Part

3001 Tisz  |                egy-egy vonás, amely közös a juhász és kutyája fején.
3002 Tisz  |             juhász és kutyája fején. Hogy a lelki hasonlósággal hogy
3003 Tisz  |               talán nem is kell beszélni. A kutya, ló, sőt a kalitkába
3004 Tisz  |                beszélni. A kutya, ló, sőt a kalitkába zárt mátyásmadár
3005 Tisz  |                 Gyakran fordult elő, hogy a tolvaj kutya elárulta gazdája
3006 Tisz  |             gazdája tolvaj tulajdonságát. A ló szilajságában, alattomosságában
3007 Tisz  |                  alattomosságában sok van a rajta ülő tulaj­donságából.
3008 Tisz  |               rajta ülő tulaj­donságából. A mátyásmadár, a szarka, csóka
3009 Tisz  |                donságából. A mátyásmadár, a szarka, csóka még a hangot
3010 Tisz  |          mátyásmadár, a szarka, csóka még a hangot is tudja utánozni,
3011 Tisz  |                  valaha csempészeké volt. A madár egész lényében benne
3012 Tisz  |                 egész lényében benne volt a huncutság, titkolózás, alattomosság.~...
3013 Tisz  |                    alattomosság.~...Amint a vén fa alatt fekszem és
3014 Tisz  |                 fekszem és félig lehunyom a szemem, arra gondolva, hogy
3015 Tisz  |                lehettek akkor, midőn ezek a fák fiatalok voltak: egyszerre
3016 Tisz  |            egyszerre csak azt látom, hogy a vén fa vastag, szakállas
3017 Tisz  |              belső fénytől megvilágosodik a fa törzse, mintha ezüst
3018 Tisz  |                mintha ezüst csillanna meg a félhomályban.~Körülnézek
3019 Tisz  |                  félhomályban.~Körülnézek a néma, rejtelmes őserdőben
3020 Tisz  |                    rejtelmes őserdőben és a közelben, távolban levő
3021 Tisz  |                változásokat veszek észre. A nagy mohacsomók megmozdulnak,
3022 Tisz  |            egyszerre itt-ott kibontakozik a fatörzs vonalai közül egy
3023 Tisz  |            Észrevétlen, megfoghatatlan ez a változás itt a félhomályos
3024 Tisz  |          megfoghatatlan ez a változás itt a félhomályos erdőben, ahol
3025 Tisz  |                 szél sóhajtását, zörgését a messziségben.~Az öreg fatörzs,
3026 Tisz  |         girbe-gurba kérges vonalai között a testszínű emberi arcot a
3027 Tisz  |                  a testszínű emberi arcot a fatörzsbe ékelve, ahonnan
3028 Tisz  |         bajusz-szakállas orca volt az ott a fatörzsben. Mintha előrehajolt
3029 Tisz  |        előrehajolt volna, hogy kikémlelje a sűrűséget, s ekkor úgy láttam,
3030 Tisz  |               láttam, mintha korona volna a fején. Királykorona, amilyent
3031 Tisz  |                    Királykorona, amilyent a középkori királyok otthon,
3032 Tisz  |               vadászaton hordtak. S ebben a pillanatban világos volt
3033 Tisz  |                   pihent, itt aludt talán a király, és a fa hűségesen
3034 Tisz  |                  aludt talán a király, és a fa hűségesen megőrizte vonásait...~
3035 Tisz  |                   világosabb lett az orca a fa kérgében. Valamely belülről
3036 Tisz  |                 fényesség világította meg a szem szaruhártyáját, a szakáll-bajusz
3037 Tisz  |                meg a szem szaruhártyáját, a szakáll-bajusz ősz, deres
3038 Tisz  |        szakáll-bajusz ősz, deres csomóit, a korona arany gombjait. Ott
3039 Tisz  |                  arany gombjait. Ott volt a király a fában - és szétnézett
3040 Tisz  |               gombjait. Ott volt a király a fában - és szétnézett az
3041 Tisz  |                  szétnézett az erdőben.~S a fatörzsek, a vének, szakállasak,
3042 Tisz  |                   erdőben.~S a fatörzsek, a vének, szakállasak, a revesek
3043 Tisz  |          fatörzsek, a vének, szakállasak, a revesek ott az erdei félhomályban
3044 Tisz  |                emberi arcok bámultak reám a fák törzséből. Nini, hogy
3045 Tisz  |              megszólalnának. S mindnyájan a királyt nézték ott a nagy
3046 Tisz  |           mindnyájan a királyt nézték ott a nagy fában. Egyiknek-másiknak
3047 Tisz  |              Egyiknek-másiknak süveg volt a fején, volt közöttük öreg
3048 Tisz  |                itt az erdőben, mikor ezek a fák még fiatalok voltak,
3049 Tisz  |                   még fiatalok voltak, és a fák megőrizték a király
3050 Tisz  |               voltak, és a fák megőrizték a király és kísére­tének emlékét.~
3051 Tisz  |               mozdulatlanul, némán. Fönn, a fák tetején könnyű szél
3052 Tisz  |                  könnyű szél mozgatta meg a felső gallyakat, és ilyenformán
3053 Tisz  |             ragyogó nyári napsugár suhant a félhomályba. Ahová a napsugár
3054 Tisz  |               suhant a félhomályba. Ahová a napsugár arany foltját vetette,
3055 Tisz  |             foltját vetette, onnan eltűnt a rejtelmes arc, de közvetlenül
3056 Tisz  |             rejtelmes arc, de közvetlenül a napsugár foltjának határán
3057 Tisz  |                  arc előbbeni vonalaiban. A napsugár visszarepült az
3058 Tisz  |                  csöndesen bontakozott ki a mohos fatörzs sötétségéből.~...
3059 Tisz  |              vettem észre, hogy én nem is a mesebeli király embereit
3060 Tisz  |                   arcvonásait felöltötték a fák, és ugyanazok maradnak
3061 Tisz  |             leszállott, az arcok eltűntek a sötétben, aludni mentek.
3062 Tisz  |           példázza az emberek társaságát, a sötétben megtelt mindenféle
3063 Tisz  |                        NÉMA MAGYARORSZÁG~~A varjak többször nyugtalankodnak
3064 Tisz  |                  idő tájt, mint egyébkor. A húsvéti fák (amelyek oly
3065 Tisz  |             észrevétlenül rügyeznek, mint a gyermekszerelem), az ő hangjukkal,
3066 Tisz  |               díszítve. Bozontos tanyájuk a fatetőn úgy leng a szélben,
3067 Tisz  |               tanyájuk a fatetőn úgy leng a szélben, mint a Bleak House
3068 Tisz  |                  úgy leng a szélben, mint a Bleak House környékén egykor
3069 Tisz  |                egykor az angol regényben. A napsugár, amely déltájban
3070 Tisz  |         meghódítani, ráerőszakolni akarná a tavaszt az elhitványult
3071 Tisz  |                  érdektelenül hintáztatja a fekete madarakat magas állomásaikon.
3072 Tisz  |         elnéptelenedett falusi tájon csak a varjak, csókák élik régi
3073 Tisz  |      nyugtalankodók, míg az emberek, akik a nyurga, kopasz fák alatt
3074 Tisz  |              meghallatszik, ha két csirke a szomszéd udvaron összevész,
3075 Tisz  |               szomszéd udvaron összevész, a favágók munkája nagy messziségből
3076 Tisz  |                 messziségből jelt ad, míg a hajóács köznapi kalapálása
3077 Tisz  |                   tájon, mint régi időben a gyorsvonat szédületes robogása.
3078 Tisz  |           gyorsvonat szédületes robogása. A varjak élnek és céltalanul
3079 Tisz  |                  igazán csak azért viseli a tarka köntöst, mint a bujdokló
3080 Tisz  |              viseli a tarka köntöst, mint a bujdokló cinke színes mellénykéjét.
3081 Tisz  |                cinke színes mellénykéjét. A nap süt. Erőszakosan, tavaszt,
3082 Tisz  |           megújhodást, gyönyörű ifjúságot a németek gránátjainál hatalmasabb
3083 Tisz  |                 hatalmasabb erővel diktál a gyászba borult, öltözködni
3084 Tisz  |               fordul egyet az emberi élet a megfiatalodás, kiszellőzködés,
3085 Tisz  |              remény és friss kedv van, ha a földgolyó közepéig fölszántják
3086 Tisz  |            földgolyó közepéig fölszántják a föld hátát a kietlen lövegek,
3087 Tisz  |                  fölszántják a föld hátát a kietlen lövegek, mindenáron
3088 Tisz  |                  mindenáron gyönyörűséges a napsugár, szagos a fenyőfa
3089 Tisz  |          gyönyörűséges a napsugár, szagos a fenyőfa levele, fehér a
3090 Tisz  |                   a fenyőfa levele, fehér a réti virág, és lepke jön
3091 Tisz  |                  réti virág, és lepke jön a déli szél hátán az ismeretlen
3092 Tisz  |                  amely az álmodó embernek a homlokára száll. A hadseregek
3093 Tisz  |               embernek a homlokára száll. A hadseregek kimeríthetik
3094 Tisz  |             ártatlanul, nyugodtan jött át a nedves réteken, mint egy
3095 Tisz  |                   az évszak beköszöntével a világra elkövetkeznek. Nem
3096 Tisz  |             figyelik meg az emberek, hogy a folyók gyorsabban futnak,
3097 Tisz  |                 folyók gyorsabban futnak, a kakasok más hangon kiáltanak,
3098 Tisz  |             kakasok más hangon kiáltanak, a csendességnek hangja, a
3099 Tisz  |                   a csendességnek hangja, a felhőknek színe, a napáldozatnak
3100 Tisz  |                hangja, a felhőknek színe, a napáldozatnak tüneménye:
3101 Tisz  |                különös illata kezd lenni; a hegyek elmerengenek a látóhatáron,
3102 Tisz  |              lenni; a hegyek elmerengenek a látóhatáron, mint terhes
3103 Tisz  |                   mint terhes fiatal nők; a hold kora délután felkúszik
3104 Tisz  |               hold kora délután felkúszik a nyárfák hegyére, mint titkolózó
3105 Tisz  |               szerelmese búcsúzó képmását a napnyugati határon; csatában
3106 Tisz  |                mezőjére, és halkan kotyog a bor a kiszáradt kulacsban,
3107 Tisz  |                    és halkan kotyog a bor a kiszáradt kulacsban, mintha
3108 Tisz  |               kiszáradt kulacsban, mintha a zordon téllel elmúlt volna
3109 Tisz  |         pincegádorok, régi hordódongák és a téli estéken százszor telerajzolt
3110 Tisz  |        szomorúságra beállított óramutatók a családi órán: - mind idejüket
3111 Tisz  |               mind idejüket múlták, midőn a konok, háborúba zsinegeit,
3112 Tisz  |             zsinegeit, szégyenpadra tett, a becstelenségek kalodájába
3113 Tisz  |            embereket, csinálják ők tovább a maguk dolgait, mint megőrült
3114 Tisz  |                  akasztófákat: az évszak, a gyönyörű, eljött a fáknak,
3115 Tisz  |                évszak, a gyönyörű, eljött a fáknak, folyóknak, réteknek,
3116 Tisz  |                 füvek­nek, egy tisztásnak a fenyveserdőben s egy orgonabokornak
3117 Tisz  |       fenyveserdőben s egy orgonabokornak a kedvéért. Eljött, mert szereti
3118 Tisz  |       reggelenkint új festékkel díszíteni a háztetőket, friss harmatokkal
3119 Tisz  |             háztetőket, friss harmatokkal a park bokrait, új nedvekkel
3120 Tisz  |                park bokrait, új nedvekkel a réteket és jó szaggal a
3121 Tisz  |                   a réteket és jó szaggal a magános kutakat. Neki az
3122 Tisz  |                  magános kutakat. Neki az a fontos, hogy a pusztai vadmadár
3123 Tisz  |                    Neki az a fontos, hogy a pusztai vadmadár az azúrnak
3124 Tisz  |               nyúljon, mint virágvasárnap a növendékleány, a varjú jajgató
3125 Tisz  |            virágvasárnap a növendékleány, a varjú jajgató károgással
3126 Tisz  |                   károgással űzze egymást a pusztaház körül, és a bokron
3127 Tisz  |             egymást a pusztaház körül, és a bokron kékes álomfoszlány
3128 Tisz  |            álomfoszlány maradjon reggelre a virágokkal álmodott éjszaka
3129 Tisz  |            álmodott éjszaka után.~Mi köze a tavasznak az emberekhez?~
3130 Tisz  |           emberekhez?~Még annyi sem, mint a visító malacoknak a kukoricához,
3131 Tisz  |                  mint a visító malacoknak a kukoricához, amelyet kis
3132 Tisz  |               amelyet kis csirkéinek szór a gazdasszony az ól előtt.~
3133 Tisz  |                  gazdasszony az ól előtt.~A tavasz eljön és drága, erőszakos,
3134 Tisz  |               fákon, hallgatag réteken és a maguk nyelvén beszélő vizeken
3135 Tisz  |               unalmát űző embert.~~Nézzük a falut, amely oly néptelen,
3136 Tisz  |                  amely oly néptelen, mint a régi tölgyfaerdőség, ahonnan
3137 Tisz  |       tölgyfaerdőség, ahonnan elköltöztek a bajuszos cincérek, serény
3138 Tisz  |                  életteljes disznókondák. A kakasok oly messziről beszélgetnek,
3139 Tisz  |                 béke és csendesség van, s a nők oly halkan mennek a
3140 Tisz  |                   a nők oly halkan mennek a házak fala mellett, mintha
3141 Tisz  |                 három esztendő alatt. Még a házőrző ebek is gyávábbak
3142 Tisz  |                   is gyávábbak lettek, és a kovács nagyszerű kalapálása,
3143 Tisz  |              hangba könnyen elképzelhette a merengő: ősei megérkezését,
3144 Tisz  |                étvágyát és utazókabátját, a kalapálás oly fáradtan hangzik,
3145 Tisz  |             hangzik, mintha megunta volna a fegyverek készítését; patkót,
3146 Tisz  |          kerékszöget szeretne csinálni az a kalapács.~A falusi ember
3147 Tisz  |                   csinálni az a kalapács.~A falusi ember élete nagyjában
3148 Tisz  |                  élete nagyjában hasonlít a régiek életéhez, amelyről
3149 Tisz  |       gyermekkorában hallhatott az unoka, a szabadságharc utáni magyar
3150 Tisz  |              nagyapáink leveleztek, midőn a vagabundok minden­féle hamis
3151 Tisz  |                 vendégszeretetükbe. Akkor a közelgő Klapkáról meg a
3152 Tisz  |                   a közelgő Klapkáról meg a bujdosó Kossuthról írtak
3153 Tisz  |                egymásnak titkos leveleket a szomszédos faluba, amelyet
3154 Tisz  |               amelyet kalapja alá rejtett a cigány postás. Most még
3155 Tisz  |                   ártatlanabbak e levelek a régi jámbor óhajtásoknál. „
3156 Tisz  |                 egyiptomi hieroglifekkel. A tél és a háború hosszú.
3157 Tisz  |                  hieroglifekkel. A tél és a háború hosszú. A dob kutyabőre
3158 Tisz  |                   tél és a háború hosszú. A dob kutyabőre esténkint
3159 Tisz  |                 kutyabőre esténkint várja a titokzatos ábécé jeleit.
3160 Tisz  |                  titokzatos ábécé jeleit. A falusi úriember úgy eltávolodik
3161 Tisz  |                  úriember úgy eltávolodik a „modern” életből (amelyhez
3162 Tisz  |             javában közelgett), mint azok a régi muszka regényhősök,
3163 Tisz  |               muszka regényhősök, akikről a halhatatlan Turgenyev Vadásziratai
3164 Tisz  |                   halkul el az élet, mint a mécses lángja, örülni többé
3165 Tisz  |                    örülni többé nem lehet a farsangi álarcoknak. Elvitték
3166 Tisz  |             farsangi álarcoknak. Elvitték a magtár javát. Az ősapák
3167 Tisz  |                  olyan ijedten néznek alá a falról, mintha ők, a másvilágiak
3168 Tisz  |                  alá a falról, mintha ők, a másvilágiak sem tudnák,
3169 Tisz  |             hosszasan bámulnak az estébe. A fák különöset sóhajtanak.
3170 Tisz  |                 fák különöset sóhajtanak. A földesúr titkos írással
3171 Tisz  |                nem szokás beszélgetni sem a háborúról, mint valamely
3172 Tisz  |                   csend veszi körül, mint a tengerfenéken. A boltban
3173 Tisz  |              körül, mint a tengerfenéken. A boltban minden nap elfogy
3174 Tisz  |                  nyugodt, mintha ez volna a természetes rendje az életnek.
3175 Tisz  |            természetes rendje az életnek. A nagypénteki kereplőt forgatja
3176 Tisz  |               forgatja ily egyhangúsággal a harangozó, mint amilyen
3177 Tisz  |                   mint amilyen mostanában a falusi ember élete.~Napközben
3178 Tisz  |                  Napközben fotografáltunk a réten, mint a színészeket „
3179 Tisz  |              fotografáltunk a réten, mint a színészeket „felveszik”
3180 Tisz  |                felveszik” Pesten, pattant a kis masina, izgatott volt
3181 Tisz  |                 kis masina, izgatott volt a lencse előtt a nő és férfi,
3182 Tisz  |              izgatott volt a lencse előtt a nő és férfi, és a nap eltelik
3183 Tisz  |                   előtt a nő és férfi, és a nap eltelik azzal is, amíg
3184 Tisz  |                nap eltelik azzal is, amíg a napsugárból papiros­kép
3185 Tisz  |                lesz. Régi regénykönyvek - a nagymama olvasmányai - lekerülnek
3186 Tisz  |                  olvasmányai - lekerülnek a padlásról.~- Pesten tán
3187 Tisz  |                 másképpen éltek, - mondja a falusi uraság - itt meg
3188 Tisz  |                  emberek voltak. Eltették a gyertyakoppantót.~~Tavaszi
3189 Tisz  |                holdjárta utcákra bámulok, a láthatatlan rügyek kibújnak
3190 Tisz  |               láthatatlan rügyek kibújnak a gallyak tetejéből, a földből
3191 Tisz  |             kibújnak a gallyak tetejéből, a földből egy kis fű nyújtogatja
3192 Tisz  |            földből egy kis fű nyújtogatja a nyakát. Hová szöktél tavasz
3193 Utos  |                                   UTÓSZÓ~~A „Magyar tájak”-ban Krúdy
3194 Utos  |                 ban Krúdy Gyulának azokat a tollrajzait gyűjtöttük össze,
3195 Utos  |               gyűjtöttük össze, melyekben a magyar nyelv nagy művésze
3196 Utos  |                 magyar nyelv nagy művésze a hazai humusz ihletéséről,
3197 Utos  |               Zsigmond, mégis jól ismerte a hazai tájakat. Már gyermekkorában
3198 Utos  |               gyermekkorában bebarangolta a Nyírséget, s az újságíró
3199 Utos  |        figyelmével fedezte fel az Alföld, a Dunántúl vagy a Felső-Tisza
3200 Utos  |                   Alföld, a Dunántúl vagy a Felső-Tisza vidékének tájanként
3201 Utos  |              tájanként változó arculatát.~A szülőföld, a nyíri világ
3202 Utos  |                   arculatát.~A szülőföld, a nyíri világ mint a serdülőkor
3203 Utos  |             szülőföld, a nyíri világ mint a serdülőkor első benyomásainak
3204 Utos  |      benyomásainak színhelye jelenik meg. A szülőföld, ahova minden
3205 Utos  |                 óráiban. Illő is, hogy ez a rész képviselje leggazdagab­
3206 Utos  |               vonulnak el az olvasó előtt a nyíri lankáktól kezdve az
3207 Utos  |                kezdve az alföldi rónákon, a dunántúli dombok szelíd
3208 Utos  |                dombok szelíd hajlatán át. A Balaton hangulata olyan
3209 Utos  |         hangulatos képek során fel­ragyog a csodálatos tóból áradó fény,
3210 Utos  |               elbűvölővé varázsolja. Akár a tóparti füzek sejtelmes
3211 Utos  |           sejtelmes zúgására figyel, akár a füredi színi élet biedermeieres
3212 Utos  |                mindig ott érezzük ezekben a rajzokban az írónak az alkotásban
3213 Utos  |          kielégülő örömét és boldogságát.~A „Magyar tájak” nem szabályszerű
3214 Utos  |            Baedecker, hanem valóság, maga a lüktető élet. A kenyérért
3215 Utos  |             valóság, maga a lüktető élet. A kenyérért harcoló parasztok
3216 Utos  |               tollrajzai során, mint azok a nyíri virtusból élő szülőföldi
3217 Utos  |        útitársként kísérték végig életét. A nehéz verítékkel dolgozók
3218 Utos  |              számmal tűnnek fel írásaiban a társadalom számkivetettjei
3219 Utos  |                 svindlerei, akiket sorsuk a lét perifériáira dobott.~
3220 Utos  |                  lét perifériáira dobott.~A „Magyar tájak” is tanúsítja,
3221 Utos  |     legszínesebben álmodozó költőnk, akit a Nyírség adott irodalmunknak,
3222 Utos  |                szeretettel örökítette meg a magyar hazát.~K. S.~~
3223 Jegyz |                  Hírlap 1924. IX. 17. sz.~A nyíregyházi ember - Világ
3224 Jegyz |            Magyarország 1924. IV. 17. sz.~A mai Nyíregyháza - Világ
3225 Jegyz |                   Világ 1924. IX. 14. sz.~A nyíregyházi beduinok - Tolnai
3226 Jegyz |                     Magyarság 1927. X. 9.~A nyíregyházi „öregdiákok” -
3227 Jegyz |                1921. VIII. 20. sz.~Csárda a Kiskunságban - Magyarország
3228 Jegyz |                    29. sz.~Hó, megállj! - a kondorosi csárdánál - A
3229 Jegyz |                   a kondorosi csárdánál - A Mai Nap 1927. IX. 14. sz.~
3230 Jegyz |                    sz.~Ismét divatba jött a kulacs - Magyarország 1920.
3231 Jegyz |                Tükör (1921)~Jókai Mórnál, a füredi uradalomban - Magyarság
3232 Jegyz |              Magyarság 1927. III. 27. sz.~A betyárok országútján. -
3233 Jegyz |                   betyárok országútján. - A Miatyánk Évéből (1920)~Útinaplómból -
3234 Jegyz |                 1910. 85. sz.~Őserdőben - A podolini takácsné (1911) ~