| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] érzett 2 érzi 1 erzsébet 1 és 406 esdeklésre 1 eseményei 1 eseményeit 1 | Frequency [« »] ----- 3234 a 1047 az 406 és 379 hogy 352 is 329 nem | Gyula Krúdy Magyar tájak IntraText - Concordances és |
Part
1 Szulof| NYÍRSÉG~Geszteréd, Balkány és a többi falvak, amelyek 2 Szulof| ütött sebet, midőn vagyon- és életpusztító munkáját végezte. 3 Szulof| ivadékai születtek, szokásokat és hagyományokat tiszteltek, 4 Szulof| fejét e tájra irányította, és az ekevas nyomán olykor 5 Szulof| midőn méhesében jelenen és múlton eltűnődik.~A magyar 6 Szulof| verekedés, vitézség, sújtásos és kortes években a Nyírség 7 Szulof| diktálja a divatot; politikai és hazafias időhullámok itt 8 Szulof| testvérek, atyafiak, apák és fiúk állanak szemben nemegyszer 9 Szulof| nemegyszer az ellentáborokban, és az időben szokásos nemzeti 10 Szulof| fokos, tölgyfabot, dikics és bicska járja, ha elkezdődik 11 Szulof| nyelven ugatják a holdat, és a keréknyomban ugyanaz a 12 Szulof| magyarul. Daliás zsidók és selyemruhás szlávok vére 13 Szulof| újságpapirossal beragasztott ablakkal és tunya mozdulatlanságában. 14 Szulof| éppen úgy élnék a nyarat és az őszt, mint a természet: 15 Szulof| természet: belsejükben virítanak és lélekben elhervadnak, sárga 16 Szulof| tükröződött a holt vizekben és az emberi szemekben. Még 17 Szulof| céltalanul hull a makk, és a házőrző ebek az első lábuk 18 Szulof| halkabban a deres eperfákon, és miért muzsikálnak máskor 19 Szulof| különös betűk a holdvilágban, és a síkság felett rengő csillagtábor 20 Szulof| álmosság ragasztja le a csősz és a falusi földesuraság szemét, 21 Szulof| át a hangtalan országúton és a kacsázó vadászok fegyvere 22 Szulof| vagy követválasztáson, és az elkövetkezett új idők 23 Szulof| előtt levenni a föveget, és már kezdett nem jelentősége 24 Szulof| Elhanyagolta az apák sírdombját, és tunyán üldögélt a falusi 25 Szulof| Zellmanovics felől már két éjszaka és két nap óta hangzott egy 26 Szulof| csodálkozott a bámulatos hangon és szilárd kitartáson, hanem 27 Szulof| érthetetlen kavarodást az agyban és a szívben, hogy némely férfi 28 Szulof| kedves, szerelmetes feleségét és fut Zellmanovicsné után, 29 Szulof| asszony. Juliska már két nap és két éjszaka figyeli az ablakból, 30 Szulof| volt, hogy fölkerekedik és elmegy az uráért, - mert 31 Szulof| szokásait - elmegy érte és így szól hozzá:~- Édes, 32 Szulof| templomszentelésről. Gyere haza és ne rontsd az egészségedet 33 Szulof| aki addig tapasztalatlan és tudatlan volt. Ott ült éjjel-nappal 34 Szulof| éjjel-nappal az ablaknál és hallgatta az idáig hangzó 35 Szulof| segítene, ha megpróbálná, és nyomban itthon teremne az 36 Szulof| az ablaktól nem mozdult és megtanulta mindazokat a 37 Szulof| Harmadnap is elkövetkezett, és az útszéli betyárcsárdából 38 Szulof| fogadó tornácán megállani és kérdő várakozással tekinteni 39 Szulof| Amikor bealkonyodott és a muzsika onnan még mindig 40 Szulof| amely aranyak olyan újak és fényesek voltak, amilyeneket 41 Szulof| nagybácsik, keresztapák és nénik szoktak adogatni. 42 Szulof| Kendőt kötött a fejére és a falu felső vége felé indult. 43 Szulof| Juliska „A vén borivó”-hoz és az extraszobában letelepedett. 44 Szulof| asszonynak?~- Bort ide! És cigányt! - parancsolja komoly 45 Szulof| üveget állított az asztalra és elbaktatott a bandáért.~ 46 Szulof| játsztok, nem tótnak - szólt és összecsücsörítve a száját, 47 Szulof| A cigányok pedig húzták és közben hamisan egymásra 48 Szulof| kiáltotta később Juliska és éppen olyan rekedt volt 49 Szulof| széken hátradőlt a menyecske és telitüdőből fújta:~- „Nem 50 Szulof| A cigányok megállottak és ragyogott az arcuk az örömtől, 51 Szulof| kéz koppant az asztalon és a nóta tovább haladt:~- „ 52 Szulof| extraszoba ajtaja felpattant és a küszöbön megállott a Juliska 53 Szulof| pilátusát! - felelt Juliska és az üveget a sarokba vágta.~ 54 Szulof| dühében a fogát csikorgatta és a cigányoknak támadt:~- 55 Szulof| felpattant az asztaltól és kieresztette a hangját.~- 56 Szulof| senki, mert az pórul jár - és felkapta a széket, amely 57 Szulof| férfi az ajkába harapott és kifordult az ajtón.~- Mától 58 Szulof| mégiscsak asszony volt. Fizetett és a cigányoknak megparancsolta, 59 Szulof| odament az urához Juliska és jobbról-balról megcsókolta 60 Szulof| fekete volt a fogat, és a négy ló tüzelt - a bakon 61 Szulof| özvegy Sáriné háza előtt, és a hintóból valaki kiszállott. 62 Szulof| fogat tovább vágtatott, és kocsis megint nem ült a 63 Szulof| a földalatti fejedelmet és azoknak se megbízható a 64 Szulof| boros fejjel szekérre üljön és a szekérről a szekér alá 65 Szulof| elterjedt egész testére. Elment, és a szép virágszál árván itt 66 Szulof| vörösképű, kövér férfiú és savószínű szemével oly keményen 67 Szulof| Nono - felelt Barinkay és olyan fenyegetően sodorta 68 Szulof| hónapok múltak, múladoztak és mindig több kertész akadt 69 Szulof| Nemsokára jött fekete fogatán és az özvegy házánál stációt 70 Szulof| ablakában, az udvarán ott járt és ugatta a holdvilágot három 71 Szulof| is a vármegyét szolgáltam és a Barinkay széljegyzetei 72 Szulof| A karomba kapaszkodott és a csizmaszárát veregette 73 Szulof| valamivel. Férjhez ment, amice, és a szerelemnek vége.~- Hát 74 Szulof| emberek itt szerették egymást és összebújtak az adó, a katona, 75 Szulof| proestákat[2], a tirpákok és a zsidók hallatlan meggazdagodását 76 Szulof| mind valódi ez a „fény és pompa”, a gazdagság hiúságos 77 Szulof| vénasszonyok nyarából való napok, és beállítanak az őszi ködök, 78 Szulof| táncolnak a szüreti mustban, és kenyérdagasztó illatot árasztó 79 Szulof| kotkodácsol a női műveletlenség és hordó-basszus hangja van 80 Szulof| tartó munka, amilyen kemény és elszánt munkát hírből sem 81 Szulof| vállaljanak a Károlyi- és Dessewffy-uradalmakban. 82 Szulof| földesúr földjét jó aranyon és ezüstön... De vajon mit 83 Szulof| még az én gyerekkoromban és nagyot sóhajtva a nyíregyházi 84 Szulof| földesurak, pengő tisztek és grófok - amíg a szegény 85 Szulof| egyszer koldusszegényen és mezítláb szökjön meg a városból). 86 Szulof| fordul, szállására megy és agyonlövi magát, - de egyelőre 87 Szulof| nótárius”-t tűzték ismét és ismét műsorukra. Ámde ezek 88 Szulof| szakadást idézett elő trikóján és ezzel felborította a város 89 Szulof| Hársfában. A botos színészek és a proporcióra dolgozó kóbor 90 Szulof| férfiaknak az örökös dalt, mámort és jókedvet hirdették, végre 91 Szulof| Császárszállás alatt kezdődik és csaknem „Dessewffy” őrháznál 92 Szulof| marad még ott elég szoknya - és a kasfarban telepedve, százszor 93 Szulof| nyíregyházi mészárosokat és a piacot: szökése közben 94 Szulof| nádak-erek mentén bujdostak és magukat nyíri pajkosoknak 95 Szulof| csak a híres! Régi alispán- és követválasztásoknál jutott 96 Szulof| lekicsinyelték a pajkosokat és a furkósokat!~(1924)~ 97 Szulof| amelyek nemcsak új embereket és új házakat nevelgettek, 98 Szulof| tengelyen Nyíregyházára szállít, és innen ellátják az akkori 99 Szulof| gépekkel Szabolcs vármegyét és környékét. A Turánok meg 100 Szulof| üdvösségességéről, az apák és a fiaik megmaradtak az „ 101 Szulof| utcák, bennük az emberek és a házak mégiscsak nagyot 102 Szulof| büszkesége szokatlanul hosszú és meleg beszédet intéz hozzá, 103 Szulof| ami a múlt időben érdekes és figyelemre méltó.) A beduinok 104 Szulof| Még alig vágtak benne fát és a százesztendős tölgyek 105 Szulof| legfeljebb a szerelmesek és a nyulak, rókák fordultak 106 Szulof| legmohóbb szomjúsággal inni és a májustól októberig tartó 107 Szulof| nyugalmazott törvényszéki bírák és más penzionált emberek, 108 Szulof| a reggeli búcsújáráshoz. És a korán kelő környékbeli 109 Szulof| nyíregyházi törvényszék elnökét és más előkelő úriembereket 110 Szulof| amikor a sétát megkezdték és anyaszűz mezítelenül vonultak, 111 Szulof| sőt felmásztak a fákra és ott tornáztak, kiáltoztak. 112 Szulof| látták meg a gyönyörű tavaszi és nyári hajnalokat, ha odáig 113 Szulof| társaság, amely nyíregyházi és Szabolcs megyei urakból 114 Szulof| kultiválását tűzte ki életcéljául és a fürdő megnyitásának napjától 115 Szulof| napjától annak bezártáig ébren és muzsikaszó mellett töltötte 116 Szulof| vasárnapig járta a „csöndes”, és szép darab földek cseréltek 117 Szulof| pohár volt a vendéglősé, és pincéré. A második az állandóan 118 Szulof| a kártyázok háta mögött és ilyenformán állandó fizetést 119 Szulof| működtek.~- A vendéglősök és a pincérek télen Pestre 120 Szulof| pincérek télen Pestre mentek és kávéházat nyitottak. - Hát 121 Szulof| között rendet teremtsen - és a mesemondó ilyenkor az 122 Szulof| nem unta a bandavezérséget és hazajött a Nyírbe földesúr 123 Szulof| hogy újra megházasodjék - és mások is követték példáját 124 Szulof| almáriomokban, szekrényekben - és sajnos, nem is volt már 125 Szulof| estéken. A magyar mese- és mondavilág határainak összezsugorodását 126 Szulof| be az embertelen tájat. És a tirpákok már száz esztendő 127 Szulof| földjeiket, tanyáikat, jószágukat és szabadságukat Károlyi gróftól, 128 Szulof| háromemeletes palota.~ ~És most, a százesztendős alapítás 129 Szulof| Bár az üzletes Miskolc és a vásáros Debrecen közé 130 Szulof| akartak maguknak alapítani. És ezt a várost fejlesztette, 131 Szulof| öreg Bencs, a város esze és polgármestere, aki nem nyugodott 132 Szulof| századok óta produkált. És az idegei egyszer sem mondták 133 Szulof| dolgozni, takarékoskodni és megint csak dolgozni. És 134 Szulof| és megint csak dolgozni. És e mellett a sivár, szinte 135 Szulof| nekilóduljon a munkának, és a temetőkben nyújtózkodó 136 Szulof| sárgulás szempontjából - és mégis messzibb látott még 137 Szulof| megérkezett Vietórisz Jóska és büszkesége lett az algimnáziumnak. 138 Szulof| a jeles megyei főorvos és híres tréfacsináló is Vietórisznak. 139 Szulof| kinyitották a város kasszáját és a gimnázium előtt olyan 140 Szulof| könyv alakban is megjelenik, és Nyíregyházán álmélkodva 141 Szulof| került a sor. „Gondold meg és igyál! Örökké a világ sem 142 Szulof| tarlatánban, kék atlaszderékban és virágdísszel; Azary Róza ( 143 Szulof| scotisch[5] virágokkal, és mindazok a kisasszonyok, 144 Alfold| ki a száján Püspökladány és más állomások nevét, amelyek 145 Alfold| nyomdász keresztbe villát és kést helyezett. De nem kevésbé 146 Alfold| sokadmagával volt bezárva, és a rabok unalmukban mindenféle 147 Alfold| fennakad egy asszonykötényen és aztán helyben marad.~A másik 148 Alfold| van - ásított a kútmester és hátat fordított a Gyógy 149 Alfold| Gyógyszerész. Őt minden és mindenki érdekelte. A lobogóhajú 150 Alfold| próbálkozott a mesterségeivel.~És mentek másnap, mentek harmadnap. 151 Alfold| mint egy megbabonázott, és ment, ment annak nagy talpai 152 Alfold| Becsattantotta a bicskáját és fél szemmel Gyógyszerészre 153 Alfold| kútmester elterült a szalmán és a következő történetet mondta 154 Alfold| feleségem ilyenkor mindig és mindjárt megbetegedett. 155 Alfold| volt, mint a madártoll. És csak akkor gyógyult meg, 156 Alfold| forróságtól, ágynak esett és összetett kézzel könyörgött, 157 Alfold| lehajtott fejjel, mérgesen és mentem három napig, ugyanazon 158 Alfold| Mögöttem leültek a halomra és addig vonítottak, amíg láttak. 159 Alfold| kimászott a rongyos, vén cigány és négykézláb menekült előlem, 160 Alfold| csizmámba, az eső utolért és jeges korbáccsal verte a 161 Alfold| országúton nekem lódult és az árokba taszított.~Mégsem 162 Alfold| BAJA ÉS TÁRSAI~~Baján (egykor) oly 163 Alfold| szabadkai gyorson, a török betűs és francia felírásos Pullman 164 Alfold| kormos tamburások, jókedvű és egészséges férfiak, derűs 165 Alfold| tartó cimboránkat véljük, és a gyomor atlétikus könnyedséggel 166 Alfold| egy vasúti restaurációban és egy hétig nem tudtatok elválni, 167 Alfold| egy szóra vízkeresztkor, és olvadni kezdett a hó az 168 Alfold| poharat a stációkon; a tambura és a cigány hegedűje vallja 169 Alfold| bejárták Magyarországot és régi könyvekkel árasztották 170 Alfold| úriházban találsz lexikont és Arany-könyvtárt. Az állami 171 Alfold| tettek szert a szorgalmukkal és a munkájukkal.~Vajon milyen 172 Alfold| jöttek a betyárgyerekek és elcsalogatták a vén úrtól 173 Alfold| mondja a vén juhászné, és megmutatja, hogy érti a 174 Alfold| utasok, vásárosok, betyárok és Biasini úr gyorskocsijainak 175 Alfold| magyarokat a mai keserves időkből és visszaálmodtatja velük a 176 Alfold| emberek felvidámítására.~És voltaképpen most kezdődik 177 Alfold| okozott az útonjáróknak. És felvidítja még manapság 178 Alfold| Utazásaimban - tengelyen és vízen egyaránt - megfigyeltem, 179 Alfold| hófúvásos, barátságos szobához és Jókai-regények olvasgatásához 180 Alfold| nyugalmazott őrnagy lábszár csontja és a pulyka mellcsontja. Ignác 181 Alfold| sarkantyújával kopírozott ruhamustrák és a Jókai-regények közé.~ ~ 182 Alfold| regénybe illő ebédéivel és vacsoráival mulattatta magát? 183 Alfold| fogásokkal rávették atyjukat és a vendéget, hogy az ebédlőt 184 Alfold| takarítás, szellőztetés és más női munka tart. Ugyanis 185 Alfold| Klotildka kisasszony tenyeréből és utána kezet csókolt a bátor 186 Alfold| huszárkapitánynál volt nevelőbe, és a kapitány maga vezette 187 Alfold| a hírét sem tudja senki.~És mégiscsak jöttek a vendégek 188 Alfold| rókafejes kesztyű, fül-, áll- és nyakvédővel ellátott süveg. 189 Alfold| elég ennivalóm - mondta és kulcsaival, fáradhatatlan 190 Alfold| befogadta Halászy Bandit és medvéjét. Az „özvegyet” 191 Alfold| medvével sétál az országúton és jár vendégségbe a régi barátaihoz. 192 Alfold| kezet fogtak a házigazdával és Halászy Bandival, megsodorgatták 193 Alfold| kényelmesen letelepedett és még attól sem látszott megijedni, 194 Alfold| voltak egészen tisztában, és a városi könyvkereskedő 195 Alfold| medvét (persze szájkosárral és láncon). Klotildka derekához 196 Alfold| időben a szódabikarbónátát és éjfél után az első kakaskukorékoláskor 197 Alfold| tréfálja őket a medvéjével és csakugyan átvigye a Tiszántúlra, 198 Alfold| Halászy Bandi az előszobában és még a pislákoló hajnali 199 Alfold| a medvéről. A nagyfalusi és a környékbeli parasztok 200 Alfold| reszkírozta, hogy a medvét és elsőszülött fiát előteremtse. „ 201 Alfold| állatot még nem ölt életében), és mások, a vármegye jó puskásai 202 Alfold| seprűnyélen kilovagolt a tűzből és nagy visongásokkal eltűnt 203 Alfold| bebarangolják is az emberek. És a Felső-Tiszát, ahol titkosan 204 Alfold| veszítve meneküljenek a füst és a láng elől. Gyakorlatlan 205 Alfold| lábának szívóssága, karmossága és vérszomjas tekintete nem 206 Alfold| hogy egymásra ne lőjünk.~És jó példával járván elöl: 207 Alfold| meghurkolom őket - mondta és a fehér prémes mentéje zsebéből 208 Alfold| hogy a nádasban rekedt és kétségbeesetten futkározó 209 Alfold| csörgött a medve nyomában. És Halászy Bandi körömszakadtáig 210 Alfold| hatású látvány volt, az ember és az állat menekedése, kétségbeesettsége, 211 Alfold| Egyébként is Halászy Bandi és medvéje úgy futottak, hogy 212 Alfold| puskagolyó sem érheti utol őket. És amint eltávolodnának vadászok 213 Alfold| érték utol Bandit, a doktort és Klotildkát.~A medve már 214 Dunant| kirándulók bolyongtak. Két férfi és két hölgy bolyongott itt 215 Dunant| a vasárnapi kirándulást és az első reggeli hajóval 216 Dunant| tudták őket tintás ujjuk és kis fizetésük miatt. ~ ~ 217 Dunant| irodában szoktak mondani és már a vörös Steinitzot is 218 Dunant| várkastélyába értek a hegytetőre és alant észrevették a Dunát 219 Dunant| a rekettyebokrok felett, és az ezüst felhőből, mint 220 Dunant| ruhában, a nők arany pártában és főkötőben.~ ~A díszmagyar-ruhás 221 Dunant| fénylett. Már elérték a várat és annak egykori kapuján sorban 222 Dunant| egy alak a többi közül, és a következő pillanatban 223 Dunant| Pamutkai, könyörgöm.~- És melyik királynak vagytok 224 Dunant| csak jövőre kerülök sor alá és reménylem, hogy idővel tartalékos 225 Dunant| kör közepén a királynő, és egy gömbölyű tárgyat dobáltak 226 Dunant| közelében helyet foglalt és minden borzalma mellett 227 Dunant| mi az a szerelem?~Az urak és hölgyek tompán ismételték:~- 228 Dunant| reszketeg hangon - egy nő és egy férfi között létrejött 229 Dunant| habjai ringatják a gályát, és bronzarcú evezősök izmos 230 Dunant| pajzsán országcímer ragyog, - és a neve Lajos, Lajos, Lajos. 231 Dunant| kérdésre:~A szerelem a kárhozat és a gyönyör. A szerelem az, 232 Dunant| nők csak Pesten vannak, és a szeme tüzes, az orra keleti, 233 Dunant| szeme tüzes, az orra keleti, és áttört harisnyái megőrjítenek. 234 Dunant| harisnyái megőrjítenek. Uraim és hölgyeim, tekintsék bennem 235 Dunant| eddig szerelmemet. Uraim és hölgyeim, egyszerű ember 236 Dunant| venni érzelmemet. Uraim és hölgyeim...~~IV.~~Ki tudja 237 Dunant| nagyapáink dúdolgattak, és a vendégszobákban az a furfangos 238 Dunant| nyáron annyi szép asszony és leány jelent meg, amennyiről 239 Dunant| versekért, költeményekért lakása és ellátása volt a fürdőn.~- 240 Dunant| az igazgató kegyességét és nyomban levelet írt Pestre 241 Dunant| urakból, táncos gavallérokból és rajongó lovagokból mindig 242 Dunant| megszokott vendégszobákba és késő őszig nem lehetett 243 Dunant| megszokott szobájukat, asztalukat és helyüket. Nem hiába tulajdonítottak 244 Dunant| Sajátjuknak tekintették a fürdőt, és ősszel, midőn Honorius atya 245 Dunant| fürdőhelyre, elfoglalták a fürdőt, és ugyancsak zsörtölődtek Honorius 246 Dunant| erre diadalmasan vonult be és egész nyáron ott káromkodott 247 Dunant| keserű gondolatok fogantak és így sóhajtott föl magában:~- 248 Dunant| gróf Lenkeházy testvérek és Hubay Miklós, az ismert 249 Dunant| a fürdőhelyre érkeztek és a Kecskeköröm-villában megszállottak. 250 Dunant| jó adag optimizmus volt, és egy percig azzal vigasztalta 251 Dunant| Nozdroviczky megérkezett és egy üres vendégszobában 252 Dunant| egymás között mulatoztak és Honorius atya legnagyobb 253 Dunant| fürdőmuzsika ósdi melódiáit és a táncteremnek feléje se 254 Dunant| a kíváncsiság központjai és illedelmesen kitértek a 255 Dunant| leányok új ruhákat varrattak, és az apák, midőn a vidékükbeli 256 Dunant| bevétel kvantum szátis.[8] És estére már meg is érkezett 257 Dunant| borította a vándorszínésznő és azzal annyi mindenféle kacérkodást 258 Dunant| vacsorák a hajnalba nyúltak, és a pezsgőspalackok olvasatlanul 259 Dunant| kalapok érkeztek Bécsből és Párisból, és a hímzett gallérka 260 Dunant| érkeztek Bécsből és Párisból, és a hímzett gallérka végleg 261 Dunant| gavallérok gardróbjában, és a fürdőzenekar estéről estére 262 Dunant| elfájta a tóparti szél, és a sarokasztalnál újra elcsendesedett 263 Dunant| szandolinozott, a grófok kutyagoltak, és a fürdőzenekar a századeleji 264 Dunant| megérkezne a delizsánc, és múlt századbeli, fehérnadrágos 265 Dunant| férjhez-menendő hajadonok és kerekszemű gyermekek érkeznének 266 Dunant| akik itt nyaranta boldogan és vidáman tanyáztak, fürödtek 267 Dunant| vidáman tanyáztak, fürödtek és regényeket szőttek! - Nemigen 268 Dunant| hosszú, békés évtizedek után, és a táncosnők gavallérok hiányában 269 Dunant| otthon maradtanak. A tó és az erdő, egy pár régi épület, 270 Dunant| régi épület, a csizmahúzó és az evőeszköz talán nem változott, 271 Dunant| változott, de az ebédre és a vacsorára - a régi magyar 272 Dunant| a régi magyar bőségre és olcsóságra már nem lehet 273 Dunant| turista, aki takarékosságból és egészségi szempontból gyalogszerrel 274 Dunant| elvonultak az emlékezésbe és az anekdotákba. A napsugár 275 Dunant| szekér, a falusi bricska és hozza visszafelé a múlt 276 Dunant| drágalátos befőtteket, hideg és füstölt pecsenyéket, kenyérnek 277 Dunant| vénkisasszony macskáját és madarát. Egy-egy régi fürdői 278 Dunant| fogják azt is, aki nem dúsan és bőven főzet vala a messzi 279 Dunant| Magyarországban. A honfiak és honleányok diadalkapukat 280 Dunant| nem járnak postakocsik, és íme, a feredőző közönség 281 Dunant| padokon, amelyekbe szívek és betűk vannak vésve? Miről 282 Dunant| holdfényben a platánok, és mit mormog a tó éjfél felé?~ 283 Dunant| látni, az keljen át Zamárdi és Szántód között a kompon. 284 Dunant| esztendőinek messziségében és a zamárdi kompon. A fárasztó 285 Dunant| testből kiválik a lélek és kiül a szemekbe, mintha 286 Dunant| ringatása a testnek, megfeszülő és engedő kötele az izomzatnak, 287 Dunant| a karok válnak levegővé és helyüket elfoglalják az 288 Dunant| partra fut a nehéz alkotmány és oly fürgén helyezkedik el 289 Dunant| apostol, a rongyos katona és a többiek, akik egy óra 290 Dunant| országúti élet; a fájdalom és bánat, e két fütyörésző 291 Dunant| mögötte. De bármily szelíd és kéredző volt is a hepehupás 292 Dunant| mint általában Scrooge és Marley dickensi írnok óta 293 Dunant| egyszer megrendelte a fiákert és a pénzre szüksége volt.~- 294 Dunant| megnagyobbodott épületet, és a szememmel azt a szürke 295 Dunant| egyetlen kályhája állott és a hosszú téli estéken maga 296 Dunant| remeteséget választotta, és Mikhelini úr holnap bizonyára 297 Dunant| keresett”, csak „dolgozott”, és a lelki és testi betegségekhez 298 Dunant| dolgozott”, és a lelki és testi betegségekhez két 299 Dunant| Aranyembernek (a komárominak és a veszpréminek) is kellett 300 Dunant| veszprémi Mikhelini urat és ne kérdezze Timár Mihályt 301 Dunant| halálrakészülődésben és kábító regényírásban töltött 302 Dunant| hasonlatos zsalugáterei és sárgára meszelt falai voltak 303 Dunant| elfeledte a szenvedések telét és alig némi reménnyel beköszöntő 304 Dunant| a kövér bársonytáskával és a lesoványodott költővel. ~ ~ 305 Dunant| papírkosárból előbujtassa és nagy bugyellárisa után tudakozódjék. 306 Dunant| Veszprémből az üzlettelenség és pangás elől s füredi házába 307 Dunant| egymagában mulattatta a költőt, és bizonyára ezen az úton jártak 308 Dunant| ott a veszprémi boltban, és nem is láthatatlanok, mint 309 Dunant| a betyárok tüzet raktak, és kezdődött elölről a régi 310 Dunant| toknál kezdődött a Bakony és lenyúlott a Dráváig. Erdőben 311 Dunant| altatgató Bakony.~Sobri és a többiek életrajzából tudjuk, 312 Dunant| szalmakazlakból előveszi a vén betyár és elindul az új bandába. Máskor 313 Dunant| kegyetlen szívvel. Ott áll és már ki is lép az országútra.~ 314 Dunant| téma az elbeszélgetéshez. És lám, a kocsis egész úton 315 Dunant| mente áll az út mellett és várakozik.~Ha ez a vén ember 316 Dunant| szerszámot vesz elő zsebéből és igazolásul megpattogtatja 317 Dunant| hogy én is feljegyzek egy és mást utazásaimból.~Útitársam, 318 Dunant| életét messze hazájától tölté és most újra útrakelt vala, 319 Dunant| de nem nézte le a boros és sörös edényeket sem, amelyeket 320 Dunant| dolgokat beszélt el szüleiről és nagyszüleiről, akik mind 321 Dunant| tojásból evett rántottat, és olyan ember volt, hogy holtan 322 Dunant| valóban a kocsi felé közelgett és szemügyre vette a bennülőket. 323 Dunant| rongyos szalmakalapjához nyúlt és néhány szál gyufát kért.~ 324 Dunant| pisztolylövés dördül el az erdőben, és a fák közül kirontott Mózsi.~ 325 Dunant| álbetyár a kocsihoz ugrott és bambán várta további teendőit. 326 Dunant| Lehorgasztotta a fejét és szótlanul állott a kocsi 327 Dunant| olvashatja.~Útitáskájába nyúlt és két füzetet adott át a haramiának.~ 328 Tisz | paskolták végig öreg hátadat, és míg tar fejed nyugodtan 329 Tisz | jégvihar tönkreverte a tokaji és hegyaljai szőlőket, a magyar 330 Tisz | megriadva várja a július és augusztus viharait, viszontagságait. 331 Tisz | csapkodni kellene Tokajban és környékén, ha a felhőknek 332 Tisz | borügynökök Henry IV. szakállukkal és korlátlan meghatalmazásokkal 333 Tisz | cobolyprémnek. Az egyetlen és elismert magyar világcikk, 334 Tisz | még több termett belőle, és volt egy nevezetes üstökösjárásos 335 Tisz | szüreteltek a Hegyalján: ősszel és januárban. A kis szőlőbogár 336 Tisz | mint egy nyírfa dereka, és történetük volt, mint az 337 Tisz | mondta, hogy édes a gyümölcse és aszúhoz hasonlatos az aromája, 338 Tisz | azt vélte, hogy savanyú és fanyar. Attól függött, hogy 339 Tisz | Költeményben, prózában és tudományos könyvben kevés 340 Tisz | háromszáz esztendeig kinek és merre szállították el Tokajból 341 Tisz | boroshordókat. Az orosz cárok és a többi királyok féltékenyen 342 Tisz | áhítat nélkül vette le a cári és más királyi pecséteket a 343 Tisz | kiküldött pincemesterei. És úgy csinálta meg a bort, 344 Tisz | verset a rajnamenti költő, és régi naiv krónikások följegyezték, 345 Tisz | arany is megkopik idővel, és a borivó már nem akkor kétsé 346 Tisz | akkor, ha aranyszínű, aromás és duplán lepecsételt tokaji 347 Tisz | ember van az országban. És az őfelsége a király, a 348 Tisz | pincekulcsot a párnája alatt őrizte és a borairól olyanféle születési 349 Tisz | szakértő bizottság áhítattal és meghatottsággal nyitotta 350 Tisz | nyolcvanegyedik palackot és megkóstolván a bort, száz 351 Tisz | borkereskedő-adoma igaz, és bizony mondom, hogy a hegyaljai 352 Tisz | aranyat csekély mértékben és nem nekünk bányásszák a 353 Tisz | arany az alföldi rónaságon és a vén hegyek ősszel pirosló 354 Tisz | szegélyezik a Tisza partjait, és a folyóra dehogy ismerne 355 Tisz | merő gyémántot, aranyat és ezüstöt tartalmazó kőzettel 356 Tisz | esztendeje állanak az őserdőben és a vénségüket hosszú szakálluk 357 Tisz | bölényt űzték kelevézzel és karddal. A Tisza ezüst tükörében 358 Tisz | csodaszarvas bámulta meg magát, és a királyi medvét Zalán bocskoros 359 Tisz | borítja a hegyeket, völgyeket, és szívesen ad búvóhelyet a 360 Tisz | szívesen ad búvóhelyet a nemes- és dúvadnak. A Tisza éppen 361 Tisz | napszámosokkal fog ismerkedni, és kíméletlenül lehántják kérgét, 362 Tisz | megváltoztak, amelyekről a mese- és mondavilág megemlékezik, 363 Tisz | megemlékezik, csupán a hegyek és az erdők maradtak olyanok, 364 Tisz | a mérges, rosszindulatú és alattomos erdei szellemet 365 Tisz | kérge még fiatal, hajlékony és puha volt, amíg fölfogta 366 Tisz | vonás, amely közös a juhász és kutyája fején. Hogy a lelki 367 Tisz | Amint a vén fa alatt fekszem és félig lehunyom a szemem, 368 Tisz | néma, rejtelmes őserdőben és a közelben, távolban levő 369 Tisz | itt aludt talán a király, és a fa hűségesen megőrizte 370 Tisz | volt a király a fában - és szétnézett az erdőben.~S 371 Tisz | Nini, hogy néznek zordan és komoran az arcok, mintha 372 Tisz | fején, volt közöttük öreg és fiatal, szolgai arc és főúri 373 Tisz | öreg és fiatal, szolgai arc és főúri gőgösséget kifejező 374 Tisz | fák még fiatalok voltak, és a fák megőrizték a király 375 Tisz | fák megőrizték a király és kíséretének emlékét.~S 376 Tisz | mozgatta meg a felső gallyakat, és ilyenformán egy-egy pillantásra 377 Tisz | arcokat, az elbűvölt királyt és kíséretét, s amit gyönge 378 Tisz | voltak szerencsétlenek és ábrándozók. Voltak szomorúk 379 Tisz | ábrándozók. Voltak szomorúk és voltak könnyelműek, hetykék... 380 Tisz | arcvonásait felöltötték a fák, és ugyanazok maradnak ezer 381 Tisz | mindenféle alattomos karokkal és lábakkal, amelyek minduntalan 382 Tisz | robogása. A varjak élnek és céltalanul piros szoknyában 383 Tisz | kiszellőzködés, új rügyezés és szerelem felé; bármit írnak 384 Tisz | ifjúság, új élet, remény és friss kedv van, ha a földgolyó 385 Tisz | levele, fehér a réti virág, és lepke jön a déli szél hátán 386 Tisz | lefekszik szülőföldje mezőjére, és halkan kotyog a bor a kiszáradt 387 Tisz | bátorsága is; ódon szagú könyvek és vénséget lehelő pincegádorok, 388 Tisz | pincegádorok, régi hordódongák és a téli estéken százszor 389 Tisz | haditérképek, tavalyi rögeszmék és vég nélküli szomorúságra 390 Tisz | új nedvekkel a réteket és jó szaggal a magános kutakat. 391 Tisz | egymást a pusztaház körül, és a bokron kékes álomfoszlány 392 Tisz | ól előtt.~A tavasz eljön és drága, erőszakos, rendbontó 393 Tisz | fákon, hallgatag réteken és a maguk nyelvén beszélő 394 Tisz | cincérek, serény harkályok és életteljes disznókondák. 395 Tisz | mondanivalóikat, ahol béke és csendesség van, s a nők 396 Tisz | ebek is gyávábbak lettek, és a kovács nagyszerű kalapálása, 397 Tisz | terjedelmű tennivalóját, étvágyát és utazókabátját, a kalapálás 398 Tisz | egyiptomi hieroglifekkel. A tél és a háború hosszú. A dob kutyabőre 399 Tisz | ír egy ismeretlen nőnek.~És hosszan, szinte másvilágias 400 Tisz | volt a lencse előtt a nő és férfi, és a nap eltelik 401 Tisz | lencse előtt a nő és férfi, és a nap eltelik azzal is, 402 Utos | merít innen erőt, biztatást és ihletet az élet nehéz vagy 403 Utos | művészetét.~Magyar tájak és képek vonulnak el az olvasó 404 Utos | alkotásban kielégülő örömét és boldogságát.~A „Magyar tájak” 405 Jegyz | Gyula-írások az alábbi könyvekben és lapokban jelentek meg:~Nyírség - 406 Jegyz | Magyar tükör (1921)~Baja és társai - Magyarország 1921.