Part

 1 Szulof|           Mert késő őszre hajlott s az újbor már kiforrt. Bár
 2 Szulof|        igen fiatal menyecske volt s nem ismerte a férfiak szokásait -
 3 Szulof|    törvényszéket ígért a városnak s amellett lutheránus is volt.
 4 Szulof|   mentében a gimnáziumépület áll. S a gimnázium előtt egy akkora
 5 Szulof|          álnév alatt írta verseit s nem hiába szeretjük őt öregdiák
 6 Szulof|         Eloszlik, mint a buborék, s marad, mint volt, a puszta
 7 Szulof|           atlaszszoknyát, derékot s efféle fehér illusiont fehér
 8 Alfold|         az egyik vége már bedőlt, s a holdvilág a vándorlegények
 9 Alfold|   előcsalogatta a tücsköt odvából s az fél lábon hegedült a
10 Alfold|        zöld posztóból volt varrva s apró rézgombokkal felpiperézve.
11 Dunant|      alatt, - egymás kezét fogták s elhatározták, hogy egy percig
12 Dunant|          le egy ablak­mélyedésbe, s az egyik kisasszony csak
13 Dunant|          a hajóállomás irányában, s még arra sem jutott idő,
14 Dunant|    színészek nem kapnak meghívót.~S a bál aztán meg is történt.
15 Dunant|   kisasszonyról is megemlékezett. S ezért a somlai átalagban
16 Dunant| evőeszközök, esetleg egy tojótyúk s egyéb baromfi utaznak a
17 Dunant|          őket, holott mindig vele s benne vannak, csak tűri,
18 Dunant|          innen nemsokára kikötnek s örökre felejtik a hajósokat,
19 Dunant|     elsuhan a szél, mint az álom, s a hajósnak nehéz, megszakadó
20 Dunant|   révészgazda sirályhangja. Állj. S akkor szökkenve, nyögve,
21 Dunant|      üzlettelenség és pangás elől s füredi házába beköltözött?
22 Tisz  |         égből. Dél van az órámon, s itt mégis alkonyi félhomály
23 Tisz  |          vagy lejjebb csúsznak, - s egyszerre itt-ott kibontakozik
24 Tisz  |           kikémlelje a sűrűséget, s ekkor úgy láttam, mintha
25 Tisz  |          vagy vadászaton hordtak. S ebben a pillanatban világos
26 Tisz  |         és szétnézett az erdőben.~S a fatörzsek, a vének, szakállasak,
27 Tisz  |           nyomban megszólalnának. S mindnyájan a királyt nézték
28 Tisz  |          és kísére­tének emlékét.~S az óriási arcok ott álltak,
29 Tisz  |    napsugár visszarepült az égbe, s idelenn újra sötét lett:
30 Tisz  |    elbűvölt királyt és kíséretét, s amit gyönge emberi tudással
31 Tisz  |           könnyelműek, hetykék... s lassan azt vettem észre,
32 Tisz  |     embereket, akik mindig voltak s mindig egyformák voltak.
33 Tisz  |       tisztásnak a fenyveserdőben s egy orgonabokornak a kedvéért.
34 Tisz  |           béke és csendesség van, s a nők oly halkan mennek
35 Utos  |           elmélázó darvadozásain, s leírja mindazt, amit látott,
36 Utos  |         bebarangolta a Nyírséget, s az újságíró élénk figyelmével
37 Utos  | örökítette meg a magyar hazát.~K. S.~~