Part

 1 Szulof|              eleven testén ütött sebet, midőn vagyon- és életpusztító
 2 Szulof|        elcsitult falusi nemes embernek, midőn méhesében jelenen és múlton
 3 Szulof|                hangulatot vélek érezni, midőn a Nyírségre gondolok, mert
 4 Szulof|                 valóban igazat mondott, midőn a napok elmúlását jósolta.~~
 5 Alfold|           harminc is. Nem csodálkozott, midőn közbiztonság szempontjából
 6 Alfold| Gereben-figurákat, a betyár romantikát: midőn 1927-ben egyszerre csak
 7 Alfold|     Elkövetkezik az őszi vásárok ideje, midőn Magyarország már betakarította
 8 Dunant|                a szerelem, éppen akkor, midőn Nagy Lajos király várkastélyába
 9 Dunant|        tekintették a fürdőt, és ősszel, midőn Honorius atya a leányos
10 Dunant|                kellős közepén.~Most is, midőn az ország legszebb asszonyain,
11 Dunant|                sóhajtott Honorius atya, midőn az ország legszebb leányait
12 Dunant|              visszatérne régi fénykora. Midőn a szegény szép leányok mindig
13 Dunant|          ruhákat varrattak, és az apák, midőn a vidékükbeli takarékpénztárhoz
14 Dunant|                  az ifjú János próféta, midőn jelenéseket lát. Ez a rongyos
15 Tisz  |            ugyan beadott június 27-ike, midőn lábadnál a nyírségi paraszt
16 Tisz  |     Árpád-házbeli királyokat is látták, midőn a medvére itt vadásztak.~
17 Tisz  |         királyra terjesztette gallyait, midőn az lepihent a rengeteg mélyén,
18 Tisz  |                arcok akkor jártak erre, midőn a fatörzsek kérge még fiatal,
19 Tisz  |               hangokat gazdájától hall, midőn az bűnös cselekedeteit elköveti.
20 Tisz  |                 emberek lehettek akkor, midőn ezek a fák fiatalok voltak:
21 Tisz  |                   mind idejüket múlták, midőn a konok, háborúba zsinegeit,
22 Tisz  |         amellyel nagyapáink leveleztek, midőn a vagabundok minden­féle