Part

 1 Szulof|          küszöbről az ajtót bevágva maga után.~De alig egy negyedóra
 2 Szulof|    szerelmetes atyámfiai?~Az özvegy maga szelídkésen mosolygott.~-
 3 Szulof|         pedig az, hogy elfoglalja a maga helyét a Morgó-temetőben,
 4 Szulof|            futóhomokkal, amíg végül maga alá gyúrja. Van rezes biblia
 5 Szulof|            ember pedig ment előre a maga céltudatos útján.~Ebben
 6 Szulof|      hetivásárkor jön be a városba; maga hajt a gazda, az asszonynép
 7 Szulof|           zsidó családnak megvolt a maga falusi, tanyai, pusztai
 8 Szulof|      árendás, mindenkinek megvolt a maga földje. A kisvárdai Diner
 9 Szulof|          mutatott, amely megvonta a maga áthatolhatatlan ködfalait
10 Szulof|        betyárnevét, mert jókedvében maga is eldicsekedett azzal,
11 Szulof|         azzal, hogy fiatalkorában ő maga volt a ba­ko­nyi Zsubri
12 Szulof|  Mezőssy-féle aszútól kapott kedvet maga a hetven esztendős szőlősgazda,
13 Szulof|       idejük a hosszú estéknek.~Már maga az is a mesemondások világába
14 Alfold|           szólt semmit, csak hagyta maga mellett lépegetni Gyógyszerészt.
15 Alfold|         kútmestert egy kőrakáson.~- Maga olyan rendes, józan embernek
16 Alfold|            Gyógyszerészre nézett:~- Maga nagyon kíváncsi embernek
17 Alfold|          töltöttem, bedőlt, csaknem maga alá temetett. A gyalogút
18 Alfold| hallgatóknak.~Mindenki megtalálta a maga életcélját, aki ide vizitbe
19 Alfold|     esztendeig meg tudott maradni a maga helyén, ahelyett hogy elsöprődött
20 Alfold|             reczky nevenapjáig, aki maga sem tudta már, hogyan lett
21 Alfold|             nevelőbe, és a kapitány maga vezette reggelenkint a kaszárnyába
22 Alfold|             híre terjed. Utóvégre a maga ezerholdas nádasát reszkírozta,
23 Alfold|           nyilván­való volt, hogy a maga hatvan-hetven kilós felszerelésével
24 Dunant|       azonban nem kapott, sőt talán maga sem hitte e percben igazságát
25 Dunant|             a leányt:~- Hallgasson, maga liba!~De már késő volt,
26 Dunant|       segítőtársat is szerződtessen maga mellé, Vinczédi úr, valamely
27 Dunant|   védekezett, tiltakozott, végre is maga volt az, aki tudakozódó
28 Dunant|     jámborabb hitelezőkről, akiknek maga a költő sietett elébük kopott
29 Dunant|            és a hosszú téli estéken maga mellé szoktatta az egyedülvalóságot
30 Dunant|         mesemondó annyi csodát tett maga is regényhőseivel.~~Jókai
31 Dunant|           kifizetett hitelezők, sőt maga a veszprémi „aranyember”
32 Tisz  |             Az már tudja ilyenkor a maga mondókáját, hallotta az
33 Utos  |           Baedecker, hanem valóság, maga a lüktető élet. A kenyérért