt volna.~A csárdásgazda levett süveggel 162 Szulof| Miben lehetnék szolgálatára a tekintetes asszonynak?~- 163 Szulof| komoly hangon Juliska, de a vén csárdás mégis nevetett 164 Szulof| lelógó, deres bajsza alatt.~- A borom az savanyú - felelte 165 Szulof| csendesen.~- Antul jobb.~- A cigánnyal pedig a tekintetes 166 Szulof| jobb.~- A cigánnyal pedig a tekintetes úr mulat a cifra 167 Szulof| pedig a tekintetes úr mulat a cifra asszonynál.~Juliska 168 Szulof| Juliska az asztalra dobta a zöld selyemerszénykét.~- 169 Szulof| Én jobban megfizetem a cigányt! Lóduljon kend a 170 Szulof| a cigányt! Lóduljon kend a bandáért!~Néhány aranyat 171 Szulof| bandáért!~Néhány aranyat dobott a csárdásgazda markába. (Hej, 172 Szulof| az aranykák! Régen volt.)~A csárdás egy hosszúnyakú 173 Szulof| asztalra és elbaktatott a bandáért.~A pénznek volt-e 174 Szulof| elbaktatott a bandáért.~A pénznek volt-e varázsa, 175 Szulof| pénznek volt-e varázsa, vagy a cigányok unták meg az egy 176 Szulof| egyenként besompolyogtak „A vén borivó” extraszobájába, 177 Szulof| szólt és összecsücsörítve a száját, fütyülni kezdett 178 Szulof| száját, fütyülni kezdett a rangos menyecske. A hosszúnyakú 179 Szulof| kezdett a rangos menyecske. A hosszúnyakú a nóta végén 180 Szulof| menyecske. A hosszúnyakú a nóta végén ezer darabra 181 Szulof| végén ezer darabra törött a sarokban.~A cigányok pedig 182 Szulof| darabra törött a sarokban.~A cigányok pedig húzták és 183 Szulof| éppen olyan rekedt volt a hangja, mintha bort ivott 184 Szulof| bort ivott volna, pedig a száját se érintette a bor.~„ 185 Szulof| pedig a száját se érintette a bor.~„A vén borivó” korcsmárosa 186 Szulof| száját se érintette a bor.~„A vén borivó” korcsmárosa 187 Szulof| borivó” korcsmárosa behozta a gyertyákat. Tövig vagy félig 188 Szulof| meg törtek szünet nélkül. A háromlábú széken hátradőlt 189 Szulof| háromlábú széken hátradőlt a menyecske és telitüdőből 190 Szulof| azért se bánom...”~Felemelte a kezét:~- Ácsi!~A cigányok 191 Szulof| Felemelte a kezét:~- Ácsi!~A cigányok megállottak és 192 Szulof| az arcuk az örömtől, mert a cigány azt szereti, ha parancsolnak 193 Szulof| szereti, ha parancsolnak neki.~A gyűrűs, kis, fehér kéz koppant 194 Szulof| kéz koppant az asztalon és a nóta tovább haladt:~- „Hogy 195 Szulof| én angyalom - mégse lett a párom” - fújta Juliska, 196 Szulof| fújta Juliska, hogy még a híres Zellmanovicsné is 197 Szulof| extraszoba ajtaja felpattant és a küszöbön megállott a Juliska 198 Szulof| és a küszöbön megállott a Juliska férje.~- Asszony, 199 Szulof| kikelve.~- Húzzad, cigány, a pilátusát! - felelt Juliska 200 Szulof| felelt Juliska és az üveget a sarokba vágta.~A muzsikaszón, 201 Szulof| üveget a sarokba vágta.~A muzsikaszón, pohártörésen 202 Szulof| pohártörésen áthallatszott a férfi hangja:~- Rögtön gyere 203 Szulof| nyugalommal az asszony.~A férfi dühében a fogát csikorgatta 204 Szulof| asszony.~A férfi dühében a fogát csikorgatta és a cigányoknak 205 Szulof| dühében a fogát csikorgatta és a cigányoknak támadt:~- Mind 206 Szulof| asztaltól és kieresztette a hangját.~- De az árgyélusát! 207 Szulof| pórul jár - és felkapta a széket, amely keze ügyébe 208 Szulof| amely keze ügyébe esett.~A férfi zavarában elnevette 209 Szulof| magával nem mulatok. Menjen a Zellmanovicsnéhoz, ha mulatni 210 Szulof| akar - felelt foghegyről a menyecske.~A férfi az ajkába 211 Szulof| foghegyről a menyecske.~A férfi az ajkába harapott 212 Szulof| szólt vissza nagy dér-dúrral a küszöbről az ajtót bevágva 213 Szulof| haza.~- Holnapután - felelt a menyecske.~...Virradt is 214 Szulof| menyecske.~...Virradt is már a keleti ég alja. A menyecske 215 Szulof| is már a keleti ég alja. A menyecske álmosodni kezdett, 216 Szulof| asszony volt. Fizetett és a cigányoknak megparancsolta, 217 Szulof| megparancsolta, hogy kísérjék haza.~A csárda előtt lesunyt fővel 218 Szulof| előtt lesunyt fővel állott a férje, de a menyecske rá 219 Szulof| fővel állott a férje, de a menyecske rá se nézett.~ 220 Szulof| asszony elöl haladt, nyomában a muzsikáló cigányok, utánuk 221 Szulof| az ember... Végig-végig a falusi utcán szólt a nóta, 222 Szulof| Végig-végig a falusi utcán szólt a nóta, amíg csak hazáig értek.~ 223 Szulof| vagyunk, édes, jó uram.~...A krónikás leteszi a tollat. 224 Szulof| uram.~...A krónikás leteszi a tollat. Mert, ami aztán 225 Szulof| történt, az már nem tartozik a nyíri menyecske virtusához. 226 Szulof| menyecske virtusához. Inkább a férfiéhez.~(1907)~~ 227 Szulof| sűrű vendég volt, mint akár a végrehajtó. Úgy járt-kelt, 228 Szulof| mintha körülbelül ezekhez a falukhoz tartoznék. Látták 229 Szulof| Látták sokan éjjel kóborolni a kertek alatt, nappal eltűnni 230 Szulof| kertek alatt, nappal eltűnni a rozsvetésben.~A buji ördög 231 Szulof| eltűnni a rozsvetésben.~A buji ördög másféle volt. 232 Szulof| négylovas kocsin, - fekete volt a fogat, és a négy ló tüzelt - 233 Szulof| fekete volt a fogat, és a négy ló tüzelt - a bakon 234 Szulof| fogat, és a négy ló tüzelt - a bakon pedig senki sem ült, 235 Szulof| bakon pedig senki sem ült, a gyeplő a lovak közé volt 236 Szulof| senki sem ült, a gyeplő a lovak közé volt vetve. A 237 Szulof| a lovak közé volt vetve. A lovak egyszerre megállottak 238 Szulof| özvegy Sáriné háza előtt, és a hintóból valaki kiszállott. 239 Szulof| ekkor láthatatlan volt. A ház ajtaja magától kitárult, 240 Szulof| Egy jó negyedóra múlva a fekete fogat tovább vágtatott, 241 Szulof| és kocsis megint nem ült a bakon.~Persze ez így elmondva 242 Szulof| valószínűtlennek látszik, mint az a sok többi történet mind, 243 Szulof| akik színről színre látták a földalatti fejedelmet és 244 Szulof| és azoknak se megbízható a vallomása. Ám mindjárt másféle 245 Szulof| Ám mindjárt másféle lesz a történet, ha elmondjuk, 246 Szulof| asszony volt ám, aki éjjel a Gellérthegyre jár, hanem 247 Szulof| annak csak fél lába volt. A másikat odaadta a hazájának... 248 Szulof| volt. A másikat odaadta a hazájának... Ha ugyan a 249 Szulof| a hazájának... Ha ugyan a hazának szüksége volt arra, 250 Szulof| fejjel szekérre üljön és a szekérről a szekér alá kerüljön. 251 Szulof| szekérre üljön és a szekérről a szekér alá kerüljön. Mikor 252 Szulof| akadnak még szép asszonyok, de a mienkben a legszebb özvegy 253 Szulof| asszonyok, de a mienkben a legszebb özvegy Sári Mihályné 254 Szulof| olyan nagy baj. Nemcsak a legszebb volt ő, de a legerényesebb 255 Szulof| Nemcsak a legszebb volt ő, de a legerényesebb is. Véleményem 256 Szulof| mint amilyen volt, ha ez a második tulajdonság hiányzik 257 Szulof| az, amely mindenkié. Az a szép, amely egyedül a miénk. 258 Szulof| Az a szép, amely egyedül a miénk. De a legszebb, amely 259 Szulof| amely egyedül a miénk. De a legszebb, amely senkié. 260 Szulof| senkié se volt, mióta az a bolond Sári - minek is születik 261 Szulof| egész testére. Elment, és a szép virágszál árván itt 262 Szulof| az első időben. Barinkay, a főszolgabíró ajánlkozott 263 Szulof| főszolgabíró ajánlkozott is nyomban a temetés után.~- Ha valamire 264 Szulof| forduljon hozzám. Tudja, a hatóság sok mindent megtehet, 265 Szulof| sok mindent megtehet, mert a hatóságnak nagy az ereje.~ 266 Szulof| nagy az ereje.~Így beszélt a vörösképű, kövér férfiú 267 Szulof| uram. Én nem igen járok a kocsmába verekedni.~- Nono - 268 Szulof| mintha az özvegy volna a legnagyobb verekedő.~A hónapok 269 Szulof| volna a legnagyobb verekedő.~A hónapok múltak, múladoztak 270 Szulof| kertész akadt volna, aki a virágszálat öntözi. Még 271 Szulof| jártában, így kiáltott fel:~- A macska rúgja meg! Ha egy 272 Szulof| fiatalabb volnék!~De mit ér a kívánság! Nem fiatalodott 273 Szulof| fiatal, öreg gavallér volt a vármegyében, mind megpróbálkozott 274 Szulof| az asszonyt, nem hajlott a szóra, esdeklésre. Barinkay 275 Szulof| megtörjem ennek az asszonynak a makacsságát.~Éppen jókor 276 Szulof| egész vármegye azon törte a fejét, hogy ki lehetett 277 Szulof| fejét, hogy ki lehetett a titokzatos látogató. Mert, 278 Szulof| Hallottam valami zörgést a tornácon, de ide a házba 279 Szulof| zörgést a tornácon, de ide a házba nem jött be senki. 280 Szulof| hozzá szomorú mosolygással.~A muskátlik tovább is ott 281 Szulof| udvarán ott járt és ugatta a holdvilágot három farkasfogó 282 Szulof| farkasfogó komondor. Barinkay a hivatalos jelentések margóján 283 Szulof| ilyenforma híradásokkal lehetett a megyei uraknak:~„Semmi nevezetes. 284 Szulof| uraknak:~„Semmi nevezetes. A Lőrinc napot megültük, Sáriné 285 Szulof| pedig lakat alatt tartja a szívét.”~A hivatalos írás 286 Szulof| alatt tartja a szívét.”~A hivatalos írás margójáról 287 Szulof| írás margójáról lenyestük a híradást. Az egyiket eltette 288 Szulof| levéltárosunk Gaál Endre, a másikat pedig valamelyik 289 Szulof| divatban volt, magam is a vármegyét szolgáltam és 290 Szulof| vármegyét szolgáltam és a Barinkay széljegyzetei jobban 291 Szulof| széljegyzetei jobban érdekeltek a hivatalos írásnál.~Egyszer 292 Szulof| Egyszer ezt jelentette a főbíró:~„A csendőrökkel 293 Szulof| ezt jelentette a főbíró:~„A csendőrökkel a fekete fogatot 294 Szulof| főbíró:~„A csendőrökkel a fekete fogatot nyomoztattam, 295 Szulof| szólított. Vidáman ültem fel a kocsira, vígan értem Bujiba. 296 Szulof| kocsira, vígan értem Bujiba. A vörösképű Barinkay atyáskodva 297 Szulof| atyáskodva tette vállamra a kezét:~- Nos, amice, mi 298 Szulof| Nos, amice, mi újság a központban?~Elmondtam mindent, 299 Szulof| alispán vizslája megveszett, a cigányok nagybőgőjét összetörték 300 Szulof| nagybőgőjét összetörték a héten a „Vörös ökör”-ben...~- 301 Szulof| nagybőgőjét összetörték a héten a „Vörös ökör”-ben...~- Hát 302 Szulof| Sárinéval mi van bátyám?~A főbíró savanyúan mosolygott:~- 303 Szulof| nagyon csalatkoztunk benne.~A karomba kapaszkodott és 304 Szulof| karomba kapaszkodott és a csizmaszárát veregette a 305 Szulof| a csizmaszárát veregette a lovaglóostorával.~- Tulajdonképpen 306 Szulof| Tulajdonképpen az volt a baj, hogy nagyon sokat gondoltunk 307 Szulof| olyan közönséges volt, mint a többi. Sőt, ha lehetséges, 308 Szulof| Férjhez ment, amice, és a szerelemnek vége.~- Hát 309 Szulof| vége.~- Hát az ördög, meg a fekete fogat?~- Falusi fantázia 310 Szulof| kocsi az udvarába, de azon a vőlegénye jött, bizonyos 311 Szulof| bizonyos Szebeni Mihály a Tiszántúlról. Néha csak 312 Szulof| jönnie.~- Hát meghódította a szép asszonyt egy idegen? - 313 Szulof| vetettem közbe. - Nagy baj.~A főbíró elgondolkozott. Majd 314 Szulof| sokára így dünnyögött:~- Az a legsajátságosabb, hogy közöttünk 315 Szulof| hogy egy özvegyasszonynak a szívébe az ajtón is be lehet 316 Szulof| hogy némely asszonynak a meghódítása a karikagyűrűvel 317 Szulof| asszonynak a meghódítása a karikagyűrűvel van összefüggésben.~( 318 Szulof| idevetődő idegennek, aki a városban jártában-keltében 319 Szulof| kétkerekű taligákat, amelyek a jubileumi forgatagban most 320 Szulof| akár téli időben; látja a hatalmasan kiépült utcák 321 Szulof| utcák szomszédságában azokat a kis görbe-gurba utcákat, 322 Szulof| valami „zug”-nak neveznek a rókáról vagy az angyalról, 323 Szulof| angyalról, amelyeken csak a bennszülött nyíregyházi 324 Szulof| egymást és összebújtak az adó, a katona, a követválasztási 325 Szulof| összebújtak az adó, a katona, a követválasztási izgalmak 326 Szulof| Könnyű az idegennek, aki csak a nagyra növekedett tornyokat, 327 Szulof| nagyra növekedett tornyokat, a tegnap Ér-folyó vizes partján 328 Szulof| partján termett proestákat[2], a tirpákok és a zsidók hallatlan 329 Szulof| proestákat[2], a tirpákok és a zsidók hallatlan meggazdagodását 330 Szulof| amikor szülővárosomban a mostani mámoros napokban 331 Szulof| vajon, mind valódi ez a „fény és pompa”, a gazdagság 332 Szulof| valódi ez a „fény és pompa”, a gazdagság hiúságos fitogtatása 333 Szulof| fitogtatása mögött nem nyargal-e a gondlovag, az örömös, kavargó 334 Szulof| zordon tanyavidék övezték a betolakodott idegenek elől?~ ~ 335 Szulof| idegenek elől?~ ~Vajon a mostani nagyvárosias kilendülések, 336 Szulof| koromban Nyíregyházán mindig a muszka regények mélabújára 337 Szulof| boldog marad továbbra is a városban a bankettek ízeivel 338 Szulof| marad továbbra is a városban a bankettek ízeivel a szájban, 339 Szulof| városban a bankettek ízeivel a szájban, a kiállítások pompás 340 Szulof| bankettek ízeivel a szájban, a kiállítások pompás szivárványaival 341 Szulof| kiállítások pompás szivárványaival a szemében, a szép szónoklatok 342 Szulof| szivárványaival a szemében, a szép szónoklatok gyöngyös 343 Szulof| patakaival az emlékezetében, a dicsérő újságcikkek halmazatával 344 Szulof| beállítanak az őszi ködök, a sóhajtozó esők, a kopasz 345 Szulof| ködök, a sóhajtozó esők, a kopasz fák között süvöltöző 346 Szulof| zimankós idők, amelyek itt a Nyírségben majdnem olyan 347 Szulof| bánatosak szoktak lenni, mint a régi szent Oroszországban?... ( 348 Szulof| szent Oroszországban?... (A város poétája, Vietórisz 349 Szulof| az Anyegin versformáját a régi Nyíregyházáról írott 350 Szulof| vendégnek érzem magam ebben a felajzott kedvű városban, 351 Szulof| Az idő múlott, az arcok a múltban megszépültek, bármilyen 352 Szulof| amikor mindennap láttam őket; a tirpák-lovak lettek a világ 353 Szulof| őket; a tirpák-lovak lettek a világ legszebb paripái, 354 Szulof| nem gázolhattak el velük a várost gyűlölő kocsisok; 355 Szulof| kocsisok; az olajlámpásos házak a legboldogabb hajlékok, ahol 356 Szulof| lábú szolgálók táncolnak a szüreti mustban, és kenyérdagasztó 357 Szulof| fel csendes hízelkedéssel a hajnali álomból; - sok mindent 358 Szulof| ábrándoztam harminc év alatt a nyíri város felől, amiért 359 Szulof| valaha is számítottam. De a nagyszerű polgármester ragyogó 360 Szulof| polgármester ragyogó áldomásai, a megyei urak helyeslő vállveregetései, 361 Szulof| helyeslő vállveregetései, sőt a zsidók ölelgetései sem tudják 362 Szulof| tudják velem feledtetni azt a borús, aggodalmas, összeráncolt 363 Szulof| lakosaival ott húzódik meg a kivilágított kirakatú, idegenektől 364 Szulof| őszi esték, betegség nyög a szalmazsákon, szegénység 365 Szulof| szegénység eregeti ki füstjeit a düledező kéményekből, tyúk 366 Szulof| tyúk módjára kotkodácsol a női műveletlenség és hordó-basszus 367 Szulof| hordó-basszus hangja van a férfiak intelligencia-hiányának... 368 Szulof| intelligencia-hiányának... Ott túl a fénylő potrohú nagy utcákon 369 Szulof| nagy utcákon éjszakánkint a gond ebei vonítanak a holdvilág 370 Szulof| éjszakánkint a gond ebei vonítanak a holdvilág felé, akármilyen 371 Szulof| lehet szerencsétlen ember a városban.~(1924)~~ 372 Szulof| A NYÍREGYHÁZI EMBER~~I.~~- 373 Szulof| még egy meszellyel - mondá a régi nyíregyházi polgár, 374 Szulof| történetesen még emígy is szólott a régi polgár az asztaltársaihoz:~- 375 Szulof| kolbász maradjon.~Ezzel a két mondással bízvást végigélhette 376 Szulof| mondással bízvást végigélhette a reászabott évtizedeket, 377 Szulof| beleéghetett nádas házába a nyíregyházi ember, mert 378 Szulof| nyíregyházi ember, mert a nádfödelű háznak az a sorsa, 379 Szulof| mert a nádfödelű háznak az a sorsa, hogy végül is leégjen; 380 Szulof| hogy végül is leégjen; a polgárnak pedig az, hogy 381 Szulof| pedig az, hogy elfoglalja a maga helyét a Morgó-temetőben, 382 Szulof| elfoglalja a maga helyét a Morgó-temetőben, mint azt 383 Szulof| tették.~...Sokat törték a fejüket a nyíregyházi papok, 384 Szulof| Sokat törték a fejüket a nyíregyházi papok, hogyan 385 Szulof| hogyan lehetne megértetni a nyíregyháziakkal, hogy az 386 Szulof| borán kívül van egyéb jó is a világon...~ ~- Persze 387 Szulof| Persze hogy van - felelték a nyíregyháziak. - Ilyen valami: 388 Szulof| nyíregyháziak. - Ilyen valami: a bokortanya, az otthon nevelt 389 Szulof| legalább négy van belőle a kocsiba ragasztva, - az 390 Szulof| ragasztva, - az erdőirtvány vagy a kiszárított láp, nádas helyén 391 Szulof| jogánál fogva előbb kifogta a vadvizekből, tavakból (a 392 Szulof| a vadvizekből, tavakból (a mai Nagykállói utca helyén 393 Szulof| helyén elterülő nádasokból) a csíkokat, halakat, hogy 394 Szulof| Van: azonkívül még a világon „nyíregyházi takarékosság”, 395 Szulof| takarékosság”, amely túlhaladja a más vidéken ismert fösvénységet 396 Szulof| tirpák-konokság”, amely addig birkózik a terméketlen sziksavas földdel 397 Szulof| terméketlen sziksavas földdel vagy a csavargó természetű futóhomokkal, 398 Szulof| biblia minden háznál, amelyet a haldokló kezébe lehet adni, 399 Szulof| nagyobb időrablás nincs a világon.~- Van aztán még 400 Szulof| Nyíregyházán kívül egy falu a világon, amelyet úgy hívnak, 401 Szulof| ahonnan valamikor elindulának a nyíregyháziak ősei, hogy 402 Szulof| koldusságot vállaljanak a Károlyi- és Dessewffy-uradalmakban. 403 Szulof| Dessewffy-uradalmakban. A Szarvasról bevándorolt tirpákok 404 Szulof| bizony rövidesen kifizették a grófokat, megvette a zsellér 405 Szulof| kifizették a grófokat, megvette a zsellér a földesúr földjét 406 Szulof| grófokat, megvette a zsellér a földesúr földjét jó aranyon 407 Szulof| gyerekkoromban és nagyot sóhajtva a nyíregyházi gazdák.~ ~~~ ~~~ 408 Szulof| De hát a papok nem hiába üldögéltek 409 Szulof| üldögéltek nyári alkonyatokon a régi katolikus plébánia 410 Szulof| való ember is letelepedjen a padra.) Itt ült Verzár István, 411 Szulof| Itt ült Verzár István, a plébános, mellette Bartholomidesz 412 Szulof| mellette Bartholomidesz János, a lutheránus esperes, Lukács 413 Szulof| lutheránus esperes, Lukács Ödön, a kálvinisták papja, valamint 414 Szulof| valamint Fekete István, a görögkatolikusok esperese. ( 415 Szulof| görögkatolikusok esperese. (Ha a zsidó rabbinus történetesen 416 Szulof| helyet szorítottak neki is a padon.)~Erről a zöldre festett, 417 Szulof| neki is a padon.)~Erről a zöldre festett, kulcsos 418 Szulof| padocskáról számítandó az új, a mai Nyíregyháza megszületése.~ 419 Szulof| Nyíregyháza megszületése.~Erről a padról belátni lehetett 420 Szulof| padról belátni lehetett a nyíregyházi piacot, amely 421 Szulof| hosszú árnyékát vetette a katolikus templom. (Ki hitte 422 Szulof| hogy valamikor elmegy innen a torony árnyéka, mert a templomot 423 Szulof| innen a torony árnyéka, mert a templomot mindenestül arrább 424 Szulof| mindenestül arrább tolják, mikor a nyíregyháziaknak szükségük 425 Szulof| piacterük legyen?)~Erről a helyről szemügyre lehetett 426 Szulof| szemügyre lehetett venni azt a nádtetejű, hosszú, földszintes 427 Szulof| hosszú, földszintes épületet, a városi vendégfogadót, amely 428 Szulof| már csalogatóan hívogatta a pirosas lámpafény a könnyelműségükből 429 Szulof| hívogatta a pirosas lámpafény a könnyelműségükből még fel 430 Szulof| megyei uraságokat, valamint a civilizációra hajlamos nyíregyháziakat.~ ~ 431 Szulof| tartja itt mézes szóval a vendégeket, - egyformán 432 Szulof| tisztek és grófok - amíg a szegény pincérből lett gazdag 433 Szulof| lett gazdag Rózsakerti úr a kártyát keveri ugyanezeknek 434 Szulof| kártyát keveri ugyanezeknek a vendégeknek (hogy majdan 435 Szulof| és mezítláb szökjön meg a városból). Az elkényeztetett 436 Szulof| akkori miniszterelnök fiát; a főhadnagy sarkon fordul, 437 Szulof| magát, - de egyelőre még ez a kancarúgás sem árt a Rózsakerti-pár 438 Szulof| ez a kancarúgás sem árt a Rózsakerti-pár népszerűsé 439 Szulof| zsellértelepet - panaszkodnak a papok ott a plébánia padján. 440 Szulof| panaszkodnak a papok ott a plébánia padján. De hiába 441 Szulof| Ugyanerről a padról látni a Hársfához 442 Szulof| Ugyanerről a padról látni a Hársfához címzett fogadót, 443 Szulof| fogadót, amelynek udvarán állt a színes papírrongyokkal teliragasztott 444 Szulof| recsegtek-ropogtak, amikor a vándor színtársulatok jóllakás 445 Szulof| színtársulatok jóllakás céljából a „Peleskei nótárius”-t tűzték 446 Szulof| ismét műsorukra. Ámde ezek a régi direktorok a kortína 447 Szulof| Ámde ezek a régi direktorok a kortína lyukain át csakhamar 448 Szulof| észreveszik azt is, hogy a közönség soraiban már vannak 449 Szulof| úriemberek, akiknek kedvéért a könnyű múzsát is be lehetne 450 Szulof| is be lehetne szólítani a színpadra a masztix-szagú 451 Szulof| lehetne szólítani a színpadra a masztix-szagú női öltözőből ( 452 Szulof| amelynek hasadékai körül a helybeli hatosztályos gimnázium 453 Szulof| ifjúsága tartott inspekciót). A könnyű múzsa jöttével többet 454 Szulof| jöttével többet emlegetik a nyíregyháziak a félmeztelen 455 Szulof| emlegetik a nyíregyháziak a félmeztelen vándorszínésznők 456 Szulof| vándorszínésznők nevét, mint akár a polgármesterét. Még magam 457 Szulof| trikóján és ezzel felborította a város nyugalmát.~A papok 458 Szulof| felborította a város nyugalmát.~A papok megint csak szószékeikre 459 Szulof| ilyen ára van - dörgik mind a négy templomukban.~~Az 460 Szulof| kiragasztotta piros céduláit a Hársfában. A botos színészek 461 Szulof| piros céduláit a Hársfában. A botos színészek és a proporcióra 462 Szulof| Hársfában. A botos színészek és a proporcióra dolgozó kóbor 463 Szulof| terjedt Nyíregyházának. A különböző primadonnák pedig 464 Szulof| természetesnek vették, hogy a nyíregyházi szezon alatt 465 Szulof| mily tündérien hangzott a nagydob pufogása a Hársfa 466 Szulof| hangzott a nagydob pufogása a Hársfa felől! Kucséberkosár-szaga 467 Szulof| Kucséberkosár-szaga lett az udvarnak a színésznőknek adott ajándékoktól; 468 Szulof| adott ajándékoktól; Tahi, a helybeli temetkezési vállalkozó, 469 Szulof| temetkezési vállalkozó, a koporsóüzlet mellett jónak 470 Szulof| hiába fogadja az igazgató a kölcsön-kérőket azzal a 471 Szulof| a kölcsön-kérőket azzal a barátságos szóval, hogy 472 Szulof| barátságos szóval, hogy aki a takarékba nem betétet hoz, 473 Szulof| már eo ipso[3] rossz: - a színtársulatok időzése idején 474 Szulof| színtársulatok időzése idején a legelső bonitású[4] úriemberek 475 Szulof| kifogytak az aprópénzből, mert a színésznőket azon kellett 476 Szulof| Nagy megkönnyebbülése volt a bennszülött asszonyoknak, 477 Szulof| lányoknak, amikor azok a nőszemélyek, akik a férfiaknak 478 Szulof| azok a nőszemélyek, akik a férfiaknak az örökös dalt, 479 Szulof| hirdették, végre kimentek a városból. Sőt a plébánia 480 Szulof| kimentek a városból. Sőt a plébánia előtt üldögélő 481 Szulof| nyugodtabban beszélgettek a város jövőjéről.~~ ~~ 482 Szulof| város jövőjéről.~~ ~~A nyíregyházi ember pedig 483 Szulof| nyíregyházi ember pedig ment előre a maga céltudatos útján.~Ebben 484 Szulof| céltudatos útján.~Ebben a városi élet egyes túlhajtásai: 485 Szulof| élet egyes túlhajtásai: a duhaj mulatozások, kártyázások, 486 Szulof| miatt történt tán, hogy a lakosság ősibb, tehát maradibb 487 Szulof| maradibb része eltávolodott a várostól. A tanyák szaporodtak, 488 Szulof| eltávolodott a várostól. A tanyák szaporodtak, majorsági 489 Szulof| nyájak teremtek odakint abban a nagy nyíregyházi határban, 490 Szulof| igazi nyíregyházi ember a maganevelt, gyönyörű négy 491 Szulof| legföljebb hetivásárkor jön be a városba; maga hajt a gazda, 492 Szulof| be a városba; maga hajt a gazda, az asszonynép a por, 493 Szulof| hajt a gazda, az asszonynép a por, meleg vagy eső ellen 494 Szulof| por, meleg vagy eső ellen a fejére hajtja tarka felsőszoknyáját - 495 Szulof| még ott elég szoknya - és a kasfarban telepedve, százszor 496 Szulof| hosszú szánok farolnak a Nagykálló utca töltésén, 497 Szulof| üzletekből hiába várják a főnökök, hogy a négylovas 498 Szulof| hiába várják a főnökök, hogy a négylovas szán stációt tartson. 499 Szulof| négylovas szán stációt tartson. A nyíregyházi ember lehetőleg 500 Szulof| nélkül is rájön az igazságra. A boltba pedig már csak azért