Part

  1 Szulof|               csak azért se bánom...” De hát a Régi Zellmanovics
  2 Szulof|       szüretekre szoktak felvirradni; de néhány üveg sámpányi is
  3 Szulof|              szívéhez nőtt gyermeket. De Juliska nem vette igénybe
  4 Szulof|                se szerelem­gyökérrel, de még csak összebogozott hajszállal
  5 Szulof|            ördög! - mormogta magában, de az ablaktól nem mozdult
  6 Szulof|             az italtól, fáradtságtól, de Juliska már akkor azt is
  7 Szulof|            meg az újbor közbejöttét!)~De Juliska már ekkor annyira
  8 Szulof|             szobában, facsarta orrát, de Juliska nem olyan asszony
  9 Szulof|    parancsolja komoly hangon Juliska, de a vén csárdás mégis nevetett
 10 Szulof|             kieresztette a hangját.~- De az árgyélusát! Az én cigányomat
 11 Szulof|              ajtót bevágva maga után.~De alig egy negyedóra múlva
 12 Szulof|         lesunyt fővel állott a férje, de a menyecske rá se nézett.~
 13 Szulof|           Bujiban is járt az ördög...~De hát ugyan miért is ne járt
 14 Szulof|           akadnak még szép asszonyok, de a mienkben a legszebb özvegy
 15 Szulof|            Nemcsak a legszebb volt ő, de a legerényesebb is. Véleményem
 16 Szulof|                amely egyedül a miénk. De a legszebb, amely senkié.
 17 Szulof|     esztendőcskével fiatalabb volnék!~De mit ér a kívánság! Nem fiatalodott
 18 Szulof|            valami zörgést a tornácon, de ide a házba nem jött be
 19 Szulof|          ugyan egy kocsi az udvarába, de azon a vőlegénye jött, bizonyos
 20 Szulof|             látja itt megfordultában, de szorong az én szívem, amikor
 21 Szulof|             Senki Pálhoz, az egykori, de még ma sem elmúlott Nyíregyházához
 22 Szulof|      amennyire valaha is számítottam. De a nagyszerű polgármester
 23 Szulof|            alkonyodni kezdett az idő.~De ugyanazon este, történetesen
 24 Szulof|               keletkezett szántóföld, de ebből csak az öreg Csengerynek
 25 Szulof|           haldokló kezébe lehet adni, de nincsen újság, amely arra
 26 Szulof|      bevándorolt tirpákok bizony rövi­de­sen kifizették a grófokat,
 27 Szulof|              jó aranyon és ezüstön... De vajon mit csináltak azalatt
 28 Szulof|               gazdák.~  ~~~      ~~~  De hát a papok nem hiába üldögéltek
 29 Szulof|            megy és agyonlövi magát, - de egyelőre még ez a kancarúgás
 30 Szulof|          papok ott a plébánia padján. De hiába prédikálnak az asszonyba
 31 Szulof|              Nagykálló utca töltésén, de az elszaporodó ügyvédi irodákból,
 32 Szulof|             század negyvenes éveiben.~De nem nagyon változtatták
 33 Szulof|          paradicsomot Nyíregyházán”), de jóformán mindegyik letelepedett
 34 Szulof|            sem csinált rossz üzletet, de mindvégig megmaradt Popper­
 35 Szulof|              szerzett neveik mellett.~De hát az utcák, bennük az
 36 Szulof|         kerekednek (Vay csendbiztos), de a város ezalatt is épül,
 37 Szulof|    elgázoljanak valakit vagy valamit, de az öreg Bencs, az akkori
 38 Szulof|     találhatnák útjukat a Tisza felé; de hát a vizeknek nem volt
 39 Szulof|          tatárok se tudtak eltalálni, de a legenda szerint már idevonult
 40 Szulof|              vet a szép romantikának, de ellen­értékül a város legszebb
 41 Szulof|            összeborult tölgyek alatt, de az alagút végén, az erdő
 42 Szulof|             emberek a partról a tóba, de senkinek sem történt semmi
 43 Szulof|          megfelelő ruhaneműt hoztak.)~De a „nyíregyházi reform” nem
 44 Szulof|             hétig tartó kártyacsaták~~De mégiscsak többnyire a kártya
 45 Szulof|              törvényszéki ember volt, de nélküle messze földön nem
 46 Szulof|        Használ a kúra az egészségnek, de rontja a kártyajátszást -
 47 Szulof|     helyesebben: Zsubrinak) neveztek, de a különcködő gróf azt sem
 48 Szulof|          tirpákoknak, akik fa­ekével, de szemrevaló lovakkal érkeztek
 49 Szulof|           líceum volt, - egyemeletes, de csodálatosan szép épület,
 50 Szulof|          amellett lutheránus is volt. De a miniszternek meg kellett
 51 Szulof|              mondták a nyíregyháziak. De ekkor váratlanul segítségére
 52 Szulof|            nádtermelés szempontjából. De már erre felhördültek a
 53 Szulof|            mindenféléért rajongtak, - de hát azok többnyire nem fizettek
 54 Szulof|              keresik az emlékezetek.~~De hát Vietórisz József nemcsak
 55 Szulof|        Kisváros volt még Nyíregyháza, de messzi vidékről eljöttek
 56 Szulof|             amolyan mokányfajta volt, de lobogó sötét szemei, hullámzó
 57 Alfold|             gyalogszerrel utazgatott, de szükség esetére volt egy
 58 Alfold|             villát és kést helyezett. De nem kevésbé örült az állomásoknak,
 59 Alfold|              állomásokra kívánkozott, de oda soha el nem jutott.~
 60 Alfold|         mondta magáról, hogy suszter, de sehol nem tud munkát kapni
 61 Alfold|            kútmesternek mondta magát, de a beszélgetés során kitűnt,
 62 Alfold|             lehetett ötven esztendős, de harminc is. Nem csodálkozott,
 63 Alfold|       vakkantott közbe a kis suszter, de tréfáján csak egymagában
 64 Alfold|        megkezdődhetett a beszélgetés. De ez a kútmester kemény diónak
 65 Alfold|                krákogott, dünnyögött, de zörgetni nem merészelt.~-
 66 Alfold|            rézgombokkal felpiperézve. De ott volt a kalapján a káposztagyalulók
 67 Alfold|          magát.~Még alig reggeledett, de az országút már népes volt.~-
 68 Alfold|               közölte a kútmesterrel, de az ügyet sem vetett Gyógyszerész
 69 Alfold|              mindjárt megbetege­dett. De nem úgy tréfából, amint
 70 Alfold|     könyörgött, hogy maradnék otthon.~De ez egyszer nem hallgattam
 71 Alfold|          félbolond szerelmes nótákat, de a szent házasság megkötésénél
 72 Alfold|             embernek a ballagáshoz, - de még ilyen nagyszerű kedvcsinálás
 73 Alfold|              útonjáró emberek között, de nagy örömmel jegyzem fel,
 74 Alfold|           bevonták őt csikóbőrrel is, de a kisörsi Purgly-kastélyban,
 75 Alfold|         lehetne ütni.~  ~~~      ~~~  De hát ezekkel a kulacs-arisztokratákkal
 76 Alfold|               még a tiszai kompon se, de manapság, amikor oly hihetetlenül
 77 Alfold|               kért egy járatlan utas, de aztán megelégedett borral
 78 Alfold|              a földre szokás ültetni, de a kisebbek bizony felkívánkoznak
 79 Alfold|             lesz megint vásár?... No, de utazzunk már tovább.~(1924)~~
 80 Alfold|                Még ugyan nem anyányi, de azért mindenkit földhöz
 81 Alfold| esontropogtatással legyőzte a medvét, de minden kutyamosója megszökött
 82 Alfold|        katonát” - mondták a legények, de a medvével nem szolgáltak
 83 Alfold|              lovaim, cselédeim miatt, de majd szorítok neki helyet
 84 Alfold|            vén betyárt a múlt időből, de már semmi hasznát sem lehetett
 85 Alfold|             könyv van Magyarországon, de sajátságos véletlen folytán:
 86 Alfold|       századnál a dolgát elvégzi. No, de hát az Bothmer volt, aki
 87 Alfold|         találja az utat a kávédaráló, de Tiszalucnál, a bevágásoknál
 88 Alfold|              volt az asszony szava... De hová lett már ez a jeles
 89 Alfold|         fiatalságot akarná jelenteni. De leugranak a szánokról aranyos,
 90 Alfold|          keresni a behavazott utat. - De jöttek karcos-hangú, pödrötten
 91 Alfold|            lekésett volna valahonnan. De az „özvegy”? Akinek az aláírása
 92 Alfold|       sürgősebben követelte a magáét, de még a vágyakozás is (a csendhez
 93 Alfold|             bortól vagy szerelemtől?” De hát Klotildka már nem hallgatta
 94 Alfold|          valaha bort ivott életében. (De nem is csoda. Annyi számjegyet
 95 Alfold|       medvének illetőségi helye volt. De még a félfüllel alvó Klotildka
 96 Alfold|            egy tál fagyos tölteléket, de a szokottnál gyorsabban
 97 Alfold|             szabad senkinek se látni. De hát az öreg Halászyé volt
 98 Alfold|        bizonyosan lesz találkozásunk, de hogy a medvét is ugyanide
 99 Alfold|           pusztulásra ítélt nádast. - De hát isten irgalmazzon mindazoknak,
100 Alfold|             volna se ember, se állat, de még pisztoly szemébe se
101 Alfold|         erdőben, mint az indiánok.~No de most már mindegy, legalább
102 Alfold|              gyanakodott Elek Guszti, de megtapogatta a tölténytáskáját.~~
103 Alfold|            amíg azokat elérheti. Hej, de nehéz volt ilyenkor a kakastollas
104 Alfold|         rovásán a régi csendőrségnek, de szinte emberfeletti teljesítményt
105 Alfold|             az ismeretlen cigányokat, de a kötelessége szerint utolsó
106 Alfold|          kezem nem szokott reszketni: de vajon így cselekszik-e mindenki
107 Alfold|              hány lépésről kell lőni, de aztán mások ne puskázzanak
108 Alfold|           agarakat is hozott magával, de hát az ő agarai a kéményen
109 Alfold|        kocsilovai ugrándozni kezdtek.~De Halászy Bandi akkorára megint
110 Dunant|             cég alkalmazottai voltak. De mert fiatalok voltak, most
111 Dunant|        valamivel kisebb az előbbinél, de fényességre, ragyogásra
112 Dunant|                Hallgasson, maga liba!~De már késő volt, odalenn észrevették
113 Dunant|            bizonyosan nem volt arca - de síri hangja így hangzott:~-
114 Dunant|           tiszt leszek a lovasságnál. De Pamutkai már volt sorozás
115 Dunant|      mesteremberek még nem voltak. No de mindegy. Erzsébet királyné,
116 Dunant|            ölébe repül. Utána kapott, de ügyetlenül. Az öléből a
117 Dunant|         csaknem elájult a kisasszony, de már késő volt. A kísértetek
118 Dunant|             Lajosnak adott ajándékba, de díszesebb minden gályánál,
119 Dunant|           fejemet vette szerelmemért. De ha lehetne, - óh, bár lehetne -
120 Dunant|                egyszerű ember vagyok, de van szívem. Én mondom önöknek,
121 Dunant|          közvélemény is csalódhatik.~~De azon a nyáron, - amelyről
122 Dunant|               tisztalelkű ember volt, de ilyenkor mégsem tudott ellentmondani
123 Dunant|              sé­gével ijesztgetett... De a makacs öregeken nem lehetett
124 Dunant|               tóparton sétálni látta. De a fürdőház felől e percben
125 Dunant|               öreg meg talál érkezni! De az öreg páterben jó adag
126 Dunant|              is érkezik meg e nyáron. De, amint az optimisták rendesen,
127 Dunant|            hogy összeesküvést forral. De hát jöjjön, aminek jönni
128 Dunant|               bevonja a társaséletbe, de ez a kísérlet is kudarcot
129 Dunant|        evőeszköz talán nem változott, de az ebédre és a vacsorára -
130 Dunant|       napsugár hevesebb, mint valaha, de csak a nagyon kiválasztottak
131 Dunant|              árát negyven krajcárról, de perbe fogják azt is, aki
132 Dunant|       kezdenek élni a lábak, a karok, de legfőképpen a fejek, amelyek
133 Dunant| terménykereskedése található mögötte. De bármily szelíd és kéredző
134 Dunant|               kellett volna fizetnie.~De ha estefelé feltűnt a veszprémi
135 Dunant|       lesoványodott költővel. ~      ~De itt a kertben, amely az
136 Dunant|            most már mindenki számára, de többé, jó darabig nem kereste
137 Dunant|     gondolkoztak azon, hol ebédelnek, de a kapunak egyszer mégiscsak
138 Dunant|              Zalában.~  ~~~      ~~~  De hát hogyan igazodtak el
139 Dunant|            végigszolgált a Bakonyban, de neki sohasem esett bántódása.
140 Dunant|             csárda romján szél sivít, de szavát senki sem érti. Hogy
141 Dunant|             csókot kapott ez a kabát, de most már olyan vén, hogy
142 Dunant|             valaki itt marad a fűvön.~De a vén ember csak szelíden
143 Dunant|          országúton közeledni látták, de nem nézte le a boros és
144 Dunant|            betyárkalandom se volt.~No de az egyhangú erdei utat szerencsére
145 Dunant|             kiáltoztak fejünk felett, de bagolyhuhogás, sajnos, nem
146 Dunant|           főznek a palotai konyhákon, de némi kis pénzért vállalta,
147 Dunant|           néhány szóra az útikalauzt.~De menni kellett, mert a nehézkes
148 Dunant|       ostornyelet fogta rá a rablóra, de az intett neki:~- Ne bántsuk
149 Dunant|               Jól van, tekintetes úr. De legalább egy kis pálinkára
150 Dunant|            nem adunk - szólalt meg. - De itt van az antialkoholista
151 Tisz  |                ahogyan neki tetszett. De hát, tudja Isten, több hit
152 Tisz  |            hiszen fák vannak arra is. De bátran el lehetne hinni
153 Tisz  |               eltűnt a rejtelmes arc, de közvetlenül a napsugár foltjának