Part

 1 Szulof|               a kőoszlopokhoz, mintha ott akartak volna telelni. Mert
 2 Szulof|            talatlan és tudatlan volt. Ott ült éjjel-nappal az ablaknál
 3 Szulof|            negyedóra múlva már megint ott volt.~- Asszony, édes feleségem,
 4 Szulof|   mosolygással.~A muskátlik tovább is ott virítottak az ablakában,
 5 Szulof|              az ablakában, az udvarán ott járt és ugatta a holdvilágot
 6 Szulof|          egykedvűvé válott lakosaival ott húzódik meg a kivilágított
 7 Szulof|            intelligencia-hiányának... Ott túl a fénylő potrohú nagy
 8 Szulof| zsellértelepet - panaszkodnak a papok ott a plébánia padján. De hiába
 9 Szulof|           felsőszoknyáját - marad még ott elég szoknya - és a kasfarban
10 Szulof|    mutatkozott a messziségben, mintha ott kezdődne a paradicsom. Hiszen
11 Szulof|             sőt felmásztak a fákra és ott tornáztak, kiáltoztak. Úgy
12 Szulof|             ugrásnyira volt Debrecen, ott is jeles bandák működtek.~-
13 Szulof|        szorult köztisztviselők kaptak ott kedvezményes ellátást a
14 Alfold|         rézgombokkal felpiperézve. De ott volt a kalapján a káposztagyalulók
15 Alfold|        szalmazsúpra, a kis suszternek ott feke­téllett a neve („itt
16 Alfold|              megbízható hazai borral. Ott látjuk már a kulacsot nemcsak
17 Alfold|     csíklevest kanalazni, ha nem ülne ott a hozzáértő vendég, akivel
18 Alfold|        szorítok neki helyet a házban. Ott van az „iroda”. Télidőben
19 Alfold|       hivatalos helyiségekben szokás. Ott majd elheveredhet a medvéd,
20 Alfold|      felvidították, amely halál pedig ott leskelődik a téli utazók
21 Alfold|     olvasásához kezdeni. Nem fújja el ott a gyertya lángját egykönnyen
22 Alfold|           fagyos, kísérteties nádasok ott a Felső-Tisza mentén, ahol
23 Alfold|               magáét; a csendőr pedig ott állott illendő távolságban,
24 Alfold|         nádasból medvéjével, amellyel ott búvóhelyet keresett. Hosszant
25 Dunant|              Arc nélküli alakok ültek ott sorjában. Antik csipke a
26 Dunant|              bíborvitorla alatt pedig ott áll a Szerelem. Ezüst sisakja
27 Dunant|       asszonyok, szép leányok vannak, ott csakhamar a gavallérok is
28 Dunant|             vonult be és egész nyáron ott káromkodott a sétatér kellős
29 Dunant|          arravaló helyek voltak, hogy ott fogadós, kellner vagy bárki
30 Dunant|            arcok. Az a fiatal legény, ott, az ifjú János próféta,
31 Dunant|          szegeződik: vajon mit látnak ott e nedves, örömtelen, fájdalmas
32 Dunant|             szelídségűek, mint egykor ott a veszprémi boltban, és
33 Dunant|               húsz esztendő előtt még ott kezdődött a Bakony, ahol
34 Dunant|          országúton ő amúgy sem járt. Ott csak lesben állt addig,
35 Dunant|         tarkaságában a haramia ingét. Ott, ahol sűrűbb az erdő, mintha
36 Dunant|            megduzzasztaná a lombokat, ott bizonyosan áll a betyár,
37 Dunant|      rablókedvvel, kegyetlen szívvel. Ott áll és már ki is lép az
38 Dunant|             megállítja az utazókocsit ott Palotán túl, ahol megint
39 Tisz  |        leltározva, anyakönyvelve volt ott minden hordó, minden butélia.
40 Tisz  |           sejteni lehet, hogy az erdő ott is folytatódik, mert hiszen
41 Tisz  |            lehetne hinni azt is, hogy ott egy másik, idegen, rejtelmes
42 Tisz  |               moha volt eddig csupán, ott valami láthatatlan belső
43 Tisz  |         bajusz-szakállas orca volt az ott a fatörzsben. Mintha előrehajolt
44 Tisz  |              a korona arany gombjait. Ott volt a király a fában -
45 Tisz  |                szakállasak, a revesek ott az erdei félhomályban ezalatt
46 Tisz  |           mindnyájan a királyt nézték ott a nagy fában. Egyiknek-másiknak
47 Tisz  |            emlékét.~S az óriási arcok ott álltak, néztek az erdei
48 Tisz  |      sötétségéből.~...Sokáig feküdtem ott az emberi arcok erdejében.
49 Utos  |              toppan­nak elénk, mindig ott érezzük ezekben a rajzokban