Part

 1 Szulof|        zöld selyemerszénykét.~- Én jobban megfizetem a cigányt!
 2 Szulof|       tovább haladt:~- „Hogy az én angyalom - mégse lett a
 3 Szulof|            De az árgyélusát! Az én cigányomat ne bántsa senki,
 4 Szulof|        van. Mulassunk együtt.~- Én magával nem mulatok. Menjen
 5 Szulof|  Köszönöm jóságát, főbíró uram. Én nem igen járok a kocsmába
 6 Szulof|   megfordultában, de szorong az én szívem, amikor szülővárosomban
 7 Szulof|   melankolikus évek, amelyek az én fiatal koromban Nyíregyházán
 8 Szulof|         igazán - mondták még az én gyerekkoromban és nagyot
 9 Szulof|       hibátlan diák. Március 15-én az ő versét szavalják mindenfelé,
10 Szulof|     futamodott, hogy március 15-én Vietórisz József szaval
11 Alfold|     csak akkor gyógyult meg, ha én mellette voltam. Ha karomba
12 Alfold|      közönség jóvoltából még az én fiatal korom­ban is tartogattunk
13 Alfold|        a másikig: „Majd felelek én kend helyett a másvilágon” -
14 Alfold|       ágyból. - Majd előkerítem én a medvét, csak a mérnö­köt
15 Alfold|       elől először megugrott.~- Én nem bánom, - mondta most
16 Alfold|        mondta most foghegyről - én bevárhatom akár két lépésnyire
17 Alfold|     bokáját az ezredes előtt:~- Én nem teszek kárt a méltóságos
18 Dunant|  Sgalitzer izgatottan felelt:~- Én csak jövőre kerülök sor
19 Dunant|     elgondolkozva a vitéz. - Az én időmben ilyen mesteremberek
20 Dunant| beszélni:~- Fölséges asszonyom, én a szerelmet így ismerem:
21 Dunant|       Lajos, Lajos, Lajos. Ő az én szerel­mem, aki után epekedtem,
22 Dunant|         csalogánnyal együtt. Az én szerelmem bűnös szerelem
23 Dunant|            Engedelmükkel, tudom én, mi az a szerelem - szólalt
24 Dunant|         feltűnést keltve. - Óh, én tudom, nagyon jól tudom
25 Dunant|    Főnököm, Steinitz úr neje az én szerelmem tárgya. Kövér
26 Dunant|    ember vagyok, de van szívem. Én mondom önöknek, hogy a szerelem
27 Dunant|         emlékszel rá, kedvesem, én bizony már rég elfelejtettem...”~
28 Dunant|        uram büszkén emlegette: „Én mentettem meg a fürdőt,
29 Dunant|         mentettem meg a fürdőt, én, aki megtagadtatott, megcsúfoltatott...”
30 Dunant|   útinaplók, elhatároztam, hogy én is feljegyzek egy és mást
31 Dunant|        Nem kevésbé nézegette az én arcomat is az amerikai,
32 Dunant|         kísértetet az amerikai? Én bizony nem tudom, mélyen
33 Dunant|    várta további teendőit. Mire én mogorván rátámad­tam, hogy
34 Tisz  |         cselekedeteit elköveti. Én láttam egy mátyást, amely
35 Tisz  |   lassan azt vettem észre, hogy én nem is a mesebeli király