Part

  1 Szulof|        morotvákat[1] nótázni tanítod, hogy is tudtál megbolondulni
  2 Szulof|             itt lendülnek a felhőkig, hogy magukkal ragadják életre-halálra
  3 Szulof|       társadalmat robbantó hecc azon, hogy ki nem hiszi a vármegyében,
  4 Szulof|              nem hiszi a vármegyében, hogy Görgei Artúr áruló volt,
  5 Szulof|              volna itt olyan varázsa, hogy vadmagyarrá lesz az is,
  6 Szulof|           napot eltakarja. Nem tudni, hogy miért énekel a cinke egyik
  7 Szulof|         sokáig éltek abból a lakosok, hogy régi királyok pecséteit
  8 Szulof|           pergett: ebből vette észre, hogy a kalendárium valóban igazat
  9 Szulof|           Nyír: a szomorúságom veled, hogy gyér falvaid száma megfogyatkozott.
 10 Szulof|             Lepke füstösképű népének, hogy: „nem bánom, nem bánom,
 11 Szulof|           rossz asszonyszemély. Azaz, hogy az újbornak még kutyább
 12 Szulof|               az agyban és a szívben, hogy némely férfi elhagyja tiszta,
 13 Szulof|          dolgot. Már éppen azon volt, hogy fölkerekedik és elmegy az
 14 Szulof|      kellemkedő, csábító hangját. Azt hogy: „nem bánom, nem bánom...”~
 15 Szulof|          várta a mulatságnak a végét. Hogy „meddig tart annak a vén
 16 Szulof|             az ereje”.~Eszébe jutott, hogy kislány korában, öreg dajkája
 17 Szulof|     meghódítani. Bizonyos volt arról, hogy e boszorkánykodások bármelyike
 18 Szulof|             az öreg dajka csak tudta, hogy mire tanítja meg a szívéhez
 19 Szulof|               már akkor azt is tudta, hogy vannak esték, amikor éppen
 20 Szulof|            ekkor annyira okossá lett, hogy elfutott az ablaktól, pedig
 21 Szulof|             az ablaktól, pedig tudta, hogy csak a kisujját kellett
 22 Szulof|              a nóta tovább haladt:~- „Hogy az én angyalom - mégse lett
 23 Szulof|               párom” - fújta Juliska, hogy még a híres Zellmano­vicsné
 24 Szulof|           cigányoknak megparancsolta, hogy kísérjék haza.~A csárda
 25 Szulof|               történet, ha elmondjuk, hogy az özvegy Sáriné - nem valami
 26 Szulof|           hazának szüksége volt arra, hogy követválasztáskor boros
 27 Szulof|              ottmaradt.~Még az hozzá, hogy más vármegyékben tán akadnak
 28 Szulof|          vármegye azon törte a fejét, hogy ki lehetett a titokzatos
 29 Szulof|            titokzatos látogató. Mert, hogy nem az ördög volt, azzal
 30 Szulof|      szelídkésen mosolygott.~- Lehet, hogy itt járt az ördög. Hallottam
 31 Szulof|         Tulajdonképpen az volt a baj, hogy nagyon sokat gondoltunk
 32 Szulof|                Az a legsajátságosabb, hogy közöttünk senkinek se jutott
 33 Szulof|            senkinek se jutott eszébe, hogy egy özvegy­asszonynak a
 34 Szulof|             Szebeninek kellett jönni, hogy megmutassa azt, hogy némely
 35 Szulof|           jönni, hogy megmutassa azt, hogy némely asszonynak a meghódítása
 36 Szulof|        akármilyen boldogan hirdetjük, hogy Nyíregyháza századik születésnapján
 37 Szulof|          nádfödelű háznak az a sorsa, hogy végül is leégjen; a polgárnak
 38 Szulof|        leégjen; a polgárnak pedig az, hogy elfoglalja a maga helyét
 39 Szulof|        megértetni a nyíregyháziakkal, hogy az országosan híres Balczár
 40 Szulof|            világon...~      ~- Persze hogy van - felelték a nyíregyháziak. -
 41 Szulof|      nádasokból) a csíkokat, halakat, hogy az egykori halászkodás emlékeiből
 42 Szulof|           arra tanítaná az embereket, hogy deréktörő munka helyett
 43 Szulof|          világon, amelyet úgy hívnak, hogy Szarvas, ahonnan valamikor
 44 Szulof|     elindulának a nyíregyháziak ősei, hogy zsellérséget, koldusságot
 45 Szulof|             templom. (Ki hitte volna, hogy valamikor elmegy innen a
 46 Szulof| nyíregyháziaknak szükségük lesz arra, hogy szabad, nagy piacterük legyen?)~
 47 Szulof|           ugyanezeknek a vendégeknek (hogy majdan egyszer koldusszegényen
 48 Szulof|         csakhamar észreveszik azt is, hogy a közönség soraiban már
 49 Szulof|          egész természetesnek vették, hogy a nyíregyházi szezon alatt
 50 Szulof|            azzal a barátságos szóval, hogy aki a takarékba nem betétet
 51 Szulof|       színházasdik miatt történt tán, hogy a lakosság ősibb, tehát
 52 Szulof|              százszor is meggondolja, hogy mire adja ki kuporgatott
 53 Szulof|               hiába várják a főnökök, hogy a négylovas szán stációt
 54 Szulof|            mert annyi józan esze van, hogy ügyvéd nélkül is rájön az
 55 Szulof|        restelli befogni a négy lovát, hogy egy pár beteg csirkén idejében
 56 Szulof|            élethez, legföljebb annyi, hogy a Bundi kocsmánál vagy a
 57 Szulof|               kocsma szomszédságában, hogy a Hársfa rövidesen beadja
 58 Szulof|       szegényedésnek? Mi volt az oka, hogy borús arcokkal is lehetett
 59 Szulof|              lehetett olyan nagy baj, hogy Geszten Jóskát, a híres
 60 Szulof|              a szökött katona. Persze hogy ezek között a nincstelen,
 61 Szulof|          NYÍREGYHÁZA~~...Nagyra nőtt, hogy huszonöt, harminc esztendő
 62 Szulof|      Nyírségben még divat volt. Igaz, hogy a városban ugorkával, borral,
 63 Szulof|              bizonyos Zaak Rudolffal, hogy Turán (lám, már akkor is
 64 Szulof|               nagyot változtak azóta, hogy majálisrendező voltam a
 65 Szulof|       szerencséjét annak köszönhette, hogy egy Horváth baronesz beléje
 66 Szulof|    bizonyítványt a kezébe adja. Igaz, hogy a részleteiben ma is érthetetlen
 67 Szulof|             megírva a sors könyvében, hogy minden versenytársát (Nagykállót,
 68 Szulof|               be a csinosodó városba, hogy lehetőleg minden alkalommal
 69 Szulof|        Kállayakat ama régi mondással, hogy: „Mi az ambitusról pipázva
 70 Szulof|           megye közönsége kimondotta, hogy alakuljon meg hozzáértő
 71 Szulof|              legtöbb idejük van arra, hogy az egészségükre gondot fordítsanak.
 72 Szulof|    vincellérek már lassan megszokták, hogy a nyíregyházi törvényszék
 73 Szulof|            mind több panasz érkezett, hogy a hetivásárra igyekvő fehérnépek
 74 Szulof|               olyan gyakoriak voltak, hogy Elek Gusz­táv ezredes, ki
 75 Szulof|            volt Nyíregyházán tölteni, hogy az összegyülemlett lovagias
 76 Szulof|         megértéséhez szükséges tudni, hogy állandóan három pohár állott
 77 Szulof| ferbli-játékot, az tudja nélkülem is, hogy úgynevezett „zsinór” előfordul
 78 Szulof|               mindjárt talpra ugrott, hogy új cigányról gondoskodjék.
 79 Szulof|                A pincérek már tudták, hogy mit kell csinálniuk, hogy
 80 Szulof|             hogy mit kell csinálniuk, hogy a doktor prédikálásának
 81 Szulof|               egy szál fehér ruhában, hogy osztályos örökösei között
 82 Szulof|               is eldicsekedett azzal, hogy fiatalkorában ő maga volt
 83 Szulof|         hetven esztendős szőlősgazda, hogy újra megházasodjék - és
 84 Szulof|             mégpedig olyanféleképpen, hogy elment bujdosni, elment
 85 Szulof|               lépett a „német ellen”, hogy ha majd visszatér megint
 86 Szulof|                elszo­mo­rodva látjuk, hogy megfogyatkoztak meseforrásaink,
 87 Szulof|            egy grófnak eszébe jutott, hogy magyar farmereket, telepeseket
 88 Szulof|             amelynek az a természete, hogy nem tud fogyatkozni, hanem
 89 Szulof|          jöttek ide a Békés megyeiek, hogy a faekéikkel, munkabírásukkal,
 90 Szulof|              fogva az új Nyíregyháza (hogy kétfelől is küzdjön a konkurrenciával),
 91 Szulof|              példázza.~Tagadhatatlan, hogy a nagyszerű, páratlan népi
 92 Szulof|               is volt Nyíregyházának, hogy szinte tündéri gyorsasággal
 93 Szulof|               székházat Nyíregyházán, hogy a megyei központot is idecsalogassa
 94 Szulof|               azon vette észre magát, hogy mellette egy új nagyváros
 95 Szulof|            már csak idő kérdése volt, hogy mikor unja meg a szabolcsi
 96 Szulof|            már csak idő kérdése volt, hogy mikor kívánkozik a mindinkább
 97 Szulof|              már megérinteni anélkül, hogy ezeresztendős porra nem
 98 Szulof|       kínálkozik fel az égboltozaton, hogy újra meg újra nekilóduljon
 99 Szulof|               emlékezet: hová lettél, hogy felhúztad mérföld­járó csizmáidat,
100 Szulof|           eltemetted őseidet anélkül, hogy valaha is megfeledkeznél
101 Szulof|       lovakkal érkeztek meg Békésből, hogy itt új honfoglalásba kezd­
102 Szulof|             is darab ideig a fejüket, hogy nem akarnak a diákok szaporodni.)
103 Szulof|              olyan független érzelmű, hogy még egy eleven minisztert (
104 Szulof|          gazdákat nevezik ekkoriban), hogy a rendkívüli diák „itthon”
105 Szulof|              a gimnáziumukat.~~Persze hogy alig várták a nyíregyháziak,
106 Szulof|               várták a nyíregyháziak, hogy diákcsillaguk a pesti egyetemen
107 Szulof|               város magisztrátusához, hogy bizonyos összegért árendába
108 Szulof|         nagyvárosias utcát csináltak, hogy csodájára jártak. A hagyomány
109 Szulof|              verseket. (Hiszen, igaz, hogy voltak már akkor is „széplelkek”
110 Szulof|              régi nyíregyházi életet, hogy az olvasó sír vagy nevet,
111 Szulof|         mutatja meg Vietórisz József, hogy nem hiába rajongtunk érte
112 Szulof|      kedves-bús óráit azzal töltötte, hogy kifogástalanul énekelte
113 Szulof|         magyarok, ha híre futamodott, hogy március 15-én Vietórisz
114 Szulof|           népünnepélyen!~~Most aztán, hogy minden oldalról megvilágítottam
115 Szulof|            felkeltek volna helyükről, hogy egy-kettőt forduljanak Vietórisz
116 Szulof|          távolságából azt is hihetne, hogy Péchy Sári (Beregből) csak
117 Szulof|         járták a nyíregyházi bálokat, hogy egy-egy magyar táncot ellejtsenek
118 Alfold|          hálótárs azt mondta magáról, hogy suszter, de sehol nem tud
119 Alfold|             beszélgetés során kitűnt, hogy ért a disznó­heréléshez,
120 Alfold|           ajtót a vándorlókra. Lehet, hogy már többször rázárták kívülről
121 Alfold|                A világért sem mondta, hogy már megfordult valahol a
122 Alfold|            éjszakája volt. Megszokta, hogy útitársai, akikkel mindenfelé
123 Alfold|            ment el egy kocsi az úton, hogy alig zörögtek a kerekei.
124 Alfold|            Annyi ember van a világon, hogy maholnap helye se lesz valamennyinek.~
125 Alfold|             akinek az volt a kedvére, hogy leszoktasson engem a vándoréletről.
126 Alfold|       komolyan, bajosan, ágynak esve, hogy mindig lekerült a tarisznya
127 Alfold|          összetett kézzel könyörgött, hogy maradnék otthon.~De ez egyszer
128 Alfold|           napokban a homlokomra írva, hogy mindenki elkerült, akivel
129 Alfold|               tartották a névnapokat, hogy egy Arzénhez, Zakariáshoz,
130 Alfold|           járt errefelé, azt hihetne, hogy az emberek itt mindig mulat­
131 Alfold|             akit Észnek hívnak; igaz, hogy akad kisasszony e tájon
132 Alfold|              a messziségben feltűnik, hogy emeletes ház, dupla francia
133 Alfold|              juhászné, és megmutatja, hogy érti a módját, a pitvarba
134 Alfold|        CSÁRDÁNÁL~~Nagyon derék dolog, hogy a kondorosi csárdának megünneplik
135 Alfold|               a maga helyén, ahelyett hogy elsöprődött volna az útból
136 Alfold|           Magyarországon. Valljuk be, hogy elég izgalmas volt ez az
137 Alfold|    fordítanánk... Szívvidámító dolog, hogy az utóbbi száz esztendő
138 Alfold|              múlt időkbe, azt hittük, hogy már sohasem látjuk többé
139 Alfold|             csak felmerül a gondolat, hogy a kondorosi csárda százesztendős
140 Alfold|        kocsmák, vendégfogadók világa, hogy tartson majd farsang végéig.
141 Alfold|               kondorosi kocsmárosnak, hogy országos jubileumot csapjon.
142 Alfold|            amelyek alkalmatosak arra, hogy mosolyt szélesítsenek a
143 Alfold|   varjúbajusza alatt. Fogadni mernék, hogy a kondorosi csárda százesztendős
144 Alfold|               még a csárdajubileumot, hogy a kalendáriumból okuljon
145 Alfold|             nagyon gondolkozott azon, hogy hány esztendős is az a kocsma,
146 Alfold|           1927-ben elandalognak azon, hogy Kondoros határában már száz
147 Alfold|              nagyon készülődnek arra, hogy itthagyogassák a magyarokat.~(
148 Alfold|              egyaránt - megfigyeltem, hogy útitársaim mindenféle barátságos
149 Alfold|             nagy örömmel jegyzem fel, hogy vándorlásaimban mind sűrűbben
150 Alfold|               Már Csokonaiból tudjuk, hogy bevonták őt csikóbőrrel
151 Alfold|     állomásokon olyan jó bort mértek, hogy már annak a kedvéért is
152 Alfold|           vicces úr megkérdezte tőle, hogy mikor lesz megint vásár?...
153 Alfold|            arról lehetne beszélgetni, hogy melyik esztendőben volt
154 Alfold|        kellett feltörni a fejszéknek, hogy a halász bedughassa a csíkfogó
155 Alfold|          özvegyember bizony úgy érzi, hogy mindenét elvesztette életpárjával.
156 Alfold|            nyaka a vállába volt nőve, hogy annál mérgesebbnek lássék,
157 Alfold|            mert az apám kijelentette, hogy golyós­puskát szegez a medvére,
158 Alfold|            kapitány néhányszor, igaz, hogy jókora esontropogtatással
159 Alfold|             elég cudar idő van ahhoz, hogy az ember medvével bandukoljon
160 Alfold|      országúton. Csak ilyenkor látni, hogy milyen néptelenek itt a
161 Alfold|          amikor a medvémet meglátják. Hogy élhettek meg itt hajdanában
162 Alfold|            minden régi kúriában volt, hogy árendással, ispánnal, cseléddel
163 Alfold|          megkínálni. Ó, ne mondjátok, hogy valaha ne tudtak volna magukon
164 Alfold|               a gőzölgő káposztalébe! Hogy síránkoztak darab ideig,
165 Alfold|               atyjukat és a vendéget, hogy az ebédlőt darab időre elhagyják,
166 Alfold|              lehet így felöltöztetni, hogy annak divatos külsője legyen.
167 Alfold|              meg lehetett állapítani, hogy érdemes-e az időjárás arra,
168 Alfold|           érdemes-e az időjárás arra, hogy vacsora előtt bizonyos test­
169 Alfold|            lovas postás azon a címen, hogy azt a bizonyos történelmi
170 Alfold|     igyekezett a nagyfalusi ház felé, hogy megrémülhetett volna bárki
171 Alfold|     Klotildkának hívnak. Hiszen igaz, hogy hallottak már sokan a Halászy
172 Alfold|               a kaszárnyába a medvét, hogy addig is szemmel tarthassa,
173 Alfold|             hófúvásban, beszélhették, hogy Mátészalka felé már napok
174 Alfold|               a boldogult asszonyság, hogy mit kell mondani Meskónak,
175 Alfold|            mit kell mondani Meskónak, hogy ne jusson eszébe a fejét
176 Alfold|           igyekezetükkel azon voltak, hogy útközben egy-kétszer felboruljanak
177 Alfold|  vándorlegényeket, nagyokat kacagtak, hogy még a halált is felvidították,
178 Alfold|      mennydörgős mennykő hitte volna, hogy annyi virtus lakik az özvegyben!” -
179 Alfold|    Felső-Tisza mentén. „Még megérjük, hogy újból megházasodik.” - Azon
180 Alfold|           Azon senki se csodálkozott, hogy Halászy Bandi medvével sétál
181 Alfold|          nesszel meg­szökni hazulról, hogy a hóbortos Halászy Bandi
182 Alfold|        mielőtt átmenne vele a Tiszán, hogy visszavigye Andrássy Gézához,
183 Alfold|               sem látszott megijedni, hogy az „irodával” szomszédos
184 Alfold|      hentesnek csak annyi időt adván, hogy félig-meddig kijózanodjon
185 Alfold|            hangsúlyozni az olvasónak, hogy a Klotildka felügyelete
186 Alfold|      pohárköszöntők, különösen azóta, hogy Gyertyaszentelő napfényes
187 Alfold|         utóvégre csak tudnia kellett, hogy meddig tart a vendégjárás,
188 Alfold|             habár ő rajta nem múlott, hogy az éjfélig tartó vacsorák
189 Alfold|        irodában” alvó medvét okolták, hogy idő előtt szíverősítésre
190 Alfold|               Bandira hallgat.~Persze hogy Bunczhardt mérnök okozta
191 Alfold|       inzsellér arról volt nevezetes, hogy egy kukkot se tudott németül,
192 Alfold|            kérkedett; komolyan hitte, hogy van „tábornoki alhang” a
193 Alfold|              már azt is elfelejtette, hogy valaha bort ivott életében. (
194 Alfold|        kiáltotta el magát legelőször, hogy megszökött a medve az „iroda”
195 Alfold|              parasztok virrasztottak, hogy Halászy Bandi meg ne tréfálja
196 Alfold|            nézegettek. Már suttogták, hogy a megyei alispán az ungvári
197 Alfold|             bevallotta szégyenszemre, hogy nem várhatja meg, amíg Klotildka
198 Alfold|    Körvadászatot rendezünk a medvére, hogy a nép megnyugodjon” - mondta
199 Alfold|            onnan kártékony állatokat, hogy minél több vadkacsa maradjon
200 Alfold|              Vencel híres volt arról, hogy még egyetlen patront sem
201 Alfold|     bizonyosan lesz találkozásunk, de hogy a medvét is ugyanide dugta
202 Alfold|              egy embernek volt helye, hogy a háztetőn is átrepülhessen,
203 Alfold|       huszárezredes.~- Sohase tudtam, hogy Pazony ilyen messzire van
204 Alfold|              mintha attól félt volna, hogy a szép produkcióhoz más
205 Alfold|       ezerholdas nádasát reszkírozta, hogy a medvét és elsőszülött
206 Alfold|             fiát előteremtse. „Lehet, hogy farsangot járat velünk az
207 Alfold|    népszerűsége is hozzájárult ahhoz, hogy az emberek hajlamosak legyenek
208 Alfold|                Ki tudná már manapság, hogy is volt igazában; a boszniai
209 Alfold|        elsőnek a nádasból. Hát persze hogy cigányok voltak, akik még
210 Alfold|            bizonyosan volt okuk arra, hogy a farsangi napokat ne a
211 Alfold|               mert nyilván­való volt, hogy a maga hatvan-hetven kilós
212 Alfold|              a vízálló csizma. Lehet, hogy politikai okokból sok volt
213 Alfold|        tanfolyamon tanították. Lehet, hogy sohase éri el az ismeretlen
214 Alfold|               amúgy is azt beszélték, hogy valamely titokzatos okból
215 Alfold|           mégpedig oly villámgyorsan, hogy szinte szemügyre se lehetett
216 Alfold|              Ki mondhatja el magáról, hogy megnyugodott abban, hogy
217 Alfold|              hogy megnyugodott abban, hogy óra hosszáig csak a nádiveréb
218 Alfold|    szárnyukkal eveznének darab ideig, hogy a legnagyobb gyorsasággal
219 Alfold|    gyorsasággal eltűnjenek valamerre, hogy az ember gondolhatja, hogy
220 Alfold|            hogy az ember gondolhatja, hogy többé sohasem látja őket.
221 Alfold|       ugrottak neki a nádas szélének, hogy eszüket veszítve meneküljenek
222 Alfold|        vigyázni kell minden lövéssel, hogy egymásra ne lőjünk.~És jó
223 Alfold|           Legyen nyugodt, ezredes úr, hogy akadnak még mások is, akik
224 Alfold|           magukhoz a farkast, anélkül hogy a kezük célt tévesztene.~-
225 Alfold|              ezredes - nekem mindegy, hogy hány lépésről kell lőni,
226 Alfold|           szerződést, persze anélkül, hogy a nádasban rekedt és kétségbeesetten
227 Alfold|           pofáján messziről látszott, hogy már megpróbálták a tűzveszedelemmel
228 Alfold|             határozták volna magukat, hogy az egymás bátorítása céljából
229 Alfold|             lóháton, kutyákkal; igaz, hogy agarakat is hozott magával,
230 Alfold|       vadászaton.~...Történt ugyanis, hogy amikor az égő nádasból már
231 Alfold|      alkalommal lehet látni: történt, hogy Halászy Bandi is kimenekült
232 Alfold|           mellett lihegve igyekezett, hogy öntestével védelmezze meg
233 Alfold|    kétségbeesettsége, tűztől űzetése, hogy jóformán eszébe se jutott
234 Alfold|            eszébe se jutott senkinek, hogy felemelje fegyverét. Hiszen
235 Alfold|              és medvéje úgy futottak, hogy az már csodaszámba ment.
236 Alfold|         Klotildkának volt annyi esze, hogy az árkon-bokron át hajtó
237 Alfold|         Halászy Bandi kérő levelére), hogy a medvéjét megölje.~- Ne
238 Alfold|          mondhassa minden kocavadász, hogy láncravert medvét lőtt életében. (
239 Dunant|    foglalkozásuknál fogva megszokták, hogy máskor ilyen éjjeli időben
240 Dunant|           Pénzük sem igen volt bőven, hogy talán fogadóban húzhatták
241 Dunant|          kezét fogták s elhatározták, hogy egy percig sem válnak el
242 Dunant|        annyira megszokták e lányokat, hogy csupán megvetni tudták őket
243 Dunant|         kerülök sor alá és reménylem, hogy idővel tartalékos tiszt
244 Dunant|                kegyelmesen megengedi, hogy a lovagteremben megjelenjetek.
245 Dunant|          kisasszony azt elfelejtette, hogy a kísértetek nem használnak
246 Dunant|            egyszerre csak azt érezte, hogy a gömbölyű tárgy az ölébe
247 Dunant|               kell neki mondania azt, hogy mi az a szerelem?~Az urak
248 Dunant|              Pamutkai, aki nem tudta, hogy melyik Lajosról is beszél
249 Dunant|            szívem. Én mondom önöknek, hogy a szerelem a legkitanul­
250 Dunant|               Látom, szomorúan látom, hogy egész életemben hiába fogok
251 Dunant|              még arra sem jutott idő, hogy az éj eseményeit megbeszéljék.~(
252 Dunant|                 tekintet nélkül arra, hogy az általános csizmaviselet
253 Dunant|         tudnak.~  ~~~      ~~~  Igaz, hogy száz esztendő óta sok szép
254 Dunant|    közvéleménye méltóknak ítélt arra, hogy a füredi fürdőzést megpróbálják.
255 Dunant|           ország különböző részeiből, hogy a tűzpróbának magát alávesse.
256 Dunant|             egybe a nyári fürdőzésre, hogy bízvást lehetett javasolni,
257 Dunant|           bízvást lehetett javasolni, hogy még az otthon maradtak is
258 Dunant|           elégségesek volnának ahhoz, hogy fölvirágoztassanak valamely
259 Dunant|             Időt kell adni a lantnak, hogy kellően felajzhassam.~Honorius
260 Dunant|             Kivételesen beleegyezünk, hogy az idén egy fiatal segítőtársat
261 Dunant|              baja a tóparti fürdőnek, hogy a nősülni kész fiatal urakból,
262 Dunant|              talán az lehetne az oka, hogy mindig több a férjhez menni
263 Dunant|          tavasszal levelet írt nekik, hogy a tó vize egészségtelen
264 Dunant|             Szegénykéim, ha tudnátok, hogy micsoda sors vár itt reátok,
265 Dunant|     barátainak, pedig mindenki tudja, hogy a tekintetes úr már öt órakor
266 Dunant|    nagyvilágias modorukkal elárulták, hogy nem valamely alföldi puszta
267 Dunant|            szájról szájra járt a hír, hogy a gróf Lenkeházy testvérek
268 Dunant|              azzal vigasztalta magát, hogy a rettentő Nozdroviczky
269 Dunant|              reggel jelentették neki, hogy a Nozdroviczky megérkezett
270 Dunant|         Ismerte Nozdroviczkyt. Tudta, hogy nem egykönnyen nyugszik
271 Dunant|           sorsába. Most már bizonyos, hogy összeesküvést forral. De
272 Dunant|            Nem látszottak észrevenni, hogy a kíváncsiság központjai
273 Dunant|           elővette (augusztus előtt), hogy a három gavallért bevonja
274 Dunant|              lett volna az ambíciója, hogy kimozdítsa a három híres
275 Dunant|      elfelejtettem...”~Akkor történt, hogy az egyik Lenkeházy gróf
276 Dunant|               működő színtársulatnak, hogy szívesen lát néhány nélkülözhető
277 Dunant|            csupán az jegyeztetik föl, hogy az előadás után Lenkeházy
278 Dunant|         megbotrán­ko­zást növelte az, hogy egyszerre mindenféle drága
279 Dunant|               akkora mértéket öltött, hogy Honorius atya a szemrehányások
280 Dunant|         fejéből pattant ki az. eszme, hogy a fürdő jó hírnevének a
281 Dunant|               arravaló helyek voltak, hogy ott fogadós, kellner vagy
282 Dunant|               idők után. Úgy látszik, hogy már nem is lesznek Magyarországon
283 Dunant|             hal nem dugja ki a fejét, hogy itt énekeljen az evezők­
284 Dunant|              napra, nem mondja nekik, hogy őket szereti, nem ölelgeti,
285 Dunant|           irodaajtóra az volt festve, hogy Mikhelini terménykereskedése
286 Dunant|         akinek nincs otthon a főnöke, hogy legalább annak szidalmait
287 Dunant|      bizonyára azt is tudta az írnok, hogy a szelídhangú úriember,
288 Dunant|           című regényét, - nem csoda, hogy adósságai márciusban már
289 Dunant|           villáig, megtudta mindenki, hogy Jókai úr „bankárjától” jön,
290 Dunant|         füstölgése többé nem jelenti, hogy a költő a zsalugáterok mögül
291 Dunant|               Mintha csak azt hinnék, hogy még áll valamely gömbölyödő
292 Dunant|        diákjai, lekiáltanak kertjébe, hogy gyorsan tovább szálljanak, -
293 Dunant|             kis szellemeknek szokása, hogy hagyjon már fel búskomollyá
294 Dunant|              elé, mintha tudná előre, hogy mennyire is van szüksége
295 Dunant|         kellett jönni erre a világra, hogy a költő tavasz jöttével
296 Dunant|              adott bársony-útitáskát, hogy a gőzhajó indulása előtt
297 Dunant|              hajó dobogásával együtt, hogy vajon mi lesz ezentúl Mikhelini
298 Dunant|            sohasem kérdezte életében, hogy:~- Itthon van Mikhelini
299 Dunant|              mindig télies Balatonon, hogy a legnagyobb magyar regényíróként
300 Dunant|           őstermészeti bőségességgel, hogy a regényírónak csak kicsinyt
301 Dunant|               valamely lezárt szemét, hogy műveiben a legszebb kerteket
302 Dunant|           Jókai füredi házához (igaz, hogy nem akarta szegény feje),
303 Dunant|             nyitott be a boltocskába, hogy Mikhelini urat a papírkosárból
304 Dunant|            farigcsálva elgondolhatta, hogy mily izgalmas napok is voltak
305 Dunant|              tudom róla feltételezni, hogy valaha is gondolt többet
306 Dunant|             be vattával. Azt mondták, hogy a komáromi Aranyemberrel
307 Dunant|          mégis olyan sűrű ez az erdő, hogy nyomban elrejti azt, aki
308 Dunant|          többiek életrajzából tudjuk, hogy a betyárok többnyire idegen
309 Dunant|           legfeljebb arra voltak jók, hogy elvezetgessék a betyárokat
310 Dunant|               magasból a vándormadár, hogy a Bakonyban megint szalonnát
311 Dunant|             de szavát senki sem érti. Hogy remegett a baljóslatú erdőségtől
312 Dunant|                de most már olyan vén, hogy legfeljebb a szél rázogatja
313 Dunant|             kell a vén halálnak adni, hogy tovább engedjen Veszprémbe?
314 Dunant|               megfér a revolver. Hej, hogy csattan, vakít, perzsel
315 Dunant|              útinaplók, elhatároztam, hogy én is feljegyzek egy és
316 Dunant|              most újra útrakelt vala, hogy elhagyott hazájában könnyezve
317 Dunant|             mindig attól fél útjában, hogy a csendőrök részegeskedés
318 Dunant|            préposti tokáján látszott, hogy nem volt megvetője sem az
319 Dunant|       rántottat, és olyan ember volt, hogy holtan is hazáig tudta hajtani
320 Dunant|         hajtani a kocsit, mert persze hogy útközben halt meg.~Ilyenformán
321 Dunant|   Megnyugtattam amerikai ismerősömet, hogy Sobri Jóska már nagyon régen
322 Dunant|               nem hiszik el „otthon”, hogy valaha is jártam a Bakonyban,
323 Dunant|             mintha tudta volna előre, hogy vele találkozni fog. Nem
324 Dunant|              abban sem volt bizonyos, hogy hányadán áll velem? Hogy
325 Dunant|              hogy hányadán áll velem? Hogy az amerikainak minden kedvére
326 Dunant|               vala iskoláskönyveimet, hogy a sarokablakhoz állva arról
327 Dunant|             tudjuk erről a községről, hogy itt valamikor híres gyilkosság
328 Dunant|          családjával együtt.~Felelém, hogy nagyon régen volt az, több,
329 Dunant|             kalandokat. Elhatároztam, hogy felvidítom. Utóvégre nagy
330 Dunant|             nagy utat tett meg azért, hogy a Bakonyt lássa.~      ~
331 Dunant|                már csak az érdekelte, hogy mit főznek a palotai konyhákon,
332 Dunant|            némi kis pénzért vállalta, hogy majd betyárnak öltözve megállítja
333 Dunant|   szőlőhegynek már olyan illata volt, hogy mindenkinek stációt kellett
334 Dunant|       valamely hegyoldali présháznál, hogy kigyönyörködje magát a régi
335 Dunant|         integettek ki mély kertekből, hogy megállítsák néhány szóra
336 Dunant|              én mogorván rátámad­tam, hogy nem szégyelli-e magát az
337 Dunant|                 Többé meg ne halljam, hogy kirabolod az utasokat!~Mózsi
338 Tisz  |           volnának fülei. Csodálatos, hogy a kalendáriumban még maradnak
339 Tisz  |           jégverés után. Ám meglehet, hogy kivételes esetben a káromkodás
340 Tisz  |            kóstolta, vagy azt mondta, hogy édes a gyümölcse és aszúhoz
341 Tisz  |        aromája, vagy pedig azt vélte, hogy savanyú és fanyar. Attól
342 Tisz  |             és fanyar. Attól függött, hogy ki kóstolta.~      ~Költeményben,
343 Tisz  |              egy szenvedélyes borász, hogy háromszáz esztendeig kinek
344 Tisz  |              amióta köztudomású lett, hogy Tokajban annyi bor sem terem
345 Tisz  |            volt ez a név: Tokaj. Kár, hogy a legrégibb arany is megkopik
346 Tisz  |          szívvel elmondani közöttünk, hogy ivott valódi, tiszta tokaji
347 Tisz  |           gazdát, mégis az derült ki, hogy nyolcvan palack tokaji bor
348 Tisz  |       borairól, a családi kincsekről, hogy egytől-egyig - hamisított
349 Tisz  |              szomorú részvéttel kell, hogy forduljon a szívünk. Nem
350 Tisz  |               igaz, és bizony mondom, hogy a hegyaljai borok tisztaságára
351 Tisz  |                csattogva fekhelyéről, hogy a vadászó magyar megbirkózhasson
352 Tisz  |                mintha nem tudna róla, hogy lejjebb, az alföldi tájakon
353 Tisz  |           mennek az őserdők királyai, hogy cölöpök legyenek valamely
354 Tisz  |            inkább csak sejteni lehet, hogy az erdő ott is folytatódik,
355 Tisz  |              el lehetne hinni azt is, hogy ott egy másik, idegen, rejtelmes
356 Tisz  |              vala­mikor erdőben járt, hogy egyes fatör­zsek még jó-
357 Tisz  |                   Azt merném mondani, hogy az őserdő fái, fa­törzsei
358 Tisz  |         természetben az nem ritkaság, hogy egyes lények, bár különböző
359 Tisz  |              juhász és kutyája fején. Hogy a lelki hasonlósággal hogy
360 Tisz  |            Hogy a lelki hasonlósággal hogy vagyunk, arról talán nem
361 Tisz  |       elsajátít. Gyakran fordult elő, hogy a tolvaj kutya elárulta
362 Tisz  |              a szemem, arra gondolva, hogy milyen világ, milyen emberek
363 Tisz  |             egyszerre csak azt látom, hogy a vén fa vastag, szakállas
364 Tisz  |             Mintha előrehajolt volna, hogy kikémlelje a sűrűséget,
365 Tisz  |     pillanatban világos volt előttem, hogy e vén fának növendékfácska
366 Tisz  |           reám a fák törzséből. Nini, hogy néznek zordan és komoran
367 Tisz  |              lassan azt vettem észre, hogy én nem is a mesebeli király
368 Tisz  |             aludni mentek. Az őserdő, hogy ebben is híven példázza
369 Tisz  |            elhaladnak, oly csendesek, hogy az is meghallatszik, ha
370 Tisz  |              figyelik meg az emberek, hogy a folyók gyorsabban futnak,
371 Tisz  |           emberek nem törődnek azzal, hogy az erdőnek különös illata
372 Tisz  |              mint titkolózó szerenád, hogy lássa szerelmese búcsúzó
373 Tisz  |              mindig nem akarja látni, hogy tavasz van, máskor áhítatos,
374 Tisz  |            kutakat. Neki az a fontos, hogy a pusztai vadmadár az azúrnak
375 Tisz  |               másvilágiak sem tudnák, hogy mi következik ezután. Az
376 Tisz  |              Már meg­szokta mindenki, hogy olyan csend veszi körül,
377 Utos  |           felhőtlen óráiban. Illő is, hogy ez a rész képviselje leggazdagab­
378 Utos  |          olyan erővel vonzza magához, hogy róla írva, rajzait különleges
379 Utos  |           Magyar tájak” is tanúsítja, hogy legszínesebben álmodozó