| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 85 1 88 1 9 1 a 3234 abba 1 abbahagyta 1 abban 12 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 3234 a 1047 az 406 és 379 hogy | Gyula Krúdy Magyar tájak IntraText - Concordances a |
Part
2501 Dunant| urat sikerült előkotorászni a fás- vagy szenesládában. 2502 Dunant| fás- vagy szenesládában. A tél ez évben hosszúra nyúlott, 2503 Dunant| már nagyon fojtogatták. A balatoni halászoknak is 2504 Dunant| halászoknak is tartozott a legutóbbi halküldeményért, 2505 Dunant| nem beszélve Kellerről, a fűszeresről, Horváthról, 2506 Dunant| fűszeresről, Horváthról, a veszprémi kőművesről, akinek 2507 Dunant| De ha estefelé feltűnt a veszprémi úton a füredi 2508 Dunant| feltűnt a veszprémi úton a füredi fiákera: már a faluban, 2509 Dunant| úton a füredi fiákera: már a faluban, amelyen át kellett 2510 Dunant| amelyen át kellett hajtatni a villáig, megtudta mindenki, 2511 Dunant| halkan végzett regényírás a füredi villában, a legalattomosabb 2512 Dunant| regényírás a füredi villában, a legalattomosabb hitelező 2513 Dunant| furfangosság nélkül bejuthat a költő dolgozószobájába, - 2514 Dunant| dolgozószobájába, - nem beszélve a jámborabb hitelezőkről, 2515 Dunant| hitelezőkről, akiknek maga a költő sietett elébük kopott 2516 Dunant| házikabátjában, papucsaiban a barna begyű vadgesztenyefák 2517 Dunant| vadgesztenyefák alatt, amikor a félénk hitelező a kerti 2518 Dunant| amikor a félénk hitelező a kerti kapu kilincsét próbálgatta.~- 2519 Dunant| kérdezgetik fejem felett most is, a márciusi estén szelíd másvilági 2520 Dunant| előtt álldogálok, nézegetem a megkisebbedett kertet, a 2521 Dunant| a megkisebbedett kertet, a megnagyobbodott épületet, 2522 Dunant| megnagyobbodott épületet, és a szememmel azt a szürke zsalugáteres 2523 Dunant| épületet, és a szememmel azt a szürke zsalugáteres ablakot 2524 Dunant| keresem, amelyben valaha a ház egyetlen kályhája állott 2525 Dunant| egyetlen kályhája állott és a hosszú téli estéken maga 2526 Dunant| is inkább szeretett lakni a Stáhli utcában vagy a Svábhegyen, 2527 Dunant| lakni a Stáhli utcában vagy a Svábhegyen, ahol a barátnőit 2528 Dunant| vagy a Svábhegyen, ahol a barátnőit mindennap megkínálhatta 2529 Dunant| megkínálhatta kávéval, mint a füredi téli zordonságban.) ~ ~- 2530 Dunant| Mikhelini úr? - kérdezik a másvilágias hangok az egykori 2531 Dunant| többé nem jelenti, hogy a költő a zsalugáterok mögül 2532 Dunant| nem jelenti, hogy a költő a zsalugáterok mögül hosszan, 2533 Dunant| öntudatosan nézdegéli a téli Balatont, ha munkáját 2534 Dunant| darab időre abbahagyta.~A tó felé igyekeznek a vadlibák 2535 Dunant| abbahagyta.~A tó felé igyekeznek a vadlibák az ország minden 2536 Dunant| láthatatlanabbal, mint a felhők fátylai, amelyeket 2537 Dunant| fehérre vagy feketére; - a gesztenyefákat szinte megérintve 2538 Dunant| lépésnyire feltűnik előttük a magyar mitológia, mint egy 2539 Dunant| eltemetett vitézen. Csaknem a háztető kopadozó, régi udvarházra 2540 Dunant| van Mikhelini úr?~Mintha a másvilágról kérdeztetné 2541 Dunant| másvilágról kérdeztetné ezt a ház egykori gazdája, arról 2542 Dunant| ház egykori gazdája, arról a túlvilágról, ahonnan a láthatatlan 2543 Dunant| arról a túlvilágról, ahonnan a láthatatlan madarak csupán 2544 Dunant| követve eltalálnak ide a nagy tó környékére, a Jókai-kert 2545 Dunant| ide a nagy tó környékére, a Jókai-kert csendes, emberhangtalan 2546 Dunant| ahogy némely állomás mellett a legfélénkebb utazók is felvidámodnak, - 2547 Dunant| szálljanak, - kicsalogatják a költőt a maguk megkeresésére 2548 Dunant| kicsalogatják a költőt a maguk megkeresésére a csillagtalan 2549 Dunant| költőt a maguk megkeresésére a csillagtalan tavaszi éjbe, 2550 Dunant| csillagtalan tavaszi éjbe, mint ez a tréfás kis szellemeknek 2551 Dunant| is járult), amelyek miatt a füredi remeteséget választotta, 2552 Dunant| komptoárjában lesz, amikor a költőnek már ideje sem lesz 2553 Dunant| sem lesz többé megkérdezni a jószívű írnokot, az ál-Brazovicsnak 2554 Dunant| ál-Brazovicsnak nincs dolga sem a kávéházban, sem vidéken, 2555 Dunant| harmónikás bugyellárissal siet ki a vaskályhából (vagy más rejtekhelyről) 2556 Dunant| vagy más rejtekhelyről) a költő elé, megnyálazza 2557 Dunant| költő elé, megnyálazza a bankókat, miközben hátukra 2558 Dunant| mennyire is van szüksége a költőnek, aki egész télen 2559 Dunant| keresett”, csak „dolgozott”, és a lelki és testi betegségekhez 2560 Dunant| betegségekhez két Aranyembernek (a komárominak és a veszpréminek) 2561 Dunant| Aranyembernek (a komárominak és a veszpréminek) is kellett 2562 Dunant| veszpréminek) is kellett jönni erre a világra, hogy a költő tavasz 2563 Dunant| jönni erre a világra, hogy a költő tavasz jöttével végre 2564 Dunant| ne kérdezzen többé semmit a kertje felett kiáltozó vadludaktól. 2565 Dunant| vadludaktól. Ne kérdezze a veszprémi Mikhelini urat 2566 Dunant| mindenféle papirosaival a Róza asszony által adott 2567 Dunant| bársony-útitáskát, hogy a gőzhajó indulása előtt kisfiút 2568 Dunant| kisfiút kellett fogadni, aki a táskát a kikötőig cipeli. - 2569 Dunant| kellett fogadni, aki a táskát a kikötőig cipeli. - Tél elején, 2570 Dunant| cipeli. - Tél elején, mikor a költő bús szakállal, halvány 2571 Dunant| nyugtalanul kérdezősködő szívvel a magányba megérkezett: sovány 2572 Dunant| megérkezett: sovány volt a táska, legfeljebb Róza asszony 2573 Dunant| régi tavasszal duzzadt volt a táska, csak a szív kérdezgette 2574 Dunant| duzzadt volt a táska, csak a szív kérdezgette még a hajó 2575 Dunant| csak a szív kérdezgette még a hajó dobogásával együtt, 2576 Dunant| ezentúl Mikhelini úr nélkül? A komáromi Aranyember leverte 2577 Dunant| komáromi Aranyember leverte a veszprémi gabonást, - Jókai 2578 Dunant| minden jóra fordult, mint a mesemondásban, - amint ez 2579 Dunant| mesemondásban, - amint ez a jóságos nagy mesemondó annyi 2580 Dunant| regényhőseivel.~~Jókai elfeledte a szenvedések telét és alig 2581 Dunant| reménnyel beköszöntő tavaszát, a füredi ház árván maradt, 2582 Dunant| ház árván maradt, miután a Kisfaludy gőzös átvágott 2583 Dunant| Kisfaludy gőzös átvágott a még mindig télies Balatonon, 2584 Dunant| mindig télies Balatonon, hogy a legnagyobb magyar regényíróként 2585 Dunant| regényíróként hozza vissza ismét a világba azt a szelíd, halkszavú 2586 Dunant| vissza ismét a világba azt a szelíd, halkszavú férfiút, 2587 Dunant| betegség poharát nyújtogatá. A költőt magával ragadta végzete, 2588 Dunant| ragadta végzete, mielőtt a vadgesztenyefák gumói megmutatták 2589 Dunant| kikötői felé pöfögött el a Kisfaludy a kövér bársonytáskával 2590 Dunant| pöfögött el a Kisfaludy a kövér bársonytáskával és 2591 Dunant| kövér bársonytáskával és a lesoványodott költővel. ~ ~ 2592 Dunant| költővel. ~ ~De itt a kertben, amely az egykori 2593 Dunant| őstermészeti bőségességgel, hogy a regényírónak csak kicsinyt 2594 Dunant| kicsinyt kellett felnyitni a zsalugáter valamely lezárt 2595 Dunant| lezárt szemét, hogy műveiben a legszebb kerteket leírhassa: 2596 Dunant| kerteket leírhassa: itt a kertben még soká emlegették 2597 Dunant| kertben még soká emlegették őt a magányos esték, a kifizetett 2598 Dunant| emlegették őt a magányos esték, a kifizetett hitelezők, sőt 2599 Dunant| kifizetett hitelezők, sőt maga a veszprémi „aranyember” is, 2600 Dunant| kávéházba, se vidéki városba a pénzért járogató költő elől: 2601 Dunant| lett. Az ősi mondákban, a mesemondó hagyományokban 2602 Dunant| vannak ilyenféle történetek. A veszprémi gabonás, miután 2603 Dunant| darabig nem kereste senki. A veszprémi irodában az írnoknak 2604 Dunant| kellett többé számontartani a munkaszünetes napokat, amint 2605 Dunant| volt. Senki nem nyitott be a boltocskába, hogy Mikhelini 2606 Dunant| boltocskába, hogy Mikhelini urat a papírkosárból előbujtassa 2607 Dunant| Vajon, figyelt-e valaha is a kert felett elrepülő vándormadarak 2608 Dunant| vándormadarak kiáltására, a kerti kavicsok csikordulására, 2609 Dunant| kavicsok csikordulására, a gesztenyebimbók kipattanására, 2610 Dunant| gesztenyebimbók kipattanására, a kémény hangjaira, amely 2611 Dunant| télen egymagában mulattatta a költőt, és bizonyára ezen 2612 Dunant| akárhogy nézegetem ennek a talián búzakereskedőnek 2613 Dunant| is felhangzottak hangok a ház előtt, amelyek Mikhelini 2614 Dunant| szelídségűek, mint egykor ott a veszprémi boltban, és nem 2615 Dunant| nem is láthatatlanok, mint a vándormadarak hangjai:~- 2616 Dunant| porzós, stemplis hangok a kapu előtt, amikor a különböző 2617 Dunant| hangok a kapu előtt, amikor a különböző ügyvédek, hatóságok 2618 Dunant| hatóságok megjelengettek a szelíd kapu előtt, öreg 2619 Dunant| azon, hol ebédelnek, de a kapunak egyszer mégiscsak 2620 Dunant| mégiscsak fel kellett nyílni a szűkölködők előtt.~- Bezzeg, 2621 Dunant| szűkölködők előtt.~- Bezzeg, a régi gazda idejében minden 2622 Dunant| számlát kifizettek ebben a házban - morogták a hitelezők 2623 Dunant| ebben a házban - morogták a hitelezők a veszprémi „aranyember” 2624 Dunant| házban - morogták a hitelezők a veszprémi „aranyember” fülébe, 2625 Dunant| vattával. Azt mondták, hogy a komáromi Aranyemberrel végképp 2626 Dunant| Aranyemberrel végképp elment a szerencse a háztól.~(1927) ~ 2627 Dunant| végképp elment a szerencse a háztól.~(1927) ~ 2628 Dunant| A BETYÁROK ORSZÁGÚTJÁN~~A 2629 Dunant| A BETYÁROK ORSZÁGÚTJÁN~~A Bakony szökik az emberek 2630 Dunant| előtt még ott kezdődött a Bakony, ahol a falu végződött. 2631 Dunant| kezdődött a Bakony, ahol a falu végződött. A forspont ( 2632 Dunant| ahol a falu végződött. A forspont (ismét kocsin utaznak 2633 Dunant| valami bélyeges írás van a zsebében, a községházán, 2634 Dunant| bélyeges írás van a zsebében, a községházán, a „direktóriumnál” 2635 Dunant| zsebében, a községházán, a „direktóriumnál” rekvirál 2636 Dunant| direktóriumnál” rekvirál előfogatot), a forspont tehát jó darab 2637 Dunant| tehát jó darab ideig halad a fehéren kanyarodó országúton, 2638 Dunant| amíg végre elérjük azt a dombot, amelynek ritkás 2639 Dunant| messziről látni.~ ~Itt a Bakony. Régi Magyarország 2640 Dunant| Manapság már senki se él, aki a Bakony nevezetességét: Sobrit 2641 Dunant| Bakony nevezetességét: Sobrit a két szemével láthatta volna. 2642 Dunant| szemével láthatta volna. Pedig a mostani vénembereket gyermekkorukban 2643 Dunant| merengő odvas faderekat, a szél futó árnyékát az országút 2644 Dunant| árnyékát az országút porában, a réti sas rikoltását, éjszakában 2645 Dunant| éjszakában koppanó lépést a gyalogúton... Jön Sobri.~ 2646 Dunant| Jön Sobri.~Már kizöldült a Bakony, a lombok összehajtanak, 2647 Dunant| Már kizöldült a Bakony, a lombok összehajtanak, barátkoznak, 2648 Dunant| mintha sose lenne vége. A veszprémi országút ez, benne 2649 Dunant| veszprémi országút ez, benne fut a Bakonyban, pandúrok virrasztották 2650 Dunant| pandúrok virrasztották át a csillagos égboltozatot, 2651 Dunant| óvakodó tüzet kereste az éjben a riadt vásáros szeme, az 2652 Dunant| lépésnyire esik egyik fatörzs a másiktól, mégis olyan sűrű 2653 Dunant| minden fa. Szabályosak, mint a katonák. Ember legyen, aki 2654 Dunant| Mérföldekre nem változik a kép az erdő belsejében. 2655 Dunant| ismeretlenül elbódorog benne, a harmadik vármegyében lyukad 2656 Dunant| valami nagy dolog ezekben a dunántúli megyékben. Egy 2657 Dunant| már új vármegye kezdődik. A pandúrnak meg kell állni, 2658 Dunant| kell állni, nem üldözheti a betyárt idegen megye területén. 2659 Dunant| Respektálták is szívesen ezt a törvényt a régi csendbiztosok, 2660 Dunant| szívesen ezt a törvényt a régi csendbiztosok, hisz 2661 Dunant| mint betyárt hajszolnak. A pandúrok tehát megfordították 2662 Dunant| pandúrok tehát megfordították a lovak fejét az ároknál, 2663 Dunant| megfenyegették öklükkel a zsiványokat: „ide ne merjétek 2664 Dunant| ne merjétek tenni többé a lábatokat, mert ez Veszprém 2665 Dunant| mert ez Veszprém megye”; - a betyárok tüzet raktak, és 2666 Dunant| raktak, és kezdődött elölről a régi élet, hisz a Bakony 2667 Dunant| elölről a régi élet, hisz a Bakony mindenütt egyforma 2668 Dunant| hogyan igazodtak el ebben a példátlan erdőségben a 2669 Dunant| a példátlan erdőségben a betyárok?~Sobri Jóska idejében 2670 Dunant| Sobri Jóska idejében valahol a pozsonyi Kárpátoknál 2671 Dunant| Kárpátoknál kezdődött a Bakony és lenyúlott a Dráváig. 2672 Dunant| kezdődött a Bakony és lenyúlott a Dráváig. Erdőben rejtőzve, 2673 Dunant| találkozva vándorolhatott a betyár hetekig, ha üldözték. 2674 Dunant| gát elvégezte. Aztán jött a titoktartó, lábnyomot, 2675 Dunant| altatgató Bakony.~Sobri és a többiek életrajzából tudjuk, 2676 Dunant| életrajzából tudjuk, hogy a betyárok többnyire idegen 2677 Dunant| idegen tájakról származtak a Bakonyba, az ország búvóhelyére. 2678 Dunant| Pap Andor sem született a Bakonyban. Az a sok szegény, 2679 Dunant| született a Bakonyban. Az a sok szegény, szökött katona, 2680 Dunant| úriszékek elől bújt el a Bakonyba; az ország különböző 2681 Dunant| tájairól verbuválódott. A helybeli emberek ismerték 2682 Dunant| suttyomban mertek foglalkozni a bakonybeliek. A betyárok 2683 Dunant| foglalkozni a bakonybeliek. A betyárok orgazdái messzi, 2684 Dunant| biztos megyékben lappangtak. A régi világ tele volt mendemondával 2685 Dunant| eredetét szerették keresni a bakonyi betyárok orgazdái 2686 Dunant| betyárok orgazdái között.~A bakonyi kanászok legfeljebb 2687 Dunant| jók, hogy elvezetgessék a betyárokat az általuk ismert 2688 Dunant| az általuk ismert utakon. A csárdásné a csendbiztosnak 2689 Dunant| ismert utakon. A csárdásné a csendbiztosnak is szeretője 2690 Dunant| csendbiztosnak is szeretője volt. A csárdás a pandúrral is barát 2691 Dunant| szeretője volt. A csárdás a pandúrral is barátkozott. 2692 Dunant| pandúrral is barátkozott. A pandúr nem haragudott a 2693 Dunant| A pandúr nem haragudott a betyárra, hisz éppen olyan 2694 Dunant| vándoréletet élt, mint amaz.~A betyárok vezetői az öreg 2695 Dunant| elhúzódtak messzire, amíg a Bakonyban megint felütötte 2696 Dunant| Bakonyban megint felütötte fejét a zsiványság. Akkor jöttek 2697 Dunant| üzenet nélkül, megsúgta nekik a szél, elbeszéli az eső, 2698 Dunant| elbeszéli az eső, lekiabálta a magasból a vándormadár, 2699 Dunant| eső, lekiabálta a magasból a vándormadár, hogy a Bakonyban 2700 Dunant| magasból a vándormadár, hogy a Bakonyban megint szalonnát 2701 Dunant| megint szalonnát pirítanak a betyárok, vásáros szekér 2702 Dunant| emberek, rövidszárú puskáját a szalmakazlakból előveszi 2703 Dunant| szalmakazlakból előveszi a vén betyár és elindul az 2704 Dunant| lett betyárok esnek bele a régi mesterségbe. Nem lehet 2705 Dunant| mesterségbe. Nem lehet elfelejteni a veszedelmes, szabad, dologtalan 2706 Dunant| egyszer megpróbálta. Ezek a régi, kitanult, Bakonyt 2707 Dunant| kitanult, Bakonyt ismerők, a nyugalmazott betyárok rendesen 2708 Dunant| biztonságba vonulnak, amint a bandát üldözőbe veszik. 2709 Dunant| üldözőbe veszik. Tudnak ezen a környéken egykor egy nyolcvan 2710 Dunant| bandavezért végigszolgált a Bakonyban, de neki sohasem 2711 Dunant| Bizonyosan nem dalolt soha a betyáréletről, csak némán 2712 Dunant| inkább megérdemelte volna a vármegye akasztófáját ilyen 2713 Dunant| lelketlen haramia, mint az a sok ponyvaregénytől meghibbant, 2714 Dunant| ponyvaregénytől meghibbant, vagy a törvények igazságtalanságától 2715 Dunant| akasztófa alá.~~ ~Fúj a szél, a betyárok szele, 2716 Dunant| alá.~~ ~Fúj a szél, a betyárok szele, lengenek 2717 Dunant| betyárok szele, lengenek a fák, a menyét bozontos farka 2718 Dunant| betyárok szele, lengenek a fák, a menyét bozontos farka árulkodik, 2719 Dunant| bozontos farka árulkodik, sas a magasban kiált, nyomasztó 2720 Dunant| kiált, nyomasztó magányosság a mély erdőben, legalább egy 2721 Dunant| öreg fa, száját lezárja a sok mindent látott országút, 2722 Dunant| sem érti. Hogy remegett a baljóslatú erdőségtől hatvan-hetven 2723 Dunant| árok száraz falevelében a betyár árvalányhajas kalapját, 2724 Dunant| árvalányhajas kalapját, a szarka tarkaságában a haramia 2725 Dunant| kalapját, a szarka tarkaságában a haramia ingét. Ott, ahol 2726 Dunant| ahol sűrűbb az erdő, mintha a fák vére megduzzasztaná 2727 Dunant| fák vére megduzzasztaná a lombokat, ott bizonyosan 2728 Dunant| lombokat, ott bizonyosan áll a betyár, lesben, mélán, rablókedvvel, 2729 Dunant| rajta, amilyent valamikor a pandúrok viseltek. Új korában 2730 Dunant| korában tán csókot kapott ez a kabát, de most már olyan 2731 Dunant| olyan vén, hogy legfeljebb a szél rázogatja meg. Rövid, 2732 Dunant| Rövid, mocskos gatyája van a betyárnak, a mezítelen lábára 2733 Dunant| gatyája van a betyárnak, a mezítelen lábára tán a tavalyi 2734 Dunant| a mezítelen lábára tán a tavalyi ősz szárította meg 2735 Dunant| tavalyi ősz szárította meg a sarat, olyan sárga, száraz 2736 Dunant| vadásztarisznya, az erezete, a ránca vén fák kérgéről van 2737 Dunant| piszok, rossz esztendő jön a legyűrt karimás kalapján. 2738 Dunant| legyűrt karimás kalapján. Csak a szeme ég, mint a tapló.~ 2739 Dunant| kalapján. Csak a szeme ég, mint a tapló.~Fegyver nem látszik 2740 Dunant| látszik nála, balta nincs a kezében, mégis olyan szívzsibbasztó, 2741 Dunant| mindenre elgondolkoztató a figurája, mint a közelgő 2742 Dunant| koztató a figurája, mint a közelgő öreg halálé. Az 2743 Dunant| magával. Vajon mennyit kell a vén halálnak adni, hogy 2744 Dunant| Veszprémbe? Vajon megelégszik-e a kikalkulált summával? Hogyan 2745 Dunant| kikalkulált summával? Hogyan kezdi a dolgot? Az a vén mente gyanús! 2746 Dunant| Hogyan kezdi a dolgot? Az a vén mente gyanús! Bő zsebében 2747 Dunant| zsebében láthatatlanul megfér a revolver. Hej, hogy csattan, 2748 Dunant| csattan, vakít, perzsel majd a pisztoly lángja a déli napsugárban. 2749 Dunant| perzsel majd a pisztoly lángja a déli napsugárban. Vajon 2750 Dunant| hányadik gyilkosságot követi el a vén haramia, számítgatja-e 2751 Dunant| haramia, számítgatja-e magában a kioltott életeket?~A vén 2752 Dunant| magában a kioltott életeket?~A vén betyár mozdulatlanul 2753 Dunant| mozdulatlanul áll az úton. Várja a kocsit.~Mintha lassítana 2754 Dunant| kocsit.~Mintha lassítana ez a bojnyik-képű kocsis. Egész 2755 Dunant| Egész úton nem fordul hátra a bakjáról, nem volt egy szava, 2756 Dunant| az ostorral rámutatnak a nevezetesebb hegyekre, várromokra. 2757 Dunant| Kérdezősködnek az utazótól, mi újság a nagy világban. Mostanában 2758 Dunant| elbeszélgetéshez. És lám, a kocsis egész úton magaúntan 2759 Dunant| magaúntan hallgatott, mint a gonosz lelkiösmeret. Talán 2760 Dunant| Talán csak nem cimboráskodik a betyárokkal?~Az öreg mente 2761 Dunant| mellett és várakozik.~Ha ez a vén ember valódi bakonyi 2762 Dunant| volt őkelmének is, mint a régi népszínművekben láttuk 2763 Dunant| népszínművekben láttuk a színpadi betyárokat. A fiatalkora 2764 Dunant| láttuk a színpadi betyárokat. A fiatalkora talán belenyúlik 2765 Dunant| fiatalkora talán belenyúlik abba a hóbortos, regényeskedő korszakba, 2766 Dunant| volt mindig ilyen szennyes a gatyája, kislány mosta fehérre.~ 2767 Dunant| lássuk, tudja-e még kend a régi mesterséget, a betyárvirtust! 2768 Dunant| kend a régi mesterséget, a betyárvirtust! Dobjuk le 2769 Dunant| betyárvirtust! Dobjuk le a köpenyeget. Kettőnk közül 2770 Dunant| Kettőnk közül valaki itt marad a fűvön.~De a vén ember csak 2771 Dunant| valaki itt marad a fűvön.~De a vén ember csak szelíden 2772 Dunant| az ajka, gondtól barázdás a homloka, törpe a termete, 2773 Dunant| barázdás a homloka, törpe a termete, szemölcs szemölcsre 2774 Dunant| orrán, állán. Reszketeg a keze, amint megbillentette 2775 Dunant| keze, amint megbillentette a kalapot.~ ~- Elvtárs, - 2776 Dunant| gyújtót. Tegnap óta alszik a pipám. Elfogyott a tűzkövem. 2777 Dunant| alszik a pipám. Elfogyott a tűzkövem. Pipa nélkül pedig 2778 Dunant| Pipa nélkül pedig nem megy a favágás.~Öngyújtót, fénylő 2779 Dunant| igazolásul megpattogtatja a szerkezet kis kerekét. Valóban 2780 Dunant| nincsen annak szikrája.~A kocsis, meg magam is siettünk 2781 Dunant| utazásaimból.~Útitársam, akivel a Dunántúl barangoltam, nem 2782 Dunant| nem angol volt, akivel a régi regényekben a flegmatikus 2783 Dunant| akivel a régi regényekben a flegmatikus történetek megesnek, 2784 Dunant| találhatók széleshátú fiákeresek. A mi kocsisunk olyan volt, 2785 Dunant| kocsisunk olyan volt, mint az a dickensi postakocsis, aki 2786 Dunant| attól fél útjában, hogy a csendőrök részegeskedés 2787 Dunant| zsíros koncoknak, amelyeket a fogadósnék a sütőből előkerítettek, 2788 Dunant| amelyeket a fogadósnék a sütőből előkerítettek, amikor 2789 Dunant| látták, de nem nézte le a boros és sörös edényeket 2790 Dunant| edényeket sem, amelyeket a gazda akasztott le a szegről. 2791 Dunant| amelyeket a gazda akasztott le a szegről. Amíg mindezeket 2792 Dunant| szegről. Amíg mindezeket a dolgokat az orvos vagy a 2793 Dunant| a dolgokat az orvos vagy a csendőr szigorúan el nem 2794 Dunant| egy dombos vidéken, ahol a lovak amúgy is lassítanak, 2795 Dunant| huzamosabb időig tartózkodott a nagyapja emlékeinél, aki 2796 Dunant| is hazáig tudta hajtani a kocsit, mert persze hogy 2797 Dunant| közeledtünk Várpalota felé a Bakonyon keresztül. A Bakony 2798 Dunant| felé a Bakonyon keresztül. A Bakony a favágók fejszéi 2799 Dunant| Bakonyon keresztül. A Bakony a favágók fejszéitől megritkult, 2800 Dunant| tekinteni az erdő rejtelmeibe, a faderekak hangtalan világába, 2801 Dunant| már nagyon régen elhagyta a Bakonyt, népmese lett az 2802 Dunant| népmese lett az alakjából, a betyárvilág kipusztult.~- 2803 Dunant| hogy valaha is jártam a Bakonyban, ha még betyárkalandom 2804 Dunant| faderéknak támaszkodva várta a kocsi közeledését. Olyan 2805 Dunant| közeledését. Olyan öreg volt a legény, mint egy vén fatörzs, 2806 Dunant| bandájában is. Amerikaim a váratlan öregember láttára 2807 Dunant| rostélyosarcú kocsisunkra, aki a hegyoldalban megjelenő öreg 2808 Dunant| az öreg útkaparó valóban a kocsi felé közelgett és 2809 Dunant| közelgett és szemügyre vette a bennülőket. Aztán rongyos 2810 Dunant| sajnos, nem hallatszott. A völgyben feltünedezik vala 2811 Dunant| völgyben feltünedezik vala a kis Várpalota, mint egy 2812 Dunant| ifjúkori emlék. Igen, itt a falu közepén állott az az 2813 Dunant| az ódon, zöldre festett, a széllel mindig hosszadalmasan 2814 Dunant| iskoláskönyveimet, hogy a sarokablakhoz állva arról 2815 Dunant| ábrándozzak, mily jó volna innen a nagyapám kocsiján elutazni, 2816 Dunant| öregember beszélgette el valaha a leányszöktetéseket. Nem 2817 Dunant| Amerikában tudjuk erről a községről, hogy itt valamikor 2818 Dunant| Hoszter Fülöp kiirtotta a vendégfogadóst tíztagú családjával 2819 Dunant| tudhatnának az amerikaiak erről a bájos helyről, a Bakony 2820 Dunant| amerikaiak erről a bájos helyről, a Bakony közepéről, amelynek 2821 Dunant| Bakony közepéről, amelynek a közelében állott Mátyás 2822 Dunant| Pusztapalota.~- Legalább abban a fogadóban kellene megszállni, 2823 Dunant| kellene megszállni, ahol az a nevezetes gyilkosság történt - 2824 Dunant| indítványozta az amerikai.~A szállásnak valóban nem volt 2825 Dunant| földszintes épület volt a fogadó, vasrácsos ablakokkal, 2826 Dunant| az egész napi kocsikázás a legjobb altató.~Az amerikai 2827 Dunant| látszik, mást várt ettől a bakonyi utazástól, amint 2828 Dunant| utat tett meg azért, hogy a Bakonyt lássa.~ ~Lakott 2829 Dunant| gyászjelentést hordott, a fogadó körül lebzselt, a 2830 Dunant| a fogadó körül lebzselt, a cigányokért szaladt, vagy 2831 Dunant| Mózsi öregember volt már, a járása is igen elnehezedett, 2832 Dunant| érdekelte, hogy mit főznek a palotai konyhákon, de némi 2833 Dunant| túl, ahol megint kezdődik a Bakony.~Ősz felé andalogtunk. 2834 Dunant| Bakony.~Ősz felé andalogtunk. A Loncsos nevű szőlőhegynek 2835 Dunant| hogy kigyönyörködje magát a régi szép Magyarország hangulataiban, 2836 Dunant| utazás, mert retúrjegye volt a gőzhajóra. A páros fák elpirultak 2837 Dunant| retúrjegye volt a gőzhajóra. A páros fák elpirultak az 2838 Dunant| elpirultak az örömtől, amikor a régi kisfiút visszatérni 2839 Dunant| futamodó árkok felkiabáltak a kocsira. Virágok hervadozva 2840 Dunant| De menni kellett, mert a nehézkes Mózsi már lesben 2841 Dunant| történt. Alig haladtunk vala a nedves erdei úton darab 2842 Dunant| volt kellemetlen utasát a Balatonba dobni - egyszer 2843 Dunant| dördül el az erdőben, és a fák közül kirontott Mózsi.~ 2844 Dunant| színházicédula-hordozó is volt, a műkedvelőktől szerzett magának 2845 Dunant| az ostornyelet fogta rá a rablóra, de az intett neki:~- 2846 Dunant| felismerte Mózsit.~Az álbetyár a kocsihoz ugrott és bambán 2847 Dunant| szavaim. Lehorgasztotta a fejét és szótlanul állott 2848 Dunant| fejét és szótlanul állott a kocsi mellett.~- Többé meg 2849 Dunant| feszültséggel hallgatta a beszélgetést, most fészkelődni 2850 Dunant| most fészkelődni kezdett a helyén.~- Pálinkára nem 2851 Dunant| és két füzetet adott át a haramiának.~Mózsi, ez az 2852 Dunant| hangosan sírni kezdett, a füzeteket forgatva kezében:~- 2853 Dunant| Hát ezért adtam magam a betyáréletre?~A kocsi tovább 2854 Dunant| adtam magam a betyáréletre?~A kocsi tovább robogott, az 2855 Tisz | Kopasz, vén történelmi kapuőr a magyar Kánaán bejáratánál, 2856 Tisz | június 27-ike, midőn lábadnál a nyírségi paraszt már aratáshoz 2857 Tisz | már aratáshoz pendítette a kaszát. Lúdtojás nagyságú, 2858 Tisz | tar fejed nyugodtan tűrte a magasságból jövő ostromot, 2859 Tisz | királyi ékességet, kincset (a földkerekség legdrágább 2860 Tisz | földkerekség legdrágább rendjelét a hegyek országában) a másvilági 2861 Tisz | rendjelét a hegyek országában) a másvilági háborúság. A jégvihar 2862 Tisz | a másvilági háborúság. A jégvihar tönkreverte a tokaji 2863 Tisz | A jégvihar tönkreverte a tokaji és hegyaljai szőlőket, 2864 Tisz | tokaji és hegyaljai szőlőket, a magyar földmívelés büszkeségét. 2865 Tisz | szőlőtermés fele tönkrement, a másik fele megriadva várja 2866 Tisz | másik fele megriadva várja a július és augusztus viharait, 2867 Tisz | viharait, viszontagságait. A szőlősgazda? Az már tudja 2868 Tisz | szőlősgazda? Az már tudja ilyenkor a maga mondókáját, hallotta 2869 Tisz | mondókáját, hallotta az apjától, a nagyatyjától. A tüzes istennyilának 2870 Tisz | apjától, a nagyatyjától. A tüzes istennyilának éjjel-nappal 2871 Tisz | Tokajban és környékén, ha a felhőknek volnának fülei. 2872 Tisz | fülei. Csodálatos, hogy a kalendáriumban még maradnak 2873 Tisz | kalendáriumban még maradnak szentek a tokaji jégverés után. Ám 2874 Tisz | hogy kivételes esetben a káromkodás körülbelül már 2875 Tisz | üdvözül az igaz. Vele is a pokolba rángatják az ördögök 2876 Tisz | pokolba rángatják az ördögök a hajánál fogva a gonoszát. 2877 Tisz | ördögök a hajánál fogva a gonoszát. A káromkodás elkésett 2878 Tisz | hajánál fogva a gonoszát. A káromkodás elkésett utóajánlat 2879 Tisz | káromkodás elkésett utóajánlat a másvilági piacon. Csupán 2880 Tisz | másvilági piacon. Csupán a hirtelen gutaütés ellen 2881 Tisz | Kistornya nem szüretel ebben a naptári esztendőben. Sárospatakon, 2882 Tisz | esztendőben. Sárospatakon, a Rákócziak szőlőjében talán 2883 Tisz | jövőre sem terem bor, amelyet a kuruc lantos „sárkányvérnek” 2884 Tisz | sárkányvérnek” nevezett. A tokaji kávéházban, ahol 2885 Tisz | idő, nem jelennek meg sem a kaftános kalmárok, akik 2886 Tisz | szokás szerint manapság is a derekukon hordják az aranytallérokat 2887 Tisz | korlátlan meghatalmazásokkal a francia pezsgőgyárak részéről. 2888 Tisz | mert hamar értékét veszíti a felhők között termett kő. 2889 Tisz | Ha pedig eljönnek azok a külföldi kereskedők, akiknek 2890 Tisz | kereskedők, akiknek ikertestvérük a nyizsnij-novgorodi vásáron 2891 Tisz | nyizsnij-novgorodi vásáron vagy Bombayban a gyapot-aukción alkuszik 2892 Tisz | ugyanakkor, olyan ára lesz a hegyaljai bornak, amilyen 2893 Tisz | hegyaljai bornak, amilyen a cobolyprémnek. Az egyetlen 2894 Tisz | elismert magyar világcikk, a tokaji bor, ezelőtt kétszáz 2895 Tisz | sem volt sokkal olcsóbb a kékrókabundánál, pedig akkor 2896 Tisz | amikor kétszer szüreteltek a Hegyalján: ősszel és januárban. 2897 Tisz | Hegyalján: ősszel és januárban. A kis szőlőbogár aztán megette 2898 Tisz | szőlőbogár aztán megette azokat a tőkéket, amelyek olyan hatalmasak 2899 Tisz | Ferenc szüretelt egykor. Azt a szőlőtőkét, amely Kossuthtal 2900 Tisz | vagy azt mondta, hogy édes a gyümölcse és aszúhoz hasonlatos 2901 Tisz | kevés dologról írtak annyit a világon, mint a tokaji borról. 2902 Tisz | írtak annyit a világon, mint a tokaji borról. Van egy igen 2903 Tisz | szállították el Tokajból a boroshordókat. Az orosz 2904 Tisz | boroshordókat. Az orosz cárok és a többi királyok féltékenyen 2905 Tisz | királyok féltékenyen őrködtek a messzi országban termő tokaji 2906 Tisz | borra, amely manapság már a világhotelek menükönyvecskéjében 2907 Tisz | szerepel. Tokaji bor! Bizony ez a fogalom kissé értékét veszítette 2908 Tisz | nagyobb szabású lakodalomhoz. A borkereskedők bizonyára 2909 Tisz | borkereskedők bizonyára a régmúlt időkben is értették 2910 Tisz | időkben is értették annyira a dolgukat, mint manapság, 2911 Tisz | emberek voltak hiszékenyebbek. A kétszáz esztendő előtti 2912 Tisz | bizonyára áhítat nélkül vette le a cári és más királyi pecséteket 2913 Tisz | és más királyi pecséteket a boroshordókról, amelyeket 2914 Tisz | boroshordókról, amelyeket szüret után a hordókra ütöttek a fejedelmi 2915 Tisz | után a hordókra ütöttek a fejedelmi udvarok kiküldött 2916 Tisz | pincemesterei. És úgy csinálta meg a bort, ahogyan neki tetszett. 2917 Tisz | hit volt az emberekben. „A borivó” kétségeskedéséről 2918 Tisz | kétségeskedéséről még nem írt verset a rajnamenti költő, és régi 2919 Tisz | császárok, elaggott püspökök a tokaji bor - illatától. 2920 Tisz | varázslatos szó volt ez a név: Tokaj. Kár, hogy a 2921 Tisz | a név: Tokaj. Kár, hogy a legrégibb arany is megkopik 2922 Tisz | arany is megkopik idővel, és a borivó már nem akkor kétsé 2923 Tisz | geskedik istenigazában, ha a Rajna szőke leányzóját kellene 2924 Tisz | leányzóját kellene meglátnia a habzó kehelyben, hanem 2925 Tisz | végképpen megcsökönyösödik a hitetlenségben akkor, ha 2926 Tisz | országban. És az őfelsége a király, a tarcali szőlőbirtokos.~ 2927 Tisz | És az őfelsége a király, a tarcali szőlőbirtokos.~A 2928 Tisz | a tarcali szőlőbirtokos.~A tolcsvai tiszttartó esetét 2929 Tisz | grófi familiánál szolgált a tiszttartó, aki egyéb rossz 2930 Tisz | bortolvaj volt. Az öreg gróf a pincekulcsot a párnája alatt 2931 Tisz | öreg gróf a pincekulcsot a párnája alatt őrizte és 2932 Tisz | párnája alatt őrizte és a borairól olyanféle születési 2933 Tisz | például Szemere Miklós vezet a telivér lovairól. Számozva, 2934 Tisz | minden butélia. Aztán mikor a tiszttartó meggazdagodván, 2935 Tisz | meggazdagodván, elhagyta a grófi gazdát, mégis az derült 2936 Tisz | palack tokaji bor hiányzik a pincéből. Eltűnt szőrén-szálán. 2937 Tisz | indított tisztje ellen. A szakértő bizottság áhítattal 2938 Tisz | hatottsággal nyitotta föl a nyolcvanegyedik palackot 2939 Tisz | palackot és megkóstolván a bort, száz forintban állapította 2940 Tisz | pengőt kellett volna fizetni a hűtlen sáfárnak. Aztán nem 2941 Tisz | féltve őrzött borairól, a családi kincsekről, hogy 2942 Tisz | részvéttel kell, hogy forduljon a szívünk. Nem minden borkereskedő-adoma 2943 Tisz | és bizony mondom, hogy a hegyaljai borok tisztaságára 2944 Tisz | és nem nekünk bányásszák a hegyekből, az arany az alföldi 2945 Tisz | az alföldi rónaságon és a vén hegyek ősszel pirosló 2946 Tisz | könnycseppek nedvesítik meg a Hegyalja humusát. Vajon 2947 Tisz | esztendő előtt, nyáron, a Felső-Tisza mentén kóboroltam. 2948 Tisz | kóboroltam. Őserdők szegélyezik a Tisza partjait, és a folyóra 2949 Tisz | szegélyezik a Tisza partjait, és a folyóra dehogy ismerne rá 2950 Tisz | kristálytisztaságú hegyipatak itt a Tisza. Olyan csillogó a 2951 Tisz | a Tisza. Olyan csillogó a medre, mintha merő gyémántot, 2952 Tisz | kőzettel volna behintve a folyó feneke.~Ebben a tündéreknek, 2953 Tisz | behintve a folyó feneke.~Ebben a tündéreknek, álmoknak való 2954 Tisz | őskori legendában, állanak a partokon a fák, melyek tán 2955 Tisz | legendában, állanak a partokon a fák, melyek tán még az Árpád-házbeli 2956 Tisz | királyokat is látták, midőn a medvére itt vadásztak.~Milyen 2957 Tisz | állanak az őserdőben és a vénségüket hosszú szakálluk 2958 Tisz | fákat tetőtől talpig. Ezek a fák akkor lehettek növendékfácskák, 2959 Tisz | ázsiai jövevények itt még a bölényt űzték kelevézzel 2960 Tisz | űzték kelevézzel és karddal. A Tisza ezüst tükörében a 2961 Tisz | A Tisza ezüst tükörében a mondabeli csodaszarvas bámulta 2962 Tisz | csodaszarvas bámulta meg magát, és a királyi medvét Zalán bocskoros 2963 Tisz | csattogva fekhelyéről, hogy a vadászó magyar megbirkózhasson 2964 Tisz | őserdő ma is sűrűn borítja a hegyeket, völgyeket, és 2965 Tisz | és szívesen ad búvóhelyet a nemes- és dúvadnak. A Tisza 2966 Tisz | búvóhelyet a nemes- és dúvadnak. A Tisza éppen olyan tündöklő, 2967 Tisz | füstös vashidak szorítják a derekát.~Fönn, a hegytetőn 2968 Tisz | szorítják a derekát.~Fönn, a hegytetőn kattog a fejsze. 2969 Tisz | Fönn, a hegytetőn kattog a fejsze. Az őserdőt bontják, 2970 Tisz | villámgyorsasággal rohan végig a folyó medrében. A fa-szállításnak 2971 Tisz | végig a folyó medrében. A fa-szállításnak ez az ezer 2972 Tisz | egyenkint nyargalnak le a hegyek néma, zordon világából 2973 Tisz | hegyek néma, zordon világából a mohosderekú, toronynagyságú 2974 Tisz | Zúgva, csattogva tűnnek tova a mélyben, mintha egy mesebeli 2975 Tisz | mesebeli hadsereg rontana le a hegytetőkről. Mennek, mennek 2976 Tisz | legyenek valamely építkezésnél. A tölgy, amely tán Kálmán 2977 Tisz | gallyait, midőn az lepihent a rengeteg mélyén, csattogva 2978 Tisz | felé. Jön, jön az álmok, a ködbeborult történelmi múlt 2979 Tisz | történelmi múlt világából a modern élet felé. Vadászó 2980 Tisz | öregebb ötszáz esztendősnél. A lombjai, gallyai szétterülnek 2981 Tisz | lombjai, gallyai szétterülnek a magasban, mint egy templom 2982 Tisz | itt-ott látni egy foltot a kék égből. Dél van az órámon, 2983 Tisz | lépésnyire már elvesznek a fák világos körvonalai, 2984 Tisz | világ kezdődik, mondjuk a törpék vagy akár az óriások 2985 Tisz | megváltoztak, amelyekről a mese- és mondavilág megemlékezik, 2986 Tisz | mondavilág megemlékezik, csupán a hegyek és az erdők maradtak 2987 Tisz | maradtak olyanok, amilyenek a mesében voltak.~ ~~~ ~~~ 2988 Tisz | voltak.~ ~~~ ~~~ A fáknak, különösen a vén 2989 Tisz | A fáknak, különösen a vén fáknak valóban emberi 2990 Tisz | lennének, akik itt némán várják a varázslat elmúlását. Mindenki 2991 Tisz | jezni. Ki nem látta már a mérges, rosszindulatú és 2992 Tisz | láttak. Mintegy úgy idomult a törzsük, mint az emberek 2993 Tisz | fatörzsek kérgébe azon arcoknak a vonása, amely arcok akkor 2994 Tisz | akkor jártak erre, midőn a fatörzsek kérge még fiatal, 2995 Tisz | puha volt, amíg fölfogta a külső benyomásokat, mint 2996 Tisz | külső benyomásokat, mint a fotografáló lencse.~Tehát 2997 Tisz | vonásai belerajzolódnak a fiatal fák kérgébe, amint 2998 Tisz | fiatal fák kérgébe, amint a természetben az nem ritkaság, 2999 Tisz | tulajdonságait, hasonlókká lesznek. A pusztai kutyában például 3000 Tisz | valamelyes hasonlatosság a gazdájához. Föltalálható