Part

 1 Szulof|       ragyog, mint a Tisza vizében. Mintha a levegőnek, a homoknak,
 2 Szulof|        tunya moz­du­lat­lanságában. Mintha az idevaló emberek éppen
 3 Szulof|           szomorú olykor a Nyírség, mintha már nem is nagyon volna
 4 Szulof|           tapadnak a kőoszlopokhoz, mintha ott akartak volna telelni.
 5 Szulof|           vígan hangzott a muzsika, mintha éppen akkor kezdték volna.
 6 Szulof|      arrafelé, amerre a házuk volt. Mintha csak azt kérdezte volna:~-
 7 Szulof|         olyan rekedt volt a hangja, mintha bort ivott volna, pedig
 8 Szulof|         végre­hajtó. Úgy járt-kelt, mintha körülbelül ezekhez a falukhoz
 9 Szulof|           keményen nézett Sárinéra, mintha mindjárt vasra akarná veretni.~
10 Szulof|  fenyegetően sodorta gyér bajuszát, mintha az özvegy volna a legnagyobb
11 Szulof|       megpróbálkozott az özveggyel. Mintha valami babonás állapot vette
12 Szulof|           épül, szépül, gazdagodik, mintha az volna felőle megírva
13 Szulof|         lapozgatván, úgy tűnik fel, mintha Nyíregyháza volna a világ
14 Szulof|         mutatkozott a messziségben, mintha ott kezdődne a paradicsom.
15 Szulof|       gazdát. Olyan világ volt itt, mintha itt élte volna ki magát
16 Szulof|        tirpák napkeltétül napestig, mintha mindig buzogna benne az
17 Alfold|  vándorlegények fölött himbálózott, mintha csupán az ő kedvükért mászott
18 Alfold|        egykedvűen feküdt a szalmán, mintha nem is sajnálná az álmatlan
19 Alfold|   útmestereket úgy szemügyre vette, mintha először látta volna őket.
20 Alfold|        Komolyan, hosszan lépkedett, mintha legalábbis üzleti ügyben
21 Alfold|          ellenségesen mértek végig, mintha valamennyien tudták volna,
22 Alfold|       beléptem: mind üresek voltak, mintha elszöktek volna előlem a
23 Alfold|           úton-útfélen találkoztam. Mintha a feleségem járt volna előttem
24 Alfold|          nem lehetett a mulatságon. Mintha több kedvre, duzzadtabb
25 Alfold|         olyan alacsonynak látszott, mintha azon könnyűszerrel akárki
26 Alfold|        szerint aludt az „irodában”, mintha valamely képzeletbeli barlangban
27 Alfold|          irodában” hűségesen aludt, mintha megfeledkezett volna utazásáról,
28 Alfold|          tétovázik a nagytakarékba, mintha sohase járt volna errefelé
29 Alfold|            olyan könnyűnek látszik, mintha el sem viselhetné az esetleges
30 Alfold|      muszkabundája derékban karcsú, mintha az örök fiatalságot akarná
31 Alfold|            a vármegyéből - mondták, mintha már senki se félt volna
32 Alfold|        megsodorgatták a bajuszukat, mintha a jövőbe akarnának pillantani,
33 Alfold|      segítségére jött az öregúrnak. Mintha füttyszóra jött volna, előtermett
34 Alfold|  rendelkezett idősb Halászy András, mintha attól félt volna, hogy a
35 Alfold|                kérdezte foghegyről, mintha ezenkívül semmi se érdekelné
36 Alfold|            nekifutamodnak a víznek, mintha szárnyukkal eveznének darab
37 Alfold|            szűrődött a nádas felől, mintha csak most vették volna észre
38 Alfold|            az már csodaszámba ment. Mintha szárnyuk nőtt volna a veszedelemben
39 Dunant|      megfeszítette minden idegüket: mintha valami ezüst felhő lebegett
40 Dunant|          amelyről a kis rege szól - mintha még több szép leány vállalkozott
41 Dunant|    bocsátotta tovább az országúton. Mintha valamennyi rózsa, amely
42 Dunant|            kifogyhatatlanok voltak. Mintha soha-soha meghalni nem akarnának,
43 Dunant| Lassan-lassan az egész fürdőhelynek mintha csak az lett volna az ambíciója,
44 Dunant|             olyan üre­sen ásítanak, mintha tatárjárás utáni időt mutatna
45 Dunant|           lélek és kiül a szemekbe, mintha elrepülni készülne. Régen
46 Dunant|    Előrevetik magukat, hátradőlnek, mintha egy test, egy izom volna
47 Dunant|             szeme, erősödik a szél, mintha megérkeztek volna segédei
48 Dunant|      roppanva száll egy nagy madár, mintha megunta volna már az életét,
49 Dunant|          helyükön, evezőik mellett, mintha nem tudnának megválni a
50 Dunant|            hegynek kapaszkodó úton. Mintha a boldogságos, fáradságos,
51 Dunant|            Itthon van Mikhelini úr?~Mintha a másvilágról kérdeztetné
52 Dunant|            Itthon van Mikhelini úr?~Mintha csak azt hinnék, hogy még
53 Dunant|     elrakosgatja őket Jókai úr elé, mintha tudná előre, hogy mennyire
54 Dunant|             erdővel. Megyünk benne, mintha sose lenne vége. A veszprémi
55 Dunant|           Ott, ahol sűrűbb az erdő, mintha a fák vére megduzzasztaná
56 Dunant|            az úton. Várja a kocsit.~Mintha lassítana ez a bojnyik-képű
57 Dunant|            nyugodalmasan közelgett, mintha tudta volna előre, hogy
58 Tisz  |             Olyan csillogó a medre, mintha merő gyémántot, aranyat
59 Tisz  |    esztendős, néma, sziklák között, mintha nem tudna róla, hogy lejjebb,
60 Tisz  |    csattogva tűnnek tova a mélyben, mintha egy mesebeli hadsereg rontana
61 Tisz  |         valóban emberi alakjuk van, mintha elvarázsolt em­be­ri lények
62 Tisz  |         megvilágosodik a fa törzse, mintha ezüst csillanna meg a félhomályban.~
63 Tisz  |             olyanforma lesz lassan, mintha csupán álmában hallaná azt
64 Tisz  |           volt az ott a fatörzsben. Mintha előrehajolt volna, hogy
65 Tisz  |      sűrűséget, s ekkor úgy láttam, mintha korona volna a fején. Királykorona,
66 Tisz  |         zordan és komoran az arcok, mintha nyomban megszólalnának.
67 Tisz  |          amely déltájban oly meleg, mintha minden erejével kezdeni,
68 Tisz  |          bor a kiszáradt kulacsban, mintha a zordon téllel elmúlt volna
69 Tisz  |             messziről beszélgetnek, mintha egy másik tartományból közölnék
70 Tisz  |        mennek a házak fala mellett, mintha elveszítették volna minden
71 Tisz  |     kalapálás oly fáradtan hangzik, mintha megunta volna a fegyverek
72 Tisz  |        ijedten néznek alá a falról, mintha ők, a másvilágiak sem tudnák,
73 Tisz  |      csodálkozik. Mindenki nyugodt, mintha ez volna a természetes rendje