Part

 503 Szulof|                  éjjel-nappal a cigányok? Miért bánatosabb a nők szeme, miért olvassák
 504 Szulof|                        Nyírségben majdnem olyan bánatosak szoktak lenni, mint a régi
 505 Dunant|                      nem tud aludni, a muzsikás banda pedig csak a múlt század
 506 Dunant|                         betyár és elindul az új bandába. Máskor pandúrrá lett betyárok
 507 Dunant|                       szolgálhatott volna Sobri bandájában is. Amerikaim a váratlan
 508 Szulof|                     volt Debrecen, ott is jeles bandák működtek.~- A vendéglősök
 509 Dunant|                 betyárok rendesen vezetői az új bandáknak. Persze nyomban megugranak,
 510 Szulof|                      Jóska, amíg meg nem unta a bandavezérséget és hazajött a Nyírbe földesúr­
 511 Dunant|                        vén emberről, aki minden bandavezért végigszolgált a Bakonyban,
 512 Alfold|                     ujján lehetne jegygyűrű, ha Bandira hallgat.~Persze hogy Bunczhardt
 513 Alfold|                       posta se érkezett Halászy Bandiról, se a medvéről. A nagyfalusi
 514 Alfold|                         házigazdával és Halászy Bandival, megsodorgatták a bajuszukat,
 515 Alfold|                          hogy az ember medvével bandukoljon az országúton. Csak ilyenkor
 516 Alfold|                      Majd meg egy csizmás ember bandukolt el a városvégen... Tétovázgatott,
 517 Szulof|                     Arnold, az első nyíregyházi bankár.~Hová lett az a rengeteg
 518 Dunant|                        mindenki, hogy Jókai úr „bankárjától” jön, holnap nem lesz búfelej­
 519 Dunant|                      pénzre szüksége volt.~- A „bankáromtól” jövök - mondogatta elégedetten,
 520 Szulof|                        továbbra is a városban a bankettek ízeivel a szájban, a kiállítások
 521 Dunant|                       költő elé, meg­nyálazza a bankókat, miközben hátukra fordítva
 522 Alfold|                     nyíregyházi huszárkapitány, bánna el vele.~- Bothmer báró?
 523 Szulof|                         különcködő gróf azt sem bánta, ha szemébe mondják vala
 524 Dunant|                Bakonyban, de neki sohasem esett bántódása. Idejében egérutat vett.
 525 Szulof|                 árgyélusát! Az én cigányomat ne bántsa senki, mert az pórul jár -
 526 Dunant|                         de az intett neki:~- Ne bántsuk egymást, Szekeres gazda!~
 527 Tisz  |                         mértékben és nem nekünk bányásszák a hegyekből, az arany az
 528 Dunant|                    Útitársam, akivel a Dunántúl barangoltam, nem angol volt, akivel
 529 Dunant|                    búvóhelyére. Sobri állítólag baranyai volt. Pap Andor sem született
 530 Alfold|                       és jár vendégségbe a régi barátaihoz. Halászy Bandi már a vonatot
 531 Dunant|               panaszkodott éppen körülötte levő barátainak, pedig mindenki tudja, hogy
 532 Dunant|                 Pamutkai az éji társaságnak, ha barátja oldalba nem döfi.~- Siessünk
 533 Dunant|                         a lombok összehajtanak, barátkoznak, tehénkét legeltet buja
 534 Dunant|                 tudjátok.” A leányos mamák régi barátnőikhez írtak leveleket, amelyekben
 535 Dunant|                       vagy a Svábhegyen, ahol a barátnőit mindennap megkínálhatta
 536 Dunant|                         Talán már meg is halt a barátunk! - mondták keserű szemrehányással
 537 Dunant|                     Lepittyedt az ajka, gondtól barázdás a homloka, törpe a termete,
 538 Alfold|                    mintha valamely képzeletbeli barlangban tanyázna. Semmi gondot nem
 539 Alfold|                  Borbáláját foltozták az ácsok, bármely szilaj tréfának vagy virtusos
 540 Szulof|                        hogy e boszorkánykodások bármelyike nyomban segítene, ha megpróbálná,
 541 Dunant|        terménykereskedése található mögötte. De bármily szelíd és kéredző volt is
 542 Szulof|                    nyárfákat, jószagú akácokat, barnaszemű nőket, méltóságos férfiakat,
 543 Dunant|                    esetleg egy tojótyúk s egyéb baromfi utaznak a gőzvasúton, amelynek
 544 Szulof|                   köszönhette, hogy egy Horváth baronesz beléje szeretett. Az addig
 545 Dunant|                        Róza asszony által adott bársony-útitáskát, hogy a gőzhajó indulása
 546 Dunant|                 pöfögött el a Kisfaludy a kövér bársonytáskával és a lesoványodott költővel. ~      ~
 547 Szulof|                    István, a plébános, mellette Bartholomidesz János, a lutheránus esperes,
 548 Dunant|                        Tóth Kálmán, Náray Iván, Bartók Lajos, Komócsy József, akik
 549 Szulof|                   nyíregyházi nagytakarék, vagy Baruch Arnold, az első nyíregyházi
 550 Szulof|                      első letelepült zsidók), a Baruchok, Haas Móricék, Stern Emanuelék,
 551 Alfold|                        és utána kezet csókolt a bátor kisasszonynak. A „lejárt
 552 Alfold|                         magukat, hogy az egymás bátorítása céljából ordítozó, vasvillás,
 553 Tisz  |                    elmúlt volna az ő érdagasztó bátorsága is; ódon szagú könyvek és
 554 Tisz  |                      elveszítették volna minden bátorságukat az élethez az elmúlt három
 555 Dunant|                        emlékezve, - ahol mindig bátrabban, hangosabban, szinte megkönnyebbülten
 556 Szulof|                            Hát Sárinéval mi van bátyám?~A főbíró savanyúan mosolygott:~-
 557 Dunant|                       fehérnadrágos gavallérok, batyus vándorszínészek, utazgató
 558 Alfold|                     vittek a fejükön vagy fehér batyut a hátukon. Jóízűen nevetett,
 559 Dunant|                         ban, szeges cipőjükben, batyuval a hátukon dudorászva érkeztek
 560 Szulof|                         hogy a Hársfa rövidesen beadja a kulcsot. Sőt készen vannak
 561 Tisz  |                        bejáratánál, néked ugyan beadott június 27-ike, midőn lábadnál
 562 Szulof|                       kinyújtani.~      ~Amikor bealkonyodott és a muzsika onnan még mindig
 563 Szulof|                         nyarából való napok, és beállítanak az őszi ködök, a sóhajtozó
 564 Tisz  |                        vég nélküli szomorúságra beállított óramutatók a családi órán: -
 565 Alfold|                      vannak rejtelmei, akármint bebaran­golják is az emberek. És
 566 Utos  |                     tájakat. Már gyermekkorában bebarangolta a Nyírséget, s az újságíró
 567 Alfold|                  kútmester száraz sajtot evett. Becsattantotta a bicskáját és fél szemmel
 568 Dunant|                     toalettek, kalapok érkeztek Bécsből és Párisból, és a hímzett
 569 Tisz  |                 zsinegeit, szégyenpadra tett, a becstelenségek kalodájába zárt emberiség
 570 Alfold|                       felmelegítik a részére, a becsület kedvéért egy hajnalon megevett
 571 Dunant|                          mért nem megy valamely becsületes pályára, gondoljon gyermekeire,
 572 Alfold|                       fejszéknek, hogy a halász bedughassa a csíkfogó nádkévét a lékbe:
 573 Alfold|                         az ősi kúriába vendégül befogadta Halászy Bandit és medvéjét.
 574 Szulof|                       jön valamit. Nem restelli befogni a négy lovát, hogy egy pár
 575 Dunant|                        hoz magá­val, drágalátos befőtteket, hideg és füstölt pecsenyéket,
 576 Dunant|            házikabátjában, papu­csaiban a barna begyű vadgesztenyefák alatt, amikor
 577 Alfold|                        feketés - a futamodásban behavazódott farkasok, zöldszemű kutyák,
 578 Alfold|                     nyeregből kellene keresni a behavazott utat. - De jöttek karcos-hangú,
 579 Tisz  |                       tartalmazó kőzettel volna behintve a folyó feneke.~Ebben a
 580 Szulof|                       Száz esztendő alatt akart behozni mindent, amit a körülötte
 581 Szulof|                         vén borivó” korcsmárosa behozta a gyertyákat. Tövig vagy
 582 Szulof|                         A poharak persze minden behúzott „zsinór” után megkapták
 583 Dunant|                      láttuk vizek felett, hidak bejárásánál. Bibliai emberek ők valamennyien,
 584 Tisz  |               történelmi kapuőr a magyar Kánaán bejáratánál, néked ugyan beadott június
 585 Alfold|             könyvügynökök, akik keresztül-kasul bejárták Magyarországot és régi könyvekkel
 586 Szulof|                        a Luca napi vásárkor. Ha bejön a városba, leginkább eladni
 587 Dunant|                      minden furfangosság nélkül bejuthat a költő dolgozószobájába, -
 588 Szulof|                      sóstói társaságba gibicnek bejutni, nehezebb, mint a vármegyéhez
 589 Tisz  |                  közölnék mondanivalóikat, ahol béke és csendesség van, s a nők
 590 Szulof|                szemrevaló lovakkal érkeztek meg Békésből, hogy itt új honfoglalásba
 591 Szulof|                      hitvallásává emelte az ősi békési telepes unokája, az öreg
 592 Tisz  |               vízáramlásokat, amelyek az évszak beköszöntével a világra elkövetkeznek.
 593 Szulof|                       kedvéért nyúlnak bele jól bekötözött zacskóikba a „tirpákok” (
 594 Szulof|                     amelyekkel az urak homlokát bekötözték. A napbarnított arcú férfiak
 595 Szulof|                  hurcolkodása valóban rövidesen bekövetkezett.~~A magyar városok történetében
 596 Alfold|                      Nagyfalusy, aztán segített bekor­mányozni a vándormedvét
 597 Szulof|                        jószágigazgatója, Liptay Béla, sok jó szabolcsi földnek
 598 Szulof|                       tudó műveltségét is. Klár Bélának a fia az első, aki érettségit
 599 Szulof|                    megszületése.~Erről a padról belátni lehetett a nyíregyházi piacot,
 600 Alfold|                        orrát mozgatja, mindenbe beleártja magát.~Gyógyszerész fáradtan
 601 Alfold|                      valami eszeveszett paraszt beledöfné a kését vagy vasvilláját.
 602 Szulof|                        már mozdulni nem tudott, beleéghetett nádas házába a nyíregyházi
 603 Alfold|                        finánc, adó, komisszáros beleegyezése nélkül, pusztán az útonjáró
 604 Dunant|                     felajzhassam.~Honorius atya beleegyezőleg bólintott.~- Valóban, a
 605 Dunant|                        folytatta:~- Kivételesen beleegyezünk, hogy az idén egy fiatal
 606 Szulof|                    szoktak vízbe fúlni, amelyik belefúl: azért úgyse kár, mert nem
 607 Szulof|                   kövezni ezt az utcát, mielőtt belefulladna valami kisebb termetű diák” -
 608 Szulof|                       hogy egy Horváth baronesz beléje szeretett. Az addig elhanyagolt
 609 Alfold|                      nagy baj, ha Bandi fiam is belekerül a körbe. Magam duplázok
 610 Szulof|                           Az érzéki színjátékba belekóstolt nyíregyháziak azonban már
 611 Alfold|                    velem tudott.~Egyszer nagyon belém bújt az ördög, mehetnékem
 612 Dunant|                  betyárokat. A fiatalkora talán belenyúlik abba a hóbortos, regényeskedő
 613 Alfold|                        e tájon, ahová most újra belép a magyar állameszme. Aki
 614 Dunant|                    annak egykori kapuján sorban belépegettek. A pestiek, akik a magasban
 615 Szulof|                Zellmanovicsné mind igen értett.~Belépett Juliska „A vén borivó”-hoz
 616 Szulof|                         A mulatság hevében néha belepottyantak az emberek a partról a tóba,
 617 Tisz  |                          Tehát az arcok vonásai belerajzolódnak a fiatal fák kérgébe, amint
 618 Dunant|                      partokon. Vadmadár módjára belevágódni a szélbe, a hullámba, a
 619 Alfold|                      doktortól a gyeplőt, aztán belevágott a lovakba. Mentek azok eszük
 620 Alfold|                        beszélnek:~- Valami régi Beleznay nagyságos úr rejtegette
 621 Dunant|                       delizsánc, és múlt század­beli, fehérnadrágos gavallérok,
 622 Dunant|                    szökik az emberek elől.~Mind beljebb húzódik hegyei, völgyei
 623 Dunant|                      nem változik a kép az erdő belsejében. Lomb, fa, fű, kalapnagyságú
 624 Szulof|                         őszt, mint a természet: belsejükben virítanak és lélekben elhervadnak,
 625 Tisz  |                         a fa kérgében. Valamely belülről jövő fényesség világította
 626 Szulof|                         kevesebb ötvenkrajcáros bélyeget adtak el Nyíregyházán, mint
 627 Alfold|                        a tetőre fölkapaszkodna, bemászhatna. Van még itt hely egy ember
 628 Szulof|                Valamennyien az ablakon akartunk bemenni. Szebeninek kellett jönni,
 629 Jegyz |                           JEGYZET~Ezen kötetben bemutatott Krúdy Gyula-írások az alábbi
 630 Szulof|                 cigányok, beduinok~~Ha kifáradt Benczi Gyula, a nyíregyházi cigány,
 631 Dunant|                    Uraim és hölgyeim, tekintsék bennem a boldogtalan szerelmest,
 632 Szulof|                       támadt:~- Mind agyonütlek benneteket!~Juliska erre felpattant
 633 Alfold|                       vizitbe járt, mégis ők, a bennszülöttek gyara­podtak, gazdagodtak,
 634 Szulof|                       mellett.~De hát az utcák, bennük az emberek és a házak mégiscsak
 635 Dunant|                  közelgett és szemügyre vette a bennülőket. Aztán rongyos szalmakalapjához
 636 Tisz  |                     jelzi, amely moha alakjában benőtte e fákat tetőtől talpig.
 637 Alfold|                       jókedvében, rosszkedvében benyomakodott. Hát ne irigyeljék a jókedvét
 638 Utos  |                    világ mint a serdülőkor első benyomásainak színhelye jelenik meg. A
 639 Tisz  |                     volt, amíg fölfogta a külső benyomásokat, mint a fotografáló lencse.~
 640 Dunant|                    cigánynál, majálisnál mélyen benyúlt a bugyellárisába a fürdővendég:
 641 Alfold|                         a viharszíjat az állán, bepillantott a bőrtarisznyájába a kézibilincsek
 642 Szulof|                       kedvében, újságpapirossal beragasztott ablakkal és tunya moz­du­
 643 Szulof|                       hihetne, hogy Péchy Sári (Beregből) csak azért varrt a bálra
 644 Szulof|                      Diner Gyula kezdte nagyban bérelgetni a szabolcsi urak földjeit,
 645 Alfold|                    épségbe hegyezte őket. A jó, beretvaéles téli levegőben szimatolt
 646 Szulof|                   Nyírség elvadult mocsaraival, berkeivel jó búvóhelye volt a pajkosoknak.
 647 Szulof|                         tanyai, pusztai földje, bérlete is, ahol a mai szokás szerint
 648 Szulof|                         amikor tulajdonképpen a bérleti viszonylat megkezdődött
 649 Szulof|                       udvarházakra, ahol Gencsy Berti agarai ásítoz­va várták
 650 Szulof|                      magától kitárult, az ördög besétált rajta. Egy jó negyedóra
 651 Szulof|                          félóra múlva egyenként besompolyogtak „A vén borivó” extraszobájába,
 652 Alfold|                 elszöktek volna előlem a vidám, beszédes, mindent elfelejtető cimborák,
 653 Szulof|                     szokatlanul hosszú és meleg beszédet intéz hozzá, amikor az érettségi
 654 Dunant|              veszedelmes helyről, a révészgazda beszedi az útiköltséget a kéknadrágos
 655 Dunant|                         hogy melyik Lajosról is beszél a szegény kísértet.~- Szólj
 656 Alfold|                         A tarisznyáról most nem beszélek, mert az mindig divatos
 657 Alfold|                        ismerkedett, előbb-utóbb beszélgetésbe elegyedtek vele. Nem hiába
 658 Dunant|                       feszültséggel hallgatta a beszélgetést, most fészkelődni kezdett
 659 Dunant|                   széllel mindig hosszadalmasan beszélgető Zichy-kastély, amelynek
 660 Dunant|                  elutazni, ahogyan az öregember beszélgette el valaha a leány­szöktetéseket.
 661 Szulof|                         is némileg nyugodtabban beszélgettek a város jövőjéről.~~      ~~
 662 Szulof|                    Bleierek, a Dinerek. Ezeknek beszélhettek a névmagyarosítás üdvös­
 663 Alfold|                        gémeskutak a hófúvásban, beszélhették, hogy Mátészalka felé már
 664 Tisz  |                      réteken és a maguk nyelvén beszélő vizeken próbálja meg. Néki
 665 Szulof|                      nevét, amiről aztán évekig beszéltek. A száz esztendő előtti
 666 Alfold|                         Kriptairól amúgy is azt beszélték, hogy valamely titokzatos
 667 Alfold|                         található. A tücsök már beszökdösik a kertből a házba, mert
 668 Dunant|                     volt is a hepehupás piacról beszűrődő hang, a termény­kereskedő
 669 Alfold|                          midőn Magyarország már betakarította a mezők kincseit, ráér tehát
 670 Szulof|                   adogatják vala azoknak a nagy betegeknek a Nyírségben, amely másvilágra
 671 Alfold|                     kalendárium, az öregemberek betegségei, a varjak észak felé vándorlása,
 672 Alfold|                         ilyen hideg bőr a nyári betegségek ellen. „Itt alhatik őkelme” -
 673 Dunant|                 dolgozott”, és a lelki és testi betegségekhez két Aranyembernek (a komárominak
 674 Alfold|                       Nemes-Militicsen a paphoz betértél egy szóra vízkeresztkor,
 675 Szulof|                        hogy aki a takarékba nem betétet hoz, hanem kölcsönért jön,
 676 Alfold|                   markotányosné szerepét akarta betölteni a vadászaton.~...Történt
 677 Szulof|                     zordon tanyavidék övezték a betolakodott idegenek elől?~      ~Vajon
 678 Dunant|                         megjegyzéseket tettek a betolakodottakra. A két Lenkeházy fivér nagy
 679 Alfold|                      szabadkai gyorson, a török betűs és francia felírásos Pullman
 680 Alfold|                      emberek az utcán, ha piros betűt mutatott a kalendárium;
 681 Szulof|                    elkövetkezett, és az útszéli betyárcsárdából éppen olyan frissen, vígan
 682 Dunant|                 veszedelmes, szabad, dologtalan betyáréletet, aki egyszer megpróbálta.
 683 Dunant|                         Hát ezért adtam magam a betyáréletre?~A kocsi tovább robogott,
 684 Dunant|                    Bizonyosan nem dalolt soha a betyáréletről, csak némán dolgozott. Holott
 685 Alfold|                     egyet. Amire aztán jöttek a betyárgyerekek és elcsalogatták a vén úrtól
 686 Dunant|                      amikor az igazi divathölgy betyárgyereket tartott szeretőnek. Sobrit
 687 Dunant|                      jártam a Bakonyban, ha még betyárkalandom se volt.~No de az egyhangú
 688 Szulof|                         ha szemébe mondják vala betyárnevét, mert jókedvében maga is
 689 Dunant|                        csak nem cimboráskodik a betyárokkal?~Az öreg mente áll az út
 690 Dunant|                         pandúr nem haragudott a betyárra, hisz éppen olyan vad vándoréletet
 691 Alfold|                     nádas környékén. Farkasról, betyárról, bujdosó, rongyban járó
 692 Szulof|                      volt darab ideig a nemzeti betyárságot szolgálni, mégpedig olyanféleképpen,
 693 Dunant|                    népmese lett az alakjából, a betyárvilág kipusztult.~- Kár, - mondta
 694 Szulof|                      volt az ilyesmihez szokva. Betyárvilágbeli, útszéli fogadós volt, ahol
 695 Alfold|                       félszemmel alvó régi-régi betyárvilágot nyomban torkon kapta, amikor
 696 Dunant|                      kend a régi mesterséget, a betyárvirtust! Dobjuk le a köpenyeget.
 697 Alfold|                   kávédaráló, de Tiszalucnál, a bevágásoknál is rostokolniok kell az
 698 Szulof|                 dér-dúrral a küszöbről az ajtót bevágva maga után.~De alig egy negyedóra
 699 Alfold|                    elfogni a medvét, mert saját bevallása szerint állatot még nem
 700 Alfold|                        még Bunczhardt mérnök is bevallotta szégyenszemre, hogy nem
 701 Szulof|            Dessewffy-uradalmakban. A Szarvasról bevándorolt tirpákok bizony rövi­de­
 702 Alfold|                     mondta most foghegyről - én bevárhatom akár két lépésnyire is a
 703 Alfold|                        tette meg az utat, aztán bevárta a kútmestert egy kőrakáson.~-
 704 Dunant|                      Kvártély, koszt gratis,[7] bevétel kvantum szátis.[8] És estére
 705 Dunant|                       vendégei, már kora nyáron bevették magukat a megszokott vendégszobákba
 706 Alfold|                      állott, a hold megint csak bevilágított a szalmazsúpra, a kis suszternek
 707 Dunant|                          hogy a három gavallért bevonja a társaséletbe, de ez a
 708 Alfold|                        Csokonaiból tudjuk, hogy bevonták őt csikóbőrrel is, de a
 709 Dunant|                   hajnal felé a tánc­terembe is bevonult a társaság, ahol az ország
 710 Szulof|                   pipázva néztük, amikor ti ide bevonultatok.”) Bujdosók, betyárok, szegény­
 711 Szulof|                    megnyitásának napjától annak bezártáig ébren és muzsikaszó mellett
 712 Alfold|                         ahová sokadmagával volt bezárva, és a rabok unalmukban mindenféle
 713 Alfold|                          vásárosok, betyárok és Biasini úr gyorskocsijainak vendégei
 714 Dunant|                    karjai húzzák a lapátokat. A bíborvitorla alatt pedig ott áll a Szerelem.
 715 Dunant|                        a szerelmet így ismerem: bíborvitorlás aranygályán jár ő, amely
 716 Szulof|                    fokos, tölgyfabot, dikics és bicska járja, ha elkezdődik az
 717 Alfold|                         evett. Becsattantotta a bicskáját és fél szemmel Gyógyszerészre
 718 Utos  |                        akár a füredi színi élet biedermeieres alakjai toppan­nak elénk,
 719 Alfold|                    térdemnek akadálya. A kormos bika a mezőn felém bődült, a
 720 Szulof|                        Otthon tele a pince egri bikák vérével, kora téli hajnalok
 721 Dunant|              megbízhatók.~Parád, Füred, Palics, Bikszád, Sóstó: a régi magyarországbeli
 722 Alfold|                       hanem csak úgy magányosan billeg-ballag be, ténferkedik, tétovázik
 723 Szulof|                       nyugalmazott törvényszéki bírák és más penzionált emberek,
 724 Szulof|                   tirpák-konokság”, amely addig birkózik a terméketlen sziksavas
 725 Dunant|                         próbára tenni a szívet, birkózni az ellenálló vízzel, legyőzni
 726 Alfold|                         sem látni, úgy elbújnak birsalmaszagú szobájukban a divatlapok
 727 Alfold|                       Bothmer privát-dinerei se bírták ki a medvét, habár ezek
 728 Szulof|                        szomszédban volt pazonyi birtoka.)~~Egy hétig tartó kártyacsaták~~
 729 Dunant|                      előbb-utóbb kénytelen volt birtokába venni Jókai Mór füredi nyaralóját.
 730 Szulof|                   annyit produkálnak, mint régi birtokosaik kezelésében, a meggazdagodó
 731 Alfold|                       haramia, farkas, vadmadár bitangolt. Valahonnan szálldosott
 732 Alfold|                       könyv segítségével akarta bizonyítani igazát.~  ~~~      ~~~
 733 Szulof|                      hozzá, amikor az érettségi bizonyítványt a kezébe adja. Igaz, hogy
 734 Alfold|                  udvarokon, ahol nincsen teljes bizonyossággal együtt a kaució, amiért
 735 Szulof|                     Európa szálló is kicsinynek bizonyul a város idegenforgalmához.
 736 Utos  |                    Anteusként merít innen erőt, biztatást és ihletet az élet nehéz
 737 Szulof|                   amelynek melankóliája sohasem biztatott az élet szorgalmas folytatására.~(
 738 Dunant|                      szál gyufát kért.~Most már biztonságosabban folytattuk utunkat, legfeljebb
 739 Dunant|                       betyárok orgazdái messzi, biztos megyékben lappangtak. A
 740 Dunant|                        boldogságos, fáradságos, biztosan célhoz érő élet maradt volna
 741 Tisz  |                      úgy leng a szélben, mint a Bleak House környékén egykor az
 742 Dunant|                          Az a vén mente gyanús! Bő zsebében láthatatlanul megfér
 743 Alfold|                       Gézának a medvét, amelyet bocs korában ajándékba kaptam.
 744 Dunant|                         nagyon szép asszonyokat bocsátotta tovább az országúton. Mintha
 745 Tisz  |                       és a királyi medvét Zalán bocskoros maradékai hajtották föl
 746 Alfold|                       kormos bika a mezőn felém bődült, a pirosfoltos tehén megvadulva
 747 Szulof|                         ősöknek, amikor a maguk bölcs józanságával oly igen nagyon
 748 Dunant|                       hiányosság mutatkozott. A bölcsek szerint ennek talán az lehetne
 749 Tisz  |                     ázsiai jövevények itt még a bölényt űzték kelevézzel és karddal.
 750 Alfold|                  Gyógyszerész lett. Ki értené a börtönök filozófiáját?~Egyszer egy
 751 Alfold|                      alá vette, életfogytiglani börtönt ígért a kályhafűtőnek, a
 752 Tisz  |                      régi jámbor óhajtásoknál. „Bözsikém, vasárnap Pesten leszek,
 753 Szulof|                       általában csak a tölgyfák bogarai, a nagybajuszú cincérek
 754 Alfold|                 mostanában országszerte, mint a bogarászok elmúlt gyűléseiről. A jövő
 755 Alfold|                          megjegyezte:~- Talán a bogáti Pserer veje, az a nyíregyházi
 756 Dunant|                   kocsit.~Mintha lassítana ez a bojnyik-képű kocsis. Egész úton nem fordul
 757 Alfold|                  haragvó arcával, összecsapta a bokáját az ezredes előtt:~- Én nem
 758 Szulof|                nyíregyháziak. - Ilyen valami: a bokortanya, az otthon nevelt ló, amely
 759 Szulof|                      maguk ősi nevei mellett. A bokortanyák száz vagy kétszáz esztendős
 760 Dunant|                 tíz-tizenöt lépést halad. Nincs bokra, csak sudár fatörzse. Egyforma,
 761 Tisz  |                        friss harmatokkal a park bokrait, új nedvekkel a réteket
 762 Dunant|                         félig-meddig eltűntek a bokrok között. Későbben, amint
 763 Tisz  |                         a pusztaház körül, és a bokron kékes álomfoszlány maradjon
 764 Utos  |                  alkotásban kielégülő örömét és boldogságát.~A „Magyar tájak” nem szabályszerű
 765 Dunant|                       kapaszkodó úton. Mintha a boldogságos, fáradságos, biztosan célhoz
 766 Tisz  |                       áhítatos, fiatalságot, új boldogságot, drága reményt, szita­kötő-szárnyú
 767 Dunant|                    hölgyeim, tekintsék bennem a boldogtalan szerelmest, aki reménytelenül
 768 Alfold|                      életében. (Bezzeg, tudta a boldogult asszonyság, hogy mit kell
 769 Dunant|                    megesnek, nem is német, akit bolonddá szokás tenni minden stációnál,
 770 Szulof|                         a szőlőpásztor lövöldöz bolondjában, a sóstói erdőben céltalanul
 771 Szulof|                     sarkan­tyúja vagy kardja... Bolondos, zizegő, fáradhatatlan nyíri
 772 Szulof|                     Asszony, édes feleségem, ne bolondozz, gyere haza.~- Holnapután -
 773 Szulof|                        is rájön az igazságra. A boltba pedig már csak azért se
 774 Alfold|                         Klotildka körülnézett a bolthajtásos, szabad ámbitusról a közelgő
 775 Dunant|                         fiákeren érkezett meg a boltocska elé, mindig reánézve fontos,
 776 Dunant|                          Senki nem nyitott be a boltocskába, hogy Mikhelini urat a papírkosárból
 777 Dunant|                         országon, aki veszprémi boltocskájában mindig elrejtőzött a nagynevű
 778 Alfold|                        útközben valamely falusi boltosnál vásárolt. - Eleven farkasokat
 779 Tisz  |                      magasban, mint egy templom boltozata, csak itt-ott látni egy
 780 Dunant|                      régi templomok félhomályos boltozatain láttuk. Az evező ember,
 781 Dunant|                          Két férfi és két hölgy bolyongott itt a néma éjben, akik polgári
 782 Dunant|                         között pesti kirándulók bolyongtak. Két férfi és két hölgy
 783 Tisz  |                 nyizsnij-novgorodi vásáron vagy Bombayban a gyapot-aukción alkuszik
 784 Alfold|                    kalap, kabát, csizma nélkül, bomlott ingben, mint valami rémületes
 785 Szulof|                        időzése idején a legelső bonitású[4] úriemberek is kifogytak
 786 Tisz  |                       arc, az eltűnt, csöndesen bontakozott ki a mohos fatörzs sötétségéből.~...
 787 Tisz  |                     kattog a fejsze. Az őserdőt bontják, vágják. Néha-néha egy-egy
 788 Szulof|                    kolbászon, az orosi nyilasok borán kívül van egyéb jó is a
 789 Tisz  |                     írta össze egy szenvedélyes borász, hogy háromszáz esztendeig
 790 Tisz  |                    borról. Van egy igen érdekes borászati könyv, amelyben bizonyosan
 791 Szulof|                    hegyaljai szőlőjében termett borát adogatják vala azoknak a
 792 Alfold|                   kikötőben az Aranyember Szent Borbáláját foltozták az ácsok, bármely
 793 Szulof|                      kifogástalanul énekelte a „Bordalt”, ha arra került a sor. „
 794 Tisz  |                      hordják az aranytallérokat bőrhevederben, sem az elegáns francia
 795 Tisz  |                           Az őserdő ma is sűrűn borítja a hegyeket, völgyeket, és
 796 Dunant|                        gallérkát estére vállára borította a vándorszínésznő és azzal
 797 Dunant|                     vézna arculatú, őszbajuszú, borivásra hajlamos talián volt az
 798 Alfold|           gorombáskodhassék az ember. Egy ócska bőrkanapé is volt az „irodában”, nyáron
 799 Alfold|                      vasrácsos ablaka mögött, a bőrkanapén el­nyúj­tóz­kodva alszik,
 800 Tisz  |                         kétszáz esztendő előtti borkereskedő bizonyára áhítat nélkül
 801 Tisz  |                 forduljon a szívünk. Nem minden borkereskedő-adoma igaz, és bizony mondom,
 802 Tisz  |                         szabású lakodalomhoz. A borkereskedők bizonyára a régmúlt időkben
 803 Alfold|                  ráverték az ajtókat az útszéli bormérőkre, maguk közé szedték a magános
 804 Tisz  |                      olyan ára lesz a hegyaljai bornak, amilyen a cobolyprémnek.
 805 Szulof|                         deres bajsza alatt.~- A borom az savanyú - felelte csendesen.~-
 806 Tisz  |                         mégis alkonyi félhomály borong.~Ötven lépésnyire már elvesznek
 807 Dunant|                    minden tája felől e márciusi borongón bús estéken, láthatatlanabbal,
 808 Dunant|                  platánok alatt azok a melódiák borongtak, amelyeket nagyapáink dúdolgattak,
 809 Tisz  |                      szállították el Tokajból a boroshordókat. Az orosz cárok és a többi
 810 Tisz  |                        más királyi pecséteket a boroshordókról, amelyeket szüret után a
 811 Dunant|                      már meg is érkezett néhány borotváltképű, kalandos ruházatú férfiú,
 812 Tisz  |                        a világon, mint a tokaji borról. Van egy igen érdekes borászati
 813 Alfold|                        az állán, bepillantott a bőrtarisznyájába a kézibilincsek után, aztán
 814 Alfold|                  mindenféle drótokkal megrakott bőrtáska volt.~A táncmesterséget
 815 Alfold|                         egyszer elnyom az álom, bortól vagy szerelemtől?” De hát
 816 Tisz  |                      tulajdonságai mellett nagy bortolvaj volt. Az öreg gróf a pincekulcsot
 817 Tisz  |                          sem az elegáns francia borügynökök Henry IV. szakállukkal és
 818 Tisz  |                  részéről. Minek jönnének? Az ő borukat már megvette valaki előttük,
 819 Dunant|                        helyet foglalt és minden borzalma mellett igyekezett alaposan
 820 Dunant|                   fürdői publikum eleinte szent borzalommal szemlélte a vörösszeplős
 821 Alfold|                         igyekeztek terjedelmes, bőséges családi szánok a nagyfalusi
 822 Szulof|                     esztendő előtti temetőkben, bőségesen beszélhetnek a nyíri furkó
 823 Dunant|                  mondják, néha oly őstermészeti bőségességgel, hogy a regényírónak csak
 824 Dunant|                       vacsorára - a régi magyar bőségre és olcsóságra már nem lehet
 825 Alfold|                    mindegy, legalább lehet majd bosszantani is valakit, aki elmulasztaná
 826 Alfold|                        hogy is volt igazában; a boszniai okkupáció után amúgy sem
 827 Szulof|                     Bizonyos volt arról, hogy e boszorkánykodások bármelyike nyomban segítene,
 828 Szulof|                     Juliska nem vette igénybe a boszorkánykodást. Se szóval, se szerelem­
 829 Szulof|                         meddig tart annak a vén boszorkánynak az ereje”.~Eszébe jutott,
 830 Szulof|                   dajkája tanítgatta mindenféle boszorkányságokra, amelyekkel a hűtlen férfiakat
 831 Alfold|                     öregemberrel, amikor öklét, botját rázogatva, szakállába mormogott
 832 Dunant|                       kézt kézbe fogva, remegve botorkáltak utána a vár­om­ladékon.
 833 Szulof|                         céduláit a Hársfában. A botos színészek és a proporcióra
 834 Alfold|              csontvázszerűen, kezében egy görbe bottal lépdelt ki a nádasból a
 835 Dunant|                      furmányos szekér, a falusi bricska és hozza visszafelé a múlt
 836 Alfold|                  Nagyfalusyéknál járván, falusi bricskájára felvette elemózsiás kosaraival
 837 Szulof|                        fehér tarlatánban, fehér brokátderékban, fehér atlasszal díszítve; -
 838 Dunant|                   habjai ringatják a gályát, és bronzarcú evezősök izmos karjai húzzák
 839 Dunant|                    szakállú Hubay kamarás olyan bronzszínűvé sült a napon, mint egy szerecsen.
 840 Szulof|                       sem áll! Eloszlik, mint a buborék, s marad, mint volt, a puszta
 841 Alfold|                    folyosójáról fűthető szobái, búbos kemencéi szép kényelemről
 842 Alfold|                         a hirtelen eltávozottak búcsú­sorait keresgélni szokás.
 843 Szulof|                     urak csatlakoztak a reggeli búcsújáráshoz. És a korán kelő környékbeli
 844 Alfold|                          Az országutakat kegyes búcsújárók lepik el, akik pihenésül
 845 Alfold|                          a félbolond vágyakozás búcsúlevelet hagyott otthon az agg­legényi
 846 Dunant|                          az öreg urak jókedvűen búcsúzgattak az ezüsthajú igazgatótól.~-
 847 Alfold|                       utazók mellett.~- Megyünk búcsúzni Halászy Bandi medvéjétől,
 848 Tisz  |                 szerenád, hogy lássa szerelmese búcsúzó képmását a napnyugati határon;
 849 Dunant|                  eszükbe se jutott a szerelem a büró gázlámpája alatt, - egymás
 850 Szulof|                        A tanyasi gazdák a maguk büszke négy lován ugyan még oly
 851 Dunant|                      játssza. Nozdroviczky uram büszkén emlegette: „Én mentettem
 852 Tisz  |                  szőlőket, a magyar földmívelés büszkeségét. Nyolcezer hold szőlőtermés
 853 Tisz  |                    Legnagyobb kincsünk, nemzeti büszkeségünk fölött ülünk tort. Az arany
 854 Szulof|                         a mi fiúnkat, a mi régi büszkeségünket észrevette az ország is! -
 855 Dunant|               bankárjától” jön, holnap nem lesz búfelej­tető, zárt ajtók mögött
 856 Dunant|                    munkának elhallgatás nélküli bugása, másvilágig érő evező­csapása...
 857 Dunant|               papírkosárból előbujtassa és nagy bugyellárisa után tudakozódjék. Az írnok
 858 Dunant|                     majálisnál mélyen benyúlt a bugyellárisába a fürdővendég: általában
 859 Dunant|                  barátkoznak, tehénkét legeltet buja füvén egy katonasapkás gyerek,
 860 Tisz  |                         a tarka köntöst, mint a bujdokló cinke színes mellénykéjét.
 861 Szulof|                    olyanféleképpen, hogy elment bujdosni, elment összeesküdni, kalan­
 862 Szulof|                       élve, a nádak-erek mentén bujdostak és magukat nyíri pajkosoknak
 863 Szulof|                       eltűnni a rozsvetésben.~A buji ördög másféle volt. Éjjel
 864 Dunant|                        is, aki miután többé nem bujkálhatott se kávéházba, se vidéki
 865 Alfold|                    öregedő urak láb­szá­rai­ban bujkáló hasogatás, amely mind sürgősebben
 866 Dunant|                       elől. Ámde az olasz hiába bujkált, apránkint, kis pénzekért,
 867 Dunant|                     kimerült szemek, a víz alól bukkannak fel a levegő után nyíló
 868 Dunant|                   alkonyat pásztorfia; ásítozva buknak be az esti homályba az eddig
 869 Szulof|                        miniszternek meg kellett bukni Nyíregy­házán, mert Vietórisz
 870 Tisz  |                  amelyek minduntalan el akartak buktatni.~(1911)~~
 871 Dunant|                         úrféle, kóborló cigány, bűnbe esett mesterlegény, aki
 872 Alfold|                     lábmelegítő tégla, lábzsák, bunda, rókafejes kesztyű, fül-,
 873 Alfold|                     láncán medvéjét; - füstölgő bundájában, égetten, ordítva futamodott
 874 Alfold|                  csoport farkas, amelynek égett bundáján, kormos pofáján messziről
 875 Szulof|                        legföljebb annyi, hogy a Bundi kocsmánál vagy a cédulaháznál
 876 Dunant|                        titoktartó, láb­nyo­mot, bűnt, lelkiismeretet altatgató
 877 Alfold|                        csak megcsördültek a tam­burások, akikkel az elmúlt éjszaka
 878 Dunant|                   szokása, hogy hagyjon már fel búskomollyá sápasztó gondolataival (
 879 Szulof|                agarászatokat, az ősi udvarházak búskomoly mulatozásait, a hosszas
 880 Szulof|                szomorúságú házikóival, valamint búskomolyságukban szinte egykedvűvé válott
 881 Szulof|                      jött, változékony kedvünk, búskomor magyar szomorú­sá­gunk tükröződött
 882 Dunant|                         igazgatótól.~- Nem kell búsulni, szent atyám, jövőre is
 883 Tisz  |                        ott minden hordó, minden butélia. Aztán mikor a tiszttartó
 884 Alfold|                    gavalléros külsejű hét­decis butéliákba voltak szűrve a borok az
 885 Szulof|                  házakban, lelkekben még mindig bűvösen szomorúak az őszi esték,
 886 Alfold|                    Felső-Tisza mentén volt elég búvóhely, aki láthatatlanná akarta
 887 Szulof|                       mocsaraival, berkeivel jó búvóhelye volt a pajkosoknak. Hát
 888 Dunant|                    maztak a Bakonyba, az ország búvóhelyére. Sobri állítólag baranyai
 889 Dunant|                    Mikhelini urat, nem csupán a búza ára érdekli látogatásai
 890 Dunant|                        nézegetem ennek a talián búzakereskedőnek az emlékét, - nem tudom
 891 Dunant|                         első gavallérjai kitűnő buzgalommal fölváltva táncoltatták Virághalmy
 892 Szulof|                         napestig, mintha mindig buzogna benne az egykori farmerek
 893 Alfold|                         lánykérőbe járnak ilyen cájglival[6], amely olyan könnyűnek
 894 Tisz  |                        áhítat nélkül vette le a cári és más királyi pecséteket
 895 Tisz  |                         boroshordókat. Az orosz cárok és a többi királyok féltékenyen
 896 Szulof|                városvégi temetők, a Bujdosók, a cédulaházak, a városvégi vásárterek
 897 Szulof|                        a Bundi kocsmánál vagy a cédulaháznál etesse-e meg a lovait?~ ~~
 898 Szulof|              vándortársulat kiragasztotta piros céduláit a Hársfában. A botos színészek
 899 Szulof|                       rontsd az egész­ségedet e cefrével, mit itten mérnek.~Már éppen
 900 Dunant|                      mind a négyen egy szállító cég alkalmazottai voltak. De
 901 Dunant|               boldogságos, fáradságos, biztosan célhoz érő élet maradt volna odalent
 902 Dunant|                   kettévágni a hajó orrának, ha céljához egyenes vonalban akar jutni,
 903 Szulof|                        okát, mint a fellegnek a célját, amely a lemenő napot eltakarja.
 904 Alfold|                   farkast, anélkül hogy a kezük célt tévesztene.~- Jól van, -
 905 Szulof|                         pedig ment előre a maga céltudatos útján.~Ebben a városi élet
 906 Szulof|                         korának mond a reminisz­cen­cia: minden nyírségi úrfinak
 907 Szulof|                     korának mond a reminisz­cen­cia: minden nyírségi úrfinak
 908 Alfold|                       vén vadmacskákkal szoktak cicázni. „Inkább lőjenek agyon mint
 909 Szulof|                    mindig ama betyáros külsejű, cifraszűrös, félszemű Vay grófról, akit
 910 Szulof|                    csendesen.~- Antul jobb.~- A cigánnyal pedig a tekintetes úr mulat
 911 Szulof|                  második az állandóan jelenlevő cigánybandáé. A harmadik a kártyázok
 912 Alfold|                     rejtegette itt a szeretőit. Cigánybarnát, tiszaszőkét, vércsevöröset, -
 913 Alfold|                          akik a Népszínház-beli Cigánybáróhoz hason­lítottak külsejükben,
 914 Dunant|                 vendégek pénzén. Bár kártyánál, cigánynál, majálisnál mélyen benyúlt
 915 Alfold|                     sohase éri el az ismeretlen cigányokat, de a kötelessége szerint
 916 Dunant|                        fogadó körül lebzselt, a cigányokért szaladt, vagy segített veszett
 917 Szulof|                         De az árgyélusát! Az én cigányomat ne bántsa senki, mert az
 918 Szulof|                 mindjárt talpra ugrott, hogy új cigányról gondoskodjék. Egy ugrásnyira
 919 Alfold|                    emberre, ők felelnek érte. A cigányság láttára a csendőr mégiscsak
 920 Alfold|                   beszédes, mindent elfelejtető cimborák, a kemence odújából kimászott
 921 Alfold|                    jókedvű utasban holtig tartó cimboránkat véljük, és a gyomor atlétikus
 922 Dunant|                    lelkiösmeret. Talán csak nem cimboráskodik a betyárokkal?~Az öreg mente
 923 Szulof|                     felső végen is csárda volt, címezték pedig „A vén borivó”-hoz,
 924 Szulof|                        padról látni a Hársfához címzett fogadót, amelynek udvarán
 925 Szulof|                   vendégek fogdossák a tölgyfák cincéreit. Az idei nyáron éppen a
 926 Szulof|                        kézilámpásos őszi estéi, cinkefüttyös, ködös reggelei, kisvárosias
 927 Dunant|                         aki a táskát a kikötőig cipeli. - Tél elején, mikor a költő
 928 Dunant|                     turista ruhájuk­ban, szeges cipőjükben, batyuval a hátukon dudorászva
 929 Szulof|                        a kártyás urak lábáról a cipőket, lábukat pedig egy sajtár
 930 Szulof|                        adók emelkedése, a város civilizá­lódása miatt dörmögő gazdákat,
 931 Szulof|               szószékeikre rohannak.~- Nem kell civilizáció, nem kell színház, ha ennek
 932 Szulof|                   megyei uraságokat, valamint a civilizációra hajlamos nyíregyháziakat.~      ~
 933 Tisz  |                     hegyaljai bornak, amilyen a cobolyprémnek. Az egyetlen és elismert
 934 Tisz  |                       az őserdők királyai, hogy cölöpök legyenek valamely építkezésnél.
 935 Alfold|                      vele. Nem hiába hordozta a cókmókjában a vasúti menetrendet. Benne
 936 Alfold|                         cipelnek magukkal egyéb cókmókjaik között.~A tarisznyáról most
 937 Szulof|                Zellmanovicsné céda, kellemkedő, csábító hangját. Azt hogy: „nem
 938 Dunant|                     kopott házikabátjában, papu­csaiban a barna begyű vadgesztenyefák
 939 Dunant|                    lovagteremben megjelenjetek. Csáki Krisztinának, a királyné
 940 Alfold|                   tréfálja őket a medvéjével és csakugyan átvigye a Tiszántúlra, ahol
 941 Szulof|                    ember magáért, jövendőjéért, család­jáért, terveiért, mert az
 942 Dunant|                felismerték, megfogdosták volna, családját földön­futóvá teszi, atyafiait
 943 Dunant|                        a vendégfogadóst tíztagú családjával együtt.~Felelém, hogy nagyon
 944 Tisz  |                      volt, mint az arisztokrata családoknak. Voltak kiszáradt öreg tőkék,
 945 Dunant|                     igazán szép, a közvéle­mény csalatkozott benne, mert hisz néha a
 946 Szulof|                       benne, amice. Igen nagyon csalatkoztunk benne.~A karomba kapaszkodott
 947 Dunant|                   díszesebb annál is, amelyet a csalfa Velence Lajosnak adott ajándékba,
 948 Dunant|                      hisz néha a közvélemény is csalódhatik.~~De azon a nyáron, - amelyről
 949 Dunant|                      rendesen, az öreg páter is csalódott föltevésében, mert már másnap
 950 Szulof|                  mosolygott:~- Hát te is tudod? Csalódtunk benne, amice. Igen nagyon
 951 Dunant|                  megálmodni, az éjbe énekelni a csalogánnyal együtt. Az én szerelmem
 952 Szulof|                   hűtlen férfiakat vissza lehet csalogatni vagy meghódítani. Bizonyos
 953 Szulof|                 vaskeresztes ablakai mögött már csalogatóan hívogatta a pirosas lámpafény
 954 Alfold|                     elnyújtózott a szalmán, nem csalogatta elő a tücsköt, mérges volt.~
 955 Alfold|                        forró vizet készítettek, csalóvasakat állí­tottak ama farkasok
 956 Tisz  |                             Olvasom az országos csapás szomorú részleteit. Tokaj,
 957 Dunant|                    bugása, másvilágig érő evező­csapása... Amíg felsivít a révészgazda
 958 Dunant|                        József, akik majdnem egy csapáson jártak a vándorszínészekkel,
 959 Alfold|                        hogy országos jubileumot csapjon. Mert a hírverés szerint
 960 Tisz  |                      istennyilának éjjel-nappal csapkodni kellene Tokajban és környékén,
 961 Szulof|                         percig látta az urát is csapzott hajjal, kibomlott nyakkendővel
 962 Alfold|                naptárban is felelevenítik még a csárdajubileumot, hogy a kalendáriumból okuljon
 963 Alfold|                   nagyobb baj Magyarországon, - csárdákat lehetett alapítani az országutakon,
 964 Alfold|                         dolog, hogy a kondorosi csárdának megünneplik a százesztendős
 965 Dunant|                        általuk ismert utakon. A csárdásné a csendbiztosnak is szeretője
 966 Dunant|                      jókedvűen!... Egy jóravaló csárdástáncos nem akad az egész fürdőn,
 967 Szulof|                       egy kőhajításnyira esik a csárdától, hogyan mulattatja az urát
 968 Dunant|                     töltés mellett szekereztek. Császárhúst, füstölt kolbászt, kávét,
 969 Tisz  |                        hogyan ifjodtak meg öreg császárok, elaggott püspökök a tokaji
 970 Szulof|               nyíregyházi határban, amely jóval Császárszállás alatt kezdődik és csaknem „
 971 Szulof|                kénytelen volt eladni a gyönyörű császárszállási uradalmat (amelyet hajdanában
 972 Szulof|                        vérmes uraságok, egy-egy csata után a nyerő kártyás nevét
 973 Tisz  |                  képmását a napnyugati határon; csatában járt katona hosszadalmasán
 974 Szulof|                kamataiból éldegélő idősebb urak csatlakoztak a reggeli búcsújáráshoz.
 975 Tisz  |                       modern élet felé. Vadászó csatlósok helyett tót napszámosokkal
 976 Szulof|                    ugyan a nevéről elkeresztelt csatornát, amelyen át a nyírségi belvizek
 977 Dunant|                    megfér a revolver. Hej, hogy csattan, vakít, perzsel majd a pisztoly
 978 Dunant|             sarokasztalhoz e naptól fogva nagy, csattogó vidám­ság költözött. A vacsorák
 979 Szulof|                        sziksavas földdel vagy a csavargó természetű futóhomokkal,
 980 Szulof|                 játszanak az ablak alatt, míg a csecsemő a világra jön. Fűben, fában,
 981 Tisz  |                      országban, ahol az aranyat csekély mértékben és nem nekünk
 982 Dunant|                     Annál is inkább kérem ezt a csekélységet megszavazni, mert itt nyaralnak
 983 Alfold|                      hogy árendással, ispánnal, cseléddel kellő respektussal gorombáskodhassék
 984 Alfold|            kvártélyozhatom a medvédet a lovaim, cselédeim miatt, de majd szorítok
 985 Dunant|                   nyugalomba vonult pincetokok, cselédkenyerek, tejespalackok, savanyúvizek,
 986 Alfold|                        Halászy Bandi medvéje is cselekedte Nagyfaluban, anno ájncban,
 987 Alfold|                         reszketni: de vajon így cselekszik-e mindenki a tisztelt társaság­
 988 Tisz  |                       egy mátyást, amely valaha csempészeké volt. A madár egész lényében
 989 Dunant|                    ismert utakon. A csárdásné a csendbiztosnak is szeretője volt. A csárdás
 990 Dunant|                  szívesen ezt a törvényt a régi csendbiztosok, hisz egész életükben sem
 991 Tisz  |                       fák alatt elhaladnak, oly csendesek, hogy az is meghallatszik,
 992 Tisz  |                   mondanivalóikat, ahol béke és csendesség van, s a nők oly halkan
 993 Alfold|                       fűzzel, az emberhangtalan csendességgel, az ősi álmokkal, a Nyírséggel,
 994 Tisz  |                         más hangon kiáltanak, a csendességnek hangja, a felhőknek színe,
 995 Dunant|                        a sötétségben. A bibliai csendet, az evezők boldog hintáját,
 996 Alfold|                       de még a vágyakozás is (a csendhez szoktatott szívekben), a
 997 Szulof|                         jelentette a főbíró:~„A csendőrökkel a fekete fogatot nyomoztattam,
 998 Alfold|                      teljesítményt vitt végbe a csendőrség, amikor a még félszemmel
 999 Alfold|                       sok volt a rovásán a régi csendőrségnek, de szinte emberfeletti
1000 Dunant|                        intézve, ijedten intette csendre a leányt:~- Hallgasson,
1001 Szulof|                      hogyan tért vissza az öreg Csengeri a nyíregyházi Morgó-temetőből
1002 Szulof|                         Bencsek, a Szocsovok, a Csengeriek megépítették első templomukat,
1003 Szulof|               szántóföld, de ebből csak az öreg Csengerynek jutott, miután halászbérlői
1004 Alfold|                Fehér-piros lófark az ezüsthangú csengő felett a lovak hátán, akármi
1005 Szulof|                      forgatagban most éppen úgy csengős lóval járnak, mint akár