Part

 1 Szulof|           nomád tirpákoknak, akik fa­ekével, de szemrevaló lovakkal
 2 Alfold|         szoknyás, ország­úti nagy fa, amely a kalapom után nyúlkált,
 3 Dunant|            egy testvér itt minden fa. Szabályosak, mint a katonák.
 4 Dunant|         az erdő belsejében. Lomb, fa, fű, kalapnagyságú kék égboltozat.
 5 Dunant|         Aztán megint lomb, megint fa, útnak, tájékoztatónak híre-hamva
 6 Dunant|       minden. Titkot őriz az öreg fa, száját lezárja a sok mindent
 7 Dunant|           őkelme, mint akármelyik fa. Talán valamikor selyem
 8 Tisz  | leánynevet.~      ~...Fekszem egy fa alatt, amely öregebb ötszáz
 9 Tisz  |      mondani, hogy az őserdő fái, fa­törzsei azoknak az embereknek
10 Tisz  |      alattomosság.~...Amint a vén fa alatt fekszem és félig lehunyom
11 Tisz  |        csak azt látom, hogy a vén fa vastag, szakállas törzsén
12 Tisz  |          fénytől megvilágosodik a fa törzse, mintha ezüst csillanna
13 Tisz  |        aludt talán a király, és a fa hűségesen megőrizte vonásait...~
14 Tisz  |         világosabb lett az orca a fa kérgében. Valamely belülről