| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] atyjukat 1 augusztus 3 automobilistáknak 1 az 1047 azalatt 1 azáltal 1 azary 1 | Frequency [« »] ----- ----- 3234 a 1047 az 406 és 379 hogy 352 is | Gyula Krúdy Magyar tájak IntraText - Concordances az |
Part
501 Alfold| a házhoz.~~Medvevadászat az Alföldön~~Ugyan kinek jutna 502 Alfold| Nagyfaluban, anno ájncban, amikor az emberekben még nagy kedv 503 Alfold| végeredményben a dolog, aki az ősi kúriába vendégül befogadta 504 Alfold| Halászy Bandit és medvéjét. Az „özvegyet” amúgy is kárpótolták 505 Alfold| hogy annyi virtus lakik az özvegyben!” - mondogatták 506 Alfold| Halászy Bandi medvével sétál az országúton és jár vendégségbe 507 Alfold| lekésett volna valahonnan. De az „özvegy”? Akinek az aláírása 508 Alfold| De az „özvegy”? Akinek az aláírása is csak akkor számított, 509 Alfold| módjára tartogatott kedv, az öregedő urak lábszárai 510 Alfold| búcsúlevelet hagyott otthon az agglegényi párnán, a tükör 511 Alfold| párnán, a tükör rámájában, az ablakdeszkán, ahol a hirtelen 512 Alfold| megmenteni a pecér elől, hanem az amúgy is megláncolt vadállatokat 513 Alfold| jöttek-mentek a vendégek, akik az „iroda” vasrácsos ablakán 514 Alfold| látszott megijedni, hogy az „irodával” szomszédos vendégszobában 515 Alfold| vendégszobában vetik fel éjszakára az ágyát.~Az „özvegy” nem győzte 516 Alfold| fel éjszakára az ágyát.~Az „özvegy” nem győzte veregetni 517 Alfold| Bandi „kétvékás” vállát. „Az angyalok vezényeltek hozzánk” - 518 Alfold| mondotta nagy bátran az „özvegy”, amikor a disznóölés 519 Alfold| kell külön hangsúlyozni az olvasónak, hogy a Klotildka 520 Alfold| szabásmintáit, pedig a divattal, az akkori puffos ujjakkal még 521 Alfold| felvágatlanul feküdtek még az éjiasztalka gyertyatartója 522 Alfold| gyertya lángját egykönnyen az a száj, amelynek ízei zamatosodnak 523 Alfold| Jókai-regény olvasásától.~Az „irodában” nyújtózkodó medvére, 524 Alfold| nyújtózkodó medvére, erre az emberfeletti szörnyetegre 525 Alfold| illesztett két kézzel állott az ámbituson, mert utóvégre 526 Alfold| ő rajta nem múlott, hogy az éjfélig tartó vacsorák után 527 Alfold| között olyanok, akik már az alig szüremlő téli hajna 528 Alfold| csillapítószerek után kutattak az ebédlő pohárszékében. „Nem 529 Alfold| a legegyszerűbb kifogása az ebédlőbe vetődő vendégnek 530 Alfold| Klotildka előtt. A jámborabbak az „irodában” alvó medvét okolták, 531 Alfold| vendég létére meg se moccant az éjszaka. A legőszintébben 532 Alfold| vele, ha egyszer elnyom az álom, bortól vagy szerelemtől?” 533 Alfold| szódabikarbónátát és éjfél után az első kakaskukorékoláskor 534 Alfold| hogy megszökött a medve az „iroda” pamlagáról, bár 535 Alfold| iroda” pamlagáról, bár az íróasztal lábához volt láncolva, 536 Alfold| volt láncolva, vasrács volt az ablakon, vasvillás parasztok 537 Alfold| figyelmét is kijátszotta az ármányos medve.~- Nem kell 538 Alfold| vendéggel ő is kiugrott az ágyból. - Majd előkerítem 539 Alfold| csak a mérnököt tegyék el az útból. - Szólt Halászy Bandi 540 Alfold| útból. - Szólt Halászy Bandi az előszobában és még a pislákoló 541 Alfold| gyorsabban terjedt a híradás az elszabadult medvéről.~Hetvennégy 542 Alfold| suttogták, hogy a megyei alispán az ungvári bakák ezredesének 543 Alfold| legkeményebb puskatusuk az egész Tiszántúl. A nagyfalusi 544 Alfold| hátaslováról leugrott. „Az se nagy baj, ha Bandi fiam 545 Alfold| senkinek se látni. De hát az öreg Halászyé volt a nádas, 546 Alfold| nyakában.~Persze, nem hagyták az öreg urat egyedül álldogálni 547 Alfold| úriember, aki segítségére jött az öregúrnak. Mintha füttyszóra 548 Alfold| vadászlegény, aki abban az időben éppen a kemecsei 549 Alfold| minél több vadkacsa maradjon az urak részére, amikor szépséges 550 Alfold| szegényember létére még az elhasznált patronokat is 551 Alfold| is ugyanide dugta volna az úrfi, arra nem mernék meg 552 Alfold| Tiszától - kiáltott fel az ezredes, amikor hosszúcsövű 553 Alfold| hosszúcsövű puskájával leugrott az agyonizzadt ló faráról. - 554 Alfold| elkések erről a vadászatról.~Az öreg Halászy ugyan nem nagyon 555 Alfold| ugyan nem nagyon örvendezett az országos hírű céllövő megérkezésének. 556 Alfold| a halászi erdőben, mint az indiánok.~No de most már 557 Alfold| valakit, aki elmulasztaná az első lövést.~- Vencel, gyújtsátok 558 Alfold| hogy farsangot járat velünk az öreg méltóságos!” - gyanakodott 559 Alfold| utolsó útja a medvével~~Az öreg Halászy komolyan megtette 560 Alfold| hozzájárult ahhoz, hogy az emberek hajlamosak legyenek 561 Alfold| holdnyi nádas égett, mégpedig az uraság parancsolatára; boldog 562 Alfold| mert nem könnyű mesterség az a farkasordító hidegben. 563 Alfold| Hát azon a helyen, ahol az öreg Halászy, Elek Gusztáv 564 Alfold| muzsika mellett töltsék, hanem az ember nem lakta nádasban. 565 Alfold| ahonnan nem zavarhatja az urak mulatságát, hadd lövöldözzenek 566 Alfold| megigazította a viharszíjat az állán, bepillantott a bőrtarisznyájába 567 Alfold| nyomban torkon kapta, amikor az ébredezni kezdett volna. 568 Alfold| Lehet, hogy sohase éri el az ismeretlen cigányokat, de 569 Alfold| közé.~- Hát most hol van az a híres uraság, aki a kunyhóm 570 Alfold| titokzatos okból került el az emberek társaságából. A 571 Alfold| ugyanezért nem sokat törődtek az öregemberrel, amikor öklét, 572 Alfold| olyankor is, amikor csak az őszi szél hajtogatja, tépi, 573 Alfold| a kíváncsi emberek elől az ősi nádasokat.~Ki mondhatja 574 Alfold| négylábúak futamodtak át előtte az ösvényen, mégpedig oly villámgyorsan, 575 Alfold| eltűnjenek valamerre, hogy az ember gondolhatja, hogy 576 Alfold| akármint bebarangolják is az emberek. És a Felső-Tiszát, 577 Alfold| nyírfával, a szomorú fűzzel, az emberhangtalan csendességgel, 578 Alfold| emberhangtalan csendességgel, az ősi álmokkal, a Nyírséggel, 579 Alfold| ember tán kutyának is nézné az ilyen négylábút, ha vadas 580 Alfold| már a nádas szélén kezdte az első vadállattal.~- Hops, - 581 Alfold| Hops, - kiáltott most az öreg Halászy - hiszen a 582 Alfold| felbukkanását a nád szélén, miután az a puskacső elől először 583 Alfold| lövöldözést magam körül.~Az öreg Halászy, aki mindig 584 Alfold| Jól van, - dörmögött az ezredes - nekem mindegy, 585 Alfold| arcával, összecsapta a bokáját az ezredes előtt:~- Én nem 586 Alfold| vendégszerető háznak, ahol az utóbbi időben megfordultam. 587 Alfold| utóbbi időben megfordultam. Az ígéretet meg kell tartani.~ 588 Alfold| határozták volna magukat, hogy az egymás bátorítása céljából 589 Alfold| nekivetemedjenek. Talpon volt már akkor az egész környék, az asszonyok 590 Alfold| akkor az egész környék, az asszonyok már mindenféle 591 Alfold| valahogy kiszabadulnának. Az utolsó percben megérkezett 592 Alfold| is hozott magával, de hát az ő agarai a kéményen is kibújtak, 593 Alfold| Történt ugyanis, hogy amikor az égő nádasból már kitakarodtak 594 Alfold| is elvesztik darab időre az eszüket. Ilyen lehet az 595 Alfold| az eszüket. Ilyen lehet az a helyzet, amikor az emberre 596 Alfold| lehet az a helyzet, amikor az emberre mindenfelől rágyújtják 597 Alfold| égetten, ordítva futamodott az mellette, mint valami bibliai 598 Alfold| valami bibliai állat, amely az ember védelme nélkül eltévesztené 599 Alfold| védelme nélkül eltévesztené az utat. A lánc a földön csörgött 600 Alfold| dermesztő hatású látvány volt, az ember és az állat menekedése, 601 Alfold| látvány volt, az ember és az állat menekedése, kétségbeesettsége, 602 Alfold| medvéje úgy futottak, hogy az már csodaszámba ment. Mintha 603 Alfold| Klotildka foglalt helyet az elemózsiás kosarakkal, a 604 Alfold| Klotildkának volt annyi esze, hogy az árkon-bokron át hajtó Halászyt 605 Alfold| árkon-bokron át hajtó Halászyt az ülésből, hátulról egy kis 606 Dunant| vasárnapi kirándulást és az első reggeli hajóval indulnak 607 Dunant| el egymástól. A férfiak az évek óta tartó hivatalnokoskodás 608 Dunant| mindazon viccekből, amelyeket az irodában szoktak mondani 609 Dunant| látható, valamivel kisebb az előbbinél, de fényességre, 610 Dunant| egy ablakmélyedésbe, s az egyik kisasszony csak hosszas 611 Dunant| rekettyebokrok felett, és az ezüst felhőből, mint egy 612 Dunant| amint a felhő ritkult, az alakokat mindinkább meg 613 Dunant| lépésük nem hallatszott, az arcuk nem látszott, a fű, 614 Dunant| nagytermében történő eseményeket. Az egyik kisasszony nyerte 615 Dunant| észrevették őket.~~II.~~Az ezüst színű éji alakok között - 616 Dunant| a remegő pestiek előtt. Az áttetsző alaknak arcát nem 617 Dunant| kik vagytok, idegen népek?~Az egyik fiatalember meghajtotta 618 Dunant| elgondolkozva a vitéz. - Az én időmben ilyen mesteremberek 619 Dunant| Lóránt fia Lóránttal. Gyertek az ünnepélyre.~A szellem megindult 620 Dunant| ladékon. A hold, amely eközben az ég közepéig ért útjában, 621 Dunant| nőkön, ragyogó díszruha az urakon. Amint közeledtek, 622 Dunant| urakon. Amint közeledtek, az egyik pesti kisasszony ezt 623 Dunant| tárgyat dobáltak egymásnak. Az arc nélküli szájakból furcsa 624 Dunant| gömbölyű tárgy körben járt. Az egyik pesti kisasszony, 625 Dunant| alaposan szemügyre venni az előkelő hölgyek ruházatát, 626 Dunant| érezte, hogy a gömbölyű tárgy az ölébe repül. Utána kapott, 627 Dunant| Utána kapott, de ügyetlenül. Az öléből a lábaihoz gurult 628 Dunant| mindnyájan feléje: mint az őszi szél sír végig a kopasz 629 Dunant| síri hangon mondta ki az ítéletet:~- A játékban az 630 Dunant| az ítéletet:~- A játékban az idegen hölgy lett a vesztes. 631 Dunant| neki mondania azt, hogy mi az a szerelem?~Az urak és hölgyek 632 Dunant| hogy mi az a szerelem?~Az urak és hölgyek tompán ismételték:~- 633 Dunant| ismételték:~- Halljuk, mi az a szerelem?~A pesti kisasszonynak 634 Dunant| mondd el te nékünk, mi az a szerelem?~Sugár, barna 635 Dunant| fel a körből. Halkan, mint az éji szél járása, így kezdett 636 Dunant| neve Lajos, Lajos, Lajos. Ő az én szerelmem, aki után 637 Dunant| te Büdi Anna, leányom, mi az a szerelem? - szólalt meg 638 Dunant| és a gyönyör. A szerelem az, amit még lelkiatyánknak 639 Dunant| elsuttogni, megálmodni, az éjbe énekelni a csalogánnyal 640 Dunant| énekelni a csalogánnyal együtt. Az én szerelmem bűnös szerelem 641 Dunant| Engedelmükkel, tudom én, mi az a szerelem - szólalt meg 642 Dunant| tudom, nagyon jól tudom mi az a szerelem, amennyire szerény 643 Dunant| Főnököm, Steinitz úr neje az én szerelmem tárgya. Kövér 644 Dunant| vannak, és a szeme tüzes, az orra keleti, és áttört harisnyái 645 Dunant| életemben hiába fogok görnyedni az iroda gázlámpása alatt, 646 Dunant| még ez érzelmes Pamutkai az éji társaságnak, ha barátja 647 Dunant| arra sem jutott idő, hogy az éj eseményeit megbeszéljék.~( 648 Dunant| dúdolgattak, és a vendégszobákban az a furfangos külsejű csizmahúzó 649 Dunant| külsejű csizmahúzó volt az ágy mellé készítve, amelyet 650 Dunant| tekintet nélkül arra, hogy az általános csizmaviselet 651 Dunant| fürdőzést megpróbálják. Ebben az időben a szép leányoknak 652 Dunant| motívum pecsételte meg. Az első motívum a nyári fürdőzés 653 Dunant| ban maradt, nem is volt az akkor igazán szép, a közvéle 654 Dunant| vállalkozott volna arra az ország különböző részeiből, 655 Dunant| asszonyokat bocsátotta tovább az országúton. Mintha valamennyi 656 Dunant| lehetett javasolni, hogy még az otthon maradtak is elégségesek 657 Dunant| derék igazgatója, amikor az apátsági kolostorból leszállva, 658 Dunant| versbe szedett névsorral?~Az öreg költő aggodalmasan 659 Dunant| kopottas atilláját:~- Nagy az anyag, főtisztelendő uram, 660 Dunant| Kivételesen beleegyezünk, hogy az idén egy fiatal segítőtársat 661 Dunant| somlai átalagot. No, meg az aranyakat.~ ~Vinczédi 662 Dunant| Vinczédi megköszönte az igazgató kegyességét és 663 Dunant| összegyülekeznek. Habár éppen az volt a legfőbb baja a tóparti 664 Dunant| bölcsek szerint ennek talán az lehetne az oka, hogy mindig 665 Dunant| szerint ennek talán az lehetne az oka, hogy mindig több a 666 Dunant| más volt a helyzet: itt az öregek szorították ki a 667 Dunant| szorították ki a fiatalokat. Az öreg urak, a fürdőhely törzsökös 668 Dunant| lehetett őket kimozdítani. Az idők múlásával egyforma 669 Dunant| múlásával egyforma arányban nőtt az öreg urak száma, akik, húsz, 670 Dunant| csodás hatást a tó vizének: az öreg urak kifogyhatatlanok 671 Dunant| adták ki rendelkezéseiket az öreg fürdőszolgáknak a következő 672 Dunant| szemrehányást, panaszokat az unalmasan eltöltött nyár 673 Dunant| unalmasan eltöltött nyár miatt, az öreg urak jókedvűen búcsúzgattak 674 Dunant| urak jókedvűen búcsúzgattak az ezüsthajú igazgatótól.~- 675 Dunant| mégsem tudott ellentmondani az ördög incselkedésének, magában 676 Dunant| mondták keserű szemrehányással az öreg igazgatónak. - Szent 677 Dunant| tiltakozott, végre is maga volt az, aki tudakozódó levelet 678 Dunant| közepén.~Most is, midőn az ország legszebb asszonyain, 679 Dunant| leányain jártatta a szemét az öreg páter, szívében keserű 680 Dunant| jóravaló csárdástáncos nem akad az egész fürdőn, az utolsó 681 Dunant| nem akad az egész fürdőn, az utolsó eljegyzést pedig 682 Dunant| sóhajtott Honorius atya, midőn az ország legszebb leányait 683 Dunant| fürdőház felől e percben az öreg Bábi Samu tekintetes 684 Dunant| platánok alatt kocogott az öreg páter, egyszerre szinte 685 Dunant| testvérek és Hubay Miklós, az ismert sportférfiú - mindhárman 686 Dunant| aggodalmasan dobbant meg a szíve: az egyik szoba a Nozdroviczkyé 687 Dunant| haddelhadd lesz ebből, ha az öreg meg talál érkezni! 688 Dunant| öreg meg talál érkezni! De az öreg páterben jó adag optimizmus 689 Dunant| meg e nyáron. De, amint az optimisták rendesen, az 690 Dunant| az optimisták rendesen, az öreg páter is csalódott 691 Dunant| Semmit sem szólt - felelt az, amire a páter aggodalma 692 Dunant| jöjjön, aminek jönni kell. Az ország három leghíresebb 693 Dunant| kézfogót!~Lassan-lassan az egész fürdőhelynek mintha 694 Dunant| fürdőhelynek mintha csak az lett volna az ambíciója, 695 Dunant| mintha csak az lett volna az ambíciója, hogy kimozdítsa 696 Dunant| új ruhákat varrattak, és az apák, midőn a vidékükbeli 697 Dunant| Akkor történt, hogy az egyik Lenkeházy gróf a vacsorázó-asztalnál 698 Dunant| A regében csupán az jegyeztetik föl, hogy az 699 Dunant| az jegyeztetik föl, hogy az előadás után Lenkeházy gróf 700 Dunant| bevonult a társaság, ahol az ország első gavallérjai 701 Dunant| megbotránkozást növelte az, hogy egyszerre mindenféle 702 Dunant| lépett elő mentőangyalként. Az öreg úr fejéből pattant 703 Dunant| öreg úr fejéből pattant ki az. eszme, hogy a fürdő jó 704 Dunant| bál aztán meg is történt. Az öreg urak kimondhatatlan 705 Dunant| viczkyt ünnepelték, még az. öreg kúriai bíró is végigtáncolta 706 Dunant| ismernék meg régi helyeiket az egykori fürdővendégek, új 707 Dunant| száz esztendő alatt sem.~Az Anna-bál deli táncosai messzi 708 Dunant| otthon maradtanak. A tó és az erdő, egy pár régi épület, 709 Dunant| épület, a csizmahúzó és az evőeszköz talán nem változott, 710 Dunant| talán nem változott, de az ebédre és a vacsorára - 711 Dunant| figurái végleg elvonultak az emlékezésbe és az anekdotákba. 712 Dunant| elvonultak az emlékezésbe és az anekdotákba. A napsugár 713 Dunant| együtt töltötték itt a nyarat az emeletmagasságba nőtt tölgyekkel; 714 Dunant| szalonnát hoznak magukkal, mert az idegenben sem akarnak nélkülözni. 715 Dunant| menyecske magával hozta az ágyneműjét, mosdóját, fürdőkádját; 716 Dunant| magával a fürdővendég, mert az órák nem mindig megbízhatók.~ 717 Dunant| takarékosság jellemezte az életmódot. Jaj lett volna 718 Dunant| összegyűltek a környékről. Az öregasszonyok nyomban Petőfivel 719 Dunant| megrakodva indul el otthonából az útra, mert az útszéli fogadók, 720 Dunant| otthonából az útra, mert az útszéli fogadók, korcsmák, 721 Dunant| szál virággal vágtak neki az útnak.~ ~~~ ~~~ Vajon 722 Dunant| Bakkecske módjára mekeg az epekedés az elmúlt ifjúság, 723 Dunant| módjára mekeg az epekedés az elmúlt ifjúság, a régi szép 724 Dunant| bibliai festményt akar látni, az keljen át Zamárdi és Szántód 725 Dunant| között a kompon. A hajót azok az emberek hajtják evezőikkel, 726 Dunant| félhomályos boltozatain láttuk. Az evező ember, az evezésbe 727 Dunant| láttuk. Az evező ember, az evezésbe elmerült, szinte 728 Dunant| A fárasztó testi munka az Üdvözítő közelségébe vonja 729 Dunant| Üdvözítő közelségébe vonja az emberi arcokat, a túlvilágra 730 Dunant| arcokat, a túlvilágra megy az arc fényekért, színekért, 731 Dunant| láttam szebb embereket, mint az evező révészeket.~Bús taktusa 732 Dunant| taktusa a munkának a legősibb. Az evezés ugyanaz volt ezer 733 Dunant| megfeszülő és engedő kötele az izomzatnak, a testi munka 734 Dunant| munka csodálatossága: folyik az evezés a kompon. Szakadatlanul, 735 Dunant| a perctől kezdve, amint az evezőket a vízbe merítik: 736 Dunant| dőlnek a kimerültségtől. Az evező emberek testmozgásában 737 Dunant| futurizmusnak neveznek. Az evező ember testrészei valóban 738 Dunant| hátrafeszülő karok látszanak: az emberek eltűnnek a karok 739 Dunant| és helyüket elfoglalják az emberi törzsek, amelyek 740 Dunant| maradnak csupán helyükön. Ezek az önfeledkezett, álarc, festék 741 Dunant| fürdőznek a felhevült arcok. Az a fiatal legény, ott, az 742 Dunant| Az a fiatal legény, ott, az ifjú János próféta, midőn 743 Dunant| lát. Ez a rongyos katona az első padon, olyan, mint 744 Dunant| fejét, hogy itt énekeljen az evezőknek; komor az ég, 745 Dunant| énekeljen az evezőknek; komor az ég, zord a víz, reménytelen 746 Dunant| homokszemként perdül le az óra a többi közé, elhalványodik 747 Dunant| többi közé, elhalványodik az emlék, mint a felhő a távolban, 748 Dunant| távolban, elsuhan a szél, mint az álom, s a hajósnak nehéz, 749 Dunant| munkától átnemesedett arcából, az eleven tüneményekből annyi 750 Dunant| tüneményekből annyi sem marad meg az emlékezés számára, mint 751 Dunant| felé tétován kalandozik az utazó szeme, erősödik a 752 Dunant| megérkeztek volna segédei az alkonyattal, mély vízből 753 Dunant| hegyeken már lábujjhegyen fut az alkonyat pásztorfia; ásítozva 754 Dunant| pásztorfia; ásítozva buknak be az esti homályba az eddig fehérlő 755 Dunant| buknak be az esti homályba az eddig fehérlő parti házikók, 756 Dunant| mintha megunta volna már az életét, a csend hírnökei 757 Dunant| végkimerülésig, inuk rogytáig, az égre nézve, földet, vizet 758 Dunant| nem érezve, fel, le, mint az örökös dologban álló emberi 759 Dunant| feljajdulva állnak meg az örök evezők, messzi útról 760 Dunant| oly fürgén helyezkedik el az út irányában, mint egy táncosnő.~ ~~~ ~~~ 761 Dunant| helyről, a révészgazda beszedi az útiköltséget a kéknadrágos 762 Dunant| Evezni, húzni, haladni: ez az élet, nem pedig egy helyben 763 Dunant| baljóslatú Balatonba: ez az öröm, nem pedig tunyán pihenni 764 Dunant| Repülni, utazni, utolérni az este lenyúló köpenyegét, 765 Dunant| tenni a szívet, birkózni az ellenálló vízzel, legyőzni 766 Dunant| felragyogni, győzni a vizén... Ez az élet, nem az üldögélés a 767 Dunant| vizén... Ez az élet, nem az üldögélés a kikötőben. Most 768 Dunant| munkásemberekké válottak az apostolok... A bibliai kép 769 Dunant| pergése viszi gondolatunkat. Az eső nyakunk közé csap az 770 Dunant| Az eső nyakunk közé csap az út fordulójánál, mint egy 771 Dunant| egy lesben álló vándorló. Az alant maradt tavon halottként 772 Dunant| maradt volna odalent a vizén az egyszerű, szótalan, igénytelen 773 Dunant| akik nem tudnak egyebet az egész világról, mint az 774 Dunant| az egész világról, mint az evezőik, vagy a halak, odalent 775 Dunant| odalent a hullámokban. Az ifjú János apostol, a rongyos 776 Dunant| sötétségben. A bibliai csendet, az evezők boldog hintáját, 777 Dunant| kapaszkodik fel a kocsira az első emberi háznál. A halszemű 778 Dunant| alakú szemek jönnek szemközt az országúton.~(1921)~ 779 Dunant| előtt, amely irodaajtóra az volt festve, hogy Mikhelini 780 Dunant| kereskedő egyetlen segédje, aki az irodai asztal mellett bizonyára 781 Dunant| szidalmait hallhatná: - az írnok minden alkalommal 782 Dunant| reknek elképzelni ezeket az irodai alakokat), bizonyára 783 Dunant| bizonyára azt is tudta az írnok, hogy a szelídhangú 784 Dunant| fontosabb dolgok is, - mégis az írnoknak engedelmeskedni 785 Dunant| borivásra hajlamos talián volt az egyetlen ember tán Magyar 786 Dunant| nagynevű vendég elől. Ámde az olasz hiába bujkált, apránkint, 787 Dunant| napok jártak, Jókai pedig az egész telet csaknem egymagában 788 Dunant| füredi villájában. Ekkor írta az Aranyember című regényét, - 789 Dunant| estéken maga mellé szoktatta az egyedülvalóságot kereső 790 Dunant| kérdezik a másvilágias hangok az egykori kémény felett, amelynek 791 Dunant| felé igyekeznek a vadlibák az ország minden tája felől 792 Dunant| zsindelyfedelét érintik az est vándorai, amikor az 793 Dunant| az est vándorai, amikor az árva kéménybe húzódott mesemanóktól 794 Dunant| ilyenformán dévajkodnak az ég vándorló diákjai, lekiáltanak 795 Dunant| sápasztó gondolataival (ebben az évben Jókai azt hitte, ifjúkori 796 Dunant| megkérdezni a jószívű írnokot, az ál-Brazovicsnak nincs dolga 797 Dunant| halkszavú férfiút, akinek az öröm, bánat, betegség poharát 798 Dunant| volna értékes tartalmukat, az élet aranyszínű kikötői 799 Dunant| De itt a kertben, amely az egykori Jókai-villát körülvéve, 800 Dunant| szerencsétlen ember lett. Az ősi mondákban, a mesemondó 801 Dunant| senki. A veszprémi irodában az írnoknak nem kellett többé 802 Dunant| munkaszünetes napokat, amint már az emberemlékezet óta szokása 803 Dunant| bugyellárisa után tudakozódjék. Az írnok körmeit farigcsálva 804 Dunant| úr fiákeren érkezett meg az elöljárósági intéssel, amely 805 Dunant| elmenekedett Veszprémből az üzlettelenség és pangás 806 Dunant| költőt, és bizonyára ezen az úton jártak be hozzá az 807 Dunant| az úton jártak be hozzá az Aranyember-beli ismerősök 808 Dunant| talián búzakereskedőnek az emlékét, - nem tudom róla 809 Dunant| ORSZÁGÚTJÁN~~A Bakony szökik az emberek elől.~Mind beljebb 810 Dunant| regények, mesemondák színtere. Az elmúlt század történelme, 811 Dunant| faderekat, a szél futó árnyékát az országút porában, a réti 812 Dunant| találkozunk senkivel, csak az erdővel. Megyünk benne, 813 Dunant| betyárok óvakodó tüzet kereste az éjben a riadt vásáros szeme, 814 Dunant| éjben a riadt vásáros szeme, az országútról egyenesen az 815 Dunant| az országútról egyenesen az erdőbe lehet lépni. Bár 816 Dunant| másiktól, mégis olyan sűrű ez az erdő, hogy nyomban elrejti 817 Dunant| Mérföldekre nem változik a kép az erdő belsejében. Lomb, fa, 818 Dunant| megfordították a lovak fejét az ároknál, megfenyegették 819 Dunant| tyár hetekig, ha üldözték. Az országúton ő amúgy sem járt. 820 Dunant| származtak a Bakonyba, az ország búvóhelyére. Sobri 821 Dunant| sem született a Bakonyban. Az a sok szegény, szökött katona, 822 Dunant| esett mesterlegény, aki az osztrák katonai törvényszékek 823 Dunant| elől bújt el a Bakonyba; az ország különböző tájairól 824 Dunant| atyafiait szégyenbe ejti. Még az orgazdasággal is csak suttyomban 825 Dunant| volt mendemondával ezekről az orgazdákról. Sok meggazdagodott, 826 Dunant| Pesten feltűnt családnak az eredetét szerették keresni 827 Dunant| elvezetgessék a betyárokat az általuk ismert utakon. A 828 Dunant| amaz.~A betyárok vezetői az öreg betyárok voltak, akik 829 Dunant| nekik a szél, elbeszéli az eső, lekiabálta a magasból 830 Dunant| a vén betyár és elindul az új bandába. Máskor pandúrrá 831 Dunant| betyárok rendesen vezetői az új bandáknak. Persze nyomban 832 Dunant| lelketlen haramia, mint az a sok ponyvaregénytől meghibbant, 833 Dunant| merő virtuskodásból állott az akasztófa alá.~~ ~Fúj 834 Dunant| itt minden. Titkot őriz az öreg fa, száját lezárja 835 Dunant| hatvan-hetven esztendő előtt az utazó. Minden fatörzs mögött 836 Dunant| mögött Sobri szűrét látta, az árok száraz falevelében 837 Dunant| ingét. Ott, ahol sűrűbb az erdő, mintha a fák vére 838 Dunant| Ott áll és már ki is lép az országútra.~Zöld, rongyos, 839 Dunant| sarat, olyan sárga, száraz az arca, mint egy vén vadásztarisznya, 840 Dunant| egy vén vadásztarisznya, az erezete, a ránca vén fák 841 Dunant| kérgéről van kölcsönvéve. Mozog az odvas fatuskó előre; eső, 842 Dunant| mint a közelgő öreg halálé. Az ember nyomban számolni kezd 843 Dunant| Hogyan kezdi a dolgot? Az a vén mente gyanús! Bő zsebében 844 Dunant| betyár mozdulatlanul áll az úton. Várja a kocsit.~Mintha 845 Dunant| nem volt egy szava, pedig az idevaló kocsisok szeretnek 846 Dunant| kocsisok szeretnek beszélgetni az utazóval. Dicsérik tájképeiket, 847 Dunant| utazóval. Dicsérik tájképeiket, az ostorral rámutatnak a nevezetesebb 848 Dunant| várromokra. Kérdezősködnek az utazótól, mi újság a nagy 849 Dunant| Mostanában akadna elég téma az elbeszélgetéshez. És lám, 850 Dunant| cimboráskodik a betyárokkal?~Az öreg mente áll az út mellett 851 Dunant| betyárokkal?~Az öreg mente áll az út mellett és várakozik.~ 852 Dunant| regényeskedő korszakba, amikor az igazi divathölgy betyárgyereket 853 Dunant| szelíden áll.~Lepittyedt az ajka, gondtól barázdás a 854 Dunant| szemölcs szemölcsre nőtt az orrán, állán. Reszketeg 855 Dunant| siettünk tűzzel szolgálni az álbetyárnak. Aztán megkönnyebbülve, 856 Dunant| megkönnyebbülve, vígan folytatjuk az utat Veszprém felé.~(1920)~~ 857 Dunant| Mostanában megint divatba jönnek az útinaplók, elhatároztam, 858 Dunant| kocsisunk olyan volt, mint az a dickensi postakocsis, 859 Dunant| kerek szalmakalapban (amely az egyetlen hetykeség volt 860 Dunant| hogy nem volt megvetője sem az útmenti fogadókban található 861 Dunant| előkerítettek, amikor kocsiját az országúton közeledni látták, 862 Dunant| Amíg mindezeket a dolgokat az orvos vagy a csendőr szigorúan 863 Dunant| széitől megritkult, mint az öregember haja. Messzire 864 Dunant| Messzire be lehet tekinteni az erdő rejtelmeibe, a faderekak 865 Dunant| világába, amelyek helyett az összeboruló lombok beszélgetnek.~- 866 Dunant| kérdezte amerikai ismerősöm. - Az amerikai magyarok még ma 867 Dunant| a Bakonyt, népmese lett az alakjából, a betyárvilág 868 Dunant| betyárkalandom se volt.~No de az egyhangú erdei utat szerencsére 869 Dunant| fog. Nem kevésbé nézegette az én arcomat is az amerikai, 870 Dunant| nézegette az én arcomat is az amerikai, mert talán már 871 Dunant| hányadán áll velem? Hogy az amerikainak minden kedvére 872 Dunant| minden kedvére sikerüljön, az öreg útkaparó valóban a 873 Dunant| itt a falu közepén állott az az ódon, zöldre festett, 874 Dunant| a falu közepén állott az az ódon, zöldre festett, a 875 Dunant| kocsiján elutazni, ahogyan az öregember beszélgette el 876 Dunant| hogy nagyon régen volt az, több, mint fél századja. 877 Dunant| felakasztották. Többet is tudhatnának az amerikaiak erről a bájos 878 Dunant| kellene megszállni, ahol az a nevezetes gyilkosság történt - 879 Dunant| történt - indítványozta az amerikai.~A szállásnak valóban 880 Dunant| mert estefelére hajlott az idő. Hosszú, földszintes 881 Dunant| szólt kézdörzsölgetve az amerikai. - Mi, Amerikában 882 Dunant| kísértetért.~Fogott-e kísértetet az amerikai? Én bizony nem 883 Dunant| tudom, mélyen aludtam, mert az egész napi kocsikázás a 884 Dunant| kocsikázás a legjobb altató.~Az amerikai szótlan volt. Úgy 885 Dunant| bakonyi utazástól, amint az amerikai naptárakban olvasni 886 Dunant| naptárakban olvasni szokta az esti kalandokat. Elhatároztam, 887 Dunant| kutyát kergetni. Azt hiszem, az egész világon mindenütt 888 Dunant| igen elnehezedett, már csak az érdekelte, hogy mit főznek 889 Dunant| betyárnak öltözve megállítja az utazókocsit ott Palotán 890 Dunant| Magyarország hangulataiban, csak az ilyen amerikainak volt sürgős 891 Dunant| amerikainak volt sürgős az utazás, mert retúrjegye 892 Dunant| A páros fák elpirultak az örömtől, amikor a régi kisfiút 893 Dunant| visszatérni látták e tájra. Az országút mellett futamodó 894 Dunant| megállítsák néhány szóra az útikalauzt.~De menni kellett, 895 Dunant| nehézkes Mózsi már lesben áll az erdőszélen.~Hát valóban 896 Dunant| arról beszélt, hogyan vitt az atyja egy kóborló kísértetet 897 Dunant| pisztolylövés dördül el az erdőben, és a fák közül 898 Dunant| Sült arcú kocsisunk persze az ostornyelet fogta rá a rablóra, 899 Dunant| ostornyelet fogta rá a rablóra, de az intett neki:~- Ne bántsuk 900 Dunant| ekkorára már felismerte Mózsit.~Az álbetyár a kocsihoz ugrott 901 Dunant| hogy nem szégyelli-e magát az útonállásért, mért nem megy 902 Dunant| halljam, hogy kirabolod az utasokat!~Mózsi bólintott:~- 903 Dunant| addigra ugyanis elköltötte az útonállásért kapott előleget.~ 904 Dunant| útonállásért kapott előleget.~Az amerikai, aki eddig kíváncsi 905 Dunant| szólalt meg. - De itt van az antialkoholista mozgalomnak 906 Dunant| a haramiának.~Mózsi, ez az elvetemedett mihaszna hangosan 907 Dunant| A kocsi tovább robogott, az amerikai megelégedetten 908 Tisz | viszontagságait. A szőlősgazda? Az már tudja ilyenkor a maga 909 Tisz | maga mondókáját, hallotta az apjától, a nagyatyjától. 910 Tisz | csak annyinak számít, mint az utolsó kenet. Nélküle is 911 Tisz | kenet. Nélküle is üdvözül az igaz. Vele is a pokolba 912 Tisz | Vele is a pokolba rángatják az ördögök a hajánál fogva 913 Tisz | használ.~ ~Olvasom az országos csapás szomorú 914 Tisz | pipáznak csupán, őszre hajolván az idő, nem jelennek meg sem 915 Tisz | manapság is a derekukon hordják az aranytallérokat bőrhevederben, 916 Tisz | aranytallérokat bőrhevederben, sem az elegáns francia borügynökök 917 Tisz | részéről. Minek jönnének? Az ő borukat már megvette valaki 918 Tisz | azért nem díszeleghetnek az asszonyok, mert hamar értékét 919 Tisz | amilyen a cobolyprémnek. Az egyetlen és elismert magyar 920 Tisz | és történetük volt, mint az arisztokrata családoknak. 921 Tisz | gyümölcse és aszúhoz hasonlatos az aromája, vagy pedig azt 922 Tisz | Tokajból a boroshordókat. Az orosz cárok és a többi királyok 923 Tisz | kissé értékét veszítette az utolsó negyedszázadban, 924 Tisz | dolgukat, mint manapság, csak az emberek voltak hiszékenyebbek. 925 Tisz | tudja Isten, több hit volt az emberekben. „A borivó” kétségeskedéséről 926 Tisz | Talán csak egy ember van az országban. És az őfelsége 927 Tisz | ember van az országban. És az őfelsége a király, a tarcali 928 Tisz | mellett nagy bortolvaj volt. Az öreg gróf a pincekulcsot 929 Tisz | elhagyta a grófi gazdát, mégis az derült ki, hogy nyolcvan 930 Tisz | pincéből. Eltűnt szőrén-szálán. Az öreg gróf kártérítési port 931 Tisz | állapította meg egy-egy palacknak az értékét. Matematika szerint 932 Tisz | bizottság aztán megállapította az öreg gróf féltve őrzött 933 Tisz | kétszáz esztendő előtt. Ebben az országban, ahol az aranyat 934 Tisz | Ebben az országban, ahol az aranyat csekély mértékben 935 Tisz | bányásszák a hegyekből, az arany az alföldi rónaságon 936 Tisz | bányásszák a hegyekből, az arany az alföldi rónaságon és a vén 937 Tisz | büszkeségünk fölött ülünk tort. Az arany nedv helyett keserű 938 Tisz | fakad-e esztendőre gyümölcs az idén elhullajtott könnyekből?~( 939 Tisz | folyóra dehogy ismerne rá az, aki például Szegednél látta. 940 Tisz | partokon a fák, melyek tán még az Árpád-házbeli királyokat 941 Tisz | öt-hatszáz esztendeje állanak az őserdőben és a vénségüket 942 Tisz | növendékfácskák, amikor az ázsiai jövevények itt még 943 Tisz | megbirkózhasson vele.~ ~Az őserdő ma is sűrűn borítja 944 Tisz | tudna róla, hogy lejjebb, az alföldi tájakon fekete, 945 Tisz | hegytetőn kattog a fejsze. Az őserdőt bontják, vágják. 946 Tisz | medrében. A fa-szállításnak ez az ezer esztendős módja örökre 947 Tisz | módja örökre divatos marad. Az ifjú Tisza szilaj nyergében 948 Tisz | hegytetőkről. Mennek, mennek az őserdők királyai, hogy cölöpök 949 Tisz | terjesztette gallyait, midőn az lepihent a rengeteg mélyén, 950 Tisz | mélyén, csattogva nyargal az ezüst folyó hátán, az ismeretlen 951 Tisz | nyargal az ezüst folyó hátán, az ismeretlen városok felé. 952 Tisz | ismeretlen városok felé. Jön, jön az álmok, a ködbeborult történelmi 953 Tisz | foltot a kék égből. Dél van az órámon, s itt mégis alkonyi 954 Tisz | csak sejteni lehet, hogy az erdő ott is folytatódik, 955 Tisz | mondjuk a törpék vagy akár az óriások világa.~Mindenek 956 Tisz | megemlékezik, csupán a hegyek és az erdők maradtak olyanok, 957 Tisz | Azt merném mondani, hogy az őserdő fái, fatörzsei azoknak 958 Tisz | fái, fatörzsei azoknak az embereknek alakját vették 959 Tisz | idomult a törzsük, mint az emberek alakja, mintegy 960 Tisz | belenőtt, beleformálódott az öreg fatörzsek kérgébe azon 961 Tisz | fotografáló lencse.~Tehát az arcok vonásai belerajzolódnak 962 Tisz | kérgébe, amint a természetben az nem ritkaság, hogy egyes 963 Tisz | hangokat gazdájától hall, midőn az bűnös cselekedeteit elköveti. 964 Tisz | Alig észrevehető mozgások az öreg kérgeken, ahol sűrű 965 Tisz | egy szemöldöknek, állnak az alakja...~Észrevétlen, megfoghatatlan 966 Tisz | hallani más hangot, mint az örökkön hulló haldokló levelek, 967 Tisz | gallyacskák zörgését. Sőt ez az állandó zörej is olyanforma 968 Tisz | csupán álmában hallaná azt az ember, egy álombéli szél 969 Tisz | zörgését a messziségben.~Az öreg fatörzs, amely alatt 970 Tisz | bajusz-szakállas orca volt az ott a fatörzsben. Mintha 971 Tisz | Mind világosabb lett az orca a fa kérgében. Valamely 972 Tisz | a fában - és szétnézett az erdőben.~S a fatörzsek, 973 Tisz | szakállasak, a revesek ott az erdei félhomályban ezalatt 974 Tisz | néznek zordan és komoran az arcok, mintha nyomban megszólalnának. 975 Tisz | Egy király vadászott itt az erdőben, mikor ezek a fák 976 Tisz | kíséretének emlékét.~S az óriási arcok ott álltak, 977 Tisz | arcok ott álltak, néztek az erdei félhomályban, mozdulatlanul, 978 Tisz | határán túl már folytatódott az arc előbbeni vonalaiban. 979 Tisz | A napsugár visszarepült az égbe, s idelenn újra sötét 980 Tisz | idelenn újra sötét lett: az arc, az eltűnt, csöndesen 981 Tisz | újra sötét lett: az arc, az eltűnt, csöndesen bontakozott 982 Tisz | Sokáig feküdtem ott az emberi arcok erdejében. 983 Tisz | erdejében. Sorra vettem az arcokat, az elbűvölt királyt 984 Tisz | Sorra vettem az arcokat, az elbűvölt királyt és kíséretét, 985 Tisz | látom magam előtt, hanem az embereket, - általában az 986 Tisz | az embereket, - általában az embereket, akik mindig voltak 987 Tisz | maradnak ezer év óta: - amint az emberi arcok is ugyanazok 988 Tisz | arcok is ugyanazok maradtak.~Az est leszállott, az arcok 989 Tisz | maradtak.~Az est leszállott, az arcok eltűntek a sötétben, 990 Tisz | sötétben, aludni mentek. Az őserdő, hogy ebben is híven 991 Tisz | ebben is híven példázza az emberek társaságát, a sötétben 992 Tisz | mint a gyermekszerelem), az ő hangjukkal, fészkükkel, 993 Tisz | Bleak House környékén egykor az angol regényben. A napsugár, 994 Tisz | ráerőszakolni akarná a tavaszt az elhitványult világra, érdektelenül 995 Tisz | madarakat magas állomásaikon. Az elcsöndesedett, elnéptelenedett 996 Tisz | miatt nyugtalankodók, míg az emberek, akik a nyurga, 997 Tisz | elhaladnak, oly csendesek, hogy az is meghallatszik, ha két 998 Tisz | kalapálása olyan feltűnőség az elhalkult tájon, mint régi 999 Tisz | földbe. Ismét fordul egyet az emberi élet a megfiatalodás, 1000 Tisz | szerelem felé; bármit írnak is az újságok. Tavasz van, ifjúság,