| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Gyula Krúdy Magyar tájak IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part
1 Jegyz | medvéje - Magyarság 1929. 10., 17., 24. sz.~Visegrádi 2 Jegyz | emlék - Pesti Napló 1907. 144. sz.~Balatoni hangok - Új 3 Jegyz | Magyarország 1920. II. 18. sz.~Gyertyaszentelő medvéje - 4 Alfold| részt vett azon a nevezetes 1836-i nagykállói alispáni választáson, 5 Szulof| városalapítók álma. Jött az 1848-49-i szabadságharc, majd 6 Jegyz | meg:~Nyírség - Pest 1916. (1917)~Nyíri virtus - Pesti Napló 7 Szulof| karikagyűrűvel van összefüggésben.~(1941)~~ 8 Jegyz | Magyarország 1921. VIII. 20. sz.~Csárda a Kiskunságban - 9 Jegyz | Magyarság 1929. 10., 17., 24. sz.~Visegrádi emlék - Pesti 10 Jegyz | Magyarország 1924. VI. 29. sz.~Hó, megállj! - a kondorosi 11 Jegyz | virtus - Pesti Napló 1907. 294. sz.~Nyíri hangok - Pesti 12 Jegyz | hangok - Pesti Napló 1911. 308. sz.~Őszinte nyíregyházi 13 Jegyz | Új Idők 1926. II. kötet 323-324. 1.~Tokaj - Világ 1910. 14 Jegyz | Idők 1926. II. kötet 323-324. 1.~Tokaj - Világ 1910. 15 Szulof| városalapítók álma. Jött az 1848-49-i szabadságharc, majd az 16 Jegyz | 1.~Tokaj - Világ 1910. 85. sz.~Őserdőben - A podolini 17 Jegyz | Új Idők 1908. I. kötet 88. 1.~Nyári fény - Kánaán 18 Jegyz | mese - Magyarság 1927. X. 9.~A nyíregyházi „öregdiákok” - 19 Dunant| fiatalkora talán belenyúlik abba a hóbortos, regényeskedő 20 Dunant| ha munkáját darab időre abbahagyta.~A tó felé igyekeznek a 21 Tisz | esténkint várja a titokzatos ábécé jeleit. A falusi úriember 22 Alfold| gazdasági iroda” vasrácsos ablaka mögött, a bőrkanapén el 23 Szulof| tovább is ott virítottak az ablakában, az udvarán ott járt és 24 Dunant| utaznak a gőzvasúton, amelynek ablakából néhány év előtt gúnyosan 25 Szulof| fiatalembert, a lányos házak ablakain megmozdulnak a firhangok, 26 Szulof| és két éjszaka figyeli az ablakból, amely egy kőhajításnyira 27 Alfold| párnán, a tükör rámájában, az ablakdeszkán, ahol a hirtelen eltávozottak 28 Szulof| újságpapirossal beragasztott ablakkal és tunya mozdulatlanságában. 29 Szulof| Ott ült éjjel-nappal az ablaknál és hallgatta az idáig hangzó 30 Szulof| könnyen elképzelhetett az ablakok mögé egy rejtelmes könyvtárat, 31 Szulof| tanár egyelőre nem a virágos ablakokat nézi, hanem azt a végtelen 32 Dunant| azt a szürke zsalugáteres ablakot keresem, amelyben valaha 33 Szulof| Kossuth-főgimnázium bádog ablakpárkányára (amelyet ma is őriz Moravszky 34 Alfold| divatos külsője legyen. Az ablakpárkányhoz lépdeltek tehát, ha a kisebb 35 Tisz | voltak szerencsétlenek és ábrándozók. Voltak szomorúk és voltak 36 Szulof| sok mindent költöttem, ábrándoztam harminc év alatt a nyíri 37 Dunant| sarokablakhoz állva arról ábrándozzak, mily jó volna innen a nagyapám 38 Szulof| száz esztendő alatt nem ábrándult ki a mindennapi szorgalomból ( 39 Dunant| favágás.~Öngyújtót, fénylő kis acélt, Mannlicher-töltény alakú 40 Szulof| Felemelte a kezét:~- Ácsi!~A cigányok megállottak 41 Alfold| határában már száz esztendő óta ácsorog egy csárda, amely annyi 42 Dunant| helyett fáradt legények ácsorognak a parton. Hörög a szél a 43 Dunant| De az öreg páterben jó adag optimizmus volt, és egy 44 Dunant| valót tessék adni.~Mózsi addigra ugyanis elköltötte az útonállásért 45 Alfold| Gyógyszerész jó tanácsot adhatott volna. (Haj, lett volna 46 Szulof| szőlőjében termett borát adogatják vala azoknak a nagy betegeknek 47 Szulof| keresztapák és nénik szoktak adogatni. Kendőt kötött a fejére 48 Dunant| regényét, - nem csoda, hogy adósságai márciusban már nagyon fojtogatták. 49 Szulof| azok többnyire nem fizettek adót, nemigen járultak komolyan 50 Dunant| amelyet emberek építettek. Adriai-tengernek azúrkék habjai ringatják 51 Alfold| csinált vele, amit akart. Nem adta el a nádvágó embereknek; 52 Szulof| ötvenkrajcáros bélyeget adtak el Nyíregyházán, mint más 53 Dunant| akarnának, olyan nyugalmasan adták ki rendelkezéseiket az öreg 54 Dunant| forgatva kezében:~- Hát ezért adtam magam a betyáréletre?~A 55 Dunant| helyén.~- Pálinkára nem adunk - szólalt meg. - De itt 56 Alfold| hentesnek csak annyi időt adván, hogy félig-meddig kijózanodjon 57 Alfold| vasúti kalendáriumot esze ágában sem volt fölnyitni, megbukott 58 Alfold| lóháton, kutyákkal; igaz, hogy agarakat is hozott magával, de hát 59 Szulof| tagadhatatlanul szívderítő őszi agarászatokat, az ősi udvarházak búskomoly 60 Szulof| emberi szemekben. Még az agarászok is leszállnak lovukról némely 61 Alfold| búcsúlevelet hagyott otthon az agglegényi párnán, a tükör 62 Dunant| felelt az, amire a páter aggodalma még inkább növekedett. Ismerte 63 Szulof| feledtetni azt a borús, aggodalmas, összeráncolt homlokú, zordon 64 Szulof| érettségit tesz a nyíregyházi ágostai evangélikus hatosztályos 65 Alfold| Mikor esett, forgolódtam az ágyamban. Szegény feleségem ilyenkor 66 Alfold| vendégszobában vetik fel éjszakára az ágyát.~Az „özvegy” nem győzte 67 Szulof| érthetetlen kavarodást az agyban és a szívben, hogy némely 68 Alfold| vendéggel ő is kiugrott az ágyból. - Majd előkerítem én a 69 Dunant| menyecske magával hozta az ágyneműjét, mosdóját, fürdőkádját; 70 Alfold| hosszúcsövű puskájával leugrott az agyonizzadt ló faráról. - Sohase mertem 71 Szulof| fordul, szállására megy és agyonlövi magát, - de egyelőre még 72 Szulof| közben a nagykállói várban agyonlőtték!~(1924)~~ 73 Szulof| cigányoknak támadt:~- Mind agyonütlek benneteket!~Juliska erre 74 Tisz | erejét, forgáccsá lőhetik az ágyúk csövét, meghalhat még egypár 75 Dunant| napi fáradalmaikat pihenik ágyukban, mind a négyen egy szállító 76 Alfold| tudott maradni a maga helyén, ahelyett hogy elsöprődött volna az 77 Tisz | előtti borkereskedő bizonyára áhítat nélkül vette le a cári és 78 Tisz | hogy tavasz van, máskor áhítatos, fiatalságot, új boldogságot, 79 Tisz | ellen. A szakértő bizottság áhítattal és meghatottsággal nyitotta 80 Utos | jelenik meg. A szülőföld, ahova minden körülmények között 81 Szulof| után megkapták a maguk ajándékát a nyerőtől. Aki pedig ismeri 82 Szulof| udvarnak a színésznőknek adott ajándékoktól; Tahi, a helybeli temetkezési 83 Szulof| Barinkay, a főszolgabíró ajánlkozott is nyomban a temetés után.~- 84 Dunant| szelíden áll.~Lepittyedt az ajka, gondtól barázdás a homloka, 85 Szulof| a menyecske.~A férfi az ajkába harapott és kifordult az 86 Alfold| cselekedte Nagyfaluban, anno ájncban, amikor az emberekben még 87 Alfold| Csak a kis ablakai, keskeny ajtói juttatnak valami különös 88 Dunant| lesz búfelejtető, zárt ajtók mögött halkan végzett regényírás 89 Alfold| a szánkóval, ráverték az ajtókat az útszéli bormérőkre, maguk 90 Dunant| vasrácsos ablakokkal, síró-rívó ajtókkal.~- No hát, ha itt sem lesznek 91 Szulof| aki a líceum körüli nagy akácfák zúgását hallgatja, - mert 92 Szulof| rezgő nyárfákat, jószagú akácokat, barnaszemű nőket, méltóságos 93 Alfold| füstjei (nagyokat puffanó akácokból) a nagyfalusi kúria felett, 94 Dunant| amelynek csupán e ház poros ákácvirághoz hasonlatos zsalugáterei 95 Szulof| asszony volt, aki az első akadálytól megriadt volna.~A csárdásgazda 96 Szulof| nem a Magyar Tudományos Akadémia aranyaiért, hanem néha csak 97 Dunant| nagy világban. Mostanában akadna elég téma az elbeszélgetéshez. 98 Tisz | emberiség még mindig nem akarja látni, hogy tavasz van, 99 Alfold| mintha azon könnyűszerrel akárki átléphetne. Bolond ember, 100 Alfold| sujtásos kortesgondolat ez, akárkinek jutott az eszébe, tollra 101 Szulof| ruhátlan úriemberekkel. Akármennyire meghosszabították is életüket 102 Alfold| csengő felett a lovak hátán, akármi legyek, ha nem tél elején 103 Szulof| nem jött be senki. Mit is akarna velem az ördög? - fűzte 104 Dunant| mindig több a férjhez menni akaró leány, mint a házasságképes 105 Szulof| Valamennyien az ablakon akartunk bemenni. Szebeninek kellett 106 Alfold| vadásztáskájuk karikájára akaszthatnak. Még ha látták is ezt a 107 Dunant| virtuskodásból állott az akasztófa alá.~~ ~Fúj a szél, 108 Dunant| megérdemelte volna a vármegye akasztófáját ilyen vén, lelketlen haramia, 109 Tisz | mint megőrült ácsok az akasztófákat: az évszak, a gyönyörű, 110 Szulof| megtermett az erkölcstelen akasztófavirág is. A Nyírség elvadult mocsaraival, 111 Dunant| edényeket sem, amelyeket a gazda akasztott le a szegről. Amíg mindezeket 112 Dunant| Sgalitzer úr!~A férfiú, akihez ezen szavak voltak intézve, 113 Alfold| irgalmazzon mindazoknak, akikre méltóságos úr rácéloz a 114 Tisz | régi muszka regényhősök, akikről a halhatatlan Turgenyev 115 Dunant| káromkodó Nozdroviczky után, akitől pedig egész télen előre 116 Alfold| kezdtek.~De Halászy Bandi akkorára megint kezébe kapta a medve 117 Dunant| Sőt még a hízásnak indult aktorok részére is akadtak kimustrált 118 Dunant| lát néhány nélkülözhető aktort a fürdői színpadon. Kvártély, 119 Dunant| megkérdezni a jószívű írnokot, az ál-Brazovicsnak nincs dolga sem a kávéházban, 120 Jegyz | bemutatott Krúdy Gyula-írások az alábbi könyvekben és lapokban jelentek 121 Alfold| temetkezett kerítés pedig olyan alacsonynak látszott, mintha azon könnyűszerrel 122 Dunant| gesztenyefákat szinte megérintve alacsonyodó repülésükben, amikor immár 123 Szulof| összeborult tölgyek alatt, de az alagút végén, az erdő végén az 124 Szulof| haladt, mint valami homályos alagúton, összeborult tölgyek alatt, 125 Alfold| De az „özvegy”? Akinek az aláírása is csak akkor számított, 126 Szulof| Vietórisz verses regénye könyv alakban is megjelenik, és Nyíregyházán 127 Dunant| Bakonyt, népmese lett az alakjából, a betyárvilág kipusztult.~- 128 Utos | színi élet biedermeieres alakjai toppannak elénk, mindig 129 Tisz | törzsei azoknak az embereknek alakját vették föl, akiket fiatal 130 Tisz | vén fáknak valóban emberi alakjuk van, mintha elvarázsolt 131 Dunant| pestiek előtt. Az áttetsző alaknak arcát nem lehetett kivenni, - 132 Alfold| látták is ezt a népmesebeli alakot, hallgattak róla, mert a „ 133 Szulof| aki mindig csak egyetlen alakról monda meséket a nyírségi 134 Szulof| közönsége kimondotta, hogy alakuljon meg hozzáértő mérnökeivel 135 Szulof| Rákóczi óta divat volt.~Már alakulóban van a Tiszaszabályozó Társulat ( 136 Szulof| evangélikus gimnáziumot alapítanak. Már van is új neve Nyíregyházának 137 Szulof| És most, a százesztendős alapítás éveiben, mikor már a Tresztyánszkyakból 138 Alfold| Valószínűleg nem egy lelkes grófnő alapította őt, mint mostanában azt 139 Szulof| Talán Szentpétervár óta nem alapítottak így várost az ős-Moszkva 140 Dunant| Ezek az önfeledkezett, álarc, festék nélküli fejek, amelyek 141 Tisz | többé nem lehet a farsangi álarcoknak. Elvitték a magtár javát. 142 Szulof| gazda, mert a régi szeretett alatta üldögélni, a komondorok 143 Dunant| A magyar fürdők a háború alatti nyarakon olyant változtak, 144 Tisz | a huncutság, titkolózás, alattomosság.~...Amint a vén fa alatt 145 Tisz | tulajdonságát. A ló szilajságában, alattomosságában sok van a rajta ülő tulaj 146 Dunant| hogy a tűzpróbának magát alávesse. A határcsárdánál pedig 147 Alfold| füst, mint valami éghez alázatoskodó fohászkodás, amelyet nem 148 Dunant| már felismerte Mózsit.~Az álbetyár a kocsihoz ugrott és bambán 149 Dunant| siettünk tűzzel szolgálni az álbetyárnak. Aztán megkönnyebbülve, 150 Szulof| nagyszerű polgármester ragyogó áldomásai, a megyei urak helyeslő 151 Alfold| házhoz.~~Medvevadászat az Alföldön~~Ugyan kinek jutna eszébe 152 Dunant| a fürdőhelyen. A messzi Alföldről ekhós szekereken hozták 153 Szulof| kocsin járó tanyai gazdák, az algimnázium fenntartói csóválták is 154 Szulof| Jóska és büszkesége lett az algimnáziumnak. Nyíregyházi fiú, az édesanyját 155 Alfold| hitte, hogy van „tábornoki alhang” a világon; sohase vette 156 Alfold| nyári betegségek ellen. „Itt alhatik őkelme” - jelölte meg a 157 Alfold| leheletig üldözni kellett őket.~Alighogy eltűntek a cigányok a szibériai 158 Alfold| nevezetes 1836-i nagykállói alispáni választáson, amikor a két 159 Szulof| virágszálat öntözi. Még öreg alispánunk is, arra jártában, így kiáltott 160 Szulof| pedig valamelyik fiatal aljegyző.~...Abban az időben, amikor 161 Dunant| mentek férjhez, a megyei aljegyzők pedig bácskai milliomos-kisasszonyokkal 162 Dunant| volt sorozás alatt, azonban alkalmatlannak találtatott. Lúdtalpú a 163 Alfold| az eseményeknél, amelyek alkalmatosak arra, hogy mosolyt szélesítsenek 164 Alfold| réges-régen eldöcögtek a maguk alkalmatosságaival a múlt időkbe, azt hittük, 165 Szulof| elkényeztetett asszonyság egy bál alkalmával nyilvánosan arcul üti Stádion 166 Dunant| négyen egy szállító cég alkalmazottai voltak. De mert fiatalok 167 Dunant| elől, akik minden lehető alkalomkor körülöttük lábatlankodtak, 168 Alfold| keresgélni szokás. Nagyon jó alkalomnak kínálkozott időnkben azzal 169 Dunant| már lábujjhegyen fut az alkonyat pásztorfia; ásítozva buknak 170 Alfold| közelgett a fehér-fekete téli alkonyatban. Elég mulatságosak ilyenkor 171 Dunant| fényekben égnek a szemek, alkonyati aranypírban fürdőznek a 172 Szulof| nem hiába üldögéltek nyári alkonyatokon a régi katolikus plébánia 173 Tisz | van az órámon, s itt mégis alkonyi félhomály borong.~Ötven 174 Szulof| nyíregyházi polgár, amint alkonyodni kezdett az idő.~De ugyanazon 175 Utos | a rajzokban az írónak az alkotásban kielégülő örömét és boldogságát.~ 176 Dunant| karok, partra fut a nehéz alkotmány és oly fürgén helyezkedik 177 Szulof| járja, ha elkezdődik az alkotmányos küzdelem... holott valójában 178 Tisz | Bombayban a gyapot-aukción alkuszik ugyanakkor, olyan ára lesz 179 Alfold| rókafejes kesztyű, fül-, áll- és nyakvédővel ellátott 180 Dunant| színházépület mindig üresen áll-e? Nosza, Honorius atyának 181 Alfold| most újra belép a magyar állameszme. Aki sohase járt errefelé, 182 Alfold| lexikont és Arany-könyvtárt. Az állami hivatalnok, akit e tájra 183 Alfold| Már ebéd után meg lehetett állapítani, hogy érdemes-e az időjárás 184 Tisz | megkóstolván a bort, száz forintban állapította meg egy-egy palacknak az 185 Szulof| özveggyel. Mintha valami babonás állapot vette volna körül az asszonyt, 186 Dunant| forrása, mozgásnak meg nem állása, álomnak leszállhatatlan 187 Szulof| betyáros világra emlékeztető állások, istállós vendégfogadók, 188 Dunant| szerelem, amennyire szerény állásom azt megengedi. Főnököm, 189 Szulof| Vietórisz József a tanári állást.~~„Aztán a pennát is jól 190 Alfold| hasonló vakkantás, panaszkodó állati hang szűrődött a nádas felől, 191 Alfold| kipusztítván onnan kártékony állatokat, hogy minél több vadkacsa 192 Alfold| saját bevallása szerint állatot még nem ölt életében), és 193 Alfold| kését vagy vasvilláját. Állatvédők voltunk Magyarországon, 194 Alfold| hagyták az öreg urat egyedül álldogálni a nádas környékén. Farkasról, 195 Dunant| egykori „uradalma” előtt álldogálok, nézegetem a megkisebbedett 196 Alfold| készítettek, csalóvasakat állítottak ama farkasok ellen, 197 Tisz | lepecsételt tokaji bort állítanak elébe. Ugyan ki merné nyugodt 198 Szulof| csárdás egy hosszúnyakú üveget állított az asztalra és elbaktatott 199 Dunant| honleányok diadalkapukat állítottak. A női szívek fennen dobogtak. 200 Szulof| lábukat pedig egy sajtár vízbe állították. Ugyanekkor vizes törülközőket 201 Dunant| révészgazda sirályhangja. Állj. S akkor szökkenve, nyögve, 202 Dunant| kezdődik. A pandúrnak meg kell állni, nem üldözheti a betyárt 203 Dunant| utazásukról, mint ahogy némely állomás mellett a legfélénkebb utazók 204 Tisz | a fekete madarakat magas állomásaikon. Az elcsöndesedett, elnéptelenedett 205 Alfold| jóformán senki se kíváncsi az állomási borra, mert úgysem vesztegel 206 Alfold| De nem kevésbé örült az állomásoknak, amelyeknek neve mellett 207 Alfold| változatlanul, amíg Gyógyszerész az állomásokra kívánkozott, de oda soha 208 Szulof| amelyeket majd Popper Samu Csap állomásról tengelyen Nyíregyházára 209 Szulof| amely vasút a közeli Csap állomást is érintette - kedvet kapott 210 Szulof| tiszai kiöntések fölött állongó novemberi köd telepedik 211 Tisz | emlékét.~S az óriási arcok ott álltak, néztek az erdei félhomályban, 212 Dunant| szépnem szokatlan tumultusával állunk szemközt...~Majd nagylelkűen 213 Dunant| iskoláskönyveimet, hogy a sarokablakhoz állva arról ábrándozzak, mily 214 Alfold| megállította a sínek közé állván, ha netán lekésett volna 215 Alfold| levő, ecetvirágarcú, téli alma frisseségű Klotildka előtt. 216 Szulof| valósult meg a városalapítók álma. Jött az 1848-49-i szabadságharc, 217 Alfold| felébredt volna januári álmából: egészen más történt a nagyfalusi 218 Szulof| székeken, elárvult asztalokon, almáriomokban, szekrényekben - és sajnos, 219 Szulof| jobban tudják a farmerek álmát, a városalapítást, mint 220 Alfold| pedig mindig haragudott az álmatlanságért. Szerette magát rendesen 221 Szulof| megjelenik, és Nyíregyházán álmélkodva olvassák a gyönyörű verseket, 222 Tisz | ismeretlen tartományból, amely az álmodó embernek a homlokára száll. 223 Utos | tanúsítja, hogy legszínesebben álmodozó költőnk, akit a Nyírség 224 Dunant| öregasszonyok nyomban Petőfivel álmodtak, ha egy vándorköltő ment 225 Tisz | városok felé. Jön, jön az álmok, a ködbeborult történelmi 226 Alfold| emberhangtalan csendességgel, az ősi álmokkal, a Nyírséggel, a nádassal: 227 Tisz | feneke.~Ebben a tündéreknek, álmoknak való tükörben, mint valami 228 Dunant| szentjánosbogárkák lámpásai álmokra világítanak, a visegrádi 229 Alfold| az udvaron lézengőkkel, álmos udvaroslegényekkel, részegeskedő 230 Alfold| szükség van rá. „Bezzeg álmoskönyv van a házadnál” - méltatlankodott 231 Szulof| keleti ég alja. A menyecske álmosodni kezdett, mert hiába mégiscsak 232 Szulof| kívánkozik a mindinkább álmosodó Nagykállóból a nemes vármegye 233 Szulof| dínomdánomot. Se el nem álmosodott, se el nem fáradt. Fanatikusán 234 Szulof| hosszan ásít a tájon, ázsiai álmosság ragasztja le a csősz és 235 Szulof| diákkorunkban, amikor még Giuseppe álnév alatt írta verseit s nem 236 Szulof| hízelkedéssel a hajnali álomból; - sok mindent költöttem, 237 Tisz | körül, és a bokron kékes álomfoszlány maradjon reggelre a virágokkal 238 Utos | képviselje leggazdagabban az álomlátó Krúdy művészetét.~Magyar 239 Szulof| József annak a legendává, álommá válott régi magyar diáknak 240 Dunant| mozgásnak meg nem állása, álomnak leszállhatatlan kerengése, 241 Dunant| naponként Svájcból hozatott alpesi ibolyái még a legszelídebb 242 Dunant| is volt rossz ember (mint általában Scrooge és Marley 243 Dunant| tekintet nélkül arra, hogy az általános csizmaviselet kiment a divatból - 244 Dunant| amelyen a révészlegények általmennek, amire a Balaton közepéig 245 Dunant| elvezetgessék a betyárokat az általuk ismert utakon. A csárdásné 246 Dunant| mot, bűnt, lelkiismeretet altatgató Bakony.~Sobri és a többiek 247 Dunant| napi kocsikázás a legjobb altató.~Az amerikai szótlan volt. 248 Dunant| bizony nem tudom, mélyen aludtam, mert az egész napi kocsikázás 249 Szulof| azonban már otthagyogatták aluszékony otthonaikat, sőt messzi 250 Dunant| mintha csak az lett volna az ambíciója, hogy kimozdítsa a három 251 Alfold| illesztett két kézzel állott az ámbituson, mert utóvégre csak tudnia 252 Szulof| mondással, hogy: „Mi az ambitusról pipázva néztük, amikor ti 253 Alfold| körülnézett a bolthajtásos, szabad ámbitusról a közelgő vendégeken:~- 254 Szulof| törvényszéket ígért a városnak s amellett lutheránus is volt. De a 255 Alfold| menetrend is a zsebében, amelyből tanácsot, útbaigazítást 256 Dunant| barátnőikhez írtak leveleket, amelyekben a férfi-hódítás felől tudakozódtak: „ 257 Alfold| éjjeli tüzeket gyújtottak, amelyekhez elővették azokat a kapuszárnyakat 258 Alfold| dörmögő, idegen hangokat, amelyeknél nincs kellemesebb hangzat 259 Szulof| mulatozásait, a hosszas szüreteket (amelyekre nézve „szüreti vakáció” 260 Alfold| meg az örök nőtlenségre, amelyért annyi leánykönny elhullott 261 Szulof| nem szoktak vízbe fúlni, amelyik belefúl: azért úgyse kár, 262 Tisz | sem terem már összesen, amennyi elegendő volna egy nagyobb 263 Dunant| asszony és leány jelent meg, amennyiről a fürdőhely legősibb krónikái 264 Dunant| Többet is tudhatnának az amerikaiak erről a bájos helyről, a 265 Dunant| volna Sobri bandájában is. Amerikaim a váratlan öregember láttára 266 Dunant| másodpercben vetik hátra magukat, amidőn meghúzzák a rudat. Előrevetik 267 Szulof| táncolni, se magát kelletni, amihez ez a cudar Zellmanovicsné 268 Tisz | erdők maradtak olyanok, amilyenek a mesében voltak.~ ~~~ ~~~ 269 Szulof| újak és fényesek voltak, amilyeneket a nagyszakállú nagybácsik, 270 Alfold| következő történetet mondta el (amin Gyógyszerész ezután sokáig 271 Dunant| összeesküvést forral. De hát jöjjön, aminek jönni kell. Az ország három 272 Alfold| ságában is látszik külsején, aminthogy a vérbeli úriember se tud 273 Alfold| azzal mulattatta útitársait, amivel tudta: az előcsalt tücsökkel.~ 274 Szulof| monda az egyik úriember az ámuló doktornak.~A sóstói fürdő 275 Dunant| kezdődik a Bakony.~Ősz felé andalogtunk. A Loncsos nevű szőlőhegynek 276 Dunant| állítólag baranyai volt. Pap Andor sem született a Bakonyban. 277 Alfold| barátkozásnak.~A magyar anekdota-kincstár legszínesebb darabjai termettek 278 Dunant| elvonultak az emlékezésbe és az anekdotákba. A napsugár hevesebb, mint 279 Dunant| tudakozódtak. Persze nem oly angyali szelídségűek, mint egykor 280 Alfold| Bandi „kétvékás” vállát. „Az angyalok vezényeltek hozzánk” - 281 Szulof| tovább haladt:~- „Hogy az én angyalom - mégse lett a párom” - 282 Szulof| neveznek a rókáról vagy az angyalról, amelyeken csak a bennszülött 283 Dunant| száz esztendő alatt sem.~Az Anna-bál deli táncosai messzi temetőkben 284 Dunant| tanítja meg őket senki. Anna-bálra megtanulhatjátok ősanyáink 285 Alfold| cselekedte Nagyfaluban, anno ájncban, amikor az emberekben 286 Tisz | káromkodás körülbelül már csak annyinak számít, mint az utolsó kenet. 287 Utos | körülmények között visszatér. Anteusként merít innen erőt, biztatást 288 Dunant| szólalt meg. - De itt van az antialkoholista mozgalomnak egy röpirata. 289 Dunant| alakok ültek ott sorjában. Antik csipke a nőkön, ragyogó 290 Szulof| savanyú - felelte csendesen.~- Antul jobb.~- A cigánnyal pedig 291 Utos | humusz ihletéséről, az áldott anyaföld szeretetéről számol be. 292 Dunant| kopottas atilláját:~- Nagy az anyag, főtisztelendő uram, szokatlanul 293 Tisz | lovairól. Számozva, leltározva, anyakönyvelve volt ott minden hordó, minden 294 Tisz | borairól olyanféle születési anyakönyvet vezetett, mint manapság 295 Szulof| amikor a sétát megkezdték és anyaszűz mezítelenül vonultak, végig 296 Szulof| nem hiába választotta az Anyegin versformáját a régi Nyíregyházáról 297 Szulof| gyönyörű verseket, amelyek az Anyegin-formában megzendítik a régi nyíregyházi 298 Szulof| Morgó-temetőben, mint azt már apái tették.~...Sokat törték 299 Szulof| ami még megmaradott benne apáiból. Ha nem volt kártya, volt 300 Szulof| falusi harangok hangja: az apákra, az ősökre emlékeztet, akiknek 301 Szulof| oroszosan mozdulatlan ködben, apatikus kedvében, újságpapirossal 302 Dunant| derék igazgatója, amikor az apátsági kolostorból leszállva, először 303 Tisz | mondókáját, hallotta az apjától, a nagyatyjától. A tüzes 304 Dunant| hullámokban. Az ifjú János apostol, a rongyos katona és a többiek, 305 Dunant| munkásemberekké válottak az apostolok... A bibliai kép helyett 306 Szulof| névmagyarosításnak. A fekete szűrös, aprófürtű gubát, úgynevezett „Kossuth-kalapot” 307 Szulof| úriemberek is kifogytak az aprópénzből, mert a színésznőket azon 308 Szulof| Ha valakinek elfogyott az aprópénze, adott szívesen a nyíregyházi 309 Jegyz | 1919)~ ~ ~ ~ ~ [1] mortua aqua (latin) = holtvíz, halastó, 310 Utos | ragyog a csodálatos tóból áradó fény, amely Krúdy írásait 311 Alfold| úriházban találsz lexikont és Arany-könyvtárt. Az állami hivatalnok, akit 312 Szulof| Magyar Tudományos Akadémia aranyaiért, hanem néha csak egy női 313 Dunant| somlai átalagot. No, meg az aranyakat.~ ~Vinczédi megköszönte 314 Dunant| idők múlásával egyforma arányban nőtt az öreg urak száma, 315 Dunant| úton jártak be hozzá az Aranyember-beli ismerősök is? Nem, akárhogy 316 Dunant| testi betegségekhez két Aranyembernek (a komárominak és a veszpréminek) 317 Dunant| mondták, hogy a komáromi Aranyemberrel végképp elment a szerencse 318 Dunant| így ismerem: bíborvitorlás aranygályán jár ő, amely gálya díszesebb 319 Alfold| lehetett volna nagyobb úr, ha aranygyapjat, Mária Terézia-rendet, Lipót-rendet, 320 Szulof| kedvesek voltak valaha ezek az aranykák! Régen volt.)~A csárdás 321 Szulof| tarthatott ezüstlakodalmakat, aranymenyegzőket, végül, vénségére, mikor 322 Szulof| zsellér a földesúr földjét jó aranyon és ezüstön... De vajon mit 323 Dunant| égnek a szemek, alkonyati aranypírban fürdőznek a felhevült arcok. 324 Dunant| valamikor selyem inge, gatyája, aranyrojtos nyakravalója, selyemmel 325 Tisz | is a derekukon hordják az aranytallérokat bőrhevederben, sem az elegáns 326 Szulof| és kenyérdagasztó illatot árasztó menyecskék költenek fel 327 Alfold| Magyarországot és régi könyvekkel árasztották el a falvakat, tanyákat, 328 Tisz | lábadnál a nyírségi paraszt már aratáshoz pendítette a kaszát. Lúdtojás 329 Szulof| gazdálkodtak, vetettek, arattak, szüreteltek... Popper Samu 330 Dunant| megszakadó munkától átnemesedett arcából, az eleven tüneményekből 331 Alfold| amerre mentem: komor, sötétlő arcaikat fordították felém az emberek. 332 Dunant| tengeren hajókázták, akiknek arcmásait régi templomok félhomályos 333 Tisz | lehet találni mozdulatlan arcokból, azt kitaláltam. Voltak 334 Szulof| volt az oka, hogy borús arcokkal is lehetett találkozni abban 335 Tisz | öreg fatörzsek kérgébe azon arcoknak a vonása, amely arcok akkor 336 Dunant| kevésbé nézegette az én arcomat is az amerikai, mert talán 337 Tisz | között a testszínű emberi arcot a fatörzsbe ékelve, ahonnan 338 Szulof| bál alkalmával nyilvánosan arcul üti Stádion gróf dragonyos 339 Utos | vidékének tájanként változó arculatát.~A szülőföld, a nyíri világ 340 Dunant| térnek vissza a régi emberi arculatok, látni kezdenek a kimerült 341 Tisz | egyformák voltak. Akiknek arcvonásait felöltötték a fák, és ugyanazok 342 Szulof| hogy bizonyos összegért árendába veszi a gimnázium előtt 343 Alfold| régi kúriában volt, hogy árendással, ispánnal, cseléddel kellő 344 Szulof| kieresztette a hangját.~- De az árgyélusát! Az én cigányomat ne bántsa 345 Tisz | történetük volt, mint az arisztokrata családoknak. Voltak kiszáradt 346 Dunant| országút mellett futamodó árkok felkiabáltak a kocsira. 347 Alfold| volt annyi esze, hogy az árkon-bokron át hajtó Halászyt az ülésből, 348 Alfold| figyelmét is kijátszotta az ármányos medve.~- Nem kell olyan 349 Szulof| nagytakarék, vagy Baruch Arnold, az első nyíregyházi bankár.~ 350 Szulof| valamikor elmegy innen a torony árnyéka, mert a templomot mindenestül 351 Alfold| nappal alvó vadludak valamely árnyékos öbölben megmozdulnak, nekifutamodnak 352 Alfold| országúton nekem lódult és az árokba taszított.~Mégsem fordultam 353 Dunant| megfordították a lovak fejét az ároknál, megfenyegették öklükkel 354 Tisz | és aszúhoz hasonlatos az aromája, vagy pedig azt vélte, hogy 355 Tisz | hitetlenségben akkor, ha aranyszínű, aromás és duplán lepecsételt tokaji 356 Dunant| veszprémi gabonás, miután potom áron hozzájutott Jókai füredi 357 Tisz | a fák, melyek tán még az Árpád-házbeli királyokat is látták, midőn 358 Szulof| a templomot mindenestül arrább tolják, mikor a nyíregyháziaknak 359 Szulof| kérdő várakozással tekinteni arrafelé, amerre a házuk volt. Mintha 360 Dunant| töltöttek eleink, korántsem arravaló helyek voltak, hogy ott 361 Tisz | cigány postás. Most még ártatlanabbak e levelek a régi jámbor 362 Tisz | ideje elkövetkezett, oly ártatlanul, nyugodtan jött át a nedves 363 Szulof| vármegyében, hogy Görgei Artúr áruló volt, a csizmadia-színben 364 Dunant| a menyét bozontos farka árulkodik, sas a magasban kiált, 365 Alfold| jajgatva, panaszkodva, árulkodva; amerre mentem: komor, sötétlő 366 Alfold| vérszomjas tekintete nem árulná el a nádasok lompos rablóját, 367 Szulof| vármegyében, hogy Görgei Artúr áruló volt, a csizmadia-színben 368 Alfold| körösi bor (amelynek jó árusai voltak mindenkor a vasúti 369 Dunant| száraz falevelében a betyár árvalányhajas kalapját, a szarka tarkaságában 370 Dunant| amely szerint másnapra árverést tűznek ki lakára! Vajon, 371 Alfold| nádkévét a lékbe: rendszerint árvíz következett tavaszra.)~~- 372 Alfold| tartották a névnapokat, hogy egy Arzénhez, Zakariáshoz, ifjabb Lukácshoz, 373 Szulof| érthetetlen melankóliája hosszan ásít a tájon, ázsiai álmosság 374 Dunant| korcsmák, csárdák olyan üresen ásítanak, mintha tatárjárás utáni 375 Szulof| ahol Gencsy Berti agarai ásítozva várták az őszi reggelt, 376 Dunant| az alkonyat pásztorfia; ásítozva buknak be az esti homályba 377 Dunant| midőn az ország legszebb asszonyain, leányain jártatta a szemét 378 Szulof| De hiába prédikálnak az asszonyba bújt ördög ellen.~ ~~~ ~~~ 379 Dunant| egyszer a pallos alá hajtanám asszonyfejemet szerelmemért. Ez a szerelem, 380 Alfold| suszter majd fennakad egy asszonykötényen és aztán helyben marad.~ 381 Szulof| tekintetes úr mulat a cifra asszonynál.~Juliska az asztalra dobta 382 Szulof| városba; maga hajt a gazda, az asszonynép a por, meleg vagy eső ellen 383 Szulof| megkönnyebbülése volt a bennszülött asszonyoknak, lányoknak, amikor azok 384 Szulof| sokat gondoltunk erről az asszonyról, holott éppen olyan közönséges 385 Dunant| fürdőház előtt; vikleres asszonyságok, fejkötőben vagy kis kalapkában, 386 Alfold| törődjenek vele most sem, amikor asszonysárkány helyett egy anyányi medvével 387 Szulof| férfiakat, mint valami rossz asszonyszemély. Azaz, hogy az újbornak 388 Szulof| élő férfiúnak - a rossz asszonyszemélyeket. Az újbor csinálja meg azt 389 Szulof| feküdt a sóstói fürdőcske ásványvíz szagú vendéglője, ahol a 390 Dunant| Csöndesen elvonulva, sarokasztaluknál szótlan hallgatták 391 Szulof| újságcikkek halmazatával az asztalfiókjában akkor is, ha elmúlnak e 392 Szulof| lábú székeken, elárvult asztalokon, almáriomokban, szekrényekben - 393 Dunant| talált föl egy veszprémi asztalos, - tekintet nélkül arra, 394 Szulof| szólott a régi polgár az asztaltársaihoz:~- Inkább hurka szakadjon, 395 Szulof| Juliska erre felpattant az asztaltól és kieresztette a hangját.~- 396 Dunant| nyáron megszokott szobájukat, asztalukat és helyüket. Nem hiába tulajdonítottak 397 Dunant| gróf ünnepélyesen meghívta asztalukhoz a truppot, Hubay kamarás 398 Tisz | hogy édes a gyümölcse és aszúhoz hasonlatos az aromája, vagy 399 Szulof| hal meg. A Mezőssy-féle aszútól kapott kedvet maga a hetven 400 Tisz | félhomályban ezalatt mind átalakultak. Közelből, távolból, 401 Dunant| megemlékezett. S ezért a somlai átalagban nem részesült.~(1908)~~ 402 Dunant| ígérheti neki a szokásos somlai átalagot. No, meg az aranyakat.~ ~ 403 Tisz | alatt hevertem, már teljesen átalakult, - már megláttam girbe-gurba 404 Szulof| a hárászkendő a nyakra: átfonta, melegítette, szinte megcsókolta, - 405 Szulof| négy lóval is alig tudnak áthajtani a falusiak. „Ki kell kövezni 406 Szulof| muzsikaszón, pohártörésen áthallatszott a férfi hangja:~- Rögtön 407 Szulof| mutatott, amely megvonta a maga áthatolhatatlan ködfalait a temetők, mezők, 408 Dunant| aggodalmasan gombolta be kopottas atilláját:~- Nagy az anyag, főtisztelendő 409 Alfold| Bakonyban cifra életű legények átkozódtak az őszi éjszakában. Viszont 410 Szulof| fehér brokátderékban, fehér atlasszal díszítve; - Sztárek Jolán 411 Szulof| Gizella, kék tarlatánban, kék atlaszderékban és virágdísszel; Azary Róza ( 412 Szulof| Azary Róza (Tokajból) fehér atlaszruhában, kék nefelejcsekkel; Korányi 413 Szulof| azért varrt a bálra fehér atlaszszoknyát, derékot s efféle fehér 414 Alfold| azon könnyűszerrel akárki átléphetne. Bolond ember, aki ilyenkor 415 Dunant| kolostor kapuját sem merte átlépni. Hubay kamarás naponként 416 Szulof| nyíregyházi gimnázium küszöbét átlépte.~Rajongtak érte, ahogyan 417 Alfold| cimboránkat véljük, és a gyomor atlétikus könnyedséggel üdvözli a 418 Alfold| voltaképpen elbúcsúzni, mielőtt átmenne vele a Tiszán, hogy visszavigye 419 Dunant| nehéz, megszakadó munkától átnemesedett arcából, az eleven tüneményekből 420 Dunant| amely a felhők ablakán átpillant, mozdulatlan a köves part, 421 Alfold| helye, hogy a háztetőn is átrepülhessen, megérkezett, mint egy jóízű 422 Dunant| emberi törzsek, amelyek átringanak egy másodpercre a 423 Dunant| remegő pestiek előtt. Az áttetsző alaknak arcát nem lehetett 424 Dunant| tüzes, az orra keleti, és áttört harisnyái megőrjítenek. 425 Dunant| miután a Kisfaludy gőzös átvágott a még mindig télies Balatonon, 426 Dunant| evezésbe elmerült, szinte átváltozott ember egyforma a biblia 427 Alfold| medvéjével és csakugyan átvigye a Tiszántúlra, ahol a medvének 428 Szulof| városban, itt laknak az atyafiai szerte, mióta a várost százegynehány 429 Dunant| családját földönfutóvá teszi, atyafiait szégyenbe ejti. Még az orgazdasággal 430 Szulof| politikai hitek; testvérek, atyafiak, apák és fiúk állanak szemben 431 Szulof| mindnyájan, nemde, szerelmetes atyámfiai?~Az özvegy maga szelídkésen 432 Szulof| Bujiba. A vörösképű Barinkay atyáskodva tette vállamra a kezét:~- 433 Dunant| ugyancsak zsörtölődtek Honorius atyával, ha egyik-másik régi fürdővendég 434 Dunant| beszélt, hogyan vitt az atyja egy kóborló kísértetet Veszprémtől 435 Alfold| ártatlan fogásokkal rávették atyjukat és a vendéget, hogy az ebédlőt 436 Alfold| dunántúli csárdát, ahol az automobilistáknak „amerikai keverők” szolgálják 437 Szulof| De vajon mit csináltak azalatt az otthon maradott szarvasiak? 438 Jegyz | elöljáró (román)~ [3] épp azáltal~ [4] hitelképességű~ [ 439 Szulof| atlaszderékban és virágdísszel; Azary Róza (Tokajból) fehér atlaszruhában, 440 Szulof| valami rossz asszonyszemély. Azaz, hogy az újbornak még kutyább 441 Alfold| Nozdroviczky megfigyelése szerint azokban az esztendőkben, amikor 442 Dunant| legnagyobb bámulatára még csak azokkal a leányokkal sem ismerkedtek 443 Alfold| mi már csak maradjunk meg azoknál az eseményeknél, amelyek 444 Dunant| építettek. Adriai-tengernek azúrkék habjai ringatják a gályát, 445 Tisz | hogy a pusztai vadmadár az azúrnak új tükörében füröszthesse 446 Dunant| házába beköltözött.~Pedig azután is felhangzottak hangok 447 Alfold| megtapogatta a tölténytáskáját.~~H. B. utolsó útja a medvével~~ 448 Dunant| felől e percben az öreg Bábi Samu tekintetes úr keserves 449 Alfold| asszonyok szidták vénségéért. Babonákkal szeretett traktálni 450 Szulof| amaz időben, amelyet a Bach-huszárok korának mond a reminisz 451 Szulof| nevemet a Kossuth-főgimnázium bádog ablakpárkányára (amelyet 452 Alfold| forgatjuk a dolgot: a katonák bádogkulacsa korántsem helyettesítette 453 Utos | tájak” nem szabályszerű Baedecker, hanem valóság, maga a lüktető 454 Alfold| légi táncát, huhogott a bagoly az erdő szélén, amikor beléptem 455 Dunant| kiáltoztak fejünk felett, de bagolyhuhogás, sajnos, nem hallatszott. 456 Dunant| nyednek, megmerevült fejek bágyadtan a mellre hanyatlanak, bajuszok 457 Dunant| tudhatnának az amerikaiak erről a bájos helyről, a Bakony közepéről, 458 Alfold| valamit. Hanem komolyan, bajosan, ágynak esve, hogy mindig 459 Szulof| mégis nevetett lelógó, deres bajsza alatt.~- A borom az savanyú - 460 Alfold| módjára szoktatott szőke bajszával, soha nem haragvó arcával, 461 Alfold| kellett volna az eleven, bajszos, fekete csíkok sivalkodását, 462 Alfold| karcos-hangú, pödrötten is fagyos bajszú, nyitott télikabátos, az 463 Alfold| honvédhuszárok pedergették a bajszukat; a vendég drágalátos mézeskalács 464 Alfold| nagyfalusi kúriában is a bajt, ő fedezte fel egy hajnalon 465 Szulof| talán még nem rajongtak a bajtársai, mikor a mai Kossuth-főgimnázium 466 Tisz | igen nagyszemű, egybefolyó bajusz-szakállas orca volt az ott a fatörzsben. 467 Szulof| hullámzó hajfürtjei, sodrott bajusza, méltóságteljes táncmozdulatai, 468 Szulof| fenyegetően sodorta gyér bajuszát, mintha az özvegy volna 469 Alfold| szokottnál gyorsabban vette elő a bajuszkeféjét, amelynek keménysége, szőrzete, 470 Alfold| vaddisznó sörtéjéből készítik a bajuszkeféket. Ámde megjött idősb Halászy 471 Dunant| bágyadtan a mellre hanyatlanak, bajuszok hallgatva lekonyulnak, szemek 472 Tisz | tölgyfaerdőség, ahonnan elköltöztek a bajuszos cincérek, serény harkályok 473 Alfold| Bandival, megsodorgatták a bajuszukat, mintha a jövőbe akarnának 474 Alfold| voltak, akik még mindig vörös bakanadrágot húztak, amelyet 475 Alfold| megyei alispán az ungvári bakák ezredesének sürgönyözött, 476 Alfold| sürgönyözött, miután ezeknek a bakáknak volt a legkeményebb puskatusuk 477 Dunant| úton nem fordul hátra a bakjáról, nem volt egy szava, pedig 478 Dunant| mormog a tó éjfél felé?~Bakkecske módjára mekeg az epekedés 479 Dunant| suttyomban mertek foglalkozni a bakonybeliek. A betyárok orgazdái messzi, 480 Dunant| közeledtünk Várpalota felé a Bakonyon keresztül. A Bakony a favágók 481 Alfold| medvét. Majd felugrott a bakra, elkapta Szarka doktortól 482 Alfold| Nagyfalut, a mogorva falusi bakterok a szűrgallérból dünnyögtek 483 Dunant| átvágott a még mindig télies Balatonon, hogy a legnagyobb magyar 484 Dunant| öntudatosan nézdegéli a téli Balatont, ha munkáját darab időre 485 Szulof| hogy az országosan híres Balczár kolbászon, az orosi nyilasok 486 Szulof| kilendülések, nagyvilági, bálias hangulatok, önérzetes fejemel 487 Szulof| megjelennek, miután régi báliruháikat is felemlítettem: mindazok 488 Szulof| NYÍRSÉG~Geszteréd, Balkány és a többi falvak, amelyek 489 Alfold| kedvet csinál az embernek a ballagáshoz, - de még ilyen nagyszerű 490 Alfold| harmadnap. Gyógyszerész ballagott a néma kútmester mögött, 491 Szulof| már idevonult a honfoglaló Balog-Semjén hadai elől Szvatopluk népe 492 Szulof| is járták a nyíregyházi bálokat, hogy egy-egy magyar táncot 493 Szulof| Beregből) csak azért varrt a bálra fehér atlaszszoknyát, derékot 494 Szulof| mérten. Bizony, az egykori bálrendező foroghatott volna sírjában. 495 Dunant| Fegyver nem látszik nála, balta nincs a kezében, mégis olyan 496 Dunant| álbetyár a kocsihoz ugrott és bambán várta további teendőit. 497 Dunant| Honorius atya legnagyobb bámulatára még csak azokkal a leányokkal 498 Szulof| emelkedett iskolában, úgy bámulják, mint valami unikumot, Kállay 499 Tisz | öreg cselédek hosszasan bámulnak az estébe. A fák különöset 500 Tisz | éj van, holdjárta utcákra bámulok, a láthatatlan rügyek kibújnak 501 Tisz | a mondabeli csodaszarvas bámulta meg magát, és a királyi 502 Tisz | nagy, óriási emberi arcok bámultak reám a fák törzséből. Nini,