Part

 1 Szulof|              sohase is forrt volna ki ez a céda újbor, amely úgy
 2 Szulof|              nem bánom, nem bánom...”~Ez a hang, amely úgy simult
 3 Szulof|             vén borivó”-hoz, csakhogy ez a csárda már kiment a divatból.
 4 Szulof|             se magát kelletni, amihez ez a cudar Zellmanovicsné mind
 5 Szulof|            férje.~- Asszony, mi dolog ez? - kiáltotta magából kikelve.~-
 6 Szulof|               nem ült a bakon.~Persze ez így elmondva éppen olyan
 7 Szulof|            özvegy Sári Mihályné volt. Ez azonban még nem lett volna
 8 Szulof|          híres, mint amilyen volt, ha ez a második tulajdonság hiányzik
 9 Szulof|      körülnézek: - vajon, mind valódi ez a „fény és pompa”, a gazdagság
10 Szulof|              magát, - de egyelőre még ez a kancarúgás sem árt a Rózsakerti-pár
11 Szulof|         vetették le nevüket is, pedig ez csak ötven krajcárukba került
12 Szulof|            különböző részeiből, amely ez idő tájt a Nyírségben még
13 Szulof|           paradi­csom vagy az ugorka. Ez a Popper nagy fába vágta
14 Szulof|          fésűt hordoz a hajában, mint ez Rákóczi óta divat volt.~
15 Szulof|                         Gyönyörű volt ez a régi sóstói erdő. Még
16 Szulof|             ihatatlanul sós volt.~No, ez a sóstói fürdő volt a nyíregyházi
17 Szulof|             Elek Gusz­táv ezredes, ki ez idő tájt az ország első
18 Alfold| táncmesterséghez, toronymászáshoz is. Ez az ember inkább kedvére
19 Alfold|     megkezdődhetett a beszélgetés. De ez a kútmester kemény diónak
20 Alfold|              hogy maradnék otthon.~De ez egyszer nem hallgattam rá.
21 Alfold|           kalandozott. „Hát, kié volt ez a ház?” - kérdi az utazó,
22 Alfold|               hogy elég izgalmas volt ez az utóbbi száz esztendő,
23 Alfold|               sujtásos kortesgondolat ez, akárkinek jutott az eszébe,
24 Alfold|             szava... De hová lett már ez a jeles asszonyság, talán
25 Alfold|           hajnalon a medve eltűnését. Ez a németbe ojtott inzsellér
26 Alfold|          kemecsei tavakat látogatják. Ez a Vencel híres volt arról,
27 Alfold|             nádas felől. Kriptai volt ez, a vén pákász, csíkhalász
28 Alfold|         üveggel kínálgassa.~- Nem árt ez éhgyomorra! - mondta.~      ~
29 Dunant|      Sgalitzer. - Szedje össze magát. Ez nem szállítási üzlet...~
30 Dunant|          asszonyfejemet szerelmemért. Ez a szerelem, fölséges asszonyom.~      ~
31 Dunant|              meddig beszélt volna még ez érzelmes Pamutkai az éji
32 Dunant|            bevonja a társaséletbe, de ez a kísérlet is kudarcot vallott.~-
33 Dunant|                midőn jelenéseket lát. Ez a rongyos katona az első
34 Dunant|               munka után szinte ijedt ez a nyugalom. Evezni, húzni,
35 Dunant|               Evezni, húzni, haladni: ez az élet, nem pedig egy helyben
36 Dunant|               a baljóslatú Balatonba: ez az öröm, nem pedig tunyán
37 Dunant|        felragyogni, győzni a vizén... Ez az élet, nem az üldögélés
38 Dunant|         termény­kereskedő jelenlétét. Ez a rövidnyakú, vézna arculatú,
39 Dunant|             vagy szenesládában. A tél ez évben hosszúra nyúlott,
40 Dunant|       csillagtalan tavaszi éjbe, mint ez a tréfás kis szellemeknek
41 Dunant|              a mesemondásban, - amint ez a jóságos nagy mesemondó
42 Dunant|            vége. A veszprémi országút ez, benne fut a Bakonyban,
43 Dunant|            másiktól, mégis olyan sűrű ez az erdő, hogy nyomban elrejti
44 Dunant|               többé a lábatokat, mert ez Veszprém megye”; - a betyárok
45 Dunant|             korában tán csókot kapott ez a kabát, de most már olyan
46 Dunant|              kocsit.~Mintha lassítana ez a bojnyik-képű kocsis. Egész
47 Dunant|              mellett és várakozik.~Ha ez a vén ember valódi bakonyi
48 Dunant|               át a haramiának.~Mózsi, ez az elvetemedett mihaszna
49 Tisz  |          szerepel. Tokaji bor! Bizony ez a fogalom kissé értékét
50 Tisz  |           erejű, varázslatos szó volt ez a név: Tokaj. Kár, hogy
51 Tisz  |           medrében. A fa-szállításnak ez az ezer esztendős módja
52 Tisz  |           Észrevétlen, megfoghatatlan ez a változás itt a félhomályos
53 Tisz  |             gallyacskák zörgését. Sőt ez az állandó zörej is olyanforma
54 Tisz  |              többször nyugtalankodnak ez idő tájt, mint egyébkor.
55 Tisz  |              Mindenki nyugodt, mintha ez volna a természetes rendje
56 Utos  |      felhőtlen óráiban. Illő is, hogy ez a rész képviselje leggazdagab­