Part

 1 Szulof|        csak azt kérdezte volna:~- No, még mindig nem volt elég?~(
 2 Szulof|         az asztalra könyökölve.~- No, morék,- most ügyeljetek,
 3 Szulof|      zavarában elnevette magát.~- No hát, jól van. Mulassunk
 4 Szulof|       virágszál árván itt maradt.~No, hiszen kertésze akadt volna
 5 Szulof|           Nagykálló mellőzésével. No, ha már a rakoncátlan, tavaszonként
 6 Szulof|        vize ihatatlanul sós volt.~No, ez a sóstói fürdő volt
 7 Alfold|       volt itt minden ház, minden nő tudott dalolni, minden vízimalom
 8 Alfold|       mikor lesz megint vásár?... No, de utazzunk már tovább.~(
 9 Alfold|        tovább egy kompá­niában.~- No, majd meglátjuk - mondta
10 Alfold|       századnál a dolgát elvégzi. No, de hát az Bothmer volt,
11 Alfold|        erdőben, mint az indiánok.~No de most már mindegy, legalább
12 Dunant|     mesteremberek még nem voltak. No de mindegy. Erzsébet királyné,
13 Dunant|     felelt reszketeg hangon - egy nő és egy férfi között létrejött
14 Dunant|           ellátni a nőt, amiért a nő hűséget szállít.~- Liba! -
15 Dunant|         szerelmem tárgya. Kövér e nő, amilyen kövér nők csak
16 Dunant|         szokásos somlai átalagot. No, meg az aranyakat.~      ~
17 Dunant|       környékbeli szép szemekből. No vén betyár, kendnek se volt
18 Dunant|            kislány mosta fehérre.~No lássuk, tudja-e még kend
19 Dunant|           betyárkalandom se volt.~No de az egyhangú erdei utat
20 Dunant| ablakokkal, síró-rívó ajtókkal.~- No hát, ha itt sem lesznek
21 Tisz  |           piros szoknyában néhány nő, aki már igazán csak azért
22 Tisz  |    izgatott volt a lencse előtt a nő és férfi, és a nap eltelik