Part

 1 Szulof|               A nyírségi orkán, amely e falvakat lerombolta az elmúlt
 2 Szulof|          amely az ősök lovainak fejét e tájra irányította, és az
 3 Szulof|            szent tiszteletben tartják e tájon.~~Néha múzeumi hangulatot
 4 Szulof|     elszomorodása volt a bánat, amely e kutyabőrös, voksos, választó
 5 Szulof|                 a szokás-jog (amelyet e falvakban pogány-tiszteletben
 6 Szulof|               rontsd az egész­ségedet e cefrével, mit itten mérnek.~
 7 Szulof|             Bizonyos volt arról, hogy e boszorkánykodások bármelyike
 8 Szulof|           inszurrekció korából maradt e szobában, facsarta orrát,
 9 Szulof| asztalfiókjában akkor is, ha elmúlnak e napfényes, vénasszonyok
10 Szulof|              Nyíregyházához leginkább e mélabús, szlávos hangulatok,
11 Szulof|             hitüket elhagyták.~Miután e vidék többi lakosságának,
12 Szulof|          kölcsönkönyvtárból merítette e sorok írója is, sajnos soha
13 Szulof|          tanítani, nem maradhatnak ki e régi duhaj tanítványai sem
14 Szulof|               keresz­tül szekereikkel e vadregényes tájon, nagyon
15 Szulof|          farmereket, telepeseket vonz e bús vidékre, Békés megyei
16 Szulof|              megint csak dolgozni. És e mellett a sivár, szinte
17 Alfold|        Legjobb fiatalkorban utazgatni e tájon, amikor az ember lelkében
18 Alfold|       legszínesebb darabjai termettek e tájon, ahová most újra belép
19 Alfold|            igaz, hogy akad kisasszony e tájon is, mint mindenütt,
20 Alfold|               állami hivatalnok, akit e tájra rendelt felsőbbsége:
21 Dunant|              alatt annyira megszokták e lányokat, hogy csupán megvetni
22 Dunant|              sőt talán maga sem hitte e percben igazságát mondásának, -
23 Dunant|             lépett. Bár lúdtalpú volt e Pamutkai, sohasem mulasztotta
24 Dunant|               szerelmem tárgya. Kövér e nő, amilyen kövér nők csak
25 Dunant|              három éve ünnepeltük meg e helyen. A lampionos esték
26 Dunant|            látta. De a fürdőház felől e percben az öreg Bábi Samu
27 Dunant|              talán nem is érkezik meg e nyáron. De, amint az optimisták
28 Dunant|              A csöndes sarokasztalhoz e naptól fogva nagy, csattogó
29 Dunant|             Vajon él-e még a szerelem e bús időkben, amelynél zordabbakról
30 Dunant|      szegeződik: vajon mit látnak ott e nedves, örömtelen, fájdalmas
31 Dunant|              megválni a fáradalmaknak e kemény deszkájától. Lepihennek
32 Dunant|            élet; a fájdalom és bánat, e két fütyörésző szegény­legény
33 Dunant|          kereső Jókait. (Róza asszony e télen Pesten maradt, egyébként
34 Dunant|              ország minden tája felől e márciusi borongón bús estéken,
35 Dunant|           veszprémi gabonást, - Jókai e szenvedéses, kínban, magányban,
36 Dunant|             tél után, amelynek csupán e ház poros ákácvirághoz hasonlatos
37 Dunant|            kisfiút visszatérni látták e tájra. Az országút mellett
38 Tisz  |          amely moha alakjában benőtte e fákat tetőtől talpig. Ezek
39 Tisz  |            világos volt előttem, hogy e vén fának növendékfácska
40 Tisz  |                Most még ártatlanabbak e levelek a régi jámbor óhajtásoknál. „