Part

2508 Dunant|                         odvas faderekat, a szél futó árnyékát az országút porában,
2509 Szulof|                      hiánya miatt. A nádasokban futóbetyár meg farkas lappangott. Emberlakta
2510 Szulof|                      vagy a csavargó természetű futóhomokkal, amíg végül maga alá gyúrja.
2511 Dunant|                         volna, családját földön­futóvá teszi, atyafiait szégyenbe
2512 Dunant|          festőművészetnek, amelyet kubizmusnak, futurizmusnak neveznek. Az evező ember
2513 Alfold|                udvaroslegényekkel, részegeskedő fuvarosokkal.~- Nem mennénk be? - kérdezte.~-
2514 Dunant|                        nagyszüleiről, akik mind fuvarossággal foglalkoztak. Különösen
2515 Dunant|                        közül valaki itt marad a fűvön.~De a vén ember csak szelíden
2516 Szulof|                        akarna velem az ördög? - fűzte hozzá szomorú mosolygással.~
2517 Alfold|              szeretkezik a nyírfával, a szomorú fűzzel, az emberhangtalan csendességgel,
2518 Dunant|                   emberi törzsek, amelyek átrin­ga­nak egy másodpercre a hajó
2519 Szulof|                      eltette öreg levéltárosunk Gaál Endre, a másikat pedig valamelyik
2520 Tisz  |                        rendjelét a hegyek orszá­gában) a másvilági háborúság.
2521 Dunant|                         történetek. A veszprémi gabonás, miután potom áron hozzájutott
2522 Dunant|                       ember leverte a veszprémi gabonást, - Jókai e szenvedéses,
2523 Alfold|                        mosolygós kék szemeivel, gácsérfarok módjára szoktatott szőke
2524 Alfold|               sivalkodását, amikor az egyébként galambszívű Klotildka elevenen dobálta
2525 Dunant|                    foglalt csupán helyet, amely gallérkát estére vállára borította
2526 Tisz  |                       haldokló levelek, meghalt gallyacskák zörgését. Sőt ez az állandó
2527 Tisz  |                        esztendősnél. A lombjai, gallyai szétterülnek a magasban,
2528 Tisz  |                    Kálmán királyra terjesztette gallyait, midőn az lepihent a rengeteg
2529 Tisz  |                   láthatatlan rügyek kibújnak a gallyak tetejéből, a földből egy
2530 Tisz  |                       szél mozgatta meg a felső gallyakat, és ilyenformán egy-egy
2531 Dunant|                        aranygályán jár ő, amely gálya díszesebb annál is, amelyet
2532 Dunant|                  ajándékba, de díszesebb minden gályánál, amelyet emberek építettek.
2533 Dunant|                        ruhadarabok a gavallérok gard­rób­jában, és a fürdőzenekar
2534 Dunant|                        a hajó megszokott nyikor­gását felváltja a sanda országúti
2535 Alfold|                         előtt bizonyos test­moz­gást tegyen az ember a ház körül
2536 Dunant|                     lesben állt addig, amíg dol­gát elvégezte. Aztán jött a
2537 Dunant|                         öltözetet, cifra szűrt, gatyát, süveget. Sült arcú kocsisunk
2538 Dunant|                   társaság, ahol az ország első gavallérjai kitűnő buzgalommal fölváltva
2539 Dunant|                        ország három leghíresebb gavallérját mégsem utasíthatja ki a
2540 Dunant|                     kész fiatal urakból, táncos gavallérokból és rajongó lovagokból mindig
2541 Alfold|                várakozásban múlt a nap. Karcsú, gavalléros külsejű hét­decis butéliákba
2542 Szulof|                      jubiláló Nyíregyháza város gavallérságából. - Az erdei gyalogutakon
2543 Szulof|                       maradott szarvasiak? Azok gazdagodnak csak igazán - mondták még
2544 Alfold|                     bennszülöttek gyara­podtak, gazdagodtak, hallatlan vagyonokra tettek
2545 Szulof|                         ez a „fény és pompa”, a gazdagság hiúságos fitogtatása mögött
2546 Szulof|                városának, ahol manapság a város gazdagságának a központi kasszája van.
2547 Szulof|                     száz vagy kétszáz esztendős gazdái a Károlyi grófságbeli zsellérségükkel
2548 Tisz  |                      valamelyes hasonlatosság a gazdájához. Föltalálható egy-egy vonás,
2549 Tisz  |                        utánozni, amely hangokat gazdájától hall, midőn az bűnös cselekedeteit
2550 Alfold|                      kéményen is kibújtak, ha a gazdájuk lóra ült. Bolond dolog történt
2551 Alfold|                    hazudni szoktak a cselédek a gazdájukról. Tehát, bár nem volt névnap,
2552 Szulof|                      szerint is tavasztól őszig gazdálkodtak, vetettek, arattak, szüreteltek...
2553 Tisz  |                   amelyet kis csirkéinek szór a gazdasszony az ól előtt.~A tavasz eljön
2554 Dunant|                        jutott a szerelem a büró gázlámpája alatt, - egymás kezét fogták
2555 Dunant|                        fogok görnyedni az iroda gázlámpása alatt, főnököm tisztelt
2556 Szulof|                         paripái, miután már nem gázolhattak el velük a várost gyűlölő
2557 Szulof|                    asszony volt ám, aki éjjel a Gellérthegyre jár, hanem takaros, fehérbőrű,
2558 Alfold|                     nádasok, országúti csárdák, gémeskutak a hófúvásban, beszélhették,
2559 Szulof|                     nyírségi udvarházakra, ahol Gencsy Berti agarai ásítoz­va várták
2560 Szulof|                       Kállayaknak, Mikeczeknek, Gencsyeknek, Jármyaknak, Jósáknak, Dessewffyeknek,
2561 Szulof|                       Rózsakerti-pár népszerűsé­gének.~- Nem így gondoltuk ezt
2562 Szulof|               turánizmus!) felírással gazdasági gépeket hoz forgalomba, amelyeket
2563 Szulof|                        akkori legjobb gazdasági gépekkel Szabolcs vármegyét és környékét.
2564 Alfold|                  amelyek az eltunyult háztartás gépezetét megint életre keltették,
2565 Szulof|                  Megállapodott egy németországi gépgyárossal, bizonyos Zaak Rudolffal,
2566 Alfold|                        a „csárda hőseit”, a Vas Gereben-figurákat, a betyár romantikát: midőn
2567 Szulof|              teliragasztott faszínház, amelynek gerendái életveszélyesen recsegtek-ropogtak,
2568 Alfold|                        mielőtt valamely meg­mér­gesedett úriembernek eszébe jutna
2569 Tisz  |                      borivó már nem akkor kétsé­geskedik istenigazában, ha a Rajna
2570 Szulof|                        névmagyarosítás üdvös­sé­gességéről, az apák és a fiaik megmaradtak
2571 Szulof|                   lehetett olyan nagy baj, hogy Geszten Jóskát, a híres betyárt,
2572 Dunant|                      kavicsok csikordulására, a gesztenyebimbók kipattanására, a kémény
2573 Dunant|                      fehérre vagy feketére; - a gesztenyefákat szinte megérintve alacsonyodó
2574 Szulof|                                         NYÍRSÉG~Geszteréd, Balkány és a többi falvak,
2575 Szulof|                         mint akár Süvöltőn vagy Geszteréden, ahol az ördög olyan sűrű
2576 Szulof|                   hangulatok, önérzetes fejemel­getések után: nem jönnek-e vissza
2577 Dunant|                      fejét az ároknál, megfenye­gették öklükkel a zsiványokat: „
2578 Alfold|                          vigyem vissza Andrássy Gézának a medvét, amelyet bocs korában
2579 Szulof|                          A harmadik a kártyázok gibiceié, akik éjszakáról éjszakára
2580 Szulof|                        volt a sóstói társaságba gibicnek bejutni, nehezebb, mint
2581 Szulof|                        evangélikus hatosztályos gimnáziumból főgimnáziummá emelkedett
2582 Szulof|                     utcát), amelynek mentében a gimnáziumépület áll. S a gimnázium előtt
2583 Szulof|                         miután itt evangé­likus gimnáziumot alapítanak. Már van is új
2584 Szulof|                       nyolcosztályossá építik a gimnáziumukat.~~Persze hogy alig várták
2585 Szulof|                       diákkorunkban, amikor még Giuseppe álnév alatt írta verseit
2586 Szulof|                  főrendező a majálison! Farbaki Gizella, kék tarlatánban, kék atlaszderékban
2587 Szulof|                     áldott „nyíregyházi étvágy” gömbölyítette az arcokat, amíg a város
2588 Dunant|                   hinnék, hogy még áll valamely gömbölyödő vadgesztenyefa alatt Jókai
2589 Dunant|                       derekak fájdalmasan össze­gör­nyednek, megmerevült fejek
2590 Szulof|                    szomszédságában azokat a kis görbe-gurba utcákat, amelyeket rendszerint
2591 Szulof|                       hiszi a vármegyében, hogy Görgei Artúr áruló volt, a csizmadia-színben
2592 Dunant|                     egész életemben hiába fogok görnyedni az iroda gázlámpása alatt,
2593 Szulof|                       valamint Fekete István, a görögkato­likusok esperese. (Ha a
2594 Szulof|                   nyíregyházi famíliák dacosan, gőgösen megmaradtak a maguk szlávosan
2595 Tisz  |                    fiatal, szolgai arc és főúri gőgösséget kifejező tekintet. Egy király
2596 Alfold|                     rejtelmei, akármint bebaran­golják is az emberek. És a Felső-Tiszát,
2597 Alfold|                         apám kijelentette, hogy golyós­puskát szegez a medvére,
2598 Alfold|                 parasztok vasvillái, a vadászok golyósfegyverei, a jeles Bothmer báró rinocerosz-ostora
2599 Alfold|                     Elek Gusztáv leeresztette a golyóspuskáját, amellyel nagy kényelmesen
2600 Alfold|                         méltóságos úr rácéloz a golyóspuskájával.~Egy óra múlva olyan szánkón,
2601 Alfold|                        úriembernek eszébe jutna golyóspuskát használni a medve ellen,
2602 Tisz  |                         csomóit, a korona arany gombjait. Ott volt a király a fában -
2603 Dunant|                         öreg költő aggodalmasan gombolta be kopottas atilláját:~-
2604 Szulof|                     nagy utcákon éjszakánkint a gond ebei vonítanak a holdvilág
2605 Szulof|              fitogtatása mögött nem nyargal-e a gondlovag, az örömös, kavargó habzású,
2606 Dunant|                       barátom, - kérdezte - mit gondol, mikorra készülhet el a
2607 Dunant|                        fel búskomollyá sápasztó gondolataival (ebben az évben Jókai azt
2608 Szulof|                         magyarságnak, a nemzeti gondolatnak, őseink tiszteletének tájképe,
2609 Dunant|                     öreg páter, szívében keserű gondolatok fogantak és így sóhajtott
2610 Dunant|                  kerekek egykedvű pergése viszi gondolatunkat. Az eső nyakunk közé csap
2611 Szulof|                          ha arra került a sor. „Gondold meg és igyál! Örökké a világ
2612 Alfold|                        valamerre, hogy az ember gondolhatja, hogy többé sohasem látja
2613 Dunant|                    valamely becsületes pályára, gondoljon gyermekeire, öregszüleire,
2614 Szulof|                       legfeljebb vasárnaponkint gondolkozhatik az ember magáért, jövendőjéért,
2615 Dunant|                      krákogtak, vén végrehajtók gondolkoztak azon, hol ebédelnek, de
2616 Szulof|                       érezni, midőn a Nyírségre gondolok, mert láttam nagy csöndességben,
2617 Dunant|                    feltételezni, hogy valaha is gondolt többet Jókaira, miután házába
2618 Dunant|                         is csak nagyon távolról gondoltak a szerelemre, amellyel a
2619 Szulof|                     népszerűsé­gének.~- Nem így gondoltuk ezt mi, amikor megtettük
2620 Szulof|                        a baj, hogy nagyon sokat gondoltunk erről az asszonyról, holott
2621 Tisz  |                         lehunyom a szemem, arra gondolva, hogy milyen világ, milyen
2622 Tisz  |                   elégedni gyertyával. Az eleim gondos emberek voltak. Eltették
2623 Szulof|                       ugrott, hogy új cigányról gondoskodjék. Egy ugrásnyira volt Debrecen,
2624 Alfold|                    letépte volna annak, aki nem gondoskodott ősszel elegendő sombefőttről,
2625 Dunant|                       fürdőhelyek, ahol boldog, gondtalan nyarat töltöttek eleink,
2626 Dunant|                        áll.~Lepittyedt az ajka, gondtól barázdás a homloka, törpe
2627 Tisz  |                       ördögök a hajánál fogva a gonoszát. A káromkodás elkésett utóajánlat
2628 Alfold|                    cseléddel kellő respektussal gorombáskodhassék az ember. Egy ócska bőrkanapé
2629 Szulof|                        végén az égboltozat vilá­goskék kapuja mutatkozott a messziségben,
2630 Dunant|                       bársony-útitáskát, hogy a gőzhajó indulása előtt kisfiút kellett
2631 Dunant|                          mert retúrjegye volt a gőzhajóra. A páros fák elpirultak
2632 Alfold|                     őket a gyékényes kosárból a gőzölgő káposztalébe! Hogy síránkoztak
2633 Dunant|                      maradt, miután a Kisfaludy gőzös átvágott a még mindig télies
2634 Alfold|                       személyvonaton vagy dunai gőzösön. Ellenben annál sűrűbben
2635 Dunant|                         egyéb baromfi utaznak a gőzvasúton, amelynek ablakából néhány
2636 Tisz  |                    gyönyörű ifjúságot a németek gránátjainál hatalmasabb erővel diktál
2637 Dunant|                      színpadon. Kvártély, koszt gratis,[7] bevétel kvantum szátis.[
2638 Szulof|                    bérlők mind Nyíregyháza felé gravitálnak, kőházakat építenek a város
2639 Szulof|                        az Ököri-tavon. Amíg egy grófnak eszébe jutott, hogy magyar
2640 Alfold|                     Valószínűleg nem egy lelkes grófnő alapította őt, mint mostanában
2641 Szulof|                        rövi­de­sen kifizették a grófokat, megvette a zsellér a földesúr
2642 Szulof|                       cifraszűrös, félszemű Vay grófról, akit a háta mögött Sobri
2643 Szulof|                      esztendős gazdái a Károlyi grófságbeli zsellérségükkel együtt nem
2644 Szulof|                        és szabadságukat Károlyi gróftól, mégpedig örökpénzen.~Honnan
2645 Alfold|                  jubileumát meg kell ünnepelni. Groteszk, sujtásos kortesgondolat
2646 Szulof|                   gömbölyű, madárfészek-melegsé­gű primadonnára, aki egy frivol
2647 Szulof|                       egyformán udvarolnak neki gubás emberek, félrecsapott kalapú
2648 Szulof|                        fekete szűrös, aprófürtű gubát, úgynevezett „Kossuth-kalapot”
2649 Dunant|                       mielőtt a vadgesztenyefák gumói megmutatták volna értékes
2650 Szulof|                      búskomor magyar szomorú­sá­gunk tükröződött a holt vizekben
2651 Dunant|                ügyetlenül. Az öléből a lábaihoz gurult egy megsárgult koponya.
2652 Szulof|                     gyakoriak voltak, hogy Elek Gusz­táv ezredes, ki ez idő tájt
2653 Tisz  |                       piacon. Csupán a hirtelen gutaütés ellen használ.~      ~Olvasom
2654 Alfold|                     felé vándorlása, a vadludak gyakori helyváltoztatása a szabadon
2655 Szulof|                       pár­ba­jok, amelyek olyan gyakoriak voltak, hogy Elek Gusz­táv
2656 Alfold|             meneküljenek a füst és a láng elől. Gyakorlatlan ember tán kutyának is nézné
2657 Szulof|                     megbízottja) vezetése alatt gyakorolták magukat a nyíregyháziak
2658 Tisz  |                     tulajdonságaiból elsajátít. Gyakran fordult elő, hogy a tolvaj
2659 Szulof|                     templomi ívei alatt keskeny gyalog­ös­vények kanyarogtak, amely
2660 Alfold|                    csaknem maga alá temetett. A gyalogút elbódorgott velem, mint
2661 Szulof|                      tett erre a hatóság? Külön gyalogutakat jelölt ki, ahol a ruhában
2662 Szulof|                     gavallérságából. - Az erdei gyalogutakon sem találkoztam már ruhátlan
2663 Dunant|                     éjszakában koppanó lépést a gyalogúton... Jön Sobri.~Már kizöldült
2664 Alfold|                   velünk az öreg méltóságos!” - gyanakodott Elek Guszti, de megtapogatta
2665 Tisz  |                        vásáron vagy Bombayban a gyapot-aukción alkuszik ugyanakkor, olyan
2666 Alfold|                       mégis ők, a bennszülöttek gyara­podtak, gazdagodtak, hallatlan
2667 Tisz  |                     hatalmasabb erővel diktál a gyászba borult, öltözködni se kívánó
2668 Dunant|                      színlapokat ragasztott ki, gyászjelentést hordott, a fogadó körül
2669 Tisz  |                    alatt. Még a házőrző ebek is gyávábbak lettek, és a kovács nagyszerű
2670 Szulof|                nyírfalevél lesz az egész vár­me­gye, tiszai kiöntések fölött
2671 Alfold|                         elevenen dobálta őket a gyékényes kosárból a gőzölgő káposztalébe!
2672 Tisz  |                   csillogó a medre, mintha merő gyémántot, aranyat és ezüstöt tartalmazó
2673 Dunant|                      fényességre, ragyogásra is gyengébb. A bűvös látvány elfoglalta
2674 Szulof|                    bakon pedig senki sem ült, a gyeplő a lovak közé volt vetve.
2675 Alfold|                      elkapta Szarka doktortól a gyeplőt, aztán belevágott a lovakba.
2676 Alfold|                         Nincs annak kedve még a gyerekeihez se, mert a gyerek, akármilyen
2677 Szulof|                        miért olvassák el újra a gyerekkorukban olvasott Jókai-regényt,
2678 Dunant|                   becsületes pályára, gondoljon gyermekeire, öregszüleire, jövőjére.
2679 Dunant|                         hajadonok és kerekszemű gyermekek érkeznének meg a múltból,
2680 Szulof|                     tanítja meg a szívéhez nőtt gyermeket. De Juliska nem vette igénybe
2681 Szulof|                      emlékeztető ablakokkal.~(A gyermekfantázia könnyen elképzelhetett az
2682 Alfold|                     szorításra, az emberismeret gyermekkorát éli, minden jókedvű utasban
2683 Dunant|                    Pedig a mostani vénembereket gyermekkorukban Sobrival ijesztgették. Sobri­
2684 Tisz  |                 észrevétlenül rügyeznek, mint a gyermekszerelem), az ő hangjukkal, fészkükkel,
2685 Dunant|                 kézfogója Lóránt fia Lóránttal. Gyertek az ünnepélyre.~A szellem
2686 Alfold|                     kezdeni. Nem fújja el ott a gyertya lángját egykönnyen az a
2687 Szulof|                   borivó” korcsmárosa behozta a gyertyákat. Tövig vagy félig leégett,
2688 Tisz  |                      emberek voltak. Eltették a gyertyakoppantót.~~Tavaszi éj van, holdjárta
2689 Szulof|                        egymásra kacsintottak.~- Gyertyát! Százat! - kiáltotta később
2690 Alfold|                     feküdtek még az éjiasztalka gyertyatartója körül. Akinek korán reggel
2691 Tisz  |                           itt meg kell elégedni gyertyával. Az eleim gondos emberek
2692 Alfold|                         könyörtelenül, mint egy gyilkos.~Senkivel sem találkoztam,
2693 Dunant|                     napsugárban. Vajon hányadik gyilkosságot követi el a vén haramia,
2694 Szulof|                         idevaló embereket a meg­győ­ződések, politikai hitek;
2695 Szulof|                          Se szóval, se szerelem­gyökérrel, de még csak összebogozott
2696 Szulof|                        tája.~Írni róla csak oly gyöngédséggel lehet, mint egy halott menyasszonyról.
2697 Szulof|                    szemében, a szép szónoklatok gyöngyös patakaival az emlékezeté­
2698 Dunant|                        szerelem a kárhozat és a gyönyör. A szerelem az, amit még
2699 Dunant|                   elhagyott hazájában könnyezve gyönyörködjön.~Természetesen kocsin utaztunk,
2700 Tisz  |                     kietlen lövegek, mindenáron gyönyörűséges a napsugár, szagos a fenyőfa
2701 Alfold|                  kútmester és hátat fordított a Gyógy­szerésznek.~~Másnap a suszter
2702 Szulof|                     akik a wörishofeni plébános gyógymódjának hódolnak.~- Minek a felesleges
2703 Alfold|                        bicskáját és fél szemmel Gyógyszerészre nézett:~- Maga nagyon kíváncsi
2704 Alfold|                   hagyta maga mellett lépegetni Gyógyszerészt. Majd elmarad, ha megunja
2705 Alfold|                        madártoll. És csak akkor gyógyult meg, ha én mellette voltam.
2706 Alfold|                        cimboránkat véljük, és a gyomor atlétikus könnyedséggel
2707 Alfold|                         amikor kora hajnalban a gyomorjavítások között válogatott. „Nem
2708 Tisz  |                     Szegednél látta. Egy vidám, gyors járású, kristálytisztaságú
2709 Alfold|                          betyárok és Biasini úr gyorskocsijainak vendégei már réges-régen
2710 Alfold|                     közlekedés van, a szabadkai gyorson, a török betűs és francia
2711 Tisz  |                       tájon, mint régi időben a gyorsvonat szédületes robogása. A varjak
2712 Dunant|          vasvillásszelet, küzdeni, felragyogni, győzni a vizén... Ez az élet, nem
2713 Alfold|                       az ágyát.~Az „özvegy” nem győzte veregetni Halászy Bandi „
2714 Dunant|                epekedtem, elsorvadtam, akit nem győztem hazavárni a messzi Nápolyból.
2715 Alfold|                      száz esztendő, amelyet nem győzünk elég gyorsan megtanulni,
2716 Tisz  |                        Vajon fakad-e esztendőre gyümölcs az idén elhullajtott könnyekből?~(
2717 Tisz  |                         azt mondta, hogy édes a gyümölcse és aszúhoz hasonlatos az
2718 Dunant|                       emlékezés számára, mint a gyufa ellobbant lángjából a vak
2719 Dunant|           szalmakalapjához nyúlt és néhány szál gyufát kért.~Most már biztonságosabban
2720 Alfold|                     utazások történetét, pipára gyújtani se volt tanácsos a herberg
2721 Alfold|                      nádvágó embereknek; fel is gyújthatta, ha kedve kerekedett hozzá.
2722 Alfold|                     doktor, a híres nyíregyházi gyűjtő egy olyan kulacsot mutatott
2723 Utos  |                   Gyulának azokat a tollrajzait gyűjtöttük össze, melyekben a magyar
2724 Dunant|                          kérnék szépen egy szál gyújtót. Tegnap óta alszik a pipám.
2725 Alfold|                        parasztok éjjeli tüzeket gyújtottak, amelyekhez elővették azokat
2726 Alfold|                       az első lövést.~- Vencel, gyújtsátok fel a nádast, három oldalról,
2727 Jegyz |                       kötetben bemutatott Krúdy Gyula-írások az alábbi könyvekben és
2728 Utos  |                         Magyar tájak”-ban Krúdy Gyulának azokat a tollrajzait gyűjtöttük
2729 Alfold|                        mint a bogarászok elmúlt gyűléseiről. A jövő esztendei Víg Cimbora
2730 Alfold|                  nyakamat, a hátamat. A tűz nem gyulladt meg a kezemben, az elszabadult
2731 Szulof|                   gázolhattak el velük a várost gyűlölő kocsisok; az olajlámpásos
2732 Dunant|                       folytán... Olyan szép nők gyűltek itt egybe a nyári fürdőzésre,
2733 Szulof|               futóhomokkal, amíg végül maga alá gyúrja. Van rezes biblia minden
2734 Szulof|                         ha parancsolnak neki.~A gyűrűs, kis, fehér kéz koppant
2735 Alfold|                megtapogatta a tölténytáskáját.~~H. B. utolsó útja a medvével~~
2736 Szulof|                 letelepült zsidók), a Baruchok, Haas Móricék, Stern Emanuelék,
2737 Szulof|                     zsidóságnak a színe-java, a Haasok, a Bleierek, a Burgerek.
2738 Dunant|                        Adriai-tengernek azúrkék habjai ringatják a gályát, és bronzarcú
2739 Tisz  |                 idejüket múlták, midőn a konok, háborúba zsinegeit, szégyenpadra
2740 Szulof|                        száma megfogyatkozott. A háborúban a gránicon vért ontani,
2741 Tisz  |                        szokás beszélgetni sem a háborúról, mint valamely családi szerencsétlenségről.
2742 Tisz  |                        orszá­gában) a másvilági háborúság. A jégvihar tönkreverte
2743 Alfold|                         feketén, drótos háttal, habos szájjal kaptak a lábszáram
2744 Szulof|                   gondlovag, az örömös, kavargó habzású, pezsgő összejövetelek után
2745 Tisz  |                  leányzóját kellene meglátnia a habzó kehely­ben, hanem végképpen
2746 Szulof|                         honfoglaló Balog-Semjén hadai elől Szvatopluk népe is. (
2747 Tisz  |                    estéken százszor telerajzolt haditérképek, tavalyi rögeszmék és vég
2748 Tisz  |                    mélyben, mintha egy mesebeli hadsereg rontana le a hegytetőkről.
2749 Tisz  |                   embernek a homlokára száll. A hadseregek kimeríthetik izomzatuknak
2750 Dunant|                 üldögélt, mint a legtöbb magára hagyatott, dologtalan írnok, akinek
2751 Dunant|                      szellemeknek szokása, hogy hagyjon már fel búskomollyá sápasztó
2752 Szulof|                      ősökre emlékeztet, akiknek hagyományait szent tiszteletben tartják
2753 Szulof|                        születtek, szokásokat és hagyományokat tiszteltek, csak magyarul
2754 Dunant|                      ősi mondákban, a mesemondó hagyományokban vannak ilyenféle történetek.
2755 Alfold|                kútmester nem szólt semmit, csak hagyta maga mellett lépegetni Gyógyszerészt.
2756 Alfold|                         a nyakában.~Persze, nem hagyták az öreg urat egyedül álldogálni
2757 Alfold|                        tévedtem el, ahol a szél hahotázott.~Mire hazaértem: az asszony
2758 Alfold|                       tanácsot adhatott volna. (Haj, lett volna reggel haddelhadd,
2759 Dunant|                   megritkult, mint az öregember haja. Messzire be lehet tekinteni
2760 Szulof|                        még görbe fésűt hordoz a hajában, mint ez Rákóczi óta divat
2761 Dunant|                     kalapkában, férjhez-menendő hajadonok és kerekszemű gyermekek
2762 Tisz  |                  pokolba rángatják az ördögök a hajánál fogva a gonoszát. A káromkodás
2763 Szulof|                         túlzással érkeztek el a hajdani Nyíregyházára. A sóstói
2764 Szulof|                   lobogó sötét szemei, hullámzó hajfürtjei, sodrott bajusza, méltóságteljes
2765 Szulof|                       látta az urát is csapzott hajjal, kibomlott nyakkendővel
2766 Alfold|              hozzájárult ahhoz, hogy az emberek hajlamosak legyenek a vadregényes dolgokra?
2767 Alfold|                        a népdalok, a kéz mindig hajlandó barátságos szorításra, az
2768 Utos  |                         dunántúli dombok szelíd hajlatán át. A Balaton hangulata
2769 Szulof|               olajlámpásos házak a legboldogabb hajlékok, ahol fehér­lábú szolgálók
2770 Tisz  |                     fatörzsek kérge még fiatal, hajlékony és puha volt, amíg fölfogta
2771 Alfold|                       már az alig szüremlő téli hajna­lokon csillapítószerek után
2772 Dunant|                     olvasatlanul durrogtak. Sőt hajnal felé a tánc­terembe is bevonult
2773 Dunant|                         költözött. A vacsorák a hajnalba nyúltak, és a pezsgős­palackok
2774 Szulof|                       gyönyörű tavaszi és nyári hajnalokat, ha odáig ébren maradtak.
2775 Szulof|                         fösvénységet is.~- Van: hajnaltól estig tartó munka, amilyen
2776 Tisz  |                     messziségből jelt ad, míg a hajóács köznapi kalapálása olyan
2777 Dunant|                      Nekiiramodott a társaság a hajóállomás irányában, s még arra sem
2778 Dunant|                    viszi őket, evezőiket, setét hajóikat, messzejáró utasaikat, akiknek
2779 Dunant|                      akik már Jézust a tengeren hajókázták, akiknek arcmásait régi
2780 Alfold|                    merengők hallgatták a pihenő hajókról hangzó csodálatos énekléseket;
2781 Tisz  |               kereskedők pipáznak csupán, őszre hajolván az idő, nem jelennek meg
2782 Alfold|                  kulacsot nemcsak a vasúti vagy hajós stációkon, hanem a városi
2783 Dunant|                         szél, mint az álom, s a hajósnak nehéz, megszakadó munkától
2784 Dunant|                    kikötnek s örökre felejtik a hajósokat, akik a víz közepén minden
2785 Dunant|                  kirándulást és az első reggeli hajóval indulnak csak Pestre, bármit
2786 Szulof|                       de még csak összebogozott hajszállal se próbálkozott meg.~- Ottan
2787 Dunant|                     volna egyebet, mint betyárt hajszolnak. A pandúrok tehát megfordították
2788 Szulof|             hetivásárkor jön be a városba; maga hajt a gazda, az asszonynép a
2789 Szulof|                     lován ugyan még oly dacosan hajtanak be a csinosodó városba,
2790 Dunant|                        még egyszer a pallos alá hajtanám asszonyfejemet szerelmemért.
2791 Dunant|                     faluban, amelyen át kellett hajtatni a villáig, megtudta mindenki,
2792 Dunant|                         A hajót azok az emberek hajtják evezőikkel, akik már Jézust
2793 Alfold|                        amikor csak az őszi szél hajtogatja, tépi, táncoltatja, mulattat­
2794 Dunant|                      vörösszeplős, sáfrányszínű hajú hölgy társaságában, aki
2795 Dunant|                         dombot, amelynek ritkás hajzatát messziről látni.~      ~
2796 Dunant|                        nyugalom. Evezni, húzni, haladni: ez az élet, nem pedig egy
2797 Szulof|                 természetesen a rohamlépésekben haladó Nyíregyháza leend a duzzogó
2798 Dunant|                    kicsit talán unott mosollyal haladtak végig a tóparton, a következő
2799 Dunant|                    valóban így is történt. Alig haladtunk vala a nedves erdei úton
2800 Dunant|                         mint az evezőik, vagy a halak, odalent a hullámokban.
2801 Szulof|                         nádasokból) a csíkokat, halakat, hogy az egykori halászkodás
2802 Alfold|                         is felvidították, amely halál pedig ott leskelődik a téli
2803 Alfold|                környéken, mert szegény felesége halála óta jóformán a házból se
2804 Dunant|                   figurája, mint a közelgő öreg halálé. Az ember nyomban számolni
2805 Alfold|                         amelyek válogathattak a halálnemek között: a parasztok vasvillái,
2806 Szulof|                     feldúlja a város nyugalmát, halálos párbajok kerekednek (Vay
2807 Dunant|                         fényekért, színekért, a halálosan elfárasztott testből kiválik
2808 Dunant|                 szenvedéses, kínban, magányban, halálra­készü­lődésben és kábító
2809 Alfold|                   nagyokat kacagtak, hogy még a halált is felvidították, amely
2810 Szulof|                  férfiak, akik állítólag sokkal hálásabb memóriával rendelkeznek,
2811 Jegyz |                         aqua (latin) = holtvíz, halastó, tóviz.~  [2] egyházi elöljáró (
2812 Szulof|                      Csengerynek jutott, miután halászbérlői jogánál fogva előbb kifogta
2813 Szulof|                        halakat, hogy az egykori halászkodás emlékeiből legfeljebb egy
2814 Alfold|            Jókai-regények közé.~      ~A tiszai halászok szinte céltalanul vágják
2815 Alfold|                        nyomban postát küldeni a halászokhoz a csíkok végett, ő osztotta
2816 Dunant|                         fojtogatták. A balatoni halászoknak is tartozott a legutóbbi
2817 Alfold|                        se látni. De hát az öreg Halászyé volt a nádas, azt csinált
2818 Alfold|                        az árkon-bokron át hajtó Halászyt az ülésből, hátulról egy
2819 Tisz  |                   muszka regényhősök, akikről a halhatatlan Turgenyev Vadásziratai című
2820 Dunant|               másvilágiasan szelíd, vándormadár halk kiáltásához hasonlatos hang
2821 Szulof|                         cinke egyik esztendőben halkabban a deres eper­fákon, és miért
2822 Dunant|                         a világba azt a szelíd, halkszavú férfiút, akinek az öröm,
2823 Dunant|                        is tartozott a legutóbbi halküldeményért, nem beszélve Kellerről,
2824 Tisz  |                        végtelenül hosszúak, úgy halkul el az élet, mint a mécses
2825 Tisz  |                       amely hangokat gazdájától hall, midőn az bűnös cselekedeteit
2826 Tisz  |                   lassan, mintha csupán álmában hallaná azt az ember, egy álombéli
2827 Dunant|                    senki sem látott, más hangok hallatszanak a fák alatt, még a hangászok
2828 Alfold|                  kocsmaajtó nyikorgása messzire hallatszik, kedvet csinál az embernek
2829 Alfold|                      nyugalma a legelső.”~~Csak hallgassatok tovább ti fagyos, kísérteties
2830 Dunant|                     intette csendre a leányt:~- Hallgasson, maga liba!~De már késő
2831 Dunant|                         kisasszony csak hosszas hallgatás után ismételte azt, amit
2832 Szulof|                     körüli nagy akácfák zúgását hallgatja, - mert több volt a líceum
2833 Alfold|                   versei megnyerték tetszését a hallgatóknak.~Mindenki megtalálta a maga
2834 Alfold|                       ezt a népmesebeli alakot, hallgattak róla, mert a „büdi boszorkány”
2835 Alfold|                       otthon.~De ez egyszer nem hallgattam rá. Elmentem, lehajtott
2836 Alfold|                  nádiveréb riasztó füttyentését hallhatja? Nagy életmozgalom, ha a
2837 Dunant|                       legalább annak szidalmait hallhatná: - az írnok minden alkalommal
2838 Tisz  |                         amelyről gyermekkorában hallhatott az unoka, a szabadságharc
2839 Dunant|                         mellett.~- Többé meg ne halljam, hogy kirabolod az utasokat!~
2840 Dunant|                    hölgyek tompán ismételték:~- Halljuk, mi az a szerelem?~A pesti
2841 Dunant|                    leányos mamáktól egyebet sem hallott, mint szemrehányást, panaszokat
2842 Alfold|                       hívnak. Hiszen igaz, hogy hallottak már sokan a Halászy Bandi
2843 Dunant|                         a messzi Nápolyból. Nem hallottátok, ti idegenek, - fordult
2844 Dunant|                      már Lajos Nápolyból?~- Nem hallottuk - mondta Pamutkai, aki nem
2845 Szulof|                      ben, a dicsérő újságcikkek halmazatával az asztalfiókjában akkor
2846 Alfold|                        után. Mögöttem leültek a halomra és addig vonítottak, amíg
2847 Alfold|                    előcsalt tücsökkel.~Az egyik hálótárs azt mondta magáról, hogy
2848 Alfold|                    pörkölt, kormos szakállával, halottfehér arcával, kalap, kabát, csizma
2849 Dunant|                 vándorló. Az alant maradt tavon halottként marad a fekete komp. A vízionárius
2850 Dunant|                        az első emberi háznál. A halszemű bibliai emberek helyett
2851 Szulof|                       elterülő vadvizet részint haltenyésztés, részint nádtermelés szempontjából.
2852 Dunant|                    mikor a költő bús szakállal, halvány arccal, éjszakánkint nyugtalanul
2853 Tisz  |               díszeleghetnek az asszonyok, mert hamar értékét veszíti a felhők
2854 Szulof|                          nagyon szerettek minél hamarább túl lenni az Ököri-tavon.
2855 Alfold|                        Szúrjatok le egy disznót hamarosan, nincs elég ennivalóm -
2856 Tisz  |                        a vagabundok minden­féle hamis hírlelésekkel férkőztek
2857 Szulof|                 cigányok pedig húzták és közben hamisan egymásra kacsintottak.~-
2858 Tisz  |                 kincsekről, hogy egytől-egyig - hamisított borok.~Jajszótól hangos
2859 Dunant|                 hallatszanak a fák alatt, még a hangászok is kicserélődtek. A magyar
2860 Tisz  |                      kalapálása, amely faluvégi hangba könnyen elképzelhette a
2861 Dunant|                         kipattanására, a kémény hangjaira, amely egész télen egymagában
2862 Tisz  |                        a gyermekszerelem), az ő hangjukkal, fészkükkel, baljóslatú
2863 Szulof|                         a férfiaknak minden más hangnál. Egy percig látta az urát
2864 Dunant|                          ahol mindig bátrabban, hangosabban, szinte megkönnyebbülten
2865 Tisz  |                       Fészket raknak, feltűnően hangosak, tojásaik miatt nyugtalankodók,
2866 Dunant|                        az elvetemedett mihaszna hangosan sírni kezdett, a füzeteket
2867 Dunant|                        azt, amit este állandóan hangoztatott:~- Sohasem csinálok többé
2868 Dunant|                         ily választ adni a kérő hangra:~- Mikhelini úr a kávéházban
2869 Alfold|                         talán nem is kell külön hangsúlyozni az olvasónak, hogy a Klotildka
2870 Utos  |                   szelíd hajlatán át. A Balaton hangulata olyan erővel vonzza magához,
2871 Dunant|                        a régi szép Magyarország hangulataiban, csak az ilyen amerikainak
2872 Utos  |                      derű vonja be. Színpompás, hangulatos képek során fel­ragyog a
2873 Szulof|                  tartják e tájon.~~Néha múzeumi hangulatot vélek érezni, midőn a Nyírségre
2874 Szulof|                     hegedűt játszotta a nemzeti hangversenyben; verekedés, vitézség, sújtásos
2875 Alfold|                    amelyeknél nincs kellemesebb hangzat a falusi úrilakban. Ketten
2876 Tisz  |                        a kalapálás oly fáradtan hangzik, mintha megunta volna a
2877 Dunant|                      szájakból furcsa nevetések hangzottak fel, amint a gömbölyű tárgy
2878 Dunant|                         sem volt bizonyos, hogy hányadán áll velem? Hogy az amerikainak
2879 Dunant|                         déli napsugárban. Vajon hányadik gyilkosságot követi el a
2880 Dunant|                        fejek bágyadtan a mellre hanyatlanak, bajuszok hallgatva lekonyulnak,
2881 Alfold|                       szőke bajszával, soha nem haragvó arcával, összecsapta a bokáját
2882 Dunant|                       és két füzetet adott át a haramiának.~Mózsi, ez az elvetemedett
2883 Tisz  |                   forgatja ily egyhangúsággal a harangozó, mint amilyen mostanában
2884 Szulof|                    menyecske.~A férfi az ajkába harapott és kifordult az ajtón.~-
2885 Szulof|                    disznó­torozáskor jéghideget harapván, amely hidegség elterjedt
2886 Szulof|                        ura hangja mellé, mint a hárászkendő a nyakra: átfonta, melegítette,
2887 Szulof|                      szél, amely a régi temetők harasztját zörgeti.~  ~~~      ~~~
2888 Utos  |                       lüktető élet. A kenyérért harcoló parasztok napbarnította
2889 Dunant|                    temetőkben feküsznek, miután harcosok lettek hosszú, békés évtizedek
2890 Dunant|                       az orra keleti, és áttört harisnyái megőrjítenek. Uraim és hölgyeim,
2891 Tisz  |                       bajuszos cincérek, serény harkályok és életteljes disznókondák.
2892 Alfold|                   Ketten voltak a kisasszonyok, harmadiknak szegődött hozzájuk egy árva
2893 Alfold|                    rézpénzért kvártélyt kaptak.~Harmadmagával vert itt tanyát Gyógyszerész,
2894 Alfold|              mulatságosak ilyenkor a párosával, hármasával mászkáló parasztok is, akik
2895 Tisz  |                   díszíteni a háztetőket, friss harmatokkal a park bokrait, új nedvekkel
2896 Szulof|              Nyíregyházán töltötték! A fantázia harminc-negyven esztendő távolságából azt
2897 Alfold|                         századbeli falusi kúria harmóniája. Persze, Klotildka tudott
2898 Alfold|               heréléshez, káposzta-gyaluláshoz, harmonika-javításhoz, táncmesterséghez, toronymászáshoz
2899 Dunant|                      selyemmel kivarrott szűre, harmonikás csizmája volt őkelmének
2900 Dunant|                         sem vidéken, hanem nagy harmónikás bugyellárissal siet ki a
2901 Alfold|                 nyíregyházi példánnyal, amelyet háromemberesnek neveznek, egy ökröt is le
2902 Szulof|                     manapság már nem is ritka a háromemeletes palota.~      ~És most,
2903 Szulof|                         törtek szünet nélkül. A háromlábú széken hátradőlt a menyecske
2904 Tisz  |                       szenvedélyes borász, hogy háromszáz esztendeig kinek és merre
2905 Szulof|                    fapapucs, lócsont-korcsolya, háromszögletes jégpatkó maradott meg...~-
2906 Szulof|                  kiragasztotta piros céduláit a Hársfában. A botos színészek és a
2907 Szulof|                     Ugyanerről a padról látni a Hársfához címzett fogadót, amelynek
2908 Szulof|                  mellett. A Pauluszok mellett a Hartsteinok, a Trestyánszkyak mellett
2909 Szulof|                     első tűzbe, amely a pattogó hasábokon piros lángra lobban? Miért
2910 Szulof|                         női öltözőből (amelynek hasadékai körül a helybeli hatosztályos
2911 Alfold|                         láb­szá­rai­ban bujkáló hasogatás, amely mind sürgősebben
2912 Tisz  |                  például mindig volt valamelyes hasonlatosság a gazdájához. Föltalálható
2913 Tisz  |                    falusi ember élete nagyjában hasonlít a régiek életéhez, amelyről
2914 Alfold|                     félig-meddig kutyaugatáshoz hasonló vakkantás, panaszkodó állati
2915 Tisz  |                     kutyája fején. Hogy a lelki hasonlósággal hogy vagyunk, arról talán
2916 Szulof|                        legfeljebb egy pár jégen használatos fapapucs, lócsont-korcsolya,
2917 Dunant|             elfelejtette, hogy a kísértetek nem használnak parfümöt.~~III.~~A kísértetek
2918 Szulof|                        József főherceg.~~Hogyan használták a Kneip-kúrát a nyíregyháziak~~
2919 Dunant|                  mozgalomnak egy röp­irata. Ezt haszonnal olvashatja.~Útitáskájába
2920 Alfold|                   felesége papucsai alatt nyögé haszontalan életét; hát ne törődjenek
2921 Szulof|                      nem figyelmeztetik az élet haszontalanságára! Egy város, amely száz esztendő
2922 Tisz  |              parittyakövek paskolták végig öreg hátadat, és míg tar fejed nyugodtan
2923 Dunant|                     pillanatban ezüst palástos, hatalmas lovag állott a remegő pestiek
2924 Tisz  |                ifjúságot a németek gránátjainál hatalmasabb erővel diktál a gyászba
2925 Tisz  |                        a tőkéket, amelyek olyan hatalmasak voltak, mint egy nyírfa
2926 Szulof|                       akár téli időben; látja a hatalmasan kiépült utcák szomszédságában
2927 Dunant|                         lett a vesztes. Királyi hatalmunknál fogva elítéljük őt. El kell
2928 Alfold|                  korbáccsal verte a nyakamat, a hátamat. A tűz nem gyulladt meg
2929 Szulof|                 ötvenezret meghaladó lakosságú „határ­széli” Nyíregyháza áll:
2930 Alfold|                elandalognak azon, hogy Kondoros határában már száz esztendő óta ácsorog
2931 Szulof|                      magyar mese- és mondavilág határainak összezsugorodását évről
2932 Tisz  |                közvetlenül a napsugár foltjának határán túl már folytatódott az
2933 Dunant|                   tűzpróbának magát alávesse. A határcsárdánál pedig valamely képzeletbeli
2934 Tisz  |                   búcsúzó képmását a napnyugati határon; csatában járt katona hosszadalmasán
2935 Alfold|                    szembeszállást, mielőtt arra határozták volna magukat, hogy az egymás
2936 Szulof|                   vizéből keletkezett, szelük a határszéli szorosok felől fújt, amely
2937 Alfold|                    mellé telepedett huszár, még hátasló is a szánka hátuljához ragasztva,
2938 Alfold|              honfoglalás-korbeli magyar vezér a hátaslováról leugrott. „Az se nagy baj,
2939 Dunant|                    hiába tulajdonítottak csodás hatást a tó vizének: az öreg urak
2940 Alfold|                      ellen. Tragikus, dermesztő hatású látvány volt, az ember és
2941 Tisz  |                     közepéig fölszántják a föld hátát a kietlen lövegek, mindenáron
2942 Dunant|                         a szerelem a legkitanul­hatatlanabb valami. Látom, szomorúan
2943 Dunant|                        a múltban vannak, amióta Hatfalvy kúriai bíró nem tud aludni,
2944 Dunant|                      senki. Anna-bálra megtanul­hatjátok ősanyáink táncát, mert nálunk
2945 Szulof|                        mindent megtehet, mert a hatóságnak nagy az ereje.~Így beszélt
2946 Dunant|                    amikor a különböző ügyvédek, hatóságok megjelengettek a szelíd
2947 Szulof|                     éltek, mint az ősemberek.~A hatóságokhoz mind több panasz érkezett,
2948 Szulof|                    mindig ujjat húztak a megyei hatóságokkal), kinyitották a város kasszáját
2949 Szulof|                         kuporgatott krajcárait, hatosait.~Télen szélestalpú, hosszú
2950 Szulof|                      itthon” maradhasson: előbb hatosztályossá, később nyolcosztályossá
2951 Tisz  |                      bizottság áhítattal és meg­hatottsággal nyitotta föl a nyolcvanegyedik
2952 Dunant|                      rudat. Előrevetik magukat, hátradőlnek, mintha egy test, egy izom
2953 Szulof|                      nélkül. A háromlábú széken hátradőlt a menyecske és telitüdőből
2954 Dunant|            következtében. Egy pillanat­ban csak hátrafeszülő karok látszanak: az emberek
2955 Alfold|                        körülbelül az út derekán hátrafordul a szótalan kocsislegény:~-
2956 Dunant|                     veszprémi fiákeresünk félig hátrafordulva arról beszélt, hogyan vitt
2957 Alfold|                    módon meghalni.~A körülbelül hatszáz holdnyi nádas égett, mégpedig
2958 Tisz  |                          Lúdtojás nagyságú, meg hatszögletű mennyei parittyakövek paskolták
2959 Alfold|                        széllel, feketén, drótos háttal, habos szájjal kaptak a
2960 Dunant|                   suttogta gúnyosan Sgalitzer a háttérben.~- A szerelem... A szerelem -
2961 Alfold|                       amikor a medvét érezték a hátuk mögött. Holttá, dermedve
2962 Dunant|                   nyálazza a bankókat, miközben hátukra fordítva elrakosgatja őket
2963 Dunant|                    szállít.~- Liba! - dörmögött hátul Sgalitzer. - Szedje össze
2964 Alfold|                         még hátasló is a szánka hátuljához ragasztva, ha talán nyeregből
2965 Alfold|                      hajtó Halászyt az ülésből, hátulról egy kis üveggel kínálgassa.~-
2966 Alfold|                         amikor puskával vállán, hatvan esztendős korában, sólyomtekintettel,
2967 Szulof|                        a központi kasszája van. Hatvanforintos köblös-bérletek nincsenek
2968 Alfold|                          A csendőr tehát jégen, havas télen át elindult a futamodó
2969 Alfold|                         Bezzeg álmoskönyv van a házadnál” - méltatlankodott Halászy
2970 Alfold|                         a szél hahotázott.~Mire hazaértem: az asszony halott volt.~
2971 Szulof|                     vármegyében másféle érzelmű hazafi, mint szélsőbaloldali.~Egy
2972 Szulof|                         meg­vetnek, kigolyóznak hazafiakat, Nyíregyházán az Ébredjünk!
2973 Dunant|                        hozzájutott Jókai füredi házához (igaz, hogy nem akarta szegény
2974 Alfold|                          ha a szívünk nyugalmát hazahozhattuk a lángoló pillantású, megtermett
2975 Dunant|                   útrakelt vala, hogy elhagyott hazájában könnyezve gyönyörködjön.~
2976 Szulof|                       volt. A másikat odaadta a hazájának... Ha ugyan a hazának szüksége
2977 Dunant|                          akit fél életét messze hazájától tölté és most újra útrakelt
2978 Szulof|                       unta a bandavezérséget és hazajött a Nyírbe földesúr­nak?~Emlékszel
2979 Szulof|                         a rozsdás kapu-kilincsű házakba. A történelem (amelyet itt
2980 Szulof|                            Ezekben az utcákban, házakban, lelkekben még mindig bűvösen
2981 Szulof|                       meg kellett bukni Nyíregy­házán, mert Vietórisz Jóska írta
2982 Szulof|                         hazájának... Ha ugyan a hazának szüksége volt arra, hogy
2983 Szulof|                     fekete fogatán és az özvegy házánál stációt tartott. Negyednapra
2984 Szulof|                    amelyeket Vietórisz József a hazáról, az ifjúságról, a honszerelemről
2985 Alfold|                     amúgy is kárpótolták eleget házasélete alatt, amint a felesége
2986 Dunant|                    rendesen csak akkor végződik házassággal, ha a nőnek megfelelő hozománya
2987 Dunant|                       menni akaró leány, mint a házasságképes fiatalember, a tóparti fürdőhelyen
2988 Dunant|               megszavazni, mert itt nyaralnak a házasulandó Lenkeházyak is... Terka
2989 Utos  |                         örökítette meg a magyar hazát.~K. S.~~
2990 Alfold|                        az „özvegy” kisasszonyos házát, mert látogatásukkal nem
2991 Szulof|                       ezek között a nincstelen, hazátlan emberek között megtermett
2992 Dunant|                   elsorvadtam, akit nem győztem hazavárni a messzi Nápolyból. Nem
2993 Alfold|                      helyet. Gyalogszerrel kell hazavinnem Andrássy Gézához, mert az
2994 Alfold|                  felesége halála óta jóformán a házból se tudott egymaga kilépni.
2995 Alfold|                        Semmi gondot nem adott a háziaknak, dehogyis volt terhére a
2996 Alfold|                       magukon segíteni a magyar háziasszonyok, akár négylábú, akár kétlábú
2997 Alfold|                  horkoló medvét, kezet fogtak a házigazdával és Halászy Bandival, megsodorgatták
2998 Dunant|                     költő sietett elébük kopott házikabátjában, papu­csaiban a barna begyű
2999 Szulof|                     vajon felépítik-e ledöntött házikóidat, hol századok homokján,
3000 Szulof|                         elvarázsolt szomorúságú házikóival, valamint búskomolyságukban
3001 Dunant|                 homályba az eddig fehérlő parti házikók, vadkacsa-pár vonul a tó
3002 Szulof|                         nem is volt már egyéb a háztája sem, mint bélyeges papiros,
3003 Alfold|                 pofonokat, amelyek az eltunyult háztartás gépezetét megint életre
3004 Dunant|                   eltemetett vitézen. Csaknem a háztető kopadozó, régi udvarházra
3005 Tisz  |                        új festékkel díszíteni a háztetőket, friss harmatokkal a park
3006 Alfold|                     embernek volt helye, hogy a háztetőn is átrepülhessen, megérkezett,
3007 Szulof|                  szerint nem láthatott tovább a háztetőnél, amelyre ilyenkor őszidőben