Part

 1 Szulof|           a Nyírség. Itt pusztult el a legtöbb régi uraság, itt
 2 Szulof|         nők szeme, miért olvassák el újra a gyerekkorukban olvasott
 3 Szulof|           hangzó dínomdánomot. Se el nem álmosodott, se el nem
 4 Szulof|          Se el nem álmosodott, se el nem fáradt. Fanatikusán
 5 Szulof|  próbálkozott meg.~- Ottan vigyen el az ördög! - mormogta magában,
 6 Szulof|        miután már nem gázolhattak el velük a várost gyűlölő kocsisok;
 7 Szulof|          a paradicsomot is mindig el tudták adni (holott a szegény
 8 Szulof|     ötvenkrajcáros bélyeget adtak el Nyíregyházán, mint más városokban.
 9 Szulof|       magyaros túlzással érkeztek el a hajdani Nyíregyházára.
10 Szulof|          fűben.~Ekkor következett el azonban az a híres „nyíregyházi
11 Szulof|          következő eredményt érte el:~Egy nyári reggelen megint
12 Szulof|       szerint: csak ekkor fogadta el Vietórisz József a tanári
13 Szulof|   akkoriban még nem igen olvasnak el másféle verseket. (Hiszen,
14 Szulof|         képzelmében: ne felejtsük el végül a Sóstón rendezett
15 Alfold|          kívánkozott, de oda soha el nem jutott.~Gyógyszerész
16 Alfold|        mindenféle nevekkel látták el egymást. Ő: Gyógyszerész
17 Alfold|          csendesen, lépésben ment el egy kocsi az úton, hogy
18 Alfold|           csizmás ember bandukolt el a városvégen... Tétovázgatott,
19 Alfold|           tréfákat rosszul mondta el, elfelejtett megjegyzést
20 Alfold|       következő történetet mondta el (amin Gyógyszerész ezután
21 Alfold|        kezdtem. A mezőre tévedtem el, ahol a szél hahotázott.~
22 Alfold|    felírásos Pullman kocsiban még el sem fogyott a körösi bor (
23 Alfold|       régi könyvekkel árasztották el a falvakat, tanyákat, örömmel
24 Alfold|         voltaképpen most kezdődik el, szeptemberben a csárdák,
25 Alfold|           kegyes búcsújárók lepik el, akik pihenésül szeretnek
26 Alfold|           ember azelőtt se indult el kulacs nélkül, még a tiszai
27 Alfold| nyíregyházi huszárkapitány, bánna el vele.~- Bothmer báró? Már
28 Alfold|       amikor sombefőttet fogadott el Klotildka kisasszony tenyeréből
29 Alfold|         könnyűnek látszik, mintha el sem viselhetné az esetleges
30 Alfold|       ablaka mögött, a bőrkanapén el­nyúj­tóz­kodva alszik, mint
31 Alfold|    olvasásához kezdeni. Nem fújja el ott a gyertya lángját egykönnyen
32 Alfold|            a földkutató kiáltotta el magát legelőször, hogy megszökött
33 Alfold|           csak a mérnö­köt tegyék el az útból. - Szólt Halászy
34 Alfold|           medve nyomán szökdöstek el a vendégek, még Bunczhardt
35 Alfold|        vele, amit akart. Nem adta el a nádvágó embereknek; fel
36 Alfold|       egyetlen patront sem sütött el eredmény nélkül, szegényember
37 Alfold|         amelyet a tűz még nem ért el; máskor drága pénzen kell
38 Alfold|            Lehet, hogy sohase éri el az ismeretlen cigányokat,
39 Alfold|           titokzatos okból került el az emberek társaságából.
40 Alfold|        meglátatlanul menekedhetik el valamerre. A nádasok környékén
41 Alfold|           nádasokat.~Ki mondhatja el erős szívvel a magányt,
42 Alfold|          venni őket! Ki mondhatja el magáról, hogy megnyugodott
43 Alfold|   vérszomjas tekintete nem árulná el a nádasok lompos rablóját,
44 Alfold|        életük végéig nem felejtik el; lehetnek helyzetek, amikor
45 Dunant|        hogy egy percig sem válnak el egymástól. A férfiak az
46 Dunant|       hintázva, ragyogva húzódott el a hegy lábánál. A hegyeken
47 Dunant|  hatalmunknál fogva elítéljük őt. El kell neki mondania azt,
48 Dunant|        kedves udvarhölgyem, mondd el te nékünk, mi az a szerelem?~
49 Dunant|     Pamutkai, sohasem mulasztotta el megszólalni akkor, amikor
50 Dunant|           ekhós szekereken hozták el a szép leányokat, akiket
51 Dunant|         gondol, mikorra készülhet el a szokásos versbe szedett
52 Dunant|     Elemózsiával megrakodva indul el otthonából az útra, mert
53 Dunant|         és oly fürgén helyezkedik el az út irányában, mint egy
54 Dunant|  aranyszínű kikötői felé pöfögött el a Kisfaludy a kövér bársonytáskával
55 Dunant|    katonák. Ember legyen, aki itt el nem téved. Mérföldekre nem
56 Dunant|           De hát hogyan igazodtak el ebben a példát­lan erdőségben
57 Dunant|       megyei úriszé­kek elől bújt el a Bakonyba; az ország különböző
58 Dunant|      hányadik gyilkosságot követi el a vén haramia, számítgatja-e
59 Dunant|          vagy a csendőr szigorúan el nem tiltotta tőle.~Egyébként
60 Dunant|        élvezetes dolgokat beszélt el szüleiről és nagyszüleiről,
61 Dunant|          így hívták) - nem hiszik el „otthon”, hogy valaha is
62 Dunant|          az öregember beszélgette el valaha a leány­szöktetéseket.
63 Dunant|         csak pisztolylövés dördül el az erdőben, és a fák közül
64 Tisz  |       kinek és merre szállították el Tokajból a boroshordókat.
65 Tisz  |         vannak arra is. De bátran el lehetne hinni azt is, hogy
66 Tisz  |     lábakkal, amelyek minduntalan el akartak buktatni.~(1911)~~
67 Tisz  |   végtelenül hosszúak, úgy halkul el az élet, mint a mécses lángja,
68 Utos  |           tájak és képek vonulnak el az olvasó előtt a nyíri