Part

   1 Szulof|             amely e falvakat lerombolta az elmúlt napokban, a valóságos
   2 Szulof|                ázsiai tüzű napsugárban, az első foglalásból maradott
   3 Szulof|           foglalásból maradott földeken az ősmagyarok ivadékai születtek,
   4 Szulof|              szorosok felől fújt, amely az ősök lovainak fejét e tájra
   5 Szulof|                 e tájra irányította, és az ekevas nyomán olykor kifordult
   6 Szulof|         fáradhatatlan nyíri szél, amely az ezüst-fákat, makkos tölgyeket,
   7 Szulof|    regényes-időknek hősi korában mindig az első sorban lengett Zabolch
   8 Szulof|          zászlaja: a vármegyék idejében az első hegedűt játszotta a
   9 Szulof|                 ragadják életre-halálra az idevaló embereket a meg­
  10 Szulof|              állanak szemben nemegyszer az ellen­táborokban, és az
  11 Szulof|                 az ellen­táborokban, és az időben szokásos nemzeti
  12 Szulof|                hazafiakat, Nyíregyházán az Ébredjünk! című hetilapban
  13 Szulof|             bicska járja, ha elkezdődik az alkotmányos küzdelem...
  14 Szulof|               nem vágatta ki a kőrisfát az új gazda, mert a régi szeretett
  15 Szulof|          varázsa, hogy vadmagyarrá lesz az is, akinek az apja még nem
  16 Szulof|          vadmagyarrá lesz az is, akinek az apja még nem tudott magyarul.
  17 Szulof|         cigányok régi nótákat játszanak az ablak alatt, míg a csecsemő
  18 Szulof|                Fűben, fában, falevélben az elmúlt szép, régi magyar
  19 Szulof|                 falusi harangok hangja: az apákra, az ősökre emlékeztet,
  20 Szulof|             harangok hangja: az apákra, az ősökre emlékeztet, akiknek
  21 Szulof|               du­lat­lanságában. Mintha az idevaló emberek éppen úgy
  22 Szulof|             éppen úgy élnék a nyarat és az őszt, mint a természet:
  23 Szulof|                  sárga nyírfalevél lesz az egész vár­me­gye, tiszai
  24 Szulof|                 novemberi köd telepedik az elmékre, a szívekben visszhangzik
  25 Szulof|          tükröződött a holt vizekben és az emberi szemek­ben. Még az
  26 Szulof|               az emberi szemek­ben. Még az agarászok is leszállnak
  27 Szulof|                 makk, és a házőrző ebek az első lábuk közé temetik
  28 Szulof|             fejüket. Némely esztendőben az egész Nyírség elszomo­ro­
  29 Szulof|                 ro­dik. Nem tudni ennek az okát, mint a fellegnek a
  30 Szulof|              miért néz­nek hosszasabban az első tűzbe, amely a pattogó
  31 Szulof|           lángra lobban? Miért hosszabb az ősz, mint a nyár, miért
  32 Szulof|                 követ­vá­lasz­táson, és az elkövetkezett új idők nehezen
  33 Szulof|           természetesen édes volt, mint az apák simogatása), a szokás-jog (
  34 Szulof|               is hallottam más szavakat az idős emberek szájából, úrnak,
  35 Szulof|                 is nagyon volna érdemes az életet tovább folytatni.
  36 Szulof|                 folytatni. Elhanyagolta az apák sírdombját, és tunyán
  37 Szulof|                 üldögélt a falusi nemes az udvarházában. A szél dudált,
  38 Szulof|          melankóliája sohasem biztatott az élet szorgalmas folytatására.~(
  39 Szulof|             Zellmanovics már hozzá volt az ilyesmihez szokva. Betyárvilágbeli,
  40 Szulof|               Mert késő őszre hajlott s az újbor már kiforrt. Bár sohase
  41 Szulof|              asszonyszemély. Azaz, hogy az újbornak még kutyább természete
  42 Szulof|         természete van. Eszébe juttatja az embernek - némely új borral
  43 Szulof|               rossz asszonyszemélyeket. Az újbor csinálja meg azt az
  44 Szulof|               Az újbor csinálja meg azt az érthetetlen kavarodást az
  45 Szulof|               az érthetetlen kavarodást az agyban és a szívben, hogy
  46 Szulof|                 volt.~Hanem mulatni tud az a vén asszony. Juliska már
  47 Szulof|              nap és két éjszaka figyeli az ablakból, amely egy kőhajításnyira
  48 Szulof|            csárdától, hogyan mulattatja az urát Zellmanovicsné.~Az
  49 Szulof|                 az urát Zellmanovicsné.~Az első nap nemigen értette
  50 Szulof|             hogy fölkerekedik és elmegy az uráért, - mert még igen
  51 Szulof|                 Gyere haza és ne rontsd az egész­ségedet e cefrével,
  52 Szulof|              tudatlan menyecske, amikor az ura danolásán, cigányok
  53 Szulof|                a hang, amely úgy simult az ura hangja mellé, mint a
  54 Szulof|              volt. Ott ült éjjel-nappal az ablaknál és hallgatta az
  55 Szulof|                az ablaknál és hallgatta az idáig hangzó dínomdánomot.
  56 Szulof|               annak a vén boszorkánynak az ereje”.~Eszébe jutott, hogy
  57 Szulof|               és nyomban itthon teremne az ura, - mert az öreg dajka
  58 Szulof|           itthon teremne az ura, - mert az öreg dajka csak tudta, hogy
  59 Szulof|     próbálkozott meg.~- Ottan vigyen el az ördög! - mormogta magában,
  60 Szulof|                    mormogta magában, de az ablaktól nem mozdult és
  61 Szulof|                amelyeket Zellmanovicsné az urának dalolt.~~Harmadnap
  62 Szulof|          Harmadnap is elkövetkezett, és az útszéli betyárcsárdából
  63 Szulof|             hangja volt kissé rekedtebb az italtól, fáradtságtól, de
  64 Szulof|              vannak esték, amikor éppen az ilyen fáradt, rekedt hang
  65 Szulof|               hangnál. Egy percig látta az urát is csapzott hajjal,
  66 Szulof|                kis csetepaté előzte meg az újbor közbejöttét!)~De Juliska
  67 Szulof|              okossá lett, hogy elfutott az ablaktól, pedig tudta, hogy
  68 Szulof|                zöld selyem­erszénykéjét az ingei alól a szekrényből.
  69 Szulof|               ingei alól a szekrényből. Az erszénykében mindenféle
  70 Szulof|           Juliska „A vén borivó”-hoz és az extraszobában letelepedett.
  71 Szulof|              hordószag, amely talán még az inszurrekció korából maradt
  72 Szulof|                 olyan asszony volt, aki az első akadálytól megriadt
  73 Szulof|                 bajsza alatt.~- A borom az savanyú - felelte csendesen.~-
  74 Szulof|               cifra asszonynál.~Juliska az asztalra dobta a zöld selyemerszénykét.~-
  75 Szulof|             kedvesek voltak valaha ezek az aranykák! Régen volt.)~A
  76 Szulof|             hosszúnyakú üveget állított az asztalra és elbaktatott
  77 Szulof|               vagy a cigányok unták meg az egy helyben való muzsikálást,
  78 Szulof|        extraszobájába, ahol Juliska ült az asztalra könyökölve.~- No,
  79 Szulof|           Terézia korából maradtak itt.~Az üvegek meg törtek szünet
  80 Szulof|                megállottak és ragyogott az arcuk az örömtől, mert a
  81 Szulof|       megállottak és ragyogott az arcuk az örömtől, mert a cigány azt
  82 Szulof|                  kis, fehér kéz koppant az asztalon és a nóta tovább
  83 Szulof|             nóta tovább haladt:~- „Hogy az én angyalom - mégse lett
  84 Szulof|              megirigyelhette volna.~Már az éjszakába fordult az idő,
  85 Szulof|                Már az éjszakába fordult az idő, amikor az extraszoba
  86 Szulof|        éjszakába fordult az idő, amikor az extraszoba ajtaja felpattant
  87 Szulof|          pilátusát! - felelt Juliska és az üveget a sarokba vágta.~
  88 Szulof|                 felelt nagy nyugalommal az asszony.~A férfi dühében
  89 Szulof|                 Juliska erre felpattant az asztaltól és kieresztette
  90 Szulof|            kieresztette a hangját.~- De az árgyélusát! Az én cigányomat
  91 Szulof|            hangját.~- De az árgyélusát! Az én cigányomat ne bántsa
  92 Szulof|        cigányomat ne bántsa senki, mert az pórul jár - és felkapta
  93 Szulof|         foghegyről a menyecske.~A férfi az ajkába harapott és kifordult
  94 Szulof|            ajkába harapott és kifordult az ajtón.~- Mától fogva nem
  95 Szulof|             nagy dér-dúrral a küszöbről az ajtót bevágva maga után.~
  96 Szulof|                 menyecske rá se nézett.~Az asszony elöl haladt, nyomában
  97 Szulof|        muzsikáló cigányok, utánuk pedig az ember... Végig-végig a falusi
  98 Szulof|             hazáig értek.~Akkor odament az urához Juliska és jobbról-balról
  99 Szulof|              jobbról-balról megcsókolta az arcát.~- Most már kvittek
 100 Szulof|               ami aztán otthon történt, az már nem tartozik a nyíri
 101 Szulof|                 Egyszer Bujiban is járt az ördög...~De hát ugyan miért
 102 Szulof|         Süvöltőn vagy Geszteréden, ahol az ördög olyan sűrű vendég
 103 Szulof|             hintóból valaki kiszállott. Az ördög ekkor láthatatlan
 104 Szulof|                ajtaja magától kitárult, az ördög besétált rajta. Egy
 105 Szulof|          valószínűtlennek látszik, mint az a sok többi történet mind,
 106 Szulof|                 történet mind, amelyben az ördög szerepet játszik.
 107 Szulof|            történet, ha elmondjuk, hogy az özvegy Sáriné - nem valami
 108 Szulof|                 fél lába ottmaradt.~Még az hozzá, hogy más vármegyékben
 109 Szulof|             hiába, nem is igazi szépség az, amely mindenkié. Az a szép,
 110 Szulof|            szépség az, amely mindenkié. Az a szép, amely egyedül a
 111 Szulof|             pedig senkié se volt, mióta az a bolond Sári - minek is
 112 Szulof|              akadt volna elég, mindjárt az első időben. Barinkay, a
 113 Szulof|                  mert a hatóságnak nagy az ereje.~Így beszélt a vörösképű,
 114 Szulof|          mindjárt vasra akarná veretni.~Az asszony szemérmesen felelt:~-
 115 Szulof|           sodorta gyér bajuszát, mintha az özvegy volna a legnagyobb
 116 Szulof|               kívánság! Nem fiatalodott az öreg úr egy napot se.~Ahány
 117 Szulof|       vármegyében, mind megpróbálkozott az özveggyel. Mintha valami
 118 Szulof|               állapot vette volna körül az asszonyt, nem hajlott a
 119 Szulof|           mondogatta:~- Ha lehetne, már az ördöggel is szövetkezném,
 120 Szulof|      szövetkezném, csak megtörjem ennek az asszonynak a makacsságát.~
 121 Szulof|                  Éppen jókor emlegették az ördögöt. Nemsokára jött
 122 Szulof|        Nemsokára jött fekete fogatán és az özvegy házánál stációt tartott.
 123 Szulof|                tartott. Negyednapra már az egész vármegye azon törte
 124 Szulof|                látogató. Mert, hogy nem az ördög volt, azzal csak tisztában
 125 Szulof|                  szerelmetes atyámfiai?~Az özvegy maga szelídkésen
 126 Szulof|                    Lehet, hogy itt járt az ördög. Hallottam valami
 127 Szulof|              senki. Mit is akarna velem az ördög? - fűzte hozzá szomorú
 128 Szulof|                tovább is ott virítottak az ablakában, az udvarán ott
 129 Szulof|                virítottak az ablakában, az udvarán ott járt és ugatta
 130 Szulof|        margójáról lenyestük a híradást. Az egyiket eltette öreg levéltárosunk
 131 Szulof|               fiatal aljegyző.~...Abban az időben, amikor Sáriné divatban
 132 Szulof|               ami éppen eszembe jutott. Az alispán vizslája megveszett,
 133 Szulof|      lovaglóostorával.~- Tulajdonképpen az volt a baj, hogy nagyon
 134 Szulof|           nagyon sokat gondoltunk erről az asszonyról, holott éppen
 135 Szulof|                 szerelemnek vége.~- Hát az ördög, meg a fekete fogat?~-
 136 Szulof|           terméke. Járt ugyan egy kocsi az udvarába, de azon a vőlegénye
 137 Szulof|                sokára így dünnyögött:~- Az a legsajátságosabb, hogy
 138 Szulof|             özvegy­asszonynak a szívébe az ajtón is be lehet jutni.
 139 Szulof|               lehet jutni. Valamennyien az ablakon akartunk bemenni.
 140 Szulof|       NYÍREGYHÁZI KALAUZ~~      ~Könnyű az idevetődő idegennek, aki
 141 Szulof|                 neveznek a rókáról vagy az angyalról, amelyeken csak
 142 Szulof|        eligazodni, más mindenki eltéved az egymásba épített házak,
 143 Szulof|                között, melyek még abból az ősi Nyíregyházából maradtak
 144 Szulof|     Nyíregyházából maradtak itt, amikor az emberek itt szerették egymást
 145 Szulof|        szerették egymást és összebújtak az adó, a katona, a követválasztási
 146 Szulof|                 izgalmak elől... Könnyű az idegennek, aki csak a nagyra
 147 Szulof|              megfordultában, de szorong az én szívem, amikor szülővárosomban
 148 Szulof|              nem nyargal-e a gondlovag, az örömös, kavargó habzású,
 149 Szulof|    összejövetelek után nem következik-e az istenverte farkas­magányosság,
 150 Szulof|              melankolikus évek, amelyek az én fiatal koromban Nyíregyházán
 151 Szulof|         szónoklatok gyöngyös patakaival az emlékezeté­ben, a dicsérő
 152 Szulof|                újságcikkek halmazatával az asztalfiókjában akkor is,
 153 Szulof|              való napok, és beállítanak az őszi ködök, a sóhajtozó
 154 Szulof|            József nem hiába választotta az Anyegin versformáját a régi
 155 Szulof|     Nyíregyházáról írott költeményéhez, az akadémiai díjat nyert Senki
 156 Szulof|               díjat nyert Senki Pálhoz, az egykori, de még ma sem elmúlott
 157 Szulof|                egy szeptemberi napon... Az idő múlott, az arcok a múltban
 158 Szulof|                 napon... Az idő múlott, az arcok a múltban megszépültek,
 159 Szulof|                várost gyűlölő kocsisok; az olajlámpásos házak a legboldogabb
 160 Szulof|                 utcák mögött... Ezekben az utcákban, házakban, lelkekben
 161 Szulof|                mindig bűvösen szomorúak az őszi esték, betegség nyög
 162 Szulof|                amint alkonyodni kezdett az idő.~De ugyanazon este,
 163 Szulof|                is szólott a régi polgár az asztaltársaihoz:~- Inkább
 164 Szulof|                 mert a nádfödelű háznak az a sorsa, hogy végül is leégjen;
 165 Szulof|              leégjen; a polgárnak pedig az, hogy elfoglalja a maga
 166 Szulof|                a nyíregyháziakkal, hogy az országosan híres Balczár
 167 Szulof|                híres Balczár kolbászon, az orosi nyilasok borán kívül
 168 Szulof|             Ilyen valami: a bokortanya, az otthon nevelt ló, amely
 169 Szulof|           belőle a kocsiba ragasztva, - az erdőirtvány vagy a kiszárított
 170 Szulof|               szántóföld, de ebből csak az öreg Csengerynek jutott,
 171 Szulof|                 csíkokat, halakat, hogy az egykori halászkodás emlékeiből
 172 Szulof|              újság, amely arra tanítaná az embereket, hogy deréktörő
 173 Szulof|             vajon mit csináltak azalatt az otthon maradott szarvasiak?
 174 Szulof|               csak igazán - mondták még az én gyerekkoromban és nagyot
 175 Szulof|          kulcsos padocskáról számítandó az új, a mai Nyíregyháza megszületése.~
 176 Szulof|                szökjön meg a városból). Az elkényeztetett asszonyság
 177 Szulof|             gróf dragonyos főhadnagyot, az akkori miniszterelnök fiát;
 178 Szulof|               amikor megtettük városnak az egykori zsellértelepet -
 179 Szulof|            padján. De hiába prédikálnak az asszonyba bújt ördög ellen.~  ~~~      ~~~
 180 Szulof|             mind a négy temp­lomukban.~~Az érzéki színjátékba belekóstolt
 181 Szulof|                Kucséberkosár-szaga lett az udvarnak a színésznőknek
 182 Szulof|             virágkereskedést is nyitni; az első nagytakarékban hiába
 183 Szulof|            nagytakarékban hiába fogadja az igazgató a kölcsön-kérőket
 184 Szulof|              hoz, hanem kölcsönért jön, az már eo ipso[3] rossz: -
 185 Szulof|                 úriemberek is kifogytak az aprópénzből, mert a színésznőket
 186 Szulof|          nőszemélyek, akik a férfiaknak az örökös dalt, mámort és jókedvet
 187 Szulof|           Dessewffy” őrháznál végződik. Az igazi nyíregyházi ember
 188 Szulof|             városba; maga hajt a gazda, az asszonynép a por, meleg
 189 Szulof|             Nagykálló utca töltésén, de az elszaporodó ügyvédi irodákból,
 190 Szulof|             hogy ügyvéd nélkül is rájön az igazságra. A boltba pedig
 191 Szulof|               készen vannak a tervei is az emeletes városi fogadónak,
 192 Szulof|        fogadónak, a Koronának, mert már az Európa szálló is kicsinynek
 193 Szulof|         nyíregyháziak.~~      ~~Mi volt az oka a mutatkozó szegényedésnek?
 194 Szulof|                 szegényedésnek? Mi volt az oka, hogy borús arcokkal
 195 Szulof|       nyíregyházi étvágy” gömbölyítette az arcokat, amíg a város némileg
 196 Szulof|                 amíg a város némileg is az ősfoglalkozásának élt?~Hiszen
 197 Szulof|           ősfoglalkozásának élt?~Hiszen az csak nem lehetett olyan
 198 Szulof|              NYÍRI FURKÓ, NYALKA PECEK~~Az ősi virtus idején nem volt
 199 Szulof|               emberek között megtermett az erkölcstelen akasztófavirág
 200 Szulof|         pajkosoknak. Hát a nyíri furkó? Az volt csak a híres! Régi
 201 Szulof|              akármilyen nyalkán toppant az utasok elébe; pecek volt
 202 Szulof|     meggyőződését furkóval erősítgette. Az ember elgondolkozva áll
 203 Szulof|             ember elgondolkozva áll meg az ilyen régi mondások felett.
 204 Szulof|                   alig tudok eligazodni az utcákon, amelyek nemcsak
 205 Szulof|           Szabolcs különböző részeiből, az eke szarva mellől szállingóztak
 206 Szulof|             régi nyíregyházi zsidó volt az első, aki a múlt század
 207 Szulof|                 mint a paradi­csom vagy az ugorka. Ez a Popper nagy
 208 Szulof|              szállít, és innen ellátják az akkori legjobb gazdasági
 209 Szulof|                közel vidéken, Kisvárdán az egy Wind magyarosította
 210 Szulof|             csikok mellett a Steinerek (az első letelepült zsidók),
 211 Szulof|    névmagyarosítás üdvös­sé­gességéről, az apák és a fiaik megmaradtak
 212 Szulof|             apák és a fiaik megmaradtak az „ősi jusson” szerzett neveik
 213 Szulof|         szerzett neveik mellett.~De hát az utcák, bennük az emberek
 214 Szulof|                 De hát az utcák, bennük az emberek és a házak mégiscsak
 215 Szulof|              baronesz beléje szeretett. Az addig elhanyagolt szabolcsi
 216 Szulof|      műveltségét is. Klár Bélának a fia az első, aki érettségit tesz
 217 Szulof|                 András, a nagy főispán, az ősi vármegye büszkesége
 218 Szulof|            beszédet intéz hozzá, amikor az érettségi bizonyítványt
 219 Szulof|              szépül, gazdagodik, mintha az volna felőle megírva a sors
 220 Szulof|                valakit vagy valamit, de az öreg Bencs, az akkori polgármester
 221 Szulof|              valamit, de az öreg Bencs, az akkori polgármester csakhamar
 222 Szulof|                 csakhamar megjuhászítja az adók emelkedése, a város
 223 Szulof|                a regulából, a belvizek, az úgynevezett Nyírvizek. Lónyai
 224 Szulof|               régi mondással, hogy: „Mi az ambitusról pipázva néztük,
 225 Szulof|          kneipista” volt Nyíregyházán - az önkéntes tűzoltóságot, amikor
 226 Szulof|             csak későbben szervezte meg az öreg József főherceg.~~Hogyan
 227 Szulof|           összeborult tölgyek alatt, de az alagút végén, az erdő végén
 228 Szulof|              alatt, de az alagút végén, az erdő végén az égboltozat
 229 Szulof|             alagút végén, az erdő végén az égboltozat vilá­goskék kapuja
 230 Szulof|               Hiszen paradicsom is volt az a kapu a sötét erdőn át
 231 Szulof|             sötét erdőn át tévelygőnek, az útban elfáradtnak, megszomjazottnak.
 232 Szulof|             hevében néha belepottyantak az emberek a partról a tóba,
 233 Szulof|           legtöbb idejük van arra, hogy az egészségükre gondot fordítsanak.
 234 Szulof|            Ekkor következett el azonban az a híres „nyíregyházi reform”,
 235 Szulof|                 Minek a felesleges ruha az ember testén? - monda Ungerleider
 236 Szulof|             kiáltoztak. Úgy éltek, mint az ősemberek.~A hatóságokhoz
 237 Szulof|              egy sátoralja cigány, akik az urak csomóba rakott ruháit
 238 Szulof|                 nélkül magukkal vitték. Az erdei kerülők késő estig
 239 Szulof|                 meg itten. Voltak ebben az időben is, mint mindig,
 240 Szulof|                általában a Sóstón, mert az úriemberek nem spóroltak
 241 Szulof|                úriemberek nem spóroltak az erkölccsel.~~Híres régi
 242 Szulof|             muzsikaszó mellett töltötte az éjszakákat. A régi balatonfüredi
 243 Szulof|              dáridókhoz mérten. Bizony, az egykori bálrendező foroghatott
 244 Szulof|            pedig kártyázni kezdtek ezek az urak, akkor nemegyszer vasárnaptól
 245 Szulof|                 ezredes, ki ez idő tájt az ország első párbajsegédje
 246 Szulof|              Nyíregyházán tölteni, hogy az összegyülemlett lovagias
 247 Szulof|                sok jó szabolcsi földnek az ura, a „fiatal” Krúdy, akit
 248 Szulof|             hívtak, mert még mindig élt az apja, Juhász Etele, aki
 249 Szulof|                  Ha valakinek elfogyott az aprópénze, adott szívesen
 250 Szulof|        nagytakarék, vagy Baruch Arnold, az első nyíregyházi bankár.~
 251 Szulof|           nyíregyházi bankár.~Hová lett az a rengeteg pénz, amit a
 252 Szulof|             pohárnak pinka volt a neve. Az első számú pohár volt a
 253 Szulof|       vendéglősé, és pincéré. A második az állandóan jelenlevő cigánybandáé.
 254 Szulof|        elszegényedett cimbora vonogatta az életét a pinkapénzeken.)~
 255 Szulof|                ismeri a ferbli-játékot, az tudja nélkülem is, hogy
 256 Szulof|               nyitottak. - Hát ide lett az a tenger pénz, amely hajdanában
 257 Szulof|              erdei úton valóban feltűnt az öreg doktor alakja. A pincérek
 258 Szulof|     törülközőket hoztak elő, amelyekkel az urak homlokát bekötözték.
 259 Szulof|                páternek. Használ a kúra az egészségnek, de rontja a
 260 Szulof|                a kártyajátszást - monda az egyik úriember az ámuló
 261 Szulof|                 monda az egyik úriember az ámuló doktornak.~A sóstói
 262 Szulof|         fogdossák a tölgyfák cincéreit. Az idei nyáron éppen a fürdőzésre
 263 Szulof|                város gavallérságából. - Az erdei gyalogutakon sem találkoztam
 264 Szulof|                 alatt arról mesélgettek az emberek körülötted, hogyan
 265 Szulof|          körülötted, hogyan tért vissza az öreg Csengeri a nyíregyházi
 266 Szulof|                 és a mesemondó ilyenkor az októberi ködbe mutatott,
 267 Szulof|                 földesúr­nak?~Emlékszel az öreg Mezőssy Lászlóra, akinek
 268 Szulof|            másvilágra megjelölteken már az orvos­tudomány se tud segíteni,
 269 Szulof|              mások is követték példáját az öregek közül, akik a Mezőssy-borokat
 270 Szulof|                 agarai ásítoz­va várták az őszi reggelt, amikor majd
 271 Szulof|         hétszilvafák együtt sóhajtottak az őszi széllel... Akkor volt
 272 Szulof|              őszi széllel... Akkor volt az igazi baj, amikor a szilvafák
 273 Szulof|          Valamikor a Bakony, a Balaton, az Alföld, a Felvidék szolgáltatta
 274 Szulof|               magyar fantázia elkódorog az országhatárt jelentő Nyírségben,
 275 Szulof|                 körül, - végül már csak az ágy vagy a karosszék marad
 276 Szulof|               hosszú estéknek.~Már maga az is a mesemondások világába
 277 Szulof|                lett száz esztendő alatt az ország egyik legnagyobb
 278 Szulof|                 a helyen, ahol manapság az ötvenezret meghaladó lakosságú „
 279 Szulof|              vadvíz, erdő, meg „nyír” - az a bús, reménytelennek látszó
 280 Szulof|                minél hamarább túl lenni az Ököri-tavon. Amíg egy grófnak
 281 Szulof|               tirpákokkal népesítvén be az embertelen tájat. És a tirpákok
 282 Szulof|                 tirpák-vagyon, amelynek az a természete, hogy nem tud
 283 Szulof|              folytatódnak a csodák. Bár az üzletes Miskolc és a vásáros
 284 Szulof|              földrajzi fekvésénél fogva az új Nyíregyháza (hogy kétfelől
 285 Szulof| városalapításról éppen úgy levizsgáznak az egykori nincstelen telepesek,
 286 Szulof|               városalapítást, mint azok az amerikai telepesek, akik
 287 Szulof|                amerikai telepesek, akik az ottani nagyvárosokat építették.
 288 Szulof|                 valamely jelvény, amely az őslakosságot példázza.~Tagadhatatlan,
 289 Szulof|                városalapítók álma. Jött az 1848-49-i szabadságharc,
 290 Szulof|                49-i szabadságharc, majd az utána következő tétlen,
 291 Szulof|             mintha mindig buzogna benne az egykori farmerek vérmérséklete,
 292 Szulof|              szinte hitvallásává emelte az ősi békési telepes unokája,
 293 Szulof|                 békési telepes unokája, az öreg Bencs, a város esze
 294 Szulof|              nem alapítottak így várost az ős-Moszkva nyakára, mint
 295 Szulof|              mint Nyíregyháza meg­lepte az ős-Nagykállót, amikor vár,
 296 Szulof|          szívderítő őszi agarászatokat, az ősi udvarházak búskomoly
 297 Szulof|                 pezsdülő Nyíregyházába.~Az öreg Bencs a kezét dörzsölgette,
 298 Szulof|      lutheránus-mosollyal várakozott, - az ő ideje, a megyei székhely
 299 Szulof|              századok óta produkált. És az idegei egyszer sem mondták
 300 Szulof|                 szolgálatot (talán csak az időkszülte tiszaeszlári
 301 Szulof|              fejlődött, szépült, kijött az ismeretlenségből. Ó, mondd,
 302 Szulof|         ezeresztendős porra nem találna az ember már a húsz-harminc
 303 Szulof|                 a tegnapi munkát, amint az új nap kínálkozik fel az
 304 Szulof|                az új nap kínálkozik fel az égboltozaton, hogy újra
 305 Szulof|                 ősei nem figyelmeztetik az élet haszontalanságára!
 306 Szulof|                 látott annak a nyomán), az egykori tirpák-tanya, amely
 307 Szulof|               még a szalmakazlaknál is, az egykori jobbágytelep, amely
 308 Szulof|           vasárnaponkint gondolkozhatik az ember magáért, jövendőjéért,
 309 Szulof|           család­jáért, terveiért, mert az élet örökösen verejtékező
 310 Szulof|              megfeledkeznél róluk, akik az első csodákat elkövették
 311 Szulof|       városoknak is vannak meséik, mint az embereknek. Nyíregyháza
 312 Szulof|       Nyíregyháza vezet a mesemondásban az új Magyarországban, amelyet
 313 Szulof|  gyermekfantázia könnyen elképzelhetett az ablakok mögé egy rejtelmes
 314 Szulof|              kocsin járó tanyai gazdák, az algimnázium fenntartói csóválták
 315 Szulof|                Jóska és büszkesége lett az algimnáziumnak. Nyíregyházi
 316 Szulof|        algimnáziumnak. Nyíregyházi fiú, az édesanyját mindenki ismeri
 317 Szulof|           ismeri a városban, itt laknak az atyafiai szerte, mióta a
 318 Szulof|            hibátlan diák. Március 15-én az ő versét szavalják mindenfelé,
 319 Szulof|            megmozdulnak a firhangok, ha az új tanár úr a „Lutheránus
 320 Szulof|            utcáin végigballag. Csakhogy az új tanár egyelőre nem a
 321 Szulof|          falusiak. „Ki kell kövezni ezt az utcát, mielőtt belefulladna
 322 Szulof|               büszkeségünket észrevette az ország is! - mondogatják,
 323 Szulof|              gyönyörű verseket, amelyek az Anyegin-formában megzendítik
 324 Szulof|                nyíregyházi életet, hogy az olvasó sír vagy nevet, ha
 325 Szulof|                Vietórisz József regénye az ifjúság, a város története,
 326 Szulof|              öregdiák korunkban, amikor az új nyíregyházi falak között
 327 Szulof|               régi Nyíregyházát keresik az emlékezetek.~~De hát Vietórisz
 328 Szulof|                 aki a hagyomány szerint az életnek kedves-bús óráit
 329 Szulof|             Vietórisz József a hazáról, az ifjúságról, a honszerelemről
 330 Alfold|         helyezett. De nem kevésbé örült az állomásoknak, amelyeknek
 331 Alfold|        változatlanul, amíg Gyógyszerész az állomásokra kívánkozott,
 332 Alfold|                  ahol még divatban volt az a városvégi herberg, amelyben
 333 Alfold|                  egy szálában, amelynek az egyik vége már bedőlt, s
 334 Alfold|              himbálózott, mintha csupán az ő kedvükért mászott volna
 335 Alfold|                 kedvükért mászott volna az égre. Gyógyszerész előcsalogatta
 336 Alfold|       előcsalogatta a tücsköt odvából s az fél lábon hegedült a legényeknek.
 337 Alfold|                Meglehetősen felhős volt az ég, a vasúti menetrendből
 338 Alfold|               útitársait, amivel tudta: az előcsalt tücsökkel.~Az egyik
 339 Alfold|                  az előcsalt tücsökkel.~Az egyik hálótárs azt mondta
 340 Alfold|                  toronymászáshoz is. Ez az ember inkább kedvére volt
 341 Alfold|      szempontjából a vén banya rácsukta az ajtót a vándorlókra. Lehet,
 342 Alfold|              többször rázárták kívülről az ajtót. Bizalmatlan volt
 343 Alfold|          tücsökkel szemben. Bizalmatlan az állomások nevével, amelyeket
 344 Alfold|                  mintha nem is sajnálná az álmatlan éjszakát. Gyógyszerész
 345 Alfold|                 pedig mindig haragudott az álmatlanságért. Szerette
 346 Alfold|           túlságosan sokat ugattak ezen az éjszakán. Aztán nagyon csendesen,
 347 Alfold|              lépésben ment el egy kocsi az úton, hogy alig zörögtek
 348 Alfold|            tanyára van szokva. Elkésett az útban. Mert nem mer kopogtatni -
 349 Alfold|             elmaradt, ketten folytatták az útjukat.~Napvilágnál még
 350 Alfold|                tetszett Gyógyszerésznek az útitársa. Volt annak különösen
 351 Alfold|                Még alig reggeledett, de az országút már népes volt.~-
 352 Alfold|              közölte a kútmesterrel, de az ügyet sem vetett Gyógyszerész
 353 Alfold|              ereszkedni a szájtátókkal, az udvaron lézengőkkel, álmos
 354 Alfold|           hátukon. Jóízűen nevetett, ha az asszonyok szidták vénségéért.
 355 Alfold|           hintóra kapaszkodva tette meg az utat, aztán bevárta a kútmestert
 356 Alfold|                    Vajon minek vándorol az ilyen ember?~- Dolgom van -
 357 Alfold|             ember?~- Dolgom van - felel az útitárs. - Sok dolgom van.~-
 358 Alfold|               Gyógyszerész. - Aztán még az sem végzi rendesen a dolgát.
 359 Alfold|                 is. Milyen jó dolga van az ilyen embernek, akit valahol
 360 Alfold|           elfelejtett megjegyzést tenni az országút vándorlóira; csak
 361 Alfold|                 annak nagy talpai után. Az pedig egy pillantást sem
 362 Alfold|                 szimatolni, leskelődni, az orrát mozgatja, mindenbe
 363 Alfold|                valaha feleségem, akinek az volt a kedvére, hogy leszoktasson
 364 Alfold|                Mikor esett, forgolódtam az ágyamban. Szegény feleségem
 365 Alfold|                 nem úgy tréfából, amint az asszonyok szokták, ha fejükbe
 366 Alfold|               Egyszer nagyon belém bújt az ördög, mehetnékem támadt.~
 367 Alfold|               ördög, mehetnékem támadt.~Az asszony megint köhögött,
 368 Alfold|           mentem három napig, ugyanazon az úton, mint most.~Mentem,
 369 Alfold|         kergetett föl a fára, járomából az ökör piros szemmel döfött
 370 Alfold|              korcsmaasztal, amely alatt az éjszakát töltöttem, bedőlt,
 371 Alfold|               táncát, huhogott a bagoly az erdő szélén, amikor beléptem
 372 Alfold|                 szélén, amikor beléptem az erdőbe, a nagy fák ellenségesen
 373 Alfold|              arcaikat fordították felém az emberek. A kilincs letépte
 374 Alfold|                  szeg bújt a csizmámba, az eső utolért és jeges korbáccsal
 375 Alfold|                gyulladt meg a kezemben, az elszabadult kocsikerék az
 376 Alfold|               az elszabadult kocsikerék az országúton nekem lódult
 377 Alfold|              országúton nekem lódult és az árokba taszított.~Mégsem
 378 Alfold|          kinyithattam volna a szívemet. Az országút megszökött előlem
 379 Alfold|              országút megszökött előlem az éj sötétjében, ha panaszkodni
 380 Alfold|             hahotázott.~Mire hazaértem: az asszony halott volt.~Ki
 381 Alfold|         kedvemre. Nem szabad megnősülni az embernek.~(1921)~~
 382 Alfold|         konduktorok), már feltünedeznek az állomásokon a tüzes, délvidéki
 383 Alfold|               utazgatni e tájon, amikor az ember lelkében még élénk
 384 Alfold|         hajlandó barátságos szorításra, az emberismeret gyermekkorát
 385 Alfold|             különböző templomok fölött, az emberek az utcán, ha piros
 386 Alfold|            templomok fölött, az emberek az utcán, ha piros betűt mutatott
 387 Alfold|          külsejükben, a bajai kikötőben az Aranyember Szent Borbáláját
 388 Alfold|              Szent Borbáláját foltozták az ácsok, bármely szilaj tréfának
 389 Alfold|    megcsördültek a tam­burások, akikkel az elmúlt éjszaka mulatoztunk,
 390 Alfold|                 és olvadni kezdett a hó az országutakon, mikor vége
 391 Alfold|             errefelé, azt hihetne, hogy az emberek itt mindig mulat­
 392 Alfold|            nőknek táncokon, dalokon jár az eszük, holott itt lakik
 393 Alfold|            lexikont és Arany-könyvtárt. Az állami hivatalnok, akit
 394 Alfold|        peszéradácsi pusztára szekerezik az ember az úttalan, vadvizes
 395 Alfold|            pusztára szekerezik az ember az úttalan, vadvizes úton,
 396 Alfold|               vadvizes úton, körülbelül az út derekán hátrafordul a
 397 Alfold|        legelésző majorsági házak közül. Az ablakai pókhálósak, mint
 398 Alfold|         juttatnak valami különös dolgot az utazó eszébe. A régi női
 399 Alfold|                 volt ez a ház?” - kérdi az utazó, amikor már megnézte
 400 Alfold|              utazó, amikor már megnézte az elhagyott emeletet is, amelynek
 401 Alfold|              olyan intézmény megérdemli az ünneplést, amely száz esztendeig
 402 Alfold|         ahelyett hogy elsöprődött volna az útból ama események elől,
 403 Alfold|              hogy elég izgalmas volt ez az utóbbi száz esztendő, amelyet
 404 Alfold|            akkor se, ha egész életünket az elmúlt száz esztendő tanulmányozására
 405 Alfold|                Szívvidámító dolog, hogy az utóbbi száz esztendő életriasztó,
 406 Alfold|             száz esztendő előtt beszélt az utasokhoz.~Valószínűleg
 407 Alfold|                 dunántúli csárdát, ahol az automobilistáknak „amerikai
 408 Alfold|                   a kondorosi csárdában az első árendás valószínűleg
 409 Alfold|                Icig volt a valódi neve. Az országúti utasok, vásárosok,
 410 Alfold|     kortesgondolat ez, akárkinek jutott az eszébe, tollra méltó eszme,
 411 Alfold|            csárdákat lehetett alapítani az országutakon, finánc, adó,
 412 Alfold|            beleegyezése nélkül, pusztán az útonjáró emberek felvidámítására.~
 413 Alfold|            tartson majd farsang végéig. Az országutakat kegyes búcsújárók
 414 Alfold|                találkozni. Elkövetkezik az őszi vásárok ideje, midőn
 415 Alfold|             pillantgatni, amely csillag az ősi magyar tudomány szerint
 416 Alfold|                 a kertből a házba, mert az éjszakák hűvösödnek, a kocsmaajtó
 417 Alfold|               hallatszik, kedvet csinál az embernek a ballagáshoz, -
 418 Alfold|               rontani mindenkinek ebben az országban, mi már csak maradjunk
 419 Alfold|              csak maradjunk meg azoknál az eseményeknél, amelyek alkalmatosak
 420 Alfold|                a kalendáriumból okuljon az a magyar, aki véletlenül
 421 Alfold|                szüksége a mai magyarnak az élete folytatásához, mint
 422 Alfold|                  hogy hány esztendős is az a kocsma, ahová jókedvében,
 423 Alfold|                 annyi jó órákat okozott az útonjáróknak. És felvidítja
 424 Alfold|                 most nem beszélek, mert az mindig divatos volt az útonjáró
 425 Alfold|             mert az mindig divatos volt az útonjáró emberek között,
 426 Alfold|             helyettesítette sohasem ezt az ősi magyar faedényt, amelyet
 427 Alfold|          kulacsok is, amelyek még abból az időből maradtak itt, amikor
 428 Alfold|               életű legények átkozódtak az őszi éjszakában. Viszont
 429 Alfold|               sűrűbben láthatjuk azokat az egyemberes vagy legfeljebb
 430 Alfold|        legfeljebb kétemberes kulacsokat az utasok vállán vagy kezében,
 431 Alfold|            útrakelni. Fanyar lett a bor az ócsai állomáson, ahol azelőtt
 432 Alfold|              jóformán senki se kíváncsi az állomási borra, mert úgysem
 433 Alfold|         innivalót a tikkadt utasnak, ha az éppen katona­pajtása volt
 434 Alfold|                aztán nem csodálható, ha az utasember vállára kanyarítja
 435 Alfold|          kisebbek bizony felkívánkoznak az asztal tetejére. Voltam
 436 Alfold|            fagyot jósolt a kalendárium, az öregemberek betegségei,
 437 Alfold|       legfeljebb a kutyáival káromkodik az ember, a kisasszonyokat
 438 Alfold|                 a legjobb a tiszai csík az emlékezet szerint? (Nozdroviczky
 439 Alfold|            megfigyelése szerint azokban az esztendők­ben, amikor fáradságos
 440 Alfold|                  Csak már hozna valakit az ördög, akinek a kedvéért
 441 Alfold|              Pál, akit asszony módjára „az özvegynek” volt szokás nevezni
 442 Alfold|             Kiparancsolt vele otthonról az apám, azt mondta, vigyem
 443 Alfold|                  aki jegyet merne kérni az efféle utazótól. Szekéren
 444 Alfold|                 se utazhatok vele, mert az idevalósi lovak elragadnák
 445 Alfold|       hazavinnem Andrássy Gézához, mert az apám kijelentette, hogy
 446 Alfold|           mindenkit földhöz teríthetne. Az „özvegy” megjegyezte:~-
 447 Alfold|             Talán a bogáti Pserer veje, az a nyíregyházi huszárkapitány,
 448 Alfold|                 majd meglátjuk - mondta az „özvegyember”, akit a férfias
 449 Alfold|      félretoltak a közvéleményben, mint az olyan embert, akinek már
 450 Alfold|              hasznát a társadalomban. - Az istállóba nem kvártélyozhatom
 451 Alfold|                helyet a házban. Ott van az „iroda”. Télidőben nem jár
 452 Alfold|                szobában. Vasrács is van az ablakán, mint a hivatalos
 453 Alfold|               cudar idő van ahhoz, hogy az ember medvével bandukoljon
 454 Alfold|              ember medvével bandukoljon az országúton. Csak ilyenkor
 455 Alfold|                 a Felső-Tisza környékén az országutak, alig találkozni
 456 Alfold|              egy-két kocsival, szánnal, az is gyorsan hátat fordít,
 457 Alfold|                 közönség jóvoltából még az én fiatal korom­ban is tartogattunk
 458 Alfold|              hasznát sem lehetett venni az öregnek, kegyelemkenyeret
 459 Alfold|                 mányozni a vándormedvét az „irodába”, amely minden
 460 Alfold|          respektussal gorombáskodhassék az ember. Egy ócska bőrkanapé
 461 Alfold|                 ócska bőrkanapé is volt az „irodában”, nyáron jó dolog
 462 Alfold|              irodában”, nyáron jó dolog az ilyen hideg bőr a nyári
 463 Alfold|            szükséges pofonokat, amelyek az eltunyult háztartás gépezetét
 464 Alfold|               mert meggyőződése szerint az irodába zárt medvét ezzel
 465 Alfold|              Csak hallani kellett volna az eleven, bajszos, fekete
 466 Alfold|             csíkok sivalkodását, amikor az egyébként galambszívű Klotildka
 467 Alfold|             Gyertyaszentelő előtt lévén az időjárás: régi szokása szerint
 468 Alfold|              régi szokása szerint aludt az „irodában”, mintha valamely
 469 Alfold|            atyjukat és a vendéget, hogy az ebédlőt darab időre elhagyják,
 470 Alfold|                 könyvre is szükség volt az eset megvilágosításához,
 471 Alfold|       ismerősükhöz, akinek könyvtárában az a bizonyos történelmi könyv
 472 Alfold|        butéliákba voltak szűrve a borok az ablak párkányán, mert még
 473 Alfold|                 divatos külsője legyen. Az ablakpárkányhoz lépdeltek
 474 Alfold|                 legalább látott valamit az ember a külső időjárásból
 475 Alfold|                 a külső időjárásból is, az ebédlőbeli pipafüstön kívül.
 476 Alfold|              állapítani, hogy érdemes-e az időjárás arra, hogy vacsora
 477 Alfold|           bizonyos test­moz­gást tegyen az ember a ház körül vagy a
 478 Alfold|            kívül, amerre nyomtalan volt az országút. A medve az „irodában”
 479 Alfold|               volt az országút. A medve az „irodában” hűségesen aludt,
 480 Alfold|               még mindig függőben volt, az útnak indított lovas ember
 481 Alfold|         falujukba érkezett medve hírére az udvarukból se mozdultak
 482 Alfold|         eldicsekedett a ház vendégével, az „irodában” alvó medvével.
 483 Alfold|              aki látta a medvét, amikor az Bothmer báró nyíregyházi
 484 Alfold|              dolgát elvégzi. No, de hát az Bothmer volt, aki három
 485 Alfold|             kézfogásával. Ám mit csinál az „özvegy” a nyakába hozott
 486 Alfold|               már napok óta nem találja az utat a kávédaráló, de Tiszalucnál,
 487 Alfold|       bevágásoknál is rostokolniok kell az utazóknak, Kisvárdáról már
 488 Alfold|               szempontból is elkerülték az „özvegy” kisasszonyos házát,
 489 Alfold|                arra való a kutya. Talán az öreg Meskó, a takarékpénztár
 490 Alfold|               megmondani, hogyan is áll az „özvegyember” dolga, mióta
 491 Alfold|              csóválni!) Szent­írás volt az asszony szava... De hová
 492 Alfold|             hajtani. Fehér-piros lófark az ezüsthangú csengő felett
 493 Alfold|                mintha el sem viselhetné az esetleges szomorú­ságot.
 494 Alfold|                 derékban karcsú, mintha az örök fiatalságot akarná
 495 Alfold|               férfibánat tokosodott meg az örök nőtlenségre, amelyért
 496 Alfold|            bajszú, nyitott télikabátos, az utazás unalmát négyszögletes
 497 Alfold|     felboruljanak a szánkóval, ráverték az ajtókat az útszéli bormérőkre,
 498 Alfold|          szánkóval, ráverték az ajtókat az útszéli bormérőkre, maguk
 499 Alfold|                többé a medvétől, amióta az az özvegyember irodájában
 500 Alfold|             többé a medvétől, amióta az az özvegyember irodájában alszik.~