| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 85 1 88 1 9 1 a 3234 abba 1 abbahagyta 1 abban 12 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 3234 a 1047 az 406 és 379 hogy | Gyula Krúdy Magyar tájak IntraText - Concordances a |
Part
1001 Szulof| pesti egyetemen megszerezze a tanári oklevelet (természetesen 1002 Szulof| Kényeztetnék, ünnepelnék a szelíd, komoly fiatalembert, 1003 Szulof| szelíd, komoly fiatalembert, a lányos házak ablakain megmozdulnak 1004 Szulof| házak ablakain megmozdulnak a firhangok, ha az új tanár 1005 Szulof| firhangok, ha az új tanár úr a „Lutheránus Róma” utcáin 1006 Szulof| az új tanár egyelőre nem a virágos ablakokat nézi, 1007 Szulof| ablakokat nézi, hanem azt a végtelen sáros országutat ( 1008 Szulof| végtelen sáros országutat (a Kállai utcát), amelynek 1009 Szulof| utcát), amelynek mentében a gimnáziumépület áll. S a 1010 Szulof| a gimnáziumépület áll. S a gimnázium előtt egy akkora 1011 Szulof| is alig tudnak áthajtani a falusiak. „Ki kell kövezni 1012 Szulof| diák” - mondja Vietórisz. A nyíregyháziak meghökkennek, 1013 Szulof| meghökkennek, még mindig a pénzeserszényükre pályázik 1014 Szulof| szépen „kineveltették”? A pocsolya eddig is volt, 1015 Szulof| senki se fulladt bele, mert a diákok nem szoktak vízbe 1016 Szulof| nem életrevaló, - mondták a nyíregyháziak. De ekkor 1017 Szulof| segítségére jött Jósa András, a jeles megyei főorvos és 1018 Szulof| Vietórisznak. Kérvényt adott be a város magisztrátusához, 1019 Szulof| összegért árendába veszi a gimnázium előtt elterülő 1020 Szulof| De már erre felhördültek a nyíregyháziak (akik valamiképpen 1021 Szulof| valamiképpen mindig ujjat húztak a megyei hatóságokkal), kinyitották 1022 Szulof| hatóságokkal), kinyitották a város kasszáját és a gimnázium 1023 Szulof| kinyitották a város kasszáját és a gimnázium előtt olyan nagyvárosias 1024 Szulof| hogy csodájára jártak. A hagyomány szerint: csak 1025 Szulof| fogadta el Vietórisz József a tanári állást.~~„Aztán a 1026 Szulof| a tanári állást.~~„Aztán a pennát is jól forgatja Vietórisz 1027 Szulof| Vietórisz József!” - mondták a nyíregyháziak, akik a hazafias 1028 Szulof| mondták a nyíregyháziak, akik a hazafias vagy kortesverseken 1029 Szulof| már akkor is „széplelkek” a városban, akik sok mindenféléért 1030 Szulof| nemigen járultak komolyan a közterhek elviseléséhez, 1031 Szulof| közterhek elviseléséhez, a város megváltásához, a gimnázium 1032 Szulof| a város megváltásához, a gimnázium eltartásához.) 1033 Szulof| leginkább akkor mondogatták a régebbi nyíregyháziak, amikor 1034 Szulof| akadémiai jutalmat nyer. Nini, a mi fiúnkat, a mi régi büszkeségünket 1035 Szulof| nyer. Nini, a mi fiúnkat, a mi régi büszkeségünket észrevette 1036 Szulof| is! - mondogatják, amikor a Vietórisz verses regénye 1037 Szulof| Nyíregyházán álmélkodva olvassák a gyönyörű verseket, amelyek 1038 Szulof| Anyegin-formában megzendítik a régi nyíregyházi életet, 1039 Szulof| szippantással vett is valaha a nyírségi levegőből. Senki 1040 Szulof| József regénye az ifjúság, a város története, a nyíregyházi 1041 Szulof| ifjúság, a város története, a nyíregyházi diákság, a soha 1042 Szulof| a nyíregyházi diákság, a soha vissza nem térő örömök, 1043 Szulof| érzelmek története. Ebben a könyvében mutatja meg Vietórisz 1044 Szulof| nyíregyházi falak között a régi Nyíregyházát keresik 1045 Szulof| Vietórisz József nemcsak a tollforgatásban lehetne 1046 Szulof| tollforgatásban lehetne csillaguk a nyíregyházi „öregdiákok 1047 Szulof| tudott írni (persze, nem a Magyar Tudományos Akadémia 1048 Szulof| lehetne Vietórisz József annak a legendává, álommá válott 1049 Szulof| régi magyar diáknak is, aki a hagyomány szerint az életnek 1050 Szulof| kifogástalanul énekelte a „Bordalt”, ha arra került 1051 Szulof| Bordalt”, ha arra került a sor. „Gondold meg és igyál! 1052 Szulof| Gondold meg és igyál! Örökké a világ sem áll! Eloszlik, 1053 Szulof| sem áll! Eloszlik, mint a buborék, s marad, mint volt, 1054 Szulof| buborék, s marad, mint volt, a puszta lég.” Vietórisz József 1055 Szulof| lángralobbantóan tudott énekelni a fehér asztal mellett, férfiasan 1056 Szulof| ugyancsak szavalni tudott a Kossuth-gimnázium szabadságünnepélyén. 1057 Szulof| szabadságünnepélyén. Ideális hangja volt, a nők Nyíregyházán bizonyára, 1058 Szulof| akármilyen öregek lettek azok a diákok, akiket Vietórisz 1059 Szulof| Vietórisz József tanított. A férfiak, akik állítólag 1060 Szulof| memóriával rendelkeznek, mint a hölgyek: bizonyára könnycseppet 1061 Szulof| könnycseppet is éreznek a szempillájukon, ha azokra 1062 Szulof| szempillájukon, ha azokra a lelkes megszólalásokra 1063 Szulof| amelyeket Vietórisz József a hazáról, az ifjúságról, 1064 Szulof| hazáról, az ifjúságról, a honszerelemről mondott. 1065 Szulof| messzi vidékről eljöttek a magyarok, ha híre futamodott, 1066 Szulof| Vietórisz József szaval a népünnepélyen!~~Most aztán, 1067 Szulof| Vietórisz József erényeit a visszaemlékező nyíregyházi 1068 Szulof| képzelmében: ne felejtsük el végül a Sóstón rendezett diák-majálisokat 1069 Szulof| ugyancsak Vietórisz Jóska volt a mesterük. Táncolni talán 1070 Szulof| amely ideálok kedvéért a nagymamák is szívesen felkeltek 1071 Szulof| Vietórisz Jóskával. Hát még a kisasszonyok, akik a farsangot, 1072 Szulof| még a kisasszonyok, akik a farsangot, majálist Nyíregyházán 1073 Szulof| Nyíregyházán töltötték! A fantázia harminc-negyven 1074 Szulof| Beregből) csak azért varrt a bálra fehér atlaszszoknyát, 1075 Szulof| mert Vietórisz József volt a főrendező a majálison! Farbaki 1076 Szulof| József volt a főrendező a majálison! Farbaki Gizella, 1077 Szulof| virágokkal, és mindazok a kisasszonyok, akik a nyíregyházi 1078 Szulof| mindazok a kisasszonyok, akik a nyíregyházi öregdiákok fantáziájában 1079 Szulof| felemlítettem: mindazok a kisasszonyok talán azért 1080 Szulof| kisasszonyok talán azért is járták a nyíregyházi bálokat, hogy 1081 Szulof| ellejtsenek Vietórisz Jóskával, a leghíresebb diákkal.~... 1082 Szulof| diákkal.~...Vajon vannak a mai diákok között ilyen 1083 Alfold| mindenét magával hordta, mint a csiga.~Többnyire gyalogszerrel 1084 Alfold| egy vasúti menetrend is a zsebében, amelyből tanácsot, 1085 Alfold| útbaigazítást mondott, ha a városok végén a vándorlók 1086 Alfold| mondott, ha a városok végén a vándorlók tanyáján megszállott. 1087 Alfold| nagy élvezettel ejtette ki a száján Püspökladány és más 1088 Alfold| állomások nevét, amelyek mellé a nyomdász keresztbe villát 1089 Alfold| sokadmagával volt bezárva, és a rabok unalmukban mindenféle 1090 Alfold| Gyógyszerész lett. Ki értené a börtönök filozófiáját?~Egyszer 1091 Alfold| ahol még divatban volt az a városvégi herberg, amelyben 1092 Alfold| egyik vége már bedőlt, s a holdvilág a vándorlegények 1093 Alfold| már bedőlt, s a holdvilág a vándorlegények fölött himbálózott, 1094 Alfold| Gyógyszerész előcsalogatta a tücsköt odvából s az fél 1095 Alfold| s az fél lábon hegedült a legényeknek. Meglehetősen 1096 Alfold| Meglehetősen felhős volt az ég, a vasúti menetrendből nem 1097 Alfold| gyújtani se volt tanácsos a herberg tulajdonosnéja, 1098 Alfold| vele. Véleménye szerint: a suszter majd fennakad egy 1099 Alfold| és aztán helyben marad.~A másik útitársa kútmesternek 1100 Alfold| kútmesternek mondta magát, de a beszélgetés során kitűnt, 1101 Alfold| beszélgetés során kitűnt, hogy ért a disznóheréléshez, káposzta-gyaluláshoz, 1102 Alfold| közbiztonság szempontjából a vén banya rácsukta az ajtót 1103 Alfold| banya rácsukta az ajtót a vándorlókra. Lehet, hogy 1104 Alfold| ajtót. Bizalmatlan volt a tücsökkel szemben. Bizalmatlan 1105 Alfold| amelyeket Gyógyszerész a félhomályban emlékezetből 1106 Alfold| emlékezetből felsorolt. A világért sem mondta, hogy 1107 Alfold| hogy már megfordult valahol a városokban.~- Hát még Püspökladányban 1108 Alfold| türelmetlenül Gyógyszerész.~A kútmester némán csóválta 1109 Alfold| kútmester némán csóválta a fejét.~- Talán nem engedték 1110 Alfold| Talán nem engedték kiszállni a vonatból! - vakkantott közbe 1111 Alfold| vonatból! - vakkantott közbe a kis suszter, de tréfáján 1112 Alfold| vele. Nem hiába hordozta a cókmókjában a vasúti menetrendet. 1113 Alfold| hiába hordozta a cókmókjában a vasúti menetrendet. Benne 1114 Alfold| Mindjárt megkezdődhetett a beszélgetés. De ez a kútmester 1115 Alfold| megkezdődhetett a beszélgetés. De ez a kútmester kemény diónak 1116 Alfold| Olyan egykedvűen feküdt a szalmán, mintha nem is sajnálná 1117 Alfold| magát rendesen kipihenni a szálláspénzért. A kutyák 1118 Alfold| kipihenni a szálláspénzért. A kutyák túlságosan sokat 1119 Alfold| úton, hogy alig zörögtek a kerekei. Vajon mit visznek 1120 Alfold| Vajon mit visznek azon a kocsin? Majd meg egy csizmás 1121 Alfold| csizmás ember bandukolt el a városvégen... Tétovázgatott, 1122 Alfold| nézelődött, megkerülte a házat, krákogott, dünnyögött, 1123 Alfold| vándorló van odakünn, aki erre a tanyára van szokva. Elkésett 1124 Alfold| kopogtatni - szólt Gyógyszerész a kútmesterhez.~A kútmester 1125 Alfold| Gyógyszerész a kútmesterhez.~A kútmester csak vállat vont.~- 1126 Alfold| vállat vont.~- Pedig, ha a tetőre fölkapaszkodna, bemászhatna. 1127 Alfold| folytatta Gyógyszerész.~Hanem a csizmás megfontolta a dolgot, 1128 Alfold| Hanem a csizmás megfontolta a dolgot, elbaktatott, mielőtt 1129 Alfold| volna reggel haddelhadd, a vén banya tüzet kiáltozik 1130 Alfold| vén banya tüzet kiáltozik a negyedik vendég láttára.)~- 1131 Alfold| nagyon jó szíve van - ásított a kútmester és hátat fordított 1132 Alfold| kútmester és hátat fordított a Gyógyszerésznek.~~Másnap 1133 Alfold| Gyógyszerésznek.~~Másnap a suszter elmaradt, ketten 1134 Alfold| felpiperézve. De ott volt a kalapján a káposztagyalulók 1135 Alfold| De ott volt a kalapján a káposztagyalulók jelvénye: 1136 Alfold| káposztagyalulók jelvénye: a zergeköröm is. A kabátja 1137 Alfold| jelvénye: a zergeköröm is. A kabátja alatt mindenféle 1138 Alfold| megrakott bőrtáska volt.~A táncmesterséget tán a pepita 1139 Alfold| volt.~A táncmesterséget tán a pepita nadrág jelentette. 1140 Alfold| pepita nadrág jelentette. A kútmester nem szólt semmit, 1141 Alfold| minden és mindenki érdekelte. A lobogóhajú vándorcigányokat, 1142 Alfold| Megjegyzéseit közölte a kútmesterrel, de az ügyet 1143 Alfold| csárdánál, szóba ereszkedni a szájtátókkal, az udvaron 1144 Alfold| kérdezte.~- Nem - felelte a kútmester.~Gyógyszerész 1145 Alfold| Gyógyszerész kedvelője volt a barátkozásnak útközben. 1146 Alfold| liba-lábbal kosarat vittek a fejükön vagy fehér batyut 1147 Alfold| fejükön vagy fehér batyut a hátukon. Jóízűen nevetett, 1148 Alfold| traktálni hiszékeny parasztokat. A planétakereskedőtől üzlete 1149 Alfold| üzlete felől tudakozódott. A szélescsípőjű, vénvarjú 1150 Alfold| meg az utat, aztán bevárta a kútmestert egy kőrakáson.~- 1151 Alfold| Sok dolgom van.~- Csak a halálnak van sok dolga - 1152 Alfold| még az sem végzi rendesen a dolgát. Annyi ember van 1153 Alfold| dolgát. Annyi ember van a világon, hogy maholnap helye 1154 Alfold| helye se lesz valamennyinek.~A kútmester nem felelt. Bizonyosan 1155 Alfold| nem tartotta érdemesnek a szót vesztegetni. Egyforma, 1156 Alfold| tennivaló!~Déltájban túrót evett a kútmester. Estére megint 1157 Alfold| falun is keresztülmentek. A kútmester sehol se próbálkozott 1158 Alfold| kútmester sehol se próbálkozott a mesterségeivel.~És mentek 1159 Alfold| Gyógyszerész ballagott a néma kútmester mögött, mint 1160 Alfold| egy kutya. Elfáradt már a kérdezősködésben, találékonysága 1161 Alfold| találékonysága megállott, a tréfákat rosszul mondta 1162 Alfold| vándorlóira; csak rászegezte a szemét a kútmesterre, mint 1163 Alfold| csak rászegezte a szemét a kútmesterre, mint egy megbabonázott, 1164 Alfold| Negyednapra visszaérkeztek ahhoz a herberghez, amelynek be 1165 Alfold| amelynek be volt dőlve a tetője, a vén banya a kapuban 1166 Alfold| be volt dőlve a tetője, a vén banya a kapuban állott, 1167 Alfold| dőlve a tetője, a vén banya a kapuban állott, a hold megint 1168 Alfold| banya a kapuban állott, a hold megint csak bevilágított 1169 Alfold| megint csak bevilágított a szalmazsúpra, a kis suszternek 1170 Alfold| bevilágított a szalmazsúpra, a kis suszternek ott feke 1171 Alfold| suszternek ott feketéllett a neve („itt járt Pálcza János”) 1172 Alfold| itt járt Pálcza János”) a falon, ahová felírta... 1173 Alfold| már nem kérdezett semmit. A vasúti kalendáriumot esze 1174 Alfold| volt fölnyitni, megbukott a tudományával, elnyújtózott 1175 Alfold| tudományával, elnyújtózott a szalmán, nem csalogatta 1176 Alfold| szalmán, nem csalogatta elő a tücsköt, mérges volt.~A 1177 Alfold| a tücsköt, mérges volt.~A kútmester száraz sajtot 1178 Alfold| sajtot evett. Becsattantotta a bicskáját és fél szemmel 1179 Alfold| Gyógyszerész fáradtan bólintott.~A kútmester elterült a szalmán 1180 Alfold| bólintott.~A kútmester elterült a szalmán és a következő történetet 1181 Alfold| kútmester elterült a szalmán és a következő történetet mondta 1182 Alfold| feleségem, akinek az volt a kedvére, hogy leszoktasson 1183 Alfold| hogy leszoktasson engem a vándoréletről. Úgy is történt. 1184 Alfold| szolgálni, kijavítottam a kerítést meg a tetőt. Jó 1185 Alfold| kijavítottam a kerítést meg a tetőt. Jó volt-e? Nagyon 1186 Alfold| Ámde nem hagyott békében a természetem. Menni kívántam. 1187 Alfold| esve, hogy mindig lekerült a tarisznya a vállamról. Volt 1188 Alfold| mindig lekerült a tarisznya a vállamról. Volt forrósága, 1189 Alfold| olyan gyönge volt, mint a madártoll. És csak akkor 1190 Alfold| mellette maradtam. Elszállott a forrósága, a kutya kapta 1191 Alfold| Elszállott a forrósága, a kutya kapta kölcsönbe a 1192 Alfold| a kutya kapta kölcsönbe a köhögést, még nevetni is 1193 Alfold| megint köhögött, piros lett a forróságtól, ágynak esett 1194 Alfold| pedig minden megállított. A jajgató szél, amely feldönteni 1195 Alfold| amely feldönteni akart, a szoknyás, országúti nagy 1196 Alfold| országúti nagy fa, amely a kalapom után nyúlkált, a 1197 Alfold| a kalapom után nyúlkált, a felhő, amely a vállamra 1198 Alfold| nyúlkált, a felhő, amely a vállamra támaszkodott sötét 1199 Alfold| támaszkodott sötétségével, a szamártövis, a lábamnak, 1200 Alfold| ségével, a szamártövis, a lábamnak, térdemnek akadálya. 1201 Alfold| lábamnak, térdemnek akadálya. A kormos bika a mezőn felém 1202 Alfold| akadálya. A kormos bika a mezőn felém bődült, a pirosfoltos 1203 Alfold| bika a mezőn felém bődült, a pirosfoltos tehén megvadulva 1204 Alfold| megvadulva kergetett föl a fára, járomából az ökör 1205 Alfold| piros szemmel döfött felém a szarvával. Kutyák hemperegtek 1206 Alfold| Kutyák hemperegtek felém a poros széllel, feketén, 1207 Alfold| háttal, habos szájjal kaptak a lábszáram után. Mögöttem 1208 Alfold| lábszáram után. Mögöttem leültek a halomra és addig vonítottak, 1209 Alfold| csaknem maga alá temetett. A gyalogút elbódorgott velem, 1210 Alfold| járván légi táncát, huhogott a bagoly az erdő szélén, amikor 1211 Alfold| amikor beléptem az erdőbe, a nagy fák ellenségesen mértek 1212 Alfold| ember vagyok, odahaza sír a feleségem. A korcsmák, amelyekbe 1213 Alfold| odahaza sír a feleségem. A korcsmák, amelyekbe beléptem: 1214 Alfold| mintha elszöktek volna előlem a vidám, beszédes, mindent 1215 Alfold| mindent elfelejtető cimborák, a kemence odújából kimászott 1216 Alfold| kemence odújából kimászott a rongyos, vén cigány és négykézláb 1217 Alfold| baljóslatú jel volt ezekben a napokban a homlokomra írva, 1218 Alfold| volt ezekben a napokban a homlokomra írva, hogy mindenki 1219 Alfold| úton-útfélen találkoztam. Mintha a feleségem járt volna előttem 1220 Alfold| fordították felém az emberek. A kilincs letépte a kabátomat, 1221 Alfold| emberek. A kilincs letépte a kabátomat, a kerítés a nadrágomat, 1222 Alfold| kilincs letépte a kabátomat, a kerítés a nadrágomat, szeg 1223 Alfold| letépte a kabátomat, a kerítés a nadrágomat, szeg bújt a 1224 Alfold| a nadrágomat, szeg bújt a csizmámba, az eső utolért 1225 Alfold| és jeges korbáccsal verte a nyakamat, a hátamat. A tűz 1226 Alfold| korbáccsal verte a nyakamat, a hátamat. A tűz nem gyulladt 1227 Alfold| verte a nyakamat, a hátamat. A tűz nem gyulladt meg a kezemben, 1228 Alfold| A tűz nem gyulladt meg a kezemben, az elszabadult 1229 Alfold| akinek kinyithattam volna a szívemet. Az országút megszökött 1230 Alfold| ha panaszkodni kezdtem. A mezőre tévedtem el, ahol 1231 Alfold| mezőre tévedtem el, ahol a szél hahotázott.~Mire hazaértem: 1232 Alfold| fontoskodással tartották a névnapokat, hogy egy Arzénhez, 1233 Alfold| Lukácshoz, amely névnapok a téli időszakra esnek, a 1234 Alfold| a téli időszakra esnek, a fővárosból is érkeznek a 1235 Alfold| a fővárosból is érkeznek a vendégek. Jó közlekedés 1236 Alfold| vendégek. Jó közlekedés van, a szabadkai gyorson, a török 1237 Alfold| van, a szabadkai gyorson, a török betűs és francia felírásos 1238 Alfold| kocsiban még el sem fogyott a körösi bor (amelynek jó 1239 Alfold| árusai voltak mindenkor a vasúti konduktorok), már 1240 Alfold| feltünedeznek az állomásokon a tüzes, délvidéki arcok, 1241 Alfold| képecskékben éldegélnek a népdalok, a kéz mindig hajlandó 1242 Alfold| képecskékben éldegélnek a népdalok, a kéz mindig hajlandó barátságos 1243 Alfold| tartó cimboránkat véljük, és a gyomor atlétikus könnyedséggel 1244 Alfold| atlétikus könnyedséggel üdvözli a zsíros, hosszú ebédeket.~ ~ ~ 1245 Alfold| minden vízimalom kelepelt a Dunán, a harangok hangjai 1246 Alfold| vízimalom kelepelt a Dunán, a harangok hangjai a levegőben 1247 Alfold| Dunán, a harangok hangjai a levegőben ölelkeztek a különböző 1248 Alfold| hangjai a levegőben ölelkeztek a különböző templomok fölött, 1249 Alfold| ha piros betűt mutatott a kalendárium; a Sugovica 1250 Alfold| mutatott a kalendárium; a Sugovica körül liget volt, 1251 Alfold| Sugovica körül liget volt, ahol a fiatal merengők hallgatták 1252 Alfold| fiatal merengők hallgatták a pihenő hajókról hangzó csodálatos 1253 Alfold| csodálatos énekléseket; a piactéren nyalka honvédhuszárok 1254 Alfold| honvédhuszárok pedergették a bajszukat; a vendég drágalátos 1255 Alfold| pedergették a bajszukat; a vendég drágalátos mézeskalács 1256 Alfold| drágalátos mézeskalács volt itt a világ nagy vásárából, mindenki 1257 Alfold| lehetett látni férfiakat, akik a Népszínház-beli Cigánybáróhoz 1258 Alfold| hasonlítottak külsejükben, a bajai kikötőben az Aranyember 1259 Alfold| megfordultunk Zomborban. A Vadászkürtben vagy Baján 1260 Alfold| Vadászkürtben vagy Baján a vaskereskedő névnapján, 1261 Alfold| névnapján, jószerencse, ha a szívünk nyugalmát hazahozhattuk 1262 Alfold| nyugalmát hazahozhattuk a lángoló pillantású, megtermett 1263 Alfold| menyecskék Szabadkájáról, a robogó vonaton, a szomszéd 1264 Alfold| Szabadkájáról, a robogó vonaton, a szomszéd kocsiban egyszer 1265 Alfold| egyszer csak megcsördültek a tamburások, akikkel az 1266 Alfold| elválni, Nemes-Militicsen a paphoz betértél egy szóra 1267 Alfold| vízkeresztkor, és olvadni kezdett a hó az országutakon, mikor 1268 Alfold| országutakon, mikor vége lett a barátkozásnak.~A magyar 1269 Alfold| vége lett a barátkozásnak.~A magyar anekdota-kincstár 1270 Alfold| tájon, ahová most újra belép a magyar állameszme. Aki sohase 1271 Alfold| mulatsággal foglalkoznak, a nőknek táncokon, dalokon 1272 Alfold| legszorgalmasabb népe. A dáridókat hónapokig tartó 1273 Alfold| hónapokig tartó munka előzi meg. A kövér mezőket emberi verejték 1274 Alfold| emberi verejték is öntözi a tavaszi esőkön kívül. A 1275 Alfold| a tavaszi esőkön kívül. A szőlőket, amelyekből a szilaj 1276 Alfold| A szőlőket, amelyekből a szilaj bor terem, dolgos 1277 Alfold| születik itt minden ember, akár a világi pályán működik, akár 1278 Alfold| ütnek össze baráti poharat a stációkon; a tambura és 1279 Alfold| baráti poharat a stációkon; a tambura és a cigány hegedűje 1280 Alfold| stációkon; a tambura és a cigány hegedűje vallja a 1281 Alfold| a cigány hegedűje vallja a félbolond szerelmes nótákat, 1282 Alfold| félbolond szerelmes nótákat, de a szent házasság megkötésénél 1283 Alfold| megkötésénél meghallgatják annak a sarokban ülő öregnek a tanácsát, 1284 Alfold| annak a sarokban ülő öregnek a tanácsát, akit Észnek hívnak; 1285 Alfold| mindenütt, aki elszökik a szülőiháztól, azonban csak 1286 Alfold| birtokos úrral.~~ ~ ~A régi könyvügynökök, akik 1287 Alfold| könyvekkel árasztották el a falvakat, tanyákat, örömmel 1288 Alfold| tanyákat, örömmel szálltak föl a szabadkai vonatra. Nyájas 1289 Alfold| mint egy disznókereskedő. A színésztársaság teli bugyellárissal 1290 Alfold| bugyellárissal jött vissza a pesti Múzsa kávéházba, a 1291 Alfold| a pesti Múzsa kávéházba, a kupec zsíros üzleteket kötött, 1292 Alfold| zsíros üzleteket kötött, a fővárosi költő felolvasása 1293 Alfold| versei megnyerték tetszését a hallgatóknak.~Mindenki megtalálta 1294 Alfold| hallgatóknak.~Mindenki megtalálta a maga életcélját, aki ide 1295 Alfold| vizitbe járt, mégis ők, a bennszülöttek gyarapodtak, 1296 Alfold| vagyonokra tettek szert a szorgalmukkal és a munkájukkal.~ 1297 Alfold| szert a szorgalmukkal és a munkájukkal.~Vajon milyen 1298 Alfold| CSÁRDA A KISKUNSÁGBAN~~(Alföldi hangok)~~ 1299 Alfold| hangok)~~Amint Dabasról a peszéradácsi pusztára szekerezik 1300 Alfold| az út derekán hátrafordul a szótalan kocsislegény:~- 1301 Alfold| Ha megszomjazott volna a tekintetes úr a nagy melegben, 1302 Alfold| megszomjazott volna a tekintetes úr a nagy melegben, itt a kastélyban 1303 Alfold| úr a nagy melegben, itt a kastélyban akad egy pohár 1304 Alfold| ital.~Hát nézzük meg ezt a szépnevű csárdát. Azzal 1305 Alfold| csárdát. Azzal lep meg, amint a messziségben feltűnik, hogy 1306 Alfold| francia tetője kiemelkedik a körülötte legelésző majorsági 1307 Alfold| ablakai pókhálósak, mint a remete szeme. Egyébként 1308 Alfold| látszik külsején, aminthogy a vérbeli úriember se tud 1309 Alfold| igazán elparasztosodni. Csak a kis ablakai, keskeny ajtói 1310 Alfold| dolgot az utazó eszébe. A régi női zárdákat.~ ~ 1311 Alfold| Vén juhászné méri a karcost a földszinti konyhában 1312 Alfold| juhászné méri a karcost a földszinti konyhában olyan 1313 Alfold| Sándor hörpintett, mikor ezen a tájékon kalandozott. „Hát, 1314 Alfold| kalandozott. „Hát, kié volt ez a ház?” - kérdi az utazó, 1315 Alfold| nagyságos úr rejtegette itt a szeretőit. Cigánybarnát, 1316 Alfold| egyet. Amire aztán jöttek a betyárgyerekek és elcsalogatták 1317 Alfold| betyárgyerekek és elcsalogatták a vén úrtól a fehérnépeket. 1318 Alfold| elcsalogatták a vén úrtól a fehérnépeket. Azóta se lakik 1319 Alfold| lakik itt senki - mondja a vén juhászné, és megmutatja, 1320 Alfold| és megmutatja, hogy érti a módját, a pitvarba loccsantja 1321 Alfold| megmutatja, hogy érti a módját, a pitvarba loccsantja a poharak 1322 Alfold| módját, a pitvarba loccsantja a poharak fenekén maradt bort, 1323 Alfold| HÓ, MEGÁLLJ! - A KONDOROSI CSÁRDÁNÁL~~Nagyon 1324 Alfold| Nagyon derék dolog, hogy a kondorosi csárdának megünneplik 1325 Alfold| kondorosi csárdának megünneplik a százesztendős jubileumát, 1326 Alfold| jubileumát, mert voltaképpen a mai Magyarországon minden 1327 Alfold| esztendeig meg tudott maradni a maga helyén, ahelyett hogy 1328 Alfold| eseményei közül megszólal a kondorosi csárda is. Hó, 1329 Alfold| csárda is. Hó, megállj, itt a jó bor, itt igyál! - mondja 1330 Alfold| bor, itt igyál! - mondja a kondorosi csárda manapság 1331 Alfold| csárda manapság is ugyanazon a nyelven, amelyen száz esztendő 1332 Alfold| őt, mint mostanában azt a dunántúli csárdát, ahol 1333 Alfold| keverők” szolgálják fel a különböző pálinkákat, - 1334 Alfold| különböző pálinkákat, - a kondorosi csárdában az első 1335 Alfold| ha nem éppen Icig volt a valódi neve. Az országúti 1336 Alfold| már réges-régen eldöcögtek a maguk alkalmatosságaival 1337 Alfold| maguk alkalmatosságaival a múlt időkbe, azt hittük, 1338 Alfold| sohasem látjuk többé viszont a „csárda virágait”, a „csárda 1339 Alfold| viszont a „csárda virágait”, a „csárda hőseit”, a Vas Gereben-figurákat, 1340 Alfold| virágait”, a „csárda hőseit”, a Vas Gereben-figurákat, a 1341 Alfold| a Vas Gereben-figurákat, a betyár romantikát: midőn 1342 Alfold| egyszerre csak felmerül a gondolat, hogy a kondorosi 1343 Alfold| felmerül a gondolat, hogy a kondorosi csárda százesztendős 1344 Alfold| egy napra is elrángatja a magyarokat a mai keserves 1345 Alfold| elrángatja a magyarokat a mai keserves időkből és 1346 Alfold| és visszaálmodtatja velük a száz esztendő előtti időket, 1347 Alfold| esztendő előtti időket, amikor a közhiedelem szerint nem 1348 Alfold| kezdődik el, szeptemberben a csárdák, kocsmák, vendégfogadók 1349 Alfold| akik pihenésül szeretnek a kocsmával is találkozni. 1350 Alfold| Magyarország már betakarította a mezők kincseit, ráér tehát 1351 Alfold| mezők kincseit, ráér tehát a Kocsma-csillag felé is pillantgatni, 1352 Alfold| magyar tudomány szerint a Tejút közelében található. 1353 Alfold| Tejút közelében található. A tücsök már beszökdösik a 1354 Alfold| A tücsök már beszökdösik a kertből a házba, mert az 1355 Alfold| már beszökdösik a kertből a házba, mert az éjszakák 1356 Alfold| az éjszakák hűvösödnek, a kocsmaajtó nyikorgása messzire 1357 Alfold| kedvet csinál az embernek a ballagáshoz, - de még ilyen 1358 Alfold| sem jutott eszébe, mint a kondorosi kocsmárosnak, 1359 Alfold| jubileumot csapjon. Mert a hírverés szerint hétországra 1360 Alfold| lakodalom van készülőben a kondorosi csárdában.~~Beszélhetnek 1361 Alfold| csárdában.~~Beszélhetnek a fanyalgó fanyarok, akik 1362 Alfold| fanyalgó fanyarok, akik mindig a huszadik századra való hivatkozással 1363 Alfold| hogy mosolyt szélesítsenek a magyarság amúgy is kónyadi 1364 Alfold| alatt. Fogadni mernék, hogy a kondorosi csárda százesztendős 1365 Alfold| mostanában országszerte, mint a bogarászok elmúlt gyűléseiről. 1366 Alfold| bogarászok elmúlt gyűléseiről. A jövő esztendei Víg Cimbora 1367 Alfold| naptárban is felelevenítik még a csárdajubileumot, hogy a 1368 Alfold| a csárdajubileumot, hogy a kalendáriumból okuljon az 1369 Alfold| kalendáriumból okuljon az a magyar, aki véletlenül nem 1370 Alfold| véletlenül nem lehetett a mulatságon. Mintha több 1371 Alfold| kedélyre volna szüksége a mai magyarnak az élete folytatásához, 1372 Alfold| élete folytatásához, mint a régi magyarnak, aki bizony 1373 Alfold| hogy hány esztendős is az a kocsma, ahová jókedvében, 1374 Alfold| benyomakodott. Hát ne irigyeljék a jókedvét azoknak, akik 1927- 1375 Alfold| felvidítja még manapság a hűvösödő őszi melankóliát, 1376 Alfold| őszi melankóliát, mikor már a fecskék is nagyon készülődnek 1377 Alfold| arra, hogy itthagyogassák a magyarokat.~(1927)~~ 1378 Alfold| ISMÉT DIVATBA JÖTT A KULACS~~(Utazás Magyarországon 1379 Alfold| egyéb cókmókjaik között.~A tarisznyáról most nem beszélek, 1380 Alfold| sűrűbben találkoztam azzal a kulacsnak nevezett ősi rekvizitummal, 1381 Alfold| vidéki úriházakban, ahol a zöld posztóra keresztbetett 1382 Alfold| ugyanitt jutott egy szeg a kulacs számára.~Mert akárhogy 1383 Alfold| Mert akárhogy forgatjuk a dolgot: a katonák bádogkulacsa 1384 Alfold| akárhogy forgatjuk a dolgot: a katonák bádogkulacsa korántsem 1385 Alfold| bevonták őt csikóbőrrel is, de a kisörsi Purgly-kastélyban, 1386 Alfold| időből maradtak itt, amikor a közeli Bakonyban cifra életű 1387 Alfold| éjszakában. Viszont Saáry doktor, a híres nyíregyházi gyűjtő 1388 Alfold| kulacsot mutatott nekem, amely a rajta levő évszám szerint 1389 Alfold| szerint részt vett azon a nevezetes 1836-i nagykállói 1390 Alfold| alispáni választáson, amikor a két Kállay választói nemcsak 1391 Alfold| verték egymás fejét; ezzel a nyíregyházi példánnyal, 1392 Alfold| De hát ezekkel a kulacs-arisztokratákkal 1393 Alfold| kulacs-arisztokratákkal még manapság, a kulacsdivat idején se találkozunk 1394 Alfold| indult el kulacs nélkül, még a tiszai kompon se, de manapság, 1395 Alfold| oly hihetetlenül megdrágul a bor, minden valamirevaló 1396 Alfold| magával, ha útra kell.~Elmúlt a koruk azoknak a vasúti legendáknak, 1397 Alfold| Elmúlt a koruk azoknak a vasúti legendáknak, amelyek 1398 Alfold| bort mértek, hogy már annak a kedvéért is érdemes volt 1399 Alfold| volt útrakelni. Fanyar lett a bor az ócsai állomáson, 1400 Alfold| ember hörpintett egyet, ha a Kunság felé utazott. Elvesztette 1401 Alfold| utazott. Elvesztette nimbuszát a füzesabonyi stáció restaurációja 1402 Alfold| vesztegel már annyi ideig itt a vonat, mint régente. A szerencsi 1403 Alfold| itt a vonat, mint régente. A szerencsi stáción, közvetlenül 1404 Alfold| szerencsi stáción, közvetlenül a tokaji hegy alatt limonádét 1405 Alfold| megelégedett borral is. Talán még a nyíregyházi vasút-restaurációban 1406 Alfold| adnak megfelelő innivalót a tikkadt utasnak, ha az éppen 1407 Alfold| éppen katonapajtása volt a vendéglősnek.~Úgy aztán 1408 Alfold| utasember vállára kanyarítja a kulacsot, megtöltve a megbízható 1409 Alfold| kanyarítja a kulacsot, megtöltve a megbízható hazai borral. 1410 Alfold| hazai borral. Ott látjuk már a kulacsot nemcsak a vasúti 1411 Alfold| látjuk már a kulacsot nemcsak a vasúti vagy hajós stációkon, 1412 Alfold| vagy hajós stációkon, hanem a városi vendégfogadókban 1413 Alfold| emberek szoktak megfordulni. A nagyobbacska kulacsokat, 1414 Alfold| kulacsokat, mint egy jó kutyát, a földre szokás ültetni, de 1415 Alfold| földre szokás ültetni, de a kisebbek bizony felkívánkoznak 1416 Alfold| egy vidéki vásáron, ahol a fogadóban minden asztalon 1417 Alfold| kulacs állott... Képzelhetni a fogadós feleletét, mikor 1418 Alfold| amely nyaranta lombjait a falusi kúriára terjeszti; 1419 Alfold| falusi kúriára terjeszti; a félig hóba temetkezett kerítés 1420 Alfold| járták, kemény fagyot jósolt a kalendárium, az öregemberek 1421 Alfold| öregemberek betegségei, a varjak észak felé vándorlása, 1422 Alfold| varjak észak felé vándorlása, a vadludak gyakori helyváltoztatása 1423 Alfold| gyakori helyváltoztatása a szabadon maradt vizek után, 1424 Alfold| szabadon maradt vizek után, a falu végén trónoló nyugalmazott 1425 Alfold| őrnagy lábszár csontja és a pulyka mellcsontja. Ignác 1426 Alfold| semmi társas összejövetel a környéken. Fújhat a hó kedvére, 1427 Alfold| összejövetel a környéken. Fújhat a hó kedvére, a falusi kúriában 1428 Alfold| környéken. Fújhat a hó kedvére, a falusi kúriában legfeljebb 1429 Alfold| falusi kúriában legfeljebb a kutyáival káromkodik az 1430 Alfold| kutyáival káromkodik az ember, a kisasszonyokat amúgy sem 1431 Alfold| birsalmaszagú szobájukban a divatlapok szabásmintái, 1432 Alfold| divatlapok szabásmintái, a derelye sarkantyújával kopírozott 1433 Alfold| kopírozott ruhamustrák és a Jókai-regények közé.~ ~ 1434 Alfold| Jókai-regények közé.~ ~A tiszai halászok szinte céltalanul 1435 Alfold| szinte céltalanul vágják a kiöntésekben a lékeket a 1436 Alfold| céltalanul vágják a kiöntésekben a lékeket a csíkfogáshoz, 1437 Alfold| a kiöntésekben a lékeket a csíkfogáshoz, mert ugyan 1438 Alfold| ugyan kinek volna kedve a káposztás csíkleveshez, 1439 Alfold| vendég sem tolja nyakába a szalvétát a déli ebédnél? 1440 Alfold| tolja nyakába a szalvétát a déli ebédnél? Vannak bizonyos 1441 Alfold| szinte nélkülözhetetlen a vendég. Kinek volna kedve 1442 Alfold| kanalazni, ha nem ülne ott a hozzáértő vendég, akivel 1443 Alfold| melyik esztendőben volt a legjobb a tiszai csík az 1444 Alfold| esztendőben volt a legjobb a tiszai csík az emlékezet 1445 Alfold| amikor fáradságos volt a csíkhalászat a Tisza mentén, 1446 Alfold| fáradságos volt a csíkhalászat a Tisza mentén, vastag jegeket 1447 Alfold| jegeket kellett feltörni a fejszéknek, hogy a halász 1448 Alfold| feltörni a fejszéknek, hogy a halász bedughassa a csíkfogó 1449 Alfold| hogy a halász bedughassa a csíkfogó nádkévét a lékbe: 1450 Alfold| bedughassa a csíkfogó nádkévét a lékbe: rendszerint árvíz 1451 Alfold| valakit az ördög, akinek a kedvéért érdemes volna főzetni - 1452 Alfold| özvegynek” volt szokás nevezni a környéken, mert szegény 1453 Alfold| felesége halála óta jóformán a házból se tudott egymaga 1454 Alfold| tudott egymaga kilépni. Csak a rosszhiszemű legendákban 1455 Alfold| legénykorukat kezdenék élni. A jóravaló özvegyember bizony 1456 Alfold| életpárjával. Nincs annak kedve még a gyerekeihez se, mert a gyerek, 1457 Alfold| még a gyerekeihez se, mert a gyerek, akármilyen jóravaló, 1458 Alfold| jóravaló, nem pótolhatja a mindent megértő asszonyt.~ 1459 Alfold| amikor vendég érkezett a házhoz. Halászy jött meg 1460 Alfold| nevezetes úriember, akinek a nyaka a vállába volt nőve, 1461 Alfold| úriember, akinek a nyaka a vállába volt nőve, hogy 1462 Alfold| vissza Andrássy Gézának a medvét, amelyet bocs korában 1463 Alfold| kaptam. Vonatra nem ülhetek a medvével, mert nincsen olyan 1464 Alfold| idevalósi lovak elragadnák a kocsit, amelyen egy medve 1465 Alfold| hogy golyóspuskát szegez a medvére, ha még egyszer 1466 Alfold| kárt csinált már őkelme a ház körül.~ ~Hát bizony 1467 Alfold| bizony jókora medve volt a vendég. Még ugyan nem anyányi, 1468 Alfold| özvegy” megjegyezte:~- Talán a bogáti Pserer veje, az a 1469 Alfold| a bogáti Pserer veje, az a nyíregyházi huszárkapitány, 1470 Alfold| odaadtuk hozzá nevelőbe a múlt esztendőben a medvét. 1471 Alfold| nevelőbe a múlt esztendőben a medvét. A kapitány néhányszor, 1472 Alfold| múlt esztendőben a medvét. A kapitány néhányszor, igaz, 1473 Alfold| esontropogtatással legyőzte a medvét, de minden kutyamosója 1474 Alfold| minden kutyamosója megszökött a medve mellől. Nem, még Bothmer 1475 Alfold| privát-dinerei se bírták ki a medvét, habár ezek farkasokkal 1476 Alfold| szökött katonát” - mondták a legények, de a medvével 1477 Alfold| mondták a legények, de a medvével nem szolgáltak 1478 Alfold| mondta az „özvegyember”, akit a férfias virtusok szempontjából 1479 Alfold| szempontjából már szinte félretoltak a közvéleményben, mint az 1480 Alfold| sem vehetik semmi hasznát a társadalomban. - Az istállóba 1481 Alfold| istállóba nem kvártélyozhatom a medvédet a lovaim, cselédeim 1482 Alfold| kvártélyozhatom a medvédet a lovaim, cselédeim miatt, 1483 Alfold| majd szorítok neki helyet a házban. Ott van az „iroda”. 1484 Alfold| Télidőben nem jár senki abban a szobában. Vasrács is van 1485 Alfold| is van az ablakán, mint a hivatalos helyiségekben 1486 Alfold| szokás. Ott majd elheveredhet a medvéd, amíg kedved van 1487 Alfold| hogy milyen néptelenek itt a Felső-Tisza környékén az 1488 Alfold| gyorsan hátat fordít, amikor a medvémet meglátják. Hogy 1489 Alfold| élhettek meg itt hajdanában a szegénylegények?~- A betyárok? 1490 Alfold| hajdanában a szegénylegények?~- A betyárok? Hát csak eléldegéltek 1491 Alfold| csak eléldegéltek valahogy a közönség jóvoltából még 1492 Alfold| mustrában egy vén betyárt a múlt időből, de már semmi 1493 Alfold| segített bekormányozni a vándormedvét az „irodába”, 1494 Alfold| dolog az ilyen hideg bőr a nyári betegségek ellen. „ 1495 Alfold| alhatik őkelme” - jelölte meg a helyet Nagyfalusy a medve 1496 Alfold| meg a helyet Nagyfalusy a medve számára.~Ekkorára 1497 Alfold| medve számára.~Ekkorára már a ház kisasszonyai is előkerültek, 1498 Alfold| akármilyen rejtett helyen volt a szobájuk, meghallották a 1499 Alfold| a szobájuk, meghallották a dörmögő, idegen hangokat, 1500 Alfold| nincs kellemesebb hangzat a falusi úrilakban. Ketten