Part

 1 Szulof|     zizegő, fáradhatatlan nyíri szél, amely az ezüst-fákat, makkos
 2 Szulof|        szívekben visszhangzik a szél, amely a régi temetők harasztját
 3 Szulof|        nemes az udvarházában. A szél dudált, a Tisza kiöntött,
 4 Alfold|       kívántam. Fölébredtem, ha szél fújt. Mikor esett, forgolódtam
 5 Alfold|   minden megállított. A jajgató szél, amely feldönteni akart,
 6 Alfold|      mezőre tévedtem el, ahol a szél hahotázott.~Mire hazaértem:
 7 Alfold|         is, amikor csak az őszi szél hajtogatja, tépi, táncoltatja,
 8 Dunant|       keletkezett, mint mikor a szél lengeti a faleveleket. Csakhamar
 9 Dunant| mindnyájan feléje: mint az őszi szél sír végig a kopasz pagonyon,
10 Dunant|     körből. Halkan, mint az éji szél járása, így kezdett beszélni:~-
11 Dunant|     parfümjét elfájta a tóparti szél, és a sarokasztalnál újra
12 Dunant|       minden evezőhúzás után, a szél nem tud új nótát, mindig
13 Dunant|      homályba borult partokon a szél tudja a járást: - ők a vizet
14 Dunant|     felhő a távolban, elsuhan a szél, mint az álom, s a hajósnak
15 Dunant|         utazó szeme, erősödik a szél, mintha megérkeztek volna
16 Dunant|    ácsorognak a parton. Hörög a szél a hegynek kapaszkodó úton.
17 Dunant|      merengő odvas faderekat, a szél futó árnyékát az országút
18 Dunant|        nélkül, megsúgta nekik a szél, elbeszéli az eső, lekiabálta
19 Dunant|    akasztófa alá.~~      ~Fúj a szél, a betyárok szele, lengenek
20 Dunant|         országút, csárda romján szél sivít, de szavát senki sem
21 Dunant|    olyan vén, hogy legfeljebb a szél rázogatja meg. Rövid, mocskos
22 Tisz  |      azt az ember, egy álombéli szél sóhajtását, zörgését a messziségben.~
23 Tisz  |      Fönn, a fák tetején könnyű szél mozgatta meg a felső gallyakat,
24 Tisz  |      virág, és lepke jön a déli szél hátán az ismeretlen tartományból,