Part

 1 Szulof|           adók súlya alatt nyögni! Most lehet csak bánatos a táj,
 2 Szulof|          könyökölve.~- No, morék,- most ügyeljetek, mert úrnak játsztok,
 3 Szulof|            megcsókolta az arcát.~- Most már kvittek vagyunk, édes,
 4 Szulof|            a jubileumi forgatagban most éppen úgy csengős lóval
 5 Szulof|             istenek pászolnak.)~...Most mi tagadás benne, bizonyos
 6 Szulof|           magányos életmódjai elől most harminc esztendeje elmentem,
 7 Szulof|          nyíri város felől, amiért most több pohárköszöntőben van
 8 Szulof|    háromemeletes palota.~      ~És most, a százesztendős alapítás
 9 Szulof|           már a XIX. században is. Most már csak idő kérdése volt,
10 Szulof| hivataloskodást egy őszi hétre), - most már csak idő kérdése volt,
11 Szulof|      természetesen kitüntetéssel), most is tárt karokkal fogadják,
12 Szulof|           szaval a népünnepélyen!~~Most aztán, hogy minden oldalról
13 Szulof|           öregdiákok fantáziájában most talán könnyebben megjelennek,
14 Alfold|            felírta... Gyógyszerész most már nem kérdezett semmit.
15 Alfold|            ugyanazon az úton, mint most.~Mentem, pedig minden megállított.
16 Alfold|          Elment tőlem, itthagyott. Most már aztán vándorolhatok
17 Alfold|           termettek e tájon, ahová most újra belép a magyar állameszme.
18 Alfold|    felvidámítására.~És voltaképpen most kezdődik el, szeptemberben
19 Alfold|  cókmókjaik között.~A tarisznyáról most nem beszélek, mert az mindig
20 Alfold|             hát ne törődjenek vele most sem, amikor asszonysárkány
21 Alfold|            mint az indiánok.~No de most már mindegy, legalább lehet
22 Alfold|            puskás urak közé.~- Hát most hol van az a híres uraság,
23 Alfold|      rejtelmek, titkok nélkül.~~Ám most különös vonítás, félig-meddig
24 Alfold|           nádas felől, mintha csak most vették volna észre a tüzet
25 Alfold|    vadállattal.~- Hops, - kiáltott most az öreg Halászy - hiszen
26 Alfold|             Én nem bánom, - mondta most foghegyről - én bevárhatom
27 Alfold|            házat. Dehogyis vezette most láncán medvéjét; - füstölgő
28 Dunant|           De mert fiatalok voltak, most alaposan ki akarták használni
29 Dunant|           fizetésük miatt. ~      ~Most is csak nagyon távolról
30 Dunant|      vagytok a katonái? - kérdezte most a szellem.~Sgalitzer izgatottan
31 Dunant|          szegény kísértet.~- Szólj most te Büdi Anna, leányom, mi
32 Dunant|            sétatér kellős közepén.~Most is, midőn az ország legszebb
33 Dunant|  egykönnyen nyugszik bele sorsába. Most már bizonyos, hogy összeesküvést
34 Dunant|          az üldögélés a kikötőben. Most egyszerre szegény munkásemberekké
35 Dunant|           kérdezgetik fejem felett most is, a márciusi estén szelíd
36 Dunant|         töltik meg zápult fenekét. Most tavasszal, ama régi tavasszal
37 Dunant|        egyszerre otthon lett volna most már mindenki számára, de
38 Dunant|       csókot kapott ez a kabát, de most már olyan vén, hogy legfeljebb
39 Dunant|          messze hazájától tölté és most újra útrakelt vala, hogy
40 Dunant|           néhány szál gyufát kért.~Most már biztonságosabban folytattuk
41 Dunant|          hallgatta a beszélgetést, most fészkelődni kezdett a helyén.~-
42 Tisz  |           rejtett a cigány postás. Most még ártatlanabbak e levelek