Part

 1 Szulof|                 dörgő hang, amely folyton azt dirigálta a Lepke füstösképű
 2 Szulof| asszonyszemélyeket. Az újbor csinálja meg azt az érthetetlen kavarodást
 3 Szulof|              kellemkedő, csábító hangját. Azt hogy: „nem bánom, nem bánom...”~
 4 Szulof|        fáradtságtól, de Juliska már akkor azt is tudta, hogy vannak esték,
 5 Szulof|                   házuk volt. Mintha csak azt kérdezte volna:~- No, még
 6 Szulof|                 az örömtől, mert a cigány azt szereti, ha parancsolnak
 7 Szulof|            kellett jönni, hogy megmutassa azt, hogy némely asszonynak
 8 Szulof|                   tudják velem feledtetni azt a borús, aggodalmas, összeráncolt
 9 Szulof|                   a Morgó-temetőben, mint azt már apái tették.~...Sokat
10 Szulof|                  szemügyre lehetett venni azt a nádtetejű, hosszú, földszintes
11 Szulof|                  át csakhamar észreveszik azt is, hogy a közönség soraiban
12 Szulof|           szállingóztak be Nyíregyházára, azt a vidékies virtust, falusias
13 Szulof|            neveztek, de a különcködő gróf azt sem bánta, ha szemébe mondják
14 Szulof|            jobbágytelep, amely csak éppen azt a földet kívánta álmában
15 Szulof|             virágos ablakokat nézi, hanem azt a végtelen sáros országutat (
16 Szulof|     harminc-negyven esztendő távolságából azt is hihetne, hogy Péchy Sári (
17 Alfold|              tücsökkel.~Az egyik hálótárs azt mondta magáról, hogy suszter,
18 Alfold|                valami veszett ember elől. Azt hiszem, valami baljóslatú
19 Alfold|                 Aki sohase járt errefelé, azt hihetne, hogy az emberek
20 Alfold|            alapította őt, mint mostanában azt a dunántúli csárdát, ahol
21 Alfold|         alkalmatosságaival a múlt időkbe, azt hittük, hogy már sohasem
22 Alfold|                   vele otthonról az apám, azt mondta, vigyem vissza Andrássy
23 Alfold|               egy-két napra jöttél.~- Ami azt illeti, elég cudar idő van
24 Alfold|                 postás azon a címen, hogy azt a bizonyos történelmi könyvet
25 Alfold|              napját éppen péntekre tette. Azt talán nem is kell külön
26 Alfold|               amikor más rendes ember már azt is elfelejtette, hogy valaha
27 Alfold|               öreg Halászyé volt a nádas, azt csinált vele, amit akart.
28 Alfold|                 Halászy komolyan megtette azt, amit ígért: három oldalról
29 Alfold|               három oldalról felgyújtatta azt a Felső-Tisza menti nádast,
30 Alfold|                   is, mert kitalálták már azt réges-régen: hogyan lehet
31 Alfold|           ruházkodású Kriptairól amúgy is azt beszélték, hogy valamely
32 Dunant|                  hallgatás után ismételte azt, amit este állandóan hangoztatott:~-
33 Dunant|                    Halkan így susogott:~- Azt hiszem, kísérteteket látunk,
34 Dunant|                szagú!~Persze a kisasszony azt elfelejtette, hogy a kísértetek
35 Dunant|                 ruházatát, egyszerre csak azt érezte, hogy a gömbölyű
36 Dunant|                 őt. El kell neki mondania azt, hogy mi az a szerelem?~
37 Dunant|                  ember sohasem szeretheti azt, akit akar, mindig azt,
38 Dunant|         szeretheti azt, akit akar, mindig azt, akit muszáj.~A kísértetek
39 Dunant|                 amennyire szerény állásom azt megengedi. Főnököm, Steinitz
40 Dunant|                gróf a vacsorázó-asztalnál azt találta kérdezni a fölszolgáló
41 Dunant|               krajcárról, de perbe fogják azt is, aki nem dúsan és bőven
42 Dunant|                 láttunk. Nem lehet leírni azt a változást, amelyen a révészlegények
43 Dunant|                  egymásra, mert mindegyik azt csinálja, mint a másik,
44 Dunant|               irodai alakokat), bizonyára azt is tudta az írnok, hogy
45 Dunant|                  épületet, és a szememmel azt a szürke zsalugáteres ablakot
46 Dunant|                 Mikhelini úr?~Mintha csak azt hinnék, hogy még áll valamely
47 Dunant|       gondolataival (ebben az évben Jókai azt hitte, ifjúkori tüdőbetegségéhez
48 Dunant|              hozza vissza ismét a világba azt a szelíd, halkszavú férfiút,
49 Dunant|              hiába dugaszolt be vattával. Azt mondták, hogy a komáromi
50 Dunant|      hegynek-völgynek, amíg végre elérjük azt a dombot, amelynek ritkás
51 Dunant|                erdő, hogy nyomban elrejti azt, aki benne tíz-tizenöt lépést
52 Dunant|               közé állani idevalósi, mert azt nyomban felismerték, megfogdosták
53 Dunant|                  veszett kutyát kergetni. Azt hiszem, az egész világon
54 Tisz  |                  Ferenc szüretelt egykor. Azt a szőlőtőkét, amely Kossuthtal
55 Tisz  |           esztendőben. Aki kóstolta, vagy azt mondta, hogy édes a gyümölcse
56 Tisz  |         hasonlatos az aromája, vagy pedig azt vélte, hogy savanyú és fanyar.
57 Tisz  |               bizonyosan némi fantáziával azt írta össze egy szenvedélyes
58 Tisz  |                   bátran el lehetne hinni azt is, hogy ott egy másik,
59 Tisz  |                 rád egy kanyaro­dónál?...~Azt merném mondani, hogy az
60 Tisz  |           fiatalok voltak: egyszerre csak azt látom, hogy a vén fa vastag,
61 Tisz  |             mintha csupán álmában hallaná azt az ember, egy álombéli szél
62 Tisz  |             találni mozdulatlan arcokból, azt ki­találtam. Voltak boldog
63 Tisz  |          könnyelműek, hetykék... s lassan azt vettem észre, hogy én nem