Part

  1 Szulof|      életre-halálra az idevaló embereket a meg­győ­ződések, politikai hitek;
  2 Szulof|              kitagadják, politikai okokból meg­vetnek, kigolyóznak hazafiakat,
  3 Szulof|      asszonyszemélyeket. Az újbor csinálja meg azt az érthetetlen kavarodást
  4 Szulof|                   tudta, hogy mire tanítja meg a szívéhez nőtt gyermeket.
  5 Szulof|                 hajszállal se próbálkozott meg.~- Ottan vigyen el az ördög! -
  6 Szulof|                valami kis csetepaté előzte meg az újbor közbejöttét!)~De
  7 Szulof|             varázsa, vagy a cigányok unták meg az egy helyben való muzsikálást,
  8 Szulof|                    maradtak itt.~Az üvegek meg törtek szünet nélkül. A
  9 Szulof|             kiáltott fel:~- A macska rúgja meg! Ha egy pár esztendőcskével
 10 Szulof|          szerelemnek vége.~- Hát az ördög, meg a fekete fogat?~- Falusi
 11 Szulof|              válott lakosaival ott húzódik meg a kivilágított kirakatú,
 12 Szulof|           háromszögletes jégpatkó maradott meg...~- Van: azonkívül még
 13 Szulof|        koldusszegényen és mezítláb szökjön meg a városból). Az elkényeztetett
 14 Szulof|                    a cédulaháznál etesse-e meg a lovait?~ ~~II.~~Ilyenformán
 15 Szulof|                    ember elgondolkozva áll meg az ilyen régi mondások felett.
 16 Szulof|                    és környékét. A Turánok meg is érkeztek, nyomukban hallatlan
 17 Szulof|                    egy Wind magyarosította meg Szélre a nevét, amiről aztán
 18 Szulof|             amelyen át a nyírségi belvizek meg­találhatnák útjukat a Tisza
 19 Szulof|                 kimondotta, hogy alakuljon meg hozzáértő mérnökeivel a
 20 Szulof|                    csak későbben szervezte meg az öreg József főherceg.~~
 21 Szulof|                    nyulak, rókák fordultak meg. A kocsinyom mérföldnyi
 22 Szulof|             nyíregyházi reform” nem állott meg itten. Voltak ebben az időben
 23 Szulof|                    Legfeljebb akkor látták meg a gyönyörű tavaszi és nyári
 24 Szulof|                  ko­nyi Zsubri Jóska, amíg meg nem unta a bandavezérséget
 25 Szulof|                magyarért, aki mezítláb hal meg. A Mezőssy-féle aszútól
 26 Szulof|                 ágy vagy a karosszék marad meg számára. Hegyi meséink megöregedtek,
 27 Szulof|                jobbágytanya, vadvíz, erdő, meg „nyír” - az a bús, reménytelennek
 28 Szulof|                    A nádasokban futóbetyár meg farkas lappangott. Emberlakta
 29 Szulof|              tündéri gyorsasággal valósult meg a városalapítók álma. Jött
 30 Szulof|             nemességlakta Nagykálló érzett meg. Nyíregyháza akkor sem sokat
 31 Szulof|                  nyakára, mint Nyíregyháza meg­lepte az ős-Nagykállót,
 32 Szulof|              kérdése volt, hogy mikor unja meg a szabolcsi nemesség a tagadhatatlanul
 33 Szulof|                    égboltozaton, hogy újra meg újra nekilóduljon a munkának,
 34 Szulof|               szemrevaló lovakkal érkeztek meg Békésből, hogy itt új honfoglalásba
 35 Szulof|                    volt. De a miniszternek meg kellett bukni Nyíregy­házán,
 36 Szulof|                  Ebben a könyvében mutatja meg Vietórisz József, hogy nem
 37 Szulof|                arra került a sor. „Gondold meg és igyál! Örökké a világ
 38 Szulof|         szempillájukon, ha azokra a lelkes meg­szó­lalásokra emlékeznek,
 39 Alfold|              útitársai, akikkel mindenfelé meg­ismerkedett, előbb-utóbb
 40 Alfold|                visznek azon a kocsin? Majd meg egy csizmás ember bandukolt
 41 Alfold|                 meg-megállott, nézelődött, meg­kerülte a házat, krákogott,
 42 Alfold|               Vásár van valahol - jegyezte meg Gyógyszerész. Őt minden
 43 Alfold|                  először látta volna őket. Meg­jegy­zéseit közölte a kútmesterrel,
 44 Alfold|                     Tréfásan vagy komolyan meg­szólongatott mindenkit.
 45 Alfold|                  hintóra kapaszkodva tette meg az utat, aztán bevárta a
 46 Alfold|                    kijavítottam a kerítést meg a tetőt. Jó volt-e? Nagyon
 47 Alfold|                     És csak akkor gyógyult meg, ha én mellette voltam.
 48 Alfold|              voltam. Ha karomba vettem, ha meg­simogattam, ha mellette
 49 Alfold|                hátamat. A tűz nem gyulladt meg a kezemben, az elszabadult
 50 Alfold|                    elhittük, ha egyszer is meg­fordultunk Zomborban. A
 51 Alfold|                hónapokig tartó munka előzi meg. A kövér mezőket emberi
 52 Alfold|               pohár hideg ital.~Hát nézzük meg ezt a szépnevű csárdát.
 53 Alfold|                szépnevű csárdát. Azzal lep meg, amint a messziségben feltűnik,
 54 Alfold|           ünneplést, amely száz esztendeig meg tudott maradni a maga helyén,
 55 Alfold|                   százesztendős jubileumát meg kell ünnepelni. Groteszk,
 56 Alfold|           országban, mi már csak maradjunk meg azoknál az eseményeknél,
 57 Alfold|            érkezett a házhoz. Halászy jött meg medvéjével.~~Halászy, egy
 58 Alfold|                     habár ezek farkasokkal meg vén vadmacskákkal szoktak
 59 Alfold|                   meglátják. Hogy élhettek meg itt hajdanában a szegénylegények?~-
 60 Alfold|                  alhatik őkelme” - jelölte meg a helyet Nagyfalusy a medve
 61 Alfold|              síránkoztak darab ideig, amíg meg nem nyugodnak vala sorsukban.~~
 62 Alfold|            pipafüstön kívül. Már ebéd után meg lehetett állapítani, hogy
 63 Alfold|               volna utazásáról, gazdája is meg volt elégedve magával, mert
 64 Alfold|              özvegy” pedig pipával kínálta meg a Halászy medvéjét: mint
 65 Alfold|                annyi férfibánat tokosodott meg az örök nőtlenségre, amelyért
 66 Alfold|                   időnkben azzal a nesszel meg­szökni hazulról, hogy a
 67 Alfold|                  Gézához, mielőtt valamely meg­mér­gesedett úriembernek
 68 Alfold|                    ezt a kolbászt fagyosan meg nem kóstolom” - volt a legegyszerűbb
 69 Alfold|                   illedelmes vendég létére meg se moccant az éjszaka. A
 70 Alfold|          virrasztottak, hogy Halászy Bandi meg ne tréfálja őket a medvéjével
 71 Alfold|              amelyeknek tulajdonosát előbb meg se kérdezték. Soha ilyen
 72 Alfold|           szégyenszemre, hogy nem várhatja meg, amíg Klotildka töltött
 73 Alfold|                   az úrfi, arra nem mernék meg­esküdni - mondta Vencel,
 74 Alfold|               tájon.)~Persze, itt húzódott meg a „büdi boszorkány” is,
 75 Alfold|              jóformán senkit se közelített meg a vadászok közül, hanem
 76 Alfold|                  olyan ösvényen telepedett meg, ahol a néma vidrák, titkos
 77 Alfold|                  Halászy - hiszen a fiamba meg a medvéjébe puskázunk bele,
 78 Alfold| rinocerosz-ostorral felfegyverkezve jelent meg (a pallósnyi széles huszárkardján
 79 Alfold|                  megfordultam. Az ígéretet meg kell tartani.~Amikor a vadászok
 80 Alfold|                 felett riadt kiáltozással, meg­zava­rodva keringenek a
 81 Alfold|                 hogy öntestével védelmezze meg a vadászok ellen. Tragikus,
 82 Alfold|            körorvos gyorsan ölő mérge ölte meg, amelyet éppen azért hozott
 83 Dunant|                  fogadóban húzhatták volna meg magukat, másrészről izgatta
 84 Dunant|                     az alakokat mindinkább meg lehetett különböztetni:
 85 Dunant|                   az a szerelem? - szólalt meg a királyné.~Egy fej nélküli
 86 Dunant|                    az a szerelem - szólalt meg hirtelen a legkínosabb feltűnést
 87 Dunant|                    asszony és leány jelent meg, amennyiről a fürdőhely
 88 Dunant|                   sok szép asszony fordult meg a fürdőhelyen. A messzi
 89 Dunant|              sorsát két motívum pecsételte meg. Az első motívum a nyári
 90 Dunant|              szokásos somlai átalagot. No, meg az aranyakat.~      ~Vinczédi
 91 Dunant|                   késlekedett.~- Talán már meg is halt a barátunk! - mondták
 92 Dunant|                 éppen három éve ünnepeltük meg e helyen. A lampionos esték
 93 Dunant|             divatos valcerekre nem tanítja meg őket senki. Anna-bálra megtanul­
 94 Dunant|                  szinte meghökkenve állott meg. A homokos úton három szalmakalapos
 95 Dunant|               atyának aggodalmasan dobbant meg a szíve: az egyik szoba
 96 Dunant|          haddelhadd lesz ebből, ha az öreg meg talál érkezni! De az öreg
 97 Dunant|          Nozdroviczky talán nem is érkezik meg e nyáron. De, amint az optimisták
 98 Dunant|                 leányokkal sem ismerkedtek meg, akiket a sok szép között
 99 Dunant|                hátukon dudorászva érkeztek meg esténként, míg a fekete
100 Dunant|                   szátis.[8] És estére már meg is érkezett néhány borotváltképű,
101 Dunant|                    meghívót.~S a bál aztán meg is történt. Az öreg urak
102 Dunant|                   emlegette: „Én mentettem meg a fürdőt, én, aki megtagadtatott,
103 Dunant|            kerekszemű gyermekek érkeznének meg a múltból, akik itt nyaranta
104 Dunant|                szőttek! - Nemigen ismernék meg régi helyeiket az egykori
105 Dunant|                  kiválasztottak engedhetik meg maguknak a nyári feredőzést,
106 Dunant|              tüneményekből annyi sem marad meg az emlékezés számára, mint
107 Dunant|                   fogyó forrása, mozgásnak meg nem állása, álomnak leszállhatatlan
108 Dunant|                nyögve, feljaj­dulva állnak meg az örök evezők, messzi útról
109 Dunant|            balatonfüredi fiákeren érkezett meg a boltocska elé, mindig
110 Dunant|                rejtekhelyről) a költő elé, meg­nyálazza a bankókat, miközben
111 Dunant|            kérdezősködő szívvel a magányba meg­érkezett: sovány volt a
112 Dunant|                  asszony orvosságai töltik meg zápult fenekét. Most tavasszal,
113 Dunant|                 Jókai úr fiákeren érkezett meg az elöljárósági intéssel,
114 Dunant|             vármegye kezdődik. A pandúrnak meg kell állni, nem üldözheti
115 Dunant|                legfeljebb a szél rázogatja meg. Rövid, mocskos gatyája
116 Dunant|                   a tavalyi ősz szárította meg a sarat, olyan sárga, száraz
117 Dunant|                 engedjen Veszprémbe? Vajon meg­elégszik-e a kikalkulált
118 Dunant|                  annak szikrája.~A kocsis, meg magam is siettünk tűzzel
119 Dunant|                  persze hogy útközben halt meg.~Ilyenformán közeledtünk
120 Dunant|                    Utóvégre nagy utat tett meg azért, hogy a Bakonyt lássa.~      ~
121 Dunant|                   a kocsi mellett.~- Többé meg ne halljam, hogy kirabolod
122 Dunant|              Pálinkára nem adunk - szólalt meg. - De itt van az antialkoholista
123 Tisz  |                 kaszát. Lúdtojás nagyságú, meg hatszögletű mennyei parittyakövek
124 Tisz  |              hajolván az idő, nem jelennek meg sem a kaftános kalmárok,
125 Tisz  |             pincemesterei. És úgy csinálta meg a bort, ahogyan neki tetszett.
126 Tisz  |              följegyezték, hogyan ifjodtak meg öreg császárok, elaggott
127 Tisz  |            szakértő bizottság áhítattal és meg­hatottsággal nyitotta föl
128 Tisz  |                 száz forintban állapította meg egy-egy palacknak az értékét.
129 Tisz  |                    könnycseppek nedvesítik meg a Hegyalja humusát. Vajon
130 Tisz  |             mondabeli csodaszarvas bámulta meg magát, és a királyi medvét
131 Tisz  |                     mintha ezüst csillanna meg a félhomályban.~Körülnézek
132 Tisz  |                 jövő fényesség világította meg a szem szaruhártyáját, a
133 Tisz  |               tetején könnyű szél mozgatta meg a felső gallyakat, és ilyenformán
134 Tisz  |              emberek legfeljebb nem látják meg az új rügyeket, ifjú füveket,
135 Tisz  |                elkövetkeznek. Nem figyelik meg az emberek, hogy a folyók
136 Tisz  |                  új tükörében füröszthesse meg tollait, az akácfa nagyot
137 Tisz  |                   beszélő vizeken próbálja meg. Néki mindig kedvesebb lehetett
138 Tisz  |                  Akkor a közelgő Klapkáról meg a bujdosó Kossuthról írtak
139 Tisz  |                   szerencsétlenségről. Már meg­szokta mindenki, hogy olyan
140 Tisz  |               mondja a falusi uraság - itt meg kell elégedni gyertyával.
141 Utos  |            benyomásainak színhelye jelenik meg. A szülőföld, ahova minden
142 Utos  |               forró szeretettel örökítette meg a magyar hazát.~K. S.~~
143 Jegyz |            könyvekben és lapokban jelentek meg:~Nyírség - Pest 1916. (1917)~