Part

1506 Tisz  |                        bár különböző fajtájúak, ellesik egymás tulajdonságait, hason­
1507 Szulof|                     magam is emlékszem Tiszainé Ellinger Ilonkára, egy gömbölyű,
1508 Dunant|                 emlékezés számára, mint a gyufa ellobbant lángjából a vak éjszakában.~      ~
1509 Alfold|                   lépegetni Gyógyszerészt. Majd elmarad, ha megunja magát.~Még alig
1510 Dunant|                         aki a holdvilágos esték elmaradása miatt panaszkodott éppen
1511 Dunant|                megnemesedtek a nagy út mélyein: elmaradnak a sötétségben. A bibliai
1512 Alfold|                   szerésznek.~~Másnap a suszter elmaradt, ketten folytatták az útjukat.~
1513 Alfold|                     életriasztó, léleksötétítő, elmeháborító eseményei közül megszólal
1514 Szulof|                      novemberi köd telepedik az elmékre, a szívekben visszhangzik
1515 Utos  |               Végigtekint életén, vándorlásain, elmélázó darvadozásain, s leírja
1516 Szulof|                     sorok írója is, sajnos soha elmélyülni nem tudó műveltségét is.
1517 Dunant|                       gondolatai, amikor nyáron elmenekedett Veszprémből az üzlettelenség
1518 Tisz  |                     illata kezd lenni; a hegyek elmerengenek a látóhatáron, mint terhes
1519 Szulof|                      amelyeken a magyarok lelke elmerengett. Manapság, amikor körülnézünk,
1520 Dunant|                        evező ember, az evezésbe elmerült, szinte átváltozott ember
1521 Tisz  |                        ki merné nyugodt szívvel elmondani közöttünk, hogy ivott valódi,
1522 Szulof|                     másféle lesz a történet, ha elmondjuk, hogy az özvegy Sáriné -
1523 Szulof|                          mi újság a központban?~Elmondtam mindent, ami éppen eszembe
1524 Szulof|                      ült a bakon.~Persze ez így elmondva éppen olyan valószínűtlennek
1525 Szulof|                                A gyerekkoromban elmúladozó kurtanemesség múltakon való
1526 Alfold|                     bosszantani is valakit, aki elmulasztaná az első lövést.~- Vencel,
1527 Dunant|                   pénzekért, apró kölcsönökért, elmulaszthatatlan fizetni valók vállalásáért
1528 Dunant|                      mögött. A test többi része elmúlik, levegővé, láthatatlanná
1529 Szulof|                    asztalfiókjában akkor is, ha elmúlnak e napfényes, vénasszonyok
1530 Szulof|                       az egykori, de még ma sem elmúlott Nyíregyházához leginkább
1531 Tisz  |                        óriások világa.~Mindenek elmúltak vagy megváltoztak, amelyekről
1532 Dunant|                      volt már, a járása is igen elnehezedett, már csak az érdekelte,
1533 Szulof|                       idevaló emberek éppen úgy élnék a nyarat és az őszt, mint
1534 Tisz  |                állomásaikon. Az elcsöndesedett, elnéptelenedett falusi tájon csak a varjak,
1535 Szulof|                        esett.~A férfi zavarában elnevette magát.~- No hát, jól van.
1536 Szulof|                       kálvinista Róma”) mellett elnevezik őt „lutheránus Rómának”,
1537 Szulof|                         nyíregyházi törvényszék elnökét és más előkelő úriembereket
1538 Szulof|                        Társulat (Dessewffy gróf elnöksége mellett, miután a gróf egy
1539 Alfold|                        Mi lesz vele, ha egyszer elnyom az álom, bortól vagy szerelemtől?”
1540 Alfold|                       megbukott a tudományával, elnyújtózott a szalmán, nem csalogatta
1541 Dunant|                        jegyeztetik föl, hogy az előadás után Lenkeházy gróf ünnepélyesen
1542 Dunant|                     Nemzeti Színház egynémelyik előadásán járnak ilyen öltözetekben
1543 Alfold|              menetrendből nem lehetett olvasni, előadni szép utazások történetét,
1544 Tisz  |                         már folytatódott az arc előbbeni vonalaiban. A napsugár visszarepült
1545 Dunant|                    látható, valamivel kisebb az előbbinél, de fényességre, ragyogásra
1546 Dunant|                  Mikhelini urat a papírkosárból előbujtassa és nagy bugyellárisa után
1547 Alfold|                     volna az égre. Gyógyszerész előcsalogatta a tücsköt odvából s az fél
1548 Alfold|                    útitársait, amivel tudta: az előcsalt tücsökkel.~Az egyik hálótárs
1549 Jegyz |                   halastó, tóviz.~  [2] egyházi elöljáró (román)~  [3] épp azáltal~  [
1550 Dunant|                        fiákeren érkezett meg az elöljárósági intéssel, amely szerint
1551 Dunant|                      tüzet raktak, és kezdődött elölről a régi élet, hisz a Bakony
1552 Dunant|                        direktóriumnál” rekvirál előfogatot), a forspont tehát jó darab
1553 Szulof|                       hogy úgynevezett „zsinór” előfordul egy éjszaka száz is.~~Urak,
1554 Alfold|                        nádasok környékén mindig előfordulnak rejtel­mes dolgok, - olyankor
1555 Alfold|                      kiugrott az ágyból. - Majd előkerítem én a medvét, csak a mérnö­
1556 Dunant|                amelyeket a fogadósnék a sütőből előkerítettek, amikor kocsiját az országúton
1557 Alfold|                       már a ház kisasszonyai is előkerültek, mert akármilyen rejtett
1558 Dunant|                         Mikhelini urat sikerült előkotorászni a fás- vagy szenesládában.
1559 Dunant|               elköltötte az útonállásért kapott előleget.~Az amerikai, aki eddig
1560 Szulof|                   doktor. - A ruha csak elzárja előlünk a levegőt. Vessük le ruhánkat
1561 Tisz  |                        ott a fatörzsben. Mintha előrehajolt volna, hogy kikémlelje a
1562 Alfold|                    mondogatta, amikor Klotildka előrelátásából minden második reggelen
1563 Dunant|                       amidőn meghúzzák a rudat. Előrevetik magukat, hátradőlnek, mintha
1564 Szulof|                         Örökké a világ sem áll! Eloszlik, mint a buborék, s marad,
1565 Alfold|                          Szólt Halászy Bandi az előszobában és még a pislákoló hajnali
1566 Alfold|                      medvét és elsőszülött fiát előteremtse. „Lehet, hogy farsangot
1567 Alfold|                   Mintha füttyszóra jött volna, előtermett Vencel, a csinos kemecsei
1568 Alfold|                számított, ha egykoron felesége „előttemezte”?~Amint már egy másik fejezetben
1569 Dunant|                      puskáját a szalmakazlakból előveszi a vén betyár és elindul
1570 Dunant|                        már a tombola-estéket is elővette (augusztus előtt), hogy
1571 Alfold|                  tüzeket gyújtottak, amelyekhez elővették azokat a kapuszárnyakat
1572 Alfold|                 dáridókat hónapokig tartó munka előzi meg. A kövér mezőket emberi
1573 Szulof|                       Mert valami kis csetepaté előzte meg az újbor közbejöttét!)~
1574 Alfold|                  vérbeli úriember se tud igazán elparasztosodni. Csak a kis ablakai, keskeny
1575 Dunant|                        a gőzhajóra. A páros fák elpirultak az örömtől, amikor a régi
1576 Alfold|                         mert az idevalósi lovak elragadnák a kocsit, amelyen egy medve
1577 Dunant|                       miközben hátukra fordítva elrakosgatja őket Jókai úr elé, mintha
1578 Alfold|                     időre, ha csak egy napra is elrángatja a magyarokat a mai keserves
1579 Dunant|                        ez az erdő, hogy nyomban elrejti azt, aki benne tíz-tizenöt
1580 Dunant|                         kiül a szemekbe, mintha elrepülni készülne. Régen láttam szebb
1581 Dunant|                         valaha is a kert felett elrepülő vándormadarak kiáltására,
1582 Tisz  |                  gazdája lelki tulajdonságaiból elsajátít. Gyakran fordult elő, hogy
1583 Alfold|                        fáradhatatlan lépéseivel elsietett a disznó kiválogatásához. -
1584 Alfold|                      maga helyén, ahelyett hogy elsöprődött volna az útból ama események
1585 Alfold|                        két fekete pofa bújt elő elsőnek a nádasból. Hát persze hogy
1586 Dunant|                        mem, aki után epekedtem, elsorvadtam, akit nem győztem hazavárni
1587 Alfold|                   reszkírozta, hogy a medvét és elsőszülött fiát előteremtse. „Lehet,
1588 Dunant|                        mint a felhő a távolban, elsuhan a szél, mint az álom, s
1589 Dunant|                      sem szabad meggyónni, csak elsuttogni, megálmodni, az éjbe énekelni
1590 Alfold|               simogattam, ha mellette maradtam. Elszállott a forrósága, a kutya kapta
1591 Szulof|                        munka, amilyen kemény és elszánt munkát hírből sem ismernek
1592 Szulof|                  Nagykálló utca töltésén, de az elszaporodó ügyvédi irodákból, különböző
1593 Szulof|                 hivatalba. Sok letört úriember, elszegényedett cimbora vonogatta az életét
1594 Szulof|                  érezzük, mint a beteg­ségektől elszerencsétlenedett ember, aki mind kevesebb
1595 Szulof|                   Manapság, amikor körülnézünk, elszo­mo­rodva látjuk, hogy megfogyatkoztak
1596 Alfold|                         is, mint mindenütt, aki elszökik a szülőiháztól, azonban
1597 Dunant|                       Nem akart velem senki sem elszökni Palotáról. Amerikai barátom
1598 Alfold|                      mind üresek voltak, mintha elszöktek volna előlem a vidám, beszédes,
1599 Szulof|                    esztendőben az egész Nyírség elszomo­ro­dik. Nem tudni ennek
1600 Szulof|                     kurtanemesség múltakon való elszomorodása volt a bánat, amely e kutyabőrös,
1601 Szulof|                    célját, amely a lemenő napot eltakarja. Nem tudni, hogy miért énekel
1602 Dunant|                    mondjuk: ösztönüket) követve eltalálnak ide a nagy tó környékére,
1603 Szulof|                         már a tatárok se tudtak eltalálni, de a legenda szerint már
1604 Szulof|                      megváltásához, a gimnázium eltartásához.) Ezt leginkább akkor mondogatták
1605 Tisz  |                   jeleit. A falusi úriember úgy eltávolodik a „modern” életből (amelyhez
1606 Alfold|                      érheti utol őket. És amint eltávolodnának vadászok ólmai, parasztok
1607 Szulof|                     ősibb, tehát maradibb része eltávolodott a várostól. A tanyák szaporodtak,
1608 Alfold|                   ablakdeszkán, ahol a hirtelen eltávozottak búcsú­sorait keresgélni
1609 Szulof|                      világ volt itt, mintha itt élte volna ki magát utoljára
1610 Tisz  |                         a nő és férfi, és a nap eltelik azzal is, amíg a napsugárból
1611 Dunant|                   páncél valamely ezer évek óta eltemetett vitézen. Csaknem a háztető
1612 Szulof|                        mérföld­járó csizmáidat, eltemetted őseidet anélkül, hogy valaha
1613 Szulof|                        harapván, amely hidegség elterjedt egész testére. Elment, és
1614 Alfold|                 fáradtan bólintott.~A kútmester elterült a szalmán és a következő
1615 Szulof|                lenyestük a híradást. Az egyiket eltette öreg levéltárosunk Gaál
1616 Tisz  |                    eleim gondos emberek voltak. Eltették a gyertyakoppantót.~~Tavaszi
1617 Szulof|                        eligazodni, más mindenki eltéved az egymásba épített házak,
1618 Alfold|                         az ember védelme nélkül eltévesztené az utat. A lánc a földön
1619 Dunant|                        izgatta őket a szabadban eltöltendő éjszaka varázsa. A lányok,
1620 Dunant|                         panaszokat az unalmasan eltöltött nyár miatt, az öreg urak
1621 Szulof|                 pogány-tiszteletben tartottak): eltü­ne­dezőben volt. Kataszter,
1622 Alfold|                        fel egy hajnalon a medve eltűnését. Ez a németbe ojtott inzsellér
1623 Alfold|                         legnagyobb gyorsasággal eltűnjenek valamerre, hogy az ember
1624 Dunant|                     karok látszanak: az emberek eltűnnek a karok mögött. A test többi
1625 Szulof|                kóborolni a kertek alatt, nappal eltűnni a rozsvetésben.~A buji ördög
1626 Szulof|                     méhesében jelenen és múlton eltűnődik.~A magyar regényes-időknek
1627 Alfold|                  nádasban, hol felbukkanva, hol eltűnve, hol kendőt, hol nádbugát
1628 Alfold|                 szükséges pofonokat, amelyek az eltunyult háztartás gépezetét megint
1629 Dunant|                       innen a nagyapám kocsiján elutazni, ahogyan az öregember beszélgette
1630 Alfold|                        néha messzi vásárokba is elutazott, ahol állítólag vaddisznó
1631 Alfold|                       és egy hétig nem tudtatok elválni, Nemes-Militicsen a paphoz
1632 Szulof|                        útonállásból, lókötésből élve, a nádak-erek mentén bujdostak
1633 Dunant|                        állt addig, amíg dol­gát elvégezte. Aztán jött a titoktartó,
1634 Alfold|                       amíg a századnál a dolgát elvégzi. No, de hát az Bothmer volt,
1635 Szulof|                       amely hajdanában a Sóstón elveszett.~Nos, hát ezt a megátalkodott
1636 Tisz  |                      házak fala mellett, mintha elveszítették volna minden bátorságukat
1637 Dunant|                         esőtépte, viharos arcok elveszítik minden földi durvaságukat.
1638 Tisz  |                    borong.~Ötven lépésnyire már elvesznek a fák világos körvonalai,
1639 Alfold|                         a legokosabb emberek is elvesztik darab időre az eszüket.
1640 Szulof|                   miután a gróf egy Kállay lány elvétele révén megalapítja a ma is
1641 Dunant|                        haramiának.~Mózsi, ez az elvetemedett mihaszna hangosan sírni
1642 Szulof|                 mondhatni, amely darabka földet elvett testi munkájával a vadvíztől,
1643 Dunant|                        tiltotta tőle.~Egyébként élvezetes dolgokat beszélt el szüleiről
1644 Dunant|                legfeljebb arra voltak jók, hogy elvezetgessék a betyárokat az általuk
1645 Alfold|                      megszállott. Ilyenkor nagy élvezettel ejtette ki a száján Püspökladány
1646 Dunant|                      között, a nyári vakációját élvező tanár, diák, akit „szupplikáns”-
1647 Alfold|                       Bandi medvéjétől, mielőtt elvinné végleg a vármegyéből - mondták,
1648 Szulof|                   járultak komolyan a közterhek elviseléséhez, a város megváltásához,
1649 Tisz  |                    lehet a farsangi álarcoknak. Elvitték a magtár javát. Az ősapák
1650 Dunant|                 másodpercre a hajó orrába, mint elvonuló színészek a színpadon. Aztán
1651 Dunant|                      magyar nyár figurái végleg elvonultak az emlékezésbe és az anekdotákba.
1652 Dunant|                    három híres gavallért zordon elvonultságából. A leányok új ruhákat varrattak,
1653 Dunant|                   fürdői közvélemény. Csöndesen elvonulva, sarok­aszta­luk­nál szótlan
1654 Dunant|              megbillentette a kalapot.~      ~- Elvtárs, - mondja - kérnék szépen
1655 Szulof|                     plébánia előtt egy kulccsal elzárható zöld padon. (Nehogy mindenféle
1656 Szulof|               Ungerleider doktor. - A ruha csak elzárja előlünk a levegőt. Vessük
1657 Szulof|                   Baruchok, Haas Móricék, Stern Emanuelék, a Klárok, a Bleierek, a
1658 Dunant|                        óta nem is tudjuk gonosz embe­rek­nek elképzelni ezeket
1659 Tisz  |                        nem is a mesebeli király embereit látom magam előtt, hanem
1660 Tisz  |                          Mi köze a tavasznak az emberekhez?~Még annyi sem, mint a visító
1661 Szulof|                        a sóstói erdőn mezítelen emberekkel találkoznak, sőt egyszer
1662 Dunant|                      akik évtizedekig, néha egy emberéletig jártak ide nyár elején!
1663 Dunant|             munkaszünetes napokat, amint már az emberemlékezet óta szokása minden terményüzleti
1664 Dunant|            verejtékcseppet sem.~      ~Mint egy emberfölötti tánc, ősi ringatása a testnek,
1665 Tisz  |                  becstelenségek kalodájába zárt emberiség még mindig nem akarja látni,
1666 Alfold|                       barátságos szorításra, az emberismeret gyermekkorát éli, minden
1667 Alfold|                        semmi se érdekelné a vén emberkerülőt. (A szakállas, félig-meddig
1668 Szulof|               futóbetyár meg farkas lappangott. Emberlakta hely legfeljebb a csárda,
1669 Alfold|                         vadkacsatollas kalapban embermegvetéstől szinte jéggé dermedt arccal,
1670 Alfold|                      valamely olyan tájra, ahol emberszemtől meglátatlanul menekedhetik
1671 Szulof|                    tirpákokkal népesítvén be az embertelen tájat. És a tirpákok már
1672 Alfold|                       már megnézte az elhagyott emeletet is, amelynek folyosójáról
1673 Dunant|                       töltötték itt a nyarat az emeletmagasságba nőtt tölgyekkel; ahány karikája
1674 Alfold|                    unalmát négyszögletes üvegek emelgetésével űző, sőt dalolgatással is
1675 Szulof|                 csakhamar megjuhászítja az adók emelkedése, a város civilizá­lódása
1676 Szulof|                      már a nagyszerű megyeháza, emelkedik a törvényszéki palota, új
1677 Szulof|                       házak, később már paloták emelkednek a nyíregyházi utcákon. A
1678 Dunant|                         annak a fogadósnak, aki emelni merte volna a rostélyos
1679 Szulof|                        Szabolcs vármegyének nem emelt székházat Nyíregyházán,
1680 Szulof|            eszményesítette, szinte hitvallásává emelte az ősi békési telepes unokája,
1681 Dunant|                     között - akik egy trónszerű emelvényt ültek körül - olyanféle
1682 Szulof|                ugyanazon este, történetesen még emígy is szólott a régi polgár
1683 Szulof|                    könnyű múzsa jöttével többet emlegetik a nyíregyháziak a félmeztelen
1684 Dunant|                       Nozdroviczky uram büszkén emlegette: „Én mentettem meg a fürdőt,
1685 Szulof|                     hogy az egykori halászkodás emlékeiből legfeljebb egy pár jégen
1686 Dunant|                         tartózkodott a nagyapja emlékeinél, aki rendszerint tizenkét
1687 Dunant|            tüneményekből annyi sem marad meg az emlékezés számára, mint a gyufa ellobbant
1688 Dunant|                    figurái végleg elvonultak az emlékezésbe és az anekdotákba. A napsugár
1689 Alfold|                     Gyógyszerész a félhomályban emlékezetből felsorolt. A világért sem
1690 Szulof|              szónoklatok gyöngyös patakaival az emlékezeté­ben, a dicsérő újságcikkek
1691 Szulof|                         Nyíregyházát keresik az emlékezetek.~~De hát Vietórisz József
1692 Szulof|                        József erényeit a vissza­emlékező nyíregyházi öregdiákok képzelmében:
1693 Szulof|                        hűs nyíriek nem szívesen emlékeztek vissza azokra a szegénylegényekre,
1694 Szulof|                    hangja: az apákra, az ősökre emlékeztet, akiknek hagyományait szent
1695 Szulof|                      muszka regények mélabújára emlékeztetnek? Vajon mindenki boldog marad
1696 Dunant|                         ötven esztendő múlva is emlékezve, - ahol mindig bátrabban,
1697 Szulof|                    polgármesterét. Még magam is emlékszem Tiszainé Ellinger Ilonkára,
1698 Alfold|                        már egy másik fejezetben említettük: éppen Gyertyaszentelő környékét
1699 Szulof|                         öreg levéltárosunk Gaál Endre, a másikat pedig valamelyik
1700 Dunant|               hallatszott a vörösszeplős pajzán éneke.~Néhány nap múlva a színészek
1701 Dunant|                      dugja ki a fejét, hogy itt énekeljen az evezők­nek; komor az
1702 Szulof|                   töltötte, hogy kifogástalanul énekelte a „Bordalt”, ha arra került
1703 Dunant|                    forintocskáiból néhány hetet énekelve töltött a kárpáti kies fürdő­
1704 Tisz  |                     helyett majd kis csirkéken, énekesmadarakon, néma nagy fákon, hallgatag
1705 Alfold|                      hajókról hangzó csodálatos énekléseket; a piactéren nyalka honvédhuszárok
1706 Dunant|                         is, - mégis az írnoknak engedelmeskedni kellett főnöke parancsának,
1707 Dunant|                    akkor, amikor nem kellett.~- Engedelmükkel, tudom én, mi az a szerelem -
1708 Dunant|                         a nagyon kiválasztottak engedhetik meg maguknak a nyári feredőzést,
1709 Dunant|                      halálnak adni, hogy tovább engedjen Veszprémbe? Vajon meg­elégszik-e
1710 Dunant|                        a testnek, megfeszülő és engedő kötele az izom­zatnak, a
1711 Alfold|                   csóválta a fejét.~- Talán nem engedték kiszállni a vonatból! -
1712 Alfold|                      kedvére, hogy leszoktasson engem a vándoréletről. Úgy is
1713 Szulof|                legnagyobb étvággyal volt szokás enni, a legmohóbb szomjúsággal
1714 Alfold|                   disznót hamarosan, nincs elég ennivalóm - mondta és kulcsaival,
1715 Szulof|                         is tudtál megbolondulni ennyire, romba döntöd a falut, amely
1716 Szulof|                    hanem kölcsönért jön, az már eo ipso[3] rossz: - a színtársulatok
1717 Dunant|                   szerelmest, aki reménytelenül eped, sóvárog, mert Steinitzné
1718 Dunant|                      Bakkecske módjára mekeg az epekedés az elmúlt ifjúság, a régi
1719 Dunant|                         én szerel­mem, aki után epekedtem, elsorvadtam, akit nem győztem
1720 Szulof|                   esztendőben halkabban a deres eper­fákon, és miért muzsikálnak
1721 Szulof|                     felé gravitálnak, kőházakat építenek a város vályogházai közé,
1722 Szulof|                    mindenki eltéved az egymásba épített házak, kerítések, udvarok
1723 Szulof|                      ezt a várost fejlesztette, építette, eszményesítette, szinte
1724 Dunant|                       gályánál, amelyet emberek építettek. Adriai-tengernek azúrkék
1725 Szulof|                         az ottani nagyvárosokat építették. A felvidéki lutheránusok
1726 Szulof|                         modern” házakat kezdett építgetni már a XIX. században is.
1727 Szulof|                        város legszebb palotáját építi fel a mai Nyíregyházán.~(
1728 Szulof|                         később nyolcosztályossá építik a gimnáziumukat.~~Persze
1729 Tisz  |                       cölöpök legyenek valamely építkezésnél. A tölgy, amely tán Kálmán
1730 Szulof|             vászoncseléd, akit megkívánt minden épkézláb férfi. Még Simkó Mihály
1731 Jegyz |                  egyházi elöljáró (román)~  [3] épp azáltal~  [4] hitelképességű~  [
1732 Utos  |                    parasztok napbarnította arca éppúgy megjelenik tollrajzai során,
1733 Alfold|                       is összeszedte, mert újra épségbe hegyezte őket. A jó, beretvaéles
1734 Szulof|                       régi Nyíregyháza legszebb épülete, a laboratóriumokra, könyvtárakra,
1735 Szulof|                   tanyák szaporodtak, majorsági épületek, ménesek, nyájak teremtek
1736 Szulof|                  növekedett tornyokat, a tegnap Ér-folyó vizes partján termett proestákat[
1737 Tisz  |                        téllel elmúlt volna az ő érdagasztó bátorsága is; ódon szagú
1738 Tisz  |                    feküdtem ott az emberi arcok erdejében. Sorra vettem az arcokat,
1739 Dunant|                       jó hírnevének a megvédése érdekében egy „kontrabált” kell rendezni,
1740 Alfold|                       mintha ezenkívül semmi se érdekelné a vén emberkerülőt. (A szakállas,
1741 Szulof|                   Barinkay széljegyzetei jobban érdekeltek a hivatalos írásnál.~Egyszer
1742 Dunant|                     urat, nem csupán a búza ára érdekli látogatásai alatt, hanem
1743 Tisz  |                        az elhitványult világra, érdektelenül hintáztatja a fekete madarakat
1744 Alfold|                       lehetett állapítani, hogy érdemes-e az időjárás arra, hogy vacsora
1745 Alfold|                         Bizonyosan nem tartotta érdemesnek a szót vesztegetni. Egyforma,
1746 Szulof|                         kocsiba ragasztva, - az erdőirtvány vagy a kiszárított láp,
1747 Tisz  |             megemlékezik, csupán a hegyek és az erdők maradtak olyanok, amilyenek
1748 Tisz  |                         törődnek azzal, hogy az erdőnek különös illata kezd lenni;
1749 Dunant|                 igazodtak el ebben a példát­lan erdőségben a betyárok?~Sobri Jóska
1750 Dunant|                      Hogy remegett a baljóslatú erdőségtől hatvan-hetven esztendő előtt
1751 Dunant|                         Mózsi már lesben áll az erdőszélen.~Hát valóban így is történt.
1752 Szulof|                        közlekedni, magát a nagy erdőt pedig meghagyta Kneip páter
1753 Dunant|                   találkozunk senkivel, csak az erdővel. Megyünk benne, mintha sose
1754 Dunant|                        közé. Már nem is hallani erdőzúgást Várpalotán, pedig húsz esztendő
1755 Dunant|                     Pesten feltűnt családnak az eredetét szerették keresni a bakonyi
1756 Szulof|                        is szeretem, mert ázsiai eredetünk, napkeletről jött, változékony
1757 Alfold|                  egyetlen patront sem sütött el eredmény nélkül, szegényember létére
1758 Szulof|               szorgalomból (mert hiszen folyton eredményeket látott annak a nyomán),
1759 Szulof|                       nyakára, amíg a következő eredményt érte el:~Egy nyári reggelen
1760 Szulof|                        szalmazsákon, szegénység eregeti ki füstjeit a düledező kéményekből,
1761 Alfold|                 bozontos szakállú, vállas, nagy erejéről nevezetes úriember, akinek
1762 Tisz  |                 kimeríthetik izomzatuknak végső erejét, forgáccsá lőhetik az ágyúk
1763 Tisz  |                        oly meleg, mintha minden erejével kezdeni, meghódítani, ráerőszakolni
1764 Tisz  |                   tokaji bor - illatától. Bűvös erejű, varázslatos szó volt ez
1765 Szulof|                megvilágítottam Vietórisz József erényeit a vissza­emlékező nyíregyházi
1766 Szulof|                        nagyszerű, páratlan népi erények mellett valódi „tirpák-szerencséje”
1767 Dunant|                vándorszínészek, utazgató költők ereszkednének le a kocsiból a fürdőház
1768 Alfold|                         minden csárdánál, szóba ereszkedni a szájtátókkal, az udvaron
1769 Szulof|                     megöregedtek, mert újak nem eresztettek mellettük szakállt. Csend
1770 Alfold|                         is, akik két lépésnyire eresztik magukhoz a farkast, anélkül
1771 Szulof|                 beszédet intéz hozzá, amikor az érettségi bizonyítványt a kezébe adja.
1772 Szulof|                      Bélának a fia az első, aki érettségit tesz a nyíregyházi ágostai
1773 Dunant|                         vén vadásztarisznya, az erezete, a ránca vén fák kérgéről
1774 Szulof|                    szegény-szag kezd a városban érezhetővé válni, amelyet ezelőtt nem
1775 Szulof|                       bizonyára könnycseppet is éreznek a szempillájukon, ha azokra
1776 Szulof|                        múzeumi hangulatot vélek érezni, midőn a Nyírségre gondolok,
1777 Dunant|                   ruházatát, egyszerre csak azt érezte, hogy a gömbölyű tárgy az
1778 Alfold|                      sárkányok, amikor a medvét érezték a hátuk mögött. Holttá,
1779 Dunant|                       látva, közelgő partot nem érezve, fel, le, mint az örökös
1780 Alfold|                  menekülőknek, a puskagolyó sem érheti utol őket. És amint eltávolodnának
1781 Alfold|                  tanították. Lehet, hogy sohase éri el az ismeretlen cigányokat,
1782 Dunant|              emlékeztető, barna zsindelyfedelét érintik az est vándorai, amikor
1783 Dunant|                       Nozdroviczky talán nem is érkezik meg e nyáron. De, amint
1784 Dunant|                         és kerekszemű gyermekek érkeznének meg a múltból, akik itt
1785 Dunant|                     ebből, ha az öreg meg talál érkezni! De az öreg páterben jó
1786 Szulof|                     úriemberek nem spóroltak az erkölccsel.~~Híres régi mulatságok
1787 Szulof|                      vidékies virtust, falusias erkölcsöt hozták magukkal a megye
1788 Szulof|                    emberek között megtermett az erkölcstelen akasztófavirág is. A Nyírség
1789 Dunant|                    lányok, különben igen rendes erkölcsű, szorgalmas teremtések voltak,
1790 Alfold|                        a feleségével, Kiskállói Ernesztinnel írogatja alá, hanem csak
1791 Dunant|                       levegő után nyíló szájak, ernyedten zuhannak le a karok, partra
1792 Alfold|                      nádasokat.~Ki mondhatja el erős szívvel a magányt, amelyet
1793 Szulof|                      rendeznek be (bár vásárkor erősen járja a ferblijáték is),
1794 Szulof|                   amikor meggyőződését furkóval erősítgette. Az ember elgondolkozva
1795 Dunant|                      kalandozik az utazó szeme, erősödik a szél, mintha megérkeztek
1796 Tisz  |                        A tavasz eljön és drága, erőszakos, rendbontó ölelkezését az
1797 Tisz  |                        mellénykéjét. A nap süt. Erőszakosan, tavaszt, életet, megújhodást,
1798 Utos  |                          Anteusként merít innen erőt, biztatást és ihletet az
1799 Szulof|                    ingei alól a szekrényből. Az erszénykében mindenféle névnapi, születésnapi
1800 Szulof|                     Juliska kivette zöld selyem­erszénykéjét az ingei alól a szekrényből.
1801 Alfold|                     valahol a harmadik határban érték utol Bandit, a doktort és
1802 Dunant|                         gumói megmutatták volna értékes tartalmukat, az élet aranyszínű
1803 Szulof|                     szép romantikának, de ellen­értékül a város legszebb palotáját
1804 Dunant|                      megszólalt:~- Leányom, nem értelek. A szerelmet te, úgy látszik,
1805 Alfold|                     ellene irányuló, ellenséges értelmet tulajdonított a nevezetes
1806 Szulof|                      itt mindenki kedve szerint értelmezett), a hagyomány (amely természetesen
1807 Szulof|                      ültem fel a kocsira, vígan értem Bujiba. A vörösképű Barinkay
1808 Alfold|                        Ő: Gyógyszerész lett. Ki értené a börtönök filozófiáját?~
1809 Szulof|                        Zellmanovicsné mind igen értett.~Belépett Juliska „A vén
1810 Szulof|             Zellmanovicsné.~Az első nap nemigen értette a dolgot. Már éppen azon
1811 Tisz  |                  bizonyára a régmúlt időkben is értették annyira a dolgukat, mint
1812 Szulof|                  üldögélni, a komondorok szinte érthető magyar nyelven ugatják a
1813 Dunant|                       megfeszítésével dolgoznak értük. Hátra sem fordulnak többé
1814 Szulof|             beszélhetnek a nyíri furkó meggyőző érveiről. Nos, a nyíri pajkost a
1815 Szulof|                         négy temp­lomukban.~~Az érzéki színjátékba belekóstolt
1816 Szulof|                    örömök, kalandok, eliramlott érzel­mek története. Ebben a könyvében
1817 Dunant|                     neje kutyába se fogja venni érzelmemet. Uraim és hölgyeim...~~IV.~~
1818 Dunant|                     meddig beszélt volna még ez érzelmes Pamutkai az éji társaságnak,
1819 Szulof|                 dédelgetett, ünnepelt vendégnek érzem magam ebben a felajzott
1820 Alfold|                 jóravaló özvegyember bizony úgy érzi, hogy mindenét elvesztette
1821 Dunant|                      nem voltak. No de mindegy. Erzsébet királyné, Nagy Lajos dicsőségesen
1822 Szulof|                  asszonyt, nem hajlott a szóra, esdeklésre. Barinkay főbíró elkeseredve
1823 Alfold|                     léleksötétítő, elmeháborító eseményei közül megszólal a kondorosi
1824 Dunant|                      sem jutott idő, hogy az éj eseményeit megbeszéljék.~(1907)~~
1825 Alfold|                  elsöprődött volna az útból ama események elől, amelyek száz esztendő
1826 Dunant|                       régi nagytermében történő eseményeket. Az egyik kisasszony nyerte
1827 Alfold|                        maradjunk meg azoknál az eseményeknél, amelyek alkalmatosak arra,
1828 Alfold|                      könyvre is szükség volt az eset megvilágosításához, ugyanezért
1829 Tisz  |                        meglehet, hogy kivételes esetben a káromkodás körülbelül
1830 Alfold|            gyalogszerrel utazgatott, de szükség esetére volt egy vasúti menetrend
1831 Tisz  |            szőlőbirtokos.~A tolcsvai tiszttartó esetét kár volna elhallgatni. Régi
1832 Alfold|                     mintha el sem viselhetné az esetleges szomorú­ságot. A lóhajtó
1833 Alfold|                       úrfi, arra nem mernék meg­esküdni - mondta Vencel, amikor
1834 Szulof|                         őszi ködök, a sóhajtozó esők, a kopasz fák között süvöltöző
1835 Alfold|                    verejték is öntözi a tavaszi esőkön kívül. A szőlőket, amelyekből
1836 Szulof|                   víznek folyása, a hosszú őszi esőnek kopogása, a télnek jószaga,
1837 Alfold|                   néhányszor, igaz, hogy jókora esontropogtatással legyőzte a medvét, de minden
1838 Dunant|             hintáztatják a kompot. A szélmarta, esőtépte, viharos arcok elveszítik
1839 Szulof|              Bartholomidesz János, a lutheránus esperes, Lukács Ödön, a kálvinisták
1840 Szulof|                     István, a görögkato­likusok esperese. (Ha a zsidó rabbinus történetesen
1841 Tisz  |                  cselédek hosszasan bámulnak az estébe. A fák különöset sóhajtanak.
1842 Dunant|                   kellett volna fizetnie.~De ha estefelé feltűnt a veszprémi úton
1843 Dunant|                        már csak azért sem, mert estefelére hajlott az idő. Hosszú,
1844 Szulof|             csillagtalansága, kézilámpásos őszi estéi, cinkefüttyös, ködös reggelei,
1845 Szulof|                    elkövetkezik idejük a hosszú estéknek.~Már maga az is a mesemondások
1846 Szulof|                      Emlékszel a babonás vidéki estékre, amikor tengerihántoláskor
1847 Dunant|                      felett most is, a márciusi estén szelíd másvilági hangok,
1848 Tisz  |                         hosszú. A dob kutyabőre esténkint várja a titokzatos ábécé
1849 Dunant|                        jában, és a fürdőzenekar estéről estére a legújabb valcere­
1850 Alfold|                       komolyan, bajosan, ágynak esve, hogy mindig lekerült a
1851 Alfold|                öregemberek betegségei, a varjak észak felé vándorlása, a vadludak
1852 Szulof|                        hetvenes éveiben kiépült északkeleti vasút révén - amely vasút
1853 Szulof|                 megfogyatkoztak meseforrásaink, északról, keletről már a Tisza folyamon
1854 Szulof|                    Elmondtam mindent, ami éppen eszembe jutott. Az alispán vizslája
1855 Dunant|                      túljárt a terménykereskedő eszén, ha egyszer megrendelte
1856 Alfold|                        ellen, vagy pedig valami eszeveszett paraszt beledöfné a kését
1857 Alfold|                  elbódorgott velem, mint valami eszeveszettel. Vércse visított fejem fölött,
1858 Jegyz |               hitelképességű~  [5] kockás~  [6] eszköz~  [7] ingyen~  [8] számlálatlan~
1859 Utos  |                        amit látott, tapasztalt, észlelt.~Az országjáró Krúdy Gyula
1860 Szulof|                         fejlesztette, építette, eszményesítette, szinte hitvallásává emelte
1861 Alfold|                        öregnek a tanácsát, akit Észnek hívnak; igaz, hogy akad
1862 Dunant|                       se mentek. Nem látszottak észrevenni, hogy a kíváncsiság központjai
1863 Szulof|                    kortína lyukain át csakhamar észreveszik azt is, hogy a közönség
1864 Tisz  |               szemöldöknek, állnak az alakja...~Észrevétlen, megfoghatatlan ez a változás
1865 Tisz  |                        fák (amelyek oly halkan, észrevétlenül rügyeznek, mint a gyermekszerelem),
1866 Szulof|                        a mi régi büszkeségünket észrevette az ország is! - mondogatják,
1867 Alfold|                      elmúlt gyűléseiről. A jövő esztendei Víg Cimbora című naptárban
1868 Szulof|                    macska rúgja meg! Ha egy pár esztendőcskével fiatalabb volnék!~De mit
1869 Dunant|                    ember egyforma a biblia ezer esztendőinek messzi­ségében és a zamárdi
1870 Alfold|                 megfigyelése szerint azokban az esztendők­ben, amikor fáradságos volt
1871 Szulof|                   versenytempóban, amelyet száz esztendőn át diktált önmagának. Száz
1872 Tisz  |                     alatt, amely öregebb ötszáz esztendősnél. A lombjai, gallyai szétterülnek
1873 Szulof|                         néhány hónap előtt száz esztendőt jubiláló Nyíregyházán. (
1874 Tisz  |                     tokaji bor, ezelőtt kétszáz esztendővel sem volt sokkal olcsóbb
1875 Dunant|                     pedig valamely képzeletbeli esztétikusnak kellett lenni, aki csak
1876 Dunant|                         táncoltatták Virághalmy Esztikét, a vándorprimadonnát.~A
1877 Szulof|                      mindig élt az apja, Juhász Etele, aki foglalkozására nézve
1878 Szulof|                   kocsmánál vagy a cédulaháznál etesse-e meg a lovait?~ ~~II.~~Ilyenformán
1879 Dunant|                          Úgy látszik, mást várt ettől a bakonyi utazástól, amint
1880 Szulof|                   vendéglője, ahol a legnagyobb étvággyal volt szokás enni, a legmohóbb
1881 Szulof|                    túltevő, áldott „nyíregyházi étvágy” gömbölyítette az arcokat,
1882 Tisz  |                        terjedelmű tennivalóját, étvágyát és utazókabátját, a kalapálás
1883 Szulof|                        a Koronának, mert már az Európa szálló is kicsinynek bizonyul
1884 Szulof|                       Nyíregyházára, miután itt evangé­likus gimnáziumot alapítanak.
1885 Szulof|                      tesz a nyíregyházi ágostai evangélikus hatosztályos gimnáziumból
1886 Dunant|                    eljegyzést pedig éppen három éve ünnepeltük meg e helyen.
1887 Jegyz |                       országútján. - A Miatyánk Évéből (1920)~Útinaplómból - Új
1888 Dunant|                      húsz, harminc, sőt negyven éves szerzett jogok alapján követelték
1889 Dunant|                      láttuk. Az evező ember, az evezésbe elmerült, szinte átváltozott
1890 Dunant|                   vonják, húzzák, megszakadásig eveznek, nem is néznek egymásra,
1891 Alfold|                      víznek, mintha szárnyukkal eveznének darab ideig, hogy a legnagyobb
1892 Dunant|                     szinte ijedt ez a nyugalom. Evezni, húzni, haladni: ez az élet,
1893 Dunant|                        a rávonuló gályát minden evezőhúzás után, a szél nem tud új
1894 Dunant|                          csak tűri, viszi őket, evezőiket, setét hajóikat, messzejáró
1895 Dunant|                         azok az emberek hajtják evezőikkel, akik már Jézust a tengeren
1896 Dunant|                        perctől kezdve, amint az evezőket a vízbe merítik: ringatóznak
1897 Dunant|                        kar látszik csupán a hat evezőn. A másik pilla­natban: a
1898 Dunant|                ringatják a gályát, és bronzarcú evezősök izmos karjai húzzák a lapátokat.
1899 Dunant|                      épület, a csizmahúzó és az evőeszköz talán nem változott, de
1900 Dunant|                    tejespalackok, savanyúvizek, evőeszközök, esetleg egy tojótyúk s
1901 Alfold|               kicsorbult tányérokat, poharakat, evőeszközöket sorozás alá vette, életfogytiglani
1902 Szulof|                         összezsugorodását évről évre úgy érezzük, mint a beteg­
1903 Szulof|                    határainak összezsugorodását évről évre úgy érezzük, mint a
1904 Alfold|                       nekem, amely a rajta levő évszám szerint részt vett azon
1905 Szulof|                   múltján, gyönyörű nemességén, évszázados történetein merengő Nagykálló
1906 Dunant|                   harcosok lettek hosszú, békés évtizedek után, és a táncosnők gavallérok
1907 Szulof|                     úgynevezett éjjeli marhával évtizedeken át ellátta a nyíregyházi
1908 Szulof|                       végigélhette a reászabott évtizedeket, tarthatott ezüstlako­dal­
1909 Alfold|                     jóízűen aludni azóta, mióta evvel a medvével utazom. Mi lesz
1910 Szulof|                       fordult az idő, amikor az extraszoba ajtaja felpattant és a küszöbön
1911 Szulof|                         A vén borivó”-hoz és az extraszobában letelepedett. A hordószag,
1912 Szulof|                   besompolyogtak „A vén borivó” extraszobájába, ahol Juliska ült az asztalra
1913 Dunant|                         embe­rek­nek elképzelni ezeket az irodai alakokat), bizonyára
1914 Alfold|                                          De hát ezekkel a kulacs-arisztokratákkal
1915 Dunant|                         tele volt mendemondával ezekről az orgazdákról. Sok meggazdagodott,
1916 Alfold|                     kérdezte foghegyről, mintha ezenkívül semmi se érdekelné a vén
1917 Dunant|                      együtt, hogy vajon mi lesz ezentúl Mikhelini úr nélkül? A komáromi
1918 Szulof|                       megérinteni anélkül, hogy ezeresztendős porra nem találna az ember
1919 Alfold|                         terjed. Utóvégre a maga ezerholdas nádasát reszkírozta, hogy
1920 Alfold|                        alispán az ungvári bakák ezredesének sürgönyözött, miután ezeknek
1921 Szulof|              fáradhatatlan nyíri szél, amely az ezüst-fákat, makkos tölgyeket, rezgő
1922 Dunant|                       jókedvűen búcsúzgattak az ezüsthajú igazgatótól.~- Nem kell
1923 Alfold|                  hajtani. Fehér-piros lófark az ezüsthangú csengő felett a lovak hátán,
1924 Szulof|                         évtizedeket, tarthatott ezüstlako­dal­makat, aranymenyegzőket,
1925 Szulof|                  földesúr földjét jó aranyon és ezüstön... De vajon mit csináltak
1926 Szulof|                   őseink tiszteletének tájképe, ezüstös Nyír: a szomorúságom veled,
1927 Dunant|                 látszott, a fű, amelyre léptek, ezüstösen fénylett. Már elérték a
1928 Tisz  |                      merő gyémántot, aranyat és ezüstöt tartalmazó kőzettel volna
1929 Tisz  |                mohosderekú, toronynagyságú öreg fa-fejedelmek. Zúgva, csattogva tűnnek
1930 Tisz  |                       végig a folyó medrében. A fa-szállításnak ez az ezer esztendős módja
1931 Szulof|                        ugorka. Ez a Popper nagy fába vágta a fejszét. Megállapodott
1932 Dunant|                        megyékben. Egy árok, egy facölöp vagy egy vizecske: már új
1933 Szulof|                      korából maradt e szobában, facsarta orrát, de Juliska nem olyan
1934 Dunant|                tekinteni az erdő rejtelmeibe, a faderekak hangtalan világába, amelyek
1935 Dunant|                       holdfényben merengő odvas faderekat, a szél futó árnyékát az
1936 Dunant|                    megjelenése, aki egy útszéli faderéknak támaszkodva várta a kocsi
1937 Alfold|                       sohasem ezt az ősi magyar faedényt, amelyet furfangos mesteremberek
1938 Szulof|                        a Békés megyeiek, hogy a faekéikkel, munkabírásukkal, bibliai
1939 Alfold|                        lett minden valamirevaló fagallyból, amely nyaranta lombjait
1940 Szulof|                       ahol a megyei csendbiztos fagga­tózik útonállók felől. A
1941 Szulof|                        leégett, feketére vénült faggyúgyertyák kerültek elő valami ládából,
1942 Alfold|                     aludni, amíg ezt a kolbászt fagyosan meg nem kóstolom” - volt
1943 Alfold|                  következő napok járták, kemény fagyot jósolt a kalendárium, az
1944 Alfold|                     puskásai helyet foglaltak a fagyott, zsombékos, turjános területen,
1945 Alfold|                        volt terítve, jéggé volt fagyva, hiába szólongattam, hívtam,
1946 Tisz  |                         mondani, hogy az őserdő fái, fa­törzsei azoknak az embereknek
1947 Dunant|                        ott e nedves, örömtelen, fájdalmas szemek? Fel, le, fel, le. ~  ~~~      ~~~
1948 Dunant|                         a hídhoz, izmos derekak fájdalmasan össze­gör­nyednek, megmerevült
1949 Dunant|                         sanda országúti élet; a fájdalom és bánat, e két fütyörésző
1950 Alfold|                         vércsevöröset, - minden fajtából egyet. Amire aztán jöttek
1951 Alfold|                    lépdeltek tehát, ha a kisebb fajtájú, egy nyelésre való poharakból
1952 Tisz  |                     egyes lények, bár különböző fajtájúak, ellesik egymás tulajdonságait,
1953 Tisz  |                         Hegyalja humusát. Vajon fakad-e esztendőre gyümölcs az idén
1954 Alfold|                     Püspökladányban sem volt? - fakadt ki türelmetlenül Gyógyszerész.~
1955 Tisz  |                        moha alakjában benőtte e fákat tetőtől talpig. Ezek a fák
1956 Alfold|                         lobogó barna üstökével, fáklyafüstként lengő, pörkölt, kormos szakállával,
1957 Szulof|                        csikók, sőt felmásztak a fákra és ott tornáztak, kiáltoztak.
1958 Tisz  |                       oly halkan mennek a házak fala mellett, mintha elveszítették
1959 Dunant|                 zsalugáterei és sárgára meszelt falai voltak tanúi, többé sohasem
1960 Szulof|                       községek” merednek puszta falaikkal a homokdombok között: tudják-e
1961 Szulof|                        amikor az új nyíregyházi falak között a régi Nyíregyházát
1962 Szulof|                      világra jön. Fűben, fában, falevélben az elmúlt szép, régi magyar
1963 Dunant|                    szűrét látta, az árok száraz falevelében a betyár árvalányhajas kalapját,
1964 Dunant|                     mint mikor a szél lengeti a faleveleket. Csakhamar kivált egy alak
1965 Alfold|           Gyertyaszentelő környékét mutogatta a falinaptár, a farsang végéig száraz
1966 Alfold|                       itt járt Pálcza János”) a falon, ahová felírta... Gyógyszerész
1967 Tisz  |                      olyan ijedten néznek alá a falról, mintha ők, a másvilágiak
1968 Tisz  |                   titkos leveleket a szomszédos faluba, amelyet kalapja alá rejtett
1969 Alfold|                   mászkáló parasztok is, akik a falujukba érkezett medve hírére az
1970 Szulof|                   szinte honfoglaláskori magyar faluk?~A nyírségi orkán, amely
1971 Szulof|                     mintha körülbelül ezekhez a falukhoz tartoznék. Látták sokan
1972 Alfold|               történelmi könyvet keresi faluról falura: sokfelé eldicsekedett a
1973 Alfold|                       történelmi könyvet keresi faluról falura: sokfelé eldicsekedett
1974 Szulof|                         alig tudnak áthajtani a falusiak. „Ki kell kövezni ezt az
1975 Szulof|                         azt a vidékies virtust, falusias erkölcsöt hozták magukkal
1976 Alfold|                     iránt? Mi végre „özv.” Nagy­falusy úrra tartozott végeredményben
1977 Alfold|                      nem volt Magyarországon. A faluzó csendőrök kakastollas fövege
1978 Szulof|                   szomorúságom veled, hogy gyér falvaid száma megfogyatkozott. A
1979 Szulof|                   Geszteréd, Balkány és a többi falvak, amelyek a nyírségi orkán
1980 Szulof|                         a szokás-jog (amelyet e falvakban pogány-tiszteletben tartottak):
1981 Szulof|                     esztendő előtti nyíregyházi famíliák dacosan, gőgösen megmaradtak
1982 Tisz  |                         elhallgatni. Régi grófi familiánál szolgált a tiszttartó, aki
1983 Szulof|                   álmosodott, se el nem fáradt. Fanatikusán várta a mulatságnak a végét.
1984 Alfold|                     vadászemberek nem szeretnek fantáziabeli dolgokról beszélni, csak
1985 Szulof|                        a nyíregyházi öregdiákok fantáziájában most talán könnyebben megjelennek,
1986 Dunant|                      láthatatlan madarak csupán fantáziájukat (vagy mondjuk: ösztönüket)
1987 Tisz  |                        amelyben bizonyosan némi fantáziával azt írta össze egy szenvedélyes
1988 Alfold|                      csárdában.~~Beszélhetnek a fanyalgó fanyarok, akik mindig a
1989 Alfold|                         Beszélhetnek a fanyalgó fanyarok, akik mindig a huszadik
1990 Szulof|                       egy pár jégen használatos fapapucs, lócsont-korcsolya, háromszögletes
1991 Alfold|                      megvadulva kergetett föl a fára, járomából az ökör piros
1992 Dunant|                        ilyen éjjeli időben napi fáradalmaikat pihenik ágyukban, mind a
1993 Dunant|                         nem tudnának megválni a fáradalmaknak e kemény deszkájától. Lepihennek
1994 Dunant|                 Mikhelini úr? - kérdezgette egy fáradozó, másvilágiasan szelíd, vándormadár
1995 Szulof|                     kissé rekedtebb az italtól, fáradtságtól, de Juliska már akkor azt
1996 Alfold|                      leugrott az agyonizzadt ló faráról. - Sohase mertem volna se
1997 Dunant|                  ségében és a zamárdi kompon. A fárasztó testi munka az Üdvözítő
1998 Szulof|                        a főrendező a majálison! Farbaki Gizella, kék tarlatánban,
1999 Dunant|                  tudakozódjék. Az írnok körmeit farigcsálva elgondolhatta, hogy mily
2000 Dunant|                        a fák, a menyét bozontos farka árulkodik, sas a magas­ban
2001 Alfold|                          mert szikár, elvadult, farkas-szakállas, hallgatag férfiú volt,
2002 Alfold|                         a méltóságos ezredes úr farkasaiban, legfeljebb meghurkolom
2003 Szulof|                      ugatta a holdvilágot három farkasfogó komondor. Barinkay a hivatalos
2004 Alfold|                        nagy kényelmesen várta a farkaslegény felbukkanását a nád szélén,
2005 Alfold|                    boltosnál vásárolt. - Eleven farkasokat ígértem néhány vendég­szerető
2006 Alfold|                       nem könnyű mesterség az a farkasordító hidegben. Ezen a napon önkéntes
2007 Alfold|                   álldogálni a nádas környékén. Farkasról, betyárról, bujdosó, rongyban