Part

 1 Szulof|            leteszi a tollat. Mert, ami aztán otthon történt, az már nem
 2 Szulof|       időrablás nincs a világon.~- Van aztán még Nyíregyházán kívül egy
 3 Szulof|             meg Szélre a nevét, amiről aztán évekig beszéltek. A száz
 4 Szulof|          önkéntes tűzoltóságot, amikor aztán tűzoltó lett minden valamirevaló
 5 Szulof|              József a tanári állást.~~„Aztán a pennát is jól forgatja
 6 Szulof|          szaval a népünnepélyen!~~Most aztán, hogy minden oldalról megvilágítottam
 7 Alfold|        fennakad egy asszonykötényen és aztán helyben marad.~A másik útitársa
 8 Alfold|              ugattak ezen az éjszakán. Aztán nagyon csendesen, lépésben
 9 Alfold|         kapaszkodva tette meg az utat, aztán bevárta a kútmestert egy
10 Alfold|             kötekedett Gyógyszerész. - Aztán még az sem végzi rendesen
11 Alfold|            tőlem, itthagyott. Most már aztán vándorolhatok kedvemre.
12 Alfold|           minden fajtából egyet. Amire aztán jöttek a betyárgyerekek
13 Alfold|             kért egy járatlan utas, de aztán megelégedett borral is.
14 Alfold|               volt a vendéglősnek.~Úgy aztán nem csodálható, ha az utasember
15 Alfold|             evett - felelt Nagyfalusy, aztán segített bekor­mányozni
16 Alfold|               utána a községházánál:~- Aztán hír nélkül ne maradjon a
17 Alfold| bőrtarisznyájába a kézibilincsek után, aztán kezébe kapta válláról szuronyos
18 Alfold|            hány lépésről kell lőni, de aztán mások ne puskázzanak itt
19 Alfold|             rávágta a vas szájkosarat, aztán hátra kerülvén, a doktor
20 Alfold|            Szarka doktortól a gyeplőt, aztán belevágott a lovakba. Mentek
21 Dunant|               kapnak meghívót.~S a bál aztán meg is történt. Az öreg
22 Dunant|              deszkáról, amelyen ülnek, aztán ugyanabban a másodpercben
23 Dunant|        elvonuló színészek a színpadon. Aztán legvégül a fejek maradnak
24 Dunant|         katonasapkás gyerek, azonkívül aztán nem találkozunk senkivel,
25 Dunant|          kalapnagyságú kék égboltozat. Aztán megint lomb, megint fa,
26 Dunant|                amíg dol­gát elvégezte. Aztán jött a titoktartó, láb­nyo­
27 Dunant|              szolgálni az álbetyárnak. Aztán megkönnyebbülve, vígan folytatjuk
28 Dunant|          szemügyre vette a bennülőket. Aztán rongyos szalmakalapjához
29 Tisz  |            januárban. A kis szőlőbogár aztán megette azokat a tőkéket,
30 Tisz  |          minden hordó, minden butélia. Aztán mikor a tiszttartó meggazdagodván,
31 Tisz  |             fizetni a hűtlen sáfárnak. Aztán nem fizetett egy krajcárt
32 Tisz  |            kérelmezte, amely bizottság aztán megállapította az öreg gróf