Part

 1 Szulof|          lehet csak bánatos a táj, amelynek melankóliája sohasem biztatott
 2 Szulof|          felajzott kedvű városban, amelynek szomorúsága, csillagtalansága,
 3 Szulof|         Hársfához címzett fogadót, amelynek udvarán állt a színes papírrongyokkal
 4 Szulof|          teliragasztott faszínház, amelynek gerendái életveszélyesen
 5 Szulof|       masztix-szagú női öltözőből (amelynek hasadékai körül a helybeli
 6 Szulof|            is virágzó dinasztiát), amelynek központja természetesen
 7 Szulof|     tirpák-munka, a tirpák-vagyon, amelynek az a természete, hogy nem
 8 Szulof|         Nyíregyházáról? Egy város, amelynek százesztendős múltját sem
 9 Szulof|       országutat (a Kállai utcát), amelynek mentében a gimnáziumépület
10 Alfold|        szalmazsúpon, egy szálában, amelynek az egyik vége már bedőlt,
11 Alfold| visszaérkeztek ahhoz a herberghez, amelynek be volt dőlve a tetője,
12 Alfold|          sem fogyott a körösi bor (amelynek jó árusai voltak mindenkor
13 Alfold|          az elhagyott emeletet is, amelynek folyosójáról fűthető szobái,
14 Alfold|      lángját egykönnyen az a száj, amelynek ízei zamatosodnak a Jókai-regény
15 Alfold|         vette elő a bajuszkeféjét, amelynek keménysége, szőrzete, formája
16 Alfold|         jön ám egy csoport farkas, amelynek égett bundáján, kormos pofáján
17 Dunant|      baromfi utaznak a gőzvasúton, amelynek ablakából néhány év előtt
18 Dunant|          az egykori kémény felett, amelynek füstölgése többé nem jelenti,
19 Dunant|    regényírásban töltött tél után, amelynek csupán e ház poros ákácvirághoz
20 Dunant|        végre elérjük azt a dombot, amelynek ritkás hajzatát messziről
21 Dunant|          beszélgető Zichy-kastély, amelynek kanyarulatos folyosóin letettem
22 Dunant|       helyről, a Bakony közepéről, amelynek a közelében állott Mátyás
23 Tisz  |           millió ember: az évszak, amelynek ideje elkövetkezett, oly