Part

 1 Szulof|    szekérről a szekér alá kerüljön. Mikor is fél lába ottmaradt.~Még
 2 Szulof| aranymenyegzőket, végül, vénségére, mikor már mozdulni nem tudott,
 3 Szulof|          mindenestül arrább tolják, mikor a nyíregyháziaknak szükségük
 4 Szulof|     százesztendős alapítás éveiben, mikor már a Tresztyánszkyakból
 5 Szulof|         csak idő kérdése volt, hogy mikor unja meg a szabolcsi nemesség
 6 Szulof|         csak idő kérdése volt, hogy mikor kívánkozik a mindinkább
 7 Szulof|          nem rajongtak a bajtársai, mikor a mai Kossuth-főgimnázium
 8 Alfold|          Fölébredtem, ha szél fújt. Mikor esett, forgolódtam az ágyamban.
 9 Alfold|       kezdett a hó az országutakon, mikor vége lett a barátkozásnak.~
10 Alfold|           Petőfi Sándor hörpintett, mikor ezen a tájékon kalandozott. „
11 Alfold|          hűvösödő őszi melankóliát, mikor már a fecskék is nagyon
12 Alfold|    Képzelhetni a fogadós feleletét, mikor egy vicces úr megkérdezte
13 Alfold|           úr megkérdezte tőle, hogy mikor lesz megint vásár?... No,
14 Alfold|     mozdultak ki vasvilla nélkül.~- Mikor viszik már tovább innen
15 Alfold|       Felső-Tisza mentén, ahol vala­mikor pákász, halász, haramia,
16 Dunant|            mozgás keletkezett, mint mikor a szél lengeti a faleveleket.
17 Dunant|             mondogatta elégedetten, mikor Mikhelini urat sikerült
18 Dunant|      kikötőig cipeli. - Tél elején, mikor a költő bús szakállal, halvány
19 Tisz  |        hordó, minden butélia. Aztán mikor a tiszttartó meggazdagodván,
20 Tisz  |            Mindenki tudja, aki vala­mikor erdőben járt, hogy egyes
21 Tisz  |           vadászott itt az erdőben, mikor ezek a fák még fiatalok