Part

1006 Szulof|                  csöndes”, és szép darab földek cseréltek gazdát. Olyan világ volt
1007 Dunant|                         alföldi puszta csöndjét cserélték föl a fürdőzéssel. Egykedvű,
1008 Szulof|                     volt elég?~(Mert valami kis csetepaté előzte meg az újbor közbejöttét!)~
1009 Szulof|             Mezőssyeknek, Vayaknak, Péchyeknek, csicseri Oro­szok­nak, pazonyi Elekeknek
1010 Alfold|                 mindenét magával hordta, mint a csiga.~Többnyire gyalogszerrel
1011 Dunant|                         bibliai emberek helyett csigavonal alakú szemek jönnek szemközt
1012 Alfold|                         volt a legjobb a tiszai csík az emlékezet szerint? (Nozdroviczky
1013 Alfold|                        kiöntésekben a lékeket a csíkfogáshoz, mert ugyan kinek volna
1014 Alfold|                      hogy a halász bedughassa a csíkfogó nádkévét a lékbe: rendszerint
1015 Alfold|                  Kriptai volt ez, a vén pákász, csíkhalász remete, aki panyókára vetett
1016 Alfold|                        amikor fáradságos volt a csíkhalászat a Tisza mentén, vastag jegeket
1017 Alfold|                         volna kedve a káposztás csíkleveshez, ha egyetlen vendég sem
1018 Alfold|                    Kinek volna kedve egymagában csíklevest kanalazni, ha nem ülne ott
1019 Alfold|                        tudjuk, hogy bevonták őt csikóbőrrel is, de a kisörsi Purgly-kastélyban,
1020 Szulof|                  Szmolárok, Záborszkyak, András­csikok mellett a Steinerek (az
1021 Szulof|                      virgonckodtak, mint fiatal csikók, sőt felmásztak a fákra
1022 Szulof|                   helyén elterülő nádasokból) a csíkokat, halakat, hogy az egykori
1023 Dunant|                    kiáltására, a kerti kavicsok csikordulására, a gesztenyebimbók kipattanására,
1024 Szulof|                         A férfi dühében a fogát csikorgatta és a cigányoknak támadt:~-
1025 Alfold|                        a Fiastyúk leghalványabb csillagáig elért volna.) Tehát Bunczhardt,
1026 Alfold|                         még a pislákoló hajnali csillagok világánál elhagyta Nagyfalut,
1027 Dunant|                     pandúrok virrasztották át a csillagos égboltozatot, betyárok óvakodó
1028 Szulof|                        és a síkság felett rengő csillagtábor miért nem vidít a másvilági
1029 Dunant|                         a maguk megkeresésére a csillagtalan tavaszi éjbe, mint ez a
1030 Szulof|                 városban, amelynek szomorúsága, csillagtalansága, kézilámpásos őszi estéi,
1031 Szulof|                         tollforgatásban lehetne csillaguk a nyíregyházi „öreg­diá­
1032 Tisz  |                         fa törzse, mintha ezüst csillanna meg a félhomályban.~Körülnézek
1033 Alfold|                       szüremlő téli hajna­lokon csillapítószerek után kutattak az ebédlő
1034 Tisz  |                         sem veszi az embereket, csinálják ők tovább a maguk dolgait,
1035 Tisz  |                    patkót, kerékszöget szeretne csinálni az a kalapács.~A falusi
1036 Szulof|                       már tudták, hogy mit kell csinálniuk, hogy a doktor prédikálásának
1037 Dunant|                         hangoztatott:~- Sohasem csinálok többé ilyen marhaságot!~
1038 Tisz  |                 kiküldött pincemesterei. És úgy csinálta meg a bort, ahogyan neki
1039 Alfold|                     volna, előtermett Vencel, a csinos kemecsei vadászlegény, aki
1040 Szulof|                       oly dacosan hajtanak be a csinosodó városba, hogy lehetőleg
1041 Dunant|                       ültek ott sorjában. Antik csipke a nőkön, ragyogó díszruha
1042 Tisz  |                        is meghallatszik, ha két csirke a szomszéd udvaron összevész,
1043 Tisz  |                        kukoricához, amelyet kis csirkéinek szór a gazdasszony az ól
1044 Tisz  |                        emberek helyett majd kis csirkéken, énekesmadarakon, néma nagy
1045 Szulof|                       lovát, hogy egy pár beteg csirkén idejében túladhasson. Egyébként
1046 Szulof|                      Görgei Artúr áruló volt, a csizmadia-színben megbuktatják Fabinyi Teofilt,
1047 Alfold|                     vénvarjú módjára kocsin ülő csizmadiaasszonyoknak tréfaságokat kiáltott. Egy
1048 Szulof|                     hogy felhúztad mérföld­járó csizmáidat, eltemetted őseidet anélkül,
1049 Dunant|                     kivarrott szűre, harmonikás csizmája volt őkelmének is, mint
1050 Alfold|                         nadrágomat, szeg bújt a csizmámba, az eső utolért és jeges
1051 Szulof|                       karomba kapaszkodott és a csizmaszárát veregette a lovaglóostorával.~-
1052 Dunant|                       furcsa vendégeket, széles csizmaszárú öregurakat, akik együtt
1053 Dunant|                         arra, hogy az általános csizmaviselet kiment a divatból - egy
1054 Szulof|              nagyvárosias utcát csináltak, hogy csodájára jártak. A hagyomány szerint:
1055 Szulof|              megfeledkeznél róluk, akik az első csodákat elkövették ezen a földterületen,
1056 Szulof|                         volt, - egyemeletes, de csodálatosan szép épület, a régi Nyíregyháza
1057 Dunant|                      izom­zatnak, a testi munka csodálatossága: folyik az evezés a kompon.
1058 Alfold|                     vendéglősnek.~Úgy aztán nem csodálható, ha az utasember vállára
1059 Tisz  |                      nem lehet kapni. Senki sem csodálkozik. Mindenki nyugodt, mintha
1060 Dunant|                       Nem hiába tulajdonítottak csodás hatást a tó vizének: az
1061 Alfold|                       úgy futottak, hogy az már csodaszámba ment. Mintha szárnyuk nőtt
1062 Tisz  |                     ezüst tükörében a mondabeli csodaszarvas bámulta meg magát, és a
1063 Dunant|                    jóságos nagy mesemondó annyi csodát tett maga is regényhőseivel.~~
1064 Szulof|                      gondolok, mert láttam nagy csöndességben, alvó állapotban, holt vizek
1065 Dunant|                         valamely alföldi puszta csöndjét cserélték föl a fürdőzéssel.
1066 Alfold|                        az utat. A lánc a földön csörgött a medve nyomában. És Halászy
1067 Tisz  |                      forgáccsá lőhetik az ágyúk csövét, meghalhat még egypár millió
1068 Tisz  |                        A mátyásmadár, a szarka, csóka még a hangot is tudja utánozni,
1069 Dunant|                      szerződés. A férfi köteles csókkal, szép szavakkal, kalapokkal
1070 Dunant|                         még nem álmodott költő?~Csókolóznak még a régi padokon, amelyekbe
1071 Alfold|                       tenyeréből és utána kezet csókolt a bátor kisasszonynak. A „
1072 Alfold|                      jókedvükben csináltak. Már Csokonaiból tudjuk, hogy bevonták őt
1073 Dunant|                        viseltek. Új korában tán csókot kapott ez a kabát, de most
1074 Szulof|               kereskedelemhez is, mint a paradi­csom vagy az ugorka. Ez a Popper
1075 Alfold|                    mentéje zsebéből valóban egy csomó cukorspárgát vett elő, amelyet
1076 Szulof|                  sátoralja cigány, akik az urak csomóba rakott ruháit szó nélkül
1077 Tisz  |                       szakáll-bajusz ősz, deres csomóit, a korona arany gombjait.
1078 Alfold|                     nyugalmazott őrnagy lábszár csontja és a pulyka mellcsontja.
1079 Alfold|                         zúzmarás sas-szakállal, csontosán, szárazán, vékonyan, mint
1080 Dunant|                         vízre néznek, a kemény, csontot törő, izmokat végsőkig megfeszítő
1081 Alfold|                    szinte jéggé dermedt arccal, csontvázszerűen, kezében egy görbe bottal
1082 Alfold|                 megállapodtak volna, jön ám egy csoport farkas, amelynek égett bundáján,
1083 Alfold|                      földszinti konyhában olyan csorba poharakban, amelyekből tán
1084 Szulof|                        álmosság ragaszt­ja le a csősz és a falusi földesuraság
1085 Szulof|                     nyírségi homokból, akármint csóválja a fejét a mai olvasó. Azon
1086 Alfold|                        ne jusson eszébe a fejét csóválni!) Szent­írás volt az asszony
1087 Szulof|                       az algimnázium fenntartói csóválták is darab ideig a fejüket,
1088 Dunant|                      mert hisz ő volt a vitéz - csudálkozva csóválta a fejét:~- Vajon
1089 Dunant|                Steinitzot is megunták szapulni, csúfolni, - csak akkor, körülbelül
1090 Tisz  |              megmozdulnak, följebb vagy lejjebb csúsznak, - s egyszerre itt-ott kibontakozik
1091 Dunant|                        mely könnyebb természetű csúzt kívánva egyik-másik kiállhatatlan
1092 Alfold|                      zsebéből valóban egy csomó cukorspárgát vett elő, amelyet útközben
1093 Alfold|                          Alföldi hangok)~~Amint Dabasról a peszéradácsi pusztára
1094 Dunant|                         kisasszony zavarodottan dadogta:~- A szerelem természeti
1095 Szulof|                  teremne az ura, - mert az öreg dajka csak tudta, hogy mire tanítja
1096 Szulof|                      hogy kislány korában, öreg dajkája tanítgatta mindenféle boszorkányságokra,
1097 Szulof|               évtizedeket, tarthatott ezüstlako­dal­makat, aranymenyegzőket,
1098 Szulof|                        még nem tudott magyarul. Daliás zsidók és selyemruhás szlávok
1099 Alfold|                foglalkoznak, a nőknek táncokon, dalokon jár az eszük, holott itt
1100 Alfold|                   üvegek emelgetésével űző, sőt dalolgatással is mulatozó úriemberek,
1101 Szulof|                     akik a férfiaknak az örökös dalt, mámort és jókedvet hirdették,
1102 Dunant|                    nevetésük. A kör közepén ülő dáma - nyilván a királyné - síri
1103 Szulof|                        menyecske, amikor az ura danolásán, cigányok muzsi­káján át
1104 Alfold|                  anekdota-kincstár legszínesebb darabjai termettek e tájon, ahová
1105 Szulof|                       magáénak mondhatni, amely darabka földet elvett testi munkájával
1106 Szulof|                   hosszúnyakú a nóta végén ezer darabra törött a sarokban.~A cigányok
1107 Alfold|                       leg­szorgalmasabb népe. A dáridókat hónapokig tartó munka előzi
1108 Szulof|                      kismiskák voltak ezekhez a dáridókhoz mérten. Bizony, az egykori
1109 Utos  |                          vándorlásain, elmélázó darvadozásain, s leírja mindazt, amit
1110 Szulof|                          Nagykállót, Miskolcot, Debrecent) megelőzi vagy utoléri,
1111 Alfold|                          gavalléros külsejű hét­decis butéliákba voltak szűrve
1112 Szulof|                        benne, bizonyos mértékig dédelgetett, ünnepelt vendégnek érzem
1113 Dunant|                     őket szereti, nem ölelgeti, dédelgeti őket, holott mindig vele
1114 Tisz  |                    Tisza partjait, és a folyóra dehogy ismerne rá az, aki például
1115 Tisz  |                         egy foltot a kék égből. Dél van az órámon, s itt mégis
1116 Dunant|                 esztendő alatt sem.~Az Anna-bál deli táncosai messzi temetőkben
1117 Tisz  |                         fiatal nők; a hold kora délután felkúszik a nyárfák hegyére,
1118 Alfold|                         az állomásokon a tüzes, délvidéki arcok, villogó tekintetek, „
1119 Szulof|                     egymást - szólt vissza nagy dér-dúrral a küszöbről az ajtót bevágva
1120 Tisz  |                         voltak, mint egy nyírfa dereka, és történetük volt, mint
1121 Tisz  |                      magasságból jövő ostromot, derekadról, testedről lesodort minden
1122 Alfold|              szájkosárral és láncon). Klotildka derekához illesztett két kézzel állott
1123 Dunant|                        tapadnak a hídhoz, izmos derekak fájdalmasan össze­gör­nyednek,
1124 Tisz  |                     füstös vashidak szorítják a derekát.~Fönn, a hegytetőn kattog
1125 Alfold|                         A lóhajtó muszkabundája derékban karcsú, mintha az örök fiatalságot
1126 Szulof|                     bálra fehér atlaszszoknyát, derékot s efféle fehér illusiont
1127 Szulof|                     tanítaná az embereket, hogy deréktörő munka helyett politizáljanak,
1128 Tisz  |                    szokás szerint manapság is a derekukon hordják az aranytallérokat
1129 Alfold|                      divatlapok szabásmintái, a derelye sarkantyújával kopírozott
1130 Alfold|                   embermegvetéstől szinte jéggé dermedt arccal, csontvázszerűen,
1131 Alfold|                         a hátuk mögött. Holttá, dermedve kapaszkodott Szarka doktor
1132 Alfold|                       vadászok ellen. Tragikus, dermesztő hatású látvány volt, az
1133 Utos  |                        írva, rajzait különleges derű vonja be. Színpompás, hangulatos
1134 Tisz  |                        a grófi gazdát, mégis az derült ki, hogy nyolcvan palack
1135 Alfold|                  jókedvű és egészséges férfiak, derűs lelkületű nők. Legjobb fiatalkorban
1136 Szulof|                     visszaküldik a más meggyőző­déses szülőiházhoz a szeretett
1137 Szulof|                      vállal­janak a Károlyi- és Dessewffy-uradalmakban. A Szarvasról bevándorolt
1138 Szulof|              Gencsyeknek, Jármyaknak, Jósáknak, Dessewffyeknek, Mezőssyeknek, Vayaknak,
1139 Szulof|                    meleg, puha nyoszolyáját egy deszkaalkotmánnyal. Téli disznó­torozáskor
1140 Dunant|                        a fáradalmaknak e kemény deszkájától. Lepihennek a szíjas, vadmadár-csontú
1141 Dunant|                      nem pedig tunyán pihenni a deszkapadon.~      ~Repülni, utazni,
1142 Dunant|                        lapátot, felemelkednek a deszkáról, amelyen ülnek, aztán ugyanabban
1143 Dunant|                    Jókai úr, akivel ilyenformán dévajkodnak az ég vándorló diákjai,
1144 Szulof|         pogány-tiszteletben tartottak): eltü­ne­dezőben volt. Kataszter, Nyírvíz-szabályozás,
1145 Szulof|                   csillaguk a nyíregyházi „öreg­diá­kok­nak”, mert „verset”
1146 Dunant|               fölkavarta a vért.~A vörösszeplős diadalának tetőpontján Nozdroviczky
1147 Dunant|                         A honfiak és honleányok diadalkapukat állítottak. A női szívek
1148 Dunant|                  szemlélte a vörösszeplős hölgy diadalmas szereplését. A megbotrán­
1149 Dunant|                    rettegett. Nozdroviczky erre diadalmasan vonult be és egész nyáron
1150 Szulof|                        végül a Sóstón rendezett diák-majálisokat se, amelyeknek ugyancsak
1151 Szulof|                    várták a nyíregyháziak, hogy diákcsillaguk a pesti egyetemen megszerezze
1152 Szulof|                         Rajongtak érte, ahogyan diákért talán még nem rajongtak
1153 Dunant|                      dévajkodnak az ég vándorló diákjai, lekiáltanak kertjébe, hogy
1154 Szulof|                         Jóskával, a leghíresebb diákkal.~...Vajon vannak a mai diákok
1155 Szulof|                      hiába rajongtunk érte ifjú diákkorunkban, amikor még Giuseppe álnév
1156 Szulof|                       álommá válott régi magyar diáknak is, aki a hagyomány szerint
1157 Szulof|                        története, a nyíregyházi diákság, a soha vissza nem térő
1158 Dunant|                        beszélgetni az utazóval. Dicsérik tájképeiket, az ostorral
1159 Szulof|                 patakaival az emlékezeté­ben, a dicsérő újságcikkek halmazatával
1160 Dunant|                   Erzsébet királyné, Nagy Lajos dicsőségesen uralkodó királyunk édesanyja,
1161 Szulof|                     költeményéhez, az akadémiai díjat nyert Senki Pálhoz, az egykori,
1162 Szulof|                        egész Nyírség elszomo­ro­dik. Nem tudni ennek az okát,
1163 Szulof|                  minisztert, fokos, tölgyfabot, dikics és bicska járja, ha elkezdődik
1164 Tisz  |                 gránátjainál hatalmasabb erővel diktál a gyászba borult, öltözködni
1165 Szulof|                        kortes években a Nyírség diktálja a divatot; politikai és
1166 Szulof|                       amelyet száz esztendőn át diktált önmagának. Száz esztendő
1167 Szulof|                     megalapítja a ma is virágzó dinasztiát), amelynek központja természetesen
1168 Szulof|                        maga földje. A kisvárdai Diner Gyula kezdte nagyban bérelgetni
1169 Szulof|                         a Klárok, a Bleierek, a Dinerek. Ezeknek beszélhettek a
1170 Szulof|                       hallgatta az idáig hangzó dínomdánomot. Se el nem álmosodott, se
1171 Alfold|                        De ez a kútmester kemény diónak látszott. Olyan egykedvűen
1172 Dunant|                     zsebében, a községházán, a „direktóriumnál” rekvirál előfogatot), a
1173 Szulof|                     műsorukra. Ámde ezek a régi direktorok a kortína lyukain át csakhamar
1174 Tisz  |                       amelyekkel csak azért nem díszeleghetnek az asszonyok, mert hamar
1175 Tisz  |                       reggelenkint új festékkel díszíteni a háztetőket, friss harmatokkal
1176 Dunant|                         A híres gavallérok igen diszkréten viselkedtek, mindig egymás
1177 Dunant|                 pártában és főkötőben.~      ~A díszmagyar-ruhás jövevények lassan közeledtek
1178 Alfold|                       leforgása alatt, mint egy disznókereskedő. A színésztársaság teli
1179 Tisz  |                         harkályok és életteljes disznókondák. A kakasok oly messziről
1180 Alfold|                    bátran az „özvegy”, amikor a disznóölés napját éppen péntekre tette.
1181 Alfold|                 félig-meddig kijózanodjon egyik disznóöléstől a másikig: „Majd felelek
1182 Alfold|                tekintetek, „bácskai” szánkások, disznótor füstjétől kormos tamburások,
1183 Dunant|                         csipke a nőkön, ragyogó díszruha az urakon. Amint közeledtek,
1184 Dunant|                      korszakba, amikor az igazi divathölgy betyárgyereket tartott szeretőnek.
1185 Szulof|                         sohase volt valami nagy divatja a névmagyarosításnak. A
1186 Alfold|                     birsalmaszagú szobájukban a divatlapok szabásmintái, a derelye
1187 Szulof|                    években a Nyírség diktálja a divatot; politikai és hazafias időhullámok
1188 Alfold|               legigézőbb szabásmintáit, pedig a divattal, az akkori puffos ujjakkal
1189 Alfold|                  galambszívű Klotildka elevenen dobálta őket a gyékényes kosárból
1190 Dunant|                         és egy gömbölyű tárgyat dobáltak egymásnak. Az arc nélküli
1191 Dunant|                   Honorius atyának aggodalmasan dobbant meg a szíve: az egyik szoba
1192 Dunant|                   mesterséget, a betyárvirtust! Dobjuk le a köpenyeget. Kettőnk
1193 Dunant|                  kellemetlen utasát a Balatonba dobni - egyszer csak pisztolylövés
1194 Dunant|                     szív kérdezgette még a hajó dobogásával együtt, hogy vajon mi lesz
1195 Dunant|                 állítottak. A női szívek fennen dobogtak. A jókedvű urak összegyűltek
1196 Szulof|                 asszonynál.~Juliska az asztalra dobta a zöld selyemerszénykét.~-
1197 Dunant|                          ha barátja oldalba nem döfi.~- Siessünk Pamutkai úr,
1198 Alfold|                 járomából az ökör piros szemmel döfött felém a szarvával. Kutyák
1199 Alfold|                         Klotildkát.~A medve már döglötten hevert, a körorvos gyorsan
1200 Szulof|                    megbolondulni ennyire, romba döntöd a falut, amely a régi időkben
1201 Dunant|                      egyszer csak pisztolylövés dördül el az erdőben, és a fák
1202 Szulof|                        ha ennek ilyen ára van - dörgik mind a négy temp­lomukban.~~
1203 Szulof|                         hangzott egy bámulatos, dörgő hang, amely folyton azt
1204 Szulof|                     vadászok fegyvere csak néha dörren a kemecsei tavak fölött.~  ~~~      ~~~
1205 Szulof|            Nyíregyházába.~Az öreg Bencs a kezét dörzsölgette, lutheránus-mosollyal várakozott, -
1206 Szulof|                      elment összeesküdni, kalan­dokba kevere­dett, szabadcsapatba
1207 Szulof|                         egyik úriember az ámuló doktornak.~A sóstói fürdő azóta megint
1208 Alfold|                   határban érték utol Bandit, a doktort és Klotildkát.~A medve már
1209 Alfold|                         a bakra, elkapta Szarka doktortól a gyeplőt, aztán belevágott
1210 Tisz  |                     csinálják ők tovább a maguk dolgait, mint megőrült ácsok az
1211 Alfold|               hajlamosak legyenek a vadregényes dolgokra? Ki tudná már manapság,
1212 Alfold|                  amelyekből a szilaj bor terem, dolgos kezek kapálgatják. Félig-meddig
1213 Szulof|                      színészek és a proporcióra dolgozó kóbor színtársulatok körében
1214 Utos  |                      életét. A nehéz verítékkel dolgozók mellett nagy számmal tűnnek
1215 Dunant|                         nélkül bejuthat a költő dolgozószobájába, - nem beszélve a jámborabb
1216 Tisz  |                   időkben is értették annyira a dolgukat, mint manapság, csak az
1217 Dunant|                    amelyek lassankint oldalvást dőlnek a kimerültségtől. Az evező
1218 Szulof|                     lett volna soha semmi baj a dologból, ha egyszer arra nem vetődik
1219 Tisz  |                       tudományos könyvben kevés dologról írtak annyit a világon,
1220 Alfold|                    herberghez, amelynek be volt dőlve a tetője, a vén banya a
1221 Utos  |                    alföldi rónákon, a dunántúli dombok szelíd hajlatán át. A Balaton
1222 Szulof|                       nyomán olykor kifordult a domboldalból egy napkeleti főúr sarkan­
1223 Dunant|                     foglalkoztak. Különösen egy dombos vidéken, ahol a lovak amúgy
1224 Dunant|                        amíg végre elérjük azt a dombot, amelynek ritkás hajzatát
1225 Tisz  |               leskelődve tekint rád egy kanyaro­dónál?...~Azt merném mondani,
1226 Tisz  |                       sok van a rajta ülő tulaj­donságából. A mátyásmadár, a szarka,
1227 Szulof|              nyilvánosan arcul üti Stádion gróf dragonyos főhadnagyot, az akkori miniszterelnök
1228 Dunant|                        a Bakony és lenyú­lott a Dráváig. Erdőben rejtőzve, akár
1229 Alfold|                        kabátja alatt mindenféle drótokkal megrakott bőrtáska volt.~
1230 Alfold|                         poros széllel, feketén, drótos háttal, habos szájjal kaptak
1231 Szulof|              beragasztott ablakkal és tunya moz­du­lat­lanságában. Mintha az
1232 Szulof|                         az udvarházában. A szél dudált, a Tisza kiöntött, a dob
1233 Dunant|                 borongtak, amelyeket nagyapáink dúdolgattak, és a vendégszobákban az
1234 Dunant|                  cipőjükben, batyuval a hátukon dudorászva érkeztek meg esténként,
1235 Dunant|                 egyetlen hetykeség volt rajta), dudoros nyakán, lankadt fülén, préposti
1236 Szulof|                 nyugalommal az asszony.~A férfi dühében a fogát csikorgatta és a
1237 Szulof|                szegénység eregeti ki füstjeit a düledező kéményekből, tyúk módjára
1238 Alfold|                        bakterok a szűrgallérból dünnyögtek utána a községházánál:~-
1239 Dunant|                         temetői utazásáig hiába dugaszolt be vattával. Azt mondták,
1240 Dunant|                       csak egyet fúj, a hal nem dugja ki a fejét, hogy itt énekeljen
1241 Alfold|                       hogy a medvét is ugyanide dugta volna az úrfi, arra nem
1242 Dunant|                       szökkenve, nyögve, feljaj­dulva állnak meg az örök evezők,
1243 Dunant|                      hold ébredt, még egy másik Duna volt látható, valamivel
1244 Alfold|                      minden személyvonaton vagy dunai gőzösön. Ellenben annál
1245 Alfold|                     minden vízimalom kelepelt a Dunán, a harangok hangjai a levegőben
1246 Dunant|               hegytetőre és alant észrevették a Dunát a mélyben, amely mint egy
1247 Alfold|                    feltűnik, hogy emeletes ház, dupla francia tetője kiemelkedik
1248 Tisz  |                        ha aranyszínű, aromás és duplán lepecsételt tokaji bort
1249 Alfold|                        belekerül a körbe. Magam duplázok rá legelőször. A nép nyugalma
1250 Dunant|                   pezsgős­palackok olvasatlanul durrogtak. Sőt hajnal felé a tánc­
1251 Dunant|                         elveszítik minden földi durvaságukat. Megnemesednek a homlokok,
1252 Dunant|                    perbe fogják azt is, aki nem dúsan és bőven főzet vala a messzi
1253 Tisz  |                       ad búvóhelyet a nemes- és dúvadnak. A Tisza éppen olyan tündöklő,
1254 Dunant|                   tavasszal, ama régi tavasszal duzzadt volt a táska, csak a szív
1255 Alfold|                 mulatságon. Mintha több kedvre, duzzadtabb kedélyre volna szüksége
1256 Szulof|                      haladó Nyíregyháza leend a duzzogó Nagykálló mellőzésével.
1257 Alfold|                ebédlőbeli pipafüstön kívül. Már ebéd után meg lehetett állapítani,
1258 Alfold|                    Nagyfalusy-ház regénybe illő ebédéivel és vacsoráival mulattatta
1259 Alfold|                        üdvözli a zsíros, hosszú ebédeket.~      ~ ~Jó vendégfogadó
1260 Dunant|              végrehajtók gondolkoztak azon, hol ebédelnek, de a kapunak egyszer mégiscsak
1261 Alfold|               csillapítószerek után kutattak az ebédlő pohárszékében. „Nem tudok
1262 Alfold|                       legegyszerűbb kifogása az ebédlőbe vetődő vendégnek a már talpon
1263 Alfold|                        külső időjárásból is, az ebédlőbeli pipafüstön kívül. Már ebéd
1264 Alfold|                 atyjukat és a vendéget, hogy az ebédlőt darab időre elhagyják, amíg
1265 Alfold|                      nyakába a szalvétát a déli ebédnél? Vannak bizonyos eledelek,
1266 Dunant|                      talán nem változott, de az ebédre és a vacsorára - a régi
1267 Szulof|                     utcákon éjszakánkint a gond ebei vonítanak a holdvilág felé,
1268 Alfold|                         torkon kapta, amikor az ébredezni kezdett volna. A csendőr
1269 Szulof|                     hazafiakat, Nyíregyházán az Ébredjünk! című hetilapban évtizedekig
1270 Dunant|                       hegyeken túl, ahol a hold ébredt, még egy másik Duna volt
1271 Alfold|                    vendégnek a már talpon levő, ecetvirágarcú, téli alma frisseségű Klotildka
1272 Dunant|                       nézte le a boros és sörös edényeket sem, amelyeket a gazda akasztott
1273 Dunant|                 dicsőségesen uralkodó királyunk édesanyja, kegyelmesen megengedi,
1274 Szulof|             algimnáziumnak. Nyíregyházi fiú, az édesanyját mindenki ismeri a városban,
1275 Tisz  |                        napsugár visszarepült az égbe, s idelenn újra sötét lett:
1276 Tisz  |                  itt-ott látni egy foltot a kék égből. Dél van az órámon, s itt
1277 Szulof|                        új nap kínálkozik fel az égboltozaton, hogy újra meg újra nekilóduljon
1278 Dunant|                    virrasztották át a csillagos égboltozatot, betyárok óvakodó tüzet
1279 Dunant|                       esett bántódása. Idejében egérutat vett. Szép vagyonkát hagyott
1280 Alfold|                   kormos tamburások, jókedvű és egészséges férfiak, derűs lelkületű
1281 Dunant|                          aki takarékosságból és egészségi szempontból gyalogszerrel
1282 Szulof|                     páternek. Használ a kúra az egészségnek, de rontja a kártyajátszást -
1283 Dunant|                       írt nekik, hogy a tó vize egészségtelen lett, majd a vendégszobák
1284 Szulof|                        idejük van arra, hogy az egészségükre gondot fordítsanak. Visszavonult
1285 Alfold|                            füstölgő bundájában, égetten, ordítva futamodott az mellette,
1286 Alfold|                        szürke füst, mint valami éghez alázatoskodó fohászkodás,
1287 Dunant|                       homlokok, belső fényekben égnek a szemek, alkonyati aranypírban
1288 Alfold|                         ugyanis, hogy amikor az égő nádasból már kitakarodtak
1289 Szulof|                       uram! Otthon tele a pince egri bikák vérével, kora téli
1290 Alfold|                      azon voltak, hogy útközben egy-kétszer felboruljanak a szánkóval,
1291 Szulof|                 felkeltek volna helyükről, hogy egy-kettőt forduljanak Vietórisz Jóskával.
1292 Dunant|                      Olyan szép nők gyűltek itt egybe a nyári fürdőzésre, hogy
1293 Tisz  |                       Nagyorrú, igen nagyszemű, egybefolyó bajusz-szakállas orca volt
1294 Tisz  |               nyugtalankodnak ez idő tájt, mint egyébkor. A húsvéti fák (amelyek
1295 Szulof|              százesztendős Nyíregyháza azért is egyedülálló, mert nem fulladt ki talán
1296 Dunant|                         maga mellé szoktatta az egyedülvalóságot kereső Jókait. (Róza asszony
1297 Alfold|                    sűrűbben láthatjuk azokat az egyemberes vagy legfeljebb kétemberes
1298 Szulof|                    éppen amolyan líceum volt, - egyemeletes, de csodálatosan szép épület,
1299 Dunant|                       hajó orrának, ha céljához egyenes vonalban akar jutni, a kocsilovak
1300 Dunant|                   vásáros szeme, az országútról egyenesen az erdőbe lehet lépni. Bár
1301 Szulof|                       muzsikálást, félóra múlva egyenként besompolyogtak „A vén borivó”
1302 Tisz  |                     ifjú Tisza szilaj nyergében egyenkint nyargalnak le a hegyek néma,
1303 Szulof|                      hogy diákcsillaguk a pesti egyetemen megszerezze a tanári oklevelet (
1304 Tisz  |                     akik mindig voltak s mindig egyformák voltak. Akiknek arcvonásait
1305 Szulof|                    mézes szóval a vendégeket, - egyformán udvarolnak neki gubás emberek,
1306 Dunant|                betyárkalandom se volt.~No de az egyhangú erdei utat szerencsére mégis
1307 Tisz  |               szőlőtőkét, amely Kossuthtal volt egyidős, sokáig mutogatták Tokajban.
1308 Szulof|                        lenyestük a híradást. Az egyiket eltette öreg levéltárosunk
1309 Tisz  |                        nézték ott a nagy fában. Egyiknek-másiknak süveg volt a fején, volt
1310 Tisz  |                        puszit...” - írja valaki egyiptomi hieroglifekkel. A tél és
1311 Alfold|                   kemény diónak látszott. Olyan egykedvűen feküdt a szalmán, mintha
1312 Szulof|                        búskomolyságukban szinte egykedvűvé válott lakosaival ott húzódik
1313 Alfold|                        csak akkor számított, ha egykoron felesége „előttemezte”?~
1314 Dunant|                       sudár fatörzse. Egyforma, egykorú, egy testvér itt minden
1315 Alfold|                     jóformán a házból se tudott egymaga kilépni. Csak a rosszhiszemű
1316 Szulof|                         más mindenki eltéved az egymásba épített házak, kerítések,
1317 Dunant|                különböztetni: a Nemzeti Színház egynémelyik előadásán járnak ilyen öltözetekben
1318 Tisz  |                     ágyúk csövét, meghalhat még egypár millió ember: az évszak,
1319 Tisz  |                        családi kincsekről, hogy egytől-egyig - hamisított borok.~Jajszótól
1320 Alfold|                        kínálgassa.~- Nem árt ez éhgyomorra! - mondta.~      ~A puskások,
1321 Szulof|                 majálisrendező voltam a Sóstón, Eisenberger zsidó létére tönkrement,
1322 Alfold|                       rajta nem múlott, hogy az éjfélig tartó vacsorák után is akadtak
1323 Alfold|                   felvágatlanul feküdtek még az éjiasztalka gyertyatartója körül. Akinek
1324 Szulof|                   megirigyelhette volna.~Már az éjszakába fordult az idő, amikor az
1325 Alfold|                 nevetett.~Gyógyszerésznek rossz éjszakája volt. Megszokta, hogy útitársai,
1326 Alfold|                        kertből a házba, mert az éjszakák hűvösödnek, a kocsmaajtó
1327 Szulof|                  muzsikaszó mellett töltötte az éjszakákat. A régi balatonfüredi mulatságok
1328 Szulof|                        kártyázok gibiceié, akik éjszakáról éjszakára itt ültek a kártyázok
1329 Alfold|                        Ilyenkor nagy élvezettel ejtette ki a száján Püspökladány
1330 Dunant|                      teszi, atyafiait szégyenbe ejti. Még az orgazdasággal is
1331 Szulof|                         különböző részeiből, az eke szarva mellől szállingóztak
1332 Szulof|                         a vásáros Debrecen közé ékelődik be földrajzi fekvésénél
1333 Tisz  |                        emberi arcot a fatörzsbe ékelve, ahonnan figyelőn, mozdu­
1334 Tisz  |                         lesodort minden királyi ékességet, kincset (a földkerekség
1335 Szulof|                        tájra irányította, és az ekevas nyomán olykor kifordult
1336 Szulof|                      nomád tirpákoknak, akik fa­ekével, de szemrevaló lovakkal
1337 Dunant|                 fürdőhelyen. A messzi Alföldről ekhós szekereken hozták el a szép
1338 Szulof|                         tanyai gazdákat nevezik ekkoriban), hogy a rendkívüli diák „
1339 Dunant|                       om­ladékon. A hold, amely eközben az ég közepéig ért útjában,
1340 Dunant|                végigélni. Manapság már senki se él, aki a Bakony nevezetességét:
1341 Dunant|                    útnak.~  ~~~      ~~~  Vajon él-e még a szerelem e bús időkben,
1342 Dunant|                      koponya. Ijedtében csaknem elájult a kisasszony, de már késő
1343 Alfold|                 jókedvét azoknak, akik 1927-ben elandalognak azon, hogy Kondoros határában
1344 Alfold|                   szerény külsejükkel messziről elárulják népies származásukat.~Okos
1345 Tisz  |                        elő, hogy a tolvaj kutya elárulta gazdája tolvaj tulajdonságát.
1346 Dunant|                         nagyvilágias modorukkal elárulták, hogy nem valamely alföldi
1347 Szulof|                       töredezett lábú székeken, elárvult asztalokon, almáriomokban,
1348 Alfold|                        térségre, itt könnyebben elbánunk velük, ha közelünkbe jönnek.~
1349 Dunant|                  Mostanában akadna elég téma az elbeszélgetéshez. És lám, a kocsis egész
1350 Dunant|                          megsúgta nekik a szél, elbeszéli az eső, lekiabálta a magasból
1351 Alfold|                        alá temetett. A gyalogút elbódorgott velem, mint valami eszeveszettel.
1352 Dunant|                         sincs. Aki ismeretlenül elbódorog benne, a harmadik vármegyében
1353 Szulof|                      választó nyírségi falvakat elborongta? Itt sokáig éltek abból
1354 Alfold|                     medvéjétől kell voltaképpen elbúcsúzni, mielőtt átmenne vele a
1355 Dunant|                   törvények igazságtalanságától elbujdosott fiatal legény, aki nemegyszer
1356 Alfold|                              Szakadhatott a hó, elbújhattak a nádasok, országúti csárdák,
1357 Alfold|             kisasszonyokat amúgy sem látni, úgy elbújnak birsalmaszagú szobájukban
1358 Utos  |                          amely Krúdy írásait is elbűvölővé varázsolja. Akár a tóparti
1359 Tisz  |                     Sorra vettem az arcokat, az elbűvölt királyt és kíséretét, s
1360 Alfold|                      jöttek a betyárgyerekek és elcsalogatták a vén úrtól a fehérnépeket.
1361 Dunant|                        és a sarokasztalnál újra elcsendesedett minden. Hubay Miklós naphosszat
1362 Szulof|                  születik ilyen ostoba ember? - elcserélte meleg, puha nyoszolyáját
1363 Szulof|                   eszébe juthatnának egy tunya, elcsitult falusi nemes embernek, midőn
1364 Tisz  |                madarakat magas állomásaikon. Az elcsöndesedett, elnéptelenedett falusi
1365 Alfold|                 lelkében még élénk képecskékben éldegélnek a népdalok, a kéz mindig
1366 Szulof|                 kereskedők, vagyonuk kamataiból éldegélő idősebb urak csatlakoztak
1367 Alfold|                        vendégei már réges-régen eldöcögtek a maguk alkalmatosságaival
1368 Dunant|                    akiknek maga a költő sietett elébük kopott házikabátjában, papu­
1369 Alfold|                        ebédnél? Vannak bizonyos eledelek, amelyeknek jóízű fogyasztásához
1370 Tisz  |           aranytallérokat bőrhevederben, sem az elegáns francia borügynökök Henry
1371 Dunant|                 bankáromtól” jövök - mondogatta elégedetten, mikor Mikhelini urat sikerült
1372 Tisz  |                    falusi uraság - itt meg kell elégedni gyertyával. Az eleim gondos
1373 Alfold|                 utazásáról, gazdája is meg volt elégedve magával, mert senki se szekírozta
1374 Dunant|                       még az otthon maradtak is elégségesek volnának ahhoz, hogy fölvirágoztassanak
1375 Dunant|                  engedjen Veszprémbe? Vajon meg­elégszik-e a kikalkulált summával?
1376 Alfold|                       előbb-utóbb beszélgetésbe elegyedtek vele. Nem hiába hordozta
1377 Tisz  |                         elégedni gyertyával. Az eleim gondos emberek voltak. Eltették
1378 Dunant|                      gondtalan nyarat töltöttek eleink, korántsem arravaló helyek
1379 Dunant|                        pedig csak a múlt század eleji nótákat ismeri, mert a divatos
1380 Szulof|                  csicseri Oro­szok­nak, pazonyi Elekeknek nem volt szükségük névmagyarosításra,
1381 Alfold|                            A betyárok? Hát csak eléldegéltek valahogy a közönség jóvoltából
1382 Alfold|                         egyházi teendői vannak: élelmes kereskedők ütnek össze baráti
1383 Alfold|                  ellátott süveg. Puska, kulacs, elemózsia, szalma-széna, asszony,
1384 Dunant|                        asszony egy kamrára való elemózsiát hoz magá­val, drágalátos
1385 Dunant|                        mint nagyanyánk korában. Elemózsiával megrakodva indul el otthonából
1386 Utos  |                biedermeieres alakjai toppan­nak elénk, mindig ott érezzük ezekben
1387 Alfold|                      cigányok után, amíg azokat elérheti. Hej, de nehéz volt ilyenkor
1388 Dunant|                    hegynek-völgynek, amíg végre elérjük azt a dombot, amelynek ritkás
1389 Alfold|                        leghalványabb csillagáig elért volna.) Tehát Bunczhardt,
1390 Dunant|                         ezüstösen fénylett. Már elérték a várat és annak egykori
1391 Szulof|                        vármegye a friss, eleven életben pezsdülő Nyíregyházába.~
1392 Tisz  |                      úgy eltávolodik a „modern” életből (amelyhez már javában közelgett),
1393 Alfold|                      Mindenki megtalálta a maga életcélját, aki ide vizitbe járt, mégis
1394 Szulof|                     Sóstó kultiválását tűzte ki életcéljául és a fürdő megnyitásának
1395 Tisz  |                     nagyjában hasonlít a régiek életéhez, amelyről gyermekkorában
1396 Dunant|                számítgatja-e magában a kioltott életeket?~A vén betyár mozdulatlanul
1397 Dunant|                     szomorúan látom, hogy egész életemben hiába fogok görnyedni az
1398 Utos  |             szeretetéről számol be. Végigtekint életén, vándorlásain, elmélázó
1399 Alfold|                evőeszközöket sorozás alá vette, életfogytiglani börtönt ígért a kályhafűtőnek,
1400 Szulof|                kisvárosias gondolatai, magányos életmódjai elől most harminc esztendeje
1401 Dunant|                      takarékosság jellemezte az életmódot. Jaj lett volna annak a
1402 Alfold|                    füttyentését hallhatja? Nagy életmozgalom, ha a nappal alvó vadludak
1403 Alfold|                       hogy mindenét elvesztette életpárjával. Nincs annak kedve még a
1404 Szulof|                      szinte reménytelenül józan életprogram mellett is úgy növekedett
1405 Szulof|                         sebet, midőn vagyon- és életpusztító munkáját végezte. Szegény
1406 Dunant|                      Bakony.~Sobri és a többiek életrajzából tudjuk, hogy a betyárok
1407 Szulof|                       azért úgyse kár, mert nem életrevaló, - mondták a nyíregyháziak.
1408 Alfold|                         az utóbbi száz esztendő életriasztó, léleksötétítő, elmeháborító
1409 Tisz  |                   cincérek, serény harkályok és életteljes disznókondák. A kakasok
1410 Dunant|                      Mihályt Komáromból, akinek élettörténete lassan úgy kidagasztotta
1411 Alfold|                        a közeli Bakonyban cifra életű legények átkozódtak az őszi
1412 Alfold|                    nádasból. Akik akkor látták: életük végéig nem felejtik el;
1413 Dunant|                       csendbiztosok, hisz egész életükben sem tettek volna egyebet,
1414 Alfold|                          még akkor se, ha egész életünket az elmúlt száz esztendő
1415 Dunant|                         mellett bizonyára olyan életuntan üldögélt, mint a legtöbb
1416 Alfold|                     tovább mentek volna a maguk életútjain, - akadt a vendégjárásban
1417 Szulof|                    faszínház, amelynek gerendái életveszélyesen recsegtek-ropogtak, amikor
1418 Dunant|                        a vörösszeplős parfümjét elfájta a tóparti szél, és a sarokasztalnál
1419 Alfold|                         mögött, mint egy kutya. Elfáradt már a kérdezősködésben,
1420 Szulof|                        át tévelygőnek, az útban elfáradtnak, megszomjazottnak. Azon
1421 Dunant|                          színekért, a halálosan elfárasztott testből kiválik a lélek
1422 Dunant|                       is regényhőseivel.~~Jókai elfeledte a szenvedések telét és alig
1423 Dunant|                     régi mesterségbe. Nem lehet elfelejteni a veszedelmes, szabad, dologtalan
1424 Alfold|                        vidám, beszédes, mindent elfelejtető cimborák, a kemence odújából
1425 Alfold|                     tréfákat rosszul mondta el, elfelejtett megjegyzést tenni az országút
1426 Szulof|                      szilvafák már sóhajtani is elfelejtettek.~~Valamikor a Bakony, a
1427 Dunant|                     kedvesem, én bizony már rég elfelejtettem...”~Akkor történt, hogy
1428 Szulof|                        polgárnak pedig az, hogy elfoglalja a maga helyét a Morgó-temetőben,
1429 Dunant|                     válnak levegővé és helyüket elfoglalják az emberi törzsek, amelyek
1430 Dunant|                       gyengébb. A bűvös látvány elfoglalta a kirándulókat, amint kimerülten
1431 Dunant|                        lecsaptak a fürdőhelyre, elfoglalták a fürdőt, és ugyancsak zsörtölődtek
1432 Alfold|                   kapitány (aki elevenen akarta elfogni a medvét, mert saját bevallása
1433 Tisz  |             tengerfenéken. A boltban minden nap elfogy valamely régi portéka, amit
1434 Szulof|                       annyira okossá lett, hogy elfutott az ablaktól, pedig tudta,
1435 Szulof|                     lehetőleg minden alkalommal elgázoljanak valakit vagy valamit, de
1436 Dunant|                        szívzsibbasztó, mindenre elgon­dol­koztató a figurája,
1437 Dunant|                       írnok körmeit farigcsálva elgondolhatta, hogy mily izgalmas napok
1438 Alfold|                  akarnának pillantani, bizonyos elgondolkozás után hajtották fel a konyakot,
1439 Szulof|                     közbe. - Nagy baj.~A főbíró elgondolkozott. Majd sokára így dünnyögött:~-
1440 Szulof|                      szívben, hogy némely férfi elhagyja tiszta, kedves, szerelmetes
1441 Alfold|                     hogy az ebédlőt darab időre elhagyják, amíg a takarítás, szellőztetés
1442 Szulof|                         májorok miatt a hitüket elhagyták.~Miután e vidék többi lakosságának,
1443 Tisz  |                        nyurga, kopasz fák alatt elhaladnak, oly csendesek, hogy az
1444 Dunant|                   Mikhelini úr vidékre utazott. Elhalaszthatatlan üzleti teendőkben.~  ~~~      ~~~
1445 Tisz  |                  kalapálása olyan feltűnőség az elhalkult tájon, mint régi időben
1446 Dunant|           leszállhatatlan kerengése, a munkának elhallgatás nélküli bugása, másvilágig
1447 Tisz  |                     tiszttartó esetét kár volna elhallgatni. Régi grófi familiánál szolgált
1448 Dunant|                         le az óra a többi közé, elhalványodik az emlék, mint a felhő a
1449 Szulof|                      beléje szeretett. Az addig elhanyagolt szabolcsi uradalmak a bérlők
1450 Szulof|                        életet tovább folytatni. Elhanyagolta az apák sírdombját, és tunyán
1451 Alfold|                      szegényember létére még az elhasznált patronokat is összeszedte,
1452 Dunant|                           egymás kezét fogták s elhatározták, hogy egy percig sem válnak
1453 Szulof|               belsejükben virítanak és lélekben elhervadnak, sárga nyírfalevél lesz
1454 Alfold|                        medvémet meglátják. Hogy élhettek meg itt hajdanában a szegénylegények?~-
1455 Alfold|                  helyiségekben szokás. Ott majd elheveredhet a medvéd, amíg kedved van
1456 Alfold|                    mulatságnak meséjét szívesen elhittük, ha egyszer is meg­fordultunk
1457 Tisz  |               ráerőszakolni akarná a tavaszt az elhitványult világra, érdektelenül hintáztatja
1458 Dunant|                      magyar mitológia, mint egy elhomályosodott ezüst páncél valamely ezer
1459 Tisz  |                     esztendőre gyümölcs az idén elhullajtott könnyekből?~(1910)~~
1460 Alfold|                       amelyért annyi leánykönny elhullott Magyarországon.~Másszor
1461 Dunant|         szétugrasztottak. Elmentek biztonságba, elhúzódtak messzire, amíg a Bakonyban
1462 Alfold|                       emberismeret gyermekkorát éli, minden jókedvű utasban
1463 Tisz  |                     tájon csak a varjak, csókák élik régi életüket. Fészket raknak,
1464 Dunant|                        előveszi a vén betyár és elindul az új bandába. Máskor pandúrrá
1465 Szulof|                      Szarvas, ahonnan valamikor elindulának a nyíregyháziak ősei, hogy
1466 Dunant|                        poétázgató ember bízvást elindulhatott utazási tőke nélkül a régi
1467 Szulof|                      nem térő örömök, kalandok, eliramlott érzel­mek története. Ebben
1468 Tisz  |                   cobolyprémnek. Az egyetlen és elismert magyar világcikk, a tokaji
1469 Dunant|                      Királyi hatalmunknál fogva elítéljük őt. El kell neki mondania
1470 Dunant|                         egész fürdőn, az utolsó eljegyzést pedig éppen három éve ünnepeltük
1471 Tisz  |               gazdasszony az ól előtt.~A tavasz eljön és drága, erőszakos, rendbontó
1472 Tisz  |                     között termett kő. Ha pedig eljönnek azok a külföldi kereskedők,
1473 Szulof|                 Nyíregyháza, de messzi vidékről eljöttek a magyarok, ha híre futamodott,
1474 Dunant|                          szent atyám, jövőre is eljövünk.~Honorius atya tisztalelkű
1475 Dunant|                    napsugár utolsó sarkantyúját elkapni a hullámon...~Fütyülve venni
1476 Alfold|                         Majd felugrott a bakra, elkapta Szarka doktortól a gyeplőt,
1477 Szulof|                    rengeteg pénz, amit a Sóstón elkártyáztak? Hiszen nehéz tízezrekkel
1478 Szulof|                     szökjön meg a városból). Az elkényeztetett asszonyság egy bál alkalmával
1479 Szulof|                         gyermekfantázia könnyen elképzelhetett az ablakok mögé egy rejtelmes
1480 Tisz  |                         faluvégi hangba könnyen elképzelhette a merengő: ősei megérkezését,
1481 Szulof|                    megépíttette ugyan a nevéről elkeresztelt csatornát, amelyen át a
1482 Alfold|                  homlokomra írva, hogy mindenki elkerült, akivel úton-útfélen találkoztam.
1483 Alfold|                     csak abból a szempontból is elkerülték az „özvegy” kisasszonyos
1484 Alfold|                   pisztoly szemébe se nézni, ha elkések erről a vadászatról.~Az
1485 Szulof|                     esdeklésre. Barinkay főbíró elkeseredve mondogatta:~- Ha lehetne,
1486 Szulof|                      dikics és bicska járja, ha elkezdődik az alkotmányos küzdelem...
1487 Szulof|                         amikor valamelyik gibic elkiáltja magát:~- Jön Ungerleider
1488 Szulof|               mesemondások: - a magyar fantázia elkódorog az országhatárt jelentő
1489 Dunant|                     adni.~Mózsi addigra ugyanis elköltötte az útonállásért kapott előleget.~
1490 Tisz  |                         tölgyfaerdőség, ahonnan elköltöztek a bajuszos cincérek, serény
1491 Tisz  |                    midőn az bűnös cselekedeteit elköveti. Én láttam egy mátyást,
1492 Tisz  |                         beköszöntével a világra elkövetkeznek. Nem figyelik meg az emberek,
1493 Szulof|                    róluk, akik az első csodákat elkövették ezen a földterületen, amely
1494 Dunant|                        költeményekért lakása és ellátása volt a fürdőn.~- Vinczédi
1495 Szulof|                         kaptak ott kedvezményes ellátást a jubiláló Nyíregyháza város
1496 Szulof|                 Nyíregyházára szállít, és innen ellátják az akkori legjobb gazdasági
1497 Dunant|                      szép szavakkal, kalapokkal ellátni a nőt, amiért a nő hűséget
1498 Alfold|                       fül-, áll- és nyakvédővel ellátott süveg. Puska, kulacs, elemózsia,
1499 Szulof|                         marhával évtizedeken át ellátta a nyíregyházi mészárosokat
1500 Szulof|                      hogy egy-egy magyar táncot ellejtsenek Vietórisz Jóskával, a leghíresebb
1501 Dunant|                     tenni a szívet, birkózni az ellenálló vízzel, legyőzni a vasvillásszelet,
1502 Alfold|              személyvonaton vagy dunai gőzösön. Ellenben annál sűrűbben láthatjuk
1503 Alfold|                         mindig ellene irányuló, ellenséges értelmet tulajdonított a
1504 Alfold|                  beléptem az erdőbe, a nagy fák ellenségesen mértek végig, mintha valamennyien
1505 Dunant|                       de ilyenkor mégsem tudott ellentmondani az ördög incselkedésének,